eMeL véleménye a világról... és hogy milyennek kellene lennie
2009. október 30., péntek
 
Lengyel igazság
Lengyel László írta az alábbiakat.

"A szocialisták kutuzovi módon hátrálnak és hátrálnak. Orbán minél többet foglal, annál több elköteleződést vállal magára. Minden város és megye kérni és követelni fog. Valamennyi ágazat – legyen a gazdaságban vagy a társadalmi rendben – várja a megváltó aranyesőt."

Mit ne mondjak, mindig csodáltam, mennyire élesen lát. (Bár igaz, abban téved, hogy a kutuzovi szervezett, célzott tevékenység még nyomokban sem látható.)
...de (ha ez mind igaz, és tartok tőle hogy az), az új kormány rettentő nagy bajt fog zúdítani az országra.

Eddig is nagy gondok voltak. Gyurcsány alatt könnyű álomban sodródtunk a vízesés felé, bajnai alatt megnyugodva hátradőlhettünk, van kapitány, tudja a feladatát, rutinosan kormányoz a zúgón át és már látszik a nyugodt víz.
A hajó ugyanaz a viharvert bárka, a legénység ugyanaz a szedett-vedett népség, a fegyelem ugyanaz a semmi, de van esély, hogy ha a nyugodt vizekre hajózunk, akkor majd... majd egyszer... rendbe szedjük ezt a hajót és felvehetjük a versenyt a többiekkel, a nagyobb, szebb és gyorsabb hajókkal is.

De most persze látni kell, hogy a következő kapitány ugyan nagyszájú, de sokaknak elkötelezett, még ha akarja is (akarja-e?) sem képes majd igazi rendet tartani. Túl sok a csókos, az ígéret, azok akiknek elkötelezett. Túl nagyok az elvárások vele szemben és nem tűnik úgy, hogy meglenne az a rendkívüli képesség, hogy mindezen bajok özönében kézben tartsa, sőt rendbe szedje a hajót.
Vita itt.

2009. augusztus 28., péntek
 
Kapcsolt böngészés
Elvileg létezik a kapcsolt árú fogalma (bár kicsit másra érti a törvényhozó, vagyis arra, hogy ha jó árúra vágysz, meg kell venned a másik pocsékot is).
Nekem azért a társult áruk, mindig kapcsolt árunak tűnnek.
Veszel egy autót és kapsz drágán egy rossz autórádiót (annyiért klasszissal jobbat is kaphatnál).
Veszel egy olcsó mobiltelefont és kapsz mellé jó kis kötöttségeket és felárakat, hűségidőt stb.

A Windows árában egy csomó más termék (pl. a média pléjer és a böngésző) fejlesztési költségei is benne vannak. Keresztfinaszírozás.
Ez létező üzleti módszer (mi is élünk vele, amikor a régi termék hasznából élünk és új terméket fejlesztünk).

Addig nincs is semmi baj --mint általában a szabadpiacon máshol is-- amíg az árképzés korrekt. Vagyis ha túlságosan terheled a fő terméked a keresztfinanszírozás igénye miatt, akkor nem megy a főtermék... verseny van. De (értsd DE) a Windows fronton nincs verseny. Ez gyakorlatilag (mo-on és ügyvitelben) monopólium. Amikor valaminek 98% a részesedése és a vevők kiszolgáltatottságuk ellenére (akár saját hibájukból is), de képtelenek másik termékre átállni, akkor az monopólium, és kész. A monopóliumok árképzése pedig (legnagyobb sajnálatomra) nem hatóságilag kontrollált, maximált áras dolog.
Vagyis ha megengedjük, hogy a monopólium extrém magasra emelje a termék árát, így nagymértékben keresztfinanszírozzon, akkor más termékeket kiszorít ezzel (ingyen adja, hisz keresztfinanszítrozott) és hatalmas összegeket képes a versenytársak kiszorítására fordítani.
Vagyis újabb és újabb monopóliumokat épít.
Hasznos ez össztársadalmilag? Nem.
Ha nem, akkor törvények szoktak születni. Korlátozzák a személyek vagy vállalkozások jogait. Nem ez az első eset... a kezdet, hogy belenéznek az üzleti könyveidbe (ill. jövedelmedbe) és adó címén elvesznek tőled.

Mint mondottam egy monopóliumnak többet KELL tűrnie. Megkapja érte a piaci hasznot. Ha nem akarja tűrni, az sem gond. Fel kell darabolni.
(Erre pl. az USA-ban voltak is példák!)
A m$-től csak annyit várnak el, hogy egy az oprendszertől FÜGGETLEN komponensnél legyen gyakorlati választási lehetőség, ahol nem csak a profik, de a laikusok (a többség) is dönthet.
Ha feljön egy ablak, ahol négy-öt gomb egyikére kell bökni, akkor ez reális döntési helyzet egy laikusnak. A hallott infók alapján "márkanévre" kattint és választja azt a böngészőt, amelyikről jót hallott. Mint amikor a tejet vagy a pólót veszi.

Ez közel sem komoly megszorítás. Ha én lennék az EU versenyügyi biztosa, azt követelném, hogy a monopol tevékenységet önálló vállalatba kelljen tenni, hogy az teljesen áttekinthető legyen pénzügyileg (megakadályozva a monopólium létéből származó extra bevételt, ami akárhogy is nézzük, a fogyasztók megkárosítása.


2009. augusztus 11., kedd
 
Biblia és Dínók
"A Biblia azt tanítja, hogy Isten a hatodik napon teremtette a szárazföldi állatok különböző fajait"

Mondjuk nem értettem soha, miért ragaszkodnak a biblia elemzők ahhoz, hogy az isten időszámítása [még a Föld és Nap nélkül is, naprendszer alapú ;) ]

Sok mindent "megmagyarázna", ha kijelentenénk, hogy nem tudjuk az isteni időszámítás mértékét, de isten osztott műszakban alkotta meg a dolgokat [vagyis nem csak a mi kis Föld projectünket csinálta, lehettek más elfoglaltságai is ;) nem kellett mindent ütemesen, egyszerre megtennie... mert nemigen volt főnöke akinek elszámolással tartozik] és azok a "napok" évmilliárdokig is tarthattak ;)

Meg persze el kellene fogadni olyan "eretnek tanokat" is, hogy isten játszott egy kicsit, létrehozott pl. dínókat (az isteni nap legelején) aztán eltörölte őket, mert úgy tetszett kedve, aztán valamikor a nap végén megteremté az embert és megtartá, mert az jó ;)


2009. május 20., szerda
 
A kínaiak már a spájzban vannak.

Idézet egy vitámból:

"Na ne viccelj már, hogy a kínaiak bármire is képesek lennének a gagyi ruházat és cipőkön kívül..."

Azért csak tudnak űrhajót és műholdat is készíteni ;)
Emlékezz! A nagy szovjet birodalom is csupa ócska bóvlit gyártott, de volt pénz és tudás arra, hogy olyasmit is csináljanak, amitől néha az amcsik álla is leesett.
Persze megtartották a tudást és technológiát állami szinten, nem is akartak a népnek termelni.
A kínaiak pedig már felismerték, hogy piacra kell vinni az "elefántcsonttoronyból" a tudást és a technológiát (ahogy az amcsik is teszik).
Játékmackóba a célkövető rakéta képfeldolgozó processzorát. Jobban eladható lesz és megtérül a befektetett tőke.

"A magam részéről soha semmilyen holmit nem vásárolok meg, amit Kínában gyártottak"

Hát akkor Te meztelenül jársz és nincsenek iparcikkeid.
Mert ha nem is száz százalékban illetve nincs is a dobozára írva, de akkor is gyakorlatilag a vietnámi kézzel font kosarak kivételével mindenben jelentős kínai részteljesítés van (ha nem az egész onnan jött).
Talán a "designed in EU" cimkék a mi hozzáadott értékeink és a multik minőség ellenőrzési rendszere, amivel szűrik a bóvlit, nehogy a saját márkanevüket rongálják.


 
Étkezési jeggyel a pokolba!

Az adómentesség (ami az étkezési és egyéb jegyhez kötött) megadható jegy nélkül is, ez csupán jogszabály kérdése.

Azon már én is filóztam (sokkal a népszabis cikk előtt), hogy mekkora pazarlás ha egy társadalomban ilyen jegygyártás-kiosztás-elfogadás-elszámolás marhaságokkal töltik emberek a munkaidejüket, valódi értékek előállítása helyett.
Ezek a "munkahelyek" is csak társadalmi pótcselekvések és valójában ugyanolyan bujtatott munkanélküliséget takarnak, mint annó a cucilizmusban.

Ha nagyon belegondoltok, az ilyen "rendszerek" valójában az ország leértékelését okozzák globális mércével mérve!


Az adómentesség (ami a jegyhez kötött) megadható jegy nélkül is, ez csupán jogszabály kérdése.

Igaz ez célzott támogatás, az ebédjegyet csak meleg ételre költheted, az üdülési csekket csak üdülésre.

Akarat kérdése ;)
Természetesen most --mivel az a cél, hogy csökkenjen a kiadási oldal, illetve nőjön a bevételi-- nem akarják megoldani, hogy adómentes maradjon.

A hidegétel utalvány eleve egy marhaság.
Annyit úgyis minden jövedelem után elkölt boltban az ember.
Ez nem orientál semmire, de legalább jó nagy improduktív munka... és társadalmilag nem hiszem hogy valóban hasznos lenne, csak egy többlet adminisztráció és papírszemét előállítása.

A melegétel támogatás már felfogható szociális vívmánynak és a célja is méltányolható: munkahelyet teremt, szolgáltatásokat finanszíroz.
Itt már igaz, hogy ez társadalmilag hasznos.
Ez valóban orientálja a költést, hiszen lehet, hogy egyébként nem vennéd igénybe.
Ugyanez igaz azt üdülési jeggyel, vagy kultúra utalvánnyal is.

De hát mennyivel egyszerűbb alternatív utat találni, nem a jegyet használni.
A legegyszerűbb: számlát kell kérni a kedvezményt biztosító szolgáltatások igénybevételéről (a magánszemély nevére szólót) a munkáltatónak be kell tennie a könyvelésbe, hogy ezzel támassza alá a bérjegyzéken szereplő szja alapot csökkentő tételt.

Nem erőszakolja meg a rendszert.
Számlát kell tudnia adnia minden szolgáltatónak.
Bérjegyzéket és szja-t, annak kedvezményeit kell tudnia kezelni minden munkáltatónak.
Számlák iktatása és lefűzése sem új a munkáltatóknál.
Az apech is a szokásos munkamenetének megfelelő módon ellenőrizheti a jogos felhasználást.

Szóval: kéretik kinevezni valami jó zsíros szaktanácsadói állásba ;)



2009. május 12., kedd
 
Ítélet
Megszülettek az ítéletek.

Sem a Postabank vezetőit sem a könyvvizsgáló cégeiket nem terheli komoly felelősség.
A gond ezzel az, hogy az én modellem szerint a kapitalista a gazdasági rend úgy épül fel, hogy a könyvvizsgálók elenőrzik a nyilvános cégek nyilvános adatait azért, hogy a világ elfogadja és elhigyje azokat. Vagyis a könyvvizsgálók felelnek azért, hogy a nyilvános adatok hitelesek legyenek és le lehessen vonni konzekvenciákat azokból. Persze a cégvezetésnek ill. a tulajdonosoknak van lehetősége, hogy becsapja, megtévessze a könyvvizsgálókat. Ilyen is előfordulhat.
De ebből az következik, hogy nagy vagyonvesztés esetén vagy a könyvvizsgálók végezték rosszul feladataikat vagy a cégvezetés bűnös visszaélése történik.
Vagyis az egyiküknek börtönben a helye, de legalábbis anyagilag felelős a történtekért.
Ha egy társadalom (jelen esetben pl. a Magyarország neven nevezett) nem képes biztosítani ezt a jogbiztonságot, akkor a tőzsde puszta játékká válik, semmilyen bizalom nincs arra, hogy az ott megjelenő adatok valósak vagy hogy bárkinek is felelősségget kell vállalnia azok igazságtartalmáért, vagyis egy papíron megjelenő szám nem garantált hogy valódi értéket jelent.
Ezek alapján pl. pont nálunk nem szabad értelmes embernek megtakarításait befektetésekbe tenni, ahogy a tapasztalatok szerint (talán az előbb leírtak tudat alatti felismeréséből) nem is teszik. Ingatlanba fektetnek, mert az jobban átlátható, hihető vagyonelem.


 
Önmagunknak lenni.
Merjünk önmagunk lenni!

Merjünk kicsik lenni! Merjünk nagyok lenni!

Csupa ostobaság.
Merjünk végre önmagunk lenni!
Nem vagyunk mi sem jobbak, sem rosszabbak, de még csak kissebbek vagy nagyobbak sem másoknál.
Persze nem vagyunk ugyan olyanok. Mi tulajdonképpen valóban "magyarok" vagyunk.
Kicsit elmebajos, kicsit zseniális, kicsit egyéniség, kicsit konform... ilyen, amilyen.
Na ezt kellene felvállali és ennek megfelelően viselkedni, élni.


2009. április 24., péntek
 
Nostradamus avagy Orbán nem egy Széchenyi !
Orbán nem egy Széchenyi !

Ezt természetesen tudományos alapokon is bizonyítani lehetne, de ehhez egyaránt mély ismeretekkel kellene rendelkeznem Orbán Viktor egykori (és potenciális következő) miniszterelnök és Széchenyi munkásságáról.
Ezt sajnos nem áll módomban megtenni fenti ismeretek hiányában, pontosabban valóban nagyon sajnálom a hiányát Széchenyi munkásságának mélyebb ismeretének. Orbán munkásságát rábízom az utókorra, mivel nehezen értelmezhető személyiségéről tippem szerint sokat fog vitázni az utókor, mintegy Görgey Arthur magasságába emelve személyét: vajon egyszerűen egy opportunista sikerhajhász vagy a Haza Megmentője 2.0.

Mindezek a gondolatok egy Széchenyi idézet miatt jutottak eszembe:
"Bárkié lehet a dicsőség, ha a Hazáé a haszon".

Ez alapján az egyetlen gondolat alapján tettem ezt a felelőtlen kijelentést (a félműveltek mély önbizalmával), hogy azért a Széchenyivel mért összehasonlítás még sántít. Ahogy tudom, Széchenyi ezt a kijelentését joggal tehette, mert nem lehetett szembesíteni azzal, hogy kicsit "ferdít" és csak önmagára nem vonatkoztatja e bölcsességet.

Orbán évértékelő beszéde -így a válság kellős közepén- sokkal jobban emlékeztetett engem Nostradamus rejtélyes és misztikus próféciáira, mint egy a Haza megmentésére a csatába rohanó, a megoldások kulcsát birtokló államférfi beszédére. Mert hát igen nagyok az elvárások egy államférfival szemben, ezt a jelzőt mindenféle politikusok nehezen érdemlik ki.



2009. április 23., csütörtök
 
Bajok kútfője
Az a baj ezzel az országgal, hogy itt cigány judeo bolsevista anarchisták akarnak liberál fasiszta diktatúrát csinálni komcsi globalista nemzetközi öszeesküvés keretében.

2009. február 9., hétfő
 
Válságban is koncert
Felrótták Gyurcsánynak hogy költi a pénzét (koncertre merészelt menni). Közvetve minden gazdag embernek szemére vetik most, hogy ilyen válságos időkben "tékozol", mikor másoknak vissza kell fogniuk kiadásaikat.

Valamelyik amerikai "ikon" (olyan britney/hilton kategória) nyilatkozta, hogy azzal tud segíteni a válságon, hogy bőkezűen vásárol, mint eddig.
Az ismert szellemi kapacitás mellett ki kell jelentenem, brilliáns ötlet és felelősségteljes viselkedés ez... valamint az adott személy színvonalának teljesen megfelelő.

És ez így igaz!
Minden gazdag embernek elemi kötelessége ilyen időkben munkahelyet és jövedelmet teremteni. Vagy befektet (ami pl. egy miniszterelnöknél per pillanat nem igazán jó ötlet...) vagy pl. vásárol.
Új autót (lehetőleg suzukit vagy magyar gyártású alkatrészekből összerakottat), vagy inkább komplett honi kezekkel, kisiparilag készült konyhabútort vagy vadászház lambériázást. Teljesen mindegy: költsön és ezzel tegye lehetővé másoknak a munkát és jövedelmet.


2008. december 14., vasárnap
 
A gyereknevelés költségei
Részemről a jelenlegi, a gyermekekre fordítottnál nagyobb szociális kiadásokkal kellene tervezni.
Persze másként!
Alapvető kérdés hogy a gyermek a "családé" vagy a "társadalomé".
Neveltetése, oktatása és jövőbeli adófizető képessége (remélhetőleg a múltbéli 'hadrafoghatóság' nélkül) a társadalom érdeke.
Vagyis a társadalom érdeke, hogy sok gyerek szülessen és azok jól képzett adófizetőkké váljanak.
Így nem terhelhető teljesen a családra a gyerekek eltartása. Ez akkor is komoly teher (még ha nem számítjuk a gyereknevelésbe befektetett időt), ha a gyerekek oktatásával kapcsolatos minden költségtől mentesítjük a családokat. Vagyis támogassuk a gyermekszülést, de közben nem cél a „megélhetési gyerekek” születése, hiszen a jelenlegi gyakorlat szerinti családi pótlék és gyermektámogatás jó része nem a megadott célra fordítódik [értsd ebből élnek a szülők, a gyerekek meg nem felelnek meg az elvárásoknak].

Vagyis marad a teljesen ingyenes oktatás és gyermekekkel kapcsolatos egyéb ingyenes támogatások. Mondja ezt az, aki szerint ami ingyen van, azt pazarolják. De itt ez a kisebbik pazarlás, ami a nagyobb eredményre vezet.
A legegyszerűbben az ingyenesség az ingyenes hozzájutással oldható meg.
A 'slampos állam', amit a szocializmus slampos diktatúrájából örököltünk, a legegyszerűbb módon próbál segíteni. Készpénzt ad. Ez a legkönnyebben, a legkevesebb munkával és odafigyeléssel megoldható módszer. Érthető persze. Csak nem célravezető!

Abból kellene kiindulni, hogy a magyar állampolgár gyerekek állampolgári jogon kapjanak szolgáltatásokat, mert az az állam érdeke és azt akarja hogy igénybe is vegyék és jól hasznosítsák azokat. Vagyis állampolgári jogon minden gyermeknek biztosítani kell az oktatáshoz szükséges körülményeket. Az utolsó tankönyvig, ceruzáig vagy az iskolába jutást biztosító közlekedésig vagy kollégiumig. Sőt, akiknek nincs biztosítva az otthoni nyugalmuk, azok reggeltől estig kapjanak helyet az iskolában vagy szükség esetén estére a kollégiumban.
Ha csak azért mennek be gyerekek, mert ott fűtenek és enni lehet, már az is jobb, mint ha lógnak a semmiben.
Ingyenes étkezést és minden szükséges ellátást.
Azonnal jön az ellenérv: „a gazdagok gyerekeinek is?”
Persze. A gyerek kapja, nem a szülei! De ennél van jobb indokom is.
Ha gazdag a család, az azért lehet mert sok adót is fizet. (Ha meg nem az más hatóságok feladata, nem ide tartozik). Ha meg sok adót fizet, talán elvárhatja, hogy kapjon is vissza valamit. Ez a jelenlegi modell, miszerint vannak akik csak befizetők, mások meg csak felhasználók, ez úgysem mehet tovább. A befizetők igazságérzete nem engedi meg sokáig. Inkább adót csalnak -nem megélhetési alapon- hanem erkölcsileg feltöltekezve.

További logikus segítség lenne az alacsonyabb ÁFA kulcs az alapvető gyermekek által igénybe vett termékekre (pl. pelenka). Persze sok-sok további lépés lehetséges, de ez a bejegyzés, csak ennyiről szólt ;)


2008. december 11., csütörtök
 
Parlament, de milyen?
Sürgősen és radikálisan egyszerűsíteni kellene a választási törvényt.
Az én demokrácia felfogásomban egyetlen szavazat sem veszhet el, így ez az 5%-os küszöb erősen antidemokratikus. [Tudom az angol vagy az usa még ennél is idiótább, de ez engem nem vigasztal]

Ha pl. 200 képviselői hely van, és 8.000.000 választó, akkor minden 40.000 szavazatért jár egy képviselői hely. Ha valamelyik pátnak csak egy fő, akkor egy fő. Ennyi. Majd belép valamelyik frakcióba, vagy nem. Annyi.
Igaz így bekerülhetnek elmebeteg véleményeket hangoztató szervezetek képviselői is, de a parlament azért van, hogy ott mondhassák el a véleményüket és a szavazatukkal joguk van amellé az intézkedés mellé állni, ami nekik tetszik.
Persze így nem két nagy erő monopolizálná a politikai közéletet, akik nem mondhatnak ki egyelen értelmes szót sem, mert félnek, hogy elveszítik a támogatóikat.
Mindenki kimondhat mindent, ha található elegendő támogató hozzá. Lehet hogy elveszít valakiket (azok másra szavaznak), de akik egyetértenek vele, azok mellé állnak.
Tisztább és tisztességesebb ez így, szerintem.
Prsze a Parlament munkája kicsit bonyolultabb, de nem szükségszerűen.
Az EU parlamentjében is nagyon nagyon "vegyes" a választék, de mégis képesek frakciókat alkotni és azon keresztül működtetni a rendszert.


 
A jövő és a mennyiségek
Amíg a mennyiségi szemlélet győz a minőségi felett, addig csak lefelé csúszhatunk.
Nem az egy családban nevelt gyerekek darabszámának növelése kellene, hogy a cél legyen.
"Felesleges" embereket "termelni" egy társadalomban a legnagyobb fényűzés. Akik nem lesznek képesek megtermelni a saját életük költségeit sem, nemhogy hozzájáruljanak a társadalom egyéb feladataihoz (gyerekek nevelése, öregek eltartása, egészségügy, infrastruktura stb.) azok társadalmi szempontból feleslegesek. Nem személyes, emberi "feleslegességről" van szó: az a fasizmus.
De közgazdasági, társadalom politikai szempontból nem egyes emberekről beszélünk. Egy-egy réteg, társadalmi csoport mindíg le vagy felértékelődik, minden korban és rendszerben. A támogatásokat, pozitív diszkriminációt aszerint kell osztani, hogy társadalmilag hasznosabb emberek, jövő nemzedék kerekedjen a befektetésből. Ez egy farkastörvény...de ilyen a világ. Az én gondolatvilágomban csak természetbeni juttatás jár a gyerekeknek, de az sok és állampolgári alapon.
Ingyen oktatás (az utolsó tanszerig vagy könyvig, ceruzáig). Ingyenes étkezés az óvodától gimiig.
Ha kollégium kell, még az is ingyenes juttatás: jobb egy ingyenesen kinevelt értékesebb nemzedék, mint egy nagy tömeg, ami csak teher lesz a következő nemzedéken.
Persze várható a korosztályfa további romlása. De egy komolyan képzett ember ma akár száz vagy ezerszeres értéket képes előállítani! Vannak a világnak tájai, ahol a mennyiséget megtermelik, nálunk a minőség a valódi hiánycikk. Persze ideje lenne valódi migrációs politikát kialakítani.
Ne azok jöjjenek ide, akik máshová már nem kellenek.
Örülök minden bevándorlónak, ha "értékes" ember.
Megint a "hülye" amerikaiakhoz jutunk, akik pontozzák a jelentkezőket és csak a javát engedik be magukhoz. Tipikusan olyanokat, akik a nagy amcsi átlagot meghaladó értéket képviselnek. Nincs mit tenni, állam szinten az emberek egyszerűen betarifázhatóak, forintosíthatóak.
Persze az, hogy magyar származású, vagy hogy jól beszél már jelentkezéskor is magyarul, az többlet pont, de nem elegendő.


2008. november 12., szerda
 
Mi légyen a színházakkal?
Talán az első lépés lenne, hogy szétszakítanák a színházépületeket és a társulatokat.
Nem egy egy társulat monopóliuma egy egy színházépület, hanem az azt fenntartó tulajdonosé, lényegileg az önkormányzaté, amelyik színházi előadóhelyet tart fenn (garantáltan támogatással, mert ez a leginkább veszteséges tevékenység).
Ugyanakkor értelem szerűen magántulajdonú színházépület fenntartók is kérhetnek állami támogatást, ha vállalják, hogy az állam által előírt feltételekkel rendelkezésre bocsájtják a kapacitásuk adott százalékát.
Ez egy alap a további felépítményhez.
A társulatok előadóhelyeket keresnek maguknak és ott bérleti díjat fizetnek, pl. a jegyárbevétel adott százalékával.
Azt hogy miket adnak elő azt két irányból lehet szabályozni, az egyik a fizetett bérleti díj nagysága (pl. kommersz szórakoztató darabok esetén) illetve a színházépületet fenntartó szervezet kulturális bizottságának határozatai, amelyek nyilvánosan meghirdetett elvi nyilatkozatra (céljaik, elveik, szempontjaik), nyilvános éves terve (miből mennyit terveznek) és az egyes elbírálások nyilvános jegyzőkönyveire épülnek.
A társulatok alapértelmezetten nonprofit vállalkozások, de természetesen senki nem zárja ki a profitorientált vállalkozásokat sem - legfeljebb ezek nehezebben tudnak szerezni állami pénzt.
A társulatok elsődleges bevétele a jegyárbevétel kell legyen, de természetesen támogatásokat is elfogadhatnak. Állami pénzalap esetén ez csak teljesen nyilvános és pályázat alapú lehet. Alapvetően az állami támogatást adott előadásra lehet kérni és ez a nézőszámhoz kötött normatív támogatás. Pl. az Ember Tragédiájának színreviteléhez (ide becsatolandó némi műszaki, szakmai és művészeti dokumentáció) január és június közötti hónapokra havi maximum 4000 nézőre nézőnként 2000 Ft támogatás, legalább 1500 Ft-os jegyár előírása mellett.

Na persze lehetne még csiszolni, de az elveket és az alapokat remélem érthetően leírtam.

2008. október 9., csütörtök
 
A TB és a nyugdíjjárulék igazi mivoltáról
A TB és a Nyugdíj esetén is az a gond, hogy nem mernek a társadalommal tisztességesen beszélni.
Félnek, hogy ha az igazat mondják, akkor az nem fog tetszeni az embereknek.

Minkkét járulékot meg kellene bontani egy sajátjogú és egy szolidáris alapra.
Attól félnek, hogy kiderül, hogy a befizetett TB és nyugdíj nagyobb részét nem is saját magunknak fizetjük. Ez a rész valódi adó!
Ha meg lenne bontva, akkor már az sem lenne kérdéses, hogy lehet-e a sajátjogú befizetést magánbiztosítóba tenni? Miért is ne.
Csak hát a jelenlegi adóztatás mellett nagyon rosszul festene, ha kiderül, hogy még ennél is vadabbul vagyunk adóztatva.

Az igazi gond, hogy a politikusok nem mernek szembenézni a valósággal, mert ez lenne az első lépés, hogy a lakosságot is szembesítsék.
Szóval hazudunk szépen önmagunknak, mert az kényelmes... igaz sehová sem visz.


2008. július 26., szombat
 
12 évesen a világ
Megint kiütközik belőlem a konzervatív és az anglomán ;)

Teljesen egyet kell értenem a Jobbik kezdeményezésével, hogy a büntethetőség határát le kell vinni 12 évre (tőlem akár 10-re is levihetnék, még azzal is egyetértenék).

Tudom ez nem "európai" (pontosabban kontinentális) szokás, inkább az angolszász kultúra megközelítése, de el kell ismerni, hogy 10-12 évesen már _kiforrott_ erkölcsi háttérrel kell rendelkezzen egy gyerek.
Igenis meg tudja különböztetni a jót és a rosszat, a helyes és a helytelen cselekedetet.
Ha meg nem tudja (mert nem tanították neki), akkor igenis ki kell emelni az eddigi közegéből és talán korrigálni valamit, amíg még lehet.

Persze a liberális (és gondolkozó humán) énem azt is felismeri, hogy nem lehet azonos módon kezelni ezeket a gyerekeket a felnőtt bűnözőkkel.
Meg kell teremteni (vagy inkább csak rendbetenni) azokat a kereteket, amivel/ahol ezeket a gyerekeket büntetni és nevelni lehet.

De fogadjuk el, egy megátalkodott 10-12 éves attól nem "javul" meg, ha a rendőr egy-egy "csínytevése" után hazaviszi és átadja az apjának, aki jó(?) esetben elveri. Ki kell emelni a közegből és tenni kell vele valamit.
Kis csínytecvések esetén különfoglalkozások, közmunkák, bekapcsolni valamilyen szervezett felügyeletbe, ahol ragadhat rá valami nevelésféle is. Nagy "csínytevések" után azonban nincs más hátra, mint a zárt intézetek, kötelező kollégiumi elhelyezés stb.



2008. február 24., vasárnap
 
56 így meg úgy
"Havas Szófia az [origo]-nak azt mondta: Gusztos Péternek már csak életkoránál fogva sincsen semmi köze az ő 1956-tal kapcsolatos nyilatkozatához. A szocialista képviselő azt tanácsolta Gusztosnak, hogy tanulmányozza Göncz Árpád egykori köztársasági elnök életművét. Göncz Árpádtól származik az az idézet, hogy ahány ember, annyi '56 - tette hozzá Havas, aki szerint egyszerűen félreértelmezik a szavait." Mit ne mondjak: Nekem is (koromnál fogva) vajmi kevés közöm van 56-hoz. Ugyanúgy, ahogy nem kívánok (mert nem tudok) állást foglalni arról, hogy a magyarok többsége a Donnál hős volt, vagy sokan voltak köztük fosztogató-embertelen megszállók is, ugyanúgy nem véleményezném az 56-osok megoszlását forradalmárokra és hozzájuk csapódott lumpen, vagy akár bűnöző elemekre. De azt tudom, hogy nincs "tiszta" forradalom. Az már csak erőszakkal és kegyetlenkedéssel jár. Van akit pozitívan, van akit negatívan érint egy-egy forradalom, és a forradalmárok áldozatai nem vegytisztán a "rossz oldalon állók" közül kerülnek ki. Szóval mielőtt így felháborodtok (úgy látom jobb meg balos emberek egyaránt), tiszteljük a személyes élmények erejét és ne próbáljuk azt felülbírálni a történelemkönyv száraz szövegével. Aki pl. Hortyért lelkesedik azt csupán elnéző mosollyal "lekezelem", mert csak a számára elfogadható, a jó oldalát látja az adott dolognak, pártfestékkel lefújt szemüvegen keresztül nézi a történelmet. Ez pedig gondolkodó embertől édes kevés. Ez a jelenség mint látjuk 56 megítélésében is létezik, el kell fogadni.

2008. január 19., szombat
 
BKV, OEP meg ilyesmik
Mit lehet tenni a bliccelőkkel?

Esetleg kiépíteni az angol peronjegyvizsgálati rendszert, vagyis a leszálláskor ellenőrizni a megtett utat.
Nem szúrópróba szerűen... minden esetben!
Vagy modernebb technikával a mágneskártyás jegy, amit belépéskor-kilépéskor be kell dugni a gépbe.

Érdekes módon, addig-addig "fenyítették" évszázadokig pl. a német vagy angol lakosságot (valószínűleg szigorú, de egyértelmű szabályok mentén), amíg kialakult egy habitus, hogy ha nem ellenőriznek, akkor is betartom a szabályt.

De a lényeg. Ugyanaz a BKV-nál, mint a OEP-nél. Vajon mi akadályozta meg őket évtizedekig, hogy a szükséges ellenőrzési rendszert megalkossák.
Ha meg eddig nem ment, akkor mitől menne a jövőben?

Privatizálni az egészet! Csak hát megint a fránya politikusokhoz jutunk.

Jó gazdát kell választani (és nem kellene elsődleges szempontnak a vételárnak, a bevételnek lennie (*) vagy a "személyes kapcsolatoknak").
Korrekt szerződést kell írni, ami évtizedekre meghatározza (pontosan és tisztességesen, számonkérhetően, a retorziókkat előre meghatározva) a privát működtető mozgásterét, korrekt haszonra hagyva lehetőséget, _miután_ teljesítette az elvárásokat.


(*) Tipikus magyar privatizáció. Gatyára vetkőztetjük a vásárlót, akinek a fejlesztésre már nem marad pénzze, ezért ugyanabból a sz@rból akar még többet kivenni, hogy a nyeresége és a befektetett pénze is visszajöjjön.

Valami olyasmit olvastam az NDK egyesítésekor, hogy a tipikus politika az volt, hogy az eladni kívánt bigyó értékének egyharmadát kellett kp. kifizetni, a kétharmadát kp. betenni a cég tőkéjébe (tőkepótlás) és még egy nagyon szigorú (pl. alkalmazotti létszám, jövedelem, ütemezett beruházás, fejlesztés stb.) előírásokat tartalmazó szerződést aláírni.

A szerződés papírja meg mindent elbír (normális országok jogrendszerei pedig a szerződéseket be is tartatják).
Vagyis aki megsérti a privatizációs szerződést, még akár el is veszítheti a vagyont, az visszaszállhat az államra, aki eladja újra és ha van miből (marad a procedura után), akkor talán még kárpótolja is valami morzsákkal az első, szerződést sértő vállalkozást.


2007. november 26., hétfő
 
A szerzői jog szükségességéről és a világméretű visszaélésről a szerzői jog nevében.

Kezdjük az alapoknál.

A szerzői jog bevezetése szükségszerű és célszerű eszköz volt arra, hogy bátorítsuk a szerzőket művek létrehozására azzal, hogy megbecsüli és anyagilag honorálja a szerzőket, ugyanakkor az egész emberiség közös értékévé teszi a kreatív alkotásokat. A szerzői jogból fakadó alkotói jövedelem lehetőséget teremtett, és teremt a mai napig, mind több és mind értékesebb alkotás létrehozására.
Ugyanakkor ezen alapelv szerint a szerző honorálása után –a védelmi idő lejártát követően- a művek közvagyonná válnak és a továbbiakban az emberiség egészének érdekét szolgálják, mivel szabadon felhasználhatóak, átdolgozhatóak.

Ez eddig nagyszerű. Az alkotókat életük végéig, sőt még az utódaikat is jövedelemhez juttatja az alkotásuk.
Helyes… volt egy évszázada is még!
A mai világ azonban felpörgött és megváltozott.
Megváltoztak a körülmények, az alapelvek és a jogszabályok pedig nem változtak.
Illetve megváltoztak, mivel nagy cégek és multik kezdtek pénzt szagolni a szerzői jog üzletben, különösen amióta a szoftverek is szerzői jogi védelemben részesülnek. Ez a változás azonban nem a célszerű, az igazságos és a társadalmilag hasznos irányba mutat, mivel a nagy cégek és multik tőkeereje nem kívánt hatással van a jogalkotók ítélő képességére.

A szerzői jogdíjak védelmi ideje megemelkedett, ma már egészen a szerző halálát követő 70 évre. Ez nonszensz, hiszen ebben a felgyorsult, technikailag lényegesen több lehetőséget és felhasználási formát kínáló, globalizálódott világban a szerző jövedelme az alkotása hasznosításából sokszorosa (több ezerszerese vagy akár több millió szorosa is lehet) a száz évvel ezelőttinek.
A szerző halála utáni védelem (ami a leszármazottak jövedelemhez juttatásáról szól) pedig megkérdőjeleződik, mivel ma már komolyabb megtakarítási, befektetési lehetőségek állnak a szerzők rendelkezésére, amelyek örökül hagyásával gondoskodhatnak leszármazottaikról; másrészt a felgyorsult világunkban ritkábbak a több emberöltőn keresztül is „eladható” szellemi termékek.
Ez a megnövekedett bevétel és a művek „élettartamának” átlagos lerövidülése azt tenné indokolttá, hogy csökkenjen a védelmi idő és hamarabb köztulajdonná váljon a szellemi termék.

A szoftverekre az egyéb szellemi termékekkel nagyrészt azonos szabályok vonatkoznak, miközben lényegi eltérések mutatkoznak. Míg egy jól sikerült regény, zenemű vagy dráma esetében egyáltalán van lehetőség a potenciális 70 vagy több év védelmi idő értelmes használatára, addig a szoftvereknél már 10 év eltelte is kérdésessé teszi a piacon való megmaradást. A művek 70 vagy több éves védelme azonban a gyakorlatban inkább azt eredményezi, hogy a társadalom elveszíti a szabad felhasználás lehetőségét, hiszen a mű „érvényét veszti” mire lejár a védelmi idő. Mivel gyakran a művek kereslete alacsony, a publikálást követő már viszonylag rövid idő eltelte után is, így üzleti hasznot már nem hoznak, ezért nem jelennek meg a nyilvánosság számára. Ilyen esetekben a mű már nem elérhető üzleti alapon, a szabad felhasználása pedig nem lehetséges, vagyis elveszett a társadalom számára. Ez olyan veszteség, amivel a jogalkotóknak tisztában kell(ene) lenniük.

A másik szempont, hogy ma már sok szellemi termék (pl. a szoftverek nagy része) nem is közvetlenül a szerzők számára hozza a szerzői joggal védett jövedelmét, hanem egy a művet hasznosító gazdasági társaság számára. Ez az eset különösen felveti, hogy egy üzleti vállalkozásnak mennyi időre adjunk kizárólagos jogokat a mű hasznosítására, mennyi időt biztosítsunk a befektetése megtérülésére.

Mindezen gondolatok alapján át kellene gondolni a szerzői jogi törvény számos paragrafusát és gondolatát.

2007. november 26.

2007. november 20., kedd
 
Nicsak, ki vette át Isten szerepét?
Minden tiszteltetem az Alkotmánybíróság tudós tagjai számára, de meggyőződésem szerint valami mély és súlyos téveszme gyötri Őket.
A szólásszabadságról lenne szó…

A szólás és vélemény nyilvánítás szabadsága nagyon fontos, a demokrácia alapvető joga.
Ha a szólásszabadság korlátokba ütközik, annak mindig a demokrácia látja a kárát.
Egyetértek azzal a (tudtommal eredetileg az USA-ban elhangzott) véleménnyel, amikor egy szélsőjobboldali véleményre úgy reagált egy igazi demokrata, hogy: a legkissebb mértékben sem ért egyet az elmondottakkal, de mindent megtenne azért, hogy ezt elmondhassák.

Vagyis a szólásszabadság alkotmánnyal védett alapjog, amit az Alkotmánybíróság valóban komolyan véd. Helyes.

DE! Mindig van egy fránya de…

Az élethez, az egészséghez vagy a szabad mozgáshoz is fűződnek alkotmányos jogok.
Márpedig ha alkotmányos alapjogok ütközésbe kerülnek egymással, akkor is kell iránymutatás, ennek a ténynek is meg kell jelennie egy elv vagy egy eset értékelésében.

Nincs kibúvó, rangsort kell állítani a mégoly fontos és rangsorolhatatlan alkotmányos alapjogok között. Ha van rangsor, akkor több alkotmányos alapjog ütközése esetén van lehetőség feloldani a problémát. Ha szőnyeg alá söpörjük az ütközés lekezelésének igényét (ahogy az -a meglátásom szerint- az Alkotmánybíróság sok-sok éves gyakorlata), akkor csak feszültségeket teremtünk és az egyik alapjog megóvásával más alapjogokat csorbítunk, véletlenszerűen, minden logika és ész nélkül.
Ez a gyakorlat pedig nem okoz kevesebb kárt, mintha az alapjog védelmen kívül maradt volna.

Ha tehát ütközik pl. a szólásszabadság és az élethez való jog, akkor miként tehetünk?
Az én rendező elvem szerint egyszerű az eset.
Ha a szólásszabadság körébe tartozó esemény máskor, máshol is megvalósítható, akkor természetszerűen az élethez való jog a fontosabb, hiszen az máskor vagy máshol nem pótolható, nem megismételhető. Ennyire egyszerű.
Ha továbbfuttatjuk, akkor ugyanez az elv megáll az egészséghez való jogra is, hiszen az egészség is olyan (ellentétben a beszéddel és felvonulással), hogy az adott helyen és időben elmulasztott tevékenység nem pótolható, nem helyettesíthető. Visszafordíthatatlan és végleges károkat okozhat a korlátozása.
Kicsit tovább lépve, a mozgásszabadság is az élethez és egészséghez való jog alapja. Ha nem mozoghatunk szabadon az potenciálisan veszélyeztetheti életünket és egészségünket. Arról nem beszélve, hogy az élet csak az egy adott időtartam, tehát ha korlátozott az időnk felhasználása, az valójában az életünk egy darabjának elrablása.

Ezek alapján számomra érthetetlen, hogy nem lehet jogi eszközökkel megakadályozni, hogy traktoros útlezárásokkal vagy Kossuth téri barikádokkal korlátozzák az egyének alapvető emberi jogait. Ha ezek a jogok ütköznek a tiltakozók szólásszabadságával, akkor csupán annyival feloldható a probléma, hogy a véleménykifejtés színterét kell a jogaikban korlátozottak számára elfogadhatóbb helyre kijelölni. Mivel pedig felvonulni, tiltakozni, beszélni sok helyen lehet, míg élni, lakni, közlekedni csak korlátozottabban, számomra egyértelmű a döntés.

Azoknak pedig, akik a saját szólásszabadságukat magasabbra tartják mások jogainál, csak egy idézetet tudok küldeni:

„Nicsak, ki vette át Isten szerepét?” (Szívek Szállodája)

Rgebbiek | Vgre