Heinrich Böll Nobel-díjas német író, újságíró, elbeszélő és publicista 95 éve született

Heinrich Böll Nobel-díjas német író, újságíró a Sajtó- és fotóarchívum 2012. 51. hét érdekes emberei sorozatban

Heinrich Böll író, a Német P.E.N. Klub (NSZK) elnöke a Fészek Klubban, ahol a Magyar P.E.N. Klub tagjaival találkozott.
Budapest, 1971. május 25.
MTI Fotó: Keleti Éva

Heinrich Böll Nobel-díjas német író, újságíró, elbeszélő és publicista 95 éve, 1917. december 21-én született Kölnben.

Nyolcadik gyermekként született az I. világháború legínségesebb időszakában. Könyvkereskedő-segédként dolgozott, amikor 1938-ban munkaszolgálatra hívták be. Egy évvel később fegyveres alakulathoz került, és hat évig szolgált a Wehrmachtban, megjárta a keleti és a nyugati frontot. Az amerikai fogságból szabadulva, bátyja kölni asztalosműhelyében dolgozott, és közben folytatta tanulmányait.
Első elbeszélése, A küldetés 1947-ben jelent meg, 1950-től tagja volt a Gruppe '47 irodalmi csoportnak. Korai regényeinek témája a katonaélet reménytelensége és kegyetlensége, a háború szörnyűségei. Másik fontos témaköre a hazatérés, a háború utáni német társadalom állapota, a szétroncsolt életek ábrázolása. Az És száját nem nyitotta szóra (1953) című kisregényétől kezdve társadalombírálata határozottabbá, szatirikus hangja erősebbé vált, a német gazdasági csoda kellemetlen kísérőjelenségeit, a neofasizmus előretörését bírálta.
Leghíresebb regénye, a Biliárd fél tízkor (1959) egy építész dinasztia történetében kutatja a fasizmus eredetét a bismarcki időktől a háború utáni újjászerveződésig. Egy bohóc nézetei című regényének (1963) hőse alkoholista muzsikus, aki kolduló utcai zenésszé züllik, de nem vesz részt az össztársadalmi megalkuvásban.

Heinrich Böll Nobel-díjas német író, újságíró portréja.
Német Szövetségi Köztársaság, 1984. március 22.
(MTI/INP)

Legvaskosabb regénye, a Csoportkép hölggyel (1971), melyben a címszereplő ismerőseinek beszámolójából kapunk átfogó és ironikus képet a német valóságról, a náci bűnök emlékéről, a fasizmus továbbéléséről, a bűnösök beilleszkedéséről a jóléti társadalomba. A Katharina Blum elvesztett tisztessége (1974) című regénye az újságírás etikáját és a németek értékrendjét elemzi, teszi bírálata tárgyává.
Számos hangjátékot, filmforgatókönyvet és esszét is írt. 1971 és 1974 között a Nemzetközi Pen Club elnöke volt. A Nobel-díjat 1972-ben kapta "korát széles perspektívában ábrázoló, nagy jellemző erejű írásaiért, amelyekkel hozzájárult német irodalom megújításához".
1985. július 16-án halt meg Langenbroichban, Bonn mellett.
Könyvei magyar nyelven is olvashatók. A Katharina Blum elvesztett tisztessége című elbeszéléséből készült színdarabot számos magyar színház tűzte műsorára (1992-ben a budapesti Katona József Színház, 1999-ben a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház, 2003-ban az egri Gárdonyi Géza Színház, 2008-ban pedig a Pesti Színház. Több művét filmen is feldolgozták: A fiatal évek kenyere (1962), Biliárd fél tízkor (1965), Katharina Blum elvesztett tisztessége (1975), Csoportkép hölggyel (1977).Rendkívüli

Ha a hét összes érdekes emberéről készült anyagunkat szeretné megismerni, írjon a tartalomertekesites@mtva.hu címre, ha a tartalomhoz kapcsolódó kérdése, megjegyzése van írjon az info.archiv@mtva.hu címre.

A Sajtó és Fotóarchívum hírleveleinek archívuma ITT található.

A heti hírlevélre ITT lehet feliratkozni.