Gombaszögi Frida

Életrajz
Színházi szerepek
Foto
Szakirodalom

Gombaszögi Frida Színésznő

Született:
1890. december 9. Budapest, Magyarország
Elhunyt:
1961. szeptember 6. Budapest, Magyarország

Életrajza:

Adatok:
1909 - a Színiakadémia elvégzése után a Magyar Színház szerződteti
1916 - 1933 - a Vígszínház tagja
Fellép vendégművészként:
1915-ben a Király, 1926-ban a Belvárosi Színház, majd
1926-ban 1928-ban a Magyar Színház vendége
1922. április 15. Miklós Andor az Est lapok tulajdonosának felesége lesz
1933 - második férjének, Miklós Andornak halála után, visszavonul a színpadtól, s
az Athaeneum Kiadó elnök igazgatója lesz
1945 - 46 - a Nemzeti Színház tagja
1946 - 1949-ig - a Vígszínház tagja
1951 - 52 - a pécsi Nemzeti Színházba száműzik
1952 - 53 - a győri társulat tagja
1953 - 1961 - ismét a Nemzeti Színház művésznője
1953 - 1956 között - a Színművészeti Főiskola tanára, magatartástant ad elő

Összefoglaló

Gombaszögi Frida előkelő megjelenésével, csiszolt mozgás- és beszédkultúrájával, intelligens, kifejező játékával korszerű drámai hősnőket formált meg, első nagy korszakában (1916-1933) épp úgy, mint második nagy színészi korszakában (1945-1961). A magyar színpad első modern stílusú színésznőjének tartják, aki a vígjátékokban is sikerrel szerepel. Nagy intelligenciájával, mozgásának és arcjátékának kifejezőerejével, imponáló megjelenésével differenciált lelkű nőket ábrázolt, s a elfojtott szenvedélyek bemutatásában igen mélyre tud hatolni. Pályája majdnem megszakad, amikor merénylet túlélő áldozatává válik. A hosszú felépülést követően ismét színpadra kerül, és sikert sikerre halmoz. Férje Miklós Andor halálakor (1933) visszavonul a pályától, és férje örökébe lép az Est Lapok és a hozzá kapcsolódó Atheneum Rt ügyeinek intézésére. 1939-ben az állam ráteszi kezét a vagyonukra. 1939-1945 között nem lép színpadra, mert nem lehet... később a háború után, amikor ismét lehet újra játszik. Az államosítás után nem kívánatos személy vidéken, Pécsett és Győrött vállalhat, és vállal szerepeket. Gobbi Hilda személyes fellépésének köszönhetően, visszakerül a fővárosi színpadokra. A még gyermek cipőben lévő, hazai televíziózás is felfedezi még az utolsó időben...

A Gombaszögi nővérek

Négyen vannak a Gombaszögi testvérek, és imádják egymást. Mind a négyen a színház rajongói, sőt, mindannyian színpadra is kerülnek, de közülük azonban csak kettő csinál igazi karriert, Ella (Elluska) és Frida (Frici). Pedig a legidősebb testvér, Margit talán a legszebb és legtehetségesebb közöttük, de ő sajnos hamar abbahagyja a színpadi szereplést, és ráadásul fiatalon, alig 44 esztendősen távozik az élők sorából. Irén, a legkisebbik Gombaszögi lány 1916-tól szerepel színpadokon, jobbára nővéreik oldalvizén, egészen a Nemzeti Színház-tagságig eljutva, ám számára a színház világa nem sok babért terem. Visszavonul a pályától, majd férjével 1938-ban kivándorolnak Amerikába, és Irén ott is zárja le földi életét, sok-sok ével később. Elluska és Frici a Gombaszögi lányok közül a legnépszerűbbek és legsikeresebbek. Korán kezdik a pályájukat, Ella, mint remek komika, Frida pedig drámai alakításaiban tündököl. A Frida név egyébként német eredetű, és a Frigyes női változata. Hatalmat és békét jelent. Gombaszögi Frida életében adódik egy hosszú időszak, ami hatalmat ad számára, de a béke messze elkerüli a büszke név viselőjét, egész élete során.

A Tündérlaki lányok és Gombaszögiek

A Tündérlaki lányok hárman voltak, kettő közülük tisztességes, a harmadik nem - írja Heltai Jenő társadalmi vígjátékában, amely az azonos nevű novellájából készült. A színházi premier után nem sokkal már egész Pest arról nyelvel, hogy tulajdonképpen a Gombaszögi nővérekről mintázza a lányokat Heltai. Mint minden pletykában talán ebben is van igazság és félreérthető hamisság. Egyértelműen erről Heltai sohasem nyilatkozik. Az viszont igaz, hogy Heltai téma előzményeként, "Az utolsó bohém"-ból ismert Sárvári lányok történetét is némiképp beleszövi a Tündérlaki lányok színpadi változatába. (talán a Sárvári lányokat mintázza a Gombaszögiekről?) Igaz a Sárvári lányok négyen vannak, egy édesanyjával is tetézve, és három él "tisztességtelenül" vigyázva a negyedik legkisebb húguk tisztességére, mindez a Tündérlakiaknál megfordul. Ott viszont a két tisztességes lány ridegen önző, míg a tisztességtelen pedig maga az önfeláldozó szeretet és felelősségtudat. Miután a darab az erkölcs, a kispolgári élet álszent harmóniájának parabolája, mondanivalójának súlya is e gondolatok köré sorakozik, nehéz és kissé erőltetett ezek után egyértelműen párhuzamot vonni Heltai témaválasztása és a Gombaszögiek között, bár sokan mégis megteszik a korabeli jól értesült intim-pistáskodásnak hangot adva. Bár kétségtelenül vannak párhuzamok. Mondják Gombaszögi Margit az a "tisztességtelen" Tündérlaki, aki feladva önállóságát, és szépségét gazdaságra váltva biztosítja húgainak előmenetelét, és Frida és Ella akik haszonélvezői mindennek. És Irén? Irénről nem esik szó, s bár itt sántít a hasonlóság, ez már igazából senkit sem érdekel... Tehát egy korabeli pletyka továbbélése? Vagy mégis igaz lenne?

A pálya kezdetén a Magyar Színházban

Amikor Gombaszögi Frida 1909-ben megkapja diplomáját a Színiakadémián, Beöthy László azonnal szerződteti a Magyar Színházhoz. Jól érzi, hogy társulatából éppen ő hiányzik: ez az érdekes, nem sablonosan szép, de mégis szép, magas, karcsú, egyéniséget sugárzó művésznő. Beöthynek általában jó szeme van az ilyesmihez - s bár sok rosszat is mondanak róla, azt senki sem vitathatja, hogy nem vérbeli színházi ember, és nem érti a mesterségét. Mégis egy dologban melléfog, akkor, amikor újonnan szerződtetett színésztagjának - akihez ráadásul igen szép reményeket fűz - egyik első szerepéül a "Gyges és Tudo" női főszerepét osztja ki. (A darab szerzője a fiatalon meghalt, de igen tehetségesnek induló drámaíró, Homonnai Albert volt.)
Már a dráma első jelenetében, Tudót egy sor rabszolgalány között, egyforma öltözékben jeleníti meg, oly módon, hogy nem szabad feltűnnie. A baj az, hogy igenis feltűnik, hiába az egyforma öltözék. Olyan erős egyéniségű és érdekes szépségű Frida, hogy messzire kitűnik a többi fiatal színésznő közül, ami adott esetben nem szolgálja az előadást, sőt... Ez az elhibázott, nem rá illő szerep, a balsikerű indulás azután hamar korrigálódik, Beöthy gyorsan belátja tévedését. Egy későbbi Bálint Lajossal folytatott beszélgetésében a "Vezér" így emlékszik erről:
"...akkor győződtem meg arról, hogy azt kaptam, akit kerestem. Egy kikötéssel: ezzel a nővel nem szabad jelentéktelen nőt játszatni. Olyan súlyos és izgalmas egyéniség, aki nem bírja el a jelentéktelen nő színpadi megjelenítését."
Valóban, Gombaszögi Frida egész pályáján csak jelentékeny megjelenésű és jellemű figurákat játszik, és csak azokban van igazi sikere. Tény az, hogy alig lép a színpadra, már megjelenésének ezzel a pillanatával megteremti a kapcsolatot a maga közönségével.

Gombaszögi Frida Bécsben

"Pályakezdésem "helyből ugrás" volt - mondja Gombaszögi Frida - ... gyermekfejjel, közvetlenül a Színiakadémiáról szerződtetett főszerepekre Beöthy László, a Magyar Színház igazgatója. Persze, a dicsőség a fejembe szállt. Azt hittem, én már mindent tudok, kiforrott színésznő vagyok, úgyhogy kicsit untam is már, amit csináltam, mert azt hittem, nincs további út. Egyszer aztán valaki figyelmeztetett, hogy ideje lenne már elkezdeni megtanulni, mi is az: színészet! A figyelmeztetés használt. Azóta szakadatlanul tanulok.
- Ebben a kezdeti időszakban történt, hogy Bécsbe mentünk vendégszerepelni, a Jozefstadler Theatelbe. Bródy Sándor "Fejedelem" című darabját és egy Schnitzler-drámát mutattunk be az osztrák közönségnek. Ez utóbbiban két hosszú monológot kellett elmondanom. Én már a próbák kezdetén hadakoztam a szerep ellen, mert gyűlöltem a monológot. Az igazgató azonban hajthatatlan volt, el kellett játszanom a szerepet. A főpróbára késő éjjel került sor, előtte a bécsi kollégák előadását néztük meg. Fáradt voltam, s amikor elkezdtem szavalni a monológot, a súgó kétségbeesetten hadonászott, s ijedten sziszegte: "Gomba! Gomba! Nem ez a monológ. Ez majd később jön. A másikat mondd!"
Egy pillanatra megálltam, és elkezdtem deklamálni a másikat. Néhány szó után ismét kapálódzott a súgó. "Jaj, bocsánat! Az előbb mondtad a jót, én tévedtem" A szerep szerint a monológot a földön fekve kellett elmondanom. Odakúsztam a súgólyukhoz, és eljátszottam életem legnagyobb jelenetét. Nem a közönségnek, a súgónak.
- Egyébként szegény Somlay Artúr hasonló ügyben egyszer leutánzott engem. Amikor egy alkalommal a súgó rosszul adta fel a szöveget, ő is odamászott a súgólyukhoz és leszólt: "Maga még ezt a pár mondatot sem tudta megtanulni."

Frida és a film

Korán megjelenik filmen is, noha nem sok filmben szerepel. Filmen való megjelenésére a sajtó mindíg élénken reagál, ennek ellenére bár nagy beharangozással sorozat indulását jelzi a kolozsvári filmgyártás szóvivője, ám mégis újra és újra szünet következikbe, végül a sorozat Gombaszögi Fridával végleg elmarad, amely az ő esetében egyben filmiparból való teljes kiszorulását is jelenti. A legnagyobb sikerét a Vorrei morir c. misztikus filmben éri el. A film hősnőjét játsza, aki leesik fiatalon a lóról, szörnyet hal. Látva apja nagy fájdalmát, megjelenik a Sors, az apa előtt, és megmutatja, hogyan züllött volna el a lánya, ha mégis elkerüli a baleset, hogyan tört volna akár saját apja életére is. A filmipar a színpadi sikerek nyomán hírnevet szerzett személyek bekapcsolásával szerette volna filmforgalmazását fellendíteni, ám valahogy a filmszínészek és a színpadi színészek között húzódó különbség kiszélesedését tudják csak regisztrálni. A nagy vígszínházi sztárokat például rendre felülmúlják sikerekben, hírnévben a film felfedezettjei, akik egyáltalán nem, vagy csak alig rendelkeznek színpadi múlttal, viszont a film forgalmazásában érezhető a különbség. Miklós Anmdorral való házassága 1922-től, a nagyhírű Est lapok tulajdonos-főszerkesztőnéját kikapcsolja a filmgyártásból, amelyet az ellene elkövetett merénylet végképp megpecsétel, és ennek következményeként a kialakuló hangosfilm ajtaja is becsukódik előtte...
Sok év kihagyással azután ott van még a televíziózás kezdeténél is, halála előtt két évvel játszik a ugyanis a Tom Sawyer kalandjai c. tévéjátékban.

Első házassága

Frida kedvelt és ismert színésznő már, amikor a pályakezdő Rajnai Gábor felesége lesz. Nagy és viharos szerelem előzi meg ezt a házasságot. Szemtanúk és barátok harmonikus, egymást kiegészítő párként ismerik őket, éppen ezért hat később váratlanul a válásuk. Rajnainak nyárspolgári hajlandóságai vannak, csönddel, nyugalommal, ám ez a Gombaszögi nővérek körében nem valósulhat meg, ráadásul felesége egy kedvelt színésznő is, hatalmas társadalmi élettel, jövés-menéssel, fogadásokkal. Rajnai nem kedveli az effajta változatos és forgalmas életet a magánéletében. "Kolozsváron belefáradtam a társas életbe, most pedig belefáradtam a házaséletbe" - mondja válása kapcsán Rajnai Bálint Lajosnak egy ízben. Frida és Rajnai tehát különköltöznek, és Frida egyedül éli tovább kissé zajos társadalmi magánéletét. Sok mende-monda kering nevezetes történelmi személyekhez, és híres művészekhez fűződő kapcsolatairól, mint például a neves olasz zeneszerzőhöz, Pietro Mascagnihoz (Livorno, 1863. december 7. - Róma, 1945. augusztus 2. ), akivel - úgy tudni - másfél esztendőn keresztül együtt él...
Beszélik továbbá, hogy gyengéd szálak kötik egy darabig például az akkor még meg nem koronázott IV. Károlyhoz, az utolsó Habsburg-házból való Osztrák császárhoz, és egyben a Magyar királyhoz. Aztán hogy fel szisszen a közönség a szigorú erkölcsű monarchia idején, amikor az "Olympiá"-ban Molnár ezt mondatja szerepe szerint Fridával: "-Én egy császárnak is voltam a szeretője."

Frida átszerződik a Vígszínházhoz

Első komoly szerepe a Magyar Színházban mindezt igazolta. A "Warrenné mesterségé"-ben nehéz lett volna a kitűnő Forrai Rózával szemben olyan leányfigurát színpadra állítani, aki nem hasonlóan jelentékeny egyéniségű, mint Forrai. Végre is egy fiatal lányról van szó, aki mégis állni tudja a harcot Warrenné (Forrai Róza) erélyével, öntudatával és erkölcstelenségével szemben. Ez a lányfigura-alakítása kezdő lépésében is jól bizonyítja, hogy a Magyar Színház olyasvalakit kapott, akire adott pillanatban a legnagyobb szüksége mutatkozik. Ugyanezt meglátja a Vígszínház vezérkara is - pedig megvan a színháznak a maga sztárja Varsányi Irén személyében. A Vígszínház azonban meg akarja szerezni Fridát, és nem nyugszik bele a kezdeti elutasításába. Egy nap pedig a kitartó ostrom eredményre vezet - igaz, csak néhány évvel később következik el az a bizonyos nap, de eljön az idő. Az ádáz konkurenciaharc a magánszínházak egyik fő mozgatórugója, a Vígszínház akkori egyik nagy ellenfele a több színház felett is diszponáló Beöthy László. A vígszínházi igazgatóság kivár, hogy aztán Beöthy és Gombaszögi Frida valamilyen differenciáját kihasználva végül is 1916-ban szerződtesse a művésznőt tagjai sorába.
1916-tól tehát a Vígszínház tagja, de többször vendégszerepel a Magyar és a Belvárosi Színházban is. A két nagy testvér színészegyéniség, Ella és Frida pályája közel egy időben indul. Számos alkalommal játszanak egy darabban, viszont gyakorta szerződnek úgy színházakhoz, hogy amikor egyikük itt, másikuk a "konkurenciánál" játszik. Frida a Magyar Színházban kezd, Ella a Vígszínházban indul, ahová nemsokára testvére is követi. Aztán cserélnek.
Gombaszögi Frida tehát pályája elején mindjárt Bernard Shaw "Warrenné mestersége" Vivie-jével robban be a magyar színjátszás világába, de oly hatással, hogy a Magyar Színház bécsi vendégszereplése alkalmából a Monarchia volt másik fővárosát is teljesen meghódítja néhány fellépés alatt. Ezt követő másik nagy kiugrása Bródy Sándor "Lyon Leá"-jának címszerepében következik be, amiben - mint mondják - lélegzetelállítóan szép színésznőként tűnik ki kortársai közül, tehetséges játékán túl. Sikereit hullámvölgy követi, amelyet vígszínházi átszerződése követ, s talán csak első vígszínházi fellépésében, Sheldon "Románc" című darabjában eljátszott főszerepével éri el - talán korábbi sikereit is meghaladóan - a tehetségének kijáró méltánylást. Rövidesen Frida a kor egyik kedvelt és ünnepelt színésznője. Talán a bajt is éppen ez idézi elő...

A Frida elleni merénylet története

Az első világháború vége felé történt az, ami majdnem kettétörte, gyönyörűen ívelő karrierjét. Első férjétől, Rajnai Gábortól a Nemzeti Színház kitűnő művészétől már elváltan, egyedül él akkoriban, budapesti lakásán, persze időről időre nagy társaság számára rendez nevezetes összejöveteleket, kollégákat, ismerősöket, színházrajongó mágnásokat egy társassággá ötvözve. Ugyanakkor, mint a kor egyik igen kedvelt színésznő gyakorta "rohanják" meg autogramkérők is, főképp a színészbejáró környékén. Talán ő maga sem tulajdonít jelentőséget annak, amikor ugyanaz a fiatalember többször is fel-feltűnik a nyüzsgő autogramkérők között. Akkor már aggodalmasabbá lesz, amikor ugyanezzel a fiatalemberrel több ízben találkozik lakása körül is, de betudja ezt a sikereinek, és a közönség múlhatatlan rajongásának. Ám amikor ablakából is észreveszi a tétlenül ácsorgó, és várakozó korábbi autogramkérőt, a rossz előérzettől űzve gyakran hívja magához öltöztetőnőjét és házivarrónőjét, akiket azután - hogy ne legyen egyedül - olyankor is vendégül lát, amikor éppen nem játszik este színházban, és otthon szerepet tanul. Egy ilyen estén erős és türelmetlenkedően ismétlődő csengetésre lesznek figyelmesek, és Frida kimegy az előszobába, hogy az ideges látogatót rendreutasítsa. Kinyitja az ajtót, és a már ismert és többször látott fiatalember áll előtte, ő csöngetett ilyen vehemensen. Hogy mondott-e valamit, vagy csak szó nélkül előrántotta az előre zsebbe készített Frommer ismétlőpisztolyt (az első világháború utolsó szakaszában könnyű volt ilyesmihez hozzájutni), azt pontosan nem tudjuk, az viszont tény, hogy a művésznő arcába lő. Frida azonnal elveszti eszméletét. Nem sokkal az előbbi után rögtön eldördül egy másik lövés is, ami viszont a fiatal merénylő férfi fejét roncsolja szét, aki a lövés következtében azonnal életét veszti. Hála a két szobában lévő asszonynak, Fridát azon nyomban kórházba szállítják. Az arcán a golyó átfúródva megsértette a nyelvét. Sokáig élet-halál közt lebeg, a csoda azonban bekövetkezik, és élni akarása, valamint a kitűnő orvosi beavatkozás nem csak az életét menti meg, hanem többszörös műtét és egyévi kezelés után nagy sokára beszélőképességét is visszanyeri, és eléri már-már reménytelennek tűnő vágyát: ismét színpadra léphet, bár a merénylet élete végéig helyrehozhatatlan nyomot hagy szépségén.
dr. László Ernő - az európai hírű specialista - operálja, aki egyébként a család közeli ismerőseként később Irént elveszi feleségül, majd a harmincas évek vége felé feleségével Amerikába emigrálva sikeres kozmetikai vállalkozást alapít. Úgy mesélik Pesten akkoriban, hogy amikor Frida felébredt - hogy ne értse mit mondanak - az orvosok olaszul beszélnek előtte: -"Nem fog tudni énekelni többé". Viszont azt ők nem tudják, hogy Gombaszögi Frida nyolc nyelven jól beszél, köztük olaszul is, mert Mascagnival élt másfél évig, és mindent hall és ért... Különös és határozott eltökéltséggel gyakorlatilag újra tanul élni, beszélni, színpadon lenni.
Valóságos tüntetés támad, amikor először jelenik meg ismét a függöny előtt, felépülését követően. A tomboló tapsvihar és a közönség kitüntetett szeretete a szörnyű élményt hamar elhomályosítja, de elfelednie sohasem sikerül, egy percre sem. Mi lehetett a fiatalember tettének oka? A végzetes és elérhetetlen szerelem? Az életben esélytelen beteljesülés a közös halálban nyert valóságot a fiatalember egyre keserűbb és egyre reménytelenebb képzelgésében. Szerencse a tragédiában, hogy a támadásnak alig marad nyoma, egy kis beszédhiba, és két gödröcske az arcán, amit minden évben külföldön kezelnek.

Második házassága

1922. április 15-én ünnepélyes körülmények között az Est lapok tulajdonos főszerkesztőjének, Miklós Andornak lesz a felesége, egészen Miklós 1933-ban bekövetkezett haláláig.

A rendező és színészkolléga, Hegedűs Tibor és a Gombaszögi lányok

"Frida gyakori partnere Elluska, aki 1924-ig volt a Vígben, aztán átszerződött a Magyar Színházba. Vele itt találkoztam először (együtt játszottunk a Masamód című Heltai-darabban) - írja Hegedűs Tibor visszaemlékezésében -, és noha rajta kívül még Bajor Gizi is kitűnő partnerem volt, a darab megbuktatásában én is kivettem alaposan a részemet. Elluska pályáján ezután változatos szerződések következtek, de Fridával is, mint vendéggel, a Belvárosi Színházban találkoztam, mint rendező, és sajnos ez is közös bukással kezdődött. "Calais Dower" volt az angol darab címe, és a sok rossz közül egyetlen vigasztaló örömöm volt, hogy ennél a bukásnál találkoztam össze először Fricivel, és névrokonommal, Hegedűs Gyulával, akivel azután jó barátok lettünk. És 1927-ben, amikor már Gombaszögi Frida is újból a színház tagja volt, én akkor szerződtem oda. A start jól indult. Maugham "A levél" című darabja hozta meg számunkra az első közös sikert. Frida olyan nagyszerű volt a női főszerepben, hogy a londoni lapnak Pesten járt komoly kritikusa jobbnak találta, mint az angol bemutató női főszereplőjét.
Emlékezetes volt közös munkánkban az "Angliai Erzsébet" ősbemutatója is, és nem felejthetem el, hogy a "Feketeszárú cseresznyé"-nek, Hunyadi első darabjának ő játszotta a női főszerepét, úgy is, mint Hegedűs Gyula utolsó színpadi partnere.
Ha jellemezni akarom a két Gombaszögi nővér művészi és emberi hitvallását, kétségtelen tehetségükön kívül jóságukat, kollegalitásukat kell kiemelnem. Jó szív, igazság, és emberszeretet volt a hitvallásuk. Sokat dolgoztam együtt Gombaszögi Fridával, és ő hívta fel a figyelmemet arra, hogy sose felejtsem el, a színész a legérzékenyebb valaki minden művész között. Hiszen nincs más kifejezőeszköze, csak önmaga. Az elméleteket szerinte nem a művészek számára találták ki - és hogy a szerepet nemcsak meg kell tanulni, hanem meg is kell emészteni, hogy a színpadon minden idegszálával irányíthassa, és uralkodni tudjon fölötte."

Frida szerepei

"Tavaly a három nővér egyikét játszotta, a gimnáziumi latintanár boldogtalan feleségét, ki Puskin-verseket szaval, és kései, fájó vággyal szereti a moszkvai ezredest. Mostani szerepe hasonló ehhez. A vidéki élet szürke regényessége az övé. Ő Lebegyev Szasa, a fukar, gazdag család leánya, ki Ivanovot, a züllött földbirtokost akarja megmenteni pazar szerelmével. Ivanov az orosz, polgári Hamlet. Szasa az orosz polgári Ophelia. Csak fehér menyasszonyi ruháját öltheti fel, havas kucsmáját, s vőlegénye a menyegző napján előtte és a násznép előtt főbe lövi magát.
Amint szerepét fölépíti, az első félénk suttogástól az utolsó nagy sikolyig, abban több van, mint játék, abban egyszerűség, bensőség, jóság van, csehovi lélek. Nemcsak a látható szövegkönyvet tanulmányozza, hanem a fontosabbat, a láthatatlant is, mely utasításokat, tanácsokat ad annak, ki egy álmot meg akar jeleníteni. Hallja a Csöndet, érzi a Kétségbeesést, és átveszi a Hallgatástól azt a végszót, melyet a súgó nem "ad föl a színpadra". Az ütemet a szív veri: egy-kettő, egy-kettő..." - írja Kosztolányi Dezső.
Legnagyobb sikereit Szomory "Glória"; Szabóki Zsigmond "Rafael"; Molnár Ferenc "Olympia"; Csehov "Ványa bácsi" című darabokban aratja. Jelena Andrejevna-alakításáról Kosztalányi ezeket írta: "Lelket adott az élethez, a lírához lírát, egy mozdulatot vagy egy mosolyt, vagy egy fáradt taglejtést a betűhöz a maga gazdagságából."
Nem kevésbé alakít nagyot Bruckner "Angliai Erzsébet"; Dumas "A kaméliás hölgy" vagy Pirandello "Hat szerep keres egy szerzőt" című színdarabok női főszereplőjeként. Az utóbbi alakításáról Kárpáti Aurél a következőképpen ír: "Művészetének hevét, magával ragadó erejét úgy sugároztatja szét az egész darabban, mint egy csodálatos, mély tüzű gyémánt. Nyugtalan és nyugtalanító."

Frida visszavonul a pályától

Amikor második férje, Miklós Andor, az Athenaeum RT. igazgatója 1933-ban váratlanul meghal, az ő színpadi dicsősége is lezárul. Lemond a színpadról, s ez a lemondás nem is nagyon esik nehezére, mert egy teljesen új szerep vár rá. Ugyanis ő férje egyetlen örököse, és rászáll a három lap, a könyvkiadó és egyéb vállalkozások teljes tulajdonjoga. Az elnöknő szerepe tehát az új feladat, s ezt a tekintélyes - akkor legalábbis tekintélyes - szerepet végül is szívesen felvállalja. Nem mondhatni, hogy tökéletes szakértelemmel áll e trösztvállalkozás élén, de megbízható tanácsadóival iparkodik olyan gondossággal és alapossággal készülni erre a szokatlan feladatra, hogy valóban nem lehet sikertelennek mondani ezt a szerepét sem. Mert szerep ez is, amelyet külső látszatra megfelelően old meg. Hivatali pontossággal jelenik meg naponta elnöki dolgozószobájában, fogadja mindazokat, akik a három lap s az egyéb vállalatok ügyeit intézik, és fokozatosan iparkodik megközelíteni azt a feladatot, amelyet felvállalt. Persze, ez nem olyan egyszerű, mint ahogy leíródik, némiképpen elbagatellizálva a dolgok igazi súlyát. De külsőségeiben, egész magatartásában, lényegében szerepvállalás ez is. S azokban az esztendőkben, amelyek még rendelkezésére állnak, fokozatosan iparkodik tájékozódni és intézkedési jogával is élni, és azzal a tekintéllyel hatni, amelyet színpadi szerepeiből korábbról már oly jól ismert. Mondják, hogy mikor 1939-ben ama bizonyos törvények szerint az állam teszi rá kezét a vállalatokra, már egészen jól játssza ezt az új, tulajdonképpen gazdasági vezető szerepébe. Legalábbis a három lap ügye és mindaz, és ami ezzel összefügg, rendben bonyolódik. Ekkor azonban véget ér ez az új szerepdicsőség, s ráadásul a színpad is eltűnik számára, hiszen ő is a színházművészet számkivetettjei közé kerül, bár jóval több anyagi javakkal ellátva és merőben jobb életkörülmények között, mint többi sorstársa. Nem tudni, s talán nem is érdekes, hogy mennyit tud akkor még magánvagyonából s a vállalatok jövedelméből megőrizni, az egészhez képest elenyészőt, annyi bizonyos. (Soha ki nem nyomozott ingó vagyon és készpénz tűnik el kézen-közön ekkor, a rekvirálóknak köszönhetően...) S talán az se nagyon érdekes, hogy merre és hol tölti azt az időt, amely, úgy látszik, számára nem jár deportálással, letartóztatással, nyomorral és nélkülözéssel, no meg életveszedelemmel. A rettegésnek nincs számszakilag kimutatható mértékskálája. Akin tud, ráadásul még segít is. Kabáttal, élelemmel, egyre fogyó kis pénzével...

A háború utáni újrakezdés

A nyomasztó kor véget ér egy nap. 1945 után, bár halvány próbálkozásai vannak erre, szó sem lehet a lapok, akár a vállalatok újraélesztéséről. A berendezések jó része elpusztult, vagy a szakértelem híján tönkrement már korábban, "hála" a rekvirálók "szakértelmének". A megbízható szakemberek, nyomdászok, gépmesterek, szedők, szerkesztőségi dolgozók közül sokan odavesztek a háborúban. Tőke invesztícióról sem lehetett szó, hiszen a sok millió dollárt érő berendezéseket, nyomdát, szerkesztőségeket ingyen rekvirálta a Horthy-rezsim, ráadásul az igazgatói székbe ültetett kiválasztott bábfigura képtelen volt kézben tartani, amit egy törékeny színésznő, ha nem is minden probléma nélkül, de sikeresen levezényelt. Ezer csatornát (-csatornán?) ömlött a pénz a vállalatokból... A javítások, a szerviz elmaradása gyorsan leamortizálta a berendezéseket... A szerkesztőségek pedig jobbára az uralkodó politikai propagandagépezet meghosszabbított karjaként működtek. Az elszenvedett veszteségek, a pénztelenség ellehetetlenítik abban, hogy a lapok közül akár csak egyet is újraélesszen 1945 után... Az egyetlen út az marad számára, hogy visszatérjen a színpadra. Élni kell...

Újból jönnek a nehéz évek

Visszatér a Vígszínházhoz (akkor Rádius épület), és ott nagy örömmel és tisztelettel fogadják a társulat tagjai közé. Színpadra kerül, több mint 13 évnyi kihagyás után, és játéka még - ha nem is a régi fényében - de tündököl. A "Három nővér" Olga-, az "Éjjeli menedékhely" Vaszilissza-szerepében nagy sikert arat. 1948-ban Amerikába utazik hónapokra, testvéréhez, Irénhez. "Kilenc évig nem láttam a húgomat. Az aggódás, hogy talán nem is láthatom többé őt, egyike volt nagy bajaimnak. Most izgalommal érzem azt az örömet, hogy velük vagyok. ...sokat vagyok egyébként együtt Greta Garbóval, akiért Korda Sándor Londonból Amerikába jött..." - írja levelében. (Színház, 1948. 13. szám). Gyakorta találkozik Molnár Ferenccel, szurkol Székely Mihály amerikai sikerkörútján. Tapsol Tatár Györgynek a New York-i Roxiban, és gratulál Patócs Katónak a fellépése után. Svéd Sándor, Szirmay Albert, Bús-Fekete László és a többi amerikás magyar kitüntetett tisztelettel fogadja. Marasztalják, figyelmeztetik, a Rákosi-éra visszásságait megsejtve kérik, fontolja meg hazautazását. Frida hajthatatlan. Együtt akarja a családot tudni, ezért kéri Irént is, hogy térjen vele vissza ő is. Hazafias és családi érzületén a vártnál is gyorsabban átgázolnak.
Különösen az államosítás után, és a személyi kultusz éveinek kezdetén, mint "osztályidegen"-t száműzik még a fővárosból is, de színpadon maradhat... Igen osztályidegenné vált az Est lapok kiadóhivatala miatt, amit ugyan az állam elrekvirált 1939-ben, de a Horthy rendszerben, mint felső tízezer tagja sem számíthatott sok megértésre, és jó indulatra a személyi kultusz idején.
A Pécsi Nemzeti Színházban játszik ekkor, ahol akkoriban Szendrő József körül jelentős színház alakul a fiatalokból Bessenyei Ferenccel, Gordon Zsuzsával, Kálmán Györggyel az élvonalban, de fellép a győri Kisfaludy Színházban is.

A utolsó nyolc, csöndes esztendő

1953-tól a budapesti Nemzeti Színház tagjává szerződtetik. Visszakerülhet ismét a fővárosba. Nagyobb szerepei ekkoriban Osztrovszkij "Vihar"-ában és García Lorca "Bernarda Alba házá"-ban adódnak számára. Korábban a Színművészeti Főiskolán hosszú ideig tanárként is működik.
1961-ben agyvérzéssel szállítják kórházba, ahol többek között meglátogatja a régi jó barát, Stella Adorján.
- Mit gondol, eljutok-e még színházba? - kérdezte tőle Gombaszögi Frida.
- Még nagyon sok szép és nagy szerep vár magára - felelte az író.
- Én már azzal is beérném, ha a nézőtérre ülhetnék be - felelte csöndesen.
1961-ben hunyt el, mint a Nemzeti Színház örökös tagja. Férje (Miklós Andor) mellé temették a családi kriptába. A Nemzeti Színház nevében Major Tamás, a régi vígszínháziak közül pedig Hegedűs Tibor mondta el koporsójánál a búcsúztatót.

Az összeállítást írta: Takács István
Munkatárs: dr. Vasass Veronika
Korrektor: Dévényi Ildikó - 2006 - www.szineszkonyvtar.hu




© 2003 www.szineszkonyvtar.hu