Nagyjaink

 

Berzsenyi Dániel

 
1776. május 7-én született Hetyén (Vas megye, Kemenesalja) egyetlen gyerekként. Apja jogvégzett, de gazdálkodó ember volt. Erõtlen fiát õ tanította, nevelte otthon. Izmos fiúként 1788-ban kerül a soproni líceum elõkészítõ osztályába és 7 évet tanul itt, idõsként nehezen alkalmazkodott az iskolai rendhez. Sokat olvasott, fõleg latin mûveket. 1793-ban elszökik Sopronból, katonának áll be, majd onnan is menekül. 1795-ben befejezi diákpályáját. Nagybátyjához, Niklára megy, mert apjával utálták egymást; anyja halála után (1794) még jobban elmélyült ez a viszály, õ volt közöttük a védõfal. 1799. májusában feleségül veszi Dukai Takács Zsuzsannát. Önálló gazda lesz. 1804.: Sömjénrõl Niklára költözik, csak titokban írogat. Egyedüli barátja a magányosság és az elmélkedés lesz, mert felesége mûveletlen. 1803-ban Kis János lelkész felfedezi benne a költõt és 3 mûvét azonnal el is küldi Kazinczynak. 1808-ban Berzsenyi elküldi Kis Jánosnak 77 költeménybõl álló verseskötetét, hogy segítsen kiadni, ezáltal levelezés indul meg közöttük. 1813-ban megjelenik a kötete papok és Berzsenyi saját pénzén. Pesten csak kétszer járt, de itt találkozott Szemere Pállal, Kölcseyvel, Vitkovics Mihállyal. Életformája és költõi becsvágya tragikus ellentmondásba került, ehhez hozzájárult még a magány, kedély, egészségi állapota. Ebben az idõszakban érte Kölcsey igaztalan recenziója (bírálata). Berzsenyiben ezután elhallgat a költõ. Kölcsey kifogásait a romantika nevében utasította vissza. 1830.:MTA (Akadémia) taggá választja Berzsenyit. Utolsó éveiben fürdõkben keresett gyógyulást. 1836. február 24-én halt meg Niklán.
Emléktábla  Berzsenyi Dánielrõl
 
 
 

Kis János és a soproni Nemes Magyar Társaság

    Kis János egyik azon nagy emlékezetû úttörõk közül, akik nemzeti irodalmunk alapító munkásai, serkenõ mûvelõdésünk kalauzai voltak egykor. Kazinczy a magyar Schillernek nevezte õt.
    1770. szeptember 22-én született a Sopron megyei Szentandráson. Szülei a Festetics grófok jobbágyai voltak, és fiukat se szánták maguknál többre. csak a falubeli papnak és tanítónak a sürgetõ tanácsára egyeztek bele további taníttatásába. Így került a soproni Líceumba, ahol megkedvelte az ókori irodalmat, és a derék Schwartner professzor buzdítása folytán magáévá tette a mûvelt nyelveket.
    Sopron városában ez idõ tájt jellemzõ volt a német ajkú többség és a német kultúra. A Líceum magyar nyelvû ifjúsága azonban ápolta saját hagyományait, és a lelkes oktatók elõadásai nagy hatást gyakoroltak rájuk.
    Kis Jánost és Németh Lászlót, e két elválaszthatatlan jóbarátot tanáraik ösztönözték a folytonos tanulásra. Orestes és Pylades példájára örök barátságot fogadtak egymásnak. E pillanattól kezdve együtt haladtak elõre a tudományos pályán. Nemzetük költészetét szerették volna megismerni. Különféle lapokat hozattak, de ezekbõl se szerezhettek kielégítõ tudást. Így Kis János Péczelihez, a kor híres professzorához fordult tanácsért. Részlet a levélbõl:
    „Kiket tart tisztelt uram nemzetünk legklasszikusabb poétáinak? Milyen új könyvek jöttek ki az elmúlt esztendõtizedben? Elsõ gondjaimnak egyik tárgya mindkor anyai nyelvem fog lenni. Nem csupán újságszerkesztésbõl kérdem, hanem azért, hogy megtudván, kik legyenek hazánknak érdemesebb fiai, azokat idején megismerni, becsülni, tisztelni, szeretni tanuljam.”
Ez a levél híven rajzolja az ifjak lelkesedését s a magyar nyelv és irodalom tanulmányozásának nehézségeit.
Ezek után Kis János azt ajánlotta társainak, hogy alapítsanak nyelvmûvelõ társaságot. Rájött, hogy mindig nagyobb szükség van az önmûvelésre. 1790. március 20-án öten megteremtették a soproni Nemes Magyar Társaságot, hazánk elsõ önképzõkörét. Az alapítók: Kis János, Németh László, Potyondi László, Hrabovszky     István, Halasi Mihály.
    Hitték, hogy a lelkesedés megtalálja a helyes ösvényt, s hogy ezzel legyõzhetnek minden akadályt.
Alapszabályaik:
    - a közakarat által meghatározott napokon ki-ki megjelenjen,
    - munkája megítéléséért senki meg ne nehezteljen,
    - a gyûlések legalább 2 óráig tartsanak.
    A lapok és gr. Széchényi Ferenc is örömmel üdvözölte a soproni ifjak körét. Az iskolai év végéig csak az öt alapító tag volt a társaság tagja, késõbb, hogy a társaság el ne enyésszen, újakat is választottak. Kezdetben idegen költõk, írók mûveit fordították az ifjak. Kis János is egy fordítással kezdte irodalmi pályafutását, Lowth angol költõ Hercules választása címû versét fordította le. A fordítás annyira megnyerte gróf Széchényi Ferenc tetszését, hogy saját költségén kinyomatta és megjelentette. Kis János ebbõl a költségbõl utazott a göttingeni egyetemre tanulni, késõbb Jénába. Távolban is vezére maradt a társaságnak, és munkákat is küldött.
Hazatérte után Gyõrben lett tanár, majd Nagybarátin lelkipásztor.
    Az ifjúságot büszkévé tette Kis János baráti ragaszkodása. Tanácsait mindig megfogadták, kéréseit igyekeztek teljesíteni.
Kapcsolatuk 1808-tól vált ismét szorosabbá, amikor Kis Jánost Sopronba hívták lelkipásztornak. Ettõl kezdve személyesen is megjelent üléseiken, sõt, a szorgalmasabb tagokat magához hívta és felhasználta segítségüket munkái szerkesztésénél. Gazdagon jutalmazta õket. Egymaga csaknem 200 kötettel gyarapította a társaság könyvtárát, és õ ajándékozta nekik Petõfi kötetének elsõ kiadását is.
    Õ képviselte Kazinczy eszméit.
Mûvei:
    - Görög-római mitológia
    - A magyar nyelv mostani állapotáról
    - Flóra  - verseskötet
    - Gyûrû  - vígjáték
    - Egyházi énekek
    1840-ben a társaság megünnepelte fennállásának 50. évfordulóját. A társaság kötetkéjét Virágfûzér címmel Kis Jánosnak ajánlottak. Az ifjak ezzel akarták leróni hálájukat azon férfiú iránt, aki 50 évvel azelõtt a társaságot megteremtette, s jótanácsaival azóta is folyton támogatta.
    1846-ban a Convent meg akarta ünnepelni lelkészségének 50. évfordulóját. Az egész város készült az ünnepre, hiszen ekkor már országosan elismert költõ volt. Az ifjakat is felszólították dicsõítõ költemények írására. A nagyszabásúnak tervezett ünnep azonban elmaradt, mert Kis János február 19-én meghalt.
    Sírját meghatott szívvel állták körül a társaság tagjai. Nem volt hatalom, mely emlékét kitörölhette volna a soproni ifjak szívébõl. A Magyar Társaság még áll, maradandó emléke az a szellem, melyet egykor ápolt.
Végezetül hadd tolmácsoljam Kis János gondolatát a Munkásság címû versébõl:
   „Ma még érzed erõdet,
   Ki tudja, mi vár?
   Ne vésztegesd idõdet,
   Az idõ eljár.”
         /Kajcsa Krisztina/
 
 

Rátz László élete

(Sopron, 1863. április 9 - Budapest, 1939. szeptember 30.)

    Sopronban, a Líceumben érettségizett. Oklevelét a budapesti Tudományegyetemen szerezte, utána Berlinben, Strassburgban tanult. 1890-ben a budapesti evangélikus gimnázium tanára lett, majd 1909-14-ig igazgatója is volt. Errõl a tisztségérõl lemondott, hogy idejét teljesen a matematika oktatásának szentelhesse. Tudományos tevékenysége két szempontból jelentõs. Aktívan részt vett a középiskolai-matematika oktatás reformjainak elõkészítésében, tanítási gyakorlatában; mintegy 20 évvel megelõzte az 1924-ben életbe lépett tantervet. Elgondolásainak egyik célja az infinitezimális számítás középiskolai tanítása volt. E tárgyból Mikola Sándorral tankönyvet is írt.
    Ennél még fontosabb, hogy 1896-1914 között Arany Dániel után, õ szerkesztette a Középiskolai Matematikai Lapokat; az ebben kitûzött feladatokat - megoldásaikkal együtt - összegyûjtve ki is adta: Matematikai Gyakorlókönyv I-II. köt., Bp.,1904-1905. Kitûnõ adotsággal rendelkezett a tanítványok matematika iránti érdeklõdésének felkeltésében. Tanára volt több, késõbb világhírûvé vált magyar matematikusnak, akik visszaemlékezéseikben mindig kiemelik érdemeit. Tanítványa volt pl.: Neumann János, Wigner Jenõ.
 
Rátz László a névadója az iskolán belül szervezett matematika versenynek is.

Mikola Sándor élete

(Péterhegy, 1871. április 16.-1945. október 1. Nagykanizsa)

/Wigner Jenõ, Nobel-díjas/
Mikola Sándor a ma Szlovéniához, akkoriban Vas megyéhez tartozó vend vidéken született. Elemi iskoláit Körtvélyesen végezte, tudásvágya, szorgalma már akkor megmutatkozott. 12 éves korában ment a soproni evangélikus líceumba. Mindig egyszerû embereknél lakott, postásnál a Ritter-házban, az iskola egyik tanáránál a Cézár-házban.
A matematika és fizika órákat különösen kedvelte, természettan tanára Renner János volt. A  líceum példás fegyelme, a tanárok nagy szaktudása és embersége meghatározó jelleggel hatott Mikola pályaválasztására. Itt oltották bele az antik kultúra szeretetét, itt nyílt lehetõsége kibontakozó írói és szerkesztõi képességének kipróbálására, és tudományos kutatásának csírái is itt alakultak ki. Mint felsõs diák többször is szerepelt a "Magyar Társaság" önképzõkörében természettudományos dolgozataival. Elnöke volt az iskola gyorsírókörének, és 1888-tól 91-ig szerkesztette a kör "vegyestartalmú havi folyóirat"-át. Nemcsak latin és görög nyelvet ismerte alaposan, hanem fakultatív tantárgyként angolul és és franciául is tanult, de a német nyelvet is elsajátította.
Jeles érettségi után 1891-ben beiratkozott a budapesti Tudományegyetem re, matematikát és fizikát tanult, és tagja lett a Tanárképzõ Intézethez.1895-ben már publikálta elsõ cikkét a Társulat lapjának Physikai Szemle rovatában. Tanárai közül Eötvös Loránd volt legnagyobb hatással. Sok egyszerû kísérletének gyökerét Eötvös laboratóriumában találhatjuk meg.
1897. május 3-án került a budapesti evangélikus gimnáziumba segédtanárnak. Számtant, mértant, szépírást tanított.  1898-tól kinevezett rendes tanárként töretlen lekesedéssel foglalkozott a tanulóifjúsággal; a gellérthegyi helyszínrajzolásokat az esti kirándulások követték, amelyek célja a csillagképek megismerése volt.
Az új iránti állandó, erõs érdeklõdés jellemezte, hatalmas nyelvtudását hasznosítva tucatjával olvasta a külföldi folyóiratokat, lefordította, felhasználta a jó ötleteket. Példaként a Matematikai és Physikai Lapok 8. kötetében megjelent "A légkör új gázairól" cikket a Natur 1898., a Revue des deux Mondes 1898., a Naturwissenschaftliche Runschau 1898. és a Zeitschrift für physikalischen und chemischen Unterricht 1899 évi cikkei alapján írta.
Jóllehet elsõsörban a fizika kérdései izgatták, azért nagyon sokat tett a matematikatanítás ügyének fellendítéséért is. Mindkét irányú tevékenységét egy magasabb szempont szerint, a teljes középiskolai tanítási mód és tananyag átdolgozása érdekében végezte.Az angol példán felbuzdulva teljes részletességgel kidolgozta a munkáltató matematikatanítás módszereit és tananyagát.Munkájában társa a fasori  gimnázium hírneves matematikatanára, Rátz László is.
A jövõ középiskolájának  kimunkálása során természetesen  a fizika tanításának korszerûsítésével is foglalkozott. nagy hangsúlyt fektetett a fogalmak helyes kialakítására. Vallotta, hogy a tudomány az absztrakt fogalmakra épül, azonban ezek betanulását értéktelennek tartotta. "úgy kell a tanulót vezetni, hogy a tények hatása alatt az absztrakciók benne önmaguktól kifejlõdjenek." "...csak az hat képzõleg, ami az emberrel magával történt, amit õ maga tapasztalt és átélt..." A régi tanítási módszerrel tanított diákot a színházi nézõhöz hasonlította , aki lát hall, de nem vesz részt az elõadásokban. Ezen rossz gyakorlat  megváltoztatására a múzeumlátogatásokat, kirándulásokat, utazásokat, mûhely- és laboratóriumi gyakorlatokat, a mérést, a sportolást, a zenélést  javasolja. "...az iskola elõbb adja a szóbeli definíciókat, mielõtt a gyerek lelkében aaz illetõ fogalom rendszeresen kifejlõdött volna. ... Miért melegszik fel az elektromágnes vasmagja, ha a tekercsben az áramot egymás után többször zárom és nyitom? Felelet: a mágneses hysteresis folytán. A mai iskolai képzésen átment elme ezzel a felelettel teljesen ki van elégítve. Pedig semmit sem tudott meg...."
Az egész középiskolai oktatást megváltoztató, átfogó elvek alapján vált Mikola Sándor a fizikai tanulói gyakorlatok hazai úttörõjévé. A megvalósítás lehetõsége az evangélikus fõgimnázium új épületbe költözésével vált lehetõvé. "Az új épületben a fizika részére 3 helyiség jutott: 1 elõadóterem, 1 elõkészítõ, 1 szertári helyiség. A tanári kar még két helyiséget kért, egyet a tanulók fizikai gyakorlata részére, egyet a tanár részére dolgozószobául.... Meg vagyunk gyõzõdve, hogy az iskola-fenntartó hatóság nagyon rövid idõ alatt kényszerítve lesz arra, hogy a tanulók fizikai gyakorlatai részérer külön helyiségrõl gondoskodjék.
A huszas években tankönyveket is írt, 1928 tavaszán 31 éves igen eredményes tanári munkája alapján gimnáziumi igazgatói címet kapott."Minden tekintetben igazi vezetõje volt az iskolának. Nagy körültekintéssel irányította az iskola szellemi munkáját..." -írja Renner János.A kellõ szellemi és testi fejlettségben a tanulók túlterhelése elleni küzdelem egyik alappillérét látta. Az 1929/30-as tanév folyamán külön értekezleten foglalkoztak a túlterhelés leküzdésének módjaival. Elismerésül megkapja 1933-ban a tankerületi fõigazgatói címet., majd 38 éves tanári tevékenysége után 1935 júniusában nyugdíjba vonult.
Nevét megörökíti meg az egyenletes mozgás tanulmányozására készült buborékos csöve, a Mikola csõ. Búvárkodása és nagyhatású irodalmi tevékenysége eredményeképpen a1942-ben a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjainak sorába választották. 1941-ben, a vendvidék visszacsatolásakor hazatért szülõföldjére. Nyugalmát 1945 tavaszán feldúlták. A garázdálkodókkal szemben védte a nõket. Politikai tevékenysége miatt táborba hurcolták, innét szeptemberben szabadult.Ekkor már lázas volt, szellemileg és fizikailag is megviselte a tábor. Reményik Lajosék lakásán Nagykanizsán rendbetette magát, ebédelt, majd lepihent. Éjjel önkívületi állapotba került, majd másnap a kórházban meghalt.
Emléktábla Mikola Sándorról
 
 
 
 
"A tanár ébresszen tiszteletet a természet dolgai,
az emberiség nagy teljesítményei iránt.
Minden egyéb tisztelettel azután lesz, ami lesz."

Vermes Miklós
      ( Sopron, 1905. április 3- Budapest, 1990. április 5.)

    "Hazánk a rendszerváltás tisztítótüzében égett.  Az emberek a politika égzengését figyelték, villámfények szaggatták a sötétséget, s közben kialudt egy örökmécses. Meghalt egy fizikatanár. Vermes Miklósnak hívták. Nyolcvanötéves volt, de nem volt nyugdíjas. Haláláig tanított.
    ...azt szeretném szavakba foglalni, hogy miért volt õ a legnagyobbak közül való, mitõl emelkedett a legnagyobbak fölé. ...mennyire reménytelen vállalkozás, milyen nehéz egy teljes életutat egyszerû mondatokba tömöríteni. Volnának persze kapaszkodóim, a sok kitüntetés és elismerés: a Kossuth-díj, a Mikola-díj, az Eötvös Loránd Fizikai Társulat Eötvös-érme és Prometheusz-díja, Apáczai Csere János-díj a Magyar Népköztársaság Csillagrendje." (Élet és Tudomány, 1990., 26.sz., Staar Gyula)
    Vermes Miklós Sopronban született 1905 április 3-án. Szülei postahivatalnokok voltak. A soproni evangélikus líceumba 1915-ben iratkozott be. A tízéves gyermek számára az itteni matematika, fizika, és kémia órák jelentették a legnagyobb boldogságot. Legkedvesebb tanára Szabó Kálmán, aki a matematikát és fizikát, és Szabó József, aki a természetrajzot tanította. Késõbbi sokoldalúsága már itt megmutatkozott, hiszen legjobb tanulójának tartotta Ruhmann Jenõ, a magyar, Krémusz Róbert, a latin, és Hollósy Kálmán a filozófia tanára is. S hogy õt mi érdekelte? "Vagy semmi, vagy minden -a kettõ között minden, ami van." -válaszolta. A Magyar Társaság jegyzõkönyveinek alapján tudhatjuk, hogy már az 1919-20-as tanévben, ötödikes diákként díjat nyert a hallgató tagok pályázatán, "A kémia fejlõdése, majd a következõ évben "A festõanyagokról" címû kémiai értekezéséért. Dícsértetet kap "Erdély természeti kincsei" címû munkájáért.
    1921-22-ben már a Tiszti karban alkönyvtáros. "A függvénytan elemei" címû munkájával nyer dícséretet. "...a legnagyobb elismerés illeti a szerzõt... ha néhol nem sikerült megértenünk, amit mondani akart, az nem az õ hibája." -írják. Az év záróülésén az évvégi pályázatok eredményeként 100 koronát nyert, "Petõfi életpályája költészetében" címû munkájáért, és fõkönyvtárossá választották. Foglalkozik "A kupola történetével", egyik társa munkáját  pedig olyan sikerrel bírálja el, hogy helyette õ kapja a dicséretet. De nemcsak bírált és dolgozatokat írt, hanem szavalt is. Pédául Vajda János: Az üstökös és Horatius Melpomenéhez címû költeményét mondta el.
    A dolgozatok sorában "A relativitás elméletének vázlata" (körülbelül ebben az évben kap érte Einstein Nobel-díjat!), majd utolsóévesként "A spektroszkópia" címû munkája nyer elismerést.
    A jeles érettségi utáni évben, 1923-ban a Pázmány Péter Tudományegyetem matematika-fizika-kémia szakos hallgatója lesz. Pályakezdõként ragyogó tudományos karrier állt elõtte. Eötvös kollégista, egész évfolyamának, majd az egyetem kémia intézetének legkiválóbbja volt, õ munkahelyéül mégsem az egyetemi laboratóriumot, vagy a kutatóintézetet választotta, hanem Mikola Sándor példáját követve gimnáziumi tanár lett a fasori evangélikus gimnáziumban. Amikor 1952-ben megszüntették a Fasori Gimnáziumot, Csepelre telepítette a fizika szertár féltett kincseit.
    Számtalan könyvet, tankönyvet példatárat és cikket írt. A harmincas évek elején egy cikksorozatában  a Természettudományi Közlönyben elsõként magyarázta el a az akkor újdonságszámba menõ rádió mûködésének elvét. Õ ismertette elõször  magyar nyelven Hahn-Strassmann    kísérletét, az urán-maghasítás  lehetõségeinek fölfedezését.
    Hosszú évekig elnöke volt a középiskolai fizika versenyek bizottságának, szervezte és irányította az Eötvös versenyeket.
    Többször hívták, kérlelték, legyen az egyetem oktatója, de õ nem hagyta ott a gimnáziumot és szeretett diákjait. Köztük érezte igazán jól magát.  Önmagáról, 62 éves mûködésének  személyes örömeirõl és gondajairól semmit sem írt. A legfrissebb felfedezéseirõl, aktuális problémákról annál többet.
    De írtak róla tanítványai a fasori és csepeli diákok, a tanárszakos hallgatók és tanártársak. A megrajzolt kép Muki bácsit ugyanolyannak mutatja a harmincas és ötvenes években, mint a nyolcvanasokban. Egyszeri, önmagához hû, igaz embernek a képét rajzolják meg a róla szóló írások. "A man for all ages." Tanártársai írták róla, hogy olyan légkört teremt maga körül, amitõl megjavul az ember.
    Nemcsak a tanteremben tanított, felejthetetlen kirándulásokon is. Titkokba avatott be a mütermekbe, színházba és a természetbe általa szervezett kirándulásokon is A zenébe és a hegyekbe minden tanítványa beleszeretett.
     Tisztelet és szeretet övezte, tanítványai rajongtak érte. Az Amerikában és Kandában élõ egykori fasori diákjai meghívták kedves tanárukat, s egyhónapos programot szerveztek számára. Az akkor 82 éves tanár úr, "hogy mindent lásson, helikpterrel lebegett Manhattan fölött, járt Chcago és New York legmagasabb felhõkarcolói tetején. Megmászott egy oregoni tûzhányót, átment a Niagara alatt, felhõszakadás és trópusi hõség nem zavarta" -írták vendéglátói, akik sokszor lihegve lemaradtak tõle, nem bírták tanáruk iramát.
    "Példakép volt... az utolsó pillanatig az maradt. Halála elõtt néhány nappal egy másik vérbeli tanáregyéniséggel , Radnai Gyulával látogattam meg õt a kórházban. Fájdalomtól összekuporodva, csillogó szemmel, csontsoványan feküdt az ágyában. A látványtól megbénultan, mint két gyerek, tébláboltunk körülötte, a gyógyulást emlegetve. Ezért jól leteremtett bennünket, Radnait meg még külön is, mert még mindig nem oldotta meg az általa idén kitûzött Országos Középiskolai Tanulmányi Verseny feladatait. Ránk parancsolt, hogy vigyük haza a felvágottját, õ már nem bírja megenni. Gyermekként engedelmeskedtünk neki és úgy köszönhettünk el tõle, mintha nem is örökre búcsúznánk. Muki bácsi még ebben is segített..." (Staar Gyula)
Emléktábla Vermes Miklósról
 
 
 

Emléktáblák

 
BERZSENYI DÁNIEL
 
 
MIKOLA SÁNDOR VERMES MIKLÓS