A 150 éves Tusnádfürdő
A mai Tusnádfürdő a Kárpátokba ékelődő korszerű gyógyfürdők és üdülőtelepek egyike, amely alig 150 éves múltra tekint vissza.
A fürdő az Olt-szoros bal oldalán épült ki, a Szent Anna-tavat őrző Csomád vulkán lábánál. Az Olt-szoros ezen szakasza andezites vulkáni kőzetekből áll, ebbe ágyazódott be az Olt medre. A Csíki-medence tengerének vizét az Olt vezette le, amit a vulkáni törmelékekbe vésett teraszok igazolnak, s amelynek homokját a borvizekből lerakódott vasokker cementezte össze. A hajdani vulkáni tevékenységet az itt található langyos források is bizonyítják. A meleg források mellett a kráterből kilövellt vulkáni "bombákat" és gázokból feltört lávadarabokat találunk például a Komlós árokban.
E vidék tengerszint feletti magassága változó, így a Nagy-Piliskőé 1083 m, a Sólyomkőé 848 m, a Ludmilla-tető 727 m, a Komlósárok 694 m, míg az Olt szintje alig 606 m. Éghajlata kellemesen mérsékelt; ionizált, fenyőillatú levegője van.
Lakatos István csíkkozmási plébános ír először a torockói borvizekről, köztük a tusnádi forrásokról is (csakhogy Tusnádon nem a mai Tusnádfürdőt érti, hanem a kis Várrom hegy alatt fekvő kisebb fürdőmedencéjét és házhelyét, amelyet Nádas-feredő néven ismertek, s Tusnád község lakói használtak). "Dacia Siculia" című, 1731-ben írt történelmi munkájában Kunits Ferenc jezsuita is említi a tusnádi vizeket. Valójában a fürdő csak 100 év múlva keletkezett; Bresky Rudolf Erdélyről írt munkájában 1696-ban "Erdély termékenysége és gazdagságára vonatkozó méltó adatok" között emlékezik meg a tusnádi borvizekről.
Tusnádfürdő keletkezéséről legendákat jegyeztek fel. Állítólag 1842-ben egy pásztorfiú, aki barmai keresése közben belegázolt a Tiszás-forrásnak nevezett ellaposodott ásványforrás sáros, ingoványos mocsarába, örömmel tapasztalta, hogy addig gyógyulni nem akaró sebei pár nap alatt elmúltak. A fiú hírét keltette a faluban a Beszédmező erdőrengetegében levő Tiszás-forrás gyógyhatásának. Ennek alapján megindult az érdeklődés, ami a mai Tusnádfürdő létrejöttéhez vezetett. A fürdő eredetileg a Beszédmező nevet viselte és a mai Apor bástyának nevezett meredek sziklafal alatti erdei tisztáson volt. A későbbi fásítások során a tisztás szép fenyves parkká fejlődött, de a visszhang odalett, az ősi Beszédmező elhallgatott. Éltes Lajos 1845-ben Tusnád, Verebes, Kozmás, Lázárfalva községektől 99 évre bérbe vette a borvíz-lelőhelyeket, majd Ráduly Ferenc ösztönzésére a fürdő fejlesztése céljából szövetkezet alakult. Az ősforrás, a későbbi Főkút, amelyet Silve néven ismertek, egy Jeruzsálem melletti gyógyforrásról kapta a nevét (arról, amelytől a bibliai vak visszanyerte a szemevilágát). E forrásról, ennek gyógyító hatásáról az Erdélyi Híradó 1845. április 11-i száma is hírt adott. A bibliai név hamar feledésbe ment. A főforrást sokáig Főkút néven ismerték, ma is így említik, de Stefănescu forrásnak, Ősforrásnak, Principal kútnak is nevezték.
Az érdeklődés, a várható nyereség reménye sürgette a fürdő fejlesztését. Többen vállalták a költségeket. A tusnádi születésű, nagynevű székely főpap, Kovács Miklós erdélyi püspök (18281852) hatezer váltó forintos adományából épült a Püspökház néven ismert nagy kőház, amelyet végrendeletében a tusnádi iskolára hagyományozott, a szegénysorsú betegek elhelyezésére.
1846-ban magánosok kezdeményezésére 40 villa épült az egyre növekvő fürdőközönség befogadására. Szövetkezet vette kézbe a fürdő irányítását. Megfogalmazódott a szolgáltatások megszervezésének igénye, így került sor egy tizenkét öl hosszú Fogadóház felépítésére. Az I. csíki székely gyalogezred ismeretlen főorvosa borvízmintákat küldött a bécsi József Akadémiára vegyelemzés céljából, amelyre azonban az 1848-as szabadságharc eseményei miatt nem kerülhetett sor. A szabadságharc alatt a fürdő fejlődése teljesen leállt, sőt a szomszédos tusnádiak felgyújtották a fürdőtelepet, mert sérelmesnek találták, hogy ott számukra a korábban ingyenes fürdő- és borvízhasználat megszűnt. 1852-ben Ferenc József országjáró útjában egy éjjelt itt töltött. Megragadta a táj szépsége és elrendelte a telep újjáépítését. Szentkereszti Zsigmond és Mikes Benedek székely főurak, felbuzdulva a "király jóakaratú indulata miatt", összehívták a fürdőszövetkezet tagságát, nagyarányú építkezési tervet dolgoztak ki. Az Alvégi Szikla alatt svájci stílusú villákat építettek (s a területrészt Svájcnak is nevezték el). A fürdő vezetősége élén most már Szentkereszti Zsigmonddal -1500 négyzetméter területet ajánlott fel a császárnak a "Társaság háza" mellett, amennyiben beleegyezik, hogy az addig bizonytalan elnevezésű fürdőt "Ferenc József fürdő"-nek nevezhessék. Abban reménykedtek, hogy az uralkodó nevét viselő fürdő nagyobb támogatást fog élvezni. Az udvar azonban nem tartotta méltónak az egyszerű romos fürdőt az uralkodó nevének viselésére, s így a fürdő a régi Beszédmezei feredő, vagy Alszegi fürdő névvel maradt.
A Tusnádfürdő név legelőször 1861-ben fordult elő Khern E. Háromszék című könyve I. kötetének 62. lapján, "Látogatás Erdély néhány délkeleti fürdőhelyein" című cikkben, Ortbán Nándor leírásában. Valószínűleg a legközelebbi faluról, Tusnádról kapta ezt a nevet. Híre egyre nagyobb lett itthon és külföldön egyaránt. A Mikes-forrás név a fürdőválasztmányi elnök, Mikes Benedek emlékét őrzi, aki saját költségén 1886ban Ditrich H. Gusztáv zürichi vegyésszel nyolc forrásnak a vizét elemeztette, így ettől számítható a fürdő gyógyhatású borvizeinek tudományos értékelése
és hasznosítása.
A Főkút vize vetekszik a világhírű borszéki Főkút vizével, csakhogy palackozásra nem alkalmas. Előnyt jelentett, hogy az Olt mellett vezető utat, mely gyakran víz alatt állt, a fürdőn át építették újra, és az is, hogy a régi fürdőmedencét újjáépítették, mert eddig a forrás 60 m-re volt tőle, s így a víz ereje a csatornán átfolyva gyengült. Az új fürdőket közvetlenül a forrásokra építették s így erejük megmaradt. A 23°C fokos vizű melegforrások is vonzották a vendégeket, hisz a többi székelyföldi szabadfürdő alig 6-12°C fokos.
1868-ban építették a "Fedett sétateret", itt esős időben is lehetett sétálni, szórakozni. Jelentős gyarapodás volt a Stefánia gyógyintézet néven ismert alsó melegfürdő építése, mely 1890-től működik. Az ekkori idők létesítménye a langyos vizű úszómedence, az úgynevezett Rezső- vagy Szent Ilona fürdő is. A fejlődő fürdő újabb építményekkel szépült: 1872-ben az Alvégi Szikla fölött pavillont építettek, amelyet köröspataki Kálnoky Ferencnéről Ludmilla-tetőnek neveztek el, míg a Svájc nevű villasor régi lovagvárszerű épülettel, az ún. Apor bástyával bővült. Az Olt mellett fekvő Csukás tónak is van története. Orbán Balázs a Székelyföld leírásában mint mocsaras, tőzeges helyet említi. Szerinte a név egy népi mondából maradt fenn, mely szerint a tó Sólyomkő közeli várurának halastava volt. Istvánffy Gyula 1894-ben úgy írja le, hogy a tavat egykor kb. 200 m hosszú, átlagosan 30 m széles és 2 m vastag tőzeg borította s a "Szegények feredőjének" nevezték, amely a "Kicsi bükk" alatt van. A tó megtisztítása csak 1900 után kezdődik, utána a brassói Aronson cég a megtisztított tó medrét az Olt vizének bevezetésével a mai strandfürdővé és csónakázó-tóvá alakította. A tó medrében ásványvizes források és széndioxidos gázak törnek fel, kellemessé téve a szabadban való fürdést. A fürdő környékén a sok és bővizű ásványvíz-forrás az egykori vulkanizmus utótevékenységét bizonyítja.
Tusnádfürdő történelmi múltja is érdekes. A fürdő környékén számos nyom utal arra, és a régészeti ásatások is bizonyítják, hogy Hargita megye területén a legrégibb időktől élt ember, így a csiszolatlan kőkorszakról az almási barlang ásatási leletei tanúskodnak, míg a csiszolt kőkorszak nyomait a hajdani erődített települések helyén (Csíkpálfalva, Nagy-Somlyó) találjuk. A bronzkori településekről számos erődítmény tanúskodik. A korai vaskor már nagy kiterjedésű településeket hagyott reánk. A fürdő környékén ősrégi települések nyomát láthatjuk,.de jelentősek az itt élő népek önfenntartási és haladást óhajtó szándékát idéző írásos feljegyzések is. Helynevekről Orbán Balázs, a táj védelmét szolgáló ősi várakról Ferenczi Sándor (1938) írásaiban olvashatunk.
Nem érdektelen megismerkedni e vidék néhány történelmi emlékével. A sétatérről elindulva, a Svájc nevű villacsoport felett az ún. Apor bástyát találjuk. Innen az Alvégszikla tetőre sétálva az ún. Ludmilla tetőre jutunk, amely kilátó 1849-hez fűződő hadászati nevezetesség, amiről Orbán Balázs is megemlékezik.
E tetőről szép fenyvesek sora között ösvény visz a Vártető felé, ahol a lucfenyőerdőt nyárfák, nyíres és bükkerdő váltja fel. A fák fordított előfordulási sorrendjének magyarázatát abban találjuk, hogy az Olt szűk, párás völgye a fenyők elterjedésének kedvez, míg a felső, naposabb helyek a lombos erdőinknek felelnek meg. Innen a Várnyakra kiérve, egy régi vár romjait találjuk. A várba egy sziklába vágott "várútja" vezet a kapubástyán keresztül. Innen kiindulva a várfal nagyjában tojásdad alakú; Csík legnagyobb várromja. Ferenczi Sándor szerint bizonyosnak vehető, hogy még a szkíták idejövetele előtt, i.e. a -VII-VI. szazadban megerősítették a hegycsúcsot. A vár feltárásáról nincs bővebb tudomásunk.
A másik két várrom az Alsó- és Felső-Sólyomkő. Az Olt melletti sziklás oldalban emelkedik az Alsó-Sólyomkő várrom. A másik váremlék az Olt felső partján található, ahol több borvízforrás fakad. A Felső-Sólyomkő sziklára épült vár négyszög alakú; nem lehet tudni, hogy ez az építmény melyik korból maradt ránk.
Befejezésül még meg kell említenünk egy természeti különlegességet, a Likaskőnek nevezett sziklahidat vagy sziklaívet, amely távolról valóban lyukasnak látszik. E sziklagátnak az eredetét megérthetjük, ha a fölötte levő borvízforrás lecsurgó vizének évezredes lerakódására gondolunk, mely a laza andezit törmeléket vasas lerakódásával ív alakban valósággal lecementezte. A víz a laza anyagot kimosta, a felül levő kemény breccsiás anyag pedig szép boltozatként megmaradt Az Alsó-Sólyomkőről leereszkedve a kőbányánál található a Somkőalji borvízforrás.
Nem teljes ez az emlékezés, mert a 150 éves Tusnádfürdő fejlődése nem állt meg; múltja garancia arra, hogy le fogja küzdeni mindazt, ami a jelenben akadály.
dr. Minier Albert
A fürdő az Olt-szoros bal oldalán épült ki, a Szent Anna-tavat őrző Csomád vulkán lábánál. Az Olt-szoros ezen szakasza andezites vulkáni kőzetekből áll, ebbe ágyazódott be az Olt medre. A Csíki-medence tengerének vizét az Olt vezette le, amit a vulkáni törmelékekbe vésett teraszok igazolnak, s amelynek homokját a borvizekből lerakódott vasokker cementezte össze. A hajdani vulkáni tevékenységet az itt található langyos források is bizonyítják. A meleg források mellett a kráterből kilövellt vulkáni "bombákat" és gázokból feltört lávadarabokat találunk például a Komlós árokban.
E vidék tengerszint feletti magassága változó, így a Nagy-Piliskőé 1083 m, a Sólyomkőé 848 m, a Ludmilla-tető 727 m, a Komlósárok 694 m, míg az Olt szintje alig 606 m. Éghajlata kellemesen mérsékelt; ionizált, fenyőillatú levegője van.
Lakatos István csíkkozmási plébános ír először a torockói borvizekről, köztük a tusnádi forrásokról is (csakhogy Tusnádon nem a mai Tusnádfürdőt érti, hanem a kis Várrom hegy alatt fekvő kisebb fürdőmedencéjét és házhelyét, amelyet Nádas-feredő néven ismertek, s Tusnád község lakói használtak). "Dacia Siculia" című, 1731-ben írt történelmi munkájában Kunits Ferenc jezsuita is említi a tusnádi vizeket. Valójában a fürdő csak 100 év múlva keletkezett; Bresky Rudolf Erdélyről írt munkájában 1696-ban "Erdély termékenysége és gazdagságára vonatkozó méltó adatok" között emlékezik meg a tusnádi borvizekről.
Tusnádfürdő keletkezéséről legendákat jegyeztek fel. Állítólag 1842-ben egy pásztorfiú, aki barmai keresése közben belegázolt a Tiszás-forrásnak nevezett ellaposodott ásványforrás sáros, ingoványos mocsarába, örömmel tapasztalta, hogy addig gyógyulni nem akaró sebei pár nap alatt elmúltak. A fiú hírét keltette a faluban a Beszédmező erdőrengetegében levő Tiszás-forrás gyógyhatásának. Ennek alapján megindult az érdeklődés, ami a mai Tusnádfürdő létrejöttéhez vezetett. A fürdő eredetileg a Beszédmező nevet viselte és a mai Apor bástyának nevezett meredek sziklafal alatti erdei tisztáson volt. A későbbi fásítások során a tisztás szép fenyves parkká fejlődött, de a visszhang odalett, az ősi Beszédmező elhallgatott. Éltes Lajos 1845-ben Tusnád, Verebes, Kozmás, Lázárfalva községektől 99 évre bérbe vette a borvíz-lelőhelyeket, majd Ráduly Ferenc ösztönzésére a fürdő fejlesztése céljából szövetkezet alakult. Az ősforrás, a későbbi Főkút, amelyet Silve néven ismertek, egy Jeruzsálem melletti gyógyforrásról kapta a nevét (arról, amelytől a bibliai vak visszanyerte a szemevilágát). E forrásról, ennek gyógyító hatásáról az Erdélyi Híradó 1845. április 11-i száma is hírt adott. A bibliai név hamar feledésbe ment. A főforrást sokáig Főkút néven ismerték, ma is így említik, de Stefănescu forrásnak, Ősforrásnak, Principal kútnak is nevezték.
Az érdeklődés, a várható nyereség reménye sürgette a fürdő fejlesztését. Többen vállalták a költségeket. A tusnádi születésű, nagynevű székely főpap, Kovács Miklós erdélyi püspök (18281852) hatezer váltó forintos adományából épült a Püspökház néven ismert nagy kőház, amelyet végrendeletében a tusnádi iskolára hagyományozott, a szegénysorsú betegek elhelyezésére.
1846-ban magánosok kezdeményezésére 40 villa épült az egyre növekvő fürdőközönség befogadására. Szövetkezet vette kézbe a fürdő irányítását. Megfogalmazódott a szolgáltatások megszervezésének igénye, így került sor egy tizenkét öl hosszú Fogadóház felépítésére. Az I. csíki székely gyalogezred ismeretlen főorvosa borvízmintákat küldött a bécsi József Akadémiára vegyelemzés céljából, amelyre azonban az 1848-as szabadságharc eseményei miatt nem kerülhetett sor. A szabadságharc alatt a fürdő fejlődése teljesen leállt, sőt a szomszédos tusnádiak felgyújtották a fürdőtelepet, mert sérelmesnek találták, hogy ott számukra a korábban ingyenes fürdő- és borvízhasználat megszűnt. 1852-ben Ferenc József országjáró útjában egy éjjelt itt töltött. Megragadta a táj szépsége és elrendelte a telep újjáépítését. Szentkereszti Zsigmond és Mikes Benedek székely főurak, felbuzdulva a "király jóakaratú indulata miatt", összehívták a fürdőszövetkezet tagságát, nagyarányú építkezési tervet dolgoztak ki. Az Alvégi Szikla alatt svájci stílusú villákat építettek (s a területrészt Svájcnak is nevezték el). A fürdő vezetősége élén most már Szentkereszti Zsigmonddal -1500 négyzetméter területet ajánlott fel a császárnak a "Társaság háza" mellett, amennyiben beleegyezik, hogy az addig bizonytalan elnevezésű fürdőt "Ferenc József fürdő"-nek nevezhessék. Abban reménykedtek, hogy az uralkodó nevét viselő fürdő nagyobb támogatást fog élvezni. Az udvar azonban nem tartotta méltónak az egyszerű romos fürdőt az uralkodó nevének viselésére, s így a fürdő a régi Beszédmezei feredő, vagy Alszegi fürdő névvel maradt.
A Tusnádfürdő név legelőször 1861-ben fordult elő Khern E. Háromszék című könyve I. kötetének 62. lapján, "Látogatás Erdély néhány délkeleti fürdőhelyein" című cikkben, Ortbán Nándor leírásában. Valószínűleg a legközelebbi faluról, Tusnádról kapta ezt a nevet. Híre egyre nagyobb lett itthon és külföldön egyaránt. A Mikes-forrás név a fürdőválasztmányi elnök, Mikes Benedek emlékét őrzi, aki saját költségén 1886ban Ditrich H. Gusztáv zürichi vegyésszel nyolc forrásnak a vizét elemeztette, így ettől számítható a fürdő gyógyhatású borvizeinek tudományos értékelése
és hasznosítása.
A Főkút vize vetekszik a világhírű borszéki Főkút vizével, csakhogy palackozásra nem alkalmas. Előnyt jelentett, hogy az Olt mellett vezető utat, mely gyakran víz alatt állt, a fürdőn át építették újra, és az is, hogy a régi fürdőmedencét újjáépítették, mert eddig a forrás 60 m-re volt tőle, s így a víz ereje a csatornán átfolyva gyengült. Az új fürdőket közvetlenül a forrásokra építették s így erejük megmaradt. A 23°C fokos vizű melegforrások is vonzották a vendégeket, hisz a többi székelyföldi szabadfürdő alig 6-12°C fokos.
1868-ban építették a "Fedett sétateret", itt esős időben is lehetett sétálni, szórakozni. Jelentős gyarapodás volt a Stefánia gyógyintézet néven ismert alsó melegfürdő építése, mely 1890-től működik. Az ekkori idők létesítménye a langyos vizű úszómedence, az úgynevezett Rezső- vagy Szent Ilona fürdő is. A fejlődő fürdő újabb építményekkel szépült: 1872-ben az Alvégi Szikla fölött pavillont építettek, amelyet köröspataki Kálnoky Ferencnéről Ludmilla-tetőnek neveztek el, míg a Svájc nevű villasor régi lovagvárszerű épülettel, az ún. Apor bástyával bővült. Az Olt mellett fekvő Csukás tónak is van története. Orbán Balázs a Székelyföld leírásában mint mocsaras, tőzeges helyet említi. Szerinte a név egy népi mondából maradt fenn, mely szerint a tó Sólyomkő közeli várurának halastava volt. Istvánffy Gyula 1894-ben úgy írja le, hogy a tavat egykor kb. 200 m hosszú, átlagosan 30 m széles és 2 m vastag tőzeg borította s a "Szegények feredőjének" nevezték, amely a "Kicsi bükk" alatt van. A tó megtisztítása csak 1900 után kezdődik, utána a brassói Aronson cég a megtisztított tó medrét az Olt vizének bevezetésével a mai strandfürdővé és csónakázó-tóvá alakította. A tó medrében ásványvizes források és széndioxidos gázak törnek fel, kellemessé téve a szabadban való fürdést. A fürdő környékén a sok és bővizű ásványvíz-forrás az egykori vulkanizmus utótevékenységét bizonyítja.
Tusnádfürdő történelmi múltja is érdekes. A fürdő környékén számos nyom utal arra, és a régészeti ásatások is bizonyítják, hogy Hargita megye területén a legrégibb időktől élt ember, így a csiszolatlan kőkorszakról az almási barlang ásatási leletei tanúskodnak, míg a csiszolt kőkorszak nyomait a hajdani erődített települések helyén (Csíkpálfalva, Nagy-Somlyó) találjuk. A bronzkori településekről számos erődítmény tanúskodik. A korai vaskor már nagy kiterjedésű településeket hagyott reánk. A fürdő környékén ősrégi települések nyomát láthatjuk,.de jelentősek az itt élő népek önfenntartási és haladást óhajtó szándékát idéző írásos feljegyzések is. Helynevekről Orbán Balázs, a táj védelmét szolgáló ősi várakról Ferenczi Sándor (1938) írásaiban olvashatunk.
Nem érdektelen megismerkedni e vidék néhány történelmi emlékével. A sétatérről elindulva, a Svájc nevű villacsoport felett az ún. Apor bástyát találjuk. Innen az Alvégszikla tetőre sétálva az ún. Ludmilla tetőre jutunk, amely kilátó 1849-hez fűződő hadászati nevezetesség, amiről Orbán Balázs is megemlékezik.
E tetőről szép fenyvesek sora között ösvény visz a Vártető felé, ahol a lucfenyőerdőt nyárfák, nyíres és bükkerdő váltja fel. A fák fordított előfordulási sorrendjének magyarázatát abban találjuk, hogy az Olt szűk, párás völgye a fenyők elterjedésének kedvez, míg a felső, naposabb helyek a lombos erdőinknek felelnek meg. Innen a Várnyakra kiérve, egy régi vár romjait találjuk. A várba egy sziklába vágott "várútja" vezet a kapubástyán keresztül. Innen kiindulva a várfal nagyjában tojásdad alakú; Csík legnagyobb várromja. Ferenczi Sándor szerint bizonyosnak vehető, hogy még a szkíták idejövetele előtt, i.e. a -VII-VI. szazadban megerősítették a hegycsúcsot. A vár feltárásáról nincs bővebb tudomásunk.
A másik két várrom az Alsó- és Felső-Sólyomkő. Az Olt melletti sziklás oldalban emelkedik az Alsó-Sólyomkő várrom. A másik váremlék az Olt felső partján található, ahol több borvízforrás fakad. A Felső-Sólyomkő sziklára épült vár négyszög alakú; nem lehet tudni, hogy ez az építmény melyik korból maradt ránk.
Befejezésül még meg kell említenünk egy természeti különlegességet, a Likaskőnek nevezett sziklahidat vagy sziklaívet, amely távolról valóban lyukasnak látszik. E sziklagátnak az eredetét megérthetjük, ha a fölötte levő borvízforrás lecsurgó vizének évezredes lerakódására gondolunk, mely a laza andezit törmeléket vasas lerakódásával ív alakban valósággal lecementezte. A víz a laza anyagot kimosta, a felül levő kemény breccsiás anyag pedig szép boltozatként megmaradt Az Alsó-Sólyomkőről leereszkedve a kőbányánál található a Somkőalji borvízforrás.
Nem teljes ez az emlékezés, mert a 150 éves Tusnádfürdő fejlődése nem állt meg; múltja garancia arra, hogy le fogja küzdeni mindazt, ami a jelenben akadály.
dr. Minier Albert
| < Előző | Következő > |
|---|