|
Az új szobrászati irányzat az itáliai Firenzében jelentkezett először. A művészek felhagytak a középkori egyházi szobrászat merevségével: a gótikus stílusban alkotók mozdulatlan, gyakran frontális ábrázolásaival szemben a reneszánsz szobrászok a mozgalmasabb kompozíciókat részesítették előnyben. Újból felfedezték az antik korokban elterjedt kontraposztót, amely először Polükleitész lándzsavivőjén volt látható.
Filippo Brunelleschi: Ábrahám áldozata (1401, Firenze) A reneszánsz plasztikák - ellentétben a gótikus domborművekkel és oszlopszobrokkal - már nem csak az épületek részei, hanem önálló műalkotások. A szobrok önálló alkotássá válásának folyamatát világosan mutatja, hogy már a korai reneszánsz időszakban, a fülkében elhelyezkedő szobrok is teret követeltek maguknak. Az építészekhez hasonlóan a szobrászok is egyre több világi megrendelést kaptak. A RENESZÁNSZ SZOBRÁSZAT NAGYJAI
GHIBERTI
Munkássága alapján Lorenzo Ghiberti a korai reneszánsz szobrászat megteremtője, mivel plasztikái jócskán túlmutatnak a gótika merevségén. Legjelentősebb munkájának a firenzei "Paradicsom kapujá" -t tekintik, amely a firenzei keresztelő kápolna keleti kapuja. Aranyozott bronz, a munka kezdete: 1425. Tíz, több részből álló ószövetségi jelenet ábrázolására tagolódik. Egy részlete: Salamon király találkozása Sába királynőjével - a dombormű azt a bibliai jelenetet ábrázolja, mikor a dél-nyugat arábiai, gazdag kincseiről híres Sába tartomány királynője felkereste Salamon királyt, rejtvényeivel próbára tette bölcsességét, majd gazdagon megajándékozta. Az építészeti háttér teremti meg itt a kompozíció egységét. A lenyűgöző épület előtt, a főalakok két oldalán úgy helyezkedik el a kíséretüket alkotó sokaság, akárcsak a görög tragédiák kórusai. DONATELLO
Donatellót az "első független", ugyanakkor az egyik legnagyobb reneszánsz szobrászként tartják számon. Karcsú, meztelen Dávid szobra kecses, természetes pózban áll. Az antik kor óta ez az első bronzplasztika, mely az épülettől függetlenül, önállóan áll. Gattamelata (1448-1453) zsoldosvezér Padovában álló plasztikája Marcus Aurelius ókori szobra után az első reneszánsz lovas szobor. Az erős testfelépítésű ló és a lovas azonos tengelyen helyezkedik el, így a kompozíció nyugalmat sugároz, ám ennek ellenére sem merev a mozdulat. Az 1443-ban elhunyt velencei zsoldosvezér portréját erősen megfiatalította és idealizálta a szobrász. Gattamelata szemlét tart a csapatai fölött, féken tartva csodálatos tökéllyel megformált tüzes paripáját. VERROCCHIO
Verrocchio szobrászati stílusának kialakulására Ghiberti volt hatással. Legfontosabb művei többek között, a bronz Dávid Firenzében és Colleoni zsoldosvezér lovas szobra Velencében. Az utóbbi Verrocchio utolsó, legnagyobb munkája. Donatello szobrához képest ez az alkotás mozgalmasabb, a ló és a lovas mozdulata jóval összetettebbé teszi a kompozíciót. A ló lágyan elhajlítja fejét, a talpig páncélba öltözött lovas pedig kihívóan előrelendíti bal vállát. A gigantikus emlékművet Verrocchio halála után Alessandro Leopardi fejezte be. Michelangelo
Michelangelo Buonarroti (1475-1564) tizenhárom éves, amikor Domenico Ghirlandajónak, a firenzei quattrocento vezető mesterének műhelyébe kerül tanulóként. Munkájának módszere olyan volt, hogy idő előtt bele kellett fáradnia testileg is, de főleg lelkileg, a monumentális feladatok elvégzésébe. Semmi munkát nem engedett át másnak. Életeleme volt a márvány-faragás. Néhány rajz és kisméretű agyagmodell elkészítése után nekifogott a márványtömb nagyolásának, és a szobor végleges megoldása vésője nyomán alakult csak ki. Egy-egy hatalmas szobor ilyen módon évekig készült. Michelangelo Dávid szobra: a Firenzében álló hatalmas márványszobor faragásakor az antik művészet fénykorának anatómiai ismereteit és szobrainak arányait eleveníti fel. A szobrász az ellenség megpillantásakor örökíti meg az ószövetségi hőst. A küzdelem előtti feszült állapot, a visszafogott felindultság azonban ellentétes Donatello és Verrocchio küzdelem után ábrázolt, nyugodt szobraival. Hihetetlennek tűnik, de Michelangelo mindössze 25 éves volt, mikor a Pietát megalkotta. A pieta szó sajnálatot, szánalmat jelent, amellyel a halott Krisztust ölébe tartó Mária ábrázolásokat illetik. A római Szent Péter bazilikában található márványszobor a mester egyik legkidolgozottabb munkája. A szobor felületét tökéletesen simára csiszolta, így a vésők nyomai egyáltalán nem látszanak rajta. A hatalmas méretű Mózes szobor Gyula pápa síremlékét díszíti Rómában a San Pietro in Vincoli templomban. Az emlékművön eredetileg egy nagyobb szoborcsoport foglalt volna helyet, a végleges változatban azonban csak a korábban mellékszereplőnek szánt Mózes alakját, valamint Michelangelo tanítványainak néhány szobrát láthatjuk. Az emberfeletti erőt sugárzó izmos test a Dávid szoborhoz hasonlóan majd szétrobban a feszültségtől. LEONARDO DA VINCI
A mester két alkalommal kapott Milánóban megbízást lovas emlékmű készítésére, ezek azonban nem valósultak meg. Egész életén keresztül foglalkoztatta az ágaskodó lovon ülő harcos problémája, erről tanúskodnak festményei és rajzai. A Szépművészeti Múzeumban található, alig 25 cm magas Lovas bronzszobra, mesterséges zöld patinával, Leonardo utolsó mecénását ábrázolja. A bonyolult kompozíció ellenére a plasztika kiegyensúlyozottan, biztosan áll a lábán. A művész halála után I. Ferenc azt tervezte, hogy az alkotás alapján életnagyságú bronzszobrot emeltet, terve azonban soha nem valósult meg.
Beatrix és Mátyás (kámea, 1490 előtt) A reneszánsz művészeti stílus Firenze városállamában, sajátos gazdasági, politikai és kulturális viszonyok között alakult ki 1420 körül. Az Alpokon túl a 16. század első évtizedeitől fogva kezdett elterjedni. Ékes kivétel ez alól Magyarország, ahol Mátyás király és néhány humanista műveltségű, művészetpártoló püspök jóvoltából már az 1460-70-es évek táján gyökeret vert. Úgy tűnik, az új művészet befogadására itt ekkorra megértek a feltételek. Magyarországot Itáliához ugyanis a 14. századtól erősödő, főleg dinasztikus és kulturális kapcsolatok fűzték. A 15. század elejétől több itáliai művészetpártoló egyéniség került nálunk magas egyházi és világi állásba, s az ő közvetítésükkel a firenzei újításokat jól ismerő művészek telepedtek le hazánkban. Ezt a kulturális kapcsolatot a király megkoronázta, amikor 1474-ben eljegyezte, majd 1476-ban feleségül vette a nápolyi király lányát, Aragóniai Beatrixot. Mátyás később a milánói herceggel került szoros kapcsolatba. A politikai szálakat a magyar humanizmus kapcsolatai egészítették ki, s ez biztos táptalaj volt a reneszánsz művészet kialakulása számára. Veszprémen kívül Esztergom, Vác, Pécs és Nagyvárad voltak azok a püspöki székhelyek, ahol a humanizmus és a reneszánsz művészetpártolás bölcsőit keresnünk kell. Az Itáliát járt főpapokon kívül persze a király példájának köszönhetjük a reneszánsz gyors és széles körű elterjedését. Mátyás figyelmét a humanista pécsi püspök és költő, Janus Pannonius hívhatta fel először a reneszánsz képzőművészet alkotásaira. Általa rendelt a király portrét Mantegnától (elveszett), s alapította meg gyűjteményét, amelybe azután pl. Filippino Lippi képek is kerültek. A gyűjteményt elsősorban Mátyás történetírója, Bonfini jóvoltából ismerjük. A király firenzei miniátorokat, szobrászokat foglalkoztatott. A Mátyás és Beatrix mellképe is az antik műfaj iránti rajongását igazolja. Mátyás soha nem járt Itáliában, művészetpártolását a humanisták befolyása irányította. Valószínűtlen feltételezés, hogy a korai reneszánsz kizárólag olasz mesterek műve lett volna, bár írásos adatok bizonyítják egy itáliai, dalmát művészkolónia ittlétét. A fennmaradt szobrászati emlékek:
HERKULES KÚT
Giovanni Dalmata műve a visegrádi palota vörös márvány díszkútja a lernai Hidrán lovagoló gyermek Herkules alakjával. A díszudvar szökőkútja a magyarországi reneszánsz egyedülálló emléke. Mintaképei az olasz quattrocento szökőkútjai voltak. Nyolcszögű medencéjének kávalapjain szalagokkal átkötött gyümölcsfüzérek között Mátyás címerei jelennek meg. A puttók által tartott, drágakőmotívumokkal ékesített kerek kúttál fölé magasodott a kútszobor: Herkules és a lernai hydra küzdelme. A kút vízsugarai az állat torkaiból szökkentek ki. A Mátyás-kor művészetében Herkules alakja a hadvezér királyra utal. VISEGRÁDI MADONNA
A vörös márvány lunetta dombormű a palotakápolna berendezéséhez tartozott. Mária gyöngéden átölelve tartja a párnán álló gyermek Jézust, aki jobbját áldásra emeli, baljával pedig kis madarat - a jövendő szenvedéseit jelképező tengelicét - szorít a melléhez. A Madonna és a kisded alakját hasonló kompozícióban számos 15. századi domborművön ábrázolták az olasz reneszánsz mesterei. A visegrádi Madonnához a legközelebbi formai hasonlóságot az urbinói hercegi palota és a firenzei Bargello múzeumának egy-egy reliefje mutat, ahol a ruházat, kéztartás és a fejek mintázásánál figyelhetőek meg rokon vonások. DiÓSGYŐRI MADONNA
Az itt dolgozó dalmát mesterek közül Giovanni Dalmata volt a leghíresebb művész. Itáliában vált azzá, az 1470-s években IV. Sixtus pápa megrendelésére síremlékeket készített Rómában. Valószínűleg ezután került Magyarországra. Mátyás lovaggá ütötte, szolgálatai fejében birtokot adományozott neki. A király halála után tért vissza Dalmáciába, ahol több munkája maradt fent. Az un. Diósgyőri Madonna legnevezetesebb Magyarországon fennmaradt munkája. Sajnos ez a mű is igen töredékes, ezért csak következtethetünk a megfaragott architektúra szépségére, az alakok gazdagságára. NAGYVÁZSONYI VÁR
Domborműtöredék lovasjelenettel, Jagello kori maradvány: domborműves fríz töredéke, antikva betűs, szintén töredékes, kopott felirattal. Részletezően megfaragott táji és építészeti környezetben (gyík, kígyó, falombok, az épületen lőrések ablakok) kaptató, ágaskodó, rövidülésben ábrázolt lovas figurák. Nem tudni, milyen építmény része volt, elképzelhető, hogy síremlék oldallapja. SZATHMÁRY GYÖRGY TABERNÁKULUMA
1510-es évek
A pécsi püspök olasz mesterekkel készíttette a reliefet. Oldott stílusa, a fríz és a pilaszterek vázás, maszkos, virágos, mozgalmas ornamentikája és a lépcsőn álló angyalok térbelisége a 16. századi érett firenzei reneszánsz stílusához áll közel. BÁTHORY MADONNA (1526)
A magyar reneszánsz szobrászat legszebb darabja. A firenzei művészet által kialakított Madonna-típushoz illeszkedik. A báj és a derű ünnepélyességgel párosul, amit a keret és a háttér zsinórjának határozott, egyenes vonala fokoz. A korona is ezt a célt szolgálja. Az apró angyalkák szárnya, drapériája a dombormű legmozgalmasabb része. A kőszobrászattól idegen mély aláfaragás erőteljes fény-árnyék hatást kelt. Ez a gótikus fafaragásból származó eljárás a motívum eredetére is utal. Az alsó szegély feliratán a megrendelő Báthory András "remek mű"-nek nevezi. A tábla eredetileg egy templom vagy kápolna bejárata fölött lehetett, erre utal a felirat néhány szava: "békesség a belépőknek". SZENT MIHÁLY TEMPLOM, KOLOZSVÁR
A mohácsi vész után inkább a hadiépítészet kap hangsúlyt. A polgári reneszánsz építészet egyik centruma ekkortájt Kolozsvár lett. Erről tanúskodik a Szent Mihály templom. A templom szentélyének északi oldalán nyílik a sekrestye. Ajtajának kerete a német reneszánsz formáit mutatja, bár lombard motívum is található benne. (1532, a német reneszánsz elszigetelt példája, készen hozták Kolozsvárra, feltehetően Adolf Daucher augsburgi szobrászműhelyéből)
NYITRAI EPITÁFIUM (KRISZTUS BÚCSÚJA ANYJÁTÓL)
PISENDORFI RUEBER JÁNOS SÍRSZOBRA
A 16. század második felében Magyarországon minden művészi tevékenység lehanyatlott. A fenyegető török veszedelem, az állandó belviszályok, a viharosan terjedő protestantizmus minimálisra szorította a megrendeléseket. Rueber János hivatalosan a "felső-magyarországi főkapitány" címet viselte 1568 és halálának éve, 1584 között, de ezt a tisztséget viselőjének székhelyéről egyszerűsítve "kassai"-nak nevezték. A királyi Magyarország több vármegyényi területén - a bányavárosoktól egészen a Tisza felső folyásának vidékéig - ő volt a távoli Bécsben székelő uralkodó legmagasabb rangú képviselője, fegyveres erőinek parancsnoka, ám ennek ellenére buzgó protestáns. A zaklatott, állandóan mozgásban levő 16. században ez még lehetséges volt, halála után azonban a Habsburgok vigyáztak, hogy ilyen fontos állást csak katolikus töltsön be. Akkoriban egyébként a kassai Szent Erzsébet-templom is a protestánsok birtokában volt, így az új hit buzgó védelmezőjét a templom egyik rangos mellékkápolnájában, a Szathmári családban - a mai káptalani sekrestyében - helyezték örök nyugalomra. A teljes síremlék nem maradt ránk, 1733-ban lebontották, és csak a főalakot őrizték meg. Nagyméretű fülkés fali építmény lehetett, a 17. század eleji magyar mágnás-síremlékek legelterjedtebb típusának előfutára. A szarkofágon vagy halottas ágyán kiterítve fekvő, esetleg az utolsó ítéletet áhítatos imádkozással térden állva váró középkori típusokkal ellentétben Rueber János síremléke jellegzetesen reneszánsz mű: saját maga önérzetes emlékműveként büszke tartással, teljes fegyverzetben áll az elhunyt, egyik kezét sisakján, illetve vaskesztyűin nyugtatja, a másikkal parancsnoki botját emeli magasra. Az ábrázolt nemzetiségének hű tükreként a szobor az osztrák -dél német reneszánsz szobrászat stílusát mutatja. |
