Biblia Konferencia 2008 december 2.- P. Vásárhelyi Judit:Vizsolyi Biblia

P. Vásárhelyi Judit:


A Vizsolyi Biblia



„Szabad mindennek az Isten házába ajándékot vinni. Egyebek vigyenek aranyat, ezüstöt, drágaköveket. Én azt viszem, azmit vihetek, tudniillik magyar nyelven az egész Bibliát, melyet eleitől fogva sokan igyekeztek offerálni, de véghöz nem vihették.”[1] írja Károlyi Gáspár a Vizsolyi Biblia Olvasóknak szóló bevezetőjében. E gondolat Jeromostól –  Károlyi Gáspár szóhasználatában: Jeronymustól – való,  és ajánlólevelében még egyszer idézi, amikor arról szól, hogy Jeromos nem akarta Vulgatáját „erővel senkire sem kötni.”[2] Amilyen szent a korai kereszténység idejétől fogva Jeromos személye és amiképpen „szent szöveg” az ő Vulgata-fordítása, illetve annak revideált változata a katolikus egyház hívei körében, ugyanolyan tisztelet övezi Károlyi Gáspár személyét és fordítóközösségének munkáját a Sola Scriptura elvét valló reformáció magyar anyanyelvű követői körében a XVI. századtól fogva mindörökké. Méltán van ez így, hiszen tudjuk, hogy jóllehet a Vizsolyi Biblia nem az ő egyszemélyes munkája volt, hanem "egy néhány jámbor tudós atyafiú" segítségével három esztendőn keresztül fáradozott annak lefordításán és megjelentetésén, Szenci Molnár Albert szóhasználata szerint mégis ő volt a kiadás  „fő igazgatója”.[3]

Teljes neve: Károlyi Radicsics Gáspár. Valószínűleg szerb származású, nevében a Radicsics Radics fiát jelenti. A török elől menekülhettek szülei a délvidékről északra. Ő Nagykárolyban született 1530 körül. 1549-ben iratkozott be Brassóban Johann Honter iskolájába, itt ismerte meg a wittenbergiánus történelemszemléletet, és alapozta meg későbbi kitűnő görög tudását. 1556-tól a wittenbergi egyetemen tanult tovább Dobó Domonkosnak, Dobó István öccsének alumnusaként. Együtt járt ide Melius Péterrel, Thuri Farkas Pállal, Czeglédi Ferenccel, Szegedi Gergellyel, sőt Mágócsy Andrással is, akinek családja volt Vizsoly birtokosa. Bod Péter szerint megfordult Svájcban és Strassburgban is. Hazajőve 1563-ban Göncön lett első pap, rövid ideig még elődjével, a zsoltárfordító Bencédi Székely Istvánnal is együtt munkálkodott, akinek prózai zsoltárfordítását később felhasználták a Vizsolyi Biblia Zsoltárok könyvében. Ugyanebben az esztendőben, 1563-ban  jelentette meg Debrecenben Két könyv minden országoknak és királyoknak jó és gonosz szerencséjeknek okairul, melyből megérthetni, mi az oka az Magyarországnak is romlásának és fejedelmek szerencsétlenségének … című munkáját, amely a lutheri-melanchthoni szellemű történelemszemlélet összefoglalása. Megtérésre és a reformáció elfogadására szólít fel, mivel a magyar történelmi valóságot: a török jelenlétét és az ország három részre szakadását Isten büntetésének tartja. A munkát Dobó Domonkosnak ajánlotta.[4]  27 esztendővel később jelent meg a Vizsolyi Biblia. A két kiadványa közti időben Károlyi tevékeny részt vállalt a Tiszán inneni egyház megszervezésében: 1566-tól kassavölgyi esperes, 1584-ben Tállyán első pap, 1587-től újra Göncön prédikátor. Részt vett hitvitákban, ismeretesek tételei az antitrinitárius Egri Lukács ellen, hozzászólt 1569-ben Melius Juhász Péter és Dávid Ferenc nagyváradi hitvitájához.[5] S 1586-tól a Biblia sajtó alá rendezésén munkálkodott.

A Vizsolyi Biblia "Tekintetes és nagyságos uraknak, vitézlő nemes népeknek, Istenfélő községnek és prédikátoroknak ... egész Magyarországban és Erdélben" címzett elöljáró beszédében a magyar Szentírás szövegének ilyen viszonylag kései kiadását inkább a fejedelmek bűnének tulajdonította, mint a prédikátorokénak, hiszen Mélius Juhász Péter és Heltai Gáspár részleges bibliafordításai tesznek arról bizonyságot, hogy voltak és lettek volna tanítók és prédikátorok, akik e munkát örömmel elvégezték volna, "ha az fejedelmek arra gondot viseltek volna"[6]. Végül is Károlyi előszava szerint a felsőtisza-vidéki, néven nem nevezett protestáns "urak és vitézlő nemes népek" voltak azok, akik "tárházukat nyujtották", és lehetővé tették a Biblia megjelenését. Szabó András kutatásaiból tudjuk, hogy Mágócsy András (?-1586), Vizsoly birtokosa és nagybátyja, Mágócsy Gáspár (1512-1587), Tállya ura indították el a fordítói munkálatokat. Haláluk után örökösük, Rákóczi Zsigmond folytatta kezdeményezésüket. Ő 1588-ban feleségül vette Mágócsy András özvegyét, Alaghy Juditot.[7]  1607-1608-ban erdélyi fejedelem lett.

Károlyi Gáspár Elöljáróbeszédében a Biblia mindenki által való olvasásának programját hirdette meg.[8] Ezzel Erasmus[9] és az erasmista Biblia-fordítók: Komjáti Benedek, Pesti Gábor és Sylvester János nyomdokaiba lépett. Felfogását a tridenti zsinat ellentétes elveivel polemizálva fejtette ki. Kiindulása az volt, hogy az ember teremtésével az volt Isten akarata, hogy Őt az ember megismerje. Isten ismeretére  pedig maga Isten vezeti el az embert, hiszen Ő megtapasztalható a természetben, és magában az emberben is. Ezek által a "néma mestereknek tanítások által"[10] azonban nem juthat el az ember saját romlottsága miatt Isten igaz ismeretére. Ezért Isten parancsot adott Mózesnek, hogy foglaljon mindent írásba zsidó nyelven. Ezzel a 2000 évig tartó szóbeliség korszaka lezárult, kezdetét vette az írásbeliség, az irodalom.[11] Mózes után a próféták is leírták tanításaikat. Az apostolok görögül foglalták írásba Krisztus tudományát. A héber az Ószövetség, a görög pedig az Újszövetség korában számított közismert nyelvnek. A Biblia tehát Istentől való, és méltán neveztetik Szentírásnak. A protestáns hit és vallás erős és mozdíthatatlan regulája. "... csak azt az tudománt kelljen bevennönk, mely az próféták és apastalok tudományával egyez..."[12]  – figyelmeztet Károlyi a Sola Scriptura-elvnek megfelelően.  Azt pedig, hogy a Szentírás tanítását minden nép megértse, Isten akarta, hiszen Pünkösdkor ezért tette mindenki számára közérthetővé az apostolok beszédét. Ebből pedig egyenesen következik, hogy szükséges a Bibliát minden nyelvre lefordítani. Károlyi ilyen előzmények után expressis verbis támadja a rómaiakat (értsd a római egyházat), amiért "az Bibliát csak az Deák nyelvre szorítják, és az község kezéből kivészik annak olvasását".[13] Pedig olvasni kell a Bibliát minden embernek, mivel Isten "minden rendbéli embert üdvözíteni akar". Károlyi több ízben is idézte Chrysosthomost, aki azt tanította, hogy "otthon is az Isten Bibliáját kezetekbe vegyétek". [14]

A protestáns bibliafelfogásnak a tridenti zsinat által előírt katolikus elvek ellenében való kifejtése után tér rá Károlyi a fordítóközösség által alkalmazott  módszer bemutatására. Nem a Vulgatát fordították, hanem ismervén annak hibáit, felhasználták a Septuagintát, valamint Franciscus Vatablus,[15] Sebastian Münster,[16] Santes Pagnino,[17] Immanuel Tremellius,[18] Franciscus Junius és más tudós teológusok és magyarázók munkáit, akik az eredeti héber és görög szöveg figyelembe vételével új latin fordításokat készítettek és azokat bőséges kommentárokkal látták el. Az utóbbi forrásukra Molnár Albert utalt a Hanaui Biblia ajánlólevelében: "... ezelőtt majd húsz esztendővel a magyarországi anyaszentegyháznak elöljáró tanítói az Bibliának magyarul fordításában kiváltképpen ez Tremellius és Junius exemplárával éltenek, és az Bibliát kibocsátták Vizsolban, ..."[19] Tekintettel voltak az előző részleges magyar nyelvű bibliafordításokra is. A Vulgatát is figyelembe vették, mivel ennek fordítója is "sokat igen szépen fordított."[20] Név szerint nem említették Béza Újszövetség-fordítását, pedig az Apostolok cselekedete 17. részének 19. verséhez írott glossza szerint hasznát vették,[21] vagy Joannes Oecolampadiust, akire a Dániel könyvéhez írott hosszú glosszában hivatkoztak.[22] Nem vizsgálta meg még tüzetesebben a Károlyi-filológia azt sem, mennyiben használta fel a fordítói munkaközösség a zürichi Bibliát.[23] Maga Károlyi az elöljáróbeszédben nem tett róla említést, de Imre Mihály éppen a két Biblia elöljáróbeszédében megfigyelhető azonos gondolatmenet és néhány zsoltárfelirat szövegének egyezése alapján feltételezte a közvetlen hatást.[24] Tóth Károly  filológiai összevetései alapján derült ki, hogy Kálvin zsoltármagyarázatai is nagy hatással voltak Károlyinak a Zsoltárok könyvéhez írott glosszáira.[25]

A Vulgata hibáira: helytelen fordításaira, kiegészítéseire, csonkításaira, változtatásaira és "a pápai tudományhoz" való igazításaira konkrét példákat hozott. E hiányosságok miatt sem tartotta egyedül követendő kiadásnak a Vulgatát, meg azért sem, mivel annak prológusában Jeromos is kifejezetten arra szólította fel az olvasót, hogyha „valaki az mi fordításunkban akar valamit megfeddeni, kérdje meg az zsidó betűt ..."[26]

Károlyi és munkatársai a fordításban "tiszta, igaz magyar szóval" igyekeztek élni, "idegen szólásnak módját" nem követték, s ha valami "darabosnak tetszett vagy az zsidó vagy az deák szólásnak módjában, annak is kimondásában az magyar nyelvnek szólásának módját" követték. Ha pedig valami nehézséget találtak "az betűben, vagy egy igében, vagy egy egész szentenciában", azt megmagyarázták, hogy az olvasó fennakadás nélkül haladhasson az olvasásban.[27] Lutherhez hasonlóan, aki német Bibliát akart hívei kezébe adni, Károlyi magyar Bibliát kívánt kiadni, vagyis a bibliai szöveg érthető, magyaros visszaadására helyezte a hangsúlyt. Károlyi Gáspár korántsem tekintette véglegesnek és megmásíthatatlannak az általa közreadott szöveget és – miképpen azt Jeromossal kapcsolatosan fentebb már idéztük – késznek mondta magát „a mi fordításunkat megjobbítani, mígnem igen szép és jó lészen etc.”

Ilyen elvi alapokon született meg tehát a Vizsolyi Biblia. Hogy konkrétan kik voltak fordítói, nem tudjuk. A feltételezések szerint a kitűnő nyelvész hírében álló Paksi Cormaeus Mihály (1540-1585), Thury Mátyás szántói prédikátor (?-1588), Czeglédi Ferenc, (?-1597 e.) a zempléni református egyházmegye esperese lehettek azok a lelkészek, teológusok, akik a fordítói munkában résztvettek.  Az ifjú Szenci Molnár Albert pedig a korrekturaívek szállításában segédkezett Gönc és Vizsoly között.

Az utóbbi években került elő egy olyan szenzációs dokumentum, amelyből következtetni lehet a fordítás elkészítésének folyamatára.

Imre Mihály találta meg Debrecenben a Református Kollégium Nagykönyvtárában azt a magyar szöveget, amelyet a magát S. F. monogrammal 1568 körül megjelölő, eddig közelebbről nem azonosított, ismeretlen fordító írt be be kézzel Pietro Martire Vermigli In duos libros Samuelis Prophetae ... commentarii (Tiguri, 1564) című kommentáros kiadásába.[28] Ez a fordítás kis eltéréssel egyezik a Sámuel első könyvének, később a Vizsolyi Bibliában megjelent szövegével. E felfedezéssel egyrészt kiderült, hogy Sámuel könyvének forrása a firenzei származású Petrus Maryr Vermigli (1500-1562) műve, aki ágostonos szerzetesből lett a svájci reformáció híve. Ugyanakkor ez a kézirat a Vizsolyi Biblia első, fordítási fázisát dokumentálja. Eszerint a fordítók kiosztották egymás között a bibliai könyveket, és fordításukat Károlyi Gáspár átnézte, javította, majd az általa javított szövegről másolatot készítettek a nyomda számára. Hangsúlyozni kell azt is, hogy kommentáros kiadást használtak, tehát a bibliai ige értelmét (sensus) szem előtt tartva dolgoztak a magyar szövegen.

Fennmaradt a Vizsolyi Biblia nyomdai kéziratának két levélnyi, összesen négy lap töredéke, amelyet Szabó András talált meg az OSzK Kézirattárának töredékgyűjteményében, 1982-ben.[29] Ez két másoló kezeírásában Jeremiás próféta könyve 15. fejezete 12. versétől a 16. fejezet 16. verséig valamint a 36. fejezet 27. versétől a 37. fejezet 18. verséig terjedő szöveget tartalmazza. Ezt a szép tisztázatot a „fő igazgató” Károlyi Gáspár valóban átnézte, javította és kiegészítette a bibliai fejezetek summájával és a marginális glosszákkal.  Ezek a kurzívan írott részek az írás alapján teljes bizonyossággal Károlyi Gáspártól származnak.

Szabó András a kéziratot a nyomtatott változattal is összehasonlította, és megállapította, hogy a nyomtatványnak más a helyesírása. A változtatások a nyomdában történtek, ahol a Mantskovit nyomtatványokban megszokott elvek alapján szedték ki a szöveget. Olyan helyesírási változtatások történtek, mint a palatális mássalhangzók mainak megfelelő írása gi>gy, ly>ly ni>ny, vagy a mai írásnak éppen ellentmondó szóvégi k>c, kk>ck, stb.).  Az egységesítés nem mindig sikerült, ezért igyekezett „kitisztítani” Szenci Molnár Albert később „az szólásnak disztelen módját,[30] melyek az idegen nemzetből való korrektor miatt estenek volt …” illetve ezért „purgált ki” nyomtatási fogyatkozásokat, szántalanokat".[31]  Ennek egyébként maga a nyomdász, Mantskovit is tudatában volt. Az Olvasóhoz intézett figyelmeztetésében így mentegetőzött: „ … nem kétlem, hogy (akaratom és igyekezetem ellen az korrigálásban való serény vigyázásomra is) nihol-nihol eshetett vétek az nyomtatásban, főképpen az akcentusok (= ékezetek) kollokásában (elhelyezésében, kitételében), kik mivel hogy őmagokba igen aprók, gyakorta a korrigálásban általhágathatnak, ember azokat eszébe nem vévén… Kérek annakokáért  minden keresztyén szelíd elméjű olvasót, … hogy ezféle kis vétkeket … pennával, ha szükség, megjobbítsa, énnekem bocsánatot adván egyfelől azért, hogy idegen nemzet vagyok, … másfelől, hogy az exemplarban az accentusok nem voltak megjegyeztetvén.”[32]

A Biblia nyomtatott szövegének is két változata ismeretes. Fennmaradt ugyanis Mózes első könyveinek a véglegeshez képest nagyobb szedéstükörrel készült, de avval helyesírási eltéréseket leszámítva, lényegében egyező szövegű változata.[33] A nyomás sűrűbb, tömöttebb, a hasábok szélessége, illetőleg hossza 8 x 30 cm, ami a Vizsolyi Bibliában 6 x 25 cm. Így a töredékek 46. és 81. lapszáma a Vizsolyi Biblia 72., és 129. lapjainak felel meg.[34] A kötéstáblából kiáztatott töredékek legmagasabb lapszáma a 81., ami azt jelenti, hogy legalább eddig kiszedte a szöveget Mantskovit. Lehetséges, hogy nem állt elegendő, megfelelő méretű papír a rendelkezésére, és ezért hagyta abba, és kisebb szedéstükörre tért át.           

A nyomdai munkálatok a kolofón szerint 1589. február 18.-tól 1590. július 20.-ig folytak. Közben 1589. március 3.-án Ernő főherceg és a királyi titkár, Faustus Verantius felszólította a szepesi kamarát, hogy Rákóczi Zsigmonddal koboztassák el annak a menekült nyomdásznak a felszerelését, aki tudomásuk szerint Vizsoly városában ónaptárt (a Gergely-féle naptárreform előttit) nyomtat. Rákóczi Zsigmond válaszában tagadta az ónaptár kinyomtatását, és kérte, hogy engedjék meg a már munkában lévő Biblia kinyomtatását. Ezzel úgy tűnik, az ügy lezárult, mindenesetre a Biblia nyomtatási munkálatai továbbfolytatódhattak.

A Vizsolyi Biblia összterjedelme 2412 lap. A betűjelek száma laponként 1850, ez a lapok számával megszorozva közel négy és fél millió betűt jelent.  Három-négy szedőnek naponta tízezer betűnyi szedést kellett előállítania, 450 munkanapot számolva, s ahhoz, hogy 800 példány készüljön, négy sajtón folyt a nyomtatás. Így készült el a XVI. századi Magyarország legjelentősebb nyomdászati teljesítménye. Súlya bekötve öt kg.[35]

Szóljunk végül a nyomdásznak Mantskovit Bálintnak a személyéről és Vizsoly  előtti hazai működéséről!

Minden bizonnyal lengyel származású volt. Nevében az első két szótag: a lengyel Macka  ’finom minőségű liszt, lángliszt, keményítő’ jelentésű szóra utal. Ezért is nevezte magát latinosan Farinola Bálintnak, hiszen a latin ’farina’ ugyancsak ’liszt’-et jelent. Ezzel a névvel nyomtatta ki 1580-ban Detrekőn a selmecbányai Paul Kyrmezer Acta concordiae című munkáját, amelyben a szerző a csehországi valdenseket az evangélikus hitre igyekezett téríteni.[36] Ekkoriban, 1579 és 1584 között Bornemisza Péter társaként működött, majd annak halála után már önállóan, de továbbra is Bornemisza betűkészletét is felhasználva nyomtatott a nyitra megyei  Galgócon (1585-1588). 1588-ban Rákóczi Zsigmond Vizsolyba hívta a Biblia kinyomtatására.

Összesen 16 olyan nyomtatvány elkészítése fűződik a nevéhez, amely teljes terjedelmében, vagy töredékesen fennmaradt:

Ezek megoszlása a következő:

Bornemisza Péter nyomdászaként Detrekőn 1579 és 1582 között két magyar nyelvű kalendáriumot, két evangélikus elmélkedést, egy evangélikus vitairatot és egy perikópáskönyvet nyomtatott:

 

RMNy 434

1579

magyar nyelvű naptár és prognosztikon

RMNy 456

1580

evangélikus vitairat latinul = Kyrmezer, Paul: Acta concordiae

RMNy 487

1581

magyar nyelvű naptár és prognosztikon

RMNy 486

1581-82

evangélikus perikópáskönyv imádságokkal = Evangéliumok és epistolák

RMNy 540

1584

evangélikus elmélkedés = Balassi Bálint Beteg lelkeknek való füves kertecske c. fordítása

RMNy 542

1584

evangélikus elmélkedés = Sibolti Demeter: Lelki harc

Galgócon 1585 és 1588 között az ottani iskola számára evangélikus vallási tanítást, hittant és iskolai mintaversgyűjteményt jelentetett meg:

RMNy 562

1585

evangélikus vallási tanítás = Kyrmezer, Paul: Confessio fidei…

RMNy 563

1585

evangélikus hittan = A keresztyéni tudománynak fő ágairól való … könyvecske … Hieronimus Rauscherus mester által…Mantskovit Bálint fordítása

RMNy 611

1588

iskolai mintaversek gyűjteménye = Mader, Valerianus: Libellus exercitiorum

poeseos scholasticorum

Vizsolyban 1589-től haláláig, 1596-ig dogozott. A Vizsolyi Biblia két változatán kívül annak indexét, evangélikus perikópáskönyvet, két református vitairatot és Rimay János Balassi epicédumát jelentette meg:

RMNy 635

1589

bibliafordítás = Szent Biblia (nagyobb szedéstükörrel)

RMNy 652

1590

bibliafordítás = Szent Biblia

RMNy 676

1590

evangélikus perikópáskönyv imádságokkal = Evangéliumok és epistolák

RMNy 709

1592 - 1593

református vitairat = Ambrosius, Sebastian:

Defensio orthodoxae doctrinae

RMNy 738

1593

betűrendes bibliai név- és tárgymutató

= Index biblicus, Mantskovit Bálint fordítása

RMNy 756

1594

református vitairat = Tolnai Fabricius Tamás: Modesta et christiana disceptatio de quaestione an imagines in templis Christianorum …habendae aut tolerandae sint

RMNy 787

1596

gyászvers gyűjtemény = Rimay János:[Énekek a hős Balassiak életéről és haláláról]

 

E művek egy része a magyarországi reneszánsz korszak legjelentősebb alkotóihoz fűződnek: hiszen Balassi Bálint prózai fordítása, Rimay János versei is köztük vannak. Nem beszélve a bibliafordításról. A többi mű a reformáció evangélikus majd helvét irányzatához kapcsolódik: elmélkedések és vitairatok.

Mantskovit kitűnően tudott németül, és hamarosan jól elsajátította a magyar nyelvet is. Nyomtatványai között kettő saját fordítása: 1585-ben Galgócon evangélikus hittant magyarított németből.[37] Címe: A keresztyéni tudománynak fő ágairól való … könyvecske. Eedetijét Hieronymus Rauscher lutheránus teológus írta,  aki először Nürnbergben működött, majd több pfalzi településen volt lelkész, és végül mint udvari prédikátor halt meg 1569-ben Ambergben. Polemikus és szatírikus irásokat jelentett meg.[38] Loci communes doctrinae Christianae című művét fordította le Mantskovit, amely bibliai idézetek segítségével mutatja be az evangélikus vallás legfontosabb tanításait. Mantskovit ajánlólevelét, amelyet Galgóc birtokosa leányához, Anna Salmhoz intézett, ugyancsak bibliai idézetekből állította össze, „miért hogy csak az Szent Irás az igaz próbakő, és mérő madzagunk az lelki dolgokban, és mivel hogy csak lelkünk idvösségébe jár a dolog, tehát mindenképpen illik és méltó, hogy csak azokból tudakozzunk az idvösségre való tövises, szoros és igaz útról.”

A Vizsolyi Bibliához pedig annak kiadása után három esztendővel Mantskovit Indexet is fordított és jelentetett meg. Ennek teljes címe: Index Biblicus, azaz az egész Szentírás könyveinek kéntsére vezérlő, mutató és indító lajstroma, … Németből magyarrá fordittatott és nyomtattatott Mantskovit Bálint által. Vizsoly, 1593.[39] Ennek a nyolcadrét alakú, 182 lapos könyvecskének a támogatói is ugyanazok a személyek voltak, akiknek a Vizsolyi Bibliát köszönhetjük. Ajánlólevelének címzettje Rákóczi Zsigmond, akit „Isten után patrónusaként” szólítja meg Mantskovit, és említi még a Vizsolyi Biblia kiadásában ugyancsak fontos szerepet játszó „Magotsiak nemzetének éltig való szolgálatát” is. Rákóczi Zsigmond bőkezű adományáért érzett hálája késztette arra, hogy elméjének erőtlensége és a magyar nyelvben való „nagy és sokféle fogyatkozása”  ellenére lefordítsa e lajstromot; „nagy és nehéz kőnek emeléséhöz kezdtem, és netalántán úgy amint nihol-nihol a szükség kévánta volna, helyére nem vihettem, mindazáltal amint lehetett, előbb-előbb hempörgettem azt, míg az célra hozhattam”  – írta.

Az Index Biblicus forrását nem árulta el. Az újabb kutatások szerint annak a kálvinista szemléletű Luther-Bibliának, amelyet David Pareus rendezett sajtó alá Neustadtban 1588-ban,[40] a végén található egy Register uber die gantze Bibel, amely teljes egyezést mutat Mantskovit Index biblicusával, ez volt tehát a nyomdász-fordító forrása. [41]

Mantskovit Bálint a fordításon kívül, mint a kötet összeállítója, tartalmi szempontból is nagyon gondos munkát végzett.  Indexéhez is mutatókat készített. Így könyve elején a tulajdonnevek közé felvett "jelesb dolgokat” külön, betűrendben kiemelte, és itt adta meg a latin nyelven rövidített bibliai könyvek feloldását és magyar nevét is. Jelmagyarázata után a tőle már megszokott módon hívta fel a figyelmet a főleg a számjegyek felcserélődéséből adódó nyomdahibákra.

Fordítása remekül igazolja Németh László kijelentését a Vizsolyi Bibliáról, hogy az "a magyar nyelv nagy és szerencsés iskolája".[42]  Hiszen a nem magyar anyanyelvű Mantskovit természetszerűen általában a Vizsolyi Biblia kifejezéseit veszi át. Ugyanakkor a nevek pontos azonosítására, a bibliai történetek lényegének összefoglalására törekszik, még akkor is, hogyha a német szövegben nem talál megfelelőt. Kiegészítései arra utalnak, hogy munkája közben fel-fellapozta a hivatkozott részeket a Vizsolyi Bibliában, és annak kifejezései segítették az Index szövegének magyarításában.

A kötet nyomdai kiállítása gyakorlott mesterre vall. A bibliai tulajdonnevek előtt ¶ kiemelőjel áll a sor elején, míg a fogalmakra kis kéz irányítja az olvasó figyelmét. Ezek ismerősek a Vizsolyi Bibliából. Hasonló kis kezeket ott főleg olyan bibliai versek mellett használt – több mint 50 esetben – amelyek Isten nagyszerű ígéreteit, áldását beszélik el.[43]

Nem tudjuk, hogy Károlyi és fordítótársai terveztek-e hasonlót, mindenesetre Mantskovit nem utalt erre ajánlólevelében.

Az Indexnek jelenleg hat példánya ismeretes.[44] Mindössze egyetlen kiadást ért meg.

Nem úgy a Vizsolyi Biblia, amelyet Szenci Molnár Albert – miként említettük – 1608-ban Hanauban, 1612-ben Oppenheimben „megigazítva” és a 150, énekelhető genfi zsoltárral, a Heidelbergi Kátéval, a Pfalzi Agendával együtt újra megjelentetett. Ezzel az Oppenheimi Biblia olyan vallási enciklopédiává vált, amely egyaránt szolgált kézikönyvül a templomi szertartások, a prédikálás és a hitoktatás számára, és olvasmányul és tankönyvül az egyén számára. Nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Magyarországon és Erdélyben hamarosan elterjedjen a közösségi és egyéni bibliaolvasás szokása.

A Hanaui Biblia és az Oppenheimi Biblia révén további két kiadást ért meg Károlyi elöljáró beszéde is, így gondolatai elevenen éltek a XVII. század első évtizedeiben. Cáfolatukra csak 1623-ban vállalkozott először Pázmány Péter Kalauzának második kiadásában,[45] majd nem sokkal azután Káldi György a teljes katolikus bibliafordításának végére illesztett Oktató intésében.[46] Erre felelt Dengelegi Péter Rövid anatómiája.[47]

A Vizsolyi Biblia új kiadásainak ismerete és használatuk olyan széleskörű volt, hogy még a katolikus meggyőződésűek is – nem lévén katolikus magyar bibliafordítás – kezükbe vették. Így Pázmány Péter is ismerte, forgatta, sőt 1620-ban utalt is az Oppenheimi Bibliára abban a vitairatában, amelynek címe: Rövid felelet két kálvinista könyvecskére, melyeknek egyike okát adja, miért nem felelnek az kálvinista prédikátorok az Kalauzra.[48]  Ebben Pázmány Milotai Nyilas Istvánnak a Kalauzt bíráló, ma ismeretlen vitairatára is válaszolt. Milotai ebben azt a kijelentést tehette, hogy a Kalauz azért nem méltó feleletre, "mert soha szem olyan könyvet semmiféle nyelven nem látott, kinek az margóján annyi vide supra, vide infra, lásd oda feljebb, lásd oda alább volna, mint az Kalaúz-ban. Ezerkétszázhatvanháromszor igazit oda feljebb s oda alább, annyira megtanulta tapogatni az felit és az alját. Efféle vide supra-val s vide infra-val ki veszekednék?"

Pázmány azonban ismer ilyen könyveket: "Mert az kálvinista Bibliában, melyet Tremellius kibocsátott deákul, sőt az Molnár Magyar Bibliájának szélin is, sokképpen, többször vagyon írva az supra, infra, hogysem az Kalaúz-ban. Az Molnár Magyar Bibliájának csak az Mózes könyveinek karéján, nagy künnyen, háromszázharminckétszer számláltam ezeket az szókat: supra, infra, sőt azon Magyar Bibliának két rövid caputjának az szélin, úgy tetszik, ezt a két szót: supra, infra huszonkilencszer találtam."[49]

A hanaui és az oppenheimi kiadások a külföld előtt is bizonyították, hogy a magyarok sincsenek elmaradva e téren Európa más népeihez képest, és hogy a magyar nyelv is képes arra, hogy Isten üzenete megjelenjék rajta. Egyetlen példával kívánom befejezésképpen ezt igazolni:

1555-ben jelent meg Zürichben Konrad Gessner Mithridates de differentiis linguarum című munkája, amely a sok nyelv között a magyar nyelvvel is foglalkozik, és a következő bírálatot fogalmazza meg: „Hallom, hogy  kinyomtatták e nyelven az Újtestamentumot, de csaknem hasznavehetetlen, minthogy mindeddig nem használták írásra ezt a nyelvet és még a parasztok is azzal próbálkoztak, hogy  - amennyire csak tőlük tellett – latinul írjanak. ..”[50] 1610-ben, amikor a Mithridates újra megjelent, a hozzá kommentárt író Caspar Waserus már dicsérően említi a Hanaui Bibliát. „[Hallom, hogy  kinyomtatták e nyelven az Újtestamentumot, de csaknem hasznavehetetlen.] Ezzel szemben mind az Ó-, mind pedig az Újtestamentum megjelent ezen a nyelven, ízléses betűkkel nyomtatva, Herbornban az 1607-es esztendőben a kegyes és tudós férfiú, Molnár Albert tolmácsolásában. Ez bizony nem hasznavehetetlen, ellenkezőleg: a Magyarországon lévő igazhitű egyházaknak felette nagy hasznára van.”

Az elismerésben két tévedés is van: a Hanaui Biblia téves megjelenési éve (1607 a helyes 1608 helyett) és bibliafordító neve. Nem ez az egyetlen eset, amikor ezt a hibát ejtik azok, akik a Vizsolyi Biblia fordítóiról írnak vagy beszélnek.

Hiszen mind annak mécénásai mind annak fordítói „nem igyekeztek ez dologban ez világi hírre és tisztességre, hanem csak az Isten tisztességére, az ő házának épülésére, hogy az ő magok nevét is nem akarták ide beíratni, megelégedvén azzal, hogy az ő nevek az életnek könyvében be vagyon írva.”









[1] Zvara Edina, "Az keresztyén olvasóknak". Magyar nyelvű bibliafordítások és -kiadások előszavai és ajánlásai a 16-17. századból, Bp., 2003 (Régi Magyar könyvtár. Források 14.), 187.

[2] "Az Isten templomába minden ember azt viszi azmit vihet, némelyek aranyat, ezüstöt, drágaköveket, bíbort, bársont, mi pedig jól cselekesszük, ha viszünk csak bőröket és kecskeszőrt."  – Zvara E. 181.

[3] Zvara E. 191.

[4] RMNy 192

[5] RMNy 286

[6] Zvara E. 185.

[7] Szabó András, Károlyi Gáspár életútja a Vizsolyi Bibliáig = Emlékkönyv a Vizsolyi Biblia megjelenésének 400. évfordulójára, szerk. Barcza József, Bp.,1990, 23. – Szabó András, Vizsolyi Biblia = A Vizsolyi Biblia hasonmás kiadásának kísérőtanulmánya, Bp., 1981, Magyar Helikon, 7.

[8] Péter Katalin, A bibliaolvasás mindenkinek szóló programja Magyarországon a 16. században = P. K., Papok és nemesek, Bp., 1995, 49.

[9] Benda Kálmán, A Vizsolyi Biblia és kora = Emlékkönyv 1990, 13.

[10] Zvara E. 173.

[11] Horváth János, A reformáció jegyében. A Mohács utáni félszázad magyar irodalomtörténete, Bp., 1953, 324.

[12] Zvara E. 176.

[13] Zvara E. 179.

[14] Pl. Homilia in Genesin 29.; Concio 3. de Lazaro; Homilia in Epistolam ad Colossenses, 9.; Homilia in Matthaeum 2. – Zvara E. 178, 335.

[15] Biblia (Pars 1-5), Ed. Robert Estienne, Trad. Leo Juda, Comment. Francois Vatable, Paris, 1545. – OSzK Ant 4917.  Farkasdy Dezső szerint Károlyi a lyoni 1528. évi kiadást használta. Ld.: Farkasdy Dezső, A Károlyi-Biblia keletkezése, Irodalomtörténeti Közlemények, 1990, 702.

[16] Biblia Biblia sacra utriusque Testamenti, pars 1-3, Ed., trad. Sebastian Münster,  Desiderius Erasmus, Zürich, 1539. –  OSzK Ant 4771.

[17] Biblia Hebraica, eorundem  Latina interpretatio. Accesserunt ... libri Graece scripti (Novum Testamentum.), Ed. Benedictus Arias Montanus, Santes Pagnino,  Antwerpiae, 1584. – OSzK Ant 152.

[18] Testamenti Veteris Biblia sacra ... accesserunt libri apocryphi...., quibus ... adjunximus Novi Testamenti libros, trad., comment. Johannes Immanuel Tremellius,  Francois Du Jon, Théodore de Beze, Genf, 1590. –  OSzK Ant.  985 .

[19] Zvara E. 191.

[20] Uott 179.

[21] Horváth J. 1953.  327, Farkasdy D. 1990. 703.

[22] Oecolampadius, Joannes, Commentarii omnes in libros Prophetarum ..., Genf, 1558.

[23] Biblia sacrosancta Testamenti Veteris et Novi, ed., trad. Leo Juda, Conradus Pellicanus, Petrus Cholinus, Rodolphus Gualterus, Zürich, 1544. –  OSzK Ant 2952.

[24] Imre Mihály, "Alberti Molnar, donatione Dni Erasmi Eulii, Heidelberg Anno 1622. mense 7bri": Szenci Molnár Albert Bibliája = A hódmezővásárhelyi Bethlen Gábor Gimnázium évkönyve 1974, Hódmezővásárhely, 1974, 35.

[25] Tóth Kálmán, A Vizsolyi Biblia és Kálvin = Emlékkönyv 1990, 115-136.

[26] Zvara E. 181.

[27] Zvara E. 186.

[28] Imre Mihály, A Vizsolyi Biblia egyik forrása. Petrus Martyr, Debrecen 2006.

[29] Szabó András, A Vizsolyi Biblia nyomdai kéziratának töredéke = Irodalomtörténeti Közlemények, 1983, 523-527.

[30] A latin ajánlólevélben ehelyütt solecismus áll, amelyet "az írásban való éktelenség"-ként értelmez a Dictionarium Latinoungaricum – Dictionarium Ungaricolatinum, Nürnberg, 1604. – RMNy 919

[31] Zvara E. 192.

[32] Uott 188.

[33] RMNy 635

[34] Havrán Dániel, Adalékok a régi magyar irodalomhoz = Magyar Könyvszemle, 1901, 69. és Krompecher Bertalan: A vizsolyi biblia ismeretlen, 1600 körüli kiadásának újabb töredéke = Magyar  Könyvszemle, 1927, 160–161.

[35] Szántó Tibor: A tipográfus jegyzete = A Vizsolyi Biblia hasonmás kiadásának kísérőtanulmánya, Bp., 1981, Magyar Helikon, 12.

[36] Gulyás Pál, Mantskovit Bálint, a vizsolyi biblia könyvnyomtatója = Protestáns Szemle, 1929, 455-465.

[37] Rauscher, Hieronymus, Az keresztyéni tudománynak fő ágairól való szükséges könyvecske..., Galgóc, MDLXXX, Matskovit. – RMNy 563.

[38] Allgemeine Deutsche Biographie, Leipzig, 1888, Bd. XXVII, 447-448.

[39] RMNy 738.

[40] Biblia, das ist die gantze heilige Schrifft Teutsch. Doct. Martin Luther. Jetzund ordentlich in gewisse Versicul abgetheilet und mit darauff gerichten Summarien und Lehren jedes Capitels, auch Concordantzen, Chronicken, Landtaffeln und andern Figuren sampt einem volkom(m)enem Register mit sonderbarem Fleiss auffs newe zugerichtet, Newstadt an der Hardt, MDLXXXVIII, durch Matthaeum Harnisch. Stuttgart, Württembergische Landesbibliothek, jelzete: Ba deutsch 158801.

[41] P. Vásárhelyi Judit, A Vizsolyi Biblia Indexe = Theologiai Szemle, 2008, 168-170. és Agria, 2008, 105-111.

[42] Németh László,  A vizsolyi Biblia = N. L., Az én katedrám. Tanulmányok, Bp., 1969, 101.

[43] Bencze Imre, A Vizsolyi Biblia néhány érdekesség = Theológiai Szemle, 2000, 334.

[44] Két példányt őriznek belőle Budapesten az Akadémiai Könyvtárban; egy-egy példányt pedig az Országos Széchényi Könyvtárban, a debreceni és pataki Református Gyűjteményben és a kolozsvári Egyetemi Könyvtárban.

[45] P. Vásárhelyi Judit, Pázmány véleménye a magyar nyelvű protestáns bibliafordításról = Irodalomtörténeti Közlemények, 2000/5-6, 660-668.

[46] P. Vásárhelyi Judit, Káldi György: Oktató intés = Irodalomtörténeti Közlemények, 2001/5-6, 623-637.

[47] Rövid anatómia, mellyel az nagyszombati Káldi György papnak a Szent Biblia felől való oktató intése, melyet az őtőle magyar nyelvre fordíttatott Bibliájának sarkához bigyesztett, minden részeiben meg vizsgáltatik, és egyszersmind Károlyi Gáspár és Szenci Molnár Albert  az ő hasznos munkájokkal együtt patvaros nyelvének ostorozása alól felszabadíttatnak, az nagy Istennek segedelméből Dengelegi Péter által, Gyulafehérvár, 1630. – RMNy 1467

[48] RMNy 1203

[49] Pázmány Péter válogatott művei, sajtó alá rend. Tarnóc Márton, Bp., 1983 (Magyar Remekírók),

414. – V.ö.:  Heltai János, A protestáns magyar Biblia XVII. század eleji könyvtári  kultúránkban =Emlékkönyv 174.

[50] Idézi: Téglásy Imre, A nyelv- és irodalomelmélet kezdetei Magyarországon, Bp., 1988, 35.

 

Visszalépés:

Szakmai napokRendezvények