„Égszínkékszínű a tenger. Tengerkékszínű az ég”. Bérczesi Robi (Hiperkarma) és Nemes András (Pluto) munkája.

Dalok-Galopp 14.01.29. by Emil Biljarski on Mixcloud

„A Biorobot első és utolsó lemeze elég erős lemez” – tömören fogalmaz a Grundaktív. A Biorobot zenekar 2009-től 2011-ig működött, a lemezfelvételt elkezdték, később Nemes András befejezte egyedül – míg Bérczesi kábítószer problémákkal küzdött. „A most megjelent, rögös úton elkészült 17 számos lemez dalközpontú, beat-pop-rock stílusú, helyenként punkos lendületű, helyenként táncdal-hangulatú anyag, változatos énekdallamokkal és ritmikákkal” – írják a szerzők az albumról. Nemes Andrással, a Biorobot felével beszélgettünk:

Dalok.hu: Hogy született a Biorobot?
Nemes András: Ez 2009-ben volt, Robival egy ideje már barátkoztunk a Gödör Klubban, zenélgettünk ott párszor. Amúgy is mindenhova gitárral jártunk, vendégségbe is. Akkoriban nyitottabb lett arra, hogy mással dolgozzon együtt. Azelőtt mindig egyedül alkotott, ő döntött mindenről a zenekaraiban. Ez rám is jellemző volt a Plutóban. Tehát az újdonság izgalma erőt adott és nagyon kreatívak lettünk. Neki megtetszettek a dalaim, amiket mutattam. Számomra megtiszteltetés volt, hogy vele dolgozhatok.

Dalok.hu: Mindkettőtöknek volt másik zenekara, amelyekben frontemberek voltatok. Mik voltak a terveitek ezzel a zenekarral?
Nemes András: Nemrég az interneten találtam egy interjút Robival, a visszatérő korszakából. Akkor arról beszélt, hogy a Hiperkarma az olyan alternatív, és szeretné, ha meg is maradna olyannak, viszont a Biorobotban tudatosan a pop-vonalra megyünk rá. Ebből is kiderül, elég komoly terveink voltak. Hogy majd összeadjuk az erőinket, hívunk egy csomó jó zenészt, és egy elképesztően sikeres magyar zenekar leszünk. Persze lehet, hogy ez is csak valami bódult látomás volt.

Dalok.hu: A dalokat külön-külön vagy együtt írtátok?
Nemes András: Kettesben írtunk, szerintem ez volt az egészben legjobb. Valaki mutat egy zenei ötletet, akkordsort, aztán közösen pengetünk, vokálozunk, keressük a jó sorokat, ami csak jön. Robi állandóan jegyzetelt, laptopba, papírlapokra, mobiltelefonba.

Dalok.hu: Meg lehet kérdezni, melyik dal kihez fűződik inkább?
Nemes András: A Sosebánd, a Túloldalt, a Hé, a Csipogó meglévő dalaim átiratai, mondhatjuk tőlem erednek, bár végleges formába Robi öntötte őket. A Kétszó, a Sohanem, a Napnap, az Elkerül - ezeket Robi hozta, én csak B-részeket, váltásokat írtam hozzá, vagy egy-egy verzesort. Úton, Szárazföld, Tízgyertya meg a többi pedig fifty-fifty, általában én írtam zenét, Robi meg a dalszövegeket.

Dalok.hu: Az album elég nyersen és minimálisan szól, sokszor belehallatszik a metronóm. Ez koncepció vagy pénzhiány miatt van?
Nemes András: Ahol metronómot hallasz, az azért van, mert amikor Robi felénekelte a dalokat, olyan hangos volt a fejhallgatója, hogy beleszólt ez énekmikrofonba. Persze nem ez lett volna a végleges verzió, ezek úgynevezett mankósávok, de aztán nem jött már soha stúdiózni többet, és úgy maradt. Nem koncepció, ez a kőkemény valóság, ettől olyan hiteles és igazi, mint egy rap-lemez. Így mi értelme lett volna ebbe még pénzt is ölni? Páran megpróbálták, volt érdeklődés egyes kiadó, producer és koncertszervező részéről, hiába. Ezt a lemezt végül egyedül raktam össze a garázsban.

Észrevettem, jó páran fennakadnak a lemez hangzásán. Talán elbizonytalanodnak, érdemes-e szeretni egy ilyen produkciót, amely nincs tökéletesen, profin tálalva. Hozzászoktunk a felfújt dolgokhoz, az agyoneditált, többször felénekelt, autotune-al (egy az énekhangot korrigáló eljárás – a szerk.) korrigált felvételekhez. Lehet, hogy a Biorobot több sebből vérzik, ugyanakkor mit számít az, tessék, itt vannak ezek a nagyszerű dalok. Lelkes kamasz koromban az Európa Kiadó- és Neurotic-kazettáim rengeteget jelentettek nekem, mindegy hogy szóltak. Talán Biorobotot is a kamaszoknak kellene hallgatniuk. Mondják a korai Kispál-lemezekre is, hogy állítólag szarul szólnak, mégis mindenki pont azokhoz talál vissza.

Szerintem, ha ezeket a dalokat előveszik sok év múlva, akkor is érvényesek maradnak. Olyat nem ígértük, hogy garantáltan jól fogod érezni magadat és nagy bulit csinálunk ma este. De minden dalt nagyon gondosan megírtuk és kidolgoztunk. Szerintem minden hang ül, minden sor jó. Most nem azért, hogy fényezzem a Biorobotot. De Robi akkor is egy zseni, a valaha élt egyik legjobb magyar szövegíró, a legjobb potenciális dallamszerző. Csak hallgassátok meg a Tízgyertya refrénjét!

Dalok.hu: Bérczesi Robit mióta ismered? Milyen embernek látod? Milyen volt vele együtt dolgozni ebben a zenekarban? Mi van vele most?

Nemes András: Robit régóta ismerem és szeretem. A legeredetibb elme, aki senki másra nem hasonlít. Olyan ember, aki túl messzire ment el. Állandó feszültség volt vele a zenekarosdi, képzelheted, ez a része nem hiányzik. Hogy mi van vele? Merre járhat, melyik holdon élhet a szanaszét vándor? Erről inkább nem beszélek.

Dalok.hu: Látsz esélyt a folytatásra?
Nemes András: Nem hinném. Ez egy összegző album, minden dal rajta van, amit együtt megírtunk. Voltak még ötleteink, amikkel nem foglalkoztunk és sajnos már nem is emlékszünk rájuk. Lehet, hogy azokat egyszer megírja valaki más. Egy utolsó nagy visszatérő búcsúkoncert persze lesz majd valamelyik nagy nyári fesztiválon, tizenöt év múlva.

„Bérczesi klassz szövegei sodró gitárpoppal találkoznak,” írja a Quart, de a kritika csak a felszínt látja, alatta sok réteg van, és az emberek nem lankadó érdeklődése a lemez és a zenekar iránt is bizonyítja, hogy ez „az idei év egyik legjobbja”. Persze ez is csak egy mondat. Mi inkább a Grundaktív kritikájából választjuk a záró mondatot: „A titán végül földre hullt, mi emberek meg itt maradtunk tök hülyén”.