2014. június 23., hétfő; Ma Zoltán napja van

Regisztráció Belépés

„Lévai Anikó öt gyermeke nevelése mellett különböző jótékonysági szervezetek munkájában is jelentős szerepet vállal. Alapító tagja a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálatnak, és rendszeresen segíti a Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat tevékenységét. Mindezek mellett szívén viseli a Vakok Batthyány László Gyermekotthonának ügyét is, ahol húsz éve rendkívüli erőfeszítéssel és eredménnyel dolgoznak a látássérült gyermekekért” – mindössze ennyi tudható meg Orbán Viktor exminiszterelnök feleségéről, dr. Lévai Anikóról, ha tüzetesen igyekszünk felkutatni kilétét. Múlt heti karitatív látogatásakor alkalmunk nyílott egy rövid beszélgetésre.


– Elmesélné nagyvonalakban életútját?

– 1963-ban születtem Szolnokon, ott jártam gimnáziumba is, utána az ELTE jogi karán végeztem. Először ügyvédként dolgoztam, aztán ahogy jöttek sorban a gyerekek, elvégeztem egy posztgraduális képzést is. Amikor megszületett a harmadik gyerek is, már nem ügyvédként dolgoztam, hanem egy külföldi magánbanknak lettem az egyik jogásza, 1998-ig. Azóta gazdasági, illetve agrárjogot tanítok a gödöllői egyetemen, emellett pedig nevelem öt gyerekemet.

– Mekkorák a gyerekei?

– Négy lányom van és egy fiam, a legnagyobb, Ráhel 16 éves, Gáspár 14 éves, Sárika 12 éves, Róza 5 éves és a pici Flórika 16 hónapos.

– Hogyan él egy ekkora család?

– Úgy élünk, mint egy edzőtáborban, szigorú napirend mellett. Korán kelek, normálisan reggelit készítek, uzsonnát csomagolok a gyerekeknek, a nagyok iskolába mennek, Róza óvodába megy – szerencsére ezek az intézmények közel vannak. A nagylányom már teljesen önálló, a két kisiskolást és az óvodást elviszem, és a pici most barátkozik a bölcsődével, így remélem, hamarosan felszabadulnak a délelőttjeim, és tudok tanítani.

– Mivel telnek mindennapjaik?

– Ugyanúgy tanulunk, mindennap főzök, ugyanúgy zajlik az életünk, mint bármelyik ötgyerekes családé. Igaz, hogy nagyobb szervezést, logisztikát igényel, mint a kiscsaládosoké, de szerencsére nagyon sokat segítenek a nagyok. Egy ötgyerekes családban nem ötgyereknyi gond van, hanem sokkal kevesebb, mert a nagyok bevásárolnak, ha kell, főznek, vagy a kisebbekre vigyáznak, amíg én valamelyikkel tanulok. Nem tudom, máshol hogy van, de nálunk a gyerekek nem használnak sem szótárt, sem lexikont, mert mindig tőlem kérdeznek. Úgy van kialakítva a lakásunk, hogy ha éppen főzök, akkor ott tanul velem az egyik, ha éppen vasalok a padláson, akkor a kicsik ott játszanak, valamelyik nagyobb pedig tanul.

– Ennyi tevékenységhez sok energia kellhet…


– Nem hiszem, hogy ehhez több energia kell. Most is falvakban voltunk, úgy tűnt, máshol is sok gyerek van. Szerintem egy családban három gyerekig nehéz, utána átfordul, négy után pedig már az a jó, ha minél több van.

– Milyen érzés volt miniszterelnök-feleségnek lenni?

– Én ezt úgy fogtam fel, hogy segítenem kell a férjemnek mindenben, amiben csak tudok. Az első és legfontosabb az volt, hogy otthon béke, csend, rend és fegyelem legyen. Azt gondolom, ezt maximálisan meg tudtam teremteni, igyekeztem nem terhelni a család dolgaival, és hogy öröme legyen a gyerekeiben. Ha arra kíváncsi, hogy beleszóltam-e az államügyekbe, akkor annyit mondanék, hogy én is mindent az újságokból tudtam meg, közben pedig mindenki akart valamit üzenni a férjemnek, mert ugyanúgy találkoztam az óvónőkkel, a tanítónőkkel, zöldségessel vagy benzinkutassal, mint bárki más, de én ezektől megóvtam a férjemet.

– Mióta tevékenykedik karitatív szervezeteknél?

– Ezekkel a munkákkal miniszterelnöksége előtt és utána is foglalkoztam. ‘90-től alapító tagja voltam a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálatnak, az Ökumenikus Szeretetszolgálatnál nyolc éve tevékenykedem, tehát nem mint egy miniszterelnök felesége kezdtem karitatív szervezeteknél dolgozni, hanem saját elhatározásból.

– Hogyan tudja egyeztetni otthoni teendőit a karitatív munkával?

– Olyan sok elfoglaltsággal nem jár, inkább szervezési munkát igényel. Egy ilyen útra, mint a mai, meg kell tervezni, hogy milyen segélycsomagokat hozunk, hogy ki legyen a gyerekekkel, vagy előre kell főzni nekik.

– És ki van most a gyerekekkel?

– Holnap például a férjem lesz velük.

– Ő hogyan boldogul?

– Abszolút jól.

– Milyen tervei vannak a jövőre nézve?

– Különösebben nincsenek terveim, 42 éves vagyok, és legfőbb célom, hogy gyerekeimet szépen felneveljem, hogy becsületes, rendes magyar ember váljon belőlük.

Csáki Emese

Webgrafika: Bálint István