Mintegy kétszázezer polgártársunk hiába venné kézbe ezt a cikket, nem tudná elolvasni. Ennyire becsülik kutatók az írni-olvasni egyáltalán nem tudók számát Magyarországon. Csak mélyreható társadalmi változások teremthetnék meg az írástudatlanság teljes felszámolásának a lehetõségét.
Az írástudatlanság világjelenség: az ENSZ e tárgyban közzétett elsõ, fél évszázaddal ezelõtt közzétett felmérése szerint az emberiség mintegy 44 százaléka bizonyult anafabétának.
Ez a mutató 1978-ra 32,5 százalékra, 1990-re 27 százalékra, a huszadik század végére pedig 16 százalékra mérséklõdött. Az arányuk az összlakosságon belül tehát mindenhol folyamatosan csökken, de abszolút számuk évrõl évre nõ. (Tudni kell persze, hogy a világon beszélt több ezer nyelv közül csak néhány száznak van írásbelisége.)
Évszázadunkban az írni-olvasni nem tudók legnagyobb része továbbra is Afrika, Ázsia és Dél-Amerika kevésbé fejlett országaiban él. Az arab Nemzeti Tudományos és Kulturális Szervezet Tuniszban nemrégiben nyilvánosságra hozott jelentése például arról számol be, hogy az arab világban kis híján 100 milliós az írástudatlan népesség, háromnegyed részük a 15-45 év közötti korosztályból kerül ki. A helyzet Algériában, Egyiptomban, Marokkóban és Szudánban a legelkeserítõbb.
És mi a helyzet Magyarországon? Statisztikai eltérések miatt manapság csak feltételezni lehet: a mai magyar társadalom egy-két százaléka egyáltalán nem tanult meg olvasni. S akkor azokról még nem is beszéltünk, akiknek csökött a szövegértési készségük vagy gyakorlat híján elfelejtettek olvasni. Õk a funkcionális analfabéták. Hátrányban indulnak a társadalomban, s továbbörökítik hiányosságukat.
Az ENSZ definíciója szerint az számít analfabétának, aki egyszerû üzenet megírására vagy elolvasására is képtelen. Ez nemcsak kulturális probléma, figyelmeztetnek, hanem a gazdasági élet fejlõdésének is akadályozója; visszaszorítása ezért különösen nagy figyelmet igényel.
A szakértõk többféle analfabétizmust különböztetnek meg. Az elsõdleges analfabéta soha nem járt iskolába. Ebben a kategóriában külön csoportot alkotnak a félanalfabéták, akik egy vagy két osztályt végeztek el. A másodlagos analfabéták az évek során, gyakorlat híján felejtettek el írni-olvasni. A modern társadalmakban terjedõ funkcionális analfabétizmus, amely hazánkban már az iskolából végbizonyítvánnyal kikerülõk egyharmadát érinti, azt jelenti, hogy valaki valamelyest jártas ugyan a betûvetésben és -silabizálásban, de nem képes az elolvasott szöveget megérteni és annak tartalmát elmondani.
A fejlett országokban 1950-70 között oktatási robbanás következett be, a közép- és felsõfokú intézményekbe járók száma rohamosan nõtt. A nyolcvanas évektõl aztán a növekedés lelassult, sõt egyes intézményekben a létszám csökkenésére lehet számítani. A fejlett világban az általános iskolában a beiskolázás megközelíti a 100 százalékot, középiskolában 85 százaléknál magasabb, felsõfokú intézményekbe 20-40 százalék közötti.
A magyarországi helyzetre jellemzõ, hogy 1940 elõtt a gyerekeknek tízéves korukban eldõlt a késõbbi életpályájuk, ugyanis ekkor kellett dönteni a családnak a polgáriban vagy a gimnáziumban történõ továbbtanulásról. A nyolcosztályos általános iskola elterjedése némiképp egyenlõbbé tette az esélyt a különbözõ végzettségek megszerzésére. Csoma Gyula oktatáskutató manapság száz-kétszázezerre teszi azon honfitársaink számát, akik egyáltalán nem tudnak írni-olvasni. Két x-et ugyan már sehol sem biggyesztenek az iratokra, de saját nevükön kívül mást aligha tudnak papírra vetni. Hiányosságukat titkolják, de a munkahelyen hamar "lebuknak", egy-egy elismervény vagy használati utasítás átvételekor. Ilyenkor többnyire ajtót mutatnak nekik.
Nem pontatlanság, amikor az oktatáskutató feltételezett számot ad arra vonatkozóan, hogy hányan nem tudnak hazánkban írni-olvasni. Míg ugyanis az 1960 és 1990 közötti statisztika jelezte, hogy az adott tanköteles korosztály hány százaléka lépett be az iskolába, addig a következõ esztendõk adatai ezt már nem tartották lényegesnek, nem firtatták. A hatvanas-hetvenes években valószínûsíthetõen az érintett generáció átlagosan két százaléka nem kezdte meg a tanulmányait, valahogy kimaradt a közoktatásból.
Egy ideig a népszámlálási kérdõívek is tudakolták: pontosan hány iskolai osztályt végzett a kitöltõjük. Ha egyet vagy kettõt jelölt meg, félanalfabétának számított. Az utóbbi években már csak azt kérdezik, hogy nyolcnál több avagy kevesebb osztályt végzett az illetõ. Ez a kevesebb lehet hét is, de kettõ vagy urambocsá', nulla is. Becsülni a korábbi adatok alapján lehet: ha 1990-ben a lakosság 31 százaléka nem végezte el a nyolc osztályt, s ekkor a népesség 2,l százaléka soha nem járt iskolába, akkor a 2001-ben nyolc osztályt sem végzett felnõttek 20 százalékos részarányából lehet arra következtetni, hogy az analfabéták aránya egy-két százalék között lehet a mai társadalomban.
Nem is ezt tartja a legnagyobb gondnak az oktatáskutató, hanem azt, hogy az analfabétizmus újratermelõdik. Nem csak roma kérdés ez, hanem általában a szegénysorban élõké - teszi hozzá, hiszen leginkább a kistelepüléseken és a városi perifériákon lehet tetten érni. Az írástudatlan embereknek nincs esélyük a felemelkedésre, nagy körükben a szegénység, jelentõs a deviancia. Valószínûleg egész életükben hátrányos helyzetûek maradnak és ezt tovább is örökítik. Ez az ördögi kör okozza, hogy az írástudatlanság világszerte virulens, sehogy sem hagyja magát "felszámolni".
Róma - Proust hipotézise a vasárnapi, teába mártott madeleine ízének emlékidézõ mivoltáról immár tudományosan is igazolódott. Az emberi szaglás valóságos "idõgép", amely érzelmek és emlékek felidézésére alkalmas - állítja egy amerikai kutatóorvos.
A napjainkban igen népszerű "valódi", vagy orvosi aloe eredete Szudán tájaira tehető. Száraz klímán él, Afrikában és India egy részein igen elterjedt. Alkalmazása az ókorból ered, nagy múltra tekint vissza, bár az újabb keletű tudományos vizsgálatok eredményei nem mindig egyértelműek hatásait illetően. Mire alkalmazható a gyógyászatban? Helyi alkalmazásban: széleskörűen, elsősorban sebek és égési sérülések kezelésére (gélek, krémek formájában), valamint nemi szervi herpesz és pszoriázis kezelésére is kipróbálták már.
Mégsem kötelezõek a széfek elhelyezése a korházakban - derül ki egy újabb rendelet szerint.
Új mentési modellel próbálkoznak az Egyesült Államokban. New Yorkban egy mentõcsapat úgy érkezik ki a balesetek helyszínére, hogy velük utazik egy szervátültetési szakember, aki már a helyszínen képes elkezdeni a szervkivételt.
A hőség kitágítja a fejben található ereket, melyek így nyomást gyakorolnak a környező idegvégződésekre, s ez fájdalommal jár. Ennek eredményeként, még a normális véráramlás is úgy érződik, mintha egy légkalapács fúrná át az ember agyát. Bár a fejfájás az ember fizikai gyötrelmei között az elsők között van, és a nők gyakrabban szenvednek tőle, mint a férfiak - a lüktetést meg lehet állítani, és az ember visszatérhet a tengerpartra. Ezek a rohamszerű fájdalmak olyanok, mintha egy óriási gumipánt szorítaná az ember agyát. Csupán a fájdalomcsillapító kevés enyhülést hoz.
Egy újabb nagyszerû találmány, most a testszag elfedése ellen. Portugál tudósok feltaláltak egy anyagot, melynek segítségével illatosak maradhatunk, vagy legalábbis elrejthetjük testszagunkat.
Jelentősen csökken az esélye a depressziónak és az öngyilkosságnak azoknál a kamaszoknál, akik korán fekszenek le aludni. \"A korai fekvés védekező módon hat hosszabb időtartamú alvás idején, ezáltal megnő az esélye annak, hogy valóban annyit alszunk, amennyire szükségünk van\" - állítják a Columbia University Medical Center kutatói. Azoknak a fiataloknak, akik éjfélkor, vagy azután fekszenek ágyba, 24 százaléka szenved depresszióban, 20 pedig hajlamosabb öngyilkossági kísérletekre, szemben azokkal, akik 10 órakor, vagy annál korábban térnek nyugovóra.
