2007.06.13. | 16:58 Tanulmányi látogatáson voltunk az Európai Parlamentben

---

Eddig nem fordult elő, hogy hasonlóan rövid idejű tanulmányi látogatásról beszámolót kellett volna készítenem, hiszen eddig nem került rá sor. Így most, a beszámoló megírásának kezdetén, kissé zavarban vagyok. Nem tudom, mivel is kezdjem, mire koncentráljak, az egyéni élményeket vagy a szakmai részt hangsúlyozzam? Vagy esetleg a kettő közötti arany-középutat keressem? Arra gondoltam, hogy talán az utóbbi lenne a leginkább kézenfekvő. Az első esetben a szakmai részt hanyagolnám el, a második esetben saját élményeimről nem tudnék mesélni, és egyik sem lenne egészséges dolog, és így beszámolóm nem tudna teljes képet adni brüsszeli élményeimről.

Igazából a kirándulás szervezése már május elején megkezdődött, ha nem még hamarabb, egy harmincöt fős csoport brüsszeli tanulmányi útjának megszervezése ugyanis nem túlságosan egyszerű. A szállásfoglalás, a repülőjegy-foglalás, stb. hosszabb időt és türelmet igénylő feladatok voltak, főleg az utóbbi.

A brüsszeli útra június 4-én korán reggel indultunk Kolozsvárról, koradélutánra érkezve Budapestre. Sokunknak – így nekem is – ezután következett az első repülésünk, ugyanis Budapestről Brüsszelbe repültünk. Kora délután érkeztünk Ferihegyre, a repülőnk pedig valamivel 5 előtt indult, így elég sokat kellett várakoznunk. A bejelentkezés, és a hasonló adminisztratív teendők elvégzése után is volt időnk nézelődni, ebédelni, sétálgatni. A várakozás még hosszabbra nyúlt, amikor kiderült, hogy repülőgépünk késni fog, mert Londonból jön, és nehezen tudott felszállni a város fölötti erős köd miatt. Az adminisztratív teendők második részének elvégzése után már nem szabadott elhagyni az épületet, így kissé bezárva és türelmetlenül vártuk repülőgépünk érkezését. Aztán mégiscsak megérkezett, és lassan-lassan felszálltunk rá. A fel- és leszállás nagyon érdekes volt, kissé fájdalmas is, mert a fülem bedugulásán kívül az erős nyomástól nagyon fájt a fülem. Utunk kevesebb, mint két órát tartott. A Charleroi repülőtéren, Dél-Brüsszelben már várt egy autóbusz, amelyik elszállított Brüsszelbe, szálláshelyünkre. A szobák kiosztása után a szervezőktől megkaptuk a programot meg egy kis tarisznyát mindenféle jópofa kis ajándékkal. Ezután szendvics-vacsora közvetkezett. Este pedig egy kis városnézés és belga sör-kóstolás következett, egyeseknek 10-ig, másoknak majdnem éjfélig.

Másnap reggel korán kezdődött a nap, fél 8-kor reggeliztünk, 8-kor már indultunk is, hiszen 9-kor kezdődött a programunk az Európai Parlamentben. A metrózás után, majd a lassan sikerülő beléptetés után, második nekifutásra eljutottunk abba a terembe, ahol sor került az előadásokra. Az előadások közösek voltak a pozsonyi Comenius Egyetemről – Universita Komenského Bratislava – érkezett hallgatókkal, illetve a Debreceni Egyetemről érkezett csoporttal is.

Elsőként a Soknyelvűség az Európai Parlamentben című előadásra került sor Ligeti Bernadette előadásában, aki az Európai Parlament magyar fordítói egységének vezetője. Előadásából megtudtuk, hogy lévén az Európai Parlamentnek 23 hivatalos nyelve, a fordítások nem túl egyszerűek, nagyon sok munkaerőt, időt és energiát igényelnek. Persze, minden dokumentumot nem fordítanak le az összes nyelvre, de az angol, a francia és a német nyelv az alapnyelvek, amelyre minden dokumentumot le kell fordítani. A más nyelvek esetében bizonyos prioritások léteznek, vannak olyan dokumentumok, amelyeket le kell fordítani, másokat nem kötelező. Azt is megtudtuk, hogy vannak belső fordítók, illetve külső fordítók. A sürgős, illetve titkos dokumentumok fordítását belső egységekre bízzák, a külső fordítókat más esetekben használja az Európai Parlament. A 23 nyelvről 23 nyelvre fordítás 506 fordítói nyelv-párat jelent.

Az előadás után az említett hallgatókból álló csoportok találkoztak Kónya-Hamar Sándor erdélyi, illetve Duka-Zólyomi Árpád felvidéki, Európai Parlamenti képviselőkkel. Nagyon sok kérdés hangzott el a hallgatók részéről, ennek köszönhetően hosszasra húzódott ez a beszélgetés. Annak ellenére, hogy nagyon kíváncsi lettem volna a felvidéki képviselő úr előadására, nem tudtam részt venni ezen, ugyanis a Hír Tv, majd a Duna Tv készített – az előbbi hosszabb, az utóbbi nagyon rövid – interjút velem, és a csoport egy másik tagjával. Mint utóbb kiderült, a Hír Tv valamilyen technikai gonddal szembesült, és újra fel kellett venni az interjút, így az ebéd utáni szünetből is keveset élvezhettem/élvezhettünk. Az előadás után megnéztük egy picit a Parlament épületét, megcsodáltuk az épületben található művészi alkotást, amely majdnem 40 méter magas, majd beültünk a Környezetvédelmi Bizottság munkaülésére, ahol 23 különböző nyelven élvezhettük a szinkrontolmácsolást. Miután mindegyiket kipróbáltam, a magyarnál maradtam, hogy egy kissé láthassak bele, hogy miről folyik a vita. Ez kb. 15 percet tartott, utána ebédelni mentünk. Az ebéd érdekes volt – tintahalat ettem – és nagyon finom. Ebéd után egy kis szünet következett, amelyben sor került a Hír Tv részéről az interjú másodszori felvételére, amely sajnos nem sikerült olyan jól, mint az első. Ezután még egy pár szót váltottam a felvidéki ismerőseimmel, és máris lejárt a szünet, és kezdődött a német nyelvű szeminárium.

Nos, mivel a német nyelvtudásom eléggé behatárolt, így nem vállalkozom arra, hogy erről szakmai beszámolót írjak. Tény, hogy pár dolgot megértettem belőle, igaz, hogy kissé homályosan. A meglepetést viszont az okozta, hogy – ezen az előadáson Németországból érkező egyetemisták is jelen voltak – mégis a legtöbb kérdést a pozsonyi egyetem hallgatói tették fel, nagyon jól beszélve a német nyelvet.

A multikulturalizmus jegyében a következő előadás francia nyelven zajlott, amelynek témája Belgium, különös tekintettel Brüsszel főváros régió bemutatása. Az érdekessége az volt, hogy egy nagyon fiatal, nemzetközi tanulmányok szakon végzett fiatalember tartotta az előadást, aki egyébként származása szerint nem vallon (belgiumi francia), hanem flamand (belgiumi holland). Az előadásból megtudtuk, hogy Belgium nagyon érdekes állam, három régióból áll, itt szerepe van a nyelvi közösségeknek, de nem csak flamandok és vallonok lakják, hanem németajkúak is.

Az államalakulat föderatív, létezik a Belga Parlament és Belga Kormány, de léteznek ezek az intézmények közösségi szinten is, mind a vallonok, mind a flamandok számára. Emellett atipikus föderáció, mert Belgiumnak királya is van, aki protokoll szerepet tölt be. Brüsszelről megtudhattuk, hogy valamivel több, mint egymillió lakosa van, a nemzetiségek szerinti megoszlásra már nem emlékszem, csak arra, hogy kb. 250 000 idegen, tehát se nem franciaajkú, se nem hollandajkú lakosa van – általában nemzetközi szervezeteknél tevékenykedő bürokrata –, emellett pedig kb. ugyanennyi muszlin vallású lakosa. Az előadás egyike volt a legérdekesebbeknek.

Az utolsó előadás a Lobbizás helyzete Brüsszelben címet viselte, Feledy Botond, Olajos Péter Európai Parlamenti képviselő szakmai tanácsadója tartotta, akinek egyébként ez a doktori disszertációjának témája is. Kétségkívül ez volt a legérdekesebb előadás, lévén az előadó előadásmódja nagyon szimpatikus volt, hiszen gyakran mosolygott, és igyekezett interaktívvá tenni előadását. Este a görög negyedben vacsoráztunk, ahol végül egy török étterem egyik kebab-specialitását próbáltam ki.

10 óra körül pedig folytattuk a belga sörök kóstolását. Ezúttal nem egy akármilyen helyen, hanem egy szecessziós épületben, amelyben gyönyörű bútorokat láthattunk, másrészt a ház érdekessége, hogy a terasz a ház udvarán belül van, nem úgy mint Kolozsváron általában, ahol a teraszok az utcán vannak. Az itteni sörözés csodálatos élmény volt, csak éjfél körül mentünk újra haza.

Másnap reggel picivel többet lehetett aludni, reggeli fél 9-től volt, de 10-ig ki kellett jelentkezni a szállodából. Ez többé-kevésbé időben sikerült is, ám sajnos ekkor kezdődött, hogy egyesek késtek, és emiatt az időben megérkezők háromnegyed óra várakozással kezdték ezt a szép napot. A csomagok nagy részét letettük a szálloda spontán kialakított „csomagmegőrzőjében”, és utána elindultunk várost nézni. Egyesek külön-külön, mások Medgyesi Emese vezetésével. Arra gondolva, hogy minimális az esélye annak, hogy a továbbiakban magyar nyelvű idegenvezetéssel való városlátogatásra, megragadva az alkalmat, a közös városnézésen vettem részt.

Előbb Brüsszel főterét csodáltuk meg, gyönyörű szép épületeivel, illetve a Főtér szomszédságában lévő épületeket. Utána megnéztük Bartók Béla szobrát, illetve a gyönyörű katedrálist. Közben láttuk a Központi Vasútállomást is. Ezután az Európai Parlament parkjában üldögéltünk egy kicsit. Az ebéd egy szendvics volt, amelyért hamarosan elmentünk, és hát 15-en kellett cipelnünk 35 ember szendvicsét, ugyanis csoportunkon kívül más senki nem volt hajlandó eljönni az előzetesen megbeszélt találkahelyre. Ezután elmentünk megnézni a Parkot, a Királyi Színház épületét, a Belga Kormány épületét, illetve a Parkban a független belga állam fennállásának tiszteletére épített emlékművet. A parkban elfogyasztott szendvicsebéd után vettünk egy-egy belga fagyit, megnéztük a Királyi Palotát – amelyben ma is dolgoznak –, illetve a Palotával szembeni fotókiállítást. Ezután elmentünk a múzeum-együtteshez, ahol rengeteg múzeum található, így pl. egy különleges hangszermúzeum, amelyet nagyon szerettünk volna meglátogatni, de sajnos a sok valakire való várakozás miatt ez már nem volt lehetséges. Ezután – az erős lábfájás miatt – bementünk újra a főtérre, és ott leültünk egy kávézóba, ahol eltöltöttünk pár órát. Utána elmentünk bevásárolni, és igyekeztünk időben megérkezni a megbeszélt találkahelyre.

Természetesen itt is várni kellett egyesekre, és csomagjainkkal késve indultunk a busszal való találkahelyre. A busz már ott volt, hamarosan – az adminisztratív teendők befejezése után – felültünk az autóbuszra, mely elszállított a dél-brüsszeli Charleroi repülőtérre. Ezúttal nem sokat kellett várnunk, a teljes bejelentkezés után már nem sok időnk maradt. Hamarosan újra a repülőn ültünk, amely ezúttal – annak ellenére, hogy Brüsszel fölött kissé köd volt – hamarabb ért célt, mint a tervezett. Autóbuszunk már várt Budapesten, felültünk rá, és éjfél körül indultunk haza. Csütörtökön reggel 7 óra után valamivel értünk be Kolozsvárra, kb. 12 órás fárasztó utazás után.

Brüsszel, mint város ambivalens, hiszen utcái nem tiszták általában, kivételt képeznek a királyi paloták melletti környékek, az országos, illetve a nemzetközi intézmények körüli környék, de gyakran már Erdélyben sem megszokott szemetes utcarészek vannak. Igaz, hogy feltűnően kevés szemeteskuka van a városban. Másrészt viszont a gyönyörű patinás épületek, különböző szemet gyönyörködtető építkezési stílusban megépítve eredeti hangulatot árasztanak. Az is szinte hihetetlen, hogy ott tartózkodásunk alatt soha nem vert el az eső, bár esett, de csak egyik éjszaka, illetve nappal is, amikor az Európai Parlamentben voltunk. Nekünk azonban igazából egy napfényes – tízpercenként változó meleg, vagy hűvös áramlatú széllel bélelt – Brüsszel maradt meg emlékeinkben.

Beszámolóm végén úgy gondolom, szeretnék köszönetet mondani Kónya-Hamar Sándor Európai Parlamenti képviselő úrnak, aki által vált lehetővé a brüsszeli látogatás. Köszönet illeti Medgyesi Emesét, a képviselő úr brüsszeli asszisztensét, aki csoportunk számára sokat segített, mind a látogatás előtt, mind Brüsszel-i tartózkodásunk alatt, nem lévén könnyű a munkája a csoport minimális összetartásának hiánya miatt. Köszönöm munkáját Moldován Árpád Zsoltnak, a képviselő úr kolozsvári asszisztensének is, aki a kolozsvári lebonyolítója volt a programnak, és végül – de nem utolsó sorban – Illyés Gergőnek, aki a diákok részéről a csoport vezetője volt.

Székely Tünde
Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem,
Természettudományi és Művészeti Kar, Kolozsvár,
Nemzetközi kapcsolatok és európai tanulmányok szak, I. évfolyam


A diákok beszámolóiból a „munkanapról” szóló részt Sebestyén Imre írásából is érdemesnek találtuk leközölni.

Az első Brüsszelben töltött teljes napunk korán kezdődött, mert reggel 9 órától már Ligeti Bernadette, az EP magyar fordítói egységének vezetője tartott nekünk előadást a fordítók munkájáról a parlamentben. Ezután következett a Kónya-Hamar Sándor RMDSZ-es és Duka-Zólyomi Árpád szlovákiai európai parlamenti képviselőkkel való találkozás és beszélgetés olyan témákról, mint pl. a Babeş-Bólyai egyetem helyzete vagy Törökország és az EU kapcsolata.

Ez után szünet következett, megebédeltünk a parlament étkezdéjében, valamint alaposabban szemügyre vettük az épület környékét, fényképezgettünk, stb. 13:30-kor kezdődött a német nyelvű szeminárium, amelyen Fazakas Szabolcs, az Európai Szociáldemokrata Párt és Ingo Friedrich, az Európai Néppárt tagja beszéltek hozzánk és velünk (a kolozsvári, debreceni, pozsonyi és a németországi Kiel városábol érkezett csoport tagjaihoz). Egy-egy rövid bemutatkozó nyilatkozat után egy órán át megválaszolták kérdéseinket.

Volt szó az EU szerepéről a világban, az „új” és a „régi’ tagállamok közötti erőviszonyokról, az EU és az USA kapcsolatáról és még sok más aktuális dologról. Ezután következett, 16 órás kezdettel Geert De Roep előadása, aki Brüsszel Főváros-Régió Minisztériumának külügyi kapcsolatok szakosztályának előadója. Ezt az előadást francia nyelven, magyar szinkron-tolmácsolással kísérhettük figyelemmel és nagyon sok dolgot megtudhattunk Belgiumról, különösen szociális és adminisztratív szemszögből. Végül, 17:15 perces kezdettel következett Feledy Botond, EP képviselői tanácsadó, a lobbizás helyzete Brüsszelben című előadása, amely ugyancsak nagyon érdekesnek és informatívnak bizonyult, ugyanis a jelenlevők közül nagyon kevesen voltak tisztában a lobbizás fogalmával (magamat is beleértve).

Sebestyén Imre