Baktay Ervin neve elsősorban az indiai kultúra iránt érdeklődők számára mond sokat, de jól ismerhetik őt az asztrológia hívei is. Mindkét területen alapműveket tett le az asztalra, de nem csak ebben előzte meg a korát. Ahogy azt a kiállítás kurátora, Kelényi Béla elmondta a keddi sajtóbejáráson: Baktay az elsők között ismerte fel, hogy a nepálit különálló kultúraként kell vizsgálni. Innen származó tárgyait is megtekintheti a látogató a március 11-én nyílt tárlaton, emellett pedig még számos kuriózumot, olyan műtárgyakat, amelyek közül nem egy nemzetközi gyűjteményeknek is dicséretére válna.

Szabados „Symposionok”

De talán ennél is többet mond például az a terem, ahol Baktay dolgozószobáját idézik meg, és ahol kiderül, bár anyagi körülményei viszonylag szerény költekezést engedtek meg neki a távoli vidékeket járva, igyekezett többféle és jellemző tárgyat Magyarországra hozni. Ebben a teremben egyébként barátja, Huzella (Hallgató) Pál róla készült karikatúráiból is látható válogatás, melyekkel a művész a Baktay által küldött személyes beszámolókat dolgozta fel humoros formában.

Többek között azt, ahogy a később a Hopp Ferenc Múzeum munkatársává is avanzsált neves indológus a festményeivel házal az indiai előkelőségek köreiben, így próbálva megmenekülni a nélkülözéstől. Merthogy Baktay Ervin festőművésznek készült, nem mellesleg az egyik legikonikusabb indiai festőnő, Amrita Sérgil nagybátyja volt.

A kiállítás első termében ezt is felelevenítik, az általa is látogatott müncheni Hollósy-iskola más alkotóinak képeit is bemutatva. Ugyancsak ízelítőt kap a látogató Baktay bohém énjéből is, fotók segítségével megidézve a később bábművészként híressé vált Blattner Géza műtermében a húszas évek elején megrendezett görög–római „Symposionok” szabados szellemiségét, ahol bor és szerelem bőven akadt Bacchus és Eros legnagyobb dicsőségére.

További galériák

Hogy a játékos szellem később sem veszett ki Baktayból, arra az egyik legjobb példa az általa műtermi körülmények közt megalapított vadnyugati város és dunai indián törzs is – az ezekhez kötődő tárgyi emlékek zárják a tárlatot. Például két némafilm a harmincas évekből, amelyeken láthatjuk a kor neves értelmiségijeit indiánnak öltözve múlatni az időt.

Az indológus indián

Hogy Baktayék indián virtusa nem csak holmi hecc volt, arról az a falra kitett elismerő oklevél tanúskodik, amelyet az észak-amerikai indián törzsi tanács állított ki. Érdekes adalék tehát, hogy a magyar szellemi életben visszatérő elemként van jelen a kivonulásnak ez a formája, igaz, újságírói kérdésre válaszolva Kelényi úgy nyilatkozott, hogy a leghíresebb magyar indián, Cseh Tamás és köre nem tudott Baktayék ez irányú működéséről.

Akik még inkább el szeretnének merülni ennek az izgalmas életútnak a rejtelmeiben, azoknak jó hír, hogy a kiállítás megnyitásával egy időben látott napvilágot Az indológus indián című tanulmánykötet, valamint szintén ekkorra készült el Baktay eddig kéziratos fordításának kiadása, a Huckleberry Finn, valamint a Hopp Múzeum sorozatában nemrég megjelent kötet, Baktay önéletrajza, a Homo ludens.

Örömünk már csak akkor lehetne teljesebb, ha a Hopp Ferenc Múzeumba nem a „keresd a kapu belső felén csendben meghúzódó nehézkes reteszt” játék teljesítésével lehetne bejutni, ami nemcsak a modern muzeológia elveinek, de a józan ész és a vendégszeretet minimális követelményeinek is a látványos semmibevétele.

(Az indológus indián – Baktay Ervin emlékezet. Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum.)