Magyar Snowboard Szövetség

Flex, camber, rocker, sidecut, radius... segítünk eligazodni. Mielőtt deszkát veszel, ezt érdemes elolvasni.

by Szász P.

Az első és legfontosabb szabály: vásárlás előtt próbáld ki!

Szinte minden gyártó tart a szezonban teszteket, de a legtöbb deszkát kölcsönözni is lehet. Bár a legtöbben a deszka grafikája alapján választanak, adott tulajdonságai ennél sokkal fontosabb szerepet játszanak, ha nem csak a falra akasztva akarunk gyönyörködni benne, hanem a csúszást is élvezni akarjuk.

A deszka mérete:

Hossz: Előljáróban meg kell említeni, hogy több nagy gyártó új trendje szerint adott hosszúságú deszkát adott testsúlyhoz rendelnek, ami figyelembe veszi a deszka keménységét is. Ez alapvetően jó megközrlítés lenne, ha a konfekció testmméretektől senkinél nem lenne eltérés. De van. A 70kg testsúly messze nem biztos, hogy 175cm testmagasságal társul, pedig ezek a táblázatok ilyen arányokból indulnak ki. Éppen ezért mi azt ajánljuk, hogy a deszka hosszát az alábbiak szerint határozzák meg és a megfelelő hosszúságot párosítsák a testsúlyhoz passzoló keménységgel.

A deszka megfelelő hosszának meghatározásához három tényezőt kell figyelembe venni:

1. A rider magassága, 2. A felhasználás és 3. A rider tudásszintje

Az ökölszabály szerint a rövidebb deszkát könyebb kezelni, jobban meg lehet forgatni ugrás közben, de instabilabb és mély hóban jobban elsűllyed. A hosszabb deszka stabilabb nagyobb sebességnél, jobban tartja az éle az ívet és a testsúly jobb eloszlása miatt kevésbé süllyed be a porhóban. A kezdők könnyebben boldogulnak egy rövidebb deszkával, a tapasztaltabbaknak - főleg, ha leginkább kezelt pályákon és friss havas lejtőkön csúsznak - érdemes hosszabb deszkát választani. A jibbelésre, slideokra szánt deszka ideálisan a rider szegycsontjának felső széle és az ádámcsutka közötti részig ér fel. Az ugratókra szánt freestyle deszka vége tudásszinttől függően az ádámcsutka és száj alsó széle közé kell essen. Az allmountain deszkák legfeljebb az orrig szoktak felérni, míg a pórhóba szánt freeride deszkák akár a rider testmagasságának megfelelő hosszúságúak is lehetnek, de többnyire az orr és a homlok közepe közötti területet elérőek már megfelelő hosszúságunak számítanak. A többi deszkatípusnál nincs meghatározott ideális méret. A rider tapasztalat alapján dönti el, milyen hosszú legyen.

Szélesség: Az átlag deszka 43-as cipőméretig ajánlható. E fölött érdemesebb szélesebb deszkát venni. A legjobb, ha a deszka vásárlásakor a kötésbe csatolt cipőket rápróbáljuk a deszkára abban a szögben, ahogy később használni kívánjuk (kezdőknek többnyire elől +15°, hátul -10°-ot szoktak javasolni). A cipő elől hátúl 1-1cm-t lóghat túl a deszka szélén. Ennél nagyobb túllógás esetén érdemesebb szélesebb deszkát választani.

Néhány fontosabb deszkákhoz kapcsolódó szakkifejezés:

Flex: A deszka keménysége. Kiválasztásánál sok tényezőt kell figyelembe venni. Alapvetően, egy puhább deszkát könnyebb kezelni, könnyebb vele fordulni, jobban csillapít leérkezéskor és korláton csúszni is könnyebb vele. Hátránya, hogy instabil, nagyobb sebességnél pattog, élen vezetett fordulóknál (carving) kiugrik az ívből, jeges viszonyok között az éle "riccel", megcsúszik. Felhasználását tekintve, a puhább deszkák a parkban és a városi jibbeléshez használhatók jobban, míg a keményebbek a préselt, preparált pályákon, jegesebb körülmények között és a pályákon kívüli freeridehoz. Ökölszabály, hogy egy kezdő jobban boldogul egy puhább deszkával, illetve minél nehezebb egy rider annál keményeb deszkára van szüksége. A torziós flex alatt a deszka hosszirányú csavarodási tényezőjét értik, ami megint csak a deszka stabilitását mutatja. A twin flex deszkák mindkét vége egyforma keménységű. A directional flex többnyire azt jelenti, hogy a deszka hátsó része keményebb, mint az eleje. Ennek freeridenál van jelentősége, mert az orr lefúródását megelőzendő fel lehet húzni, hajlítani az első lábbal.

Sidecut: A deszka oldalíve.

Sidecut Radius: A megadott érték többnyire a deszka oldalát érintő kör sugarát jelöli. A mai deszkák oldalíve már ritkán adható meg egyetlen értékkel, mert más az ív a deszka végeinél, mint a közepén (progressive radius). A megadott sugár azt az ívet írja le, amelynek mentén ideális esetben a deszka egy kört kanyarodik. 

Effective Edge: A deszka oldalán végigfutó fém kantni azon része, amely ténylegesen belevág a hóba/jégbe kanyarodáskor. Minél rövidebb, annál fordulékonyabb és minél hosszabb, annál stabilabb  a deszka nagyobb sebességnél.

Shape: A deszka formája.

Twin: Kétirányú deszka. A kötések többnyire egyenlő távolsságra vannak a deszka középpontjától. A jib és freestyle deszkák formája.

Twin-like: Ezzel a formával lehet switchben (hátrafelé) is csúszni, de jobb az élvezetése egy sima twin deszkánál. A kötések közötti középpont a deszka közepénél 2-3 centivel hátrébb van és a végénél keményebb, mint az orrnál. Használható a parkban, az ugratókon is, de a twin deszkánál jobban felúszik a mélyhóban, ezért alkalmas freeride-ra is.

Directional: Egyirányú deszka. A porhóra tervezett freeride és az alpin deszkák formája.

Swallowtail: Fecskefark. Klasszikus találmány, amely a Wintersticken jelent meg először. Mélyhóban elősegíti a deszka hátuljának lesüllyedését és az orr megemelkedését, ezzel is gátolva az orr befúródását a hóba.

Taper / Pintail: Azok a deszkák, amelyeknek az orra szélesebb, mint a hátsó része, elősegítve a deszka felúszását a porhó tetejére freerideban.

Stance Setback (Offset): A kötések közötti középpont a deszka középpontjánál 1-3 hüvelykkel hátrébbhelyezését jelenti.

Stance Width: A kötések közötti távolság.

Woodcore: Famag. A mag a deszka maga. Anyaga és minősége alapjaiban határozza meg a deszka minőségét. Különböző fajta és tulajdonságú lécek összeragasztásával készül. Pl. balsafát a könnyű súlya, akácot a nagy torziós ellenálása, fenyőt a hajlékonysága miatt adják hozzá. A megfelelő vastagságúra és formájúra mart ragasztott lapokat azután alulról és felülről valamilyen kompozit anyaggal (műgyantába ágyazott üvegszövet,  szénszál vagy ezek keveréke) borítják be (laminálják), majd préselik. Bár szinte mindegyik minőségi deszka famaggal készül, famag és famag között hatalmas különbségek lehetnek. A legtöbb famagos deszkánál ott szerepel, hogy "Tip to Tail", vagyis a famag a deszka teljes hosszában végigfut.

Aircell / Nomex / Foam Core: Az "aircell" nem más, mint a marketingesek találmánya a PU-hab szofisztikáltabban hangzó elnevezésére. A poliurethán hab igen változatos alapanyag és különböző adalékanyagokkal igen kiváló, pehelykönnyű kompozit snowboard-mag készíthető belőle. Ezek az adalékanyagok és technológiák viszont drágák, így az olcsó, tömeggyártott deszkák magja csak PU-habból áll, aminek hátránya, hogy néhány év alatt elveszti a tartását, így a deszka hajlása eltűnik. Bár a marketing és PR a famagot emelte piedesztára, meg kell jegyezni, hogy ha egy márkás, drága deszkán látunk PU-hab magra utaló elnevezést, akkor valószínűbb, hogy a mag űrtechnológiával készült és nem kell tartanunk tőle. Ilyen például a Nomex márkanévre hallgató méhsejt szerkezetű anyag, amely rendkívül könnyű, de nagyon stabil és kiváló torziós jellemzőkkel rendelkezik.

Hybrid Core: A többnyire drága deszkák magját mérnöki számítások alapján, többféle összetevőből alakítják ki. A famag egy részét  itt legtöbbször súlycsökkentési céllal helyettesítik.

Sintered Base: Ez az elnevezés többnyire a "P-Tex" márkanevű talpanyagot jelöli. A P-Tex olyan, mint egy szivacs, ami felmelegítve kitágul és nagy mennyiségű vaxot képes felszívni, amit azután a hideg hatására összehúzódva kiprésel magából, így a csúszás közben szétkenődő vax kiváló víztaszító tulajdonságával segíti elő a csúszást. Hátránya, hogy puha, sérülékeny és vax nélkül kopik. A fekete P-Tex talp grafitot tartalmaz, amely elvezeti a csúszás közben keletkező statikus elektromosságot, ezzel is csökkentve a surlódó felületek közötti ellenállást.

Extruded Base: Ez a talpanyag jobban ellenáll a gyűrődésnek, kibírja vax nélkül is, de nem is képes túl sok vaxot felszívni. Olcsóbb is, mint a P-Tex. A színes talpak többnyire ebből készülnek.

Nano Base: Újabb fejlesztésű P-Tex kisebb és sűrűbb csövecskékkel. Több magas fluor tartalmú vaxot képes felvenni. 

Waist Width: A deszka szélessége. Elvileg a legkeskenyebb pontján, de sokszor a megadott érték a kötéseknél mért szélességet jelöli, vagy az átlagos szélességét.

Camber: Hajlítás. Ma szinonímája a klasszikus, a sílécektől átvett hajlítási formának. Terhelés nélkül a deszka közepe elemelkedik a talajtól. Lehetővé teszi a pontos élvezetést és a gyárilag belepréselt feszültség következtében, carving közben kilő a kanyarterhelés elengedésekor. Előnyét inkább a keményebb, jegesebb pályaviszonyok között mutatja meg, illetve keményebb leérkezéskor jobban tompít. A kezdőkkel kevésbé barátságos és megengedő.  

Rocker / V-Rocker / Banana (Reverse Camber): A deszka az orrától a végéig felfelé ívelt. Az ilyen deszka minden mozdulatra rögtön válaszol. Könnyű vele kanyarodni és megengedőbb a hibákkal szemben. Az ugrás végén, leérkezéskor, ha nem sikerült teljesen kiforogni, az ilyen deszka irányba segít. A rocker deszkákat könnyű megtartani a korlátokon, boxokon. Kezdőknek is ideális. A hátránya az előnye. Nevezetesen a fordulékonysága, ami instabillá teszi nagyobb sebességnél, főleg a preparált pályákon. Porhóban viszont jól teljesít, folyamatosan megpróbál felúszni.

S-Rocker / Powrocker / Powder Camber: Freeride deszkákon alkalmazott hajlítás, ahol is az orr egészen az első kötésig felfelé ível (rocker), majd a kötések között pozitív hajlításba (camber) megy át. Inkább csak egyirányú deszkákon használják, hátratolt kötésekkel kombinálva. Előnye, hogy a megemelt orr miatt a deszka felúszik a porhóra, de a cambernek köszönhetően jól kontrollálható marad jeges körülmények között is.

Hybrid / Powerbanana / Springloaded / W-Rocker / Flying V: A nevéből is következően a rocker és a camber kombinációja. A kötések között rocker, a két végén camber, vagy éppen fordítva, a kötések között camber és a végeken rocker. Mire jó? Például megkönnyíti az elrugaszkodást az ollie-hoz, vagy a kidóbón a forgáshoz. Egyesíti a két irányzatot. Ideális a parkban, de megfelelő élvezetést is biztosít. Potenciálja kihasználásához biztos snowboardos tudásra van szükség és sok gyakorlásra, hogy az ember rájöjjön mikor hova érdemes terhelni.

Flat / Zero Camber: A kötések között lapos, hajlítás nélküli deszka. Sok pro rider használja. Korlátokon, boxokon, félcsőben ideális.

Deszkatípusok:

Jib: Rövid, puha, strapabíró rocker deszka. Jól használható a korlátokon és a kisebb ugratókon, vagy akár városi környezetben lépcsőkön, lépcsőkorlátokon és hasonlókon is.

Freestyle: Valamivel hosszabb a jib deszkánál. Kicsit keményebb, jobban irányítható. A freestyle deszka kiválóan alkalmas minden méretű ugratóra, félcsőbe, de használható a pályákon és azokon kívül is.

All-Mountain: A legtöbb All-Mountain board twin vagy twin-like, hátrébb tolt kötésekkel és egyirányú flexel. Használhatók a parkokban is, de nagyobb sebességnél is stabilak maradnak. Jó velük csúszni a ratrakolt pályákon és azokon kívül is.

Freeride: Ezek a deszkák a legalkalmasabbak a lesiklásra. Legyen szó frissen preparált pályáról vagy derékig érő porhóról. Többnyire hosszabbak és szélesebbek a freestyle és all-mountain deszkáknál. Formájuk directional vagy twin-like S-Rocker/PowderCamber hajlítással.

Freecarve: Hosszú, keskeny, egyirányú alpin deszkák kemény kötéssel és cipővel kombinálva. Gyakorlatilag csak preparált pályán használható. Nem jelent problémát a jég sem. Akik ilyet használnak, hosszú, élen vezetett íveket húznak közel fekvő helyzetben.

Slalom (SL): Verseny deszka. Szigorúan egyirányú. Megközelitőleg a testmagassággal megegyező hosszúságú. A GS-nél puhább, Manapság többnyire alumium (Titanal) lemezzel kombinált kompozittal van laminálva. Kemény kötéssel és cipővel használják.

Giant Slalom (GS): A hosszabbik versenydeszka. 170-210cm hosszú. Az utóbbi években a kötést már nem közvetlenül a deszkára, hanem egy u.n. platnira szerelik, amely rugalmasan van összekötve a deszkával. Minden más tekintetben megegyezik az SL deszkával.

Snowboardcross (SBX): A boardecross versenyeken használt deszkák anyagukban megegyeznek az alpin versenydeszkákkal, de formájuk inkább a "twni-like"-hoz hasonlít, szükség esetén switchben is lehet velük csúszni. Merev soft kötéssel és a lehető legkeményebb soft bakanccsal használják.

Splitboard: A splitboard egy olyan freeride deszka amely két sítalp szerű félre kapcsolható szét. A felek mindkét oldalán található kantni és a kötés hosszirányban is felszerelhető. Ezekkel a deszkákkal olyan lejtők is megközelíthetők, amelyek más közlekedési eszközzel nem.

Skwal: A skwal egy majdnem síléc keskenységű deszka, melyen a kemény kötések 90°-ban állnak és egymás mögött helyezkednek el. Bővebben itt olvashatsz róla: www.msbsz.hu/hirek114/snowboardozni-egy-silecen-skwal-c7259

 Cipők:

Softboot: A legtöbb boltban snowboardhoz ma már csak ilyen kapható. Rengeteg változatban létezik az egészen merevtől a kimondottan puháig. Döntő többségük belseje kivehető. Újabban egyes gyártók újra gyártanak kivehető belsőcipő nélküli típusokat. Ezek jóval könnyebbek és egyetlen - többnyire gyorskötzős - fűzővel megszoríthatók.

A drótos-racsnis fűzővel (BOA) ellátottakat jobban meg lehet húzni, mint a hagyományos cipőfűzősöket, viszont a gyorsfűzős rendszereknél kevésbe lehet szeparáltan meghúzni ill. lazábbra hagyni az egyes zónákat (lábfej, boka, vádli).

Mivel ez az elsődleges erőátviteli közeg a láb és a deszka között, lábra illeszkedése és keménysége alapvetően meghatározza a deszka irányíthatóságát. Az ökölszabály szerint, a city-jib és a korlátokon, dobozokon csúszkálás puhább, míg a forgással kombinált nagyobb ugrások közepes, a keményebb pálya, a carving keményebb cipőt kíván. Vastagabb vádlival érdemesebb rövidebb szárú cipőt választani, míg vékonyabb, gyengébb lábszár esetén a magasabb szár segít az erőátvitelben.

Fontos, hogy a cipő fogja a lábat, a sarok ne mozogjon, de ne szorítsa a lábujjakat, azok érjenek nagyjából végig, de lehessen őket mozgatni. Nem szabad elfelejteni vásárláskor, hogy a cipő használat közben be fog törni, puhulni fog, tehát ha első felpróbáláskor éppen csak fogja a sarkat, az ott később bizony ki fog tágulni és mozogni fog.

Egyes (főleg amerikai) cipők széles lábfejre és széles sarokra illenek, míg mások (pl.bizonyos olasz cipők) széles sarokra és keskeny lábfejre alkalmasabbak. Megint más gyártók (leginkább a német, osztrák és svájci) cipőiket keskeny lábfejre és keskeny sarokra tervezik. Tőbb gyártó adott típusú cipőt adott lábformához készít és ez valamilyen kifejezéssel külön jelzi (pl."Asian fit" ami széles lábfejet és keskenyebb sarkot jelent).

A talp párnázottsága akkor fontos, ha parkban, nagyobb ugratókat akarunk használni. Ezeknél gyakran kemény, esetleg jeges az érkező, vagy előfordulhat, hogy az asztal széléra érkezünk. Ilyenkor egy légpárnás vagy zselés talpbetét csökkenti a láb izületeire mért ütést és ezzel a sérülésveszélyt.

Nagyobb lábméretnél fontos lehet még a csökkentett talplenyomat (reduced footprint), hogy a cipő keskenyebb deszkáról se lógjon le. Ez adott esetben jelentheti a talp méretének tényleges, 1-2 számmal való csökkentését vagy az orr és a sarok ferdére vágását is.

Hardboot: A sícipőhöz hasonló felépítésű, kemény műanyag héjú cipő. Az alpin verseny-, freecarve- és skwal deszkákhoz használják. Bár régen ez volt az elterjedtebb, mára mindössze négy gyártó gyárt ilyet: a Deeluxe (Raichle), a Head (Blax), a UPZ (UPS) és a G-Style. A szoros, merev cipő a kemény kötéssel kombinálva nagyon direkt és pontos kontrollt enged a deszka fölött. Az utóbbi időben gyártott cipők többségének belseje emlékező thermohab, amely a test melegének  hatására felveszi a láb formáját. Magasabb hő esetén a hab tovább képes megtartani a felvett formát és nehezebben tágul ki, ezért az új belsejét érdemes hajszárítóval felmelegíteni, felvenni, szorosan becsatolni, majd kihülésig benne állni.

 Kötések:

Soft: A softboot kötése. Highback-nek is nevezik a magas saroktámasz miatt. A legtöbbnél két heveder rögzíti a bakancsot a kötéshez. Az alsó heveder sokszor kosár formájú, amely körbeöleli a cipő orrát.

A kötéseket többnyire egy diszk segítségével 3-4 csavarral lehet a deszkához rögzíteni. Ez alól kivételt csak a Burton csatornája és EST kötésrögzítési rendszere jelent. Fontos tudni, hogy míg a csatornával gyakorlatilag bármely gyártó kötése kombinálható, addig az EST rendszerű kötés kizárólag csatornával ellátott Burton deszkára szerelhető fel.

A gyártók ma már rengeteg flexibilitási opciót kínálnak, de ahogy a többi komponensnél, itt is a merevebb kötés pontosabb, direktebb kontrollt enged a deszka felett, míg a puhább fokozottabb "gördeszkás" érzést szolgáltat a trükkökhöz. Korábban több gyártó is kínált u.n. "step-in" kötéseket amelyeken nem kellett racsnis hevederekkel bíbelődni a becsatoláshoz, csupán határozottabban oda kellett lépni. Ezeknél a merevítés a cipő része volt, így csak a saját rendszercipőikkel voltak használhatók. Mivel a gyártók nem tudtak megegyezni egy közös szabványban, a rendszer nem tudott gyökeret verni, noha sokaknak éppen a minden liftezés utáni hóban ücsörgés veszi el a kedvét a snowboardtól. A step-in kötések problémájának kikerülésével több gyártó is kínál egyetlen csattal oldható és meghúzható kötéseket. Használóik egy része a bakancs csúszkálására és a gyakori meghibásodásra panaszkodik, de a gyártók folyamatosan fejlesztve küszöblik ki ezeket a hibákat. 

A legtöbb kötés talprésze műanyagból készül, de léteznek fém verziók is. A saroktámasz gyakrabban fém. A legjobb minőségű talprészek u.n injektált kompozit műanyagokból készülnek, ami azt jelenti, hogy öntésükkor az alap műnyag granulátum megolvasztása után ahhoz üveg vagy szénszálat kevernek, így ezek sokkal nagyobb torziós nyírást viselnek el, magyarul sokkal nehezebben törnek el. A talprész törése aránylag ritka. A kötések főbb gyenge pontjai inkább a fogas-nyél, amibe a racsnis csat kapaszkodik és a csavarfuratok. A jó kötésen a csavarok nem a műanyagba fúrt menetbe kapaszkodnak, hanem egy fém inzertbe, vagy valamilyen fém anyacsavarba.

Vásárlásnál a csatok minőségére érdemes külön figyelmet fordítani. A felső-kategóriás kötések csatjai - néhány kivételtől eltekintve - nagy részben fémből (a legjobbak magnéziumból) készülnek. Gyártótól függően ezeken a csat váza, a fogak és a csat nyelve, kioldója is minőségi fémalkatrész. A műanyag alkatrészek strapabíró ABS vagy EVA műanyagból vannak, esetleg üveg- vagy karbonszálat is tartalmaznak.

A hevederek legújabb generációi több komponensből, ultrahangos hegesztéssel készülnek. Ennek előnye a varrott verziókkal szemben a hosszabb élettartam.

A saroktámasz magasságának és formájának kiválasztásakor mérlegelni kell, hogy mire akarjuk többnyire használni. A legrövidebb, legalacsonyabb highback-et akkor érdemes választani, ha érdeklődésed a korlátokra összpontosul és a snowboardot a gördeszka irányából közelíted. Ha viszont pályán is szeretsz csúszkálni, netán porhóba merészkednél, válassz inkáb egy magasabb hátsó támasszal ellátott kötést. A két véglet közötti fokozatokat a támasz magssága is követi. 

Hard: A hardboot kötése. Ilyet is nagyon kevesen gyártanak ma már. A piacot az F2 és a Catek uralja.

Az olcsóbb, tömeggyártott, műanyaggal kombinált verziók eltűntek, ma már csak CNC-vel megmunkált, versenykötések kaphatók két verzióban.

A "Plate'-nek hívott kötés a cipő orránál csatolható be egyetlen csattal.

Az "Intec" viszont egy step-in kötés, amelyhez a cipő sarkát kell kicserélni a rugós szerkezetet is magában foglaló sarokelemre. Ebben a rugós szerkezet, amelyet egy, a cipő szárán kivezetett bovdennel lehet mozgatni, két acél stiftet mozgat, amelyek a kötésen kialakított lyukba illeszkednek. Bár mindkét verzió kimondottan kemény és nagyon direkt kapcsolatot létesít a cipő és a deszka között, az intec kötéseknek gyakorlatilag nulla a holtjátéka.

Folyt. köv.