Laszlo Bartus

1961-ben született Budapesten. A szombathelyi Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskolán magyar-népművelés, az ELTE-n szociológia, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen filozófia szakos diplomát szerzett. Három évet tanult különböző teológiai kurzusokon, másfél évig járt a Színház- és Filmművészeti Egyetem filmelmélet szakára. Volt szállodaportás, moziüzemvezető, éveken át tagja volt a Magyar Filmklubszövetség elnökségének, Esztergomban az Általános Művelődési Központ igazgató-helyettese, három évig tanított az esztergomi Vitéz János Tanítóképző Főiskolán. 1992-től újságíró, dolgozott a Magyar Hírlapnál, a Világgazdaságnál, a 168 Óránál, a Fekete Doboz Alapítvány szerkesztő-riportereként, évek óta rendszeres szerzője a Hócipőnek. Tolerancia-díjas (második fokozat), Citibank a Minőségi Újságírásért díj (második helyezettje), Soros Alapítvány Oknyomozó Újságíró-díjat kapott a Vannak még tartozások című Fekete Doboznál készült filmért (Elbert Mártával, Jávor Istvánnal és Upor Péterrel megosztva). A filmet a Magyar Filmszemlén is bemutatták. A Nap-Kelte Kereszttűz című műsorának rendszeres kérdezője volt. Amerikában él, tudósító. Cége, az Olivia Media and Publishing Corporation az Amerikai Magyar Népszava Szabadság tulajdonosa. Három alkalommal játszott a magyar újságíró válogatottban. Öt könyve jelent meg: Fesz van (1999), Varga Zoli disszidál (2000), Jobb magyarok (2001), Maffiaregény (2002), Megint Pelikán (2003). Felesége Bartus Helga orgonaművész. Egy kislánya van, Rebecca Olivia Bartus.