Hogyan is maradhatott volna egy, az elmúlt 62 esztendő legjelesebb verseny-eseményeiről képi élményt átadó sorozat, kezdve azzal a manifesztóval, amellyel az "alapító ősatya" Soichiro Honda bejelenti, a Honda megméreti magát a pályán. 1954-et írtunk ekkor (a dekrétum eredeti, japán nyelven, angol fordítással ide kattintva tekinthető meg). Az igazán nagy sikerek a hatvanas évektől kezdődtek meg, innen indul a "menős" képek szériája (Hailwood és Takahashi, 1961), hogy aztán a műszaki fejlődéstörténet főbb stációinál elidőzve egészen Doohanig (1998), a megboldogult kétütemű GP500-as kategóriáig bezárólag megemlékezzen egy-egy felvétel erejéig azokról, akik alatt naggyá lett az aranyszárnyas márka.

RC144, Mike Hailwood, 1961
Egy kéthengeres, nyolcadliteres Honda, amelyen a bajnok Hailwood legeslegelső TT-győzelmét aratta a Man szigeten, 1961-ben. Pár nap leforgása alatt Mike megnyerte a Junior TT-t is egy négyhengeres, 150-es RC162-vel, azzal a motorral, ami aztán az első világbajnoki címet szerzi a Hondának.

RC162, Kunimitsu Takahashi, 1961
Takahashi volt az első japán nemzetiségű pilóta, aki futamgyőzelmesnek mondhatta magát a vb-n. Tak, ahogy a haverok után az egész boxutca hívta, az NSZK-ban diadalmaskodott a szépemlékű Hockenheimringen, a 250-es nagydíjon, némileg váratlanul megverve csapattársát, egy bizonyos Jim Redmant (aki ugyancsak RC162-vel indult). A legendáriumba ily' módon bevonuló Kunimitsu ezen kívül három versenyen győzött még, a GP125-ös kategóriában, kéthengeres RC143-mal, majd RC145-tel.

RC115, Luigi Taveri, 1965
A hatvanas évek kisköbcentis fenoménja volt a svájci-olasz Taveri az ötvenes és százhuszonötös osztályban 26 futamgyőzelem áll a neve mellett, no meg zsinórban három világbajnoki cím (125). Talán a képen látható motor is megér egy félmondatot, egy 50 köbös kéthengeres (!), ami egészen húszzer percenkénti fordulatig volt képes elpörögni, 13 LE-s teljesítményt adott le (260 LE/l, nem rossz arány a '60-asoktól!).

RC166, Mike Hailwood, 1966
Hailwood 1965 végén vált a Honda gyári versenyzőjéévé. A márkával két vb-címet gyűjtött be a 250-ben, és még kettőt a 350-ben a legendás hathengeres nyergében. Az RC166 (250) 18.000-ig forgott, hátborzongató hangja volt és sokak szerint minden idők legszebb Honda versenymotorja. Talán...

RC149, Mike Hailwood 1966
...mert talán az öthengeres RC149 az. Azért alkották, hogy legyőzze a a kétütemű riválisokat, ezért 21.500 percenkénti fordulat fölé volt képes menni a blokk, 1966-ban Luigi Taveri vezette sikerre (125 világbajnoki cím). Ugyanebben a szezonban Hailwood a Man szigeti TT-n vitte táncba.

RC181, Mike Hailwood, 1967
És még mindig Mike "The Bike", ő volt ugyanis az első, aki 500-as Hondát vezethetett a világ aszfaltcsíkjain, ez volt a potens négyhengeres, az RC181. 1966-ban lecsúszott a bajnoki címről, második lett az agustás Agostini mögött, győzelmei viszont hozzájárultak ahhoz, hogy a Honda minden egyes kategóriában (50, 125, 250, 350, 500) megszerezze a konstruktőri világbajnoki címet.

NR500, Mick Grant, 1979
A kétütemű érában a Honda mintegy évtizednyi kihagyás után tért vissza a 4T koncepcióhoz az NR500-zal. Az ováldugattyús, hengerenként nyolc szelepes motort úgy jegyzik le, mint egy valóságos laboratóriumot, ezenkívül innovációnak számított a monocoque vázszerkezet is. 

NS500, Freddie Spencer, 1983
Spencer NS500-asa volt az első kétütemű versenygép, 1983-ban sikerült először diadalmaskodni vele az összetettben. Nem semmi szezon volt az: a tizenkét nagydíjon csak Spencer illetve a yamahás Kenny Roberts nyertek, hatszor-hatszor (pole pozíciókban is 6-6 lett a végeredmény). A végső győzelem azonban az agilis háromhengeresé lett, Spencer 144-142 arányban bizonyult jobbnak.

NSR500, Mick Doohan, 1998
Ha kilencvenes évek, akkor Doohan. Az ausztrál és az NSR500 győzhetetlen duót alkottak, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint öt darab vb-cím a motorsport királykategóriájában. Az NSR a sikermodell, az abszolút győzelmi rekorder, Mick pedig valóságos ikon azóta is. A Doohan utáni korszakban az NSR-t sokan vezették még győzelemre, világbajnokságig Alex Crivillé és Valentino Rossi jutottak vele.