Hol is történt a Veres-tengeri átkelés?

Keresztény emberek mindig örömmel veszik azokat a régészeti beszámolókat amelyek a Biblia hitelességét igazolják. Az örömük kettős, egyfelől bizonyság a szívükben, hogy a Biblia kijelentései megerősítést nyertek, másfelől jelzés értékkel bír Isten szavahihetőségéről azok számára akik ebben kételkednek, vagy éppenséggel tagadják.


Az elmúlt időszakban is egy felfedezés hozta lázba a keresztényeket miszerint egy régész Ron Wyatt bizonyítékokat talált az exodusra. Ez önmagában még nem is lenne annyira érdekes hanem inkább az, hogy a Vörös-tengeren való átkelés szerinte nem is ott történt ahogy eddigi ismereteink alapján gondolnánk. Ron Wyatt korábban kutatásokat és régészeti ásatásokat folytatott Sodoma és Gomorra valamint a Noé bárkájával kapcsolatban is.

 

A hagyományos verzió szerint az átkelés a következő helyen történt:

atkeles1.JPG

Ron Wyatt elméletét a következő térkép mutatja be:

atkeles2.JPG

Ron Wyatt állításait röviden így lehetne összefoglalni: A kivonulás helye nem a hagyományos területen hanem máshol történt meg. A régészeti bizonyítékok alapján ő a mai aqabai öböl területére helyezi a veres-tengeri csodálatos átkelést. Az Istennel való találkozás hegye nem a most ismert Djebal-Musa hanem az Arab-félszigeten található Dzsebel-el-Lóz nem messze a most felfedezett helytől. A Bibliában szereplő helységnevek pedig szintén más leírások alapján pontosabban meghatározhatóak mind korábban. Egyik bizonyítéka pl. egy őrtorony az Akabai öböl túlpartján, az Arab-félszigeten, amelyet Baálnak szenteltek, valószínűleg ez volt Baál-Zephon. A másik pedig azok a régészeti leletek amelyekre kutatásai során bukkant rá! Az öböl vizében harci szekér maradványokat, emberi csontokat talált. A parton pedig a mai Szaúd-Arábia területén a táborozás nyomaira bukkant. Oltármaradványok, falfestmény, oázis, és víz által kettévágott sziklát talált a pusztában. A régészeti leleteket azonban a keresztény emberek többsége elég szkeptikusan fogadja mert az utóbbi időkben már nem egy esetben kiderült, hogy a szenzációsnak ígérkező leletek közönséges hamisítványnak bizonyultak. Ebben az esetben az Igéhez kell fordulni, hogy igazolható-e a régész állítása.

Ami ellentmond neki:

  1. A Baál-Cafón (Észak Ura) hegy – amely a kanaáni mitológiában fontos szerepet töltött be –, állítólag pontosan Kanaán és Egyiptom határán volt megtalálható. Az átkelés ily módon alig néhány nappal a kivonulás után mehetett végbe.
  2. Egyes helyszínek megnevezése pedig a mai Egyiptom határához igen közel eső helyeket jelöl meg!


Történelmi és igei bizonyítékok.

  1. Először is Midián földje, ahová Mózes Egyiptomból menekült és vezette a népet az Arábiai-félsziget nyugati felén terült el. Ptolemaiosz, a második században élt alexandriai térképész is így ábrázolta, és ezt erősíti meg a korai iszlám hagyomány is. A Bírák könyve 8:24 is az Ismaelitákhoz tehát arab törzsekhez sorolja őket! A legtöbb térképen így szerepel!
  2. Mivel Mózes a Hórebhez apósa nyáját terelgetve ment el, ezért logikusnak tűnik, hogy nem kerülte meg közben az Aqabai-öblöt, hogy a több száz kilométerre lévő Sínai-félszigetre jusson. Ha azonban a Dzsebel-el-Lóz melletti csipkebokorban jelent meg neki Isten, akkor legfeljebb egy-két napos vándorlásra volt szükség, hogy odaérjen.
  3. Josephus Flavius aki a zsidó vándorlók számára az egyik legfőbb táplálékforrást jelentő fürjekről azt állítja, hogy "ezek sokkal nagyobb számban fordulnak elő az Arábiai-öbölben, mint bárhol máshol abban a térségben
  4. Egyértelmű utalást tesz a hellyel kapcsolatban Pál apostol is egyik levelében, amikor az Istennel kötött első szövetségre utalva így ír: "Mert Hágár a Sínai-hegy Arábiában…" (Galatákhoz írt levél 4,25). Pál egy további utalásából egyesek azt is feltételezik – írja a Bible Review –, hogy amikor az egykori buzgó farizeus írástudó Jézussal a damaszkuszi úton történt drámai találkozása után nem sokkal "Arábiába ment". A pusztában Mózes nyomdokait követve a környék legmagasabb pontjához a 2580 méteres Dzsebel-el-Lózhoz ment magányosan elvonulni.
  5. A menekülő izraeliták elhelyezkedése: A Biblia egész pontosan leírja az üldöző egyiptomi sereg és a tenger közé szorult tömeg elhelyezkedését: "…fordultak Pihahiróth felé, amely van Baál-Cefon előtt, és tábort ütöttek Migdol előtt, és elindultak Pihahirótból és átmentek a tenger közepén a pusztába;(2 Móz 14:2). A tenger Mózes botjának érintésére kettévált, s a két hatalmas vízfal közötti út elég széles volt ahhoz, hogy a kétmilliós tömeg átjusson, mielőtt az egyiptomiak utánuk nyomultak volna. Viszont nem volt szélesebb annál, hogy ez a sokaság egy éjszaka alatt átérjen a túlsó partra. Ebből a szempontból akár a Tiráni-szoros, akár az ettől északabbra, a mai Nueba magasságában fekvő tíz-tizenöt kilométer széles tengerszakasz szóba jöhet.
  6. Az Egyiptomi birodalom része volt a mai Sínai félsziget. Teljes ellenőrzése alatt állt ezért pont a közepén az Izraeliták nem is tudtak volna táborozni sem vándorolgatni.
  7. Amikor Mózes instrukciókat kapott Istentől, nyilván tudta, mi hol van, jól ismerte a környéket. A tengerpart északi végén található egy egyiptomi erőd maradványa, ami megakadályozta őket abban, hogy észak felé menjenek megérkezvén a területre. Ez az erőd is bizonyíték arra, hogy az egyiptomi fennhatóság kiterjedt az akkori egész Sínai-félszigetre.
  8. Több Ige is arról szól, hogy a vándorló nép már a Sinai pusztában tartózkodik de az átkelésre még nem került sor!
- 2 Móz 13:18, Isten a pusztai úton vezette őket!
- 2 Móz 14:11-12 a pusztai halálról beszél az elcsüggedt nép
- 2 Móz 14:3 ahol már körben pusztai terület van és még előttük áll az átkelés


„Állítólagos” régészeti bizonyítékok:

  1. Frank Moore Cross, a Harvard Egyetem professzora a Biblical Archeology Society lapjában, a Bible Reviewban elmondta: szerinte a Sínai-hegy az arábiai Dzsebel-el-Lóz hegycsúcs, amely a szaúdi–jordán határ közelében az ősi Midián földjén található. Ugyanez a lap 2000. áprilisi száma részletesen kifejti ezt a hipotézist.
  2. E. Larry Williams és Bob Cornukenak is állítólag sikerült bejutniuk arra a szigorúan őrzött szaúd-arábiai katonai bázisra, amely a törvényadás bibliai történetének valódi helyszínét rejti. A hegy tetején fekete égett területeket találtak. Larry Williams és Bob Cornuke számára eldőlt a kérdés: a Dzsebel al Lawz valóban Isten hegye, amelyet a Mindenható érintése perzselt meg.

Meggyőződésüket még inkább erősítették a hegy lábánál megtalált további bizonyítékok: a Mózes által elővigyázatosságból a nép számára kijelölt határkövek, a tizenkét törzset jelképező emlékoszlopok, és az aranyborjú oltára, oldalán az egyiptomi Ápisz-bikákat ábrázoló rajzokkal. Rábukkantak annak a pataknak a kiszáradt medrére is, amelybe Mózes az összetört bálványszobrot dobta.

Ezeknek az adatoknak és ismereteknek a fényében további kutatásokra van szükség, hogy megnyugtató és biztos választ kaphassunk erre az izgalmas és sokakat foglalkoztató kérdésre. Nem kétséges azonban, hogy az Ige utalások alapján az eddigi kivonulás elmélet megkérdőjelezhető!