Csók István:

Báthory

(vázlat)

Csejte

Báthory címere

Báthory Erzsébet

1560. augusztus 7-én, Nyírbátorban jött világra ecsedi Báthory Erzsébet grófnő, a történelmi Báthory család szülötte, akinek alakját rémséges és kegyetlen tettek legendái övezik. Habár a történelemtudomány ma már koncepciós vádakként tekint ezekre, a történetek még mindig negatív színben tüntetik fel alakját, "vérgrófnőnek" is nevezve őt.

A hírneves Báthory család ecsedi ágából származott, apja Báthory György, anyai nagybátyja Báthory István erdélyi fejedelem, későbbi lengyel király, unokatestvére Báthory Gábor erdélyi fejedelem volt. Gyermekkorát az ecsedi várban töltötte. Tizenegy éves korában jegyezték el a nála öt évvel idősebb Nádasdy Ferenc gróffal. Házasságukra 1575-ben került sor, fényes külsőségek között.

A férj a Pöstyén közelében fekvő csejtei kastéllyal és a körülötte fekvő 12 faluval kedveskedett feleségének. A kastélyt végleg 1602-ben sikerült megvenni, innentől ez a Nádasdy család tulajdona lett. Házasságukból öt gyermek született, közülük kettő fiatalon meghalt.

Erzsébet előbb férjének családi várába, Sárvárra került, majd hamarosan a nászajándékul kapott csejtei kastélyba költöztek. Férje, a törökverő „fekete bég” gyakran volt távol, a magányos és zárkózott asszony feltűnően kevés emberrel tartott kapcsolatot, ezért válhatott később legendák titokzatos hősévé.

A grófnő személyes szolgálóin kívül szinte senkivel sem érintkezett. Kis számú fellelhető levelei alapján merev, fantáziátlan, alacsony értelmi szinten álló személy benyomását kelti. Fennmaradt, hiteles levelei ugyanakkor szociális érzékenységéről tesznek tanúbizonyságot. Ahogy teltek-múltak az évek és Erzsébet mind jobban bezárkózott az otthonául szolgáló felvidéki csejtei várba, úgy vett rajta erőt egyre erősödő depressziója és törtek felszínre negatív tulajdonságai. Nádasdy 1604-es Bukarest melleti meggyilkolása után özvegyen maradt.

Báthory Erzsébetről már férje életében is furcsa mendemondák terjengtek, ezek szerint okkult tudományokkal foglalkozott, szolgálókat kínzott. Férje halála után állítólag az öregedéstől félve még durvább praktikákhoz folyamodott. A legenda szerint amikor megütött egy haját fésülés közben megrántó lányt, annak vére a kezére fröccsent, és úgy érezte, bőre szebb lett, s azt hitte, megtalálta az örök fiatalság titkát. A lányt megölte, megfürdött vérében, s ekként azt is igazolva látta, hogy e célra a szüzek vére a legalkalmasabb. Ettől kezdve nem volt megállás: birtokán összefogdostatta a szüzeket, akiket különféle kegyetlen kínzásoknak vetett alá: megkorbácsolt, megcsonkított, majd lábuknál fogva felakasztott és vérüket vette. Sőt ivott is a vérből, kezdetben arany serlegből, később már egyenesen testükből. Amikor a környékbeli lányok elfogytak, akadémiát létesített a kastélyban női szeretőjével, az ide küldött lányokkal hasonlóképpen végzett. Állítólag elfogásáig hatszáznál is több áldozat vére száradt a lelkén.

A birtokán visszavonultan élő Nádasdynét, akit már többen bepanaszoltak az udvarnál, 1610. december 29-én tartóztatta le személyes ellensége, Thurzó György nádor. Eljárást indítottak ellene, amelynek során komornái és cselédei a kínvallatás hatására beismerő vallomást tettek. Őket egy héttel később lefejezték, vagy máglyán elégették, a gazdag és befolyásos családból származó Báthory Erzsébetet per és ítélet nélkül a csejtei várban befalazva tartották fogva haláláig. Itt is halt meg elborult elmével, 54 évesen, 1614. augusztus 21-én.

Az aláírása

A korabeli történetírók munkái mesélik el az esetet, a tanúvallomások alapján, és alapvetően a szóbeszédre támaszkodva. Egészen a 2O. század utolsó évtizedéig tényként, megtörtént eseményként vizsgálják a bűnös asszony történetét, a fellelhető dokumentumok alapján. Az elmúlt két évtizedben azonban több jeles történész is vizsgálódásának tárgyává teszi ismét a peres anyagot, és próbálja rekonstruálni a történteket, akár olyan messzemenő következtetések levonásával, amelyek a rehabilitálásáig vezethetnek.
Nádasdy Ferenc özvegyét a fennmaradt dokumentumok alapján, sokáig a történész társadalom is „bűnösnek „találta, és sajnálkozva vette tudomásul azt a tényt, hogy negatív megítélése miatt Báthory Erzsébet halhatatlanná vált a világtörténelem színpadán. Hetyésy István azt állítja, hogy a vádakat az asszony legközelebbi rokonai találták ki, hogy így eltereljék a figyelmet az özvegy igazi bűnérôl, a politikai hűtlenségrôl, felségárulásról, amely teljes vagyonelkobzást vont volna maga után. A Báthory família alapvetôen fejedelem párti volt, néhány kivételtôl eltekintve és igen gazdag. A 2O. század második felének egyik jeles történésze Benda Kálmán a grafológiát hívta segítségül az asszony bűnösségének megállapításához.

Rákosné Ács Klára az aláírásából „azonnal megállapította, hogy Báthory Erzsébet kezdettôl fogva dekadens lényén részben a szexuális kielégítetlenség következményeként mind jobban eluralkodott a szadizmus.”. Csodálattal tölt el, hogy egy rövid aláírásból ennyi mindent sikerült megállapítania. Ugyanakkor az elemzés szépséghibájának tartom, hogy semmilyen magyarázatot nem mellékelt a következtetés munkafolyamatát illetôen. Számomra leginkább a gyenge írásrutin tűnik fel az aláírásból, hiszen a korabeli úriasszonyok inkább íratták a leveleiket, mint írták. Ugyanakkor a tanult írásnormát is csak találgatni lehet és ennek ismerete nélkül az aláírás bármely szempontú viszonyítása csak feltételezés marad. Az ’y’ alsó zónás hurokjának szűkössége és a hurokszár szintén e zónában maradása inkább egy szublimált hurokírás használatot jelez. Ekkor az asszony már hosszú évek óta özvegy volt és egyedül gondoskodott egy hatalmas nagybirtok igazgatásáról és gyermekei jövôjének biztosításáról, így természetes, hogy kevesebb figyelmet szentelt önmagára.

Péter Katalin megállapítása szerint egyértelműen bűnös, erre Thurzó György nádor, nyomozást elrendelô parancsának komolyságából és a tanúvallomások átvizsgálása alapján következtetett. Szerinte Nádas¬dyné valóban elkövette mindazt a sok kegyetlenséget, amellyel a vallatási jegyzôkönyvekben vádolják, beleértve a szadizmus tényét is. „ Nagyon valószínű tehát, hogy a betegség az elsô szexuális élmény óta alakult ki benne, alighanem a házasságával tehetô egy idôre”. Próbálja a társadalmi környezetét is vizsgálni a „bűn” elkövetésével kapcsolatban. „A természetes ösztönei és neveltetése közötti konfliktus miatt szadistává vált asszony, nem elég értelmes ahhoz, hogy betegségét leküzdje. Ehelyett, igen magas társadalmi helyzetének védelmében bízva, veszélyes gonosztevôvé válik” Korán sem fest már Báthory Erzsébetrôl ilyen elvetemült, népirtó képet Nagy László, aki a korábbi irodalom tévedéseit igyekezett feltárni. Ügyes logikával elemezte az ügy szereplôinek ellentétes érdekeit, ezáltal feltételezve, „a fôrangú asszony ugyan elkövethette volna a terhére rótt kegyetlenkedéseket, de ezek megtörténtét a nádor által folytatott törvénysértô vizsgálat nem bizonyította hitelt érdemlôen, ami megkérdôjelezi az asszony bűnösségét.” Könyvében megismerteti az olvasót a kor erkölcseivel, gazdasági, társadalmi politikai szokásaival is, ahol a testi fenyítés nem tartozott a szélsôséges büntetési módszerek közé. Az arisztokrata udvarokban a fizikai bántalmazást a fôúri ifjakkal szemben is nevelési eszköznek tekintették, hát még a szoláló személyzettel szemben. Ezzel azt is feltételezi, talán a Nádasdy birtokon alkalmazott büntetési eljárás váltotta ki társadalmának haragját és a korabeli meg nem értés miatt, ferdítették rémtettekké az udvarban történteket. A legtöbb történész egyetért abban, hogy Báthory Erzsébet udvarába a lányok önként érkeztek szolgálatra, sôt az anyák szívesen küldték és engedték ôket, tehát nem valószínű, hogy önként borzalmaknak vetik alá saját gyermekeiket. Báthory Erzsébetrôl csak az utókor állítja, hogy vérengzô kéjgyilkos, ám a nyomozati anyagban egyetlen erre utaló adat sincs.

Érdemes megemlíteni a házasságával kapcsolatos egymástól eltérô véleményeket is. Péter Katalin szerint, az asszony fér¬jé¬vel, „Ná¬dasdy Ferenccel nem élt harmóniában. Maga a betegség erre utal, Báthory Erzsébet szexuálisan nem volt egészséges. Az együttélés Nádasdy számára is nehéz lehetett. Neki azonban bizonyos menekülést nyújtott a nagyon tevékeny közélet, talán éppen a feleségével való bajok miatt is hanyagolta el olyan feltűnôen családját.” Szádeczky-Kardoss Irma szerint pedig, teljesen kiegyensúlyozott családi életet éltek, ez Báthory Erzsébet levelezéseibôl derül ki. „Ezek tartalma egy határozott, felelôsségteljes családtagjairól, birtokairól, jobbágyairól gondoskodó, azokat oltalmazó, a vele egyenrangúakkal szívélyes, segítôkész, de tiszteletet követelô és elsôsorban a saját családi és gazdálkodási érdekeire ügyelô nagyasszony képe rajzolódik ki. Semmi nem utal e levelek tartalmában olyan tulajdonságokra, amelyeket a végrendeleti aláírás vonalaiból olvas ki a „ pszichografológus”.

Mit is követett el Báthory Erzsébet, amiért Thurzó nádor befalaztatta? A csejtei udvarban több lány holtestét találták eltemetve, amelyeken sérülések voltak. Ez indította elôzetes vizsgálatra és számtalan tanúvallomás jegyzôkönyvbe vételére a nádort, bár hivatalosan lefolytatott per soha nem volt. A néhol áttekinthetetlenül szövevényes ügyben két kérdés felvetôdik, valóban történt-e gyilkosság, és mi a szerepe Thurzó nádornak az ügyben?

Péter Katalin könyvében meg sem kérdôjelezi a bűncselekmény tényét és Báthory Erzsébet személyét teljesen alkalmasnak tartja a kegyetlen gyilkosságok elkövetésére. Könyvében idéz a tanúvallomásokból, amelyekbôl egyértelműen egy szadista gyilkos képe rajzolódik ki. Nagy László e kapcsán, a tôle megszokott lényegretörô logikával felteszi a kérdést: ha bűnös volt, hogyan lehet, hogy halála után négy nappal a csejtei templomban eltemetik? Korabeli szokás szerint bűnös ember nem nyugodhat szentelt földben. Szádeczky-Kardoss Irma az általa átvizsgált dokumentumok alapján pedig kijelenti: „Báthory Erzsébet udvarában valójában nem bűnös, hanem gyógyító tevékenység folyt”. Ez egy teljesen újszerű megközelítése az ügynek. Szerinte „a gyógyítás felé billenti a mérleget az is, hogy Nádasdyné nem csak a vénasszonyaival gyógyított, hanem orvossal, sôt gyógyszerek beszerzésére is van adat.” A fôuraknak, nemeseknek korabeli szokás szerint kötelezettsége volt az udvarnép gyógyítása is. Szádeczky-Kardoss Irma könyvében számtalan gyógyítási technikát sorol fel, amelyeket a tanúvallatási jegyzôkönyvekbôl rekonstruált. Lényegesen kevesebb eredménnyel járt a gyógyítás járványos idôben. A szerzô feltételezi, hogy az egyik gyógyító asszony, (vén¬asszony) nem merte jelezni a járványban elhunyt betegeket az özvegynek és a nyomokat eltüntetve, sebtében eltemette ôket Csejtén. Ez lett a veszte Ná¬dasdynénak, de mindezt honnét tudta Thurzó György? Nem tisztázott tény. Az eset híre eljutott az ôszi ítélkezési idôszakot Pozsonyban töltô nádor fülébe is, aki nyomozást indított ellene. A nádori parancslevélbôl – írja Péter K „nem derül ki tehát, hogy Thurzó, aki már régen tud Báthory Erzsébet bűntetteirôl, miért éppen most kezdeményez eljárást”. Egyik történész számára sem tisztázott ez a kérdés, mióta tud az esetekrôl a nádor és kitôl? Az okirat csak „súlyos panaszokat” említ, ami alapján vizsgálatot kezdeményez. .Szádeczky-Kardoss Irma szerint talán éppen ô konstruálta a vádakat. Ennek bizonyítására könyvében érdekes párhuzamot von Thurzó sógornôje Liszthy Anna Rozina bűnesetével, akit hivatalos perben ítéltek el szadizmus vádjával. Bemutatja a szadista gyilkosságok jellegzetességeit, és feltárja az azonosságokat Nádasdyné bűnperében. Azt is feltételezi, hogy Thurzó az asszony gyógyító munkájára építette „a kegyetlen gyilkos hírét keltô vádat, és letartóztatási tervét.” A nádor az asszony befalazása utáni években „szorgalmasan igyekezett terhelô bizonyítékokat gyűjteni”1 . Közel 3OO tanúvallomás gyűlt össze, de szabályos peres eljárás soha nem volt.

II: Mátyás többször felszólította a nádort, hogy Báthory Erzsébetet törvény elé kell idéztetni, de a nádor mindig kitért a hivatalos eljárás megtartása elôl. Nagy László véleménye szerint a nádor törvénysértô, és még a királyi akarattal is szembeszegülô magatartása megteremtette a „ csejtei szörny” alakját. Péter Katalin pedig úgy értelmezi Thurzó viselkedését, hogy éppen a családra való tekintettel óvta a kivégzéstôl, valamint nem akarta, hogy a Báthory Gábor erdélyi fejedelemmel való viszonya megromoljon. Mint tudjuk a politika útvesztôi kiismerhetetlenek, Thurzó, Báthory Erzsébet elszigetelésével, és „rossz hírének” keltésével elérte célját, tönkretette a családot. Várkonyi Gábor írásában jelenik meg elôször az a kézen fekvô kérdés, milyen volt valójában Báthory Erzsébet, mert csak a tanúvallomások alapján ismeri az utókor, éevés személyes jellegű irat maradt tôle. „ A legenda képzôdés során elveszett Báthory Erzsébet jelleme”.
Bűnös volt-e vagy ártatlan? A tények és elméletek ismeretében ki-ki eldönti saját maga. Abban pedig egyetértenek napjaink történészei, hogy sok kérdés vár még megválaszolásra Báthory Erzsébet teljes élettörténetével kapcsolatban, amely az utókor feladata lesz.
 

A film

Báthory Erzsébet kalandos élete Julie Delpy tolmácsolásában A grófnő című filmben mától látható a hazai mozik műsorán.

Delpy főszereplőnőként és rendezőként is jegyzi a filmet, amelyben természetesen arra keres választ, mi történhetett valójában a özvegy grófnővel, mi lehet az ok, amely a főnemesi sorból származó asszonyt babonás gyilkossá tette.

Delpy Báthoryjának gyermekkorát a film kezdetén néhány képsorban ismerhetjük csak meg: amikor igazán „találkozunk” vele, már többgyerekes asszony, sőt, hamarosan özveggyé is válik. Ólomsúllyal nehezedik vállára az elvárás, miszerint illene minél hamarabb új férjet találnia, hogy hatalmas vagyonát ne egyedülálló nőként kezelje, ugyanakkor vigyáznia kell családjára is.

Báthory Erzsébet azonban úgy döntött, nem keres új férjet – inkább egyik kérőjének fiát, Thurzó Istvánt (Daniel Brühl) választja szeretőjéül. A nála több mint egy évtizeddel fiatalabb nemes iránt érzett szerelmét teszi Delpy felelőssé mindazért, ami Báthoryval történt. Az asszony ugyanis a kapcsolat derékbe töréséért csak saját korát tudja kárhoztatni, s egy véletlen baleset aztán megpecsételi sorsát.

Az öregedő grófnő frusztrációját Delpy maximális hitelességgel képes megformálni, a szerelmi őrülettel együtt, bár ennek ábrázolásában talán kicsit túllő a célon a színész-rendezőnő. Azt az utat viszont, melynek során a korábban istenfélő nőt, aki a tudomány és az alkímia hatása alól kivonni azért mégsem tudta magát, „józan” őrületbe kerget a ráncok ellen folytatott küzdelem, tökéletesen ábrázolja Delpy.

A történetet jó néhány bizarr elemmel – mint például a Báthoryt ellenségeinek kiszolgáltató Dominic Vizakna perverziói – töltötte fel a forgatókönyvírói feladatokat is ellátó rendezőnő, aki a Báthory-történet egyedi verzióját tálalja A grófnőben.

[bathory.org]