CSENGEY GUSZTÁV
(Komárom, 1842. aug. 8. – Miskolc, 1925. júl. 13.): író, költő
1862-től a pesti ref. teológiai akadémián tanult, majd 1866-1867-ben a jenai egyetemen, végül 1874-ben a budapesti Kir. M. Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett tanári diplomát. 1867-1868-ban Szolnokon nevelő, 1868-tól Aszódon az evangélikus gimnázium segédtanára, 1874-től 1886-ig rendes tanár, közben 1874 és 1877 között igazgató. 1886-tól az eperjesi evangélikus teológiai akadémia tanára volt, 1896 és 1899 között dékán, 1902 és 1906 között rektor. 1919-ben Miskolcra költözött, itt is halt meg. Számtalan regényt, elbeszélést, verset, történeti művet írt.

CSORBA GYÖRGY
(Miskolc, 1869. ismeretlen - 1945. ismeretlen).: tanár, matematikus, fizikus
Iskoláit Miskolcon végezte, érettségit 1888-ban tett az evangélikus református főgimnáziumban. Egyetemi tanulmányait Budapesten folytatta, s 1892-ben kapott matematikai-fizika szakos tanári diplomát. 1893-1894-ben a tanítóképző gyakorló iskolájában tanított, majd visszatért Miskolcra, egykori iskolájába. 1899-től rendszeresen jelentek meg tanulmányai a "számelmélet" tárgyköréből. 1908-ban nevezték ki igazgatónak, s ezt a tisztet 1936-ig töltötte be. Zsedényi Béla szerint "A természettudományok körében Csorba György ref. reálgimnáziumi igazgató munkássága Miskolc egyik legszebb tudományos értéke. A felsőbb mennyiségtan terén a particio numerorum köréből az additív számelméletről, ugyan-e téren továbbá az invariáns elmélet angol rendszerére vonatkozólag is, több értékes és új eredményeket szolgáltató dolgozata van. Ezenkívül azonban a csillagászati és matematikai földrajzot is gyarapította a délköri koordináták fogalmának rendszeres bevezetésével és a földrajzi helymeghatározási számolásokat megrövidítő új eljárásával. Tanulmányai közül öt a Magyar Tudományos Akadémián is bemutatásra került." 1923-ban munkássága elismeréséül a Magyar Földrajzi Társaság is tagjai közé választotta. 1928-ban lépett nyilvánosság elé új találmányával, amely a levegőben mozgó tárgyak azonosítását szolgálta. A korabeli sajtó nagy teret szentelt e munkának, amely lényegében a radar felfedezését jelentette. A háború előtt a készülék prototípusát nem sikerült az Egyesült Államokba kijuttatni, így a feltaláló "személyi védelmét" a háború alatt a németek, a háború után a szovjetek "biztosították". A tudós feltaláló látását elveszítve 1945-ben hunyt el, maradványai és síremléke a tetemvári Deszka temetőben található.
Fő munkái: Az egész számok additív előállítása (Budapest, 1899.), Az invariáns elmélet angol iránya (Miskolc, 1905.), A csillagok láthatósági adatairól és a földrajzi tájékozódásról (Miskolc, 1922.), Új módszer az óraszög meghatározására (Budapest, 1926.), A rádióvonalak egyesített hosszúsági és szélességi interpolációs számtáblázatairól repülőgépek helymeghatározásához (Budapest, 1941.).

DAMÓ OSZKÁR
(Szeged, 1886. márc. 5. – Miskolc, 1927. jan. 21.): író, filmrendező
Érettségijét követően Szegeden újságíró, 1905 és 1914 között Egerben az általa alapított Egri Újság napilap szerkesztője. 1912-ben moziüzemet alapított. A magyar filmművészet úttörőjeként 1912-1913-ban az Astra Filmgyár főrendezője, 1914-ben a Zsáner filmcég tulajdonosa. Az I. világháborúban haditudósító volt és harctéri filmriportokat készített. A Tanácsköztársaság idején (1919) a Társadalmasított Mozgóképüzemek Központi Bizottságának titkára, majd politikai megbízottja. 1919 ősztől Miskolcon a Reggeli Hírlap újságírója. 1920-ban Csehszlovákiába emigrált, ahol szintén filmezéssel foglalkozott. 1924-ben Ungváron élt, 1925-ben visszaköltözött Miskolcra, ahol haláláig a Reggeli Hírlap újságírója volt. Ismertebb filmjei: Ali rózsáskertje (1913), Göre Gábor kalandozásai (1913), Göre Marcsa lakodalma (1913), A dada (társrendező Bródy Sándor, 1919), Viola, az alföldi haramia (1920), Pax Vobiscum (1920).

DAYKA GÁBOR
(Miskolc, 1768. május 8. - Ungvár, 1796. október 20.).: költő
Szegény iparoscsaládból származott, apját korán elvesztette. Az algimnáziumot Miskolcon a minoritáknál végezte. 1782-ben Egerben, 1784 őszén Kassán tanult, tüdőbaja miatt egy évre meg kellett szakítania tanulmányait. 1787-ben jelentkezett Egerbe papnövendéknek s nemcsak fölvették, hanem egyházmegyéje részéről a pesti központi szemináriumba is felküldték. Itt három évet töltött, különösen a nyelvek tanulásában tanusított meglepő tehetséget. Latinul, görögül, németül, olaszul tudott, mind e nyelveken verselt is, a franciából fordított, tudott szlovákul és héberül, értett angolul. A Magyar Musában megjelent Ovidius fordítására Kazinczy is felfigyelt, útmutatásai Dayka irodalmi fejlődését nagyban befolyásolták. Tehetsége az értő vezetés mellett kibontakozott, a magyar preromanitka legjobb képviselője. Amikor a pesti papnevelőt 1790-ben felolszlatták, visszakerült Egerbe, itt összeütközésbe került előljáróival, ezért kilépett az egyházi rendből. 1792-ben kinevezték Lőcsére a magyar nyelv tanárának, ugyanezévben megnősült. 1795-ben már betegen áthelyeztette magát Ungvárra, itt halt meg 1796-ban.
Verseinek első kiadását Kazinczy rendezte sajtó alá 1813-ban.
Emléktáblája a hajdani iskolája helyén épült Földes Ferenc Gimnázium falán található.

DÉRYNÉ SZÉPPATAKI RÓZA
(Jászberény, 1793. december 23. - Miskolc, 1872. szeptember 29., eredeti neve Schekenbach, majd Schenbach Rozália). : színművész, az első magyar operaénekesnő
1810-ben lép először színpadra. 1813-ban szerződött a második magyar színtársulathoz, mely a mai pesti Károly körúti, akkori Hacker-szálában játszott. Katona József feleségül kérte, de ő pályatársa, Déry István felesége lett, akitől azonban hamarosan elvált. 1815-ben Egerbe, majd Miskolcra ment, végül Kilényi Dávid dunántúli színtársulatának lett tagja; Pozsonyba és Bécsbe is eljutott. 1821-ben Székesfehérvárra szerződött, nagy sikerrel vendégszerepelt a pesti német színházban. 1823-ban Kolozsvárra szerződött, ahol négy esztendeig játszott. Nevéhez fűződött Kolozsváron az operai előadások megindítása és felvirágzása. 1827-ben a társulat zömével elhagyta Kolozsvárt és újra Kilényi társulatához szerződött. Pesten is vendégszerepelt. Grimm Fedor, a pesti német társulat igazgatója szerződést kínált neki, de visszautasította. 1828-37 között Kassán élt. 1837-ben a Nemzeti Színházhoz szerződött, azonban mivel játékát a kritika már elavultnak, édeskésnek bélyegezte, elkedvetlenedve visszament vidékre: Kassa, Kolozsvár, Debrecen és kisebb erdélyi városok vándorlásának főbb állomásai, majd visszatérve Pestre kisebb szerepeket játszott a Nemzeti Színházban. 1852-ben visszavonult, ezután a diósgyőri Vár utcai gazdatiszti házban élt férjével. 1867-ben megözvegyülvén, a ma is álló, Hunyadi utca 52. számú ház udvari lakásába költözött nővéréhez. 1868-ban Egressy Ákos jutalomjátékán még egyszer fellépett. Egervári Potemkin Ödön segélyt szerzett számára; ekkor hálából megírta emlékezéseit, mely jelentős kordokumentum. 1872. szeptember 29-én halt meg, sírja a miskolci Szent Anna temetőben van.
Emlékét márványtábla őrzi a Vár és Hunyadi utcai épületeken, valamint a Sötétkapuban.

DÉVAI BÍRÓ MÁTYÁS
református prédikátor, 1500 körül született valószínűleg Déván. Budán és Krakkóban katolikus papnak tanult. 1527-ben Tomori Istvánnál volt káplán Boldogkőn. 1529-ben a wittembergi egyetemre ment, Luther hatására a reformáció követője lett. 1531-ben előbb Budán, majd Kassán működött mint "magyar prédikátor"; ekkor már nyíltan a reformáció híve. 1531. nov.-ben az egri püspök elfogatta, másfél évig volt Bécsben börtönben. Kassai hívei megszöktették, Szapolyai János fennhatósága alá menekült, de 1534 elején elfogták, és Budán fogságba vetették. 1535-ben kiszabadult, Sárvárott Nádasdy Tamásnál talált menedéket. Itt írta feleletét Szegedi Gergely ferences vitairatára (Disputatio). 1536 őszén szem- és gyomorbaját gyógyítani Németországba ment. Hazatérve megint Nádasdynál élt (1538). 1539-40 közt Perényi Péter udvari papja, 1540-ben Szikszón iskolamester. 1541-ben innen is menekülnie kellett. Újra Wittembergbe ment, majd Svájcba, itt Kálvin reformációs elgondolásainak hatása alá került, erre Baselben nyilvánosan hitet tesz. 1544-től Debrecenben református pap, esperes, itt halt meg 1547-ben.
Emléktáblája az Avasi templomban látható

DOLESCHALL GÁBOR
(Losonc, 1813. február 13. - Miskolc, 1891. április 24.).: orvos, növényfiziológus
A gimnáziumot és a bölcselettant az egri papneveldében végezte, majd az orvosi tudományokat elsajátítani a pesti egyetemre ment. 1840-ben orvostudori oklevelet szerzett, s három éven át az orvosi egyetemen volt tanársegéd. 1843-ban települt Miskolcra, s 1849-ig volt segéd, majd főorvos. A szabadságharc alatt a fegyverletételig zászlóalj orvosként szolgált. Az 1850-es évektől a tudomány, a gyógyítás mellett közéleti szerepet is vállalt. Lakása (a mai Mindszent tér 2. sz. alatti Városi Könyvtár épülete) számos rendezvénynek adott helyet, hiszen leánya színésznőként is ismert volt. (A legenda szerint Görgey Artúr honvédtábornok is vendégeskedett náluk, s ennek eredményeként vállalta a honvéd orvosi feladatokat.) Doktori értekezése az első magyar növényélettani mű, de csak kompiláció. Orvosi cikkeket is írt.
Főbb művei: A növények élettana (Pest, 1840); Életem, eszményeim és negyvenhét éves orvosi gyakorlatom (önéletrajz, Miskolc, 1882).

DOMBY SÁMUEL
(Erdőbénye, 1729. ismeretlen - Miskolc, 1807. ismeretlen).: orvos
Kisnemesi családba született. Orvosi tanulmányait Utrechtben végezte, diplomáját is itt kapta meg. Már a tokaji borról könyvet írt, amikor gyakorló orvosként Miskolcon megtelepedett, 1758-ban. 1762-től ő lett a város és a megye főorvosa. 1766-ban magyar földön elsőként elemezte a megye ásványvizeit, s egy tudományos munkában összegezte tapasztalatait. Amikor Mária Terézia királynő elrendelte a bábák képzését, tankönyvet írt számukra. Ezzel megalkotta az első, magyar nyelvű szülészeti alapművet. Dombyt támogatta a nemzeti könyvtár megalapítója, gróf Széchényi Ferenc is. A megyei főorvos érdeklődése, felkészültsége túlnőtt a megye határain: svéd, angol, német, francia és svájci orvosokkal állt szakmai kapcsolatban, s minden művet ismert, ami magyar nyelven megjelent. Élete utolsó (hatodik) könyvében a gyermek neveléseivel foglalkozott. Könyvtára az 1781 évi miskolci tűzvész során - házával együtt - megsemmisült. Új lakóháza a mai Városház tér 20. szám alatti műemlék házban azonosítható. Földi maradványai az avasi református temetőben, ma már nem azonosítható helyen nyugszanak.
Főbb műve: Bába mesterség, mely irattatott kérdésekben és feleletekben, foglaltatott a tekintetes nagyságos Borsod vármegyei bábáknak hasznokra (Pozsony, 1772).

EGRESSY BÉNI
(Sajókazinc, 1814. április 21. - Pest, 1851. július 17., eredeti neve Galambos Benjámin.).: zeneszerző, író
Egressy Gábor öccse. Miskolcon járt iskolába. Tanító volt, majd a városban lévő Színház előadásainak hatására bátyját követően ő is a színi pályára lépett. 1834-től a kolozsvári színtársulatnál játszott. Zeneelméletet, nyelveket tanult. Hogy hangját képezhesse. 1838-ban gyalog elment Milánóba. Itáliai útja után, mint karénekes és kartanító működött. 1843-tól a Nemzeti Színház tagja. Baritonszerepeket énekelt. Részt vett az 1848-49-i szabadságharcban. Kápolnánál megsebesült. Felgyógyulva Komáromba került. Klapka kapitulációja után, mint főhadnagy menlevelet kapott és visszatért a színházhoz. 1840-től foglalkozott zeneszerzéssel. 1843-ban a Szózat megzenésítésével elnyerte a Nemzeti Színház pályadíját. Kora legkiválóbb magyar dalszerzője, Petőfi első megzenésítője (Ezrivel terem a fán a meggy, 1844), a Klapka induló szerzője, Dávid 150 zsoltárát is ő írta át orgonára. A népies magyar műdal és a csárdás zene művelője. Számos színdarabot írt, legsikerültebb a Két Sobri című népszínműve (1851). Erkel Báthory Mária, Hunyadi László és a Bánk bán című operájának ő írta a szövegkönyvét. Magyarra fordított 50-nél több színdarabot és 19 operaszöveget

EGRESSY GÁBOR
(Sajólászlófalva, 1808. november 1. - Pest, 1866. július 30., eredeti neve Galambos Gábor).: drámai színész, a Nemzeti Színház első együttesének egyik legjelentősebb egyénisége
Egressy Béni bátyja. 1816-26 között Miskolcon járt gimnáziumba. Apja református pap, aki a szülői háztól megszökött fiát 1826-ban kétszer is visszahozatta; Egressy azonban harmadszor is megszökött és Rozsnyón színpadra lépett. Két évig kisebb vándortársulatoknál működött, 1828-tól kezdve a kassai színtársulat tagja volt. 1831-ben feleségül vette Szentpétery Zsuzsika színésznőt, Szentpétery Zsigmond húgát. 1833-ban a társulat egy részével Kolozsvárra ment, 1834-ben jutalomjátékául Katona Bánk bánját választotta (ez volt a dráma első előadása), majd 1835-ben a budai Várszínházban játszó társulathoz szerződött. 1837-38-ban Bécsben tartózkodott, ahova gyalog tette meg az utat a tanulás vágyától hajtva. 1837. augusztusától a pesti Magyar Színház (később Nemzeti Színház) tagja. A megnyitó előadáson az Árpád ébredésében (Vörösmarty) a költőt alakította. 1838-ban vidéki vendégkörutat tett. Az íróvilággal élénk kapcsolatot tartott, tagja volt Vörösmarty Csiga vendéglőbeli körének, elkísérte Kossuth Lajost népfelkelést szervező útjára. 1844-ben barátságot kötött Petőfivel. 1843-ban párizsi tanulmányúton volt. 1848. március 15-én ő szavalta el a Talpra magyart a Nemzeti Színház közönségének. A szabadságharc kitörésekor nemzetőrnek állt, majd két hónapig Szeged kormánybiztosa volt. A világosi fegyverletétel után Törökországba emigrált, távollétében halálra ítélték. 1850. szept. 16-án tért haza, 1851. október 7-én amnesztiát kapott, 1854. májusától újra fellépett a Nemzeti Színházban, mint szerződött tag. 1859-ben anyagi ellentétek miatt megvált a színháztól és ismét vidéken vendégszerepelt. 1865-től az akkor megnyílt Színitanoda tanára. Obernyik Brankovics c. drámájának előadása közben szélütés érte és még aznap meghalt. Korának legműveltebb magyar színésze, a színészet első magyar elméletírója, kiváló Shakespeare-alakításaival a hazai Shakespeare-kultusz elindítója volt. A Nemzeti Színház első Shakespeare-előadása az ő jutalomjátéka volt (Lear király, 1838). Shakespeare több művét lefordította. A színháznak rendezője is volt. Magyar Színházi Lap címmel megalakította az első magyar színházi folyóiratot. A Kisfaludy Társaság tagja (1863). Klasszikus szerepei mellett ő alakította elsőnek Szigligeti történeti drámáinak hőseit. Legnagyobb sikereit francia romantikus színművekben aratta. Legsikerültebb vígjátéki szerepei: Garrick (Deinhardstein: Garrick Bristolban), Don Cesar de Bazan (Dumanoir és D'Ennery), Lázár a pásztor (Des Arnould és Fournier), Bolingbroke (Scribe: Egy pohár víz), Krumm Illés (Kotzebue: Legjobb az egyenes út).
Szobra a Vasgyári úton áll, Váradi Sándor alkotása