2015 eleje, Tiszaújváros, Mamma Rosa olasz étterem. Itt találkozik rendszeresen egy baráti társaság, s arról beszélnek, milyen jó lenne megcsípni egy jó kis uniós pályázatot. A 46 éves E. Zsolt – az ügy egyik gyanúsítottja – korábban már létrehozott egy országos szociális szövetkezeti hálózatot, amellyel 2014-ben a brüsszeli LIFE pályázaton igényeltek működési támogatást, de nem nyertek. A másik résztvevő az azóta szintén gyanúsított 47 éves B. Tibor. Ő az, aki együtt jár szaunázni az ugyanúgy tiszaújvárosi K. Péterrel. Utóbbi izzadás közben nemegyszer hangoztatta: jó kapcsolatai vannak uniós pályázatokban bennfentesnek számító, fontos emberekkel. E. Zsolt vallomása szerint K. Péter nemcsak jó barátja Mengyi Rolandnak, a térség fideszes országgyűlési képviselőjének és választókerületi elnöknek, de tudomása szerint a honatya egyik gyerekének ő a keresztapja. K. Péter végül ígéretet tett a baráti párosnak, hogy tesz egy kört és tolmácsolja igényüket „odafenn” pályázati témában.
Fotó: MTI
Mengyi Roland, aki Voldemort Nagyúrnak hívatta magát
Így is lett, az ajánlás sikerrel járt, a két férfi 2015 tavaszán Pestre utazott egy találkozóra a Parlament melletti egyik kávézóba. Ide Mengyi Roland egy másik öltönyös férfival érkezett, akinek a nevére egyikük sem emlékezett a kihallgatásokkor, a fényképes azonosítást pedig nem látta indokoltnak a nyomozó hatóság. E. Zsolt és B. Tibor a találkozón elmondta: van egy kétszáz szociális szövetkezetből álló hálózatuk, és ennek működtetésére szeretnének pályázni.
„Azt tudom mondani, hogy erre felcsillant Roland szeme, láthatóan elkezdett érdeklődést mutatni a dolog iránt” – vallotta utóbb E. Zsolt. Miközben a szövetkezetekről számoltak be, Mengyi és az ismeretlen öltönyös több alkalommal is jól kivehetően arról diskuráltak egymás között, hogy ezt meg kell beszélni „L.-lel”. Mengyi végül kijelentette: elég sok uniós pénz maradt itt, és ha nem utalják ki, akkor vissza kell küldeni Brüsszelbe. Azt mondta, futnak egy kört – áll a vallomásokban –, majd arra kérte a két férfit, hogy K. Péter legyen az összekötő, vagyis neki kell odaadniuk a pályázók adatait.
A szövetkezetekről készült táblázatot egy kecskeméti könyvelő, a szintén gyanúsított F. Márta állította össze. Kis idő múlva pedig K. Péter jelezte, úgy néz ki, lesz pénz, újra találkozniuk kellene a Parlament melletti kávézóban.
Erre az összejövetelre Mengyi Roland már hozott egy pályázatírót is, az ügyben szintén gyanúsított B. Szilviát, a Public Sector Consulting Kft. szakemberét. Mengyi a vallomások szerint azt mondta, volt benn a „nagy embernél”, aki úgy megörült, hogy majdnem leesett a székről, mert ezek a szövetkezetek sok embert tudnának foglalkoztatni pályázati pénzből. Mengyi hozzátette: csaknem kétmilliárd forint TÁMOP-os pénz ragadt bent, ennek egy része a ki nem fizethetett Borsod megyei roma szövetkezetes pénzből maradt. A modellt is vázolta: a megítélt támogatási összeg 50 százalékát vissza kell fizetni nekik.
A feles visszakövetelés hallatán E. Zsolt és B. Tibor a fejüket fogták, mondván, ez túlzott igény, nem tudják végigvinni a szövetkezeti hálózaton. Ám a pályázatíró B. Szilvia megnyugtatta őket, mondván, ezek csupán költségek, amelyet a szövetkezeteknek le kell számlázniuk oktatás, e-learning, konferencia- és workshopszervezés címén, a támogatás másik fele pedig megmaradna náluk bérre, járulékokra.
A csapat ezután rendszeresen találkozott a Public Sector Consulting Kft. fővárosi irodájában, ahol B. Szilvia készítgette a forgatókönyvet, vagyis annak a pályázatnak a konstrukcióját, amelyet a minisztérium fog kiírni. Mivel a ciklusra adott uniós pénzek felhasználási határideje 2015. december 31. volt, gyorsan és hatékonyan kellett kidolgozniuk a részleteket. A kétszáz szövetkezetből álló rendszer ezért száz tagra csökkent, végül húsz szövetkezetre. A pénzt – első körben öt-hétszázmillió forintot – pedig nem foglalkoztatásra, hanem hálózatbővítésre adták volna. Ám emiatt a visszaosztás aránya radikálisan megváltozott: az ötven helyett csupán tíz százalék maradt volna a szövetkezeteknél, és kilencven százalékot kellett volna különböző jogcímeken visszautalni.
Fotó: MTI
Csepreghy Nándor a parlamentben. A jegyzőkönyvekben csak Nándi
A szövetkezeteket gründoló főszereplők ezen megint felháborodtak. E. Zsolt vallomása szerint Mengyi és B. Szilvia ekkor többször is azzal nyugtatta őket, hogy „ha ezt a projektet sikeresen végigcsináljuk, hosszabb távon együtt kívánnak velünk működni. Konkrétan arról volt szó, hogy a 2020-as pályázatokból egy körülbelül kétmilliárd forint összegű támogatás volt nekünk beígérve, amit valóban foglalkoztatásra adtak volna. Ebből biztosan nem kértek volna vissza ennyit.”
Aztán jött az újabb csapás.
2015. július elején egy este K. Péter felhívta B. Tibort, hogy beszélniük kellene, s épp szülei tiszaújvárosi házában pingpongozik Mengyi Rolanddal. B. Tibor, helybéli lévén, odament. Vallomásában még arra is emlékezett, hogy a garázson át ment be, egy alagsori helyiségen keresztül, és a házban lévő bárpultnál ült Mengyi. A fideszes képviselő azt mondta, vannak információi a szövetkezeti pályázattal kapcsolatban, de „itt és most el kellene dönteni, hogy megbízunk-e egymásban annyira, hogy most már a pénzről is kell beszélnünk (...) ez egy egyirányú utca, és innen visszafordulni nem lehet, és ahhoz, hogy tudjunk együtt dolgozni, ahhoz az ő részükről is bizalom szükséges, ennek az az alapfeltétele, ha átadunk ötmillió forintot még a pályázat kiírása előtt úgymond alkotmányos költség jogcímen”. B. Tibor azt felelte, nincs felhatalmazása ebben dönteni, meg kell beszélnie a többiekkel. Mengyi néhány nap gondolkodási időt adott, és összekötőként újra csak K. Pétert jelölte meg.
B. Tibor másnap felhívta E. Zsoltot, és a lehallgatott beszélgetés szerint hosszan dilemmáztak a Mengyi-féle alkotmányos költségen. A két férfi rizikósnak vélte az ajánlatot, mondván, semmi garancia nincs arra, hogy ha összeszedik is a pénzt, meglesz a sikeres pályázat. E. Zsoltban az is felvetődött, hogy mindez K. Péter magánakciója, ezért ragaszkodott a személyes találkozóhoz, hogy ő is hallja Mengyi szájából az előre kifizetendő ötmilliós alkotmányos költséget. A helyszín újra a Mamma Rosa, a tiszaújvárosi olasz étterem. A négy férfi egy sarki asztalnál ült a teraszon. A vallomások szerint Mengyi nem sokat kertelt, kijelentette: „Most öt, ha lezárják, még öt, vagy így, vagy sehogy!”
B. Tibornak nem volt ennyi készpénze, az ötmillió forintot E. Zsolt, valamint F. Mártának, a kecskeméti könyvelőnőnek az édesanyja előlegezte meg. A pénzt Tiszaújvárosban adták át. B. Tibor biztosítékként készített egy színlelt menedzseri megállapodást, amelyen keresztül a Kreatív Job Szövetkezet kifizette a pénzt K. Péternek, mondván, ha a pályázatuk sikerrel jár, akkor megtarthatja az ötmillió forintot, ha nem, akkor van jogalap visszakövetelni.
2015. nyár végétől folyamatosan zajlanak az egyeztetések a részletekről a pályázatíró B. Szilvia és a többi gyanúsított között, a 90–10 százalékos elosztási arány azonban nem akart megváltozni, sőt B. Szilvia ahhoz is ragaszkodott, hogy a különböző költségekre beszámlázó cégeket is csak ő nevezheti meg.
A tárgyalások végére a megtartható 10 százalékos támogatási szelet is tovább csökkent. A rögzített beszélgetések szerint egyharmada Mengyié, egyharmada B. Szilviáé, egyharmadán pedig a két gyanúsított férfi osztozott volna.
2015 késő őszét írunk, a viszony egyre feszültebb lett a felek között. Ekkor már tart a nyomozás. Úgy tudjuk, az egyszerű, nem is nagy összegű adócsalás miatt indult, s csak fokozatosan kerekedett ki a történet a hatóság számára. A főszereplők megfigyelése miatt a NAV tájékoztatta Balog Zoltánt, az Emberi Erőforrások Minisztériumának vezetőjét, ezért a szóban forgó pályázat végső kiírását végül úgy módosították, hogy az ne feleljen meg az ügyben szereplő szövetkezeteknek. A támogatási kérelmeket elutasították, később a fellebbezéseket is.
A kudarc kivágta a biztosítékot a főszereplőknél. A tiszaújvárosi csapat elsősorban B. Szilviát, a Public Sector Consulting Kft. pályázatíróját tartotta felelősnek, aki a felvetéseikre egy 2015 végi lehallgatott telefonbeszélgetésben annyit mondott: „elengedték az ember kezét (...) állítólag a NAV is megkereste az embert”. F. Márta, a könyvelő pedig azt mondta E. Zsoltnak a telefonban: „Örülök, hogy valaki adott egy fülest, mert ha a pályázatba belementünk volna, akkor bilincsben vittek volna el.” Ez a pályázati pénz kiutalása nélkül is megtörtént.
A főszereplők ettől kezdve már csak a nehezen összekapart ötmillió forintnyi „alkotmányos költséget” szerették volna visszaszerezni K. Pétertől. A férfi végül hosszas huzavona után visszavitte a pénzt. Ekkor tartóztatták le őket a NAV nyomozói, az ötmilliót pedig lefoglalták.
Az ügyben eddig öt embert gyanúsítanak különösen nagy vagyoni hátrányt okozó, bűnszövetségben elkövetett költségvetési csalás bűntettének kísérlete, valamint hivatali vesztegetés bűntette miatt. F. Márta, E. Zsolt és B. Tibor beismerő vallomást tett, ők szabadlábon védekeznek, K. Péter, valamint B. Szilvia előzetes letartóztatásban vannak, tagadják, hogy bűncselekményt követtek volna el. A nyomozást a NAV július 11-én átadta a Központi Nyomozó Főügyészségnek, mert az adóhatóság szerint mentelmi joggal rendelkező személyt is érint.
Nagy Andrea ügyészségi szóvivő kérdésünkre elmondta: a gyanúsítottak között nincs mentelmi joggal rendelkező személy, nem kezdeményeztek mentelmijog-felfüggesztési eljárást az ügyben. Arra vonatkozóan, hogy tervezik-e, kijelentette: ezzel kapcsolatban nem nyilatkoznak.
Részletek a lehallgatási jegyzőkönyvekből
A két férfi gyanúsított, E. Zsolt és B. Tibor beszélgetései:
2015. VII. 23.
– Péter telefonált!
– Na?
– És azt mondta, telefonált neki a Roland és hogy minden rendben, ott, ahol kellett, átment. Innentől sínen vagyunk!
– Mint József Attila?
– Így van.
– De ő kurva szarul járt a végén!
2015. VIII. 6.
– Kíváncsi vagyok erre az izére.
– Mire?
– Hogy este mit fog mondani Roland.
– Ja, szerintem még mindig semmit, hogy rendben van, csinálják.
– Hát akkor nem mondaná, hogy beszéljünk, nem mondaná el szerintem. Úgyhogy valamit akar.
– Pénzt. Az ilyen típusú ember azért szokta felhívni a másikat.
– Ja, hát azt már megkapták, úgyhogy többet meg majd csak izé…
– Ha lesz üzlet.
– Hát igen, ha lesz üzlet. Hát nagyon remélem, baszki! Halló!
– Itt vagyok, hallom.
– Mondom, nagyon remélem, hogy lesz!
– Ühüm, miért ne lenne?
– Hát, hogy tényleg fogja tartani. Hát azért hallottunk már róla ilyet…
– Kell nekik is a pénz, Zsolti.
– Micsoda?
– Kell nekik is a pénz!
– Hát igen, ez az egy, ez az egy, ami énbennem is bennem van, hogy hátha.
– Hát itt ebből, ebből gondolkodik mindenki.
2015. VIII. 14.
– Én félek attól, hogy beültetnek bennünket, én nem akarok börtönbe menni. És akkor a Roland fogja mosni a kezét, mert egy kurva szót nem fog izélni… szólni. Nem fog odajönni. Maximum hogy ha mi is feldobjuk őket. Fel fogod dobni? Nem! De én se akarom elvinni a balhét. Tehát ezért jól át kell ezt rágni, Tibi. Ez egy olyan rendszer, amit ők felállítottak, kitaláltak és működik, mert nem mi leszünk az elsők, akiken ezt megcsinálják. Sokadik! Nagy valószínűséggel olyan beragadt pénzről van szó, amire most nekik is rá lehet tenni a kezüket. És rá is akarják és rá is fogják tenni a kezüket. Ha nem velünk, akkor mással. (…) Tibi, tök mindegy, mit mondasz a bíróság előtt. Ne ez legyen, de le fogja szarni a bíró. Amikor mindenkinél az a név fog feljönni, hogy E. Zsolt meg B. Tibor, akkor a bíró elgondolkozik azon, hogy hoppá, ki ennek a felelőse. Hopp, megvan az első kettő számú: elsőrendű, másodrendű. Lehet, hogy lesz 15. rendű, de az, hogy az csak kap hat hónapot, mi meg kapunk négy év letöltendőt, az téged nem fog boldogítani, Tibi!
2015. VIII. 21.
– Beszéltem a Petivel.
– Igen?
– És ő tegnap beszélt a Rolanddal.
– Igen?
– Azt mondta Roland, hogy tíz százalék, és a tíz százalék megy háromfelé. Egy része a Szilviéké, egy része az övé, egy része a mienk. És ezt lehet osztani, mert ennyi van benne. Én erre mondtam, hogy hát ez így alapvetően nem jó semmiképpen. Úgy kezdődik először is, hogy tízmillió. Azt visszaadják nekünk, mert annyiba került nekünk ez a mutatvány, ugye? Mert ötöt odaadtunk, ötöt meg még oda kell.
2015. X. 15.
– A Szilvi sok érdekes dolgot mondott. Nagyon készülnek rájuk odafenn, és sokkal nagyobb emberek, mint Voldemort. Azok, akik benne akarnak lenni a kft.-kben. Nem csak egy alapítvány lesz benne, mert kurva nagy fantáziát látnak benne.
– Sok pénz, ami körülveszi ezt az egészet. Nagyból lehet sokat meríteni.
– Adják ide, ami nekünk jár, a többit pedig szarom le.
– Mondtam a Petinek, hogy szép dolog a barátság, de itt pénzről van szó.
2015. X. 20.
– Már megint voltak változások, most már ott tartanak, hogy öt százalék fog megmaradni, ami azt jelenti, hogy ötvenet aláír egy szövetkezet, és két és fél milliót kapnak belőle.
– Akkor megmondom a főnökünknek, hogy szóljon, vagy a matekon változtasson.
– Egyszerűen már ott járunk, hogy nekünk sem jut, a szövetkezeteknek sem, senkinek nem jut, csak fölfelé toljuk, és most már ez tényleg kínos.
2015. XII. 10.
– Na, hát kuka!
– Na, remek, ezt tudtuk.
– Kuka, úgyhogy majd elmondom szóban a többit, hát kurva nagy kavarás volt.
– Mert?
– Énszerintem 90 százalék, hogy ott benn a minisztériumban középvezetői szinten nyúlt bele valaki, aki valakinek a spanja, de most már olyan szinten, hogy már most a NAV is volt kint, tehát a NAV is elkezdett érdeklődni az egész után. Úgyhogy most még, hogy ha lehetne, akkor se kéne csinálni, mert nem hiányzik senkinek.
– Jól van, oszt a matekunkat visszakapjuk?
B. Szilvia pályázatíró az alábbiak szerint kezdi
a beszélgetést E. Zsolttal:
2015. XII. 10.
– Itt alá- és fölérendeltség van ezeknél a projekteknél. Énszerintem akivel mi tartjuk a kapcsolatot, az a legmagasabb szint. Bármekkora befolyású. Tegnap a Csepreghy Nándinál voltam zsúron, Viktort Lázár helyettesíti, Lázárt meg a Nándi.
– De akkor mondok egy olyat, hogy aki fölötte van. Az!
– Jó, jó! Na, például akkor majdnem ugyanaz.
– Konkrétan ő telefonált, hogy mikor melyik céggel kéne akkor, viszont öt évig csak és kizárólag, akkor csak ezen és csak velük.
Felvetődik a kérdés, hogy ennyi ideje tartó lehallgatás, megfigyelés után miért nem ütöttek rajta K. Péteren a NAV-nyomozók, amikor az ötmillió forint átvétele után követték, és a jelentések szerint egy csomagot adott át Mengyi Rolandnak. Miért nem kaptak zöld jelzést a fiktív szövetkezeti pályázatok? Hiszen így a különböző költségekre beszámlázó cégeken keresztül fel lehetett volna göngyölíteni a teljes hálózatot. Választ e kérdésekre sem kaptunk az illetékesektől, informálisan annyit tudtunk meg: erre a nyomozók nem kaptak utasítást.
A Zuschlag-ügyhöz hasonlóan most is déja vu érzése támad a kívülállónak, hiszen miután a NAV értesítette Balog Zoltánt a nyomozásról, a rendszer elkezdett szivárogni: ez visszaköszön az érintettek letartóztatást megelőző telefonbeszélgetéseiben: „többen vagyunk a vonalban”. Mengyi barátja, K. Péter pedig ekkortájt figyelmezteti a tiszaújvárosiakat, hogy lehallgatják őket, ennek ellenére államtitoksértés miatt nem indult eljárás az ügyben. A gyanúsítottak vallomásaiban olyan kitételek is szerepelnek, miszerint: nekünk jó, hogy Tállai András lett a NAV vezetője, mert jó viszonyban van Mengyi Rolanddal.
Az ügy első kormányzati bukóembere Köpeczi-Bócz Tamás államtitkár. Ő koordinálta a TÁMOP-os pályázatokat, valamint a bennragadt uniós pénzeket. A hozzá tartozó irodákban tartottak néhány hete házkutatást és vittek el iratokat a NAV nyomozói. Ráadásul Hadházy Ákos, az LMP társelnöke is feljelentést ígért egy Szervezeti hatékonyság fejlesztése az egészségügyi ellátórendszeren belül elnevezésű, szintén TÁMOP-os pályázat elszámolásaival és teljesítéseivel kapcsolatban. Hadházy elmondta: a nyilvánosság tájékoztatására szánt 23,5 millió forintos keretet egy kecskeméti médiavállalkozás kapta meg, amely Zombor Gábor polgármestersége idején jó viszonyt ápolt a politikussal.
Kerestük Mengyi Rolandot is, de telefonhívásainkra nem reagált. Kérdéseinket a szövetkezeti pályázatokban érintett személyekről, a pályázatíró céggel való kapcsolatáról, a kétszer ötmillió forintos alkotmányos költségről, a Voldemort nagyurazásról, valamint arról, hogy említette-e neki Tállai András, hogy érintett egy operatív nyomozásban, elküldtük személyes e-mail címére, valamint közszereplői Facebook-profiljára, de választ nem kaptunk. Ugyancsak hallgat Varga Zsigmond, a Public Sector Consulting Kft. ügyvezetője. A gyanúsítottak védői sem kívántak nyilatkozni az ügyben.
Soha le nem mondani - Mengyi Roland pályaképe
„Ha Borsod-Abaúj-Zemplén megye emelkedik, akkor Magyarország is emelkedik” – így hangzik a 41 éves, Miskolcon született Mengyi kedvenc idézete. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karán végzett jogászként, a Budapesti Corvinus Egyetem Gazdálkodástudományi Karán közgazdász hallgatóként tanul. 2010 óta fideszes parlamenti képviselő. A parlament honlapján szereplő életrajza nem részletezi túlságosan, hol dolgozott korábban: „Közigazgatás, versenyszféra, egy közhasznú alapítvány elnöke is volt.”
Facebook-oldalán viszont büszkélkedik azzal is, hogy az Országos Polgárőr Szövetség elnöksége a polgárőrmozgalom kiemelt támogatásáért Polgárőr Érdemkereszt arany fokozata kitüntetésben részesítette.
2012-ben Mengyit Matolcsy György Borsod-Abaúj-Zemplén megye gazdasági fejlesztését koordináló miniszteri biztossá nevezte ki, 2014-ben pedig a HVG írt arról, hogy Hende Csaba akkori honvédelmi miniszter helyére Simicskó István sportügyekért felelős államtitkár mellett Mengyi Roland, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Közgyűlés fideszes elnöke is esélyes lehet. Nem ő lett a befutó, sajtóhírek szerint pedigréjét párton belül sem tartották elég makulátlannak.
Neve ismerős lehet egy furcsa borsodi földpályázat kapcsán is. 2013 októberében a Népszabadság írt az ügyről. Eszerint 2011-ben egy borsodi földpályázati eljárást az összes állami illetékes példaszerűnek ítélt, ám a beadási határidő után, felsőbb nyomásra az egész kiírást visszavonták, a földek a második körben jól beágyazott fideszes potentátoknál landoltak. A lap szerint Ángyán József akkori vidékfejlesztési államtitkár szerint már az előkészítés alatt felbukkantak olyanok, akiknek a pályázata nem volt megalapozott, viszont erős politikai hátszéllel és nagy magabiztossággal mégis beadták az anyagukat: „Hagyaczki József 600 hektár, Demeter Péter 400 hektár, Kanyok Attila pedig ugyancsak 400 hektár föld igényel.” Miközben a kiírásban 200 hektár volt az elvi felső határ. Ángyán feljegyzése szerint szeptember 22-én „Mengyi Roland, a B.-A.-Z. megyei közgyűlés elnöke, fideszes országgyűlési képviselő szóban megkísérelte utasítani a Bükki Nemzeti Park Igazgatóságának (BNPI) igazgatóját a pályázat visszavonására.” Később Szabó Csaba miniszteri megbízott telefonon utasítást adott a pályázatok azonnali visszavonására, és a BNPI igazgatóját, Duska Józsefet Budapestre rendelte, a miniszter őt hivatalából azonnali hatállyal felmentette. A pályázatot újra kiírták, sokkal enyhébb feltételekkel: már nem volt 200 hektáros birtokmaximum és nem kellett a pályázóknak bizonyítaniuk, hogy főként mezőgazdasággal foglalkoznak. Az összes pontszám 40 százalékát szubjektív megítélésű tételekre lehetett odaítélni. Így történhetett meg, hogy „két pályázat gazdálkodási tervezete szóról szóra megegyezett, ám ugyanarra a szövegre az évek óta e szakterületen tevékenykedő vesztes 60 pontot kapott, míg a gazdálkodásba épphogy belecsöppent nyertes 120 pontot, ami el is döntötte, melyikük nyer”.
Az újabb pályázaton Hagyaczki, Demeter és Kanyok 400 hektárnál több földet kaptak Mezőnagymihály mellett, és hármasban elvitték a teljes földmennyiség több mint felét. Helyi lakosoknak mindössze a kiírt földterület ötöde jutott. Kanyok Attila nem helyi, hanem tiszaújvárosi lakos, Mengyi Roland országgyűlési képviselő kampányfőnöke.
Ellenzéki képviselők feljelentést tettek hűtlen kezelés és más bűncselekmények gyanúja miatt, ám a Fővárosi Főügyészség az ügyben indult nyomozást bűncselekmény hiányában megszüntette, ugyanakkor „Grédics Szilárd és társa ellen” magánokirat-hamisítás vétsége miatt eljárást kezdeményezett. (Grédics a BNPI új, a második földpályázat idején már hivatalban volt vezetője.) A határozat szerint a feljelentést azért utasították el, mert az államot nem érte kár, nem követhettek el hivatali visszaélést. Duska József (a BNPI korábbi igazgatója) tanúvallomásában elmondta: Kanyok Attila azzal hívta föl, hogy Mengyi Roland, a B.-A.-Z. megyei közgyűlés elnöke szeretne vele beszélni. Az ezt követő találkozón Mengyi közölte Duskával, hogy a pályázat rossz, vissza kell vonni.
Mengyi honlapján időről időre beszámol képviselői munkájáról, legyen szó útfelújításról, birkózógálán, gyereknapon, fogadóórán való részvételről vagy épp sétányátadásról. Kossuth Lajostól kölcsönzött mottója: „Soha le nem mondani, soha el nem csüggedni, ha kell, mindig újrakezdeni.”
A Public Sector Consulting Kft. főbb referenciái:
Pénzügyminisztérium Informatikai Szolgáltató Központ,
Foglalkoztatási és Szociális Hivatal,
Szociális és Munkaügyi Minisztérium,
Nemzeti Fejlesztési Ügynökség,
Szentes Kistérség Többcélú Társulása,
Felső-Kiskunsági és Dunamelléki Többcélú Kistérségi Társulás,
Bácsalmás Kistérség Többcélú Társulása,
Bélapátfalvi Kistérség Többcélú Társulása,
Jánoshalmi Kistérség Többcélú Társulása,
Balatonföldvári Kistérség Többcélú Társulása,
Siófok és Környéke Többcélú Kistérségi Társulása,
Solt Város Önkormányzata,
Opticon Kft.
Forrás: Publicsector.hu
HozzászólásokÖsszesen: 44 db
A hozzászólás csak regisztrált tagjaink számára elérhető, kérjük lépjen be vagy regisztráljon!
Elfelejtette jelszavát? Segítségért kattintson ide!
Kérjük, hozzászólásánál tartsa be az oldal szabályait. Erről és a moderálási elvekről itt olvashat részletesen!
Kattintson a "Facebook bejelentkezés" gombra!