Amerikai bölény

Bison bison

Az amerikai bölény egész Észak-Amerikában előfordult, a gyepek és nyílt szavannák területén. A bölény csordák tömeges lemészárlásának következményeként ma már csak magán- és védett területeken találhatóak meg (National Bison Egyesület,Yellowstone Nemzeti Park Wyoming és Wood Buffalo Park, Northwest Territory, Kanada). Nagyméretű állat, a hím hossza elérheti a 3.8 métert is, a nőstény esetében a maximális testhossz 3.18 méter, a magasságát tekintve a hím 1.86 m, a nőstény 1.57 m lehet. Legjellegzetesebb tulajdonsága a hatalmas feje és vállpúpja. Szőrzete barna színű, amely elől hosszabb, leginkább a hímeknél szembetűnő. Jellemző az ivari dimorfizmus, ami a méretben és a bunda hosszában, díszességében figyelhető meg. Fekete, felfelé ívelő, hegyes szarv jellemzi. A bikák három éves korukban válnak ivaréretté, azonban csak hat éves kortól szaporodnak, akkora érik el azt a testméretet, hogy versenybe szállhassanak más bikákkal. A nőstények két- három évesen már ivarérettek. A párzási időszak júniustól szeptemberig tart, a hímek harcolnak egymás között; a domináns bikák a nőstények kis csoportjával párzanak, amelytől elkergetik a rivális hímeket. Vemhesség körülbelül 285 nap, egy borjú születik egy szezonban, melynek tömege 15-25 kg. A nőstény védi a borjakat, a hím nem vesz részt az utódgondozásban. Érdekesség, hogy hím borjak gyakrabban születnek, mint nőstények. A borjak bundája két-három hónaposan válik barna színűvé, egy éves korukra lesznek teljesen önállóak. Az amerikai bölény társas állat, csordákban él. Egy csoportot alkotnak a tehenek, három évnél fiatalabb bikák és néhány idősebb bika. Az ivarérett bikák több mint 30 egyedből álló csoportokban élnek, de akár magányosan is előfordulhatnak. A csoportokon belül lineáris hierarchia van, az egymással vívott harc alapján dől el a dominancia; a domináns hím gyakrabban párosodik. A teheneknél is lineáris hierarchia van, amelyben az idősebbek a dominánsabbak. Az amerikai bölény nagyon jó úszó, valamint futó, képesek elérni akár a 62 km/h sebességet is. Kiváló a szaglása és hallása, ami nélkülözhetetlen a tájékozódásban. Az egyedek közötti kommunikáció hangos morgásokban, felhorkantásokban nyilvánul meg, illetve a szaporodási időszakban kémiai jelekkel kommunikálnak. A felnőtt egyedek mérete és félelmetes védekezése miatt nincs ellensége, a nagyobb ragadozók inkább a beteg, idős egyedeket vagy borjakat támadják. Régebben a hús és nyersbőr egyik fő forrása volt az Egyesült Államokban. A prérin élő indián törzsek számtalan módon hasznosították bőrét, csontját, ürülékét.