„A holttest a nyitott ajtó mellett az úttesten fekszik. Fejénél vértócsa, mely a gépkocsi alá folyik. Bal kezénél Ericsson 388 típusú fekete rádiótelefon, mely csöng. A rádiótelefon hosszában rózsaszín és barna gumival át van fogatva. A telefon alsó része vérrel szennyezett" – ezt a Budapesti Rendőr-főkapitányság Bűnügyi Technikai Osztályának munkatársai rögzítették Prisztás József megölésének helyszínén az óbudai Ladik utcában még 1996. november 1-jén.

A helyszíni szemle jegyzőkönyve szerint Prisztás Józsefet 11 óra 10 perckor lőttek fejbe, amikor a férfi a Cherokee Jeephez lépve a bal első ajtót kinyitotta. A vállalkozó halálakor barna, magasított szárú cipőt, zöld nadrágot és kék, kockás inget viselt, kezén márkás karóra volt. Holmija közt találtak készpénzt – több tízezer forintot és több ezer német márkát –, műanyag fésűt, többfunkciós zsebkést, leveleket, feljegyzéseket, melegítőalsót, sportruházatot, teniszütőt, fényképeket és egy külön becsomagolt almát. Az autót egyébként egy kábítószer-kereső kutyával is átvizsgálták, de drog nyomát nem találták.

1. Egy értékes budai ingatlan megszerzése

Hogy miért kellett Prisztás Józsefnek meghalnia, másfél évtizeden át találgatás tárgya volt. A nyomozás aztán 2012-től vett új fordulatot, amikor a régi nagy, megoldatlan ügyek felderítésére a Nemzeti Nyomozó Irodán belül külön csoport alakult. Úgy látszik sikerrel, a Prisztás-ügy tárgyalása idén május 17-én kezdődött el a Fővárosi Törvényszéken. A nyomozóhatóság és az ügyészség szerint a vállalkozót Portik Tamás felbujtására ölték meg, mégpedig azért, hogy egy ingatlanvitát rendezzenek, s így ő egy értékes budai házra rátehesse a kezét.

A hatóságok úgy vélik, Prisztás Józsefet a büntetőeljárás harmadrendű vádlottja, F. Ferenc csalta a Ladik utcába, míg a másodrendű vádlott, H. István fejen lőtte őt. A három férfi mindegyike tagadott a bíróságon, F. Ferenc pedig minden, a rendőrségen megtett vallomását visszavonta, mivel azokat "kényszer hatására tette". Pontosabban: hitt a nyomozóknak, akik azt ígérték, hogy ha beismerő vallomást tesz, kikerülhet az előzetes letartóztatásból.

Portik nem tett vallomást az eljárás során, de a tárgyalás elején egy néhány perces monológban arról beszélt, „napi politikai csatározások eszköze”, és „mindenféle politikai koncepció érdekében” el kell tűrnie, hogy a nevét, a családját tönkreteszik. Szerinte az események kronológiai sorrendje miatt sem áll meg a vád, amit lejáratásnak tart.

2. Személyes rivális likvidálása

Az Aranykéz utcában 1998-ban civil áldozatokkal együtt felrobbantott Boros „Óriás” Tamás, aki egykor az olajosokkal üzletelt, és jól ismerte őket, de később velük szembe fordult, 1997-ben a rendőrségen tett vallomásában részben említi a vádiratban szereplő dolgokat. A férfi a budai ingatlanra vonatkozóan arról számolt be, hogy az alvilág pénztárosaként számon tartott Lakatos András, becenevén Kis Bandi ötvenmillió forintot adott kölcsön Medveczky Ilonának. A megállapodás köztük úgy szólt, hogy ha a művésznő nem tudja a pénzt visszafizetni, akkor rózsadombi ingatlana Kis Bandikáé lesz.

Prisztás Józsefre vonatkozóan pedig „Óriás” Tamás azt mondta a nyomozóknak, hogy a férfinak „hatalmas összegek álltak a rendelkezésére, erős embernek számított minden tekintetben.” Lakatos András és másik férfival együtt benne volt egy komoly olajüzletben, amibe Prisztás be akart szállni. Ehhez azonban szükség volt vámhalasztott engedély beszerzésére, amihez kellettek az olajosok, közülük is Portik kapcsolatai – állította Boros Tamás a vallomásában. Prisztás viszont túl nagy falat volt ahhoz, hogy az olajosok érdekeit érvényesíteni tudják a férfival szemben, ő „ment a saját útján, ezért a személyes rivális likvidálása volt a cél, ami meg is történt az ismert módon”. De Boros hallott arról is, hogy Prisztást az oroszok, Korol Igorék ölték meg, legalább is szerinte a végrehajtás módja, a profizmus erre utalt.

3. Az egykori üzlettársak, most haragosok verziója: vagyonszerzés

A kecskeméti maffiaperben 12 év börtönre ítélt Radnai László, akit a börtönben 2011-ben kerestek meg a hivatalos szervek részéről, és aki egészségügyi okok miatt ítélete letöltése előtt szabadult, a május 21-i tárgyaláson azt mondta, hogy üzlettársaival tartott találkozókon került szóba az, hogy a Prisztás-gyilkosság – illetve több más bűncselekmény, például Totka Pál, a Cinóber gúnynevű Domák Ferenc sérelmére elkövetett emberölés, a kézigránátos robbantások – mögött Portik Tamáson kívül D. Gábor és F. Attila áll. Prisztás megölését pedig a hatóságokkal együttműködő pentító szerint a Fenyő János médiamogul lelövésével vádolt Jozef Rohác, alias Fogász hajtotta végre. Ez ugyanakkor nem így szerepel a vádiratban, s Rohácon kívül hiányzik belőle D. Gábor és F. Attila is.

Radnai László úgy emlékezett, hogy Prisztás megöléséhez egy üzleti vita vezetett: a férfinak és a volt energolosnak is tartozott Kis Bandi, aki egy pasaréti ingatlant ajánlott fel cserébe, ezen azonban a két férfi összeveszett.  A maffiaper fő alakjának történetét egykori conti-caros üzlettársa, részben megerősítette. Ő meglepődött azon a verzión, hogy Prisztásnak, aki gyerekkori barátja volt, saját ismerősei vették el az életét, azt azonban nem firtatta, hogy mi volt az oka a bűntettnek.

4. Portikot sértette Prisztás lekezelő viselkedése

Lakatos András neve gyakran elhangzott a tárgyalóteremben. A Prisztás József megölésének ügyében folytatott büntetőeljárás egyik, vagy szinte egyik legbiztosabb pontja, hogy Kis Bandika és Portik ismerte egymást, s üzleteltek is. Így nem volt meglepő, hogy Lakatos titkárnője sem maradt ki a kikérdezettek köréből. Az asszony csak védett tanúként volt hajlandó Portik Tamás általa ismert dolgairól nyilatkozni, mivel 1996-ig maga a volt olajos, majd 1997-től 2003-ig (amikor Portik szökésben volt) az emberei folyamatosan fenyegették.

Az asszony még arról is tudott, hogy Portik egy alsónadrágot csak egyszer használ, nem mossa azt ki, hanem eldobja. Mindezt tudhatta, hiszen vallomásában azt állította, a férfi egy lakást bérelt neki. Így nem csoda, ha előtte bátran beszéltek Portikék olyan ügyekről is, mint Prisztás József megölése. A nő szerint ez többek közt az egykori energolos érdekeltségébe tartozó, Bajcsy-Zsilinszky úti Művészinas étteremben tartott találkozókon és egy taxizás során is elhangzott a Portik Tamásnak dolgozóktól. Az általuk elmondottakból és a hírekből rakta össze a nő, hogy mi történhetett Prisztással. Ráadásul számára Portik testbeszéde is árulkodó volt, mert a férfi „mindig ugyanúgy mosolyog, amikor meghal egy barátja”. Prisztásnak a titkárnő szerint azért kellett meghalnia, mert Portik Tamás nem bírta elviselni, hogy a vállalkozó egyáltalán nem félt tőle, hogy lekezelte őt.

5. Nincs indok és nem is ismerték egymást?

Egy másik tanú – akinek az adatait zártan kezelték – igazi bennfentesként beszélt a kilencvenes évek közepén az egyik legtehetősebbnek tartott magyar vállalkozó életéről. Nem véletlenül volt a férfi, a nyomozó hatóság 9. számú tanúja ilyen információk birtokában, ugyanis Prisztás József egykori üzlettársaként és barátjaként rálátott az ingatlanügyletekre, a kölcsönadott összegekre, a vendéglátóhelyek üzemeltetésére, és tisztában volt azzal is, hogy Prisztás egyik érdekeltsége az az autókereskedés, amely a Komjádi uszodánál volt. Itt a végzetes nap, 1996. november 1-je előtt egy héttel, egy kézigránát robbant. A tanú szerint azonban ennek nem volt különösebb jelentősége, s barátja sem érezte úgy, hogy veszélyben lenne az élete.

A 9. számú tanú megemlítette, hogy Prisztás vagyonos ember volt ugyan, de nem milliárdos: nagyjából 300 millió forintra rúghatott a vagyona. A vádlottak közül F. Ferenc ismerte Prisztás Józsefet – folytatta a férfi –, tőle négymillió forintot kért kölcsön. Ugyan többször elmondta, hogy napi szintű kapcsolatban állt a megölt vállalkozóval, de – és ezt is többször hangoztatta – elképzelni sem tudta, miért lőtték le. Arról sem tudott a tanú, hogy Portik Tamás és Prisztás József között bármilyen vita lett volna, szerinte nem is ismerték egymást. Igaz, Portik szeretett volna egy közös vacsorát, de az soha nem jött össze.