Százmilliót költöttek a bohócos kampányra

A kampányolással tölthető idő egyre fogy, és nem mindegy, hogy a pártok és jelöltek hogyan szólítják meg szavazóikat. „Meglepő impotencia. [...] Amit eddig az Összefogástól/Kormányváltástól, azaz a baloldali ellenzéktől láttunk a kampányban, az komolyan esélyes a rendszerváltás utáni leggyengébb kampányra. Nem azért, mert eredménytelen, hanem azért, mert gyenge, koncepciótlan és következetlen.” Így summázta Török Gábor Facebook-posztjában az ellenzék eddigi tevékenységéről alkotott véleményét. Ezzel szemben a másik oldalon a közvélemény-kutatók szerint hatalmas előnnyel rendelkező kormánypárt(ok)nak nem is nagyon kell semmit csinálniuk, és ezt hozzák is. Eddig gyakorlatilag program nélkül, egyedül a rezsicsökkentés – sokak szerint fenntarthatatlan – ígéretével kampányolva szólítják meg a választókat. Akad ugyanakkor egy segítőjük, amelynek tevékenysége egyelőre lehetővé teszi számukra, hogy megmaradhassanak a jelöltek nevét és arcát bemutató lagymatag és holt unalmas kampányuknál, a piszkos munkát elvégzi helyettük más. A 2009-ben alapított Civil Összefogás Fórum (CÖF) akkor lett országosan ismert, amikor 2012-ben ún. békemenetet szerveztek Orbán Viktor támogatására. Jelenleg a CÖF, a baloldali politikusokat pellengérre állító plakátkampányával hívja fel magára a figyelmet. A kampány nem csak tartalmában - a plakátokon képen és ellenzéki rendezvényeken hús-vér emberek formájában megjelenő bohóc miatt meglepő, hanem azért is, mert egy civilnek mondott szervezet ekkora médiahadjáratot képes véghezvinni.

Drága bohóckodás

A Kantar Media hirdetéseket figyelő adataiból látszik, hogy a CÖF bohócos kampánya – hangsúlyozzuk – listaáron (ennél a tényleges ár lehet lényegesen kevesebb is), január végi indulása óta, azaz alig több mint egy hónap alatt csaknem 170 millió forintjába került a szervezetnek. Maga a kampány egyébként január 20-án indult, a sajtóban, a neten és köztéren is, vagyis a januári költés gyakorlatilag tíz nap alatt történt meg. A februári előzetes adatokból (ezek nem teljes körűek, hanem nyers adatok) az látszik, hogy nem hagyott alább a kampány intenzitása, sőt február 18-án belefért még egy kreatív fejcsere is: Bajnai helyett Simon Gábor megbukott MSZP-s politikus. Fontos kiegészítés, hogy ebben az összesítésben több olyan médiatípus nem szerepel, amelyen jól láthatóan nagy intenzitással jelennek meg az ellenzéket támadó kormánypárti szervezet hirdetései. Nem látszik az adatokból, hogy a Mahír Cityposter hirdetőoszlopain hány helyen tűnt fel a reklám, pedig a városokat járva szabad szemmel is látszik, hogy ezeken a felületeken sokkal gyakoribb a bohócos poszter megjelenése, így a Kantar Media adatai alapján készített grafikonon jelzett összeg valójában jóval nagyobb lehet. Ugyanígy nem látszik a teljesség igényével a cég összesítésében, hogy online felületeken hol jelent meg a bohóckodás, mivel a Kantar Media adatbázisában önbevallással kerülnek be az online médiacégektől érkező információk, ugyanakkor a cég egy „Banner Tracker” nevű programja megmutatja, hogy az általa figyelt oldalakon mikor és milyen hirdetések jelentek meg. Eszerint a CÖF kampánya futott még az Indexet kiadó CEMP-en kívül az Origo, a Sanoma oldalain és a 444-en is. Hogy minderre a Civil Összefogás Fórumnak honnan van pénze, azt a szervezők továbbra sem árulják el, és valószínűleg soha nem is derül majd ki. Csizmadia László, a szervezet vezetője ezekre a kérdésekre rendre azt válaszolja, hogy állampolgári felajánlásokból élnek, illetve hogy „üzleti titkokat nem árul el”. Hogy milyen üzlet titkait, az nem világos, ugyanis a CÖF papíron legalábbis nem üzleti vállalkozás, hanem egy civil szervezet. A pártokkal ellentétben, amelyeknek a választások után 15 nappal el kell számolniuk kampányköltségeikkel, a civil szervezeteknek, alapítványoknak a törvény szerint csak a rákövetkező év májusában kell gazdálkodásukról számot adniuk. A CÖF-nek nem ez az első, ellenzéki politikusokat, elsősorban Gyurcsány Ferencet és Bajnai Gordont ekéző hirdetési kampánya, 2012 novemberében már láthatóak voltak plakátjai buszok oldalain. Az, hogy erre akkor mennyit költött, nem látszik a CÖF mögött álló Civil Összefogás Közhasznú Alapítvány 2012-es beszámolójából, csak az, hogy 21,5 milliója ment el ismeretterjesztő anyagokra, szórólapokra. Beszámolója szerint csak 4,97 millió forint adományt kapott magánszemélyektől és 40-et más alapítványoktól, közhasznú szervezetektől, de hogy kiktől, azt nem tudni. Később Csizmadia László elismerte, hogy a 40 milliót a Fidesz pártalapítványától, a Szövetség Polgári Magyarországért Alapítványtól kapták, de azt állította, hogy ezt a pénzt a kampánytól elkülönítve kezelték. Az önmagában nem újdonság, hogy politikai pártok mellett működnek alapítványok, civil szervezetek, az azonban eddig példa nélküli, hogy egy ilyen szervezet ennyire közvetlenül és egyértelműen beazonosíthatóan az egyik oldal kommunikációját segítő politikai üzeneteket hirdet.

Átláthatatlan kampányolás

Mindezzel elsősorban az a baj, hogy a CÖF hirdetései a törvény szövegét szigorúan olvasva sem számítanak kampánytevékenységnek, miközben nyilvánvaló, hogy üzeneteik megfelelnek a Fidesz kommunikációjának. Maguk a szervezet képviselői - az említett Csizmadia László vagy Fritz Tamás egykori politológus pedig úgy tekintenek ténykedésükre, mint „társadalmi ismeretterjesztésre”, amely ugyanakkor Csizmadia megfogalmazása szerint is – ahogy az Origónak nyilatkozta: a „Fidesz malmára hajtotta a vizet”. A szervezet és a Fidesz közötti kapcsolat azért sem mellékes, mert az új kampányfinanszírozási szabályok korlátozzák a pártok kampányköltéseit: állami forrásból egymillió forintot fordíthatnak jelöltjeikre, a pénzzel pedig tételesen el kell számolniuk. Mindez azonban csak a pártokra és a jelöltekre vonatkozik, pártok mellett vagy más pártok ellen kampányoló szervezetekre, amelyek nem indulnak a választáson, nem. Arra a problémára, hogy a kampány ilyen formán kiszervezhetővé vált, a finanszírozás rendbetételéért dolgozó civil szervezetek már korábban felhívták a kormány figyelmét, az azonban nem tett ennek módosításáért. A kampányolás szabályai ugyanakkor más tekintetben változtak, csak éppen pont úgy, hogy az a közhatalmat gyakorló pártok és gazdasági holdudvaruk számára legyen kedvező.

Szűkülő médiatér

Január közepén a kormány pontosította azt a 2010-ben elfogadott kormányrendeletet, amely szabályozta a közutak környékén elhelyezhető hirdetések módját, kimondva, hogy ez vonatkozik a politikai pártok kampánytevékenységére is. Az akkori lépés hatására a közterületi piacon jelentős átrendeződés indult meg: óriásplakáton 15,6 százalékkal, citylighton 7,9 százalékkal költöttek többet a hirdetők, miközben az egyéb kategóriában (ide tartoznak a közutak környékén elhelyezett kandeláber hirdetések) 27 százalékkal, 1,2 milliárddal kevesebbet. Miközben az új, 2012-ben elfogadott választási törvény rendelkezett arról, hogy a sajtótermékeknek előre nyilatkozniuk kell, ha politikai hirdetéseket kívánnak megjelentetni, tarifatáblázatukat az Állami Számvevőszék oldalán fel kell tüntetniük, a kampány végeztével pedig számot kell adni bevételeikről, addig ugyanezt a közterületi piac szereplőinek nem kell megtenniük. Arról, hogy miért nem, megkérdeztük a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumot, ahonnan a következő választ kaptuk: „A közterületi hirdetések, reklámok közzététele igen sokféle módon, illetve nagyon sokféle szereplő útján (cégek, magánszemélyek, társasházak tulajdonában lévő ingatlanokon) valósulhat meg. Így a szabályozás e tekintetben nem követeli meg a hirdetési árjegyzékek bejelentését.” Tekintettel arra, hogy ezt a választ nem nagyon tudtuk hova tenni a valósággal való viszonyában, mivel a durván 15 milliárdos bevételű közterületi piac jelentős részén 16 cég osztozik, ezért visszakérdeztünk, mire gondolnak, amikor sok szereplőről beszélnek. A következő választ kaptuk: „A sokféleségen nem elsősorban a számszerűséget értjük, hanem a tulajdonosi háttér és a hirdetések fajtájának sokszínűségét. A közterületi reklámok, hirdetések közzétételére szolgáló felületek felett előre meg nem határozható számú természetes vagy jogi személyek, továbbá jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek is rendelkezésre jogosultak lehetnek. Ugyanakkor nem csak e személyek sokfélesége adott, hanem a közterületi hirdetéseknek is szerteágazó típusai vannak. Mindez szintén nem teszi lehetővé az árjegyzék elkészítéséhez szükséges konkrét feltételek megfogalmazását.” Csak összehasonlításképpen: az ÁSZ oldalán több mint háromszáz sajtótermék kiadójának tarifalistája szerepel. Szintén egy fontos változás a korábbi kampányokhoz képest, hogy idén - a magyarországi kereskedelmi televíziózás létezése óta első alkalommal - nem lesznek, nincsenek politikai hirdetések. Ez az ötödik alkotmánymódosításnak köszönhető, amelynek első változata teljesen kizárta volna az elektronikus kereskedelmi médiát a kampányból. A szigorú szabályból az Európai Unió nyomására némileg engedtek utóbb, aminek az lett az eredménye, hogy adhatnak a tévék-rádiók politikai reklámot, de csak ingyen és a hirdetés tartalmának mérlegelése nélkül. Ennek következtében az elektronikus kereskedelmi média nem kért a politikai reklámokból. Az intézkedések összességében azt eredményezik, hogy a választási kampány a médiában lényegesen kisebb felületen jelenik meg. Mivel a kormánypártoknak hatalmas előnye van a választók minél szélesebb rétegének megszólításában – különös tekintettel a bizonytalan szavazókra –, a kampánylehetőségek szűkülése elsősorban az ellenzéket sújtja.