A NAPSUGÁR első száma 1957 januárjában jelent meg Asztalos István író, alapító főszerkesztő irányításával.

Az alapító tagok írók, költők, képzőművészek voltak: Bajor Andor, Fodor Sándor, Méhes György, Hervay Gizella, Tamás Mária, Soó Zöld Margit és Kádár Tibor, valamint Farkas János szerkesztő. A szerkesztők sorába lépve, illetve külső munkatársként évtizedeken át hónapról-hónapra maradandó értékű verssel, mesével adott irodalmi rangot gyermeklapunknak Kányádi Sándor, Bálint Tibor, Lászlóffy Aladár, Jánky Béla, Szilágyi Domokos, Veress Zoltán, Majtényi Erik, Marton Lili, Jancsik Pál, Palocsay Zsigmond, Sütő András, Tamás Mária.

A szerkesztőség élén a folyóirat 60 éves története során Asztalos István, Farkas János, Tar Károly, Murádin Jenő, majd ismét Farkas János, végül Zsigmond Emese állt.

1980 januárjában a NAPSUGÁR szerkesztősége az óvodások számára is lapot indított A HAZA SÓLYMAI címmel. Ezt a diktatúra által ránk kényszerített nevet – a képes, irodalmi gyermeklap jelleget változatlanul megőrizve – 1989 decemberétől az eredetileg is javasolt SZIVÁRVÁNY-ra változtattuk.

A szerkesztőség célja a kezdetektől máig lényegében változatlan: az alapvető emberi értékek, a nemzeti önazonosság-tudat és a magyarság történelmi, művelődési hagyományainak szellemében akarjuk nevelni a gyermekeket. A célkitűzés azonos, csak az változott, hogy 1989 decembere óta szerzőinknek már nem kell „madárnyelven” beszélniük, ha hitünkről, történelmünkről, erdélyi magyarságunk sorsáról írnak.

Tetszetős külsővel, igényes nyomdai kivitelezéssel igyekszünk „piacossá” tenni kiadványainkat, de nem engedjük, hogy a piaci érdek, az igénytelen szórakoztatás a tartalmi vagy grafikai minőség rovására teret nyerjen bennük.

Lapjaink szellemisége a legjobb hazai, anyaországi, felvidéki és nyugaton élő magyar írókat, költőket, grafikusokat vonzotta és vonzza ma is hozzánk. Azóta híressé vált alkotók indultak hasábjainkon, és írnak, illusztrálnak havonta örömmel nekünk. Fél évszázad alatt külső munkatársaink voltak az erdélyi és a Kárpát-medencei magyar irodalom jeles alkotói, a már felsoroltakon kívül Markó Béla, Kovács András Ferenc, Lackfi János, Lászlóffy Csaba, Egyed Emese, Ferenczes István, Zágoni Olga, Balázs Imre József, László Noémi, Cseh Katalin, Máté Angi, Zágoni Balázs, Visky András, Berszán István, Döbrentey Ildikó, Kiss Dénes, Balázs Tibor, Balajthy Ferenc, Döme Zsuzsa, Donkó László, Zsirai László, Lelkes Miklós, Mészely József, Mihályi Molnár László, Fekete Vince, Kiss Lehel, Nagyálmos Ildikó, Sikó-Barabási Eszter, Simon Réka Zsuzsa, Demény Péter, Szántai János, Láng Zsolt, Gergely Tamás, Tolna Éva, Szőcs Margit, Tóth Ágnes, Bertóti Johanna.

A nagyszerű grafikusok között is ott találjuk a kezdeti évtizedek nagy „öregjeit”, a középnemzedéket és a legfiatalabb alkotókat egyaránt. Közöttük Árkossy István, Deák Ferenc, Soó Zöld Margit, Andrási Zoltán, Unipan Helga, Bene József, Cseh Gusztáv, Rusz Lívia, Feszt László, ifj. Feszt László, Kopacz Mária, Venczel János, Székely Géza, Szilágyi Tosa Katalin, Csillag István, Keszeg Ágnes, Kürti Andrea, Jánosi Andrea, Bak Sára, Tomos Tünde, Forró Ágnes, Molnár Krisztina, Orosz Annabella, Szabó Zelmira, Mezey Ildikó, Moldován Mária, Guba-Kerekes Zsuzsa, Fazakas Csilla nevét.

Ami jogi helyzetünket illeti, 1989 decemberéig a Román Kommunista Párt gyermekszervezete, a Pionírtanács adta ki lapjainkat. Ez tartalmilag szigorú politikai cenzúrát jelentett – amelyet azonban legjobb alkotóink a sorok közé rejtett lázadás remek példáival játszottak ki –, anyagi szempontból viszont biztosított volt gyermeklapjaink folyamatos megjelenése. 1990 óta a Pionírtanácstól a Román Nemzeti Kiadó vette át lapjaink kiadói jogát. E nacionalista, állami kiadó szándéka az volt, hogy a tulajdonjogot fenntartva, az anyagi támogatást teljességgel megvonva, a terjesztést szándékosan akadályozva annyi más magyar lap után a NAPSUGÁR-t és a SZIVÁRVÁNY-t is zátonyra futtassa.

Ez csak azért nem sikerült, mert az 1991-ben alakult NAPSUGÁR Kft. átvette a két gyermeklap terjesztését és fokozatosan a kiadását, gazdasági irányítását is.

1996 júliusában sikerült megvásárolni a Román Nemzeti Kiadótól lapjaink kiadási jogát.

1998 nyarán a Napsugár Kft-t a Napsugár Alapítvány tulajdonába helyeztük.

Saját terjesztőhálózatunk kiépítésével sikerült nemcsak megmentenünk folyóiratainkat, hanem a 90-es évek közepén elérnünk a NAPSUGÁR és a SZIVÁRVÁNY történetének legnagyobb példányszámát, az 53.000-t. Ez azóta ismét évente csökken a jól ismert társadalmi, gazdasági okok miatt, de gyermeklapjaink példányszáma még mindig a legmagasabb a romániai magyar sajtóban, sőt a folyóiratok mezőnyében összmagyar viszonylatban is az elsők között vagyunk. Mindezt úgy, hogy nem váltunk magazinná, a színvonalat nem áldoztuk fel az eladhatóság oltárán.

Két folyóiratunk jelen van a hazai magyar gyermekkultúrában, számít ránk a tanügy, és minőségi mérceként tart számon a sajtó.

A NAPSUGÁR és a SZIVÁRVÁNY a kommersz gyermekmagazinok özönében őrzi irodalmi jellegét. Élni akar, és élni fog mindaddig, amíg mellette áll több tízezer gyermekolvasó, sokezer pedagógus és szülő.