Horthy Kapisztránja

Ősök tere

2010. január 19., kedd 00:00

Ki volt páter Zadravecz? Milyen pályát futott be a Nemzeti Hadsereg papja? Miért tekintette ellenségnek a Kádár-rendszer? Ezekkel a kérdésekkel foglalkozik jövő hétfőn a Hír Tv Ősök tere című műsora.
A két világháború közötti időszak első felének meghatározó figurája volt a Zadravecz János néven 1884-ben Csáktornyán született későbbi Uzdóczy Zadravecz István O. F. M. 1898-ban lépett a ferences rendbe, papi tanulmányait Rómában végezte, a lateráni bazilikában szentelték pappá 1907-ben. Kezdetben Gyöngyösön szolgált, majd 1915-től 1920-ig a szeged-alsóvárosi ferences rendház főnöke és plébános volt. Eddig az életrajz, mondhatni, általános, megszokott szakasza, amikor a történelmi Magyarország perifériájáról származó, paraszti családból jött fiú papnak áll, s szerzetesi életet kezd valahol vidéken. Zadravecz páter azonban jó időben volt jó helyen, mondja róla Miklós Péter, a Szegedi Egyetem Bölcsészettudományi Karának egyháztörténésze. A Szegeden megszálló Horthy Miklóssal ugyanis hamar barátságot kötött, s 1919 tavaszán-nyarán mindennap találkoznak, hosszú eszmecseréket folytatnak. A szeged-alsóvárosi plébános a város rabbijával, Lőw Immánuellel együtt áldja meg a Nemzeti Hadsereg zászlaját. Zadraveczet a kormányzó vatikáni kérésre egyházi és politikai konszenzussal jelölte a Magyar Királyi Honvédség katolikus tábori püspökének. 1920. augusztus 24-én szentelte püspökké Csernoch János hercegprímás.
Zakar Péter szegedi főiskolai tanár, a magyar tábori püspökség történetének kutatója kiemeli, hogy a muraközi, magyarbarát, erősen katolikus horvát családi miliőből származó páter politikai és szellemi törekvéseit két szempont jellemezte: a hazafias elkötelezettség és a katolikus dominancia. (Zadravecz tábori püspöki jelmondatául a „Mária országáért” feliratot választotta.) Az Etelközi Szövetség egyik alapítója és a vezérek tanácsának tagja volt, erélyesen támogatta az irredenta-revizionista szervezeteket, kiállt Prónay nyugat-magyarországi felkelői mellett is. A húszas évek végén a korábban ünnepelt püspök azonban lemondani kényszerült. Ennek okaként a két történész azt jelöli meg, hogy öntörvényű politikájával, összeférhetetlen viselkedésével önmaga körül fogyasztotta el a levegőt. Mindez a hozzá hasonlóan ferences Kapisztrán János hadseregbeli kultuszának ápolásával kezdődött. Zadravecz számtalanszor nevezte Horthyt „új Hunyadi Jánosnak”, önmagára pedig többször Kapisztránként utalt. Raffay Sándor evangélikus püspök nevezetes megjegyzése – „a nemzetnek van hadserege és nem egy felekezetnek” – arra vonatkozott, hogy sokan nem nézték jó szemmel, hogy Zadravecz az egész magyar katonaság védőszentjévé akarta nyilvánítani a nándorfehérvári harcos szerzetest. Bár a Várban ma is látható Kapisztrán-szobor 1922-es felállítása ellen még nem alakult ki éles tiltakozás, s inkább érdektelenség vette körül az ünnepséget, amikor azonban egy katolikus oltárképre önmaga mellé a református Horthyt is ráfestette, minden felekezet felháborodott. Zakar Péter állítása szerint amikor a püspök az évtized közepén nagy nemzetközi és magyar visszhangot kiváltott frankhamisítási ügybe is belekeveredett, méghozzá valószínűleg nem vétlenül, elszakadt a cérna. Saját egyháza sem állt ki mellette, mivel a földkérdésben eltérő álláspontot képviselt a klérus vezetésénél. A protestánsoknak is régóta a bögyükben volt, a tisztikar túlnyomórészt református-evangélikus vezetése pedig szintén nem marasztalta.
Az 1928-as, tábori püspökségről való lemondása után a Szentföld című lapot gondozta, és az általa kezdeményezett Magyar katolikus lexikont szerkesztette. A húszas évek végén, a harmincas évek első felében többször járt az amerikai magyaroknál, a Szentföldön, és missziózott a Felvidéken is, ami inkább az egyházi mellőztetést, mintsem a megbecsülést jelentette a korban. Mindez arra vezethető vissza a két egyháztörténész szerint, hogy a húszas években folyamatosan kínosabbá váló jelenlétét nehezen felejtették el.
Zadravecz a Horthy-korszak első felében az irredenta ünnepségek kedvelt vezérszónoka volt, de a harmincas években is hallgattak szavára – akár nyilvános tüntetéseken is – a revíziós gondolat képviselői. Sok értelmezésre okot adó beszéde volt azonban az, amelyet 1944 novemberében tartott. Ugyanis Zadravecz a nyilaspuccs után is a csonka felsőház tagja maradt, mégis a Szálasi miatt lemondó konzervatív Perényi Zsigmondot méltatta felszólalásában. Zakar kiemeli, hogy Zadravecz alelnöke volt a „nemzetvezetőt” támogató felsőházi Nemzeti Szövetségnek, ugyanakkor nem nevezhető antiszemitának. Amihez Miklós Péter hozzáteszi, hogy igyekezett megmenteni barátját, Lőw rabbit, és minden valószínűség szerint részt vett budapesti zsidók elbújtatásában. Egy zsidó származású magyar elhurcolásának Zadravecz általi megakadályozásáról pedig egy népbírósági tanú is vallomást tett.
Negyvenötben beidézték a II. kerületi rendőrkapitányságra, letartóztatták, és még a népbírósági tárgyalás kezdete előtt egy évig ült. A Budapesti Népbíróság „uszító beszédek, háborús és népellenes bűntett” vádjával kétévi szabadságvesztésre ítélte. 1947 végi szabadulása után a máriagyüdi ferences rendházban élt, egészen annak 1950-es bezárásáig. 1951–53 között kitelepítették, majd Pilisszentlászlón és a szomori plébánián élt. Az ötvenes évek közepétől tíz esztendeig a zsámbéki plébánián lakott. Zadravecz az állandó házkutatások, fővárosból való kitiltása után is aktív volt: az illegális magyar keresztény nemzeti párt vezetője volt, ’56 után részt vett a Tabódy István által vezetett jezsuita szervezkedésben, 1957–61 között pedig a békepapi mozgalomba be nem lépő katolikus papokat szentelt fel.
A Kádár-rendszer részéről végig „klerikálfasiszta” mumusként kezelt idős szerzetes 81 éves korában halt meg, 1965. november 13-án. A kommunista történészek, miután még életében lefoglalták iratait, halála után két évvel kiadták püspöksége idején írott emlékiratát Páter Zadravecz titkos naplója címmel.
Páter Zadravecz ellentmondásos pályáját értékeli hétfőn az Ősök tere.
Az adás időpontja a Hír Tv-ben: hétfő 22.05. Ismétlések: kedd 10.30; szombat 15.05.

A szerkesztő ajánlja

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.

Sasvári Péter

Magyar Titanic(ok): a Drina és Sophie

Április 7-én volt az évfordulója egy kevésbé ismert, magyar vonatkozású hajókatasztrófának.

Pethő Tibor

Mikor kezdték listázni a szimpatizáns választókat?

Antalltól Orbánig, avagy kis magyar választástörténet 1990-től napjainkig.