Bogyoszló
| Bogyoszló | |||
 | |||
| A község katolikus temploma | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Magyarország | ||
| Régió | Nyugat-Dunántúl | ||
| Megye | Győr-Moson-Sopron | ||
| Járás | Csornai | ||
| Jogállás | község | ||
| Polgármester | Varga Imre Róbert[1] | ||
| Irányítószám | 9324 | ||
| Körzethívószám | 96 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 619 fő (2015. jan. 1.)[2] | ||
| Népsűrűség | 23,24 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 26,21 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 Bogyoszló
Pozíció Magyarország térképén
| |||
| é. sz. 47° 34′ 00″, k. h. 17° 10′ 60″Koordináták: é. sz. 47° 34′ 00″, k. h. 17° 10′ 60″ | |||
Bogyoszló
Pozíció Győr-Moson-Sopron megye térképén
| |||
| Bogyoszló weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Bogyoszló témájú médiaállományokat. | |||
Bogyoszló község Győr-Moson-Sopron megyében, a Csornai járásban található.
Tartalomjegyzék
Fekvése[forrásszöveg szerkesztése]
Magyarország északnyugati részén, a Rábaköz közepén, Csornától a volt járási székhelytől 9 km-re helyezkedik el. Kapuvártól illetve a 86-os főúttól 15 km-re van. A Duna, a Rába és a Répce hordalékkúpján fekszik. A talaj homokos, agyagos, öntésiszapos. Alatta folyami kavicstakaró található. A felszínén lévő finom üledék, jelenkori képződmény.
Történelme[forrásszöveg szerkesztése]
Bogyoszló első írásos említése 1228-ban történik. A Kanizsayak birtoka volt és kapuvári uradalomhoz tartozott. Később a Nádasdyak, majd 1681-ben az Esterházyak kezébe került. Az 1594. évi török pusztítás után 10 évre kihalt a falu. Az újratelepülők adó és robot mentességet kaptak. A régi családok zöme 1620-ban visszatért Vitnyédről. 1850-ben ’’elkülönzési’’ és a bérföldek illetve a közös legelők sorsáról megállapodást kötöttek az urasággal. Az erdőirtást követően művelésre alkalmas földek jöttek létre, amely a jobbágyok munkájának az eredményét tükrözte. A község hatalmas legelői kiválóan alkalmasak voltak az állattartásra. A juhok az értéktelenebb, a szarvasmarhák az értékesebb legelőket vették birtokba. A földesúr a lótenyésztést tette virágzóvá. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharcban 12-en vettek részt. A világháborúkban 92 áldozata volt a falunak. Emlékükre faragott kopjafát állítottak a templom előtt. Az 1950-es években itt is termelőszövetkezetet alapítottak. A tsz. eredményei egyre kedvezőbbek lettek és a háztáji is jövedelmező volt. Három szomszédos településből közös tanács alakult, ami a rendszerváltáskor felbomlott.
Mai élete[forrásszöveg szerkesztése]
Önálló önkormányzat létesült 1990-ben. Az alapinfrastruktúrák közül a szennyvíz csatornahálózat hiányzik. A vezetékes gáz a lakások több, mint felében megtalálható. Az aktív korosztály fele a mezőgazdaságban dolgozik. A tsz. átalakulását követően a CANKÓ 2000 kft. folytat mezőgazdasági tevékenységet. A lakosság többsége katolikus vallású. Háziorvos működik a faluban. Az általános iskolai oktatást több község együtt (Magyarkeresztúr, Potyond és Bogyoszló) közösen látja el.
Népesség[forrásszöveg szerkesztése]
A település népességének változása:
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 95,3%-a magyarnak, 1,3% cigánynak, 1,3% németnek, 0,2% ukránnak mondta magát (4,2% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 84,6%, református 0,3%, evangélikus 2,9%, felekezeten kívüli 3,1% (8,1% nem nyilatkozott).[3]
Híres szülöttei[forrásszöveg szerkesztése]
- Király Iván, természettudós tanár, a Hanság kutatója
Látnivalók[forrásszöveg szerkesztése]
- Szent Kozma és Damján római katolikus templom
A falukép meghatározó eleme az északi déli széles főúton álló templom. Klasszicista stílusban 1760 körül épült és néhány éve újították fel. A magyar szenteket bemutató monumentális falképeit Döbrentey Gábor festette 1941-42-ben.[4] Berendezései közül értékes a szószék a „Jó pásztor” domborművel díszítve, a fából készült Mária szobor, valamint a templom előtt álló kesergő Mária szobor Szent Vendel és Szent Flórián alakjaival kiegészítve.
- Kálvária szoborcsoport
- Néprajzi, iskolatörténeti és fafaragó kiállítás az egykori iskola épületében
- Utcakép
A Rábaköz településeire jellemző orsós településképet látunk. A széles csordahajtó út mellett fésűs beépítésben, egy épület - egy porta rend szerint állnak a házak. A deszkaoromzatos vagy tűzfalas házak előtt nincs előkert, hanem az előtte lévő közterületen ligetes, gyümölcsfákkal szegélyezik az utat. A telken soros elrendezésben következnek a lakó- és gazdasági épületek. Gyakori volt a ház egész hosszán végigfutó téglapilléres tornác. Innen nyíltak a lakószobák. A konyhában szabadkéményes tűzhely volt, a szobákban szépen faragott, dátumozott mestergerenda. Ma már kevés helyen találkozunk hasonló utcaképpel.
- A településen keresztül vezet a Szent Márton európai kulturális útvonal Szombathelytől Pozsony felé vezető szakasza.
Híres fafaragó mesterek[forrásszöveg szerkesztése]
- Kiss Ernő,
- Áder István
- Pintér Jenő (2016 februárjában hunyt el), a Népművészet Mestere díj kitüntetettje[5]
Hagyományok[forrásszöveg szerkesztése]
- Rábaköz Néptánc Együttes
- Bogyoszlói Férfi Dalkör
Jegyzetek[forrásszöveg szerkesztése]
- ↑ Bogyoszló települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. [2014. október 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. szeptember 16.)
- ↑ Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)
- ↑ Bogyoszló Helységnévtár
- ↑ http://szentmarton.blogspot.hu/search/label/D%C3%B6brentey%20G%C3%A1bor
- ↑ http://www.studiolum.com/nm/hu/pinterjeno.htm
Források[forrásszöveg szerkesztése]
- Győr-Moson-Sopron megye kézikönyvéből (Szekszárd, 1998) Pájer Imre írásának átdolgozásával
