Pannonhalma

A településen világörökségi helyszín található

Pannonhalma
Az apátság épülete
Pannonhalma címere Pannonhalma zászlaja
Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Nyugat-Dunántúl
Megye	Győr-Moson-Sopron
Járás	Pannonhalmi
Jogállás	város
Polgármester	Bagó Ferenc
Irányítószám	9090, 9091
Körzethívószám	96
Testvértelepülései	Lista Engen Alsószeli
Népesség
Teljes népesség	4021 fő (2018. jan. 1.)
Népsűrűség	135,31 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	29,57 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Pannonhalma Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 32′ 56″, k. h. 17° 44′ 54″47.54875, 17.74839
Pannonhalma Pozíció Győr-Moson-Sopron megye térképén
Pannonhalma weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Pannonhalma témájú médiaállományokat.

A település az apátságból

A település az apátsági templom tornyából nézve

A városháza

Park a városban

Művelődési otthon és utazási iroda

Pannonhalma város Győr-Moson-Sopron megyében, a Pannonhalmi járás székhelye. Neve 1965-ig Győrszentmárton volt.

Pannonhalma legnevezetesebb intézménye a Pannonhalmi Bencés Főapátság, ezt illetve az ennek helyet adó Szent Márton-hegyet gyakran nevezik egyszerűen Pannonhalmának.

Fekvése

Győrtől 19 km-re dél-délkeleti irányban fekszik a Sokorói-dombságban. Megközelíthető a 82. számú főúton vagy a Győr–Veszprém-vasútvonalon. Szép kilátás nyílik a Pannonhalmi vártól Bábolna és Budapest fele is (a dombtetőről lehet látni a bábolnai „szélkerekeket” is, de tiszta időben az esztergomi bazilika is látszik). A vár túloldaláról tiszta időben egészen Győrig el lehet látni. A város közelében fekszik Écs, Ravazd, Pér, Nyalka, Tarjánpuszta, Győrasszonyfa, Pázmándfalu, Nyúl, Tényő és Sokorópátka.

Története

Az eredeti nevén Győrszentmárton ősidők óta lakott hely, némely történetíró szerint Civitas Pannónia nevű római város helyén állt. Az első település a 10.–11. században itt álló fejedelmi udvarház és annak Pándzsa-völgyi birtoka volt. A szállás, majd a falu kialakulása a bencések 996-os itteni megjelenésével, a királyi alapítású kolostor felépítésével veszi kezdetét. Albeus mester IV. Béla hiteles összeírója, akit a király Szent Márton monostor birtokainak összeírásával bízott meg, 1240 körül említi a falut e néven. A tatárjárás után a falu ismét benépesült. 1334-ben Károly Róbert a győrszentmártoni apátot megerősíti az alsoki vásárjogában. A 14.–15. század az első nagy felvirágzás ideje. Néhány szomszédos, életképtelenné lett birtok, szállás vagy falu csatlakozásával, illetve beolvasztásával megnőtt a határ, felduzzadt a lakosság és megjelent a szántóvető népesség, vele a telkes, sőt a majoros gazdálkodás is. Részben önállósult Felsok (a mai Váralja), de piac- és vásártere közös Alsokéval. A település a falu (villa) rangjára emelkedett, s a helységnek ekkor már volt temploma (1338) és plébániája, mely nevét a bazilika védőszentjéről kapta.

A 17. század elején a törökök elpusztították a települést, de 1689-ben Rummer Márton főapát újra telepítette. A török hódítás után gyorsan, de felemás módon teremtődtek újjá a társadalmi és a gazdasági kapcsolatok. A lélekszám rohamosan megnőtt, sok lett a belföldi bevándorló és a külhonból telepített német és szláv népesség. A visszatelepült apátság nagy építkezésekbe kezd (major, magtár, számvevőségi épület). Megerősödnek a céhek, szélesebb körű lett az iskoláztatás. Fejlődik a civil városrészt irányító közigazgatási szervezet. (A részek: Város, Váralja, Hegy.) A mezőváros neve részben még Alsok, de inkább már Győri Szentmárton néven említik. A fejlődés további korlátjai a település közepét elfoglaló vár körüli földek, melyek apátsági birtokok. A gazdák egy része a szélekre szorul.

A kapitalizálódó 19. században a céhek megszűntével kialakul a mezőváros kisipara és kereskedelmi hálózata. Középipar is létesült: malmok, téglagyár, szeszfőzde. Győrszentmárton ekkor már járási székhely volt. A főszolgabíróság, körjegyzőség és az uraság számvevősége létrehozta a tisztviselői kart. Körök, egyletek alakultak, óvodák és iskolák szerveződtek, illetve épültek. A lakosság létszáma 1900-ra eléri a háromezer főt. A millennium évében megindul a vasúti közlekedés.

A 19. századi örökváltság után megindult a földek elaprózódása. 1945-ben megtörtént a földosztás. Ezzel megszűnt a cselédség, s a falu is szabadon terjeszkedhetett. Az 1950-es járásrendezés során megszűnt a Pannonhalmi járás, a vidék járási székhelye Győr lett. Pannonhalma 1970-ben nagyközségi rangot kapott. Az államosítással leépült az ipar és a kereskedelem, a téeszesítéssel a paraszti magángazdálkodás. A lakosság be- és elköltözése miatt változik a lakosság összetétele. Kialakul a Győrbe bejárók széles rétege. Nagy számban épülnek új családi házak, új utcák, közintézmények. Kibővül az egészségügyi ellátás. Egy időre eltűnnek a nagy vagyoni különbségek.

A település az apátsággal közös Pannonhalma nevet viseli 1965 óta; a Pannonhalma Guzmics Izidor (1786–1839) bencés szerzetes, bakonybéli apát 1824-es névalkotása volt. 1990-ben új politikai rend váltja fel a régit. A 90-es évek közepére lezajlik a kárpótlás és a szövetkezetbe vont részarány-tulajdonok visszaadása, a tulajdonviszonyok rendezése. A több mint 4000 lakosú település a Sokoró-térség egyik központja. A városka 1970 óta a legnépesebb ezen a vidéken. Lakossága 1980 óta kissé csökkent, azonban népessége 1949-től napjainkig több mint 10%-kal megnőtt. Demográfiai mutatói nem a legkedvezőbbek. Kevés az élve születések aránya, ezért szaporulata negatív. Különösen az 1980 és 1990-es évek között erős elvándorlás jellemezte, mely 1990 után kisebb mértékűvé vált.

Mai élete

A település sokoldalú funkciói ellenére nem képes népességét megtartani. Népességének demográfiai struktúrája igen kedvező. Fiatal a korstruktúra, arányában itt a legkevesebb a 60 év felettiek aránya. A körzetben Pannonhalmán a legjobb a népesség átlagos iskolai végzettsége, itt van a legtöbb felsőfokú végzettségű ember. Bár a népesség gazdasági aktivitása csökkent, az napjaikban is megfelelő.

A munkanélküliség viszonylag alacsony, a kevésbé kvalifikált munkavállalókból kerülnek ki. A település sokoldalú szerepköréből és intézményhálózatából fakadóan jelentős munkaerővonzással bír, ugyanakkor a Sokoró vidékéről itt a legkevesebb az eljárók aránya. Pannonhalma csaknem színmagyar község, csupán elenyésző német és egyéb kisebbség él itt.

A város úthálózatának legnagyobb része szilárd, felületzárt útburkolat. A szennyvízcsatornázás folyamatosan végzett munka eredményeképpen 1997-ben 80%-os készültségű. A magánerős földgáz-beruházás 1996-ban befejeződött. Az elektromos energia- és az ivóvíz-szolgáltatás az egész településen megoldott. Saját hulladéklerakó telepe van, mely 10 környező település hulladékát képes fogadni. A telefonellátottság 1994 óta teljes, a jelenlegi igényeket kielégíti. 2000-ben Pannonhalma elnyerte a városi rangot.

A város lakóinak megélhetését a győri bejáró (ingázó) munkahelyeken kívül a helyi mezőgazdasági termelés adja, valamint az ehhez kapcsolódó feldolgozóüzemek: a Gabonaforgalmi Vállalat Keverőüzeme, a termelőszövetkezet nyúltápüzeme, a Sütőipari Rt. Sütőüzeme és nem utolsósorban a téglaipar helyi Téglagyára. A termelőszövetkezet közel 1900 ha földön gazdálkodik. A történelmi borvidék hagyományaihoz méltóan 200 hektáron szőlőt termesztenek, valamint a kapacitáskihasználás miatt a környék jó minőségű szőlőjét is felvásárolják. A tárolókapacitás mintegy 30 ezer hl. A bor helyi palackozásával jó hírnevet lehetne szerezni a városnak. A termelőszövetkezet további termelése a saját nyúltápüzem nyersanyagellátására irányul. Az üzem mintegy 400 vagon tápot állít elő. Jelentős exporttermékük a facélia, főleg német és holland megrendelésre. Ehhez jelentős mértékű magántermelés is hozzájárul. A Pannon Gabona Rt. Keverőüzeme 1966-ig malomként működött. A környék falvainak takarmányigényét szolgálja ki. Kapacitása évi 2400 vagon, tárolókapacitása 600 vagon gabona. A Győri Sütő Rt. Kenyérgyára 1976-ban épült. Feladata a környék kenyérrel és péksüteménnyel való ellátása volt (kapacitása mintegy 7, 5 ezer kg/nap volt), azonban már sok évvel ezelőtt bezárták. Mára már csak a romos, elhanyagolt épülete látható a település határában található győrsági leágazó környékén. A Téglaipari Rt. Téglagyára hagyományosan működő üzem. Nyersanyag tartaléka még kb. 20–25 évre elegendő. Évente 12–13 M db téglát gyárt.

A nagyrészt helyreállított Bencés Főapátság 1996-ban ünnepelte millenniumát, amikor is II. János Pál pápa ebből az alkalomból Győrbe és Pannonhalmára látogatott. 1997-ben, Szent Márton halálának 1600. évfordulóján szobrot szenteltek. A szobor a pannóniai születésű védőszentet, Tours egykori püspökét ábrázolja.

Népesség

A település népességének változása:

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 76%-a magyarnak, 1,2% cigánynak, 0,9% németnek, 0,2% románnak mondta magát (23,8% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 57,1%, református 2%, evangélikus 0,5%, görögkatolikus 0,4%, felekezeten kívüli 4,8% (33,4% nem nyilatkozott).

Nevezetességei

Pannonhalmi Bencés Főapátság A Főapátság a magyar történelem egyik kiemelkedően becses emlékhelye, egyházi és művészettörténeti központ, a világörökség része. A város gépkocsis és autóbuszos látogatóinak száma meghaladja az évi 200 ezer főt. Pannonhalma neve hazánk turisztikai térképén az egyik leglátogatottabb célpontnak számít. Pannonhalma természeti adottságai és a főmonostor vonzereje miatt a település a turisztikai iparágra van berendezkedve. Szállodái, panziói minden kényelmet kielégítenek. – Az apátsághoz kapcsolódik a Pannonhalmi Bencés Gimnázium, Egyházzenei Szakközépiskola és Kollégium.

Az elmúlt években az apátság kortárs építészetével is ismertté vált. A Diákkápolna és az új fogadóépület mellett a zarándokházak és az erdei kápolna is kiemelkedő alkotás. Ez utóbbiak 2011-ben elnyerték a Média Építészeti Díját is.

Pannonhalmi Tájvédelmi Körzet (TK) 1992-ben hozták létre 7042 ha-on. Területileg tagolt. Főbb részei:

• az Erebe-szigetek és a Dunával határos egyéb, kiemelkedő természeti értékkel bíró területek (Gönyű és Komárom között). Az őszi és téli vonulások idején kap fokozott jelentőséget. A jeges-, a hegyi-, a kontyos-, a nyílfarkú és más récefajok, parti madarak keresik fel előszeretettel,
• a kisalföldi meszes homokpuszták (Győr–Komárom–Kisbér háromszögben). Nyílt, záródó és zárt homokpusztai gyepek, töviskés, bozótos, borókás, szürke nyáras, homokpusztai kocsányos tölgyerdők, árvalányhaj, fekete kökörcsin, pókbangó. Említésre méltó a fekete gólya, a búbos banka, a barna kánya és a gyurgyalag.
• a Pannonhalmi-dombság pannonhalmi, csanaki és szemerei vonulatai
• Régen található volt itt egy sípálya is, amely már nagyon régen megszűnt. A maradékát Pannonhalma és Pázmándfalu határában találhatjuk meg. Maga az a rész ahol lehetett síelni a pázmándhegyen van, de itt is már csak szánkózni lehet. (Ezen kívül már sok éve nem esett elég hó a síeléshez.) Ezt a rég elhagyott és szétesett pályát pedig szántóföld veszi körül, így az odajutás is nehézkes, azonban a vállalkozó kedvű túrázók számára ajánlott, hiszen a kilátás innen még jobb mint az Apátság előtti kilátó-szekcióból.

Szent István bronzszobra, Török Richárd alkotása

Horváth György Fazekasháza

Aba-Novák Vilmos: al secco , a falat burkoló száraz vakolatra, enyves kötőanyaggal felvitt festménye a pannonhalmi Millenniumi emlékkápolna kupoláján - Szent István koronafelajánlása, 1938-1941)

Itt született

• 1733-ban Istvánffy Benedek zeneszerző, karnagy, orgonista.

Testvértelepülései

• Engen, Németország
• Alsószeli, Szlovákia

Források

• dr. Fekete Mátyás: Győr-Moson-Sopron megye kézikönyve (Szekszárd 1998) ISBN 963-9089-00-1 Ö; ISBN 963-9089-07-9
• Bunovácz Dezső:CEBA (főszerkesztő: dr. Kasza Sándor) Győr-Moson-Sopron megye kézikönyve (Kaposvár, 2004) ISBN 963-9089-94-X

További információk

• Pannonhalma város honlapja
• Pannonhalma.lap.hu
• Légi felvételek Pannonhalmáról
• A bor katedrálisa – Pannonhalmi Apátsági Pincészet
• Horváth Sándor Domonkos - Vehrer Ferencné - Kucska Ferenc: Győr-Moson-Sopron Megye jegyzőinek almanachja (Győr, 2000) 282-283. o. ISBN 963 7586 70 9