A film címéhez méltóan egyedül néztem meg a legújabb Star Wars-művet. Aggódva figyeltem az első előzeteseket, mivel számomra Han karaktere összenőtt Harrison Ford színészi játékával. Nem értettem Emilia Clarke-ot sem, hogy miért pont ő, mi az az extra, ami őt, mint színésznőt indokolttá teszi ebben a filmben.
Szerencsére a film elcsitított pár aggodalmat, de azért nem muzsikált tökéletesen. Amit vártam: megtudom, hogy lett Han a legendás csempész, akibe belebotlott két ember és két droid a Tatooine-on, miként találkozott a wookie-idézetek ősatyjával, Chewbaccával és a legendás Landoval, valamint mégis hogy jutott a Millenium Falconhoz.
A színészválasztás számomra már érdekes volt. Alden Ehrenreich munkásságát eddig nem nagyon követtem, valószínűleg ezután sem fogom. Bár igyekezett kihozni a karakterből, amit lehetett, de sajnos nagyon érződött Ford művész úr árnyéka. Nyilván nehéz előzményfilmet csinálni egy karakterről, akit a közönség a szívébe zárt, és rengetegszer idézett is, de akkor is ki kell mondani: nem sikerült annyira jól. Vannak kikacsintások a későbbi történések felé, a karaktert formáló eseményeket is megismerjük, ami hasznos, de nagyjából lábjegyzet szinten. Hiába konzultált Forddal, Ehrenreich (többet nem írom le a nevét) játéka messze nem éri el a már megszokott karakteri vonalat.
No meg persze ott van Clarke kisasszony is. Szerencsére el lehet vonatkoztatni a sorozatbeli khaleesi szerepétől, és teljesen tiszta lappal tudja bemutatni Q-ra-t, de nem tűnt indokoltnak a jelenléte. Az utóbbi időben nagyon felkapták, szépen kapott szerepeket is, csak ebben az alkotásban nem tudom, miért. Nem brillírozott, nem volt pótolhatatlan a vásznon, ami sajnálatos, főleg Woody Harrelson mellett, aki majdhogynem egyedül vitte a filmet a hátán.
Kapunk nagyon szép történeteket, mivel több szereplő is bemutatásra kerül, mindegyik kellően kidolgozva a karakter szintjéhez – mellékszereplőről csak részleteket, és így tovább. Helyenként van egy adag humor, ami kell is, különben nagyon borongós, zord világ lenne – nem mintha nem kéne annak lennie, hiszen épp a Birodalom „rak rendet” az univerzumban, de depressziósan jöttem volna ki a filmről a poénok nélkül, no meg a forradalom egyik legendás alakjának felemelkedését ismerjük meg, nehogy már ne legyen életkedve a nézőnek a stáblistánál…
Alig említettem, pedig a közönség fele miatta volt ott: Chewbacca. Ide mindenki képzeljen egy tetszés szerinti Wookie Coelho idézetet. Jól jelenítették meg, és kellően fontos karakter tudott maradni végig. Kellemes meglepetés volt Donald Glover Lando Calrissianja. Nekem ez a karakter igenis tetszett, passzol az eredeti trilógiában megismert figurához, és volt annyira színes és kellemes, hogy ellensúlyozta a gyengébbeket.
Végül, de nem utolsóként: az a gyönyörű képi világ. De komolyan, fantasztikus volt. Számomra a Zsivány Egyes/Rouge One nem volt egy nagy élmény, csalódtam benne, de a Solo hozta, amit az „elődje” nem tudott. Megkaptam az átvezető filmet a két trilógia közé, utalgatásokkal, valamennyi politikai háttérrel, új és régi szereplőkkel, háttértörténettel, apró, már-már easter eggként aposztrofálható információkkal… Nagyon eltalált film, még akkor is, ha a színészi játékok néhol nem passzolnak teljesen (hozzá kell tenni, hogy azért érezhető volt az elvárás a rajongói közönség felől, ami gyakran csúcsosodik fintorokban és szájhúzogatásban)
A zenékkel nem volt semmi baj, jól kísérték a hangulatot és az eseményeket, a film adott egy betekintést Han múltjába és egy kitekintést a galaxis akkori helyzetére. A kettő elegye szerintem egy stabil koktélt hozott létre, amiben a nagyon akadékos nézők találhatnak hibát, de akik egy kicsit is szeretik a Star Wars világát, van bármilyen filmes relikviájuk, holmijuk vagy tetkójuk ez alapján, vagy tudnak egy teljes wookie idézetet, nos, ők nagy valószínűséggel élvezni fogják a filmet.
Szerintem: 
Hazai bemutató: 2018. május 24.
Hazai forgalmazó: Forum Hungary
A Te véleményed is számít!