A kisgazda államminiszter

Tildy érezte, hogy szabadon bocsátása azzal a veszéllyel járhat, hogy mint erkölcsileg hiteles személyt megpróbálják a kommunisták által irányított Hazafias Népfrontba bevonni. A szabadulás pillanatában még nem tudta, hogy közvetlenül előtte engedték el az ÁVH jászberényi börtönéből régi harcostársát, Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt volt főtitkárát, akit 1947. február 25-én a Vörös Hadsereg hurcolt el.

A forradalom kitörésekor Tildy rádión követte az eseményeket. Egyre ellentmondásosabb híreket hallott, egyszer csak döbbenten látta a párt központi lapjának címoldalán, ahol az új Nagy Imre-kormány megalakulásáról adtak hírt, hogy a kommunista miniszterek között ott szerepelt az ő és Kovács Béla neve is. Ezzel akartak a felkelőknek üzenni: ha ez a két történelmi személyiség már a kormány tagja, akkor nyugodtan letehetik a fegyvert.

Tildy Zoltán megérkezése a Parlamentbe döntő változást hozott az események sodrában. Október 29-én mondta első rádióbeszédét:

"Magyarok! Drága testvéreim!

Nyolcesztendei internáltság után, újra szabadon szólhatok hozzátok. Sorsotok iránt, a magyar nép sorsa iránt érzett felelősség késztetett arra, hogy részt vegyek Nagy Imre kormányában. Nagy Imre kommunista, én nem vagyok az, de mindketten, a kormány többi tagjával együtt, elsősorban magyarok vagyunk, hű fiai hazánknak, akik egy célt látunk magunk előtt, végleg felszámolni a múlt hibáit és bűneit, lerakva szilárd és biztos alapját népünk boldogulásának, biztosítani a nemzeti függetlenséget és szabad életet. Elvetjük azt a gazdaságpolitikát, amely népünktől, attól a nemzedéktől túlzott és sokszor elviselhetetlen áldozatot követelt a távoli jövendő érdekében. Ez a mai nemzedék szabad és nyugodt nemzeti életet akar élni.

Mai és ezután következő intézkedésekből, nem üres szólamokból, de bátor tettekből láthatjátok, hogy Nagy Imre kormánya ezt a célt akarja és fogja megvalósítani. Nem egyedül: veletek, az egész magyar néppel... Az ifjúságot ma nemcsak arra kérem, hogy a becsülettel kezdett, becsülettel vívott harcot most már a haza és a nép érdekében, jövendőnk érdekében becsülettel fejezze be, hanem hogy készüljön fel azonnal az országépítő munkára..."

A beszéd azon a napon hangzott el, amikor Tildy először vett részt a nemzeti kormány ülésén, és amelynek jegyzőkönyvéből világosan ki lehet olvasni, hogy milyen harcot kellett vívnia a régi kommunista nómenklatúrával. Már ezen a minisztertanácson is érezhető, hogy Nagy Imre bizonytalansága miatt Tildy adott döntő lökést az eseményeknek. Megérkezése után elrendelte, hogy szedjék le a vörös csillagot a Parlament kupolájáról. Titkárságára özönlöttek a legkülönbözőbb társadalmi rétegek küldöttei, kérésekkel, panaszokkal keresték fel. Hozzá fordult az alakuló szociáldemokrata párt, éppen úgy, mint az egyházak, így az ő kezében futottak össze Mindszenty József bíboros kiszabadításának és Budapestre hozatalának szálai is.

1848 ÖRÖKÖSEI

Nagy Imrében akkoriban még erősen éltek a múltbeli reflexek, és jóllehet már miniszterelnök volt, az október 28-i minisztertanács idején még a pártközpontban tartózkodott. A demokratizálódás útján az újabb lépés megtételéhez Tildyre volt szükség. Október 30- án a szűkebb minisztertanácson Tildy javaslatot tett arra, hogy vissza kellene állítani a többpártrendszert. A kormányülés foglalkozott azzal a kéréssel is, hogy a kormánynak Moszkvához kell fordulnia a szovjet csapatok kivonulásának felgyorsítása érdekében.

Ezekről a napokról hű képet fest a szabadságharc leverése után megjelent kommunista pamflet Szenes Imre újságíró tollából: "A Nagy Imre-vezetés, az események és az egész akkori helyzet, no meg az alakuló Kisgazdapárt szinte ösztönzést és alkalmat nyújtottak Tildy Zoltán régi értelemben vett, polgári politikusi törekvésének újjáéledésére. Persze téves lenne azt hinni, hogy Tildy Zoltán csupán az események tehetetlen játékszere volt. Ellenkezőleg, ahogy a kormányba került, nyomban az események egyik céltudatos irányítójává nőtte Nagy Imre letérése a marxista-leninista útról, és már régről közismert szervezőképtelensége, nehéz helyzetekben megnyilvánuló tehetetlensége."

MINDSZENTY VISSZATÉRÉSE

Október 30-án, miután megszületett a döntés a többpártrendszer visszaállításáról, Tildy Zoltán a rádióban 13 óra 28 perckor így szólt Magyarország népéhez:

"Megvalósult a nemzet akarata, és győzött a nemzeti forradalom... Mély meghatódottsággal állok a mikrofon előtt. Nem írtam le beszédemet, s ezért talán nem lesz folyamatos. De szívem mélyéből köszöntöm a magyar ifjúságot. A magyar nemzet előtt kijelentem - és az egész világ előtt -, hogy ezek a fiatalemberek, katonák és munkások, kik velünk harcoltak, nemcsak érdemesek az 1848-as márciusi ifjak nevére, de túltettek 1848. március 15-én hősi harcukkal.
És... eredményeikkel. Amit még a magyar nemzet tehet, az az, hogy azt a napot, amikor a küzdelem megindult, nemzeti ünneppé nyilvánítja a hősi harcuk emlékére... A nemzeti kormány katonai tiszteletadással fogja eltemetni a forradalom hőseit, és gondjaiba veszi a sebesülteket és azon hősök családját, akik a harcban elestek..."

Egyúttal bejelentette, hogy Kós Pétert, Magyarország volt ENSZ-küldöttét visszahívták, és új képviselőt fognak kinevezni.

A Független Kisgazdapárt megalakulása után Kovács Bélát választották meg a párt elnökének, Tildy Zoltán az intézőbizottságon keresztül közvetve irányította pártjának munkáját.

A szabadságharc második szakasza október 31-én vette kezdetét. A minisztertanácsi ülésen nagy hangsúlyt kapott a Varsói Szerződés kérdése. Tildy Zoltán nagy reményeket fűzött az Anasztaz Mikojannal, a Szovjetunió miniszterelnök- helyettesével való találkozóhoz. Tisztában volt azzal, hogy a nemzeti függetlenség elnyerése Moszkvától függ, mivel Magyarország nem várhatja el, hogy a nyugati világ az 1945-ben kialakult status quót megváltoztassa. Erre mutattak a nemzetközi események is. Baljós figyelmeztetésként a találkozó napján folyamatosan érkeztek hírek arról, hogy az országba újabb szovjet csapatok vonulnak be, megszállják a fő stratégiai pontokat, bekerítik a városokat és elfoglalják a repülőtereket.

Tildy a tárgyalásra indulás előtt azt mondta: "Azt javaslom majd, hogy ha a rend helyreállt, baráti magyar delegáció menjen Moszkvába; a Varsói Paktumban való tagságunk helyett kössünk teljesen új szerződést a kölcsönös tisztelet és egyenlőség alapján. Remélem, megértik a helyzetet."

Tildy előtt csakúgy, mint 1945-ben, a finnországi megoldás lebegett, amely külpolitikailag Moszkvával barátságot hozott létre, de ennek fejében belpolitikailag független helyzet megteremtését célozta.

A tárgyaláson a szovjet miniszterelnök- helyettes biztosította Tildyt, hogy mivel a szovjet csapatok nem a Varsói Szerződés alapján tartózkodnak itt, kivonják őket. Az ígéret nem csak üres szólam volt, hiszen az SZKP elnökségének üléséről készült jegyzőkönyv igazolja, hogy Mikojan ellenezte a magyarországi intervenció tervét.

Október 31-én a minisztertanács foglalkozott Mindszenty bíboros sorsával is, mivel Tildy október 30-án egy munkásküldöttség előtt felvetette, hogy kívánatosnak tartaná, ha Mindszenty József hercegprímás visszatérne Esztergomba, és a prímási teendők ellátásával részt venne abban a nemes küzdelemben, amely hazánknak e történelmi napjaiban minden igazi hazafira vár. Tildy utasítására Keresztes őrnagy felhívta Rétságon Pálinkás őrnagyot, és közölte vele, hogy Mindszenty bíborost hozzák fel Budapestre, a budai Úri utcában lévő érseki palotába. Pálinkásék a parancsot végrehajtották, s Budapestre érkezésük után jelentkeztek Tildy Zoltánnál. A kormány tagjai közül ő volt a legalkalmasabb, hogy a bíborost felkeresse az Úri utcában.

November 1-jén több minisztertanácsot is tartottak, mert további szovjet csapatok özönlöttek be az országba. A kormány negyedik ülése döntötte el, hogy felmondják a Varsói Szerződést, és kinyilvánítják Magyarország semlegességét. Ehhez a döntéshez is Tildy adta meg a döntő lökést, Nagy Imre köréből még Losonczy Géza támogatta a kezdeményezést.

A minisztertanácsban részt vett Andropov nagykövet, a KGB későbbi főnöke, aki többek között ezeket jelentette Moszkvába:

"Ma, november 1-jén 19 órakor meghívást kaptam az MNK Minisztertanácsa szűk kabinetjének ülésére. Az elnöklő Nagy Imre meglehetősen ideges hangnemben tájékoztatta a résztvevőket, hogy még kérdést intézett a szovjet nagykövethez azzal kapcsolatban, hogy szovjet csapatok lépték át a magyar határt és az ország belseje felé nyomulnak. Nagy magyarázatot ťköveteltŤ e kérdésben. (...) Eközben egyre-másra, mintegy támogatást várva, Tildy Zoltán felé tekingetett. Tildy méltóságteljesen viselkedett. Rögtön Nagy Imre után beszélt, sokkal barátságosabb, higgadtabb hangnemben. Azt mondta, ha a szovjet csapatok továbbra is folytatják előnyomulásukat Budapest felé, abból botrány lesz, s a kormány lemondásra kényszerül. Tildy szeretné megelőzni azt, hogy a munkások haragja a Szovjetunió ellen forduljon. Tildy azt mondta, ragaszkodik ahhoz, hogy a szovjet csapatok - legalábbis azok, amelyek nem a Varsói Szerződés értelmében érkeztek Magyarországra - haladéktalanul kezdjék meg a kivonulásukat."

A november 2-i minisztertanácson döntés született arról, hogy a szovjet csapatok kivonásáról folytatandó tárgyalások Varsóban történjenek, és az öttagú küldöttség élére Losonczy Gézát jelölték. Kijelölték az ENSZ közgyűlésére utazó küldöttséget is, melynek élén Nagy Imre állt, míg helyettese Tildy Zoltán volt. Ebben a küldöttségben kapott helyet Kovács Béla és az akkor Bécsben tartózkodó Kéthly Anna is.

Ezen a napon Tildy Zoltán beszélt Nagy Ferenccel, aki Bázelből hívta fel telefonon, és megkérdezte, hogy mint volt miniszterelnök fellépjen-e az ENSZ-ben a Nagy Imre-kormány érdekében. Tildy arra kérte Nagy Ferencet, hogy inkább a Szabad Európa Rádiónál tegyen lépéseket, hogy egyes kommentátorok ne tüntessék fel negatív színben Nagy Imrét.

Tildy annak ellenére, hogy érezte, szíve egyre nehezebben működik, továbbra is teljes energiával próbált helytállni. Amíg minden erejét latba vetette, nem tudott arról, hogy a Nagy Imre-csoporthoz tartozó Szántó Zoltán megállapodott, hogy Nagy Imre és munkatársai esetleg igénybe veszik a jugoszláv követség védelmét.

Tildynek még sikerült november 2-3-án bevonni a kormányzati munkába azokat a pártokat, amelyek 1945 után a Független Kisgazdapárt koalíciós partnerei voltak. A szociáldemokraták részéről - Kéthly bécsi tartózkodása miatt - Kelemen Gyulával, Fischer Józseffel tárgyalt, míg B. Szabó István személyében a kormányba került a harmadik kisgazdapárti miniszter is. A Petőfi Pártról sem feledkezett el. Először úgy volt, hogy a párt Farkas Ferencet jelöli a kormányba, de Tildy Zoltán közbenjárására Bibó István lett államminiszter.

November 3-án, szombaton még sor került egy nemzetközi sajtóértekezletre, ahol a kormányt Tildy Zoltán és Losonczy Géza képviselte. A szovjet küldöttséggel folytatott aznapi tárgyalásokról kérdezték őket a nagy nyugati lapok tudósítói. Közben Tildy nem felejtkezett meg arról sem, hogy megkérje Hamvas Endre püspököt és a bazilika plébánosát, hogy beszéljenek a bíborossal, mielőtt a rádiószózatra sor kerül. "Amikor 1956. november 3-án - írja Mindszenty bíboros emlékiratában - este 8 órakor felolvastam a rádióban a nemzethez intézett szózatomat, Tildy Zoltán helyettes miniszterelnök is mellettem ült. Könnyezett. Beszédem végén Nagy Imre és miniszterei nevében köszönetet mondott a ťnagy segítségért Ť, amit szózatommal a nemzeti kormánynak nyújtottam. Különösen megköszönte a munkára szóló felhívást, a semlegesség helyeslését és követését, a magánbosszú elítélését, a pártatlan bíróságok illetékességének kiemelését és a pártoskodás helytelenítését." A bíboros beszéde éppen akkor hangzott el, amikor a magyar kormányküldöttség elindult Tökölre, a szovjet főhadiszállásra, hogy ott folytassa a tárgyalásokat a szovjet megbízottakkal.

KÖNNYES SZEMEKKEL

November 4-én, a hajnali órákban a szovjet hadsereg megindította a második inváziót Budapest ellen. Tildy azonnal elrendelte, hogy Mindszenty bíborost hozzák át a Parlamentbe. Lement a rádiósszobába, ahonnan a Szabad Kossuth Rádió sugározta adását. Nem sokkal később megérkezett Nagy Imre és Donáth Ferenc. Ekkor született meg az ötmondatos közlemény, melyet Nagy Imre 5 óra 20 perckor olvasott be. Tildy Zoltán azonnal intézkedett, hogy a parlamenti őrség tisztjei hozzák be a kormány tagjait. A miniszterek közül csak B. Szabó Istvánt és Bibó Istvánt sikerült elérni. Kovács Béla az Egyesült Államok nagykövetségén keresett menedéket. Tildy azután kereste a miniszterelnököt, de akkor tudta meg, hogy Nagy Imre kíséretével elhagyta a Parlament épületét. Tildy magára maradva intézkedett, hogy csak az ő hozzájárulásával lehet közleményt beolvasni a rádióban. Leállíttatta Nagy Imre beszédé...ek sugárzását, és engedélyezte Háy Gyula író felhívásának közlését a világ íróihoz, tudósaihoz, művészeihez. Lassan közeledtek a szovjet páncélosok, amelyek közben elvágták a Buda és Pest közötti összeköttetést. A Parlamentet a 33-as esztergomi páncélosegység őrizte.

Tildy szobájába megérkezett egy ezredes, a védelem katonai parancsnoka, miután a szovjet páncélosok körülzárták a törvényhozás épületét. Tildy meghallgatta a parancsnok jelentését; úgy döntött, hogy az ellenállás értelmetlen, csak rövid ideig késleltetné az épület bevételét. A katonák nem akarták megadni magukat, a parancsnok még egyszer visszament Tildyhez, aki könnyes szemmel fogadta. Tildy ismét kijelentette, nincsen más megoldás, csak a megadás. Miután meggyőződött róla, hogy Mindszenty még hajnalban megérkezett az Egyesült Államok követségére, szobájába kérette B. Szabó Istvánt és Bibó Istvánt, és közölte velük, hogy tőle függetlenül menjenek ki az épületből, mert ha vele vannak, abból csak bajuk lehet. Majd elbúcsúzott a titkárság tagjaitól és a katonáktól, és kilépett a Parlament kapuján.