Aki behozta az Erdőt az Akadémiára: Solymos Rezső (1929 – 2019)

Solymos Rezső az erdős vasmegyei Hegyháton, Bejcgyertyánoson, egy tanítócsaládban született. Életét, munkásságát, szakmai ethoszát ez a környezet döntően meghatározta. Erdőmérnöki diplomát szerzett, és már gyakorlati munkája során létesített erdőnevelési és fatermési kísérleteket. Szakmai érdeklődése az erdei fák növekedési törvényszerűségei iránt vitte tudományos pályára. 1961-től az Erdészeti Tudományos Intézet vezető kutatója, a fatermési kutatások ujjászervezője. Irányításával hozták létre a hosszúlejáratú erdőnevelési és fatermési kísérleti területek országos hálózatát, amely alapul szolgált a fő hazai állományalkotó fafajok fatermési tábláinak megújításához, az erdőnevelési modelltáblák megalkotásához. Korszerű erdőfelújítási és erdőnevelési irányelveket határozott meg a természetközeli erdőgazdálkodásban is. Szakmai pályája betetőzéseként, 1983-tól nyugdíjazásáig a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Erdészeti és Faipari Főosztálya szakmai vezetőjeként szolgálta az erdőgazdálkodás biológiai és műszaki fejlesztését.

Tudományos szervező tevékenységét az MTA Agrártudományi Osztálya Erdészeti Bizottságában folytatta, melynek 1985 és 1993 között elnöke volt. Publikációs tevékenysége során nagy súlyt helyezett a szakmapolitikai kérdések tudományos megalapozására és a tudományos eredmények népszerűsítésére. Összes publikációinak száma 575. Hosszú időn keresztül az egyik legrégebbi hazai szaklap, „Az Erdő”, valamint az „Erdészeti Kutatások” folyóirat főszerkesztői feladatait is ellátta. 2005-ben kezdeményezte az MTA angol nyelvű folyóiratának, az „Acta Silvatica et Lignaria Hungarica” megalapítását, ezzel segítve a hazai kutatási eredmények nemzetközi elismertetését. A különböző szakterületű kutatóhelyek közti együttműködés elősegítésére 2003-ban újraalapította a híres soproni polgármester, Christoph Lackner által 1604-ben alapított Soproni Tudós Társaságot, amely a VEAB keretében ma is aktívan, 11 szakbizottsággal működik. Számos hazai és külföldi kitüntetés birtokosa, 1979-ben gyakorlati eredményeiért akadémiai díjban is részesült.

Elismert munkássága alapján 69 évesen, 1998-ban választották meg az MTA levelező tagjának, majd rendes tagnak. Az MTA Agrártudományi Osztálya ugyanebben az évben osztályelnök helyettesnek választotta meg. Dohy János elnök hosszas betegsége alatt, de facto elnökként vezette az Osztályt. Valószínű legmaradandóbb kezdeményezése ebben az időszakban az Akadémiai Emlékerdő létrehozása 2000-ben, az MTA alapításának 175 éves jubileuma alkalmából. Helyszínéül a soproni Páneurópai Piknik Emlékparkot választotta, ezzel kiemelve a tudomány határok nélküliségét. Azóta az MTA elnöke részvételével évente megemlékezésre kerül sor Nagycenken, a Széchenyi mauzóleumban, majd fa ültetéssel emlékeznek meg Sopronpusztán.

Solymos Rezső többször hangoztatott program-koncepciója volt az Akadémián: „az erdőt be kell hozni az Akadémiára – és az Akadémiát ki kell vinni az erdőre!” Az Akadémiai Emlékerdő révén ez a gondolata elhunyta után is fennmarad.

Mátyás Csaba