Kevesen hallották még a maláj Mohd Mokhtar bin Dahari nevét, aki - állítólag - 125 gólt lőtt a maláj labdarúgó-válogatottban. A FIFA azonban ebből csak 89-et ismer el, ezért lehet most a portugál Cristiano Ronaldo a világ legeredményesebb góllövője. Hogy bin Dahari állítólagos 125 góljából mennyi volt a fantomtalálat, azt ma már senki sem tudja.
A mögöttünk lévő világbajnoki selejtezők nemcsak fontos, sorsdöntő mérkőzéseket hoztak, hanem a világ labdarúgásának talán legjobb formában lévő két támadójának újabb sikereit. Ezzel Cristiano Ronaldo és Robert Lewandowski újabb szintet lépett.
Cristiano Ronaldo szeptember első napján az Írország elleni vb-selejtezőn megszerezte a válogatottban a 110. és 111. gólját. Ennél több gólt senki sem szerzett nemzeti csapat mezében a történelem során. A korábbi rekordot az iráni Ali Daie tartotta, már ha hinni lehet a statisztikáknak. Mögötte pedig harmadik helyen egy maláj futballista áll. Először vele ismerkedjünk meg, mert az is lehet, hogy még mindig ő az első! Mohd Mokhtar bin Daharinak hívják, de aki még soha nem hallott róla, az nagyon ne szégyellje magát.
És aki semmit nem tud Malajzia focijáról az se! Nem nagyon volt olyan korszak a labdarúgás történetében, amikor a délkelet-ázsiai ország válogatottjára érdemes volt odafigyelni. És ez a focista a hazáján kívül soha, sehol nem játszott. Mivel 1953-ban született, ezért a '70-es, '80-as években volt aktív. A klubhűség szobrát meg lehetne róla mintázni, mert 18 éves pályafutása egészét a Selangor nevű csapatban töltötte. A hivatalos adatok szerint 142 mérkőzésen lépett pályára a nemzeti 11-ben, és ezek során 89 gólt lőtt. Igaz, van olyan forrás, amely szerint csak 131 meccsen játszott. Más szerint meg 167 találkozón 125-ször volt eredményes. Van némi különbség az adatok között. És az nem elhanyagolható, hogy ha az utóbbi lenne az igaz, akkor még most is ő lenne a válogatott mezben legtöbb gólt szerző focista a világon. Ezen a téren van némi bizonytalanság.
Egy biztos: a maláj futball Dahari pályafutása során élte virágkorát, 1976-ban és 1980-ban még az Ázsia-kupára is eljutott. Ami azért akkoriban nem képviselt túlzottan magas nívót, de valamilyen formában rögzültek az eredmények azokból az időkből. Ezekből a (kétes hitelességű) jegyzőkönyvekből az olvasható ki, hogy az 1976-os tornán a maláj válogatott egyetlen gólját Dahari szerezte. Az 1980-as esemény maláj góllövőit már nem nagyon ismeri az utókor, lehet, hogy minden megszerzett (továbbá elképzelt) gólt neki adtak, így jöhetett össze az a 125. A FIFA mindenesetre 89-et hisz el, és ezzel ezen a listán harmadik. Daharit sajnos már nem lehet megkérdezni a góljai számáról (bár valószínűleg úgysem tudná), mert gyakorlatilag még játékoskorban, 37 évesen betegség következtében meghalt.
Ha elfogadjuk, hogy Dahari az örök góllövőlista harmadikja, akkor a második is ebből a régióból, vagyis az ázsiai szövetség felségterületéről származik. Mivel ő később játszott, az ő adatai inkább hihetőek. Az iráni Ali Daie-nak nemcsak a neve ismerős a már nem teljesen fiatal fociszurkolók számára, hanem a fizimiskája is. Ő ugyanis azokban az időkben játszott a Bundesligában, amikor annak eseményeit már hazánkban is lehetett követni. A legnagyobb sikereit a Herthával érte el, de a legfontosabb állomás az életében a Bayern München volt. Előtte még játszott három különböző teheráni csapatban, majd a katari Al Saddtól 28 évesen került Európába, azon belül Németországba. Első ottani szezonjában 25 meccsen hét gólt rúgott az Armínia Bielefeldben.
Ám a csapat utolsóként kiesett. Az iránit viszont a nagy terveket szövögető Bayern München szerződtette, az ott semmit nem nyújtó olasz, Ruggiero Rizzitelli helyére, Giovane Elber, Carsten Jancker és Alexander Zickler mellé. Teljesen érthetetlen döntés volt, hiszen az akkori edző, Ottmar Hitzfeld két csatárral játszatta bajor gárdát, és a másik három egyértelműen előtte volt a rangsorban. Ám Hitzfeld ekkor találta fel a ma már sok edző által alkalmazott rotációt, így Daei 23 meccsen is pályára léphetett a bajnokságban az aranyérmet szerző csapatban. A Bajnokok Ligájában négy találkozón becserélte őt, közte a két elődöntőn is. Így BL-ezüstérmes, ám egy év után innen is tovább állt. A Herthában akkor játszott, amikor az a legnagyobb nemzetközi sikerét elérve továbbjutott az első csoportkörből az elitligában. Daei két góljával nyert a német főváros csapata a Chelsea ellen, és az ő találatával lett 1-1 az AC Milan otthonában. Az olasz csapatot kiütve jutott a legjobb 16 közé a Király Gábort és Dárdai Pált is a soraiban tudó csapat. Öt Németországban töltött év, és 107 Bundesliga1-es mérkőzés után, 33 évesen költözött vissza Ázsiába. Előbb az Egyesült Arab Emirátusokban játszott, majd otthon, Iránban. Közben folyamatosan alapember volt a válogatottban, így jött össze elvileg a 148 találkozó és a 109 gól. Vagy 108. Mert a hivatalos listán egy 2003-as, Dél-Korea elleni találatot vitatnak. Valószínűleg nem ez az egyetlen nem egyértelmű pont az iráni hazai góltermelését illetően, mert abban a térségben a statisztika készítés sem megy jobban, mint a foci.
Vélhetően olyan találkozókat is hivatalos nemzetközi mérkőzéseknek minősítenek, melyeket Európában biztosan nem tennének. Mert ha csak a komolyan vehető meccsek kerülnének be a statisztikákba, akkor aligha lenne ezen a listán az első 10 között az említett két focistán kívül az iraki Hussain Said, az Egyesült Arab Emirátusokból Ali Mabkhout, a kuvaiti Bashar Abdullah, az indiai Sunil Chhetri, a japán Kunishige Kamamoto és (az afrikai térséghez tartozó) zambiai Godfrey Chitalu. Szerencsére a legjobb 10 között ott található a jelenleg már 111 gólos Ronaldón kívül még négy korszakos zseni is, akiknek a neve ismert minden focirajondó előtt.
84 válogatott góljával minden idők negyedik legeredményesebbje Puskás Ferenc.
77-el (holtversenyben) hetedik Pelé, eggyel szerzett kevesebbet Lionel Messi. A 10. pozícióban pedig negyedmagával szerepel Kocsis Sándor, 75 találattal.
Ha csak az európai focistákat nézzük, akkor Ronaldo mögött Puskás második, Kocsis harmadik. Sajnos már nem sokáig! Mert érkezik a bevezetőben említett másik mai csatárzseni: Robert Lewandowski. A lengyel 69-el kezdte ezt a válogatott-etapot, ezzel az európai listán az ötödik volt. A 68. gólját az Eb-n szerezte, ez azért fontos, mert ennyivel fejezte be a pályafutását a német nemzet nemrég elhunyt bombázója, Gerd Müller. Az első német aranylabdás az 1971-72-es szezonban a Bayern München csapatával felállított, évtizedeken keresztül felülmúlhatatlannak hitt csúcsát ( 40 bajnoki gól egy évben) május 22-én a lengyel 41-re írta át, majd június 23-án, a válogatott-gólok tekintetében előbb utolérte, majd elhagyta elődjét.
Az a lengyel és a német nemzeti 11 közti különbség miatt fordulhat elő, hogy míg Lewandowski a 68. góljával csak szépített Svédország ellen egy olyan meccsen, mely után csapata nem jutott a legjobb 16 közé az Eb-n, addig Müller 68. találata az 1974-es világbajnoki finálét döntötte el. Persze ettől a ténytől nem fékezett le a lengyel! Azon a találkozón megszerezte a 69-et, majd szeptember 2-án, Albánia ellen a 70-et. Majd szeptember 5-én San Marinóban megszületett a 71. és a 72. gólja is. Az előbbivel utolérte, az utóbbival megelőzte egy másik müncheni elődjét, Miroslav Klosét. Aki a múlt szezonban edzője volt ott, és külön foglalkozások keretében csiszolta a fejelő tudását.
72 góljával Robert Lewandowski jelenleg a negyedik helyen van az európai válogatottakban szerzett gólok tekintetében. Cristiano Ronaldón kívül még két játékos előzi meg. Kocsis Sándor és Puskás Ferenc.