Minden korábbinál több, átlagosan csaknem napi 5 esetben engedélyeztek idén nyár közepéig nemzetbiztonsági célú titkos információgyűjtést az Igazságügyi Minisztériumban. Ez július 19-ig összesen 928 jóváhagyott titkosszolgálati kérelmet jelent – derült ki a hvg.hu közérdekű adatigénylésére a tárcától kapott válaszból.

A Pegasus-botrány kirobbanásának másnapján kértük ki az addigi adatot, mivel az ügyben nyilvánosságra került első hírek alapján a korábbi években ilyen, miniszteri engedélyhez kötött titkos információgyűjtés során figyelhették meg egy mobiltelefonra települő alkalmazás segítségével az Orbán-kormány több kritikusát, civileket és újságírókat is.

A július 19-ig jóváhagyott engedélyek csaknem ezres száma azt jelzi, hogy idén igencsak megszaporodtak a nemzetbiztonsági célú megfigyelések. A nyár közepéig kis híján annyi ilyet hagytak jóvá az Igazságügyi Minisztériumban, mint 2015-ben egész évben. Tavaly több, 1285 információgyűjtést engedélyeztek, de ezt a számot az idei tempóval már október 4-én elérik. Az év végére pedig összejöhet akár az 1700 jóváhagyó aláírás is.

Az utóbbi évek – nemrég a 168.hu cikkében is közzétett – statisztikái alapján a tendencia egyértelmű: évről-évre több, miniszteri jóváhagyáshoz kötött, nemzetbiztonsági célú titkos információgyűjtést végeznek a titkosszolgálatok. Vagyis

egyre gyakrabban fordul elő, hogy valakit a tudta nélkül megfigyelnek, lehallgatnak, a leveleit elolvassák, és rögzítik, mi történik az otthonában.

A fentieket “minden az egyben” módszerrel képes megvalósítani a nemzetközi lehallgatási botrány főszereplője. Az izraeli NSO cég Pegasus-szoftvere a célszemély mobiljára települve képes minden azon tárolt és átmenő adatot – fotó, videó, internetes tevékenység, levelezés – továbbítani, valamint a kamera és a mikrofon bekapcsolásával a környezetet megfigyelni, rögzíteni.

A tavalyi 1285 engedély még nem is olyan sok, mivel a koronavírus-járvány csúcsévében, 2020-ban kissé visszaesett a nemzetbiztonsági célú titkos információgyűjtések száma. Előző évben, 2019-ben még 1340 ilyen eset volt, és 2018-ban sem sokkal kevesebb, 1282. Igazán az évtized közepétől lőttek ki a számok: a 2015-ös 1038 után 2016-ban 1151, 2017-ben pedig már 1256 engedélyt adtak ki.

Az engedélyezés gyakorlata az utóbbi években nem változott, pedig 2016-ban a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága ennek törvényi szabályozásáról kimondta, hogy sérti az Emberi Jogok Európai Egyezményét. Azért, mert a végrehajtó hatalmat képviselő miniszter nem tekinthető objektív, elfogulatlan külső engedélyezőnek, emiatt nem garantálható a visszaélésszerű megfigyelés sem.

Ami a miniszter személyét illeti, a jelenlegi tárcavezető, Varga Judit a botrány kirobbanása után azzal igyekezett távolítani magától az ügyet, hogy kijelentette: az engedélyeket nem is ő írja alá, hanem államtitkárára, Völner Pálra “szervezte ki” ezt a feladatot. Akárhogy is, a kérelmet előterjesztő titkosszolgálati tisztviselő mellett az engedélyt megadónak, az aláírónak is nagy a felelőssége.

A Medgyessy-kormány igazságügyi minisztereként ilyen kérelmeket annak idején szintén jóváhagyó Bárándy Péter erről a HVG-nek úgy nyilatkozott: “A legnehezebben körülhatárolható és a legkevésbé precízen meghatározható terület az, amikor nemzetbiztonsági sérelmek veszélyét akarják elhárítani, és ehhez kérnek engedélyt a leplezett eszközök alkalmazására.” Szerinte

ilyenkor a miniszternek egy alkotmányossági tesztet kell lefolytatnia: azt kell mondania a szolgálatoknak, támasszák alá, hogy ezek az információk csak leplezett eszközökkel szerezhetőek be, és ha ez valóban így van, akkor azt kell vizsgálni, szükséges-e és arányos-e az alapvető jogok ilyen mértékű korlátozása.

Az egyelőre nem tisztázott, hogy a magyar titkosszolgálatok figyeltek-e meg a Pegasus-szoftverrel rendszerkritikus civileket, ellenzéki politikusokat, ügyvédeket, oknyomozó újságírókat, miként arra a Direkt36 július 18-án, egy nemzetközi oknyomozás részeként közreadott cikke utal. Ám arra utaló közvetett bizonyítékokat találtak, hogy a titkos megfigyelések mögött magyar állami szervek állnak.

Ha így volt, tisztázandó, hogy mindez jogszerűen történt-e. Mindezt azonban szinte lehetetlen kideríteni, és még nehezebb a nyilvánosság számára megnyugtató módon bemutatni, mivel az ilyen titkos információgyűjtések részletei minősített adatnak számítanak, nem hozhatók nyilvánosságra, sőt börtönbüntetést kockáztat, aki ilyen titkos információkat tár a nyilvánosság elé.

A Pegasus-ügyben mindenesetre az ügyészség már nyomozást rendelt el, miután az Országgyűlés Nemzetbiztonsági Bizottságának jobbikos elnöke Stummer János, valamint Kálmán Olga, a DK politikusa is feljelentést tett. Az ügyben több beadvány is érkezett továbbá a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatósághoz (NAIH), melynek elnöke, Péterfali Attila szintén megindított egy vizsgálatot.

A parlament Honvédelmi Bizottsága mellett a legilletékesebb Nemzetbiztonsági Bizottság is vizsgálná a megfigyelési ügyet, ám eddig nem jártak sikerrel, mivel a témában összehívott rendkívüli ülést távolmaradássukkal bojkottálták a kormánypárti tagok. Így Pintér Sándor belügyminiszter is hiába ment oda, hogy – korábbi ígéreteinek megfelelően – zárt ülésen adjon tájékoztatást a testületnek.

Pintér Sándor egyébként a botrány kipattanása óta következetesen állítja, hogy “2010. május 29. óta a magyar nemzetbiztonsági szolgálatok illegális megfigyelést nem folytattak és nem folytatnak.” Magabiztosságának oka lehet, hogy – miként 2016-ban ő maga fogalmazott – “egyetlen ember sincs, akit törvényes körülmények között ne lehetne megfigyelni, lehallgatni, felderíteni tevékenységét”.

Éppen az ezt lehetővé tevő magyar törvényi szabályozást kifogásolják jogvédők. Köztük Szabó Máté Dániel, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) szakmai igazgatója is, mondván: “Valóban olyanok a törvényeink, hogy bárki törvényesen lehallgatható. Ettől még nem lesz a polgárok titkos megfigyelése jogszerű. Márpedig, ha igaz, amiről szó van, az visszaélésszerű hatalomgyakorlás.”

Nem mellékes, hogy a legális, sok ország titkosszolgálata által használt Pegasus-kémszoftvert a forgalmazó NSO cég és Izrael állam exportengedélye alapján elvileg csak bűnözők és terroristák ellen lehet bevetni, miközben a kiszivárgott nevek alapján másokkal szemben is használták. Ez ellen az NSO keményen fellép, a visszaélések miatt állításuk szerint több országnál blokkolták a hozzáférést.

Tudni érdemes, hogy a miniszteri engedéllyel végzett nemzetbiztonsági célú titkos adatgyűjtések immár ezerhez közelítő száma csak a jéghegy csúcsa. Létezik egy másik, a nem nemzetbiztonsági, hanem bűnüldözési célú titkos információgyűjtés kategória is. Ez szintén külső engedélyhez kötött, de itt nem a miniszter, hanem egy ügyész, illetve nyomozati bíró adja meg az engedélyt. Ezeken kívül pedig a titkosszolgálatok végezhetnek külső engedélyhez nem kötött információgyűjtést is, amit elég az adott szolgálat vezetőjének jóváhagyni.

Amúgy nemcsak a nemzetbiztonsági, hanem a bűnüldözési célú titkos információgyűjtés határai is meglehetősen tágak. Ezért is érték szakmai bírálatok annak idején a 2018-ban életbe lépett új büntetőeljárási törvény bizonyos részeit, és a kódex véglegesítésekor néhány ponton finomítottak ugyan a kormánypártok, nem sikerült teljesen eloszlatni azt az aggályt, miszerint a módosított jogszabály alapján szinte bárkit megfigyelhetnek titkos eszközökkel.

Ugyanis bizonyos súlyos bűncselekményeknél a gyanú megalapozottságának tisztázására "előkészítő eljárásban" lehet alkalmazni bírói engedélyhez kötött leplezett eszközöket bárki ellen, aki "bűncselekmény elkövetőjeként szóba jöhet", vagy akár csak ilyen szóba jöhető személlyel "közvetlenül vagy közvetve kapcsolatot tart". A törvény előkészítésekor fel is merült aggályként, hogy

a gumiszabályt alkalmazva politikai ellenfelek, közéleti aktivisták, civil szervezetek ellen is felléphet titkos eszközökkel a hatalom.

Ilyesmivel legalábbis fenyegetőztek már korábban kormánypárti politikusok. Emlékezetes Németh Szilárd Fidesz-alelnök esete, aki 2017 őszén a Nemzetbiztonsági Bizottság alelnökeként "nemzetbiztonsági fenyegetésként" azonosított civileket, közéleti aktivistákat, sőt azzal is előállt, hogy a titkosszolgálatokkal megfigyelteti az általa a "Soros-hálózat" tagjaiként azonosított civil szervezeteket. Miután ilyet jogszerűen nem tehetett volna, a NAIH vizsgálódni kezdett, Németh pedig kénytelen volt bevallani, hogy ezzel csak hencegett, de nem tette meg.