Összeférhetetlenség vagy provokáció?
A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei munkaügyi központ vásárosnaményi kirendeltségének vezetője, Czomba Sándor a kültagja, felesége pedig beltagja volt annak a betéti társaságnak, amely 1999 és 2003 között öszszesen 32,8 millió forintot vett fel munkanélküliek képzésére. A pénzt a megyei munkaügyi központ utalta át. Értesülésünket megerősítette Mátyus Mihály, a foglalkoztatási és munkaügyi tárca főosztályvezetője, aki elmondta: a betéti társaság azokban az években összesen 211 személy részére szervezett tanfolyamokat, a kifizetések 1999-ben, 2000-ben, 2002-ben és 2003-ban történtek. Hozzátette: a folyamat úgy zajlott, hogy a munkaügyi központ a munkaerő-piaci igények alapján meghatározta a tervezett képzéseket, pályázat alapján összeállította a képzésben részt vevő cégek listáját, majd a kirendeltségek e lista alapján választották ki a társaságokat. Vagyis: a képző cégeknek elegendő volt egyszer pályázniuk a listára való felkerüléshez, a későbbi években a tanfolyamokra már nem kellett pályázatot benyújtaniuk. Mindehhez a forrást a foglalkoztatási alap decentralizált részéből fizették a munkaügyi központok.
Czomba Sándor - aki jelenleg a Fidesz-KDNP képviselő-jelöltje a vásárosnaményi választókerületben - és felesége 1999 márciusában alapította meg az Oki-tok Bt.-t. Czomba 1999. december elsején a vásárosnaményi munkaügyi kirendeltség vezetője lett, ezért a bt.-ből 1999. november 30-án kilépett. A céget felesége irányította tovább 2002-ig, amikor a vállalkozást eladta Czomba Sándor egyik rokonának, Csobolya Attilának, aki a Fidesz színeiben politizál Vásárosnaményban.
Érdeklődésünkre, hogy nem tartja-e összeférhetetlennek vezetői tisztségét azzal, hogy a felesége által vezetett betéti társaság szerződéses viszonyban állt a munkaügyi központtal, Czomba Sándor azt mondta: véleménye szerint sem jogi, sem etikai szempontból nem kifogásolható, hogy a társaság egyéb tevékenysége mellett munkaerő-piaci képzéseket folytatott. Ezt azzal indokolta: a képzésekre pályázatot csak azelőtt nyújtott be a társaság, hogy ő a vásárosnaményi kirendeltség vezetését elvállalta. Hozzátette: a társaság később már egyetlen pályázatot sem adott be a munkaügyi központhoz mindaddig, amíg a család minden érdekeltsége meg nem szűnt benne. Megjegyzésünkre, hogy összeférhetetlennek tűnhet az is, ha pályázatot nem is adtak be, de képzést végeztek, Czomba Sándor azt válaszolta: 1999 decembere után - amikor ő a kirendeltség vezetője lett - már nem volt lehetőség leállítani az elkezdett képzéseket, mert ez a tanfolyamok résztvevőit hozta volna hátrányos helyzetbe. Úgy fogalmazott: ő maga kirendeltségvezetőként semmilyen szerepet nem játszott a munkaerő-piaci képzésekre vonatkozó döntéshozatalokban. Végül megjegyezte: nincs takargatnivalója, a kérdés felvetését egyszerűen kisstílű politikai provokációnak tartja.
