Lehet-e más sorsa egy önkormányzati intézménynek, mint hogy spórolnak rajta?

Kis-Magyarország

A szokásos összevonás helyett kettéválasztottak egy intézményt Csongrádon. A könyvtár és a múzeum külön működtetve többe fog kerülni, de a döntésnél nem a költséghatékonyság számított.

A Csongrádi Információs Központ Csemegi Károly Könyvtár és Tari László Múzeum névben, mint cseppben a tenger, benne van a magyar önkormányzati lét minden nyomorúsága.

A városok képviselő-testületei gyakran vonták, vonják össze a hozzájuk tartozó intézményeket. Ez a találmány nem köthető párthoz, bal- és jobboldali vezetésű települések egyaránt választották ezt a megoldást. Az állam már a kilencvenes évek közepétől csökkentette az oktatási és művelődési intézmények működésére szánt normatív támogatást, a hiányt az önkormányzatoknak saját bevételeikből kellett pótolniuk. Közben a választók azt várták el, hogy a helyhatóság ne csak működtesse, amit rábíztak, hanem utat, járdát is építsen, újítsa fel a középületeket. Ez többnyire pályázati támogatással lehetséges, ahhoz pedig önerőre is szükség van. Ezt spórolással lehetett előteremteni. Amikor egy intézménnyé vontak össze két, külön épületben működő iskolát, vagy a művelődési központot a könyvtárral, az érv a döntés mellett – iskolák esetén a gyermeklétszám csökkenésén túl – az volt, hogy így kevesebbe kerül a fenntartás, ez az ára annak, hogy a település fejlődhessen.

Ezek a döntések jellemzőek voltak a magyar önkormányzatokra az utóbbi harminc évben, és a költséghatékonyság, mint érv, elég masszívnak látszott. A szakma – például a népművelés – felől nézve nyilván más az összevonósdi megítélése.

„Amikor ilyen javaslatot véleményeztem, mindig azt mondtam, akkor van értelme, ha szakmai és egyben anyagi haszna is lesz, de ilyet sosem láttam” – mondja a Narancs.hu-nak Török József nyugalmazott közművelődési szakértő. – „Bürokratikus innováció: ezt a fogalmat a szakma találta ki erre a pótcselekvésre. Választások után az új összetételű önkormányzatok kedvenc hatalmi játéka lett megmutatni, ki az úr a háznál. Kiváló eszköze volt a személyzeti politikának is, mert jogszerűen le lehetett váltani a helyi hatalomnak nem tetsző igazgatókat, nem kellett megvárni, hogy lejárjon a megbízatásuk. A közalkalmazotti időkben a legtöbbször a minimális vezetőipótlék-csökkenést tudták felmutatni eredményként.”

Új helyzetet teremtett a 2010-ben hivatalba lépett Orbán-kormány, amely kivette az önkormányzatok kezéből az iskolafenntartás feladatát. Bár az, hogy ki legyen az igazgató, jellemzően múlik a helyi kormánypárti potentátok véleményén, az irányításra és ellenőrzésre 2012-ben létrehozták a Klebelsberg Központot. Erősen vitatható, hogy ez a megoldás szakmai és anyagi szempontból is hasznos. Ha csak az anyagiakat nézzük, idén október végén a Klebelsberg Központhoz tartozó hatvan tankerületből 38 adós a közműszolgáltatóknak és a beszállítóknak, lejárt tartozásuk összege október végére elérte az 1,6 milliárd forintot.

Zárva van, mégis működik

Amikor az önkormányzatoktól elvette az iskolákat az állam, a megyei önkormányzatoktól minden intézményt elvett.

A múzeumok – amelyek addig megyei központtal, a kisvárosok közgyűjteményeit is összefogva működtek – külön-külön ahhoz a városi önkormányzathoz kerültek, ahol volt az adott épületük. Így Csongrád is megkapta a múzeumát 2013-ban, a szomszédos Szentes is a magáét. Szentes önálló intézményként fogadta be és működtette tovább a sajátját, bár azóta már felmerült, hogy célszerű lenne összevonni valamivel. Ilyen szándéka 2019 óta nincs az önkormányzatnak – mondta lapunknak Szabó Zoltán Ferenc (Jövőnk Szentes Egyesület) polgármester.

Csongrád a könyvtárhoz csatolta a múzeumát, így jött létre a hosszú nevű „információs központ”. Ez pillanatnyilag azért tűnt jó ötletnek, mert a Tari László Múzeum önmagában kicsi, akkor még nem volt minden múzeumi tevékenységre saját szakembere.

Most, tíz évvel később a könyvtár és a múzeum szétválasztása nem egy frissen hatalomba került vezetés hirtelen jött ötlete. Szóba került ez az elképzelés már 2020-ban is az önkormányzatnál, csak az energiaválság fölülírta. A különválasztás a múzeumban dolgozók ambíciójának, a helyieket megszólító ismeretterjesztő munkájának elismerése. Gyöngyössy Orsolya néprajzkutató egyetemista korában, segédmuzeológusként lett a csongrádi múzeum munkatársa, volt alkalma megismerni a gyűjteményt. 2019-ben került oda végleg, most ő a szakmai vezető és igazgatóhelyettes. Mellé Borsódi Martin régész és Kovács Sándor történész, valamint Kékegyi Dóra régész-antropológus érkezett, mindnyájan fiatalok, korábban országos intézményekben dolgoztak. A húszéves állandó kiállítás megújításához pályázatot adtak be, és elnyerték rá a maximálisan megkapható összeget, 93 millió forintot. Csongrád régészeti múltját, történetét és néprajzát mutatja majd be a kiállítás, olyan tárgyakkal is, amelyeket még nem látott az itteni közönség. A céhek feloszlatása után százhúsz éve Budapestre vitt iparosemlékek, táblák, pecsétek, dokumentumok visszakerülnek, a régészeti kiállításon pedig most már csak helyi leletek lesznek. A felújítás az épületet is érinti, ezért a múzeum tavaszig zárva tart. Mégis működik, mert más helyszíneken zajlanak a programok. A Facebook-oldalra néprajzi témájú kisfilmeket készített a stáb. Minden helyi érdekű muzeális információt megosztanak, ez néha apró figyelmesség, mint az első hó lehullásakor az 1941-42-es csongrádi téli képeinek közzététele, akkor és most típusú képpárok, vagy figyelemfelhívó közlemény: ki tudja, ki lehetett az az „öreg rokkant”, aki a festett fatábla tanúsága szerint biciklik, csomagok megőrzését vállalta a csongrádi piacon. Néprajzi kutatótábor helyszíne volt az intézmény, és a Szegedi Tudományegyetem régészei gyakran járnak Csongrádra. Itt tartanak anyagismeret-órát, folyamatos a terepbejárás, két lelőhelyet találtak a hallgatók. A csongrádi Tari László Múzeum a Magyar Nemzeti Múzeummal közösen térképezi fel az egykori csongrádi földvárat, amelyre a Belsőváros épült.

Gyöngyössy Orsolya a Narancs.hu-nak azt mondta, nagyon örülnek, hogy a munkájukat értékeli az önkormányzat, eddig is segítette őket, amivel csak tudta. Szerinte az is kiderült, hogy az összevont intézmény két eltérő tevékenységet folytat. Ez az utóbbi tíz évben, ahogy a könyvtár mellett a múzeum is megerősödött, egyre nyilvánvalóbbá vált. A könyvtár is folytat a kölcsönzés mellett ismeretterjesztő munkát, rendez gyerekprogramokat, épít közösséget, de az más tevékenység, mint amit a múzeum végez, másféle háttértudás kell hozzá.

 
A nyári néprajzos tábor résztvevői
Forrás: Tari László Múzeum Csongrád Facebook

A képviselő-testület idén október 26-án tárgyalta a Csongrádi Információs Központ Csemegi Károly Könyvtár és Tari László Múzeum szétválását. Bartókné Vincze Zsuzsanna (Fidesz–KDNP), a művelődési bizottság elnöke arról beszélt, ez a múzeum szárnyal, nem csak kiállítótér, amelyet néha megnéz egy-két ember. A csapat munkájával tele van a megyei sajtó, ezt a publicitást az önkormányzat is megirigyelheti, az utóbbi években végzett munka alapján a múzeum megérdemli, hogy önálló legyen.

A képviselők egyhangúlag döntöttek a szétválás mellett, 2024. február elsejétől lesz Tari László Múzeum és külön Csemegi Károly Könyvtár, az önálló alkotóház és a szintén önálló művelődési ház és városi galéria mellett.

„Ha szétválasztjuk a két intézményt, 800 ezer forinttal kerül többe a működtetés. Ez, azzal, hogy szabadabb lesz a könyvtár és a múzeum is, és látva a múzeumi vezetés pörgését, új meglátásait, bőven megéri a városnak” – mondta Bedő Tamás polgármester. 

Mivel új intézmény jön létre, annak élére igazgatót kell választani. A képviselő-testület november 15-én kiírta a pályázatot a munkakör betöltésére, december 15-éig várják a jelentkezőket. A szakmai bizottság december 22-ig dönt, a miniszteri vélemény a januári képviselő-testületi ülésig megérkezik. Akkor döntenek. Ennek függvényében február 15-től, de legkésőbb március elsejétől lép hivatalba az új igazgató, válik önállóvá a múzeum.

Gyöngyössy Orsolya azt mondta, már megírta, beadta a pályázatát. Nagyon szeretné folytatni a munkát, amit elkezdtek.

Le a piros trikóval

A szétválasztással kapcsolatban a csongrádiaktól kétféle véleményt lehet hallani. A pesszimista szerint szép ez az ambíció, csak nehogy csalódjanak a fiatalok. Mások meg drukkolnak, és örülnek annak, hogy ilyen viszonyok között ilyen döntések is születhetnek. 

Csongrád ezer éve tényleges város, de hányatott sorsára jellemző, hogy 1876-ban visszaminősíttette magát nagyközséggé, mert nem bírta a rendezett tanácsú városi ranggal járó igazgatási és többletadóterhet. A városi rangot épp száz évvel ezelőtt sikerült visszaszerezni. A népesség az 1930-as évekig folyamatosan nőtt, 23 ezer volt a legnagyobb lélekszám, és a szocializmus idején alig változott. A rendszerváltással elindult, az önkormányzattól független gazdasági folyamatok, a nagy üzemek bezárása vagy átalakulása nem kedvezett a városnak. Nagyon sok fiatal, munkaképes korú ment el. Most 16 ezren élnek Csongrádon. Bár a legközelebbi szomszéd, Szentes lakossága is csökkent, 25 ezerre, a csongrádi közélet egyik jellemző témája a két település egyenlőtlen rivalizálása. Ez már a rendszerváltás előtt is zajlott, amikor Csongrád elveszítette járásközponti rangját, és Szentesre kellett járni csip-csup ügyeket intézni. A csongrádi szülőotthont, amelyet a szentesi kórházhoz csatoltak, 1996-ban bezárták. Bár az épületét hasznosította a város, ez a fejlemény azzal járt, hogy Csongrád már nem „szülőváros”. A Tesco egyszerre kezdett áruházat építeni mindkét helyen, a szentesit befejezte, a csongrádit félbehagyta. Csongrádnak 2010 után egy ideig volt tankerülete, de annak vezetőjét leváltották, és a feladatát a szentesi tankerületi vezető látta el. Most a hetvenes években a várostól északra, a Tiszára kigondolt vízlépcső tervével egyszerre került szóba egy olyan változat, amely szerint inkább Csongrádtól délre kellene duzzasztót építeni. Ezzel ugyanis nemcsak a Tiszát, hanem a Hármas-Köröst is vissza lehetne duzzasztani. Onnan több öntözővíz jutna a Kurcába, amelyből a Szentes környéki földeket is jobban lehetne öntözni. Ez azonban azzal járna, hogy Csongrád egyik, ha nem a legfőbb turisztikai vonzereje, a Körös-toroki hosszú homokpart víz alá kerülne, és a fölötte lévő hullámteret is gyakrabban öntené el a Tisza, mint eddig. Ott üdülők állnak a fűzfaerdőben. Az év nagy részében ott lehet pihenni – ez az augusztus eleji zenei fesztivál, a Körös-toroki Napok idején nem mondható el. Cserébe viszont olyankor minden szálláshely foglalt, és a város néhány napra megtelik boldog huszonévesekkel, akik élvezik a kisvárosi miliőt és azt, hogy minden utca hűvös a szépen gondozott, nagy fáknak, a harmincas években lezajlott programszerű fásításnak köszönhetően.

Csongrádon a rendszerváltás után a legtöbbször baloldali polgármestert választottak, két ciklusra Molnár József korábbi tanácselnököt, majd 2002-től Bedő Tamás agrár- és növényvédő szakmérnököt. Amikor a múzeumot megkapta a város, 2013-ban, épp nem ő állt a város élén. 2010-ben legyőzte a választáson Kőrösi Tibor pedagógus (Fidesz–KDNP). Bedő ugyan képviselőként, listán akkor is bekerült a testületbe, de csak két hónapig boldogították egymást.

„Láttam, azt sem akarta érteni, amikor épp mellette beszéltem, így nem volt értelme folytatni, lemondtam a képviselőségről” – mondja most a Narancs.hu-nak utódjával kialakult munkakapcsolatáról Bedő.

Aztán 2014-ben már nem MSZP-s, hanem független polgármester-jelöltként indulva ő győzte le Kőrösit, és 2019-ben megint újraválasztották. Bedőt érte szemrehányás az MSZP-ben amiatt, hogy „levetette a piros trikót”, de ezek a hangok elhalkultak, amikor a megyeszékhelyen, Szegeden Botka László polgármester tette meg ugyanezt, majd egy másik régi erős ember, Ujhelyi István EP-képviselő is elköszönt a szocialistáktól. Bedőt családi indíttatása, gazdálkodó édesapja révén a konzervatív csongrádi szavazók MSZP-s korszakában is számontartották. Ráadásul neki nem mindig adatott meg az a luxus, hogy a testület többsége pártalapon őt támogassa. Kompromisszumokat kellett kötnie a jobboldallal ahhoz, hogy működjön az önkormányzat. Most viszont vele együtt a többség független vagy civil indíttatású.

Még kérdés – és nyilván sok minden múlik ezen –, hogy a polgármester újraindul-e a tisztségért. Bedő az utóbbi időben elhintette, hogy nem, inkább a családi gazdasággal foglalkozik, de lapunknak erről már nem akart nyilatkozni. Most pedig azt lehet hallani, hogy mégsem hagy föl a politikával. Ő sem idős még, 51 éves.

(Címlapképünk forrása: Tari László Múzeum Facebook)

Maradjanak velünk!


Mi a Magyar Narancsnál nem mondunk le az igazságról, nem mondunk le a tájékozódás és a tájékoztatás jogáról. Nem mondunk le a szórakoztatásról és a szórakozásról sem. A szeretet helyét nem engedjük át a gyűlöletnek – a Narancs ezután is a jó emberek lapja lesz. Mi pedig még többet fogunk dolgozni azért, hogy ne vesszen el végleg a magyar igazság. S közben még szórakozzunk is egy kicsit.

Ön se mondjon le ezekről! Ne mondjon le a Magyar Narancsról!

Vásárolja, olvassa, terjessze, támogassa a lapot!

Figyelmébe ajánljuk