Korát melőzve több nyugati cég magyarországi képviseletét végezte úttörőként. A külkereskedelemben és külföldi vállalatok hazai képviseletében ma is jeleskedik. Sokan azt is tudják róla, hogy például a tésztagyártásban is tevékenykedett gyártástechnológusként.

Elsősorban arról kérdeztük, hogy tapasztalatait, tudását hogyan hasznosítja manapság, és hogyan próbálja ezeket átadni. Válaszaiból azt is megtudhatjuk, hogy aggódva erősíteni kívánja az épületgépész szakmát.

A nagy tervező irodák időszakában hogyan műkődött az épületgépész tervtanács, milyen volt a szervezeti felépítése, milyen volt az építész-épületgépész viszony a tervezés folyamatában?

Az épületgépész tervtanácsot a vállalat épületgépész szakági vezetője szervezte és vezette, a mi vállaltunknál Sédy Gyula. Szeretném, ha az utókor nem felejtené el a nevét, mint az egyik legképzettebb, legnagyobb látókörrel rendelkező épületgépész mérnökét.
A tervtanács általában havonta egy alkalommal ült össze, és erre esetenként külső szakértő meghívására is sor került.
A tervek bemutatása a tervtanácsban nem volt kötelező, mégis mindegyik előtervet, félig kész kiviteli tervet bemutattuk. Különösen kezdő tervezőként éreztem ennek szükségességét. Védelmet adott a ?cső látás és műhelyvakság? ellen. Segített a tervezési folyamat több szintjén: hogy csak egyet említsek, pl. a helyigény meghatározásakor az építészekkel folytatott egyeztetéseknél is. Részt vett ezeken a üléseken az építész is.

Az építész tervtanácsra viszont az épületgépészt is meghívták, így a gépész már az építészeti tervezés kezdő szakaszában is hathatóan közre tudott működni, természetesen elismerve az épület kialakításában az építész vezető szerepét. Az építészek szívesen dolgoztak a megszokott gépésszel, statikussal, és úgy tudom, ez ma is így van.

Szakirodalmi munkásságod ma is elismert. Hogyan keletkeztek könyveid, és hogyan látod a jelenlegi szakmai-elméleti hátteret?

Mint kezdő épületgépész mérnök, anyagilag nem álltam a legjobban, megnősültem, kislányom született, és szükségem volt egyéb jövedelemre is. Magántervezési munkákat vállaltam, és hogy minden tervezéshez szükséges táblázat, diagramm mindig nálam legyen, saját táblázatokat készítettem, és kartonlapokra ragasztva, ?spirál? rendszerrel összefűztem.
Ezt látta meg egyszer a Műszaki Könyvkiadó egyik munkatársa, és 1969-ben rávett, hogy ajánljam fel könyvalakban történő kiadásra. Abban az időben hasonló méretezési táblázatok fotómásolatait csak igen magas költséggel lehetett beszerezni. A könyvem akkor 40 forintba került (10 kg kenyér árába), és mivel ennyiért, kéz alatt, csak egy táblázatot lehetett vásárolni, igen hamar népszerűvé vált. Ezt azután több könyv és több kiadás követte. A jelenlegi helyzet az elmúlt idővel nem hasonlítható össze. A szakmai fejlődés igen nagy. Megítélésem szerint a magyar épületgépész társadalom lépést tartott a fejlődéssel. Állítom, hogy összehasonlítva az Európai Unióban tevékenykedő kollegákkai, a magyar épületgépészek sokoldalúbbak, képzettebbek. A szakmai-elméleti háttérrel nincsen gondom. Aggodalmaim az anyagi elismerés területén vannak. Ha a szellemi munka alulértékelése rövid időn belül nem változik pozitív irányban, súlyos pályaelhagyási folyamattal fogunk találkozni.
Az előbbi megállapítás ad választ arra is, miért nem írnak fiatal kollegáim szakkönyveket.

Hogyan ítéled meg a jelenlegi tervezési gyakorlatot? Szívesen megismernénk a szakmai kontrol fontosságáról és megvalósításáról alkotott elképzeléseidet.

A jelenlegi tervezési gyakorlatot csak érintőlegesen ismerem. Véleményem szerint a szellemi munka alulértékelése rányomja a bélyeget az épületgépész tervezési gyakorlatra is. Rontja a helyzetet az indokolatlanul felgyorsult gazdasági élet is. Féltem tervezőinket, hogy idő előtt elfásulnak, kiégnek. Úgy érzem, hogy nekünk, akik anyagilag megtehetjük, segítenünk kellene. Arra gondoltam, hogy az ?épületgépész tervtanács? rendszerének felújítása is ilyen segítség lehet.
Nem beszélve arról, hogy elődeimnek (Orolin Andrásnak, Turmezei Ödönnek, Szentpály Imrének, volt főnökeimnek) már nem tudom megköszönni segítségüket, de át tudnám adni, gyakorlattal rendelkező tervező kollégáim segítségével, tapasztalatainkat a ma működő tervezőinknek, fiatalabb kollégáinknak. Védelmet tudnánk nyújtani a ?csőlátás és műhelyvakság? ellen. Még nincsen kialakult véleményem a megoldásról, ezért fordultam levélben kérdéssel vezető tervezőinkhez. A válaszok a napokban érkeznek folyamatosan, értékes tanácsokkal.

A Herz márkanév több mint 30 éves magyarországi jelenléte szorosan kapcsolódik munkádhoz. Hogyan ítéled meg a meghatározó gyártók szerepét a magyar épületgépészeti gyakorlatban, illetve annak fejlődésében?

Tervező irodai munkám mellett, miniszteri engedéllyel, egy államilag alapított ügynöki kft.-ben munkavállalási lehetőséget kaptam. Ez a cég képviselte a bécsi Gebauer+Lehner (mai nevén Herz) gyártó céget is.
1986-ban azután engedélyt kaptam magán mérnöki iroda, majd magán nagykereskedelmi társaság alapítására. Ez a tevékenységem más cégek, mint pl. Grundfos, Grohe, mellett szorosan kapcsolódott a Herz céghez is.
Az alapvető, meghatározó gyártó cégeknek (a legtöbbnek már van magyar leányvállalata is) jelentős szerepe volt, és van ma is az új technológiák megismertetésében, elterjesztésében. Ezt diktálja az a tény is, hogy korszerű terméket eladni csak megfelelő, hatékony műszaki ismertető munkával lehet.
Cégem tervezi egy osztrák professzor könyvének átdolgozott magyar kiadását. Ez a könyv tankkönyvnek készűlt, de mivel nem az ottani minisztérium találta ki, nem fogadták el tankönyvnek. (Érdekes, ebben nem állunk egyedül.) Szerzőként az egyik szakközépiskola diákjait fogom felkérni (megfelelő honorárium mellett). Ebben a kétnyelvű iskolában a fűtéstechnikát németül tanulják a diákok, és ez lesz talán az első könyv, ahol a professzor neve mellett az egyes fejezeteknél társszerzőként a diák neve fog megjelenni.
Remélem, más cég is folytatja maid ezt a kezdeményezést, és talán valamilyen összefogással segíthetünk az épületgépész tankönyvkiadás siralmas helyzetén.

Milyennek ítéled meg a fűtéstechnika jelenlegi helyzetét és várható fejlődését?

Az épületgépészeten belül a magyar fütéstechnika európai szintű. Mérnökeink túlnyomó része szakképzett, sokoldalú. Tudom, hogy ez főleg anyagi kérdés, de az oktatás nem tudta minden területen felvenni a felgyorsult ütemet. Úgy gondolom, hogy az oktatás anyagi és szellemi segítése mindannyiunk kötelezettsége. Példa a tipikusan magyar ?nemtörődömségre? az a tény, hogy kérdésemre, miszerint melyik iskolát támogatod a ?szakképzési hozzájárulás? törvény szerinti részével, sok cégvezető nem tudott választ adni.
Fejlődés, lépéstartás az európai színvonallal csak akkor várható, ha minden épületgépészettel foglalkozó cég az oktatást anyagilag is segíti. Hosszú távra gondoló társaság részére a legjobban jövedelmező reklám az oktatásba helyezett pénz, oktatást segítő tevékenység.
Szolgáljon példaként a következő eset. Az egyik Hungarotherm kiállításon, egy szerelő mester visszahozta azt a ?collostockot? amit 25 évvel ezelőtt kapott tőlem, jó felelete jutalmául, az ipari tanuló iskolában. Ez az ember tanulóként örökre megjegyezte az általam képviselt márka nevét.

Milyen kérdések foglalkoztatnak most?

Valamelyik nap szükségem volt egy szabványra, ezért kértem, hogy küldjék meg címemre. A megküldött szabvány első oldala magyarul, a többi oldal németül volt írva. Gondoltam magamban, milyen rendesek, tudták, hogy ausztriai munkámhoz van a szabványra szükségem, ezért mindjárt németül küldték. Megköszöntem, és akkor derült ki számomra, hogy nem is létezik ez a szabvány magyarul. Utánanéztem, és arra a szomorú eredményre jutottam, hogy a jelenleg érvényben lévő épületgépész szabványok (egy pár kivétellel) csak vagy német, vagy angol nyelven állnak rendelkezésre. Ez az állapot nem tartható fent. Német vagy angol nyelvvizsgával rendelkező sem tud magyarul értelmezni egy szabványt. Részt vettem egy megbeszélésen, ahol angol szabványt próbáltak németre átültetni német anyanyelvű, de angol nyelvterületen működő szakemberek. Egy-egy meghatározást hárman háromféleképen értelmeztek. Nem fogadom el azt a hivatalos álláspontot, hogy ma már minden szakembernek tudnia kell valamilyen más nyelven is. Más a nyelvtudás, és más egy idegen nyelven megfogalmazott szabvány értelmezése. Úgy tudom, hogy valahol van erre szükséges pénzügyi fedezet. Engedd meg, hogy én is feltegyek egy, remélem nem költői kérdést: Hol van ez a pénz, kinek a feladata ezen tarthatatlan kérdés megoldása?

Igazságügyi szakértőként igen sok tapasztalatot szereztél, de arról is értesültem, hogy e téren is úttörő tevékenységet végzel. Miről is van szó?

Dr. Szlávnits László előadásainak felhasználásával a következőkben összefoglalnám az újfajta jogi eljárás lényegét.
A bíróságok tehermentesítésére, a jogviták gyors, szakszerű, költségkímélő megoldásaira összefoglaló, rövidített elnevezést alkalmaznak Európában, ez az ADR: Alternative Dispute Resolution (Magyarul: Alternatív Jogvitarendezési Megoldás) mozaikszava.
Európában, a környező országokban az ADR (AJM) számos módszere vált ismertté. Ezek között a legismertebb megoldások:

1. a választott bíráskodás, továbbá
2. az egyeztető-közvetítői eljárás, a mediáció (közvetítés).

A mediáció olyan alternatív jogi-vitarendezési eljárás, ahol egy pártatlan személy, a mediátor nyújt segítséget a vitában érintett feleknek ahhoz, hogy olyan megállapodást kössenek, amely mindkét fél számára kielégítő.

A mediációt először az Amerikai Egyesült Államokban alkalmazták, és azóta széles körben elterjedt. Angliában 1984 óta, az Európai Unió többi államában, Ausztriában, Németországban stb., pedig az 1988-1990-es években vezették be.

Magyarországon az ADR (AJM) alkalmazását a 2003. március 17 -től hatályos ?közvetítői tevékenységről? szóló törvény teszi lehetővé.
A gazdasági szférában működők egyre nagyobb hányada ismeri fel, hogya tevékenységi körükben felmerült vitás ügyeiket mediáció útján rendezzék. Rájöttek arra, hogy nem szükséges minden esetben jogvitáikat bíróság elé vinni, hiszen a bírósági eljárásnak számtalan hátránya van:

1. hosszú évekig elhúzódhat,
2. rendkívül költséges,
3. a döntés joga nincs teljes mértékben a felek kezében,
4. az ítélettel gyakran még a nyertes fél sem elégedett,
5. a felek közötti viszony sokszor végleg megromlik.

Az egyeztető-közvetítői eljárás, a mediáció mint alkalmazott eljárási forma, jellegében és logikája szerint is eltér a hagyományos bírósági peres eljárástól.

Tudomásom szerint megalapítottad az Első Magyar Épületgépész Mediátori Irodát, amelyben Magyarországon elsőként mediátorként működsz. Ki is az a mediátor és milyen feladatai vannak?

A közvetítést végzőket nevezzük mediátoroknak. A mediációról megalkotott törvény szabályozza a mediátori tevékenységet is, úgymint a közvetítők (mediátorok):

1. működését,
2. a mediátorok nyilvántartásba vételét,
3. az általuk lefolytatott eljárás menetét.

A mediáció, a leginkább előnyös vitarendezési technika az üzleti- és kereskedelmi világban, ahol különös jelentősége van:

1. a kiépített kapcsolatrendszer fenntartásának,
2. a jó hírnévnek,
3. a gyors döntéshozatalnak,
4. költségkímélésnek,
5. rugalmasságnak.

A megegyezést mint pártatlan harmadik személy - az Igazságügyi Minisztérium által bejegyzett mediátor (közvetítő) - segíti elő.

A mediátor feladata:

1. a szembenálló felek közötti viták fékezése,
2. a konfliktus okának tisztázása,
3. konstruktív párbeszéd kialakítása a felek között,
4. szaktudásán alapuló egyezségi javaslat előterjesztése,
5. minkét fél számára a legkedvezőbb megoldás javaslata, szükség szerint más szakértők igénybevételével,
6. az eljárás során kidolgozott és a felek által elfogadott egyezség okiratba foglalása.

A mediátor maga határozatot soha nem hoz, a döntés joga a felek kezében van, az eljárás során minden lépés a résztvevők hozzájárulásával történik.

Az egyeztető-közvetítői eljárás, a mediáció előnyei a peres eljárással szemben:

1. Költségei messze nem érik el azt az összeget, amelyet egy peres eljárás során a felek kifizetnének (illeték, szakértői díj, ügyvédi munkadíj, egyéb költségek).
2. A mediáció gyors megoldás. Szemben a bírósági eljárással, mely hosszú évekig elhúzódhat, a mediációs eljárás legfeljebb 3 hónapig tart.
3. A mediációs eljárás során az ügy a felek kezében marad, hiszen bármely lépés csak az összes fél hozzájárulásával történhet, míg a bírósági eljárásnál, a keresetlevél kézbesítése után a felek elvesztik befolyásukat a saját ügyük menete felett.
4. Az eljárás önkéntes. A mediációs eljáráson minden fél saját akaratából vesz részt, és mindkét félnek érdeke fűződik az eljárás minél előbbi befejezéséhez, szemben a bírósági eljárással, ahol a tárgyaláson az alperes a hátrányos jog következmények kényszerítő hatására vesz részt, és ezért megtörténhet, hogy hátráltatják a per befejezését.
5. A mediációs eljárás során létrehozott egyezség csak olyan megoldást tartalmaz, amellyel minden fél egyetért.
6. A pénzeszközök nincsenek lekötve. A rövid ideig tartó mediációs eljárás, nem köti le egyik fél pénzeszközeit sem.
7. Zárt tárgyalás. Az ügyről a feleken és a mediátoron - akit titoktartási kötelezettség terhel - kívül más nem szerez tudomást, a mediációs tárgyalás zárt ajtók mögött zajlik.
   Szemben a bírósági eljárással, amelyet, a nyilvánosság elvének megfelelően, bárki megtekinthet, azon a média képviselői is jelen lehetnek.
8. A mediáció nem valamiféle ?magánbíráskodás?: a célja az, hogy a felek a mediátor szakszerű segítségével megtalálják és elkülönítsék azokat a vitapontokat, ahol tényleges érdekellentét van közöttük. A feltárt kérdéseket egyeztessék, álláspontjaikat egymáshoz közelítsék és ezután a lehető leggyorsabban, megállapodással rendezhessék a köztük fennálló jogvitát.

Ha a mediátor közreműködése eredményes volt, úgy a felek megállapodását a mediátor szerződésbe foglalja.
Eredménytelenség esetében, vagy ha mégsem sikerül a megállapodás, a felek az eljárás bármely szakaszában kérhetik annak befejezését, és folytathatják jogvitájukat a bíróság előtt.

Teendők, ha a Alternatív Jogvitarendezési Megoldást választottuk:

A) eset,
ha mindkét fél előzetesen megállapodott, hogy az AJM (ADR) megoldást választja, közösen, írásban felkérik a mediátort a közvetítésre, és vele erről szerződést kötnek.

B.) eset,
a két fél előzetes megállapodásának hiányában az egyik fél is felkérheti a mediátort a másik fél meggyőzésére, és annak beleegyezése után a mediáció lefolytatására. Ebben az esetben a szerződést a felkérést kezdeményező fél köti meg a mediátorral.

Nekem tetszik ez az ügyintézési forma, és remélem, mihamarabb elterjedve erősíti az épületgépészet kultúráját és színvonalát! Talán elkerülhető lesz az, hogy az ország egyik legelismertebb kivitelezője dilettantizmussal vádolja azt az igazságügyi szakértőt, aki hozzád hasonlóan elismert épűletgépész szakember.

Nagyon köszönjük az értékes és hasznos gondolataidat!

A beszélgető partner
dr. Csoknyai István volt.