Vágott anyag

beletenyerelek

képzavargás

Nem akarok átmennei bakivadászatba (arra ld. linkjeim közt Kulcsár István oldalát ajánlom - meg nincs is rá időm, bár ha fizetnének érte, még túlóráznom is leheten, akár minden nap), de ahogy ma kinyitom a hírkereső.hu-t, ott virít egy cím az fn.hu-ról:

"Jazznagyágyú-sortűz az A38 Hajón"

na BM, mondom, ezennel övék az évtized képzavar-díja (na jó, megosztva sokakkal...) !

mert persze arról szól, amit ugyan ki lehet belőle hámozni: jazz-sztárok sokan együtt egy koncerten - de ilyen erőltetett stílusban?  a fantázia csak nem attól nagy, ha eleresztjük magunkat, ha kicsapjuk Pegazust legelni, egy nagyot verve a farára - hanem ha néha legalább kézben tartjuk a gyeplőt...

na remélem elég kaotikus lett ez a mondat is... akárcsak a post címe: a képzavar nagyüzemi médiamunkásainak ajánlva...

Kiszeretések

Kétféleképp lehet kiszeretni valakiből: vagy nem szereted már többé, de nem is tiszteled. Soha nem is foglalkoztál azzal, hogy tiszteld: csak tetszett, de már nem annyira. Ugyanabból az okból tetszik kevésbé, mint amiért nem szereted már. Lehet bármilyen oka. Kudarc, főleg... vagy csak egy olyan gesztusa, ami elidegenített egy pillanat alatt. Mindegy. A sors. Dr. Sors balkeze....

Vagy: szereted továbbra is, sőt, nem is kevésbé, lehetőleg még jobban, de! Elkezdted annyira tisztelni, hogy az már fölébe emelkedik a vonzalomnak is... Így, kissé paradox módon (vagyis: életszerűbben), jobban szereted őt a maga valójában, már több mindenhez vonzódsz benne - de nem csupán a magad örömére, hanem Érte magáért. Akkor is, ha mégsem lehet közöd hozzá. Főleg.

Is it a beginning of beautiful something... or sg. else...?!

fordítás vagy ordítás

Szegedy-Maszák Mihály:

A megértés módozatai: fordítás és hatástörténet

Akadémiai Kiadó, 2003.

A vegyes tanulmánykötet összetartó szegecsei azok a kérdések, hogy az irodalmi alkotás túléli-e a fordítást, ill. mennyire létező dolog a világirodalom. Kalandozások a recepciótörténetben, nemcsak az irodalmiban: pl. Buster Keaton-ről szól a legolvasmányosabb fejezet. Akit nem érdekelt a bevétel - peremre is szorult Chaplin mellett, sőt, épp a kópiák közül, azok “értéktelensége” miatt sok el is veszett. Szóval kb. 15-20 oldalon alapos életrajz és befogadástörténet a némafilm egyik óriásáról.

Aztán sorra veszi Márai, Illyés, Kosztolányi, Németh László, Kertész Imre, Esterházy Péter esélyeit a műfordítás utáni időszámításban, ill. a felsoroltak műfordítói tevékenységét elemzi. Lefordítva kevesen jártak jól. Eleve vesztes pozícióból indulunk. Még kevesebben képesek ’külföldiül’ alkotni: erre kortárs példák talán csak Kristóf Ágota (legújabb kötete: Trilógia) és Almássy Éva (Comme deux cerises).

Újraértékelődik a világirodalom: ez egyre inkább az angol nyelv gyarmatosításával lesz azonos. És - talán: nem csak Arany epikájára, hanem a kortárs magyar irodalomra is vonatkozik a szerző – túlságosan is finoman megfogalmazott - ítélete: “…teli van helyinek nevezhető értékkel.” De ide tartozik az is, hogy pl. a nagy amerikai kiadó, a Knapf (?), még ahhoz sem veszi a fáradtságot, hogy magyarból fordítassa le Márait…

Remekművek egymást is megsegíthetik: pl. csak V. Hugo regénye után kezdtek odafigyelni a Notre-Dame romló állapotára, a Mona Lisá-t csak Walter Peter 1873-as, de csak a Yeats által 1936-ban kiadott antológiában kiadott verse tette híressé, stb.

Beszél az esszé műfajának kialakulásáról, a kánonképződésről, a modernségről: pl. az avantgárd egy lehetséges, az eddigiektől eltérő magyarázatát ismerteti (nekem legalábbis új volt), vagy a remekművek szerepéről: Balzac egy 1837-es elbeszéléséből (Gambara c.) idéz egy dialógust két szereplő közt: “-Az új iskola felülmúlta Beethovent. – Hogyan lehet felülmúlni azt, amit meg sem értettünk.”

Még néhány érdekesség:

Márait 1949-ben többen ajánlották Nobel-díjra, pl. Gide. Maga Márai így elmélkedett erről: csak a Garrennek-et tartotta valamire, egész addigi életművét erősen kritizálta. A tanulmány itt kezdi el elemezni, melyik műve miért, és miért épp akkor, amikor, lett népszerű a "nyugaton". Mert pl. A gyertyák…-at már 1950-ben lefordították németre, de csak az 1999-es frankfurti vásárban “robbant”.

stb., stb... (titkárnőt, gépírni, felveszek!)

Szabadság, Szerelem

A film az est.hu –n: link

“Verhetetlen a magyar vízilabda-válogatott; csak egyszer, '55-ben veszítettek, amikor egy moszkvai mérkőzésen a bíró nem engedte őket győzni; a visszavágásra, az '56. novemberi Melbourne-i olimpiára készülnek; a történelem összekavarja a terveiket: Budapesten kitör a forradalom.

A filmet az évforduló előestéjén, október 22-én mutatták be.

A film "promóciója", "A szabadság vihara" című dokumentumfilm, amelyet hazánkban is és Amerikában bemutattak már. Az 1956. december 6-i Melbourne-i szovjet-magyar vízilabda elődöntőt bemutató dokumentumfilm producerei Vajna és Quentin Tarantino, rendezője pedig egy kanadai testvérpár: Colin Keith Gray és Megan Raney Aaron.” (link)

Hallom, már Golden Globe-díjra is jelölték ezt a korántsem csak iskolai videotankönyv-ízű alkotást, és joggal. Legyen bár akármilyen nézhető a film, a téma és a mai fiatalság miatt mindenképp örvendetes, hogy esélyes lesz a népszerűségre, ráadásul történetileg hiteles, és nem nyal be se kurrens pártideológiáknak, s nem lesz nyálas nyalókás heppyend-je sem. Grat!

Goda Kriszta rendezi a fiúkat

Dodó :o) Kriszta sem volt béna, csak a rendező – vagy a vágó? – hibája, hogy egyszer-kétszer olyan suta beállítások vannak vele – de erről igazán nem ő tehet. A másik meg, hogy a kisöccs végigvicceli a komoly jeleneteket is – jobban illett volna a helyzethez, ha nem csak a végén szeppen meg… Viszont Jordán Tamás “tatája” nagyon ott volt…

A valóság, egykor:

A magyarok 4-0-ás vezetésénél Prokop, a szovjet center úgy könyökölte le Zádor Ervint, a magyar válogatott fiatal játékosát, hogy a bőr közvetlen a szeme alatt csúnyán felreped. Amikor a vérző játékos végigvonult a tribün előtt, az extázisban lévő szurkolók között is elszabadultak az indulatok, és a mérkőzést magyar győzelemmel fújták le (link): 

További ajánlók :

A film honlapja: link

Filmek az 1956-os forradalom 50. évfordulójára: link

Paprikás hangulat

Két idősík partjain evickéltem ma este.... Kiléptem az egyik '56-os film bemutatójáról a belvárosban, s egy tömegoszlatás közepébe csöppentem...

én is beleszippan6tam a paprikás hangulatba (már ha az volt - vagy csak egy szimpla a könnygázból, mindegy is: az Uránia moziból "törtem ki" ma késő este a Goda Kriszta - féle Szabadság, szerelem után*, és kerültem meg lábon a cityt, hogy egy kék metrót találjak, mindvégig kéjgázfelhõben szipákolba... hát én csak az utcán maradt felhőpamacsokból kaptam , de rettenetes tud lenni... aki még nem szippantott, ne legyen rá olyan kiváncsi, mint én!

Nem köd: könnygázfelhő a mellékutcákban is
(az egész belvárosban: a Blahától a Deák térig)

mikor elhangzott a filmben (ami elég jó, csak azért nem volt anniyra kellemetes meglepetés, mert a rendezőnőtól már elvárom a színvonalat a Csak szex... óta) a már sokat lejátszott dok.betét a rádióból, hogy "hazudtunk éjjel... stb", felzúgott a terem, majd a végén meg is tapsolták.. .

Mindenesetre döbbenetes volt olyan jeleneteket látni a filmben, amihez hasonlókat esténként a híradókban is szoktunk...

Aztán, mikor kigyulladtak a lámpák, a mozivezetõ bemondta, hogy épp csata folyik a mozi bejárata előtt - ezért aztán a tömeg jó ideig csak orrát az erkélyüvegnek szorítva "élvezte" az egyébként beszivárgó könnygázt. Mindenki harákolt, könnyezett (a magyar faj, az ráadásul olyan, hogy a bezárt épületben többen még rá is gyíújtottak), de mert rendõrsorfal ugrásra készem állt a mozi elõtt a Rákóczi úton, mi meg nem tudtunk semmiről, joggal, sokan féltek kimenni. De aztán egyre többen "kitörtünk", ki egyenként, mások csoportokban.

ennyi...

ezt a a blogomat több politikával nem kívánom beszennyezni.

És egy hihetetlen felvétel: valaki beindított és utcai kiállíátshoz haszűnét tankot és elindult vele!!! Vajon ki volt az a (másik) állat, aki netán benne hagyta a "slusszkulcsot"?! apám tankos volt, majd megkérdemn, hogy indul a T-34-es... mindenesetre úgy kiállítani az utcán, hogy azt elköthetik?! atyaég...)

Hamvas Béla gondolatai 1956-ról

"Ezerkilencszázötvenhatot az egész irodalom, az egész sajtó, a zene, a festészet, a művészet, a társadalom, a tudomány, a politika elárulta.

Minek árulta el?

Annak, hogy élni csak kell. Senki se mert halni, mint az orosz tankok alatt a munkások és a diákok és a gyermekek. Költő,, író, szobrász, zenész, festő, orvos, tanár, mérnök, miniszter, katona, paraszt, munkás.

Soha még nép nem volt ilyen elhagyatott. Semmiféle vagyon, hír, hatalom nem ér annyit, mint amennyit mindezért most fizetni kellett. Nincs az életnek olyan mélysége és magassága, amely ez alatt az árulás alatt ne roskadna össze.

Egy év múlva már úgy éltek, mintha semmi sem történt volna. Mintha e hitvány és korrupt, nyomorult és züllött, tisztátalan és aljas népben egyszer, egyetlenegyszer és egyedül, az egész földön egyesegyedül nem ragyogott volna fel az igazság, és nem mondta volna ki egyszerre és egyhangúlag mindenki, aki itt él, kétszázszoros túl-ha-ta-lom ellenére. Aki ezt elárulta, az már nem hitvány és nem aljas és nem korrupt és nem nyomorult. Tovább élnek és énekelnek és festegetnek és szónokolnak és tanítanak. Tényleg semmi sem történt?

Évek óta azon gondolkozom, ha még valaha a történetben az igazság szóhoz jut, mit fognak mondani arról az időről, ami ezerkilencszázötvenhatot követte, azokról az emberekről, akik zenét komponáltak és képeket állítottak ki, és színpadon játszottak, jóízűen ettek és ittak, ahelyett, hogy fogukat csikorgatták volna. Nem írni több, mint írni. Ahelyett, hogy elvonultak volna kapálni és fát vágni, édes volt nekik az érvényesülés és a pénz.

Eleinte azt hittem, hogy a mai nevek csak azért maradnak fenn, hogy azokat még ezer év múlva is leköpjék. De túl jól ismerem a magyarokat. Azonnal elkezdtek mentségeket koholni, elkezdtek sugdolózni, hogy mennyire szenvednek, miközben vastag összegeket gyúrtak zsebükbe a libapecsenyén hízott vértanúk. Fogadok, hogy a történelembe, mint mártírokat jegyzik fel őket, e koszos és ripők söpredéket, dicsőítik egymást, és bevezetik egymást a történelembe, óvatosan Berzsenyi és Csokonai, Petőfi, Bartók, Csontváry, Arany és Kemény közé, ahelyett, hogy rémpéldaként mutogatnák őket a panoptikumban: íme, akiknek drágább volt a selyem nyakkendő, mint ezerkilencszázötvenhat. Mintha életnek lehetne tartani azt, amit ezek élnek, mintha költészet és zene és dráma lenne az, amit ezek csinálnak, mintha lehetne ilyen feltételek között élni akár csak hivatalban, vagy gyárban.

Persze élni csak kell. Nagyon nehéz. De ha nagyon nehéz, hát nagyon nehéz. Elrejtőzni és hallgatni, és napszámos munkát vállalni, és fogakat összeszorítani, és nem lázadni, vagyis igenis lázadni, és nem engedni, és átkozott és bőszült görcsben élni, és nem engedni. Hol van ma az a név, börtönökön kívül, amely nem ragad a mocsoktól?

>Semmi szent nincs, amit ez a nép ne gyalázott volna meg, ne süllyesztett volna hitvány eszközzé, és ami a barbárok között is égi tiszta marad, azt ezek a huncut vadak iparként űzik, és nem is tudnak mást – ahol az embert megalázzák, ott már nem tud másként élni,, mint saját érdekéért, saját hasznát keresi, és nincsen benne többé szív, még akkor sem, ha ünnepel, vagy ha szeret, vagy ha imádkozik< (Hölderlin)

Majd igazolják őket. Lemosogatják őket, bekerülnek a lexikonba, az irodalom és a kultúrtörténetbe, mint akik magas esztétikai értékeket valósítottak meg. Milyen történelem lesz ez?”

a forrás

A Pokol tornácán

Először is: imádom ezt az az embert…

A költőmatuzsálem harmadik Pokol-béli kötete most nem is annyira egyedi stílusával nyűgözött le, hanem a sztorikkal. Faludy, az aggastyán csak mesél, mesél és mesél…

Lenyűgöző élettörténetek a világ minden tájáról. Gyuri bácsi sokat szenvedett élete során, talán még többet volt része élvezetben – és soha nem unatkozott.

Ha erény lenne az irigység, sokunkat megtisztíthatna lelkünkben… :o)

Az Arcok az üvegházból c. fejezetben a történelem alig ismert (mellék)szereplőiből is bemutat párat, olyan megelevenítő erővel, hogy még az emberek szagát is érezzük…

Külön ajánlott ezekből „Havas Bandit” olvasni, aki a Karoton c. regénye főszereplőjének lett a modellje. A regény a 4. század forrongó teológiai viharainak tablója, de valójában, akiről mintázta a főhőst, Karotont: az Havas András, egy árva fiúból lett kommunista, aki szinte vallásként élte meg a párt direktiváit, majd a halálba nyomorította őt ugyanaz a rendszer. (Verset is írt hozzá)

Amúgy bejárjuk a költő, e 20. századi Villon élettörténetének regényét, belekóstolunk ételeibe, szerelmeibe, barátságaiba egyaránt. Intim, gyönyörű, okos mondatok sorjáztak mohó szemeim előtt két napon át.

Több részlettel már találkozhattunk a Pokol első két kötetében is – elvégre ez az első Pokol-kötet, amit utólag állítottak össze, különböző memoárokból, feljegyzésekből.

Egyetlen bajom volt a kötettel: sajnos annyira zsúfolt, a szereplők úgy perdülnek eléd, mint egy táncforgatagban. Majd nemsokára megint előveszem és végigolvasom, sőt jegyzetelni is fogom…

Utolsó soraiban egy negyedik Pokol-kötet megírását ígéri meg – de tudjuk: a költőfejedelem sajnos ez évben, szeptember elsején elment közülünk. Tizenegy nap híján lett volna 96 éves.

Szerelmetes férfiú, isteneket szórakoztatsz már, óborízű szavaiddal!

Voltak régen könyvismertetőim, ahol a italokhoz hasonlítottam a köteteteket: Faludy összes könyve eddig nekem mindig, mind: portói volt…

murciiííí!

hurrá!

anyuéktól kaptam murcit!

illatozó nektár, Zalából, messzimami lugasáról...

hmm, és milyen illatos!

Egyészségetekre!

tehénlegények

Patatanya: Baromi buli

szórakoztató filmeknek a hátrányára válhat, ha nem a vicceken, hanem a készítőkön röhög a néző...

mondjuk eleve nem voltak sokan, meg elöttünk nagykamasz fiúk röhögcséltek, és ahol csak a nemiség szóba keverhető volt, ott ők felröhintettek és röfögtek...

de az igazi gáz a követekzők voltak:

a film főszerepelőin, a kisbikákon, vagy ahogy elhangzott, a tehénlegényeken (sic!) is tőgy lengett ott lent... Akkor is, ha degenerált majd' minden amerikai és ikúban még a 'tehénlegények' is lenyomnák őket, nem kéne a serdülő kisamcsikat ilyenekkel etetni...

erre a perverzitásra, hogy nincs nemi különbség a rajzfilmben a bikák és tehenek közt, én csak azt a magyarázatrot találtam, hogy ezel jelölik egyálatlán, hogy marhákról van szó - ugyanis elég bénán rajzolták meg őket, mondhatni, szörnyen béáén, mintha gumimartac-anyagból szabnák őket, és szőrük még csak véletlen sem lenne - ja, és ezek után természetesen: farkuk sem.

Néhai blogomon áradotztam az amerikai rajzfilmerk miőségén - most azt ezennel visszavonom.

ja, és a sztori is gagyi.

egyedül a farkasok voltak jól megrajzolva... de hogy legyőzze őket butácska kisbikánk: a farkasokat még butábbnak rajzoltatta a rendező. hülye fasz amcsik. hogy nő fel így a kisamcsi? ha nem tanulja meg, hogy a gonosznak van a legtöbb esze...?

lásd még: est.hu

Habparty az Örkényben

Vízkereszt vagy bánom is én vagy amit akartok vagy...

http://www.orkenyszinhaz.hu/

http://www.orkenyszinhaz.hu/program/vizkereszt.php

Az Örkényben néha bizony egyperces a taps is...

Vigyázni kell a nevekkel. Ahogy a címekkel is: nem kell pitbullként ráharapni és addig facsarni, amíg valami új értelmezés-szagú mosodai ötlettől el nem cseppen...

A színpadon ugyanis körben végig mosógépek állnak, ugyan vicces, ha olykor azok elöltöltős ajtajain át távoznak a színről a szereplők, meg a végén térdig érő habbal terítik be a színpadot... Ja és egy óriási zuhanyzófüggöny nyílik szét a darab kezdetét jelezeve, meg a nyitó jelenetben a tengerből partra vetődő Viola (Hámori Gabriella) egy ilyen mosógépből ugrik elő talpig habosan... (Hmm!-mellesleg!) de ennél többet nem tudtunk kifacsarni az ötletből.

Még max. annyit, hogy ruhatárban, ami darabonként (!) elkérnek egy százast a betett cuccok után, netán kimossák a koszosabb holmikat? A mosóporreklámra hasonlító színlapról már nem is beszélek. Az is túlreagálás lenne...

A színész-rendező, Dömötör András (egy. hallg.) a dramaturggal, Várady Zsuzsával (szintén "e. h.") együtt cseszhette el, mert pl. még az olykor dagályos Wilmos mester sem írhatott le ilyen mondatot - vagy ha igen, hát ki kell nyesni: "fizikai valómat anyám méhe csomagolta ebbe a testbe". Ekkor együtt szisszent fel a teljes nézőtér... remélem, figyeltek a reakcióinkra, és az igazi premieren már nem égetik magukat ezzel.

A "színészvezetés" (vajh' mondanak még ilyet?) elég kusza, én pl. az első felvonás alatt végig sajnáltam az imádott Kerekes Évámat (ő MÁRIA, nemes hajadon, Olivia társalkodónője), akinek kezdetben nagyon nem volt lehetősége megmutatnia a vagány nőt, ehelyett csak egy tétova udvari ribiként bénázott, igen érdekes ruhában, amúgy.

A színészek óriásiak, de a számukra teremtett helyzetekben igen bénák néha... túljátszásra vagy téblébolásra vannak kényszerítve. Bár pl. a tegnap nem brillirozó, sőt, csak afféle ripacsságba száműzött Gálffi László így is külön neki szóló, dörgő tapsot kapott a nyilvános főpróbán megjelenő lányseregtől... :o)

Aki engem egészen elbűvölt, és nem csak a szerepe miatt (drága kedvenceim a bolondok: az udvari bolondok szerepét játszók, történjen az bárhol és bármikor a világban) : ő Pogány Judit . A kis drága, pici dundi bűbájnéni, a pirosra kent nózijával... (mint nóném Bolond)

Továbbá remekelt még - persze ebben karakteres szerepük is segítette őket - Für Anikó (OLIVIA, grófnő), Anger Zsolt (mint TOKÁNYI OSZKÁR ÚR, Olivia rokona) és főleg: Debreczeny Csaba, mint TOMPA ALBERT ÚR, Tokányi barátja. Mr.Bean felmenője ő, alighanem...

Szóval összbenyomás: közepes.

Részletesen:

Ruhatár: semmitseadj(be)nekik...

Büfé: ne siess, annyira drága, nem lesz nagy sor

Ülések: ha nem ülnek előtted, fel tudod tenni a lábad a szék egy lécére... :P (rám is szólt a társam, de úgysem látszott)

Mit hagytam ki? ja!

Előadás: jó, rendezés: 2/3, dramaturg: 2, színészek: csillagos jeles.

Hmm. Szigorú voltam, de sebaj, úgysem olvassa senki... :P

aranyélet

"Nyár"

(ahol találtam)

A nővé operált hadvezér

előrebocsátom, nem szokásom diákmódon kijegyzetelni a könyveket, amelyeket olykor csak átlapozok, máskor csak egy részét, de kiolvasom, máskor fel is falom.

most sem akarok a sakkjáték teljes történetébe belemenni, ami számomra ismert volt, azt kikerülném.

szóval, alább vázlatok, Ctl+V forgácsok jönnek:

az indiai csaturanga a korabeli négy haderőt jelképezte: harci szekerek, ill. elefántok, a lovasság és gyalogság.

persze, mint oly sok mindent, aminek tudatában sem vagyunk, pl. az ókori filozófia átmentését az utókornak: a sakkot is az arab világnak köszöheti Európa.

a keresztény nyugaton a 12. századtól lett divat, és majd a 15. századból, a spanyoloktól erednek a futók és a vezér kibővült jogai: "ők" azóta messzebb, többféle irányba is törhetnek előre és azóta lett pörgőbb, izgalmasabb a játék.

az idők során a sakkészletekben a történelemnek talán már minden korszakát ábrázolták: a szaracénokat, a waterloo-i csatát, sőt, még az indián-cowboy párharcát is...

jöjjenek a bábuk:

A Gyalog (bár nekem már csak paraszt marad...)

ábrázolták már őket mindenféle kétkezi mesterembernek, olykor minden egyes bábut másféleképpen: kereskedő állt a béres meg a kovács mellett stb.

A Huszár

avagy: a lovag (Ang.), gavallér (Fr.), ugró (Ném.)

Futó

eredetileg "ő" a harci elefánt. Angliában püspök(süveg) lett belőle (mint a királyi hatalom legfőbb támasza), máshol meg bolond (Fr.) , légionárius (Itália), futár (Ném.) vagy akár hivatalnok (Ausztria)

Bástya:

íme a harci szekér - de az elefántra szerelt tornyokat is belelátják páran, az eredetét vizsgálva.

Vezér

nos, őt Európába érve teljesen átszabták: a férfi hadvezérből királynő lett - miközben nevében megőrizte férfias jellegét. Igazi hermafrodta, kérem szépen! Aki a feketével van, nevezze a sajátját nyugodtan TerryBlack-nek... :P

mellesleg, míg sokáig csak egyet léphetett - bármely irányba : mint ma a Király-, a reneszánsz korában Hispániából induló divat nyomán húzhatott hétméföldes csimát, összes egy darab falábára...

A Király:

ő az erős alattvalók védelmére szoruló Sah... akiknek így szólt a halálhírük: "Sah mat".

egyéb:
a sáncolás csak 16. századi fejlesztés

A most megjelent sakktankönyv (Williams, Gareth: Sakk. Könnyen érthető, illusztrált kalauz a népszerű játék fortélyainak elsajátításához [olvass és játssz!] Kulturtrade Junior, 2006. 64 p., sakkfigurákkal és sakktáblával) nagyon szép kiadása az alapoktól tanítja meg sakkozni olvasóját, aki közben ilyen kis színes történetek mellett - a füzet végére érve - már híres nyitásokat és egyéb cseleket is tanulhat. Nem csak gyerekeknek!

ld. még a sakkről a wikipédiában

zúzmara, ex-lex állapot

hajnal, koporsószagú sötét, zúzmara az ablakon.

a szürkülő (most ez jelelenti a világost...) éjszakai sötétből előviláglik az autószélvédőkön olvadni nem akaródzó jégréteg, én meg a Brrrrr!dehideg parkettán, a sarkamon egyensúlyozva sebtiben beburkolózom valamiféle lelki pufajkába, a dobtáras súlyát még mindig érzi elgémberedett vállam.

talán már csak az utálat a tartalékláng bennem hajnalonként, emiatt lehetek képes egyáltalán kigördülni az ágyból. még tart az iszonyodás bennem a blogteresektől. (egyesektől csak, persze)

nem csak az ex bedurvulása, idegtépő pofátlansága húzott fel, hanem egy ottani "jóbarát",  kimondom:  árulása is. meg persze a "közösség" undorító álszentsége, ostobasága, :köp.

hasonló esetben beszólok én is a barátomnak, de nem teszem közzé a hibbant liba semmiféle levelét az ő megkérdezése nélkül, stb. És a legszebb, hogy mint a víz a bádogról, lepergett róla minden indulatom, amikor beolvastam neki.

az olyen exekkel meg, akik mint pióca-vámpír zombik tapadnak rád évekig, és kisajátítják még azt az ismerősöd is, akikkel már te is alig találkozol, és aki azzal etet meg mindenkit, hogy "megszerettem őket" - ott háború lesz, ex lex állapot lesz...

nem lovagias magatartás, de ha ennyire felbőszítenek valakit, akkor ott vérszagra gyűlnek az indulatok és nincs helye az álszent kulturáltságnak, verést álmodok neki éjjel és nappal. pesze meg fog ettől menekülni, ...de ennyire tönkretenni valamit... 10 hónap rendszeres postjai, a végén már 5 blogban! hogy maradhatna büntetlen? mert ő még mindig játsza a megmentésre váró hercegkisasszonyt... olyan undorító, hogy...

Ehhh!, nem vagyok ma sem blogképes

szánalmas egy fajba születtem. éljenek a fák!

egy blikkre

reggel a metrón belenézek egy előttem olvasott bulvárlapba, nem tom hányadik oldal, de egész felső fél oldalnyi terjedelemben: "Anettka egy nap alatt 3 kilót fogyott!"

bm! és tényleg, a fickó már percek óta elmélyülten (!) olvasta a "hírt"!

vajon milyen munkát bíztak az ilyenre? úristan, ha netán e,berek élete függ tőle. és ezeknek még szavazati joga is van...

palackposta

ide emigraltam
egy vérszopfúria elől, desszertként egy hitványnak bizonyluló barátnak külön hála ezügyben.
itt talán nyugtom lesz a bolondoktól és álszentektől. 

hidak (linkek) csak visszafelé vezetnek - onnan ide nem.
ezt kéretik tiszteletben tartani *

* kieg.: azóta már nagy a jövés-menés... (2006.nov.20.)