Az új blogger kezdeményezés jegyében készült ez az étel, gyorsan és könnyen … ahogyan ezentúl sok-sok recept fog a konyhámban. Előre tudtam, hogy a mai napom zűrösre sikeredik és nem valami kutyafuttában beszerzett és elfogyasztott ebédre vágytam. Így kora reggel felkeltem és fél óra alatt elkészítettem az alábbi csirke curryt, s mire feléledt a tikkasztó déli meleg, én már elégedetten falatoztam az uzsidobozomból , miközben vártam a soromra a kozmetikusnál. Ennek az ételnek ugyanis az a legnagyobb erénye, hogy a melegben kibír pár órát – azért ne főzzük meg mégegyszer az autóban – és ez nekem most igen jól jött.

Az eredeti recept kókusztejport használ, azonban a szekrényemben már régóta várt egy adag kipróbálásra váró kókuszkrém. Minthogy korábban már főztem higított kókusztejporral, nyugodt szívvel ajánlom ezt a megoldást. Az íze remek lett, az állagán is érződött a különbség, sokkal krémesebb volt. Ráadásul a hűtőben évekig eláll, annak ellenére, hogy semmi hozzáadott anyag nincs benne és még olcsóbb is, mint a tejpor. A Culinarisban lehet kapni, 200 gr-os dobozban, Renuka márkájú.

Az eredeti receptben nem ad cukrot az ételhez, de nekem nagyon savanyú lett úgy. Azt tanácsolom, kóstolják meg anélkül és mindenki döntsön az ízlésének megfelelően.

Csirke curry (4 főre)

50 dkg csirkemell filé

1 fej vöröshagyma

3 gerezd fokhagyma

tengeri só

frissen őrölt bors

10 dkg kókusztejpor vagy 20 dkg kókuszkrém

2 csapott ek currypor

1/2 tk cayenne bors

2 kk őrölt gyömbér

1 zöldcitrom leve

3-4 tk barna cukor

1/2 tk chilipehely vagy 1-2 friss chili

A csirkehúst felcsíkozom, alaposan megsózom és borsozom, majd két részletben átpirítom egy serpenyőben és félreteszem. A serpenyőben 2 ek olajat melegítek és megfuttatom rajta a lereszelt vagy géppel pépesített hagymát és a zúzott fokhagymát. Ezután hozzáadom a curryt, a gyömbért, a chilit, a cayenne borsot, a cukrot és a lime levét. Ahogy elkezd illatozni hozzáadom a kókuszkrémet vagy ha tejport használok előtte összekeverem 1 1/2 dl langyos vízzel és azzal a keverékkel engedem fel, végül a csirkecsíkokat is beleteszem. Közepes lángon főzöm és néhány perc elteltével megkóstolom, ekkor sózom-borsozom. Nagyjából 10 percet főzöm még fedő alatt, közben apránként adom hozzá a vizet, ami biztosan fog kelleni. Nálam a kókuszkrémes verzió úgy 3 dl-t vett még fel, a végén pedig könnyű főzelék állaga lett – vízmennyiségtől függetlenül az állag legyen a cél.

Köretként kuszkuszt készítettem hozzá, ami igazán gyorsan elkészül és főzni sem kell. Egy bögre (2,5 dl) kuszkuszhoz egy csipet sót szórtam és felengedtem kétszeres mennyiségű forrásban lévő vízzel. Én egy jénaiban készítem, így lefedve 15 perc alatt megdagad. Utána két villával összeforgatom, hogy pergős legyen és lehet tálalni. Kuszkuszelleneseknek és hagyománytisztelőknek a rizst ajánlom köretnek. Mindezt még meg lehet fejelni tálaláskor egy kanálnyi joghurttal és frissen aprított korianderrel vagy petrezselyemmel.

Forrás: Stahl Judit: Gyors szárnyas ételek (Kulinária Kiadó, 2007)

O.

Tags: csirkemell, currypor, gyömbér, kókuszkrém

David Lebovitz azt állította a a blogján, hogy ez a karamellfagyi a világon a legjobb. És ki vagyok én, hogy ne higyjek neki, aki már oly sokszor bizonyított a konyhámban.

És persze már megint érdemes volt. Minden egyes falat egy élmény ebből a fagyiból. Tisztelettel megkérek mindenkit, hogy próbálja ki, mert nagyon-nagyon-nagyon jó.

Már az a tudat is boldogsággal tölt el, hogy lapul még egy fél doboz a mélyhűtőmben

Sós-vajkaramellás fagylalt

a karamell-pralinéhoz (belekeverni)

100 g cukor (23 ft)

¾ tk jó minőségű tengeri só (fleur de sel, Maldon)

a fagyihoz:

500 ml zsíros tej (3,5%) (120 ft)

300 g cukor (70 ft)

60 g vaj (100 ft)

½ tk só

250 ml tejszín (Cserpes a legjobb) (300 ft )

5 tojássárgája (150 ft)

egy kevés vaníliaőrlemény

Mint az árakon is látszik, cirka 800 forintért miénk lehet a világ legjobb karamellfagyija – miért is vennénk dobozos boltit?????

Először is a belekeverendő karamellt késztítettem el. Ehhez a 100 g cukrot egy lábasba öntöttem és kis lángon melegíteni kezdtem. Nem nagyon piszkáltam, hagytam, hogy magától beinduljon a karamellizálódás. Közben kikészítettem magam mellé egy sütőpapírt, amit vékonyan lekentem valami semleges ízű olajjal.

Amikor jónak ítéltem a karamellt – ez egy bizonyos lélektani pillanat, amikor még éppen nem égett oda – beleszórtam a sót és azon nyomban a sütőpapírra öntöttem, s próbáltam minél vékonyabb rétegben elteríteni.

Aztán ezt félre is tettem, amíg a fagyialapot elkészítettem.

Ehhez a 300 g cukrot egy edényben karamellizálni kezdtem. Megint megvártam azt a bizonyos pontot, lehúztam a tűzről, s gyorsan beleszórtam a sót és a vajat is hozzátettem. Közben persze vadul kevertem, s próbáltam elkerülni a forró cukordarabokat, amik kispricceltek.

Miután ezt nagyobb égési sérülések nélkül megúsztam, hozzáöntöttem a tejet és a tejszínt is. Ekkor kicsit ijesztően megkeményedik a karamell, de aggodalomra semmi ok, kis lángon szépen össze kell olvasztani az egészet. Eközben a tojások sárgáját a vaníliával enyhén felvertem. A meleg karamelles tejből egy keveset óvatosan ráöntöttem és alaposan elkevertem, majd hozzáöntöttem a többi folyadékhoz.

Visszatettem a tűzre és kis lángon sűrű krémet főztem belőle. Ennek semmi más trükkje nincsen, csak az, hogy ott kell álllni mellette és folyamatosan kevergetni. Nincs mese, ezt a 10 percet rá kell szánnunk – az eredmény viszont mindenért kárpótolni fog, ígérem

Ha kellően besűrűsödött, átöntöttem egy hideg tálba, hogy mihamarabb kihűljön majd a hűtőben is töltött némi időt.

Végül a fagyigép gondjaira bíztam.

Az elején készített karamellt nagyon apró darabkákra tördeltem (mozsár, nyújtófa…) és a végén a majdnem kész fagyiba szórtam.

Más nem is volt hátra, csak hogy hátradőljek és élvezzem munkám gyümölcsét. Komolyan mondom, minden egyes falat belőle egy komplett ízorgia. egyszerűen tökéletes!

Tags: David Lebovitz, fagyi, karamell

Gyorsan telik az idő. Másfél éve írjuk a Sajtkukacot, szinte fel sem tűnik, úgy szalad az idő. Sok minden változik, új kapcsolatok születnek, újabb és újabb hullámok csapnak fel a gasztrovilágban, mindig valami unikum izgatja a fantáziánk. Na igen, ezek vagyunk mi. Érdeklődünk és tény az is, hogy szeretünk főzni és sütni. Vannak akik emiatt csodabogarakként néznek ránk – mondván sokat állunk a konyhában, de sokan örömmel figyelik ténykedéseinket és problémás ügyek esetén kikérik a tanácsunkat. Eszünkbe sem jut mindeközben, hogy más emberek teljesen más módon közelítik meg a konyhát. Ha lehet, inkább sehogy. Vagy ha mégis, akkor minél gyorsabban akarnak ‘túllenni’ ezen a nyűgön – a család táplálásán. Erre a legalkalmasabbak a reklámokból ismert, jó (?) szlogennel hirdetett instant levesporok, szószok, sőt nemrégiben láttam egy egész konzervcsirkét – a reklámok szerint ilyeneket főz a szuperanyu … Tényleg az igazán fontos dolgokra sajnálják az időt? Ez komolyan a vég. Na, nem azért mert ilyenek sorakoznak a boltok polcain. Ez együtt jár az iparosodással, na meg az emancipáció sem tett túl jót a klasszikus családmodellnek. Azonban amit nem vesznek meg, azt ugyebár nem tudják eladni. Tehát csak a fogyasztók igényességén múlik mindez, azonban nagy részük mégis az ízfokozók, a csomósodásgátlók és társaik mellett teszik le a voksukat. Nos, ez az ami mit sem változott az elmúlt másfél évben. Ugyanakkor a közvetlen környezetünkre igenis nevelő hatással vagyunk, ezt nap mint nap tapasztaljuk. Csodás érzés, mikor az általunk lefőzött és továbbajánlott recept kerül mások asztalára is. Ez minket is inspirál. Épp ezért csatlakoztunk egy új felhíváshoz, hátha kiterjeszthetjük ezt a pozitív hatást egy egyre szélesedő Olvasótáborra is.

Néhány hete Max tett közzé egy felhívást gasztroblogger társai körében arra vonatkozólag, hogy készítsünk még több egyszerű, gyors és a válságra való tekintettel, pénztárcabarát ételt. Ezek amolyan házias, gyorsan összedobós, időnként a nagyira emlékeztető ételek. Ahogy az várható volt, szép számmal jelentkeztek a csatlakozni kívánó bloggerek – eddig 27 blog. Mostanra sokan közülök megneveztek egy külön kategóriát a honlapjukon Gyors&könnyű címszó alatt. Egyelőre Max oldalán megtalálhatóak ezek linkjei, hamarosan nálunk is felkerül az oldalsávba. Reméljük minél többen fordulnak ilyen fajta segítséghez hó végén vagy idő-, esetleg ötlethiány esetén – természetesen a félkész ételek helyett.

Néhány hónapja indult útjára Nemisbéka kezdeményezésére a Takarékláng nevű blog. Ennek az oldalnak is a gazdaságos, de finom, házias ételek ismertetése a cél. Itt az ötletgazdán túl, Lilahangya, Fakanál, Chili&Csoki, Cserke és a Sajtkukac finomságai kerülnek fel, árinformációval együtt.

Ezzel a posttal is a figyelemfelkeltés volt a célom. Van megoldás mindig, a főzés nem egy rugalmatlan, kötöttségekkel teli rabszolgamunka. Sokszor olyan kevés is elég a családunknak, a környezetünknek. Aztán pedig olyan hálásak és elégedettek. Ennyit igazán megér mindez, a végén még élvezetet is lehet benne találni!

O.

Tags: felhívás

Őszintén szólva az ilyen meleg napokon nemcsak főzni nincs kedvem, hanem úgy alapvetően is csak takarékos üzemmódban működöm. Magam miatt ellennék salátán napokig, de a gyerekek (na meg a ház ura) legalább napi egyszer főtt ételt követelnek.

Persze egy tisztességes gasztroblogger igyekszik kicselezni a családját és legalább látszólag korrekt ebédet feltálalni. Például leves címszóval összeturmixol dolgokat. Még szerencse, hogy a spanyolok nevet is adtak neki: Gazpacho.

Az autentikus paradicsomon, uborkán, hagymaféléken, paprikán és kenyéren kívül került bele egy avokádó is (nehogy tönkremenjen) és egy csomag petrezselyem (‘baja nem lehet tőle’ alapon). Egyik sem vált a kárára.

Gazpacho

6 paradicsom

4 uborka

1 sárga paprika

2 kis fej lilahagyma

1 avokádó

1 csokor petrezselyem

3 gerezd fokhagyma

1 szelet kenyér

2 dl paradicsomlé

víz

olívaolaj

citromlé

nádukor, só, bors

jégkocka

A paradicsomokat meghámoztam – az eljárás: felül keresztben bevágtam és leforráztam, így egyszerűen lejön a héja – és negyedekbe vágva kiszedtem a magjait.

Az uborkát meghámoztam és a paprikával meg a hagymákkal együtt felkockáztam.

A zölségeket a turmixgépbe zúdítottam, ment hozzá az avokádó húsa, a kenyér cafatokra tépkedett belseje, a fűszerek, az olaj, a citromlé, a paradicsomlé és kb. 1 dl víz – a folyadék mennyiségén ki-ki ízlése szerint igazíthat.

Innen már csak egy gombnyomásra volt az ebéd. Galuska helyett jégkockákat tettem bele (a gyerekeimek persze ez tetszett legjobban) és egy apróra vágott uborkával valamint néhány csepp Tabascóval tálaltam.

Tags: avokádó, paprika, paradicsom, uborka

Minden túlzás nélkül azt kell mondanom, hogy ez a legfinomabb muffin, amit életemben ettem. Puha, lágy tészta, benne a savanykás barackkal és minderre a tonkabab pikáns íze teszi fel a koronát….

Ajánlom minden háziasszonynak, akinek muffin-ellenző családtagjai vannak, ezzel biztosan meggyőzi őket arról, hogy ebben a süteményben is vannak távlatok.

Tonkababos, sárgabarackos muffin

75 g vaj

125 g liszt

¼ tk szódabikarbóna

¼ tk sütőpor

½ tk reszelt tonkabab (ennek hiányában néhány csepp mandulakivonat)

egy csipet só

150 g nádcukor

késhegynyi vaníliaőrlemény

110 g créme fraiche*

1 tojás

6 kisebb, kemény sárgabarack

* én innen szoktam rendelni, de ha nincs Ízbolygónál akad ötlet az otthoni elkészítésre is

A sütőt előmelegítettem 180 ºC-ra.

Egy tálban összekevertem a lisztet, a sütőport, a szódabikarbónát, a sót és a lereszelt tonkababot.

A vajat jól kikevertem a cukorral és a vaníliával, majd a tojást is belütöttem. Ezután ment bele a vaníliakivonat, majd felváltva hozzákanalaztam a lisztes keveréket és a créme fraiche-t.

A muffintepsibe papírkapszlikat tettem és mindegyik mélyedést a háromnegyedéig töltöttem a masszával, a tetejére pedig egy fél barackot nyomtam, a vágott felével lefelé.

A sütőbe tolva kb. 25 perc alatt sült illatos aranybarnára.

A receptet itt leltem.

Tags: muffin, sárgabarack, tonkabab

Az utóbbi hetekben több díj is záporozott a gasztroblog társadalomban, egymás elismerésének kifejezéseképp. Legnagyobb örömünkre a Sajtkukac is kapott a díjakból, amelyeket ezúton szeretnénk megköszönni a minket díjazó bloggerináknak!

Az első elismerést Csengétől kaptuk a Csokiparányról. Ő szeretnivalónak tartja a blogot. Nagyon szépen köszönjük az elismerést! Ígérjük a továbbiakban is ilyen szeretnivalók leszünk!

A következő díjat Piszkétől kaptuk a Candy’sről. Ő megmosolyogtatónak tart minket. Ez igazán kedves, örülünk, hogy így gondolja. Amúgy díjazónk talán némileg elfogult velünk, mivel személyesen tapasztalta mennyit tudunk “mosolyogni” … ezt valóban igyekszünk közvetíteni az Olvasóink felé, s tartjuk magunkat továbbra is ehhez az irányvonalhoz.

Nikivel úgy döntöttünk mindenki megérdemli ezeket a díjakat aki szívvel – lélekkel írja internetes naplóját, így nem nevezünk meg díjazottakat. Nálunk mindenki nyertes!

Üdvözlettel, Niki és Orsi

Tags: díj

Ezt a receptet már tavaly kinéztem a kedvenc fagyiskönyvemből, de sajnos addigra már lecsengett a málnaszezon. Idén viszont sikerült elkészítenem és hivatalosan is neki adományoztam a nyár kedvenc fagylaltja címet. Az elkészítése kb. 5 perc – ebben már a borosüveg kinyitása is benne van – és nincs is jobb, mint egy dögmeleg nyáriestén egy jó kis jéghideg rozés-málnafagyit kanalazgatni – így valahogy átvészelhető a hőség is. Az előnyei közé tartozik az is, hogy a mélyhűtőből kivéve azonnal ehető, mivel az alkoholtartalma miatt nem fagy kőkeményre.

Rozés málnasörbet

500 ml rozébor (a Varga Pincészet rozéja kiváló hozzá))

130 g nádcukor

450 g málna

A bort és a cukrot egy lábasba öntöttem és felmelegítettem – éppen csak annyira, hogy a cukor elolvadjon benne. Levettem a tűzről és a megmosott málnaszemeket is beleszórtam, így hagytam kihűlni.

Amikor teljesen kihűlt, merülőmixerrel pürésítettem, majd átpaszíroztam az egészet.

A viszonylag nagy alkoholtartalom miatt a fagylaltgép nem igazán fagyasztja meg, csak félig, de után a mélyhűtőbe téve tökéletes lesz. Gyorsan próbáljátok ki, amíg még tart a málnaszezon!!

Tags: bor, David Lebovitz, fagylalt, málna

A feketeribizlihez fűződő viszonyom úgy kezdődött, mint nagyjából a magyar emberek 80%-áé. Pickwick tea formájában fogyasztottam egy darabig. Az akkori páromnak az volt a kedvence, de egy idő múlva rá sem bírtam nézni. Megnyugtatásul közlöm, ahogy teltek az évek – na igen, azóta pontosan 10 darab – kifinomultabb lett tea terén az ízlésem. A találkozás a ribizli eme sötétlő, nagy szemű, édeskés-fanyar változatával egy életre megpecsételte a viszonyunkat. Tavaly nyáron munkába menet beugrottam a pékségbe és az előtte áruló néninél találtam rá egy nagy dobozban az asztal szélén árválkodva. Amint megcsapta az orromat az a semmivel össze nem téveszthető illatorgia, rögtön tudtam, hogy hazajön velem. Akkor készült belőle egy csodás fagyi.

Mikor megláttam Millienél ezt a pitét, rögtön felkerült az elkészítendők listájára. Az elkészítése gyerekjáték, pillanatok alatt megvan, ami a végeredmény tekintetében valóban elhanyagolható. A recept eredetije Joanne Harris: A francia konyha című könyvéből származik, ami eleve szavatolja az asztalra kerülő remek süteményt. De amennyiben még ez sem lenne elég, Millie saját bevallása szerint 7 nap leforgása alatt három alkalommal készítette el …

Feketeribizlis pite (egy 28 cm-es quiche formához)

Tészta (Paté Brisée):

25 dkg liszt

17,5 dkg vaj

2 dkg cukor

1 tojás

fél ek víz

csipet só

A hozzávalókat összedolgozzuk és lisztezett felületen picit túlnyújtjuk a formán, hogy az oldalát is befedje. A maradékot levágjuk és későbbre lefagyaszthatjuk – Millie tanácsát követve – mivel 4-5 ilyen maradékból kijön a következőre való. A formát betesszük a hűtőbe, míg a töltelék készül.

Töltelék:

50 dkg feketeribizli, megmosva, leszemezve

2 tojás

12,5 dkg cukor

2 dl tejszín

2,5 dkg liszt

1/2 tk vaníliaőrlemény

A sütőt előmelegítem 200 fokra. A tojást összekeverem a tejszínnel és a cukorral és a vaníliával. Egy kis félretett tejszínben elkeverem a lisztet és úgy adom hozzá a többihez, hogy ne legyen csomós. A tésztára terítem a ribizlit, majd leöntöm a tejszínes keverékkel. 200 fokon (180-on hőlégkeveréssel) sütöm 35 percig.

O.

Tags: feketeribizli, tejszín, vanília

Őszintén szólva én a tonkababról nem is hallottam, amíg Andrea nem írt róla egy áradozó levelet És kedvesen azt is hozzátette, hogy nekem is beszerzett egy üvegcsével. Szagolgattam a szerzeményt egy darabig, próbáltam elképzelni az ízét ezzel-azzal. Elolvastam Ch&V írását róla, és valami csokoládés finomságról álmodoztam. Aztán jött a nyár, begyűrűztek a gyümölcsök sorban és egy ideig el is feledkeztem szegényről.

A múlt heti sárgabarack “betakarítás” után félig belefulladva a lekvárba, valami más hasznosításon törtem a fejem. Készült is egy nagyszerű muffin (recept hamarosan) és nem bírtam ellenállni a sült sárgabarack csábításának sem (nem is lett volna értelme). És ekkor a kezembe akadt a tonkabab. Gyors mozdulattal belereszeltem egy felet a cukorszirupba, s azzal öntöttem nyakon a barackokat. Az ötlet sikeresnek bizonyult, a tonkabab mandulás, szegfűborsos íze remekül harmonizált a barackkal.

Gyorsan egy kis kalóriaszegény, nyári desszertet is kreáltam belőle, csak hogy ne kelljen magában megennem azt a rengeteg barackot.

Joghurtos desszert tonkababos sült sárgabarackkal (2 főre)

az aljára:

4 “digestive” keksz (valami zabpelyhes legyen, nálam most Grancereale volt, de a Zabfalatok is tökéletes)

a krémhez

1 nagy doboz joghurt (450 g) – vagy 200 g görög joghurt

1 ek creme fraiche

2 ek tejszín

késhegynyi vanília

2 ek nádcukor

a tetejére

8-10 kemény sárgabarack

10 dkg nádcukor

1,5 dl víz

vanília

egy fél tonkabab

A cukrot és a vizet egy lábasba tettem és aránylag nagy lángon főzve összeolvasztottam. A szirupba belekevertem a lereszelt tonkababot és a vaníliát.

Az elfelezett, kimagozott sárgabarackokat egy jénaiba rakosgattam , ráöntöttem az illatos szirupot és betoltam a sütőbe. 170Cº-on kb. 20 percig sütöttem – félidőben megforgatva a barackokat.

A joghurtot összekevertem a tejszínnel és a creme fraiche-sel, majd muszlinkendőbe kötve lecsoöpögtettem (tál, bele szúrő, rá az anyag, bele a joghurt, betakargat, súlyokkal lenyomat). Mikor az összes savó kijött belőle (kb. 1-1,5 óra) összekevertem a vaníliával és a cukorral.

A kekszeket durvára törtem és két pohárba/tálkába szórtam. A joghurtos krémet szépen elfelezve rákanalaztam, majd a tetejét az illatozó barackokkal koronáztam meg, és a szirupból is rácsurgattam keveset.

Ezuán már csak kényelmesen hátra kell dőlni és bekanalazni jól megérdemelt jutalmunkat.

Tags: görög joghurt, joghurt, sárgabarack, tonkabab