Nyomást gyakorolt több lobbitényező is a negyedik mobilszolgáltatóra kiírt pályázat elbírálása idején a Nemzeti Hírközlési Hatóságra (NHH), amely azonban még március 16-án, győztes kihirdetése nélkül zárta a tendert.

A hivatal korábbi álláspontja szerint a többhónapos eljárás során a döntéshozók kizárólag szakmai szempontokat vettek figyelembe, ezért nem tudták elfogadni egyik induló ajánlatát sem. Piaci információk és sajtóértesülések szerint azonban a megszüntetett mobiltender komoly politikai hullámokat vet, ami megingathatja az NHH elnökének, Pataki Dánielnek a székét is.

Az NHH elsősorban a gazdasági válság elbizonytalanító hatásaira, illetve a benyújtott pályázatok gyengeségeire, valamint a tenderre jelentkezett cégek tulajdonosi körének tisztázatlanságára hivatkozott, amikor megszüntette a pályázati eljárást. A Hatóság ezen kívül, indoklása végén megjegyezte, hogy a szélessávú mobilszolgáltatások iránti igény erősödése miatt később a mainál is értékesebbé válhat az ősszel még gyors átadásra szánt frekvencia.

Több, név nélkül nyilatkozó, egymástól független piaci szereplő véleménye, hogy az NHH pályázati eljárást megszüntető döntése mögött más is van, mint ami a nyilvános indoklásban szerepel. Piaci források szerint az NHH-nak nem csak – vagy éppen nem – az indulók ajánlatainak elégtelensége okozhatott fejfájást a döntéskor, hanem a pályázatok egyes adatainak januári kiszivárgása, a kijátszható pályázati feltételek, illetve a háttérben zajló erőteljes lobbiharc. A kritikusok azt sem értik, miként hivatkozhat az NHH a pályázat megszüntetésekor olyan okokra, amelyek – szerintük – már ősszel is nyilvánvalóak voltak.

A pályázat megszüntetésének közvetett előzményeiről az NHH szóvivője azt mondta a Zoomnak, előfordulhat, hogy a Hatóság a mobiltender tavaly őszi meghirdetésekor nem jól ítélte meg a közelgő gazdasági válság mértékét, de a lezárásról hozott döntés szakmaisága egyértelmű. A nyeremény nélkül maradt cégek közül a két, korábban győzelemre esélyesnek tartott vállalkozás várhatóan még ma, vagyis a megszabott határidő lejárta előtt, fellebbezést nyújt be az NHH tendert megszüntető határozata ellen.

Nehezen kivehető befektetők és milliárdok

Az NHH még 2008. október 22-én írta ki a negyedik mobilszolgáltató piacra lépését támogató pályázatot, amely feltételeit tekintve lényegesen eltért az előző évtized tendereitől. A korábbi koncessziónyertesekkel ellentétben a leendő negyedik mobilszolgáltatónak milliárdok helyett elég lett volna százmillió forintot fizetnie a frekvenciahasználat lehetőségéért, de az alacsony belépési díjért cserébe bevételének előre vállalt részét át kellett volna adnia az államnak. A megajánlott százalék mellett a pályázatok elbírálásában további szűrő volt, hogy a versenyzők mikortól és mekkora lefedettséget biztosítanának, valamint milyen az üzleti tervük és a szakmai tapasztalatuk.

A T-Mobile, a Pannon, valamint a Vodafone által hosszú ideje uralt mobiltelefon-piac élénkítését, így az árak csökkentését és a szolgáltatások javítását is célzó felhívásra négy cég jelentkezett. Közülük a távközlési tapasztalatokban gazdag Digi Kft.-nek és az Invitel Távközlési Zrt.-nek viszonylag kevés esélye volt a győzelemre. Legalábbis egyéb piaci szereplők véleménye, valamint a Napi Gazdaság által januárban közölt versenyállás alapján.

A kiszivárgott, de hivatalosan meg nem erősített információk szerint mindkét cég jóval alacsonyabb pontszámot ért el a bírálat során, mint vetélytársaik. Ennek fő oka a Digi esetében feltehetően az volt, hogy túlságosan is nagyvonalú, így teljesíthetetlennek látszó vállalásokat tett, az Invitel pedig éppen ellenkezőleg, túl keveset ajánlott a megpályázott frekvenciáért cserébe.

Az NHH közlése szerint Magyarország frekvenciakészlete a jelenlegi három mellett egy újabb, teljes spektrumú (900, 1800 és 2100 MHz-es frekvenciával is rendelkező) mobilszolgáltató számára elegendő, azaz a jelenlegiek mellett csak egy újabb szolgáltató léphet belátható időn belül a piacra.

A lehetőség elnyeréséért folytatott küzdelemben elsősorban a várható jövedelemből tett felajánlás mértéke számított – erre lehetett kapni a legtöbb pontot a bírálóbizottságtól. Ezen szempont alapján a győzelemre a tender két kevéssé ismert indulója látszott esélyesnek: a DreamCom Távközlési Kft., valamint a Mobinet Távközlési Projekt Kft. A pontverseny sajtóértesülések alapján közölt eredményei szerint mindkét cég viszonylag magas, de még vállalhatónak tűnő százalékot ajánlott remélt bevételéből az államnak.

Az NHH-nak kedves számokat prezentáló, nyerésre esélyes két projekttársaság tulajdonosi háttere azonban találgatásokra adott okot a sajtóban – és minden jel szerint a bírálóbizottságban is. A kétségek oka, hogy a DreamCom esetében a tulajdonosi lánc része két offshore-gyanús cég, az egyiket a közép-amerikai Belize-ben jegyezték be, a másik eredete a Virgin-szigetekig nyúlik vissza.

A Mobinet esetében szintén szerepel külföldi vállalkozás a közvetett tulajdonosok között, a távközléssel és a nyilvánossággal nehezen kapcsolatba hozható brit Layland Enterprises Ltd.