PUSZTAVACS
(Terület : 7907 ha, lélekszám: 1538 fő, lakóházak száma: 561)
A település már időszámításunk kezdetétől lakott hely lehetett. Régészek a falu mai területén szarmata temető nyomaira bukkantak, de ilyen leleteket a környező településeken is találtak. A szarmata leletek mellett avarkori régészeti leletek is előkerültek. A honfoglaló magyarok használhatták a legeltetésre alkalmas rétjeit. A honfoglalás után a térség Kurszán kezébe került, majd halála után Árpádhoz.
Az egyik közeli település megőrizte Árpád egyik fiának nevét is: Üllő. A XI-XII. században Vacs királyi birtok lehetett. Valószínű, hogy a királyi birtokon élők állattenyésztéssel teljesíthették szolgálatukat, mivel nyelvészek szerint „Och” a szláv eredetű ochar /juhász/ szóval állhat kapcsolatban.
A község első okleveles írásos említése 1274-ből való. IV.László király Vacson keltezett oklevelében arra „inti a sebeniciakat, hogy a traniakat ne zaklassák”. Az oklevél keltezési helye Och formában jelenik meg, a későbbiekben nyelvi változások következtében az „o” hangból „v” hang lett. A tatárjárás utáni időkben a királyi birtokok fokozatosan eladományozásra kerültek. A terület már 1280-ban Igmánd nembeli András fia Miklósnak birtoka.
A falu természetföldrajzi fekvése kedvezett a további fejlődésnek. A XIII. században alakulnak ki a fontosabb alföldi utak/ Kun, Szegedi, Körösi/. A Körösi út volt a Pest felé irányuló tiszántúli állatkereskedelem egyik fő útvonala. Így a település bekapcsolódhatott az árutermelésbe. Vacs 1384-ben heti-vásártartási jogot kapott. Ezzel Vacs, ha korlátozott lehetőségekkel is, de mezővárosi fejlõdés útjára léphetett.
A XV. században templomot építettek az itt lakók, a vásároztatási jog megszerzése után kereskedők, iparosok telepedtek meg, így az állattenyésztés és a földművelés mellett megjelentek iparosok és kereskedők is. A helyi oktatás megjelenéséről a XVII. század közepétől találhatók feljegyzések.
A település, története során többször is gazdát cserélt. 1415-ben a Szántai Kolos családtól a Némai Kolos családra szállt a birtok, majd visszakerült királyi tulajdonba. Később a Wachi családhoz került, és végezetül adósság miatt a Kenderessyek tulajdonába ment át. A török hódoltság alatt a térség a budai vilajet fennhatósága alá került. A települést lakói lassan elhagyták, fokozatosan elpusztásodott. A török kiűzése nyomán a Koháry család tulajdonába került, majd a férfiág kihalása után, benősülés következtében Vacs Ferdinánd Szász-Coburg hercegi család tulajdonába került. A család egészen 1944-ig birtokolta a területet.
A Coburg család hozzá kezdett gazdasága fejlesztéséhez. Lengyel és szlovák mezõgazdasági telepeseket /zselléreket/ hoztak a térségbe. A birtokon szükséges iparosok a szomszédos mezővárosokból költöztek be. A vacsi uradalom területén majorságok épültek ki. A hercegi család által folytatott gazdálkodás főirányi, amelyek ma is fellelhetők a térségben: állattenyésztés (sertés, juh, szarvasmarha, ló), földművelés( búza, repce, dohány, gyümölcs, szőlő) és erdőgazdálkodás.
A gazdasági fejlődésnek köszönhetően 1871-ben a falu községgé szerveződött, önálló jegyzőséggel. Ettől kezdve lett a község hivatalosan is Pusztavacs. Coburg herceg 1850-ben orvosi állomást és gyógyszertárat szervezett a faluban. 1856-ban pedig iskolát és tanítói lakást építtetett, rendeztetett be, majd az uradalom több helyén is nyitott iskolát.
1950-ben a tanácsrendszer bevezetésével megalakult Pusztavacson a községi tanács, majd az 1970-ben kialakított országos településfejlesztési koncepció eredményeként a község elvesztette önálló közigazgatását és Örkény Nagyközségi Tanácshoz csatolták társközségként, Hernáddal, Táborfalvával együtt. A településfejlesztési koncepció Pusztavacsot funkció nélküli településként sorolta be és a fejlődés központjába emelt Örkény „alvófalujává” tette.
Pusztavacs önállósága 1989-ben vetődött fel, majd az 1990-es helyhatósági választáson megalakult az önálló önkormányzat.
