LAM 2004;14(11):810-1.

LAM-INTERJÚ

Az eredmény kötelez

Beszélgetés Dévény Anna gyógytornásszal

A gyermekneurológus és ortopéd szakorvosok körében hosszú évekig ellenállást váltott ki a Dévény Anna által kidolgozott Dévény speciális manuális technika-gimnasztika módszer (DSGM). – Küzdelmes évek voltak – vallja –, elsősorban önmagammal kellett megvívnom a csatát. Több évtizedes kimagasló szakmai munkája elismeréseként 2003-ban Batthyány-Strattmann László-díjjal tüntették ki.

– A Dévény Anna Alapítványt 1990-ben hozta létre. Akkor már több mint egy évtizede alkalmazta a speciális manuális technikát...

– A módszert 1976-ban kezdtem kidolgozni, gyógytornász tevékenységem már akkor 20 éves múltra tekintett vissza. Művészi tornát tanítottam és a Neurológiai Klinikán dolgoztam mint gyógytornász. A művészi torna terén a Berczik-módszeren nevelkedtem, amelynek testképző elveit kiválóan lehetett transzponálni a mozgássérülésekre. Kezdetben mindössze 12 gerincferdüléses gyermekkel foglalkoztam, akik közé egy-két önállóan, de nehezen és kórosan mozgó cerebralis paresisben szenvedő gyermek is került, izomzsugorodásokkal és letapadásokkal találkoztam náluk. Láttam, hogy ezeket a mechanikai akadályokat akárhogy erőlködnek is, önerőből nem tudják leküzdeni. Ezekhez oda kellett nyúlni. Így kezdődött a speciális manuális technika kialakulása.

Módszerem, a DSGM a gyakorlati tapasztalatok alapján alakult ki. Elmondhatom, hogy a DSGM-et mindenki ellenében, a magam erejéből hoztam létre. A legnehezebb az önmagammal vívott csata volt, hiszen felborult bennem mindaz, amit addig tanultam, gondoltam a mozgásrehabilitációról. A gyökeresen új dolgok törvényszerűen súlyos konfliktushelyzeteket teremtenek, mert az addig elfogadott nézetekkel állítják szembe az embert.

– Kérem, foglalja össze a módszer lényegét!

– A módszer két nagy tevékenységi területből áll. Az egyik, a DSGM I., ez egyéni foglalkozásokat jelent, amelyeken speciális manuális technikával történik a kezelés. Ez a masszázstól és minden eddigi lágyrész-technikától eltérő, kézzel végzett technika egyrészt oldja az izom-, ín- és kötőszövetrendszer kontraktúráit, másrészt az inak kezelésével képes direkt stimulálni az agy különböző területeit. Itt a direkt hatáson van a hangsúly, mert ezáltal vált korai kezeléssel gyógyíthatóvá a szülési agykárosodások túlnyomó része. Gyógyuláson a mozgások normalizálódását értem, nem azt, hogy a sérültet valahogy foglalkoztatjuk. Ennek rendkívül nagy a jelentősége, mert a szülési agykárosodások miatt a boldog gyermekvárás gyakran életre szóló tragédiába fordul, és ez az egész világon megoldatlan probléma. Most olvastam a WHO egy statisztikai adatát, amely szerint jelenleg 13-15 millió ember szenved a világon a szülési sérülés következményeitől. Ki merem mondani: itt a kezemben a megoldás, amelyet 100, DSGM posztgraduális képzést végzett gyógytornász kolléga – tanítványom – is igazol, ráadásul nem kell hozzá sem eszköz, sem gyógyszer, kizárólag kiművelt emberfő és kéz. Ennek ellenére a hír nem igazán jut el illetékes fülekhez... A másik terület, a DSGM II., csoportos, zenére történő esztétikus, analitikus gimnasztika, amelynek alapja a Berczik-módszer. Ez a szakmai „anyanyelvem”, amit mesteremtől, Kovács Évától és magától Berczik Sárától tanultam. Ehhez tettem hozzá a magam elgondolásait és gyakorlati megoldásait. Számtalan lehetőség rejlik még a speciális manuális technikában, de a kipróbáláshoz nem elég egy élet. Remélem, a tanítványaim továbbviszik elképzeléseimet abban a szellemben, amelyben pályakezdésem óta dolgozom. Azért bízom benne, hogy még lesz időm a „helyére tenni” a DSGM-et. A magam részéről sosem állítottam addig semmit, amíg 100 vagy 1000 gyakorlati példa nem állt mögöttem. Ezért nem értem, hogy a mozgásterápia területén olyan emberek is teret kapnak, akiknek semmiféle mozgásbeli képzettségük nincs. Sőt, az is előfordult, hogy valaki, akinek sem az egészséges mozgásfejlesztésről, sem a mozgásterápiáról semmilyen gyakorlati tapasztalata nincs, kijelentette, hogy módosította a módszeremet... A baj ott kezdődik, hogy nincs definiálva a gyógyítás és fejlesztés fogalma. Szerintem gyógyítás: amikor működőképessé teszem a nem működőt, fejlesztés: amikor a működést tökéletesítem. A szerepek nem fölcserélhetők; gyógyítással nem lehet fejleszteni, fejlesztéssel nem lehet gyógyítani. A mozgásterápiában mégis az az általános gyakorlat, hogy fejlesztőmódszerekkel – tornával, úszással, játékkal, stb. – akarnak gyógyítani és erőltetik azt, amire a beteg nem képes. Pedig a beteg nem azért nem csinálja, mert nem akarja, hanem, mert nem tudja. Amíg nem teszem képessé a funkcióra és erőltetem a lehetetlent, érdemben nem tettem semmit. A felsorolt fejlesztőmódszerek nagyon fontosak a már mozgásképes gyermek számára, de a kiesett funkciókat nem indítják be és az izomtónus eltéréseit nem rendezik. Ugyanis a fejlesztőmódszerek indirekt hatásúak az agyra a manuális technika direkt hatásához képest. A direkt hatás azáltal jön létre, hogy az inakban halmozottan jelen lévő végződésekkel – a kezünk által – közvetlen kapcsolatba lépünk. Az így adott inger a végkészülékekből kifutó pályákon és a gerincvelőn keresztül eljut az agy különböző területeire. Az ugye nem kétséges, hogy a direkt mindenben intenzívebb hatású, mint az indirekt. Ez a laikusok számára is egyértelmű, világos tény. A „szakma” mégis nehezen akarja elfogadni. A cerebralis paresisben szenvedő kisgyermekek gyógyulásának a feltétele a korai kezelés, mert öt-hat hónapos korig „élő” az agynak a tartalékállománya, amely – ha nincs igénybevéve –, élettanilag eltűnik. Ha a perinatális intenzív centrumokban már a születés utáni első napokban – akár már az inkubátorban – elkezdhetnénk a DSGM-kezelést a perinatálisan veszélyeztetett, úgynevezett „rizikóbabáknál” és a járás beindulásáig folytathatnánk azt, kikophatna a cerebralis paresis szörnyű kórképe és maradna az az elkerülhetetlen 20%, amely sajnos gyógyíthatatlan. Ugyanakkor az eddig fogyatékkal élő nyolcvan százalék normális életet élhetne.

– Az agysérüléseken belül milyen típusú sérüléseket kezelnek?

– Az agysérüléseket két csoportra kell osztani: a feszes típusú, spasztikus állapotra, illetve a csökkent izomtónusú, hipotóniás állapotra. A spasztikus állapotnál az agykéregben, az agykérgi motoros sejtekben van elváltozás, ebben az esetben öt hónap után – bár az állapoton természetesen lehet javítani – teljes gyógyulás nem érhető el. A hipotóniás gyermekeknél az egyéves, sőt, másfél éves korig elkezdett kezelés is eredményre vezet.

– Felmerül a kérdés, hogy ezekre a tapasztalatokra korábban miért nem tett szert senki?

– Azért, mert elméleti úton, mozgásképzettség nélkül próbálták a gyakorlati problémákat megoldani, ez pedig nem működik. A gyakorlati szakmákat kizárólag a gyakorlati tapasztalatok és az eredmények teszik hitelessé. Az eredmények ellenére – vagy talán éppen azért – még ma is sokan ellenállnak a módszeremnek, de hát törvényszerű, hogy a régi nehezen adja meg magát az újnak. Azok a szakmabeliek, akiknek személyesen, objektíven el tudom mondani a DSGM elveit, megértik a többi módszertől való eltérését és azt, hogy nem konfrontálódni akarok, hanem egyszerűen nem mondhatok mást, mint ami a meggyőződésem. Ez akaratomon kívül szembeállít sok mindenkivel és sok mindennel, de ezt fel kell vállalnom a betegek érdekében. Az eredmények köteleznek.

– Csak a születési oxigénhiányos agykárosodottakat kezeli, vagy más problémákkal is fordulhatnak önhöz?

– A speciális manuális technika univerzális hatású, mivel kontraktúrák eredettől függetlenül minden mozgássérülés esetén kialakulnak. A kontraktúraoldó hatás minden mozgásproblémánál kiválóan működik. A baleseti sérülések a hagyományos gyógytornához viszonyítva fél-negyedannyi idő alatt rendeződnek DSGM-kezeléssel, jobb mozgásminőséget biztosítva, mint az eddigiek. Ugyanez érvényes az ortopédiai és reumatikus megbetegedésekre is. A legújabb jelek arra mutatnak, hogy az inak kezelésével a stroke utáni állapotok is jelentősen javíthatók, de erről még nem merek nyilatkozni.

– Alapítványként működnek. Honnan kapnak támogatásokat, és az egészségbiztosító finanszírozza-e a kezeléseket?

– Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár a költségeink egyharmadát biztosítja, enélkül nem is tudnánk működni. Tehát beutalóval jöhetnek hozzánk. A költségek kétharmadát viszont nekünk kell előteremtenünk. Ez nagyon nehéz feladat, mert a gyógyítást sosem tekintettem üzleti vállalkozásnak. Hálás vagyok a sorsnak, hogy a pénz ördöge sosem kísértett meg.

Részlet egy levélből A kisfiunk nagyon rossz állapotban jött a világra. Egészen biztos, hogy oxigén nélkül létezett egy ideig, hogy meddig, azt senki sem tudhatta pontosan. A II. számú gyermekklinika perinatalis intenzív centrumába szállították, ahol nagyszerű kezekben volt, két napig lélegeztették mesterségesen. A babánk szépen gyógyult, távozáskor a lelkünkre kötötték, hogy keressük fel a neurológiát. Így is tettünk. A koponyaröntgen az agykárosodást kizárta, de elég súlyos mozgásszervi elváltozásokat tapasztaltak. Nem vagyok ugyan szakember, de nem tetszett az a gyógymód, amit ott mutattak (öt tornagyakorlatot), mondván, hogy otthon naponta négyszer végezzük el őket. Nagy szerencsénk volt, mert több olyan ember is volt a környezetemben, akik ismertek egy egészen kivételes és régóta bevált módszert. Elmentem, megnéztem. Úgy gondoltam, a többi módszerrel ellentétben hatásos lehet. Így is történt. A fiam napról napra jobban lett, szépen fejlődött... Most, amikor elnézem szaladgálás közben, mindig rá kell döbbennem, mekkora szerencsénk is volt, hogy megismerhettem egy kiváló módszert és egy rendkívüli embert, Dévény Annát, és mindig felteszem magamban a kérdést: vajon miért nem ismeri őt és a módszerét mindenki, aki érintett lehet. Miért nem ajánlották őt az orvosok, miért nem ismerik el az eredményeit, amikor például az én fiamat is ő gyógyította meg? Miért nem veszik a fáradságot és ismerik meg ezt az egyedülálló módszert? Féltékenységből vagy tudatlanságból – nem tudom. Ha meglátok egy sérült gyermeket, mindig elgondolkozom ezen, és nem győzök hálálkodni a jó sorsomnak, hogy mi kapcsolatba kerülhettünk vele. Szavakkal ki nem fejezhető köszönettel: Fülöp Krisztina

Vajda Angéla