TERMÉSZETJÁRÓ LEXIKON
A MECSEK KISLEXIKONA 2011
Megjegyzés: A mecseki források, kilátók, pihenők, kulcsosházak ismertetését nem tartalmazza a lexikon, mert azok részletesen külön menüpontban találhatók meg.
Abaliget (Nyugati-Mecsek,
Abaligeti-cseppkőbarlang; Nagy Paplika (Nyugati-Mecsek): Elő üregét a falu plébánosa boros pincének használta, ezért népies elnevezése a „paplika”. Az
Andorlaki-vadászház (Közép-Mecsek): A Hármas-bükk területrészen a magasfeszültségű távvezeték közelében található. Közelében ered az Andorlaki-forrás. Nevét Kolossváry Andorról (1863-1941) kapta, aki a székesegyházi uradalom erdőgazdasági vezetője, erdészeti szakíró, a Sikondai Gyógyfürdő létesítője volt.
Antalkép (Keleti-Mecsek) egy erdőrész elnevezése a Dóri-út közelében. Itt a 20. század elején egy fán Szent Antal képe függött. A környékbeliek szerint Michler Antal levágta, ezért elesett a II. világháborúban. A képet századunkban pótolták. A Z+ jelzésű turistaút mentén található.
Arany-hegy (Közép-Mecsek,
Árpádtető (Közép-Mecsek,
Bába-kút (Nyugati-Mecsek): Abaliget északi részén egy hely elnevezése. A domb aljában lévő réten kútja volt a helyi bábaasszonynak. Régen itt a bábaság egy családban öröklődött.
Babás-szerkövek (Nyugati-Mecsek): Kővágószőlős felett, a Jakab-hegy déli oldalán található. Magyarországon kőzettani szempontból egyedülálló morfológiai formák jöttek létre a konglomerátum felszíni előfordulásainak egyes szakaszain. (Konglomerátum =összecementálódott kovasavas kvarc és földpát, amely kemény, szilárd, fagyálló kőzet.) A lazább anyagokat a víz és a szél elhordta, ezért az időtálló tömbök furcsa alakú sziklaalakzatként emelkednek ki környezetükből. Ez a konglomerátum vonal kb. egy kilométer hosszan nyúlik a Jakab-hegy délnyugati oldalán. A Babás-szerkövek neve a pogány korból maradt fenn, Baba-mama istenasszony tiszteletének emléke, a szerkő jelentése áldozati hely, szentkő. Kialakulásukhoz monda fűződik. A K▲, K+ és P▲ jelzés halad erre.
Babina (Keleti-Mecsek) Magyarürögtől keletre eső szőlőhegy neve. Ószláv szó, jelentése asszonyé. Az itt termő jó bor, ismert a környéken. A P+ jelzésen.
Baglyas-hegy (Keleti-Mecsek,
Bakonya (Nyugati-Mecsek): a Mecsek déli lábánál fekvő kis település. Neve a szláv bükkös erdő jelentésű bukovina szóból ered. Írott formában először 1235-ben fordul elő. A pécsi Székesegyház kegyurassága alá tartozott. Ősi, középkori temploma a környék legszebb temploma volt. A török időkben megrongálódott és átépítették. Az 1972 évi restaurálás után rajzolódott ki a félköríves szentélyzáródású románkori templom képe. Eredeti ablakok és freskórészletek kerültek elő. Lakossága magyar, 388 fő (2008). A 1950-es évektől az uránbányászat megváltoztatta a falu életét.
Bakonyai-erdészház A Nyugati-Mecsekben, a Bakonyai-elágazásnál található, a P jelzés közelében. Az 1930-as években épült, 1981-ben leégett. Régi neve: Hubertusz-tanya. A Mecseki Erdészeti Zrt. tulajdonában lévő, felújított és megnagyobbított épület mai bérlője a Mecsekérc Környezetvédelmi Zrt. Korábban üdülőként is működött.
Balinca (Keleti-Mecsek): a Somlyó északi oldalában lévő hely neve. Ószláv eredetű, jelentése: nedves, mocsaras, taknyos.
Balincai-vadászház (Keleti-Mecsek). A Vörösfenyő-kulcsosháztól keletre, kb. 800 m-re található, a SO jelzésen. Az L-alakú ház 1956-ban épült kőből és téglából egy korábbi mélyfúrási munkaterületen. A Mecseki Erdészeti Zrt. tulajdona.
Balog fája (Nyugati-Mecsek): A Herma-hegy délkeleti nyergében van egy öreg tölgyfa. Mellette fából készült emlékoszlop áll, pihenőpad és asztal. Megközelíthető a Csokonay-kút mögött meredeken a gerincre vezető úton. (Vagy a Petőczpusztáról az út melletti depótól jobbra indulva, az erdészeti úton haladva, az út végén találjuk a pihenőt.) Valamikor ezen a területen legelő volt és itt deleltették az állatokat. Ennél az öreg lombos fánál pihent meg rendszeresen egy Balog nevű pásztor. A pihenőt 2007-ben Golubics István erdész és Baumann József készítette az erdészet támogatásával.
Balog Károly út (Közép-Mecsek): a Kardoss út északi végétől a Dömörkapuig vezető sétaút. Balog Károly (1848–1918) jogász, a Mecsek Egyesület alelnöke, majd elnöke volt. Ő avatta fel a Misina-tető első kilátóját 1908-ban. P jelzés.
Bánffay Simon út (Közép-Mecsek): a Roboz pihenőtől a Misina-gerincig vezető,
Bános (Közép-Mecsek,
Bányászpark (Közép-Mecsek): Komlón a város központtól északra létesített emlékhely, amely a bányában elhunyt szénbányászoknak állít emléket. A szép panorámájú parkot kellemes sétaút hálózza be.
Bányász út (Közép-Mecsek): a Pécsi Parkerdőben a Tubicai oldalban, a Rotary körsétánnyal, illetve a Mecsek-háti műúttal csaknem párhuzamos, a Lapisra vezető sétaút. P+ jelzés.
Baranya Megyei Természetbarát Szövetség: a Baranya megyei természet-
barát szervezetek szövetsége, a Magyar Természetbarát Szövetség tagszervezete. 1998 óta működik önálló jogi személyiségű, közhasznú társadalmi szervezetként. Fő tevékenysége az egyesületek érdekvédelme, a turista utak karbantartása, festése és nyílt túrák szervezése. Székhelye: 7621 Pécs, Tímár u. 21.
Baranyai természetjárók panteonja (Közép-Mecsek): A Büdös-kúti kulcsosháznál, a Feri-forrással szemben, két sziklatömbön elhunyt természetjárók nevei olvashatók fekete gránittáblákon.
Bargyag (Keleti-Mecsek,
A bargyag ószláv szó, jelentése zászló, amely valami stratégiai helyre utalhatott.
Barna-kő: (Keleti-Mecsek): a Sín-gödör bejáratával szemben, az Egregyi-völgyben, az országút nyugati felén álló sziklatömb. A környezetében található mészkő szürkés, sárgásfehér színű, gyakran tartalmaz ősmaradványokat és tűzkövet. Tömegébe nyomult később az alsó-kréta láva, amely kisebb fokú ércesedést is okozott. A középkorban a területen már bányákat is nyitottak az ásványok kinyeréséhez. Egyik ilyen helyszín az "Aranytáró", amelyet egyesek barlangnak gondolnak. Feltehető, hogy a Barna-kőhöz kötődik az az okirat, amelyben Mátyás király Janus Pannonius püspöknek engedélyt adott aranybányászatra. Szakirodalomból ismert, hogy Grósz Károly pesti geológus 1920-21-ben itt aranyat próbált kitermelni, de a vállalkozása hamar abbamaradt. A Z jelzésen közelíthető meg.
Bertalan-kápolna (Közép-Mecsek): Felsőgyükésben, szőlők között álló kápolna. Helyén 1332-ben az Ágoston rendiek zárdája és temploma állott, amely a török időkben elpusztult. A mostani kápolnát egy itt élő remete kezdeményezésére, az első templom köveiből építették 1749-ben, késő barokk stílusban. A török kiűzése után bosnyák katolikusok jöttek Pécs környékére és Gyükésben telepedtek le, szőlőműveléssel foglalkoztak. Nekik épült a templom. Szent Bertalan a szőlőhegyek védőszentje. Műemlék védelem alatt áll az eredeti barokk főoltár is. Régen híres búcsújáró hely volt. Ma a Gyükésiek Öntevékeny Köre szervez kulturális, közösségi programokat e helyen.
Bertalan-szikla (Közép-Mecsek
Betyártanya (Keleti-Mecsek,
Bika-domb (Nyugati-Mecsek): A Patacs közelében lévő domb, a nevét onnan kapta, hogy valamikor itt állt a pásztor háza és a tenyészbika istálló. A falusiak ide vezették teheneiket.
Blokk-ház vagy Cédula-ház (Nyugat Mecsek) A Szúadó-nyeregben található kis ház, a K és K+ utak találkozásánál. A székesegyházi uradalmi időkben az erdész itt adott blokkot, azaz jegyet a fát szállító fuvarosoknak. Ma csak esőbeállónak használható.
Boda (Nyugati-Mecsek) a Mecsek déli lábánál fekvő kis falu. A neve a hun eredetű Buda szóból ered. A település közelében a Vár-hegyen egy földvár állt, sáncai ma is láthatók. A középkorban plébániával rendelkező, tehát jelentős hely volt, a székesegyházi főesperességhez tartozott. Folyamatosan lakott a török időkben is. A 18. században a Preuner, majd az Esterházy család birtoka. 2010-ben lakóinak száma: 464 fő. 1996-ban a horgásztó mellé 3 hektáros területen emlékparkot alakítottak ki, hidat, székely faházat, szökőkutat létesítettek és 7 fát ültettek a Hét vezér emlékére. A településen átvezet a Sárga túra.
Bodai-őrház (Nyugati-Mecsek) Cserdi és Boda között, a Bodai-erdőben található, a S turistaúttól nyugatra kb. 700 m-re. Egykor a Keresztesi-erdő kerületvezetőjének őrhelye volt. A közelmúltban felújították, magánkézben van. A közeli patak (Aszai-árok) valamikor több vízimalmot hajtott, egy malomépület lejjebb funkcióját elvesztve még látható.
Bodai-vadászház (Nyugati-Mecsek) Bodától északnyugatra a Só-hegyre vezető úton közelíthető meg. A két szobából és egy konyhából álló házat szántó vesz körül. Udvarán asztalok, padok vannak néhány tuja és fenyő társaságában. 1997 óta a Szentlőrinci „Pagony” Vadásztársaság kezelésében áll.
Bodó-hegy (Nyugati-Mecsek,
Budafa (Közép-Mecsek): Mánfa községgel összeépült település, 1949-ben egyesültek. Vízgyűjtő terület, közelében van a Sugói-rét, ahol a Rákos-völgy és a Nagy-forrás-völgy találkozik. A Z jelzés innen indul.
Budafai kőfejtő (Közép- Mecsek): a Rákos-völgy déli mellékvölgyében található, ma már elhagyott kőbánya. Itt jól faragható homokkövet bányásztak, ebből épültek a pécsi Bazilika tornyai és a Dóm téri obeliszkek.
Budafai-erdészház (Közép-Mecsek) a Z jelzésű turistaút mentén található. Az egykori erdészház átépítve, bekerítve magánlakás.
Bükkösd (Nyugati-Mecsek) neve viszonylag későn, 1448-ban bukkan fel írott forrásokban. A bükkös, bükkerdő jelentésű főnévből alakult ki. A mai település három falu egyesülésével jött létre: Gorica, Megyefa és Bükkösd. A török hódoltság végére mindhárom egykori falu területe lakatlan pusztává vált, az 1700-as években magyarok, majd németek építették újjá. A 18. századtól a Horváth, a Petrovszky, majd a Jeszenszky családok birtokolták. Lakóinak száma: 1160.
Látnivalói: Petrovszky-, később Jeszenszky-kastély (A műemléki védelem alatt álló, U alakú épületet Baranya megye legelegánsabb homlokzatú barokk kastélyaként tartják számon. Az épületet Petrovszky Zsigmond építtette 1786-ban. Ma Kovács Bálint Ybl-díjas építész tulajdona, aki elkezdte a felújítását.) A megyefai Jeszenszky kastély (A kastélyt 1788-ban Jeszenszky Antal építtette. Az idők során többször is átépítették, vevőt keresnek rá.) Kápolna (Megyefalvi Horváth Dániel emeltette 1739-ben a Petrovszky kastély feletti dombon . A Jeszenszky család sírhelye.) A római katolikus templom (1791-ben Petrovszky Zsigmond építtette. A díszes szószék festett képe egy jellegzetes porosz öltözetű parasztot ábrázol, aki búzát vet.) A Dél-dunántúli Piros Túra mecseki szakasza itt indul. |
Cifra-malom, vagy Dóczy-malom (Közép-Mecsek): a pécs-kaposvári műút mentén, Mánfától nyugatra lévő útkanyarnál álló régi malomépület, mellette erdészház. A Dél-dunántúli Piros Túra egyik bélyegzőhelye.
Cigány emlékmű (Nyugati-Mecsek): A Sás-völgy nyugati végén a P■ jelzésű turistaút mentén található. Két fából készült faragott kopjafából és egy kerékből áll. A táblán a felirat: "Állíttatta a Cigány Kisebbségi Önkormányzat a cigánytelep lebontásának 25. évfordulójára. Hetvehely, 2005. augusztus." Az emlékművet Mórácz Sándor abaligeti fafaragó készítette.
Cigányság emlékoszlopa (Nyugati-Mecsek): Golgotától északra a Bakonyára vezető út mentén, a volt Tótvári-akna közelében található fa emlékoszlop. Felirata: "A Tótvári cigányság emlékére." Középen archív fotó volt, a hátulján a kerék szimbólum látható. Az emlékoszlopot Várnai József kővágószőlősi lakos készítette 2008-ban.
Cigány-hegy (Keleti-Mecsek;
Cinke-tanyai emlékkő (Nyugati-Mecsek): A Vörös-hegyen a volt Cinke-tanya emlékére 2003-ban a Mecsek Egyesület egy komlói andezit tömböt állított. Itt állt az erdészet által épített, ma már leomlott fa kunyhó, amelyet négy természet szerető barát gyakran látogatott. A tömbben fekete gránittáblán a négy barát neve és képei láthatóak: Baranyai Aurél, Csokonay Sándor, Millner Jenő és Millner Pál. A Baranya Megyei Természetbarát Szövetség évenként emléktúrát szervez ide Baranyai Aurél, ill. a négy barát tiszteletére. Az emlékkőhöz a K jelzésről a KL jelzés vezet be.
Csalán-hegy (Keleti-Mecsek,
Csepegő-árok (Keleti-Mecsek) Vékénytől déli irányban húzódó vadregényes völgy. Benne található a Csöpögő-forrás, érdekes mohos sziklaalakzatokkal. A mederben egy magas sziklaoldalban egy kis Szűz Mária szobor van, amelyet Brandt Gyula fogadalomból helyezett ide, mivel felesége súlyos betegségből felgyógyult. Tovább egy szép vízesés is látható. A Z+ jelzésű turistaút vezet végig rajta.
Csepegő-szikla (Keleti-Mecsek) az Óbányai-völgyben, a K jelzésen, a Ferde vízesés közelében található érdekes természeti képződmény. A mohos, nedves sziklákon, állandó vízcsöpögéssel, mésztufa rakódik le, olyan mint egy pici cseppkőbarlang.
Csengő-hegy (Keleti-Mecsek,
Csengő-lak (Keleti-Mecsek) Zobákpuszta és Pusztabánya között, a Csengő-hegy oldalában található, az aszfaltúttól kb. 200 m-re. A kis teraszos, romantikus erdei házikó 1950 körül épült. Ma már rossz állapotban van, korábban a Mecsek legkisebb, egyszemélyes kulcsosházaként működött.
Cserkút (Nyugati-Mecsek,
Cserma-alja parkerdő (Közép-Mecsek) helyi jelentőségű természetvédelmi terület Sikonda közelében. A hegyoldalon az erdő helyén volt a mánfai legelő az 1950-es évekig. Kb. 60 db 200-300 éves hagyásfa, famatuzsálem áll itt: kocsányos és csertölgy, bükk, vadkörte, szilfa és gyertyán. Arborétum jellegű parkerdő, ismertető táblákkal, asztallal, padokkal.
Csokonay Sándor (1898-1983) testnevelő tanár, természetjáró volt. Nevéhez fűződik a Mecsek számos forrásának kiépítése és turista létesítmények helyreállítása. A Baranya Megyei Természetbarát Szövetség évenként túrát szervez az emlékére.
Csurgó (Keleti-Mecsek) a Hidasi-völgy északi oldalán a K és S jelzések mentén egy oldalvölgy torkolatánál,
Csörgey Titusz emlék (Közép-Mecsek) a neves ornitológus tiszteletére állított, Lapison található emlékkő. Csörgey Titusz (1875-1951) a Madártani Intézet elnöke volt.
Csúcstelep (Nyugati Mecsek) Bánostól északkeleti, szőlővel beültetett domb elnevezése. Régen a domb tetején cigányok laktak.
Daindol (Nyugati-Mecsek): Pécs egyik városrésze a Mecsek oldalban. Völgyekkel tagolt terület, (Kis-, Közép- és Nagy-Daindol), ahol régen szőlőművelés folyt. Neve a szláv doljin = völgy és a német Tal = völgy szavak összetételéből alakult ki.
Darnó-hegy (Nyugati-Mecsek): A Magyarürüg feletti hegy régi elnevezése, amelyen lőtér volt. Itt állt egykor a "Darázscsípte" emlékmű, amely ma már csak romjaiban látható. 1928-ban, szolgálat közben Fűzi József honvédet ezen a helyen megcsípte egy darázs és a csípésbe belehalt.
Dél-dunántúli Piros Túra: három megyén (Tolna, Baranya, Somogy) átvezető, Szekszárdtól Siófokig tartó, piros sáv jelzésű túraútvonal (és túramozgalom), melynek hossza
Dél-dunántúli Regionális Természetbarát Szövetség: Baranya, Somogy és Tolna megye természetbarát szövetségei által 2000. augusztus 22-én létrehozott közhasznú társadalmi szervezet. Régióközpont: Pécs.
Dobogó (Keleti-Mecsek,
Dombay-tó (Keleti-Mecsek): kis mesterséges tó a Zengő oldalában, Pécsváradtól délnyugatra, a Z+ jelzés mentén. Névadója Dombay János (1900-1951) régész, a Pécsi Régészeti Múzeum igazgatója volt. A tó környékén hétvégi házak állnak. A tótól északra, a Dombay-forrás fölött régi vízimalom épületét látjuk, amely ma gyermektábor.
Donátus (Közép-Mecsek) a város északi részén hegyoldali terület. Évszázadok óta kiváló minőségű bort adó szőlőt termesztenek itt. Ma egyre több a családi ház épül területén. Nevét az itt álló kápolna után kapta, (a mostani 1937-ben épült), amelynek védőszentje Szent Donát.
Dóri út (Keleti-Mecsek): a Réka-völgytől délre, a Kecske-hát oldalában vezető jelzetlen, széles, erdei kocsiút. Dóri László erdészről nevezték el, akit egy orvvadász agyonlőtt. Nyugati magaslatán áll a 2001-ben épült Szép Ilonka kilátó. Része a Skóciai Szent Margit emlékútnak.
Dögkút-tető (Keleti-Mecsek): Kisújbányától északra található magaslat, szép tisztással és több turista út találkozásával.
Dömörkapu (Közép-Mecsek,
Dömörkapui-turistaház (Közép-Mecsek): Az épületet a Mecsek Egyesület építette 1931-ben Hoffmann László mérnök tervei alapján. A korabeli igényeknek mindenben megfelelő turistaházként és a város polgárai által kedvelt vendéglőként működött. A leromlott állagú épületet az 1980-as években átalakították, ma Hotel Mediterrán.
Döngölt-árok (Keleti-Mecsek): Óbányától délnyugati irányba vezető meredek, szép völgy, a Z+ jelzésű turistaút vezet végig rajta.
Duna Dráva Nemzeti Park: 1996-ban hozták létre a Dráva és az Al-Duna menti természeti értékek védelmére. A Duna Dráva Nemzeti Park Igazgatóság (Pécs, Tettye tér 9.) természetvédelmi kezelési feladata Baranya, Tolna és Somogy megye nagy részére terjed ki, a nemzeti park területére, a tájvédelmi körzetekre és természetvédelmi, valamint Natura 2000-es területekre.
Éger-tető (Nyugati-Mecsek): Éger-völgytől nyugatra húzódó hegyoldali lapos pihenő, ahol korábban ifjúsági tábor is működött. Kedvelt kirándulóhely, erdei bútorokkal, játékokkal és kilátóval. Közelében kis tó található, melyet a tófenéken lévő gyenge hozamú forrás táplál.
Éger-völgy (Nyugati-Mecsek): a Jakab-hegy keleti lábánál Magyarürögről induló
Erdei-kereszt (Közép-Mecsek): A Lapis és a Zsidó-hegy között vezető S sáv jelzésen, az út mellett álló fakereszt. Unferdorben József favágó emlékére állították 1928-ban, aki itt favágáskor halálos balesetet szenvedett.
Erdész emlékmű (Közép-Mecsek): Lapison, a volt lapisi vadászház helyén a honfoglalás 1100. évfordulóján emelt emlékmű, mely a Mecsek hétféle jellemző kőzetéből (gránit, szürke mészkő, zöld kristályos mészkő, rózsakristályos mészkő, vörös homokkő, andezit, fonolít) épült, jelképezve a honfoglaló hét törzset (Nyék, Megyer, Kürt-Gyarmat, Tarján, Jenő, Kér, Keszi). Dr. Tóth Aladár erdész tervezte.
Erdész-emléktábla (Közép-Mecsek): a Misina alatti buszfordulónál és erdei parkolónál elhelyezett emléktábla, 2001-ben állították.
Erdő-háza, volt Sás-völgyi erdészház (Nyugati-Mecsek) Hetvehelytől kb. 2 km-re keletre a Sás-völgyben található, a P jelzésen. A ház az 1950-es években épült vörös homokkőből, erdei munkások használták munkásszállásként. A Mecseki Erdészeti Zrt. 2010-re teljesen felújította, azóta az Árpádtetői Erdei Iskola szálláshelye. Egy impozáns esőbeállót is készítettek. A háztól több körtúra indul.
Eszperantó-emlékkő: Az abaligeti Denevér Múzeum előtt a tóval szemben található. Felső részén egy ötágú csillag van. A márványtábla felirata: "Eszperantista természetbarátok 10. nemzetközi találkozója emlékére állította 1977-ben a Magyar Természetbarát Szövetség - a Magyar Eszperantó Szövetség."
Erzsébet királyné emlékfája (Közép-Mecsek): Komlón a mecsekfalui temetőben helyi védelem alatt álló kislevelű hársfa, a P jelzés mentén. 1899-ben ültették.
Ezeréves gesztenyefa (Közép-Mecsek): Lásd: Gesztenyés.
Farkas-árok (Keleti-Mecsek): a Dögkút-tetőtől Váralja felé vezető romantikus völgy neve. A K+ jelzésen végig gyalogolva több forrást láthatunk: Lendület-forrás, Amália-forrás, Vadvirág-forrás, Kalán Miska-kútja és Jágerok-kútja.
Fellbach sétaút (Közép-Mecsek): a Kardoss úti-kulcsosházat a Tettyével összekötő Z jelzésű sétaút. Pécs testvérvárosáról, a németországi Fellbachról nevezték el 1993-ban, a felavatásán a fellbachi természetjárók is részt vettek.
Ferde-vízesés (Keleti-Mecsek): az Óbányai-völgyben, a K jelzésen található érdekes geológiai képződmény, a völgy leglátványosabb zúgója. Jól látszanak a vulkáni erők hatására felbillent pados mészkőrétegek, amelyeken a víz aláhull. Tündérlépcsőnek is nevezik.
Fodorgyöpi-kunyhó (Keleti-Mecsek): Zengővárkony határában, a Fodorgyöp elnevezésű erdőtömbben álló erdőőr kunyhó. A K+ jelzésen érhető el. 1978-ban felújították.
Francia-emlékmű (Közép-Mecsek,
Gesztenyés (Keleti-Mecsek): Zengővárkony határában található védett szelídgesztenyés. Itt van eltemetve, végakaratának megfelelően Rockenbauer Pál (1933-1987), aki természetjáró, televíziós szerkesztő, a természetfilmezés megteremtője volt. Sírja a természetbarátok zarándokhelyévé vált. A Baranya Megyei Természetbarát Szövetség évenként túrát szervez az emlékére. A K + és P + jelzés vezet erre.
Gesztenyés (Közép-Mecsk) Pécsbányateleptől északra lévő terület, amely szelíd gesztenyefákkal van beültetve. Sajnos mára a fákat megtámadta egy kéregrákosodást okozó gombafaj és sok kiszáradt. Helyi jelentőségű természetvédelmi terület. A legidősebb példányok kora meghaladja az 500 évet, sőt a régi vendéglő, ma kultúrház udvarán egy állítólag ezeréves fa állt. Csonkja ma is látható. A Mecsek Egyesület 2004-ben emlékkövet állított mellé. A fáról kapta Pécsbányatelep északi része az Ezeréves nevet. Az itt lévő házak a szénbánya tisztviselőinek épültek a 20. század elején.
Gilice-tető (Közép-Mecsek) Árpád-tető és a Tripammer-fa közt a Mecsekháti műúttól északra elterülő rövid hegyhát. A szabolcsiak szerint valamikor római őrtorony állt a hegyen. A Zsolnay gyár edényei számára itt és a közelében miocén korú agyagot, agyagmárgát bányásztak. A geológiai szakirodalom Budafai Formáció. idősebb részletét jelentő Komlói Agyagmárga Tagozatba sorolja az itt található agyag, agyagmárga rétegeket.
Gyarmathy Miklós kereszt (Közép-Mecsek): a Rotary körsétány Jakab-hegy felé eső, délnyugati részén található fakereszt. Gyarmathy Miklós a mecseki turistalétesítmények fejlesztője volt. A keresztet a Pécsi Rotary Klub állította 1930-ban.
Gyuri út (Közép-Mecsek): Pécsett, a Tettye utcától a Tettye térig vezető, 1905-ben épült,
Harács-mező (Keleti-Mecsek): Óbánya közelében az északkeleti gerincen lévő terület neve. Valamikor vadászház állt itt. A P és Z+ jelzések itt metszik egymást.
Hármasbükk (Közép-Mecsek) Koszonya-tető közelében lévő hegy neve. Elnevezése onnan ered, hogy ezen a hegyen állt egy öreg bükkfa, amely három falu (Vasas, Somogy és Budafa) határát jelezte.
Hármas-hegy (Keleti-Mecsek,
Hármas-kereszt: Az Abaligetet Orfűvel összekötő út mentén álló kereszt neve. Valamikor három kereszt állt itt kápolnával. Ma csak egy kereszt van, mellette emléktáblát és padot helyeztek el.
Hárs-tető (Keleti-Mecsek,
Hasmányi templomrom (Közép-Mecsek): Komlón a kórház feletti erdőben a lakóházak közelében található Árpád-kori templom romja. Az elpusztult Hasmány falu kora gótikus kőtemploma volt, melynek déli oldalán kosáríves boltozatú kapuja épen megmaradt. A bányász útról fekete romjelzés vezet ide.
Haszé-tető (Keleti-Mecsek) Márévártól délnyugatra lévő hegy neve. A név eredete: olyan meredek, mint egy háztető, vagy a török kincstári birtokot nevezték hász-nak. A Z sáv jelzés vezet erre.
Havi-hegyi kápolna (Közép-Mecsek,
Herman Ottó-tó (Nyugati-Mecsek): az orfűi tórendszer harmadik tava, Tekeres községtől északra. A kitűnő természettudósról, Herman Ottóról (1835-1914) nevezték el. A gát mellett egy kiemelt helyen áll a szobra. Halrezervátum, természetvédelmi terület. A nádfoltokban vízi madarak fészkelnek. Nyugati oldalán a S+ jelzésű út vezet.
Hetyey Sámuel: (1845-1903) Pécs 77. püspöke, 1897-ben nevezték ki. A püspükszentlászlói püspöki nyaralót felújíttatta és díszkertet létesített. Az előtte lévő forrás az ő nevét viseli.
Hetvehely (Nyugati-Mecsek): a pécs-budapesti vasútvonal mentén fekvő Árpád-kori település. Neve a hétfő és a hely főnevek összetételéből keletkezett és arra utal, hogy itt hétfőn tartották a vásárt. A török időkben elnéptelenedett. Későn népesedett be újra németekkel, magyarokkal és horvátokkal. Ma lakóinak száma: 449 (2009). Híres a plébánia mögötti 13. századi gótikus stílusú kápolnája. Látnivalói még az elpusztult védett madarak emlékének kopjafája és a Gábor-kilátó, amelyet 2002-ben építettek Makovecz Imre terve alapján. A Nyugati-Mecsekbe vezető túrák kiindulópontja lehet. A faluból indul a K▲ jelzésű turistaút, mely a Nyáras-völgyön át a Jakab-hegyre vezet.
Hidasi-völgy (Keleti-Mecsek): Zobákpusztától északra, a magyaregregyi völgybe torkolló, a Keleti Mecsek egyik legszebb, hangulatos völgye. Mindkét oldala meredek, az alján több forrásból (Hidasi-, Lajos-, Pius-, Wein György-, Betyár-forrás) eredő patak kanyarog. Közepe táján a látványos Csurgó vízesésben gyönyörködhetünk. Régen a patakon átívelő kis fahidakon vezetett az út, innen ered a neve. A K jelzés vezet végig a völgyön.
Hodács (Keleti-Mecsek) Márévártól északra eső hely neve, a hód név származéka. Királyi hódvadászok falva lehetett itt.
Horoghinta (Keleti-Mecsek): A Zengő déli oldalának egy részét nevezik így. Régen az emberek a nagy gödrökön úgy mentek át, hogy öreg fákra horgot akasztottak és áthintázták magukat a túlsó oldalra.
Horzsa Sándor emléktúra (Keleti-Mecsek): a komlói Hétdomb Természetjáró Egyesület szervezésében minden év márciusában rendezik meg. Horzsa Sándor ízig-vérig igazi pedagógus volt. 1986-ban bekövetkezett haláláig teljes szívvel és lélekkel munkálkodott azon, hogy a diákokat bevezesse a természet gyönyörű világába és megszerettesse velük. Egész évben gyalogos, kerékpáros kirándulásokat és táborokat szervezett. A Hidasi-völgyben lévő egykori kis ház volt a kedvenc helyük. Minden kirándulás élmény és ismeretszerzési lehetőség volt vele.
Horvát Adolf Olivér emlékkő (Nyugati-Mecsek): a Vörös-hegy déli oldalán a K elágazásától délre Z▲ jelzésen kb. 200 m-re található. Egy romantikus mészkő sziklába helyezett tábla, melyet 2007-ben a Mecsek Egyesület állított. Dr. Horvát Adolf Olivér (1907-2006) szerzetes tanár, a Mecsek és környékének leghíresebb botanikusa volt. A Szövetség évenként túrát szervez emlékére.
Hosszúhetény (Keleti-Mecsek): a nevének megfelelően több kilométer hosszan elterülő község a Zengő és a Hármas-hegy lábánál. A Hetény honfoglalás kori személynév, vagy népcsoport neve. A falu a középkorban a pécsváradi apátság birtokához tartozott, itt éltek a védelmet biztosító katonák. A 18. században németek költöztek be. Lakóinak száma: 3400 fő. Látnivalói: Tájház, Üvegmúzeum, Borbélymúzeum, Bocz Gyula szobrai. A faluból indul a Z■ jelzés Püspökszentlászlóra, valamint a SD a Zengőre.
Hotel Mediterrán (Közép-Mecsek): a volt Dömörkapui turistaház átalakításával épített szálloda.
Hotel Kikelet (Közép-Mecsek): a Pécs városra tekintő hegyoldalban 1936-ban Bauhaus stílusban épült, szép fekvésű szálloda, a modern építészet városképileg is jelentős épülete. A szobák előtt nagy, délre nyíló terasz van.
Huszár-gödri-vadászház (Nyugat-Mecsek): Mecsekjánositól északra a Huszár-gödörben található. Ma már magánlakás. Mellette kis tó van.
Husztóti-vadászház, Léber-vadászház (Nyugati-Mecsek): Kishajmástól délre, a Puszta-völgy és a Rokonyiga közötti területrészeken található. Husztóthoz tartozik, de a kishajmási temető felől a vasút melletti földúton közelíthető meg. 1980-ban építette a vadász társaság. A fából épült vadászház, amelyet igényes park vesz körül, jól illeszkedik a husztóti 130 éves tölgy- és bükkerdők ölelésébe.
Irma út (Közép-Mecsek):
Istenáldás-völgy (Közép-Mecsek): a Letics-parragtól Pécsbányatelep irányába húzódó völgy. A hely neve azzal kapcsolatos, hogy itt bukkantak először szénre a pécsiek és az első bányák tulajdonosai nagy haszonra tettek szert.
Isten-kúti (Csurgó-dűlői) menedékház (Közép-Mecsek): Természetbarátok Turista Egyesülete (TTE) Pécsi Csoportja építtette, 1928. szeptember 8-án volt az avatása. Sokáig hangulatos vendéglőként üzemelt, majd 1980-ban bezárták. A menedékház udvarában fakadt a Béke-forrás. A házat és a forrást 1996-ban lebontották, ma magántulajdonú ház áll a helyén.
István Király Szálloda (Keleti-Mecsek): a pécsváradi vár 1950-es években történt műemléki feltárása és felújítása után az egyik épületrészben turistaszállás létesült, amit később szállodává alakítottak át.
Jakab-hegy (Nyugati-Mecsek,
Jakab-hegyi földsánc (Nyugati-Mecsek): A hegy platóján a késő bronzkorban az urnamezős kultúra népe létesített telepet. Ennek helyén épült fel a kora vaskorban a Kárpát-medence legnagyobb földvára. Ma is láthatók a 4-6 m magas, kőből és földből összehordott sáncok. A nagy sánc területe kb. 550 x 800 méter, délnyugati részéhez kapcsolódik a kisebbik, 500 x 250 méteres területű. A Jakab-hegyi telep a Dél-Dunántúl legfontosabb hatalmi központja lehetett, a korai vaskori fémművesség és a kereskedelem központja. Lakói a kora vaskori Hallstatti kultúra népe volt, ők emelték a földvár hatalmas sáncait Kr.e. 750 körül. Ők tekinthetők a későbbi pannon és illír népesség ősének. Később Kr.e. 350 körül a kelták foglalták el a fennsíkot és megerősítették a sáncokat. (Avarok nem éltek itt.)
Jakab-hegyi halomsírok (Nyugati-Mecsek): A fennsík észak-nyugati részén található sírmező, a földsánc által védett nép temetkezési helye. Ez kb. 300 halomból áll. A halottakat elégették. A halotti máglya helyén ásták meg a sekély sírgödröt, ebbe helyezték el az urnát és ételt-italt tartalmazó edényeket. Kb. 30 halmot tártak fel. Találtak bronz, vas és arany ékszereket, fegyvereket, lószerszámokat és egyéb használati tárgyakat. Az itt talált vaskések a Kárpát-medence legkorábbi vastárgyai. A sírok felett kőből készült sírkamra vagy kőpakolás volt és kőgyűrű vette körül. Az eddig feltárt halmok a katonai arisztokrácia temetkezései lehetnek.
Jakab-hegyi pálos kolostor (Nyugati-mecsek): A Jakab-hegyen az Árpád-korban volt egy falu. Ennek félköríves szentélyű, nyugati karzattal ellátott templomát és templom körüli temetőjét feltárták a régészek. E templom Szent Jakab titulusáról nyerhette a hegy a nevét. 1225-ben Bertalan pécsi püspök itt gyűjtötte össze a Mecsekben élő remetéket és kolostort épített számukra. 1250-ben Boldog Özséb egyesítette a pilisi remeték Szent Kereszt kolostorát és a Jakab-hegyi kolostort és megalapította az egyetlen magyar szerzetesrendet, a pálosokat. 1334-ben a pálosok a rablók zaklatásai miatt kénytelenek voltak elhagyni házukat és a hegy lábához, Patacsra költöztek. Hamarosan azonban visszaköltöztek a hegyre. 1543-ban a szerzetesek a törökök elől menekülve hagyták el rendházukat, amely a következő két évszázadban elhagyatottan romosodott. 1736-ban Fonyó Sándor nagyprépost rendbe hozatta a templomot. és egy jelentős, emeletes kolostort építtetett világi remeték számára. A terület közepén egy magas gáttal övezett, feltehetően középkori, vagy akár őskori eredetű mesterséges tó helyezkedik el. Amikor II. József 1780-ban feloszlatta a szerzetesrendeket, a Jakab-hegyi házat is elhagyták az ott élők. A terület teljesen lakatlanná vált, a falak egy részét elhordták, és a maradékok pedig lassan leomlottak. A régészeti feltárások és az első romkonzerválási munkák 1976-ban indultak meg, de hamarosan megszakadtak. 2006-2007-ben újabb hitelesítő ásatásra és romkonzerválásra került sor
Jakab-hegyi erdészház (Nyugati-Mecsek): Az 1800-as évek végén, a kolostorromok közelében egy erdészház állt, ahol a kirándulók ételt-italt vásárolhattak. Ezt a szolgáltatást 1929-ben beszüntették. A II. világháborúban a házat lerombolták.
Jánosi Engel Adolf kastély (Közép-Mecsek): a Komlóhoz tartozó Jánosipusztán 1900-ban épült gazdasági épületekkel. Jánosi Engel Adolf (1820-1903) nevéhez fűződik a komlói szénbányászat elindulása. A kastély sokáig csecsemőotthon volt, jelenleg kihasználatlan és rossz állapotban van, felújításra vár.
Jánosipuszta (Közép-Mecsek): A Batthyányi uradalomban egy nagy birkahodály volt itt. Az 1800-as években néhány magyar és német család telepedett le a Komlóhoz tartozó kis településre. A P, Z+ jelzés érinti.
Jószerencsét-vadászház (Közép-Mecsek. Az Erzsébet út mellett, a Jószerencsét-forrás közelében, a P+ jelzésen áll. Az egyszobás ház mellett nyitott esőbeálló található. A Pécsi Jószerencsét Vadásztársaság építette, az Árpádtetői Erdészet és a Szarvasnóta Vadásztársaság 2002-ben újította fel.
Jószerencsét vadászház (Keleti-Mecsek): A Baranyai-hegyháton Mecsekpölöskétől északra, a Z sáv jelzésű turistaút mellett lévő kis vadászház. amelyhez egy konyha, egy szoba és egy kis előtér tartozik. Mellette egy nagy tölgyfa áll. A házat a vadászok ma is használják és gondozzák. Nevét onnan kapta, hogy valamikor a Jószerencsét-vadásztársaság kezelésében állt.
Józsefháza (Közép-Mecsek): az István-aknára vezető út mentén található erdészház. Nevét a valamikor itt lakó József nevű erdészről kapta.
Jubileumi-kereszt (Nyugati-Mecsek): a Jakab-hegy déli oldalán, a Babás-szerkövek legnyugatibb sziklaalakzatán áll. Csáki Benjámin kővágószőlősi plébános kezdeményezésére állították fel 1934-ben. Popilla Mihály cserkúti kőfaragó munkája. Helybeli fuvarosok darabokban vitték fel a helyszínre. A kereszt azt jelképezi, hogy Jézus széttárja karját a falu felett. Felirat a kereszten: "Megváltásunk 1000 éves jubileuma emlékére."
Kanta-vár romjai (Közép-Mecsek,
Kanta-vári kőbánya (Közép-Mecsek): a Kantavári-forrástól északnyugatra fekvő felhagyott kőbánya. Geológiai érdekesség: triász kori bitumenes márgás mészkő található itt. Felhasználhatósága korlátozott, mert igen mállékony.
Kárász (Keleti-Mecsek): szép fekvésű Árpád-kori község a pécs-szászvári műút mentén. Első említése 1246-ból származik, a pécsi püspökség birtoka volt. Első temploma 1300 körül épült, Szent Erzsébet tiszteletére. A régi kőanyagok felhasználásával a mai templom az 1850-es években készült el. Európa hírű madárodú készítő műhely működött itt 1904-től évtizedekig, Kühnel Márton vezetésével. Kun Lajos plébános kezdeményezésére a két világháború között népszerű nyaralófalu volt. A Tájházban helytörténeti gyűjtemény látható. Itt működik a Keleti-Mecsek Tourinform iroda A faluból indul a S jelzés a Vörösfenyő-kulcsosház felé.
Kardoss Kálmán: (1839-1916) országgyűlési képviselő, majd Baranya megye és Pécs főispánja volt. Hivatali működésének több mint tíz éve alatt sok intézményt létesített. A Mecsek Egyesület első elnöke. Ősrégi nemesi család sarja. Hidasi birtokán született, ott is temették el, Tiszteletére emlékszobát rendeztek be 2009-ben.
Kardoss út (Közép-Mecsek): a Mecsek első turistaútja, a Mecsek-kaputól a Roboz pihenőig vezet,
Kecske-hát: Azért hívják így, mert olyan az alakja, mint a kecske háta.
1. (Keleti-Mecsek): Az Antalképtől keletre, a Templom-hegy irányában húzódó hegyhát, oldalában halad a Dóri-út.
2. (Közép-Mecsek): Vágotpusztát a Nagy-mély-völggyel összekötő gerinc. A P+ vezet végig rajta.
Keresztkunyhó (Közép-Mecsek): a Mecsek-háti műút mellett a Lapis és Árpád-tető között lévő kereszt környékét nevezik így, itt régen a favágók kis kunyhója állt. A kőkeresztnél, amelyet 1928-ban állíttatott fel Rábay Gyula (1892-1968), a városi erdőhivatal vezetője, ma pihenőhely található ismertető táblával, szalonnasütővel, esőbeállóval. A vele szemben lévő erdészházat 1950-ben építették, előtte a Mecsek legszebb vörösfenyő sora látható. A P jelzés a közelében halad.
Kisbattyáni-vadászház (Keleti-Mecsek) A Battyán-hegyen az 1950-es években vályogból épült, fehérre meszelt kis ház. Mellette pad és asztal található. A P jelzésű turistaút mellett.
Kiss József (1858-1939): Pécsett volt tanár, majd főreál iskolai igazgató. Úgy gyalogosan, mind kerékpáron minden szabadidejét a szeretett Mecsekén töltötte. Útjairól élménybeszámolókat tartott szóban és írásban. 1926-ban megírta Pécs és Mecsek részletes kalauza című munkát, evvel ő lett a Mecsek turista irodalmának megalapítója. A Mecsek Egyesület négy évtizeden át hallatlan agilitású főtitkára és 1934-től pedig a Mecsek Egyesület örökös tiszteletbeli elnöke lett.
Kiss József-kilátó: a Pécs városa fölé emelkedő,
Kis-kaszáló (Keleti-Mecsek). Két ilyen nevű hely van:
Kis-mély-völgy (Közép-Mecsek): az Abaligeti útból nyíló, a Remete-rét felé húzódó völgy. A keskeny völgytalpat határoló meredek oldalak miatt kapta a nevét. A torkolat beépített, aztán erdős. Két forrás is található benne. A P+ jelzés vezet a völgyben.
Kis-rét (Közép-Mecsek,
Kis-tóti-völgy (Keleti-Mecsek): Püspökszentlászlótól Pusztabánya felé vezető völgy K▲ jelzéssel. A völgyben találjuk a Bába-kút és a Daragói-Nagy-forrás nevű zárt forrásokat, (mindkét forrás vizét Hosszúhetény vízhálózatába kapcsolták).
Kis-Tubes (Közép-Mecsek,
Kisújbánya (Keleti-Mecsek,
Kisújbányai-vadászház (Keleti-Mecsek): Kisújbánya nyugati felén, a faluban, illetve annak közelében álló ház Tóth Imre kezelésében.
Kocsidi-vadászház (Keleti-Mecsek): Zengővárkonytól északra, a K+ jelzésen, a P▲ kiindulópontján található. Téglából és vályogból épült cseréptetővel ellátott kis ház. Kocsid egy középkori elpusztult falu volt a környéken.
Komló (Közép-Mecsek) Baranya megye második legnagyobb városa a Mecsek gyönyörű zöld ölében, a Kaszánya patak forrásvidékén. Az egykori falu létezéséről egy 1256. évi oklevél tudósít, amely ekkor a pécsváradi bencés apátság birtoka volt. Egy 1554-ből származó török összeírás (defter) szerint a faluban 10 magyar család élt. Kis település volt a kőszénbányászat elindulása előtt. Jánosi Engel Adolf 1898-ban nyitotta meg az első igazán jövedelmező függőlegesen mélybe hatoló aknát, majd egyre fokozódott a szén kitermelése. 1950 után szocialista bányavárossá lett, lakossága mintegy 30 ezer főre duzzadt. Lakóinak száma az utóbbi években fokozatosan csökken, jelenleg (2010-eben) 25.519 lakója van. Komlót a bányászat tette várossá és éltette a bányaüzemek egymást követő bezárásáig. A P+, Z+ fut át a városon.
Komlói arborétum (Közép-Mecsek): Komlón, a Bányász-park felett a Berek utca közelében található az 1950-es években létesített arborétum. Kis patak folyik benne végig, egy kiépített forrása is van. Az arborétum csendje kellemes kikapcsolódást nyújt az arra járóknak. Szabadon látogatható.
Komlós-völgy (Keleti-Mecsek): a Zengő keleti oldalában húzódó rövid völgy.
Komlós-völgyi vadászház (Keleti-Mecsek): Pécsváradtól északra található a Somogyi út Komlós-völgyének hajtűkanyarjában. A P+ jelzés a ház mellett vezet. 1975-ben Scholtz Péter erdőmérnök tervezte és Ilijin Petar vajdasági ácsmester építette. A ház kőből épült, vörös pala teteje van. Hangulatos erdei pihenő.
Koromszó (Keleti-Mecsek) egy elpusztult falu, Máza mellett. A név előtagja égetéses erdőirtásra utal, az utótag "aszó" jelentése völgy. 2003-ban indult el itt egy Árpád-kori kolostor feltárása, Patton Gábor régész munkájával. Ennek eddigi eredményei szerint egy igen nagyméretű, háromhajós bazilikás elrendezésű templom alapfalait sikerült kiásni, amelyet a Csák nemzetségből való, később itteni birtokai után "Koromszói" névvel illetett nemesi család épített. A 14. század közepéig bizonyosan laktak benne bencés, vagy pedig ciszterci szerzetesek. Az ásatás során több kegyúri sír is a felszínre került.
Korsoma-rét (Keleti-Mecsek): Püspökszentlászlótól keletre, az arborétum közelében levő rét.
Koszonya-tető (Közép-Mecsek): Komlótól délkeletre elterülő lapos hegytető, hatalmas áramelosztó teleppel. A Z jelzés halad el mellette.
Kovácsszénája: (Nyugati-Mecsek): Szép természeti környezetben elhelyezkedő mecseki aprófalu, a Nyugati-Mecsek és a Zselic határán, ősi halmazos településszerkezettel. Első említése 1290-ben fordul elő. A 14. században plébániával rendelkező, jelentős hely. A török hódoltság alatt nem néptelenedett el, az itt élő magyar lakosság alig változott. Az 50-es években népessége fogyott, néhány házat üdülőnek vásároltak meg. A falu melletti több mint
Kozári-erdészház (Közép-Mecsek): a Letics-parrag keleti oldalán, a Mecsek-háti műút mellett található épület. Erdészház volt, ma magántulajdonban van. Közelében van a Tripammer-fa (erdei pihenőhely) és az Andor-forrás, ahonnan a ház a vizet kapta.
Kőház (Nyugati-Mecsek): Bakonyától északra a P jelzés közelében, földutak találkozásánál található. A jelenleg csak "Kőház" néven ismert kis vadászház, 1920-ban a szerb megszállás alatt a magyar katonák őrhelyének épült. Az 1970-es években Mecseki Mihály és társai felújították. Ezért az erdészet a közelében található forrást Miska-forrásnak nevezte el. Jelenleg a hetvehelyi vadászok használják.
Kőlyuki-barlang (Közép-Mecsek): a Nagy-mély-völgy és a Zsidó-völgy találkozásánál, egy hatalmas mészkőszikla hasadékában lévő, már az 1920-as években feltárt barlang. Nem látogatható. 1987-ig a komlói vízellátást szolgálva természetes víztározónak használták. Az orfűi Vízfő-forrás vizét vízvezetéken juttatták el a Vágoti-gerincig, ahol természetes víznyelőbe engedve jutott el az iható víz a barlangba. Innen elvezették Komlóra a dunai vízvezeték elkészültéig. A P, Z jelzések mentén találjuk meg.
Körtvélyesi-völgy (Nyugati-Mecsek): Orfűtől délnyugatra húzódó szép erdei völgy. Jelzett út nem vezet erre. A völgyben ered a foglalt Pipás-forrás, és ettől északra a Bögrés-kút. A völgy a nevét onnan kapta, hogy régen itt sok vadkörtefa állt.
Köszvényesi-vadászház (Keleti-Mecsek): a Baranyai-hegyhát közelében Kisvaszar és Kisbattyán között a Z jelzésen a Köszvényesi-réten találjuk. Innen indul ki a Z+ jelzés Alsómocsolád felé. A két világháború között épült erdészeti szolgálati lakásnak. Később vadásztársasági kezelésbe került, majd egy német vadász megvásárolta. Régebben mellette csemetekert volt.
Kővágószőlős (Nyugati-Mecsek, 257 m): a Jakab-hegy déli lejtőpihenőjére települt község. A korai magyar középkortól, a Szent Istváni alapítású pécsi püspökséghez tartozott. A község egyik szembetűnő jellegzetessége a hegyoldalban kitermelt vörös homokkő, amelyet a házak építésében használtak fel. A falu elnevezése a 11. századi szőlőműves és szőlővel, borral adózó szolgáló néptől származik. A kővágó jelzőt a kőbányász és kőfaragó mesterségek nyomán kapta. Ma 1356-an lakják. A falu jellegzetes építménye a plébánia templom és barokk plébániahivatal. A 12. század óta áll a 35 m magas templomtorony, amelyhez 1763 és 1772 között késő barokk stílusú, Sarlós Boldogasszony tiszteletére szentelt templomot építettek. A berendezési tárgyai is műemléki védettséget élveznek. Látnivalói még: Bányászati Múzeum és Helytörténeti kiállítás.
Kővágótöttös (Nyugati-Mecsek) a Jakab-hegy déli oldalára települt község. A "Töttös" nevet az Árpád-korban személynévként használták. A helység legkorábban írott emléke az 1332-1335-ös évekből maradt fenn. Ekkor a pécsi káptalan birtoka. A lakosság a 20. század közepéig mezőgazdaságból élt. Az 1957-es évektől az uránbányászat sok munkásnak adott jó megélhetési lehetőséget. Jelenleg a község 350 lélekszámú. A település fő ékessége a 12. században épült román kori kis templom. Az évek során többször átépítették, de az 1980-as években való restaurálás során a középkori jellegzetességei bemutatásra kerültek. A falutól északra találhatók a Tót-vár földsáncai.
Köves-tető: négy ilyen nevű hely van a Mecseken.
1. (Közép-Mecsek,
2. (Közép-Mecsek,
3. (Keleti-Mecsek,
4. (Keleti-Mecsek,
Köves-tetői felhagyott fonolitbánya (Közép Mecsek) A K sáv jelzésű út mellett, a hoteltől nyugatra található. A Mecsekjánosi Bazalt Formációhoz tartozó fonolit, valójában bazalt. Keletkezésének ideje: alsó kréta. Üde állapotban kékesszürke, igen kemény, szubvulkánikus kőzet, másik neve: csengőkő. Hazánkban a felszínen csak a Mecsekben található, másik nagy területű előfordulása a Szászvár felett magasodó Szamár-hegy. A pécs-bátaszéki vasút építésekor kezdték meg itteni kitermelését, amelyet az 1960-as évek végéig végeztek. Napjainkban a felhagyott kőfejtőben inkább már csak a fonolit kifakult, töredezett és mállott részletei találhatók.
Lakkeri fenyves (Keleti-Mecsek): a Cigány-hegy és a Balázs-orma közötti ültetett fenyves erdő neve, a volt tulajdonosáról. Itt van a kisújbányai és a pusztabányai műutak elágazása, erdészeti melegedőház és padok. A K+ jelzés vezet erre.
Lámpás-völgy (Közép-Mecsek): Kanta-várnál kezdődő völgy, amely Alsógyükésbe, a külszíni szénfejtéshez vezet. Nevét onnan kapta, hogy régen a bányászok lámpással a kezükben mentek munkára, illetve munkából haza.
Lapis (Közép-Mecsek,
Lapisi kereszt (Közép-Mecsek): Lapison, a műutak kereszteződésében álló fakereszt. Az eredeti keresztet Rábay Gyula a Városi Erdőhivatal vezetője állította 1928-ban. Baumann József 2003-ban új keresztet készített.
Lapisi római őrtorony (Közép-Mecsek) Lapistól Vágotig a római Sopianae-ból észak felé vezető út mellett a 4. században őrtornyok épültek. Az egyik, amit a pécsiek Castrumnak neveznek (a castrum katonai tábort jelent), a műút mellett, Lapistól 400 m-re, a S és a Z+ jelzés találkozásának közelében állt. 1938-ban tárták fel, de a műút építésekor a maradványainak nagy része elpusztult.
Lapisi-vadászház (Közép-Mecsek): egykor a Lapison állt vadászház, melyet 1907-ben a város segítségével a Mecsek Egyesület újjáépített. 1908-ban verandát építettek hozzá, hogy az arra járó turisták megpihenhessenek. Az épület 1956-ban, az orosz katonák ágyúgolyóitól megsemmisült, ma a helyén áll az Erdész emlékmű.
Leány-kő (Keleti-Mecsek): Magyaregregytől nyugatra, több patak találkozásánál, egy hangulatos völgyben lévő szikla, amely a monda szerint egy pásztor és pásztorlány megkövesedett alakja, akik a szülők átka miatt váltak kővé. Nem vezet oda jelzett út.
Legény-sír (Keleti-Mecsek): a Kecske-hát 492 m-es magassági pontja közelében, az erdőben található sír. Itt húzódott az I. világháborút követő szerb megszállás alatt a demarkációs vonal. Szegedi László 19 éves szigetvári fiatalember sírja ez, aki menyasszonyát látogatta meg a megszállt területen, és a felszólításra nem állt meg, lelőtték. A várkonyi bírónak elrendelték, hogy ott temesse el az erdőben. A P▲ jelzésen érhető el.
Letics-parrag (Boróka-tető) (Közép-Mecsek): Pécsbányatelep felett húzódó kelet-nyugati gerinc,
Lóri-völgy (Közép-Mecsek): Vágotpuszta nyugati oldalában húzódó, hangulatos, sziklás völgy, amely az alatta lévő barlangok beszakadásával alakult ki. Az idősebb turisták "lóré"-nak nevezik, amely keskeny vágányú, lóvontatású gazdasági vasutat jelent. Két erdei házat és egy vasas ízű forrást találunk itt. A Z, S■ jelzésen jutunk oda.
Lóri-erdészház (Nyugati-Mecsek): Orfűtől keletre a Lóri-réten a Z és S■ jelzések mentén áll. Valószínűleg egy kis falu volt itt a középkorban. A régóta itt álló házat az 1970-es évek végétől a Pécsi Porcelángyár KISZ szervezete üdülővé alakította át. Később kulcsosház lett Az erdészet 2008-ban teljesen felújította, azóta erdészház. Az udvarát alacsony kis fakerítéssel látták el.
Lóri-vadászház (Nyugati-Mecsek): A Lóri-rét szélén, a Z sáv jelzésről bevezető ZO jelzésen közelíthető meg. A "Pécsi Jószerencsét Vadásztársaság" építette. Most az Árpádtetői Erdészet kezelésében van, és a hazai vadászok használják. A Hosszúcser Vadászegylet 2008-ban a ház falán egy nagyméretű feketegránit emléktáblát helyezett el a Közép-Mecsek igaz vadászai emlékére. A ház közelében ered a vasas ízű Lóri-forrás.
Madarak és fák napja: A természetvédelmi törvény szerint minden év május 10.-e a Madarak és Fák Napja. A Mecsekben először 1932-ben a Mecsek Egyesület rendezte meg, melynek madárvédő osztálya már 1930-ban 530 madárodút helyezett ki az erdőbe.
Magyaregregy (Keleti-Mecsek,
Magyaregregyi Szentkút (Keleti-Mecsek) Története úgy kezdődött, hogy az 1800-as évek közepén egy vak kislány megmosta a szemét a Torma-völgyi forrás vízében, és újra látott. A hír gyorsan elterjedt és sokan jöttek ide, főleg a szembajosok kerestek itt gyógyulást. 1857-ben Girk püspök már jegyzőkönyvet vetetett fel az itt történt csodás imameghallgatásokról. Előbb egy kis fakápolna épült fel, majd ezt egy kőből épült követte. Kedvelt búcsújáróhellyé vált. A mai kegytemplom 1948-ban lett kész, oltárán ott áll a fehér ruhás egregyi Kisboldogasszony. arcán kedves mosollyal, széttárt karokkal.
Magyarországi Kárpát Egyesület (MKE): 1873-ban Tátrafüreden alakult meg Döller Antal vezetésével. Tevékenységi területe kizárólag a Magas-Tátra volt, menedékházakat és utakat építettek. Szittnya osztálya (egy hegyről nevezték el) Selmecbányán jött létre 1882-ben, vezetője Téry Ödön volt. Budapesti osztálya 1888-ban alakult meg. Az Erdélyi Kárpát Egyesület ma is működik.
Magyarok kunyhója (Közép-Mecsek) a P és Z sávjelzések kereszteződésétől kb. 60 méterre állt egy kis faház. 1920-ban a szerb megszállás idején a magyar határőrök melegedő kunyhója volt. Helyén, Baumann József és Várnai József egy kopjafát állított a történelmi idők emlékére. Mellette a ház alapján pihenőpad található.
Magyar Természetbarát Szövetség (MTSZ): a magyarországi természetbarát szervezetek szövetsége. Többszöri átalakulás után 1987 óta működik jelenlegi formájában, önálló szövetségként. Kiemelten közhasznú társadalmi szervezet, mely tevékenységét több szakágban folytatja (gyalogtúra, víztúra, barlangász, hegymászó, kerékpáros, sítúra, ifjúsági, természetvédelem).
Magyar Természetbarát Szövetség jelvénye: piros-fehér-zölddel szegélyezett fehér körmező alsó egyharmadán zölddel rajzolt, egymással kezet fogó két kéz, a bal oldali kontúros, a jobb oldali teli zöld, felettük stilizált hegyvidék, a hegyvidék fölött 3 stilizált piros alpesi rózsa feje, a rajzolat alsó részén zöld betűkkel a szövetség neve.
Magyar Turista Egyesület (MTE): az első országos turista egyesület, 1891-ben alakult meg Eötvös Loránd vezetésével, 152 taggal. 1907. június 29-30-án Pécsett tartotta vándorgyűlését.
Magyarürög (Nyugati-Mecsek,
Makár-hegy: Pécs nyugati részén található, ma már a város részét képező, észak és nyugat felé meredek oldalú
Malom-hegy (Közép-Mecsek,
Mandulás (Közép-Mecsek): a Misina déli lejtőpihenőjén, a Mecsek-háti műút leágazásánál, a kemping mellett levő tisztás. Elnevezése a déli lejtőkön jellemző, mediterrán jellegű mandulafa erdőtől ered. A régi neve: Cingolány-rét. A mecseki tornapálya kiindulópontja, valamint erdei játszótér és büfé található itt. A P jelzésű turistaút vezet oda.
Mária-kápolna (Keleti-Mecsek): Püspökszentlászlón, az arborétum felett álló kis erdei kápolna, zarándokhely. „Zengő Csillagának” is nevezik. Piétáját a szászvári születésű, tehetséges szobrászművész Kiss György (1852-1916) fehér márványból faragta. Megközelíthető a Zengő felé haladó S jelzésről leágazó SO jelzésen.
Mária-kép 1.(Közép-Mecsek): a Bánffay Simon úton, az állatkert kerítése mellett található kép, melyet Scholtz Gyula sörgyáros 1900-ban ajánlott fel. A ma látható kép a régi felújított változata. A S▲ jelzésen található meg.
Mária-kép 2. (Keleti-Mecsek): A Vár-völgyi Mária-kútnál, a P jelzésen egy bükkfán elhelyezett kovácsoltvas tartóban látható kis Mária-kép. Az eredeti kép eltűnt, az új képet Baumann József helyezte el a tartóba.
Mária-kép 3. (Keleti-Mecsek): Jelenleg Püspökszentlászlón a SO jelzésen, az arborétum feletti Mária-kápolnánál áll. A kép eredetileg a vár-völgyi Mária-kútnál állt, de azt sajnos kidöntötték. A képoszlopot Baumann József állította.
Mánfa (Közép-Mecsek,
Mánfai templom (Közép-Mecsek): A Sarlós Boldogasszony tiszteletére szentelt műemlék templom festői völgyben, a településtől nyugatra található. A 12. században román stílusú kis méretű, egyhajós templom épült, (maradványa: a déli kapu és lőrésszerű ablakok). A 13. században bővítették, és a homlokzatot aszimmetrikussá tevő ötszintes, ikerablakos torony készült és fallal vették körül. A 14-15. századi újabb, immár gótikus stílusú bővítéskor kapta a torony melletti kapuját és az északi fal támpilléréit. A hagyomány szerint a középkori település odébb költözött, a templom viszont túlélte a török idők pusztítását is, ám környékét visszavette a természet. Úgy találtak rá, hogy a rengetegbe tévedt, és szarvával a harangkötélbe akadt bika "harangozva" hívta fel rá a figyelmet.
Máré-vár (Keleti-Mecsek,
Máté-part (Keleti-Mecsek): a Csengő-hegytől északnyugatra a Hidasi-völgyig terjedő terület neve.
Máza (Keleti-Mecsek) a Völgység-patak legyezőszerűen kiszélesedő síkján húzódó település. Máza egy honfoglalás idején élt személy volt. Az Árpád-korban mézzel és mézsörrel adózó királyi szolgáltató népek lakták. A török hódoltság idején is folyamatosan lakott volt. A 18. századtól a pécsi püspökség birtoka, ezután a környező községekből németek települtek be. Lakói a 19. század elejétől a hagyományos földművelés mellett, szénfuvarozással foglalkoztak, majd szénbányában dolgoztak. A települést 1974-ben Szászvárral egyesítették, Mázaszászvár néven. A két község 1991. január 1-je óta ismét önálló. Lakóinak száma: 1337 (2006). Közelében a koromszói apátság régészeti ásatását tekinthetjük meg. A Z+ jelzés halad át a falun.
Mecsek: Várkonyi Nándor szerint hegységünk elnevezése onnan ered, hogy Pécs felett kopár terület volt a mészkő sovány talaja és a juhnyájak legeltetése miatt, népiesen „mecsekös” hely. |
|
Mecsek-csúcs (Közép-Mecsek,
|
Mecsek Egyesület: az első pécsi természetjáró és védő egyesület, 1891. április 30-án alakult meg. Működése céljául Pécs városának és legközelebbi környékének járható utakkal történő összekötését, jelzését, kilátók, menedékházak építését és a Mecsek szépítését tűzte ki célul. Első vezetősége az alábbi összetételű volt:
Elnök: Kardoss Kálmán, főispán; alelnökök: Bánffay Simon, közjegyző, Zsolnay Vilmos, gyáros; titkár: Kiss József, főreál iskolai tanár; igazgató: Vaszary Gyula, rendőrkapitány; pénztáros: Stern Károly, ügyvéd. 1945-ben az egyesületet feloszlatták. 1993. április 30-án újjáalakult. Az egyesület honlapja a www.mecsekegyesulet.hu oldalon érhető el.
Mecsek-háti műút (Közép-Mecsek): a Mandulástól induló, a Tubes oldalán Lapisig, majd onnan a vízválasztó kelet-nyugati gerincén haladó aszfaltút, mely Árpád-tető közelében ér ki a pécs-kaposvári országútra.
Mecsekjánosi (Közép-Mecsek): Komlótól északra fekvő, a városhoz tartozó kis település. 1332-ben említik először Jánosit. Sokszor szerepel az okiratokban, mert birtokosai a Máré-vár urai és a pécsi káptalan gyakran pereskedtek egymással. A török időkben pusztává vált, majd németek telepedtek le ezen a helyen. Hosszú éveket töltött itt Dénes Gizella (1897-1975) írónő, aki regényeiben a baranyai embereket és tájakat szerepelteti. Látnivalói: 1810-ben épült, Keresztelő Szent János tiszteletére felszentelt, klasszicizáló késő barokk stílusú római katolikus templom és az 1900-ban Engel Adolf (1820-1903) által építtetett kastély. A P jelzés halad át a településen.
Mecsekjánosi geológiai feltárás (Közép-Mecsek): A Mecsekjánosiból Kisbattyánba vezető út feletti domboldalban országos jelentőségű, természeti területen található földtani alapszelvény, szubvulkáni kőzet együttes látható, amelyet Mecsekjánosi Bazalt Formáció egyik tagjaként említ a földtani szakirodalom. Előtte a műúton vezet a P jelzés.
Mecsek-kapu (Közép-Mecsek): a Hunyadi János út szerpentinjének kezdetén található árkádos, bástyás építmény. 1936-ban épült, Kőszeghy Gyula tervei alapján, jelképesen a Mecsek hegység bejárata. 2001-2002-ben felújították. A Z+, S▲ jelzés indul innen.
Mecseknádasd (Keleti-Mecsek,
Mecsekrákos (Nyugati-Mecsek): Az orfűi üdülőterület központi települése a Pécsi-tó mellett. Itt van a Polgármesteri Hivatal, több étterem és panzió. A Toplica nevű, langyos vizű forrás, a település ivóvízrendszerébe van kötve. Látnivalói: Kemencés Udvar és tájház, Szent Márton kápolna, Malom Múzeum, Vízfő-forrás. A S sáv jelzés vezet a faluba.
Mecsekszakál (Nyugati-Mecsek): 1975-től az orfűi üdülőterülethez tartozó kis település a Pécsi-tó keleti részén, a hegyoldalban. A 14. század elején említik először, Zacal néven. A török időkben elnéptelenedett, németek telepítették újra.
Mecsekszentkút (Nyugati-Mecsek). Lásd: Szentkút.
Mecsek turistatérkép: a Mecsek első turistatérképe 1896-ban jelent meg, a Mecsek Egyesület rendelésére, a Bécsi Katonai Intézet készítette. Méretaránya 1:75 000 volt. A Mecsek turistatérkép legújabb (1:40 000 méretarányú) kiadása 2011-ben jelenik meg. Spirálos változatban forgalomban van a Mecsek, Villányi-hegység turistakalauz is, melyet legutóbb 2006-ban adtak ki.
Mecseki körsétány (Közép-Mecsek). Lásd: Rotary út.
Mecseki turistaút-jelzések: A Mecsek Egyesület 1891-től kezdte meg a mecseki turistautak kiépítését és jelzésekkel való ellátását. 1912-ig különböző színekkel jelezték az utakat, ábrák nélkül. 1913-ra olyan sok jelzett út volt, hogy a színjelzésről áttértek a fehér alapra festett számjelzésre. Ilyen számjelzéses turistautak Magyarországon csak a Mecseken voltak. 1940-ben kb.
Mecseki zöld túra: 2001-ben a jelzésváltozások során az addigi három, egymástól külön álló, zöld sáv jelzésű útvonal összekapcsolásával kialakított, jelvényszerző turistaútvonal, mely 101,1 km hosszan vezet végig a Mecsek tájain.
Mecsextrem-park (Közép-Mecsek): Pécs határában Árpádtetőnél található színvonalasan megépített erdei kalandpark. 2006-ban nyitotta meg a Mecseki Erdészeti Zrt.
Melegmányi-völgy (Közép-Mecsek): a Letics-parragtól északra vezető szép, mésztufagátakkal, vízesésekkel, kis tavacskákkal bővelkedő patak völgye. A középkorban Melegmál nevű falu volt itt. A régi mál, mán, mány szó napsütötte hegyoldalt jelent. Foglalt forrásai az Anyák-kútja és a Melegmányi-forrás. Az utóbbi mellett látható a Mecsek legnagyobb vízesése. A P+ jelzésen vezet végig rajta.
Melegmányi-vízesés: (Közép-Mecsek) a Mecsek legnagyobb mésztufa-lépcsős vízesése, mintegy
Mélyvölgyi kőfülke (barlang) (Közép-Mecsek): a Nagy-mély-völgyben, a Kánya-forrástól nyugatra található barlang. 1930-ban, Ozanich Gyula bányamérnök vezetésével tárták fel
Mézes-rét (Keleti-Mecsek): a zobákpuszta-bonyhádi műút mellett, Magyaregregy előtt található kis rét autóspihenővel, padokkal, asztalokkal, kis tóval.
Miklós-vár (Keleti-Mecsek): a Máré-vártól keletre emelkedő magaslat. A monda szerint egykor vár állt rajta, de ennek semmilyen nyoma nincs.
Miléva út (Közép-Mecsek): a Tettye fennsíkról a sziklák felett, a Francia-emlékműhöz vezető sétaút Z■ jelzéssel, mely 1922-ben készült el. Duka Miléváról, az építtető feleségéről nevezték el.
Misina-tető (Közép-Mecsek,
Miske-tető (Keleti-Mecsek): Kisújbányát nyugatról határoló hegyhát, nagy legelő. A S jelzés vezet át rajta.
Mócs Szaniszló, dr. (1862-1904): ciszterci szerzetes, főgimnáziumi tanár volt, 13 éven át a Mecsek Egyesület választmányának tagja. Emlékét a Szaniszló pihenő és a Szaniszló út őrzi.
Nádasdi Törökvár (Keleti-Mecsek) a Bagoly csárda feletti Vár-hegyen (Schlossbergen) található. Az oklevelek nem szólnak arról, hogy a török előtt volt-e ott valami erődítmény. Régészeti feltárás során egy 14. századi nagy méretű, háromhajós templom maradványai kerültek elő. Evlia Cselebi török utazó 1664-ben leírást közöl a török várról: A mandula alakú dombon, palánkkal körülvéve 40 deszkatetejű ház, egy fürdő, fogadó, iskola és egy dzsámi állt. Száz török várkatona állomásozott itt. A töröktől való visszafoglalás után már csak romként említik. Néhány évvel ezelőtt a középkori templomromot konzerválták és a közelében egy kilátót építettek. P sáv jelzés vezet erre.
Nagy-kaszáló (Nyugati-Mecsek): a Szuadó-völgy és a Száraz-kút közötti terület, a Z▲ jelzésű út mellett.
Nagy-mély-völgy (Közép-Mecsek): a Mecsek-háti műúttól, a Keresztkunyhó közelében, északi irányba induló, meredek oldalú, a Közép-Mecsek egyik legszebb völgye. A völgyfőnél fakad a mindig bővizű Kánya-forrás, mellette esőházat és padokat találunk. Kis mésztufa lépcsőkön, sziklákon zubogó patak folyik benne. Foglalt forrásai: Mariska-, Kánya-, Sziklás-, Cserkész-, Bikfa-forrás. Kőlyuktól kiszélesedik a völgy. A P jelzés és részben a Z jelzés halad benne.
Nagy-tó (Nyugati-Mecsek): lapos, vizenyős terület a pécs-abaligeti műút orfűi elágazásától nyugatra.
Németdöglés (Keleti-Mecsek): a Somos-hegy nyugati oldalán a Vár-völgyig húzódó mély vízmosás, völgy. Elnevezése onnan ered, hogy a német telepesek rossz fuvarosok voltak és megrakott szekereikkel gyakran felborultak itt. A P+ jelzés vezet erre.
Nendtvich Andor: (1867-1951) Pécs város polgármestere, a Mecsek Egyesület elnöke, királyi tanácsos volt. Róla nevezték el 1931-ben a Dömör-kapui menedékházat.
Niké-szobor (Közép-Mecsek): a Mecsek-kaputól nyugatra, a szerpentin úton felfelé haladva látható Makrisz Agamemnon, hazánkban élt görög származású szobrászművész alkotása, a győzelem szárnyas istenasszonyát, Szamotrakéi Nikét ábrázolja. 1975-ben avatták fel, eredetileg a felszabadulás emlékére állítódott, ma a kivívott szabadság jelképévé vált.
Nyárádi-kunyhó (Keleti-Mecsek): A Keleti-Mecsekben Szászvártól északra, a S, P+, Z+, S■, SO jelzésű turistautak találkozásánál található a Kecskeháton, a Vörösfenyő kulcsosház mellett. Nyárád elpusztult irtásfalu volt, több oklevélben is szerepel. A Szászvári Bányász Sportkör működteti, 18 fő elhelyezése alkalmas.
Nyáras-völgy (Nyugati-Mecsek): a Virágos-völgy folytatásában, a Herma-hegy északi lábától Hetvehely felé húzódó völgy, K▲ jelzéssel ellátva. Nyáros (Nyárás) néven itt a középkorban falu állt, a török alól felszabadító háború idején néptelenedett el. A völgyben, illetve annak közelében található a Vacak-forrás, Szúnyog-forrás, Szarvas-kút és a Nyáras-forrás.
Nyáras-völgyi-vadászház (Nyugati-Mecsek): Hetvehelytől keletre, a Nyáras-völgyben a hasonlónevű forrás mellett található. A K▲ jelzés vezet errefelé. A fenyőfák tövében álló ház előtt asztalok, padok, szalonansütő van, mellette szép rét.
Óbánya (Keleti-Mecsek,
Óbányai-völgy (Keleti-Mecsek): a Stein-malomtól Kisújbányáig húzódó völgy K jelzéssel ellátva, Óbánya és Kisújbánya között a Keleti-Mecsek páratlan szépségű völgye, amely fokozottan védett terület. A mészkőlépcsőkön csobogó kis patak, vagy a Csepegő-szikla, amely egy kis cseppkőbarlang, vagy a Ferde-vízesés, amelyet a vulkáni erők hoztak létre, az üledékes rétegeket a vízszintes helyzetükből való megdöntésük útján: mind gyönyörű látványosság. Óbányáról sétálva a szűk szurdok-völgyben, szembe tűnő, hogy baloldalon, a hűvös klímát igénylő szép hatalmas bükkfák láthatók, míg a jobboldalon inkább kocsánytalan tölgyek és csertölgyek az uralkodó fafajok, amelyek a melegebb, több napot kapó, élőhelyet szeretik
Ól-völgy (Keleti-Mecsek) a Vörösfenyő-kulcsosháztól Szászvárig húzódó széles völgy. Elnevezése onnan ered, hogy itt voltak régen a falu állattartó szállásai, óljai.
Ól-völgyi-ház (Keleti-Mecsek): Szászvártól délre, a régi bányatelep közelében a P+ jelzés mellett található ház. Eredetileg lóistállónak épült, majd vadászházként üzemelt. Jelenleg a Szászvári Nyugdíjas Klub pihenőháza.
Orfű (Nyugati-Mecsek): a középkorban erdővel övezett kis hegyi falu volt. Az 1960-as évek elejétől Palkó Sándor pécsi tanácselnök kezdeményezésére mesterséges tórendszert (Orfűi-tó, Pécsi-tó, Herman Ottó-tó, Kovácsszénájai-tó) alakítottak ki. Mellette lévő öt kis falu (Orfü, Tekeres, Bános, Mecsekszakál, Mecsekrákos) üdülőkörzetté egyesült.
Ötös-úti-kunyhó (Keleti-Mecsek): a Z és Z+ jelzésű turistautak csomópontjában található, szép környezetű, erdei kisház.. Vadászlaknak is szokták nevezni.
Páfrányos (Közép-Mecsek): a Z jelzésen a Petnyák-völgy kis tisztása, amelyet saspáfrány (és csalán) borít. A déli oldalon van a Barátság-forrás, melynek vizéből szép mésztufa lépcsők alakultak ki.
Pap-rét (Keleti-Mecsek): a Hármas-hegy északkeleti oldalán elterülő nagy rét, nevét onnan kapta, hogy a hosszúhetényi plébános kaszálója volt. A K■ jelzés vezet erre.
Páprágy-völgy (Nyugati-Mecsek) Patacstól a Jakab-hegy irányában húzódó völgy. Az Avar-kút található benne, ahová a ZO jelzett út vezet. Neve a páfrányos erdő szóból ered.
Pásztor-forrás melletti vadász ház (Keleti-Mecsek): a Vár-völgy keleti-végén a Pásztor-forrás mellett, a P jelzésen található. A nagy tisztás kedvelt kirándulóhely, több pad, asztal, tűzrakóhely és esőbeálló szolgálja a kényelmet. Keleti sarkában áll a kőből épült, esőbeállóval megtoldott kis épület.
Patacs (Nyugati-Mecsek): Tagolt hegylábi területen fekvő, egykor önálló, Árpád-kori falu, a pécsváradi apátsághoz tartozott. 1955-ben Pécshez csatolták, ma már a várossal egybeépült település. Határában jó szőlő és gyümölcstermő területek fekszenek. Szent Márton templomának szentélye a 13. századi pálos templom maradványa. Innen indul a Jakab-hegyre a P▲ jelzés.
Patacsi-mező (Nyugati-Mecsek): a Szuadó-nyereg másik neve. Itt áll a Blokkház. Kurta rétnek is hívták. A K, K+ jelzés metszi itt egymást.
Pécs és vidéke vezetőkönyv: ezzel a címmel jelent meg 1892-ben az első útikalauz a Mecsekről. A könyvet Kiss József, a Mecsek Egyesület titkára írta és szerkesztette.
Pécsvárad (Keleti-Mecsek,
Pécs Városi Természetbarát Szövetség: A Pécs városi természetbarát egyesületek 1998-tól önálló jogi személyiségű, közhasznú társadalmi szervezetként működő szövetsége, a Magyar Természetbarát Szövetség tagszervezete.
Petőczpuszta (Nyugati-Mecsek) Első említése 1827-ből való, amikor a pécsi káptalani uradalom telepe volt. Erdészház, uradalmi épületek és néhány zsellérház állt itt német lakókkal. Itt volt a Víganvár csárda, amely "vígan várta" vendégeit. Az uránbánya légaknájának építésekor a házakat lebontották. A régi település emlékét egy kis harangláb őrzi.
Petőczpusztai vadászház (Nyugati-Mecsek): Petőczpusztához közel áll egy 1900- as évek elején fenyőrönkökből épített kis vadászház. Ma a Mecseki Erdészeti Zrt. tulajdona.
Pusztabánya (Keleti-Mecsek,
Pusztabányai vadászház (Keleti-Mecsek): Pusztabányán található, a Z, Z+, K▲ jelzéseken érhető el. A Mecseki Erdészeti Zrt. tulajdona.
Püspökszentlászló (Keleti-Mecsek,
Püspökszentlászlói arborétum (Keleti-Mecsek): a püspökszentlászlói kastély parkja, amelyben Hetyey Sámuel püspök 1898-ban arborétumot hozott létre hat holdas területen. Zengő északi lejtőjéhez simuló kis völgy párás levegője kedvez a kb. 25 fajta fenyő és 80 fajta egyéb növény fejlődésének. Az arborétum bejelentéssel látogatható.
Püspökszentlászlói kápolna és püspöki kastély (Keleti-Mecsek): A német betelepedés után a régi kápolna már csak rom volt, a ferencesek 1725-ben helyreállították. 1797-ben Esterházy Pál László pécsi püspök átépíttette a kis templomot, (zsindely kupolával és Szent Lászlót ábrázoló oltárképpel), és mellé egy klasszicizáló, késő barokk kastélyt is emeltetett. Hetyey Sámuel püspök 1898-ban restauráltatta az épületet és arborétumot telepített a kertjében. Utóda, gróf Zichy Gyula püspök tataroztatta az épületegyüttest, és mesterséges tóval és szökőkúttal gazdagította a kertet. Rövid ideig itt volt házi őrizetben Mindszenty József bíboros hercegprímás. Ma egyházi továbbképző központként működik.
Rábay-fa (Közép-Mecsek): Rábay Gyula: (1892-1968) erdőmérnök, a városi Erdőhivatal vezetője volt. A Mecsek Egyesülettel együttműködve szorgalmazta és segítette a turistautak kialakítását, turistalétesítmények készítését és a Mecsek-háti műút kivitelezését. 1941-ben a Mecsek Egyesület addigi munkájáért tiszteletbeli tagjává választotta. Emlékét őrzi a Keresztkunyhó és a Kantavár között álló öreg tölgyfa, a Rábay-fa.
Réka-vár (Keleti-Mecsek): a Stein-malomtól délnyugatra, az Óbányai-völgy és a Réka-völgy elágazásában lévő kúpon található vármaradványok. 1963-ban Papp László régész feltáró ásatásokat végzett a területen. Megállapította, hogy a 205 x 35 m-es udvart széles kőfal vette körül. Egy többszintes öregtorony és egyéb épületek maradványait is megtalálta. Nem zárta ki a Szent István kori keletkezés lehetőségét. A hagyomány szerint itt született Skóciai Szent Margit, Szent István király unokája, aki III. Malcolm, skót király felesége lett. Tiszteletére egy emlékkövet állítottak a torony alapjára, amelyet évenként a Dr. Novotny Iván vezette túrán megkoszorúznak. A Z jelzés halad erre és erről a beágazó ZL.
Réka-völgy (Keleti-Mecsek): a völgyben folydogáló Öreg-(Halász)-patak, a Stein-malomnál egyesül az óbányai patakkal. A viszonylag széles talpú völgyben sokszor át kell kelni rajta. Az Etelka-forrásnál a nagy fenyőfák alatt padokat és egy vadászházat találunk. A P+ jelzés vezet végig benne.
Rákos-völgy (Közép-Mecsek): Mánfától keletre húzódó vizenyős völgy, melyen végighaladva a Z sáv jelzésen a Koszonya-tetőre jutunk, A Bugyogó-forrás található benne.
Rákos-völgy (Nyugati-Mecsek): a Jakab-hegytől északkelet irányba húzódó völgy, amely a Szuadó-völgybe torkollik. A völgyet a P, Z jelzés keresztezi.
Rauch János (1865-1934) városi főmérnök, a Mecsek Egyesület alelnöke volt. Ő tervezte, és róla nevezték el az 1910-ben épült tubesi János-kilátót
Remete-barlang (Nyugati-Mecsek): A Jakab-hegyen a Zsongor-kő közelében található. Érdekes morfológiai képződmény, mert homokkőben igen ritkán keletkeznek barlangok. Nagysága csupán néhány négyzetméter volt. Részben emberi eredetű, Kárpáti Gábor régész szerint valószínűleg a vadászó ősember leshelye lehetett. 2006-ben beomlott.
Remete-rét (Közép-Mecsek,
Reuter Camilló (1920-1987) erdőmérnök, természetvédő, helytörténész, egyetemi tanár, a Mecsek Egyesület alelnöke volt. Elévülhetetlen érdemei vannak a Dél-Dunántúl természetvédelmi értékeinek megmentésében. Több mint 150 cikke, tanulmánya jelent meg.
Rikájó (Keleti-Mecsek): a Vár-völgyben, a Mária-kút közelében lévő terület, amelyen a néphagyomány szerint boszorkányok táncolnak és rikoltoznak. A P jelzés vezet erre.
Rockenbauer Pál (1933-1987) televíziós rendező. Legismertebb munkái az Országos Kék Túrát bemutató Másfél millió lépés Magyarországon és a Dunántúlról szóló Még egymillió lépés Magyarországon filmsorozat. Ezekben feltárja hazánk és a gyalogtúrázás szépségeit. Rockenbauer Pált halála után - végakaratának megfelelően - a zengővárkonyi szelídgesztenyésben temették el, ahol sírja a természetjárók zarándokhelye lett. Nevét túramozgalom őrzi.
Rockenbauer Pál Dél-Dunántúli Kék Túra: az Írott-kőtől Szekszárdig tartó, a Dunántúlon végigvezető,
Rotary körsétány (Közép-Mecsek): A Rotary Clubot 1905-ben üzletemberek alapították Amerikában, hamarosan nemzetközi szervezetté vált. Elvük a tisztességes, becsületes üzlet és segítség a rászorulókon. A pécsi Rotary Club 1928-ban alakult, a mai tagok 70. évfordulóján emlékkövet állítottak az alapítók tiszteletére. Az önmagába visszatérő sétautat, amely a Tubes-hegy tömbjét állandó szintet tartva, kb.
Sáfrányréti-vadászház (Keleti-Mecsek): Magyaregregy és Szalatnak között a Sáfrány-réten található. Jelzett út nem vezet a házhoz. 1934-ben épült téglából, vakolatlan, de rendkívül esztétikus kivitelben, erdészeti szolgálati lakásnak és vadászháznak használták. Ma magántulajdonban van.
Sárga túra (Nyugati-Mecsek): A Mecsek és Zselic határától, a Bükkösdi-vasútállomástól indul és 15 km-en keresztül vezet a Mecsek nyugati peremvidékén. A Markó-csárdánál éri el az Ormánság határát és 36 km-en vezet a síkvidéki tájon, egészen Mailáthpusztáig. A teljes útszakasz 2009-ben alakult ki.
Sárkány-szakadék (Nyugati-Mecsek): Orfű falu déli végén, a Szuadó-völgy mély, sziklás, szakadékos torkolata. A Jakab-hegyről és a Vörös-hegyről lezúduló vizek mély árkot szakítottak ki a talajból. Mintha sárkányok hányták volna össze, a kb.
Sasfészek (Nyugati-Mecsek): Sasfészek (Nyugati-Mecsek): a Jakab-hegy déli oldalában található függőleges homokkő sziklafal, ami régen kőbánya volt. A Jakab-hegyi homokkőből ablak és ajtókereteket, sírköveket, útszéli kereszteket, sőt malomköveket is készítettek a hegy déli lábánál meghúzódó falvak lakói, a "kővágók". 1949 novemberében egy kis repülőgép szerencsétlenül járt itt a közelben. Innen nyugatra 500 méterre az ottani kőbánya oldalába ütközött . A Budapestről Pécsre tartó járat nem tudott leszállni a nagy, több rétegű köd miatt. Visszafordult, de a sziklafalnak ütközött és kigyulladt. A személyzet 5 tagja és egy utas meghalt, csak egy ember maradt életben. A P▲ jelzésen kapaszkodhatunk fel ide.
Sás-völgy (Nyugati-Mecsek): Hetvehelytől keletre húzódó hosszú völgy neve. A völgyben széles kocsiút vezet, melyen a P■ jelzés halad. A Sás-völgyi erdészháztól nyugatra 1 km-re egy romtemplom maradványai láthatók. A helyet Öregtemplomnak is nevezik. Feltételezések szerint a középkori, elpusztult Ercék (Erszék) falu temploma lehetett. A völgy Hetvehely felőli végénél fakad a Cigány-forrás.
Sikonda (Közép-Mecsek,
Sín-gödör (Keleti-Mecsek): a Zobákpusztát Bonyháddal összekötő műútról, a 13,4 kilométerkőnél, a Barna-kővel szemben, keleti irányba induló völgy.. A középkorban Fonyászó nevű falu volt a torkolatánál, (ez a név két régi magyar szóból áll: fene=vad, aszó=völgy.). A meredek oldalú völgyben kanyargó patak látványa csodálatos, de a benne vezető PO jelzésű út nehezen járható. Felső végén találjuk a Szederindás-kutat.
Skóciai Szent Margit (1045?-1093) Réka-várban született, Szent István Ágnes nevű lánya és Angliából menekült Edward herceg házasságából. A család
1059-ben Angliába költözött, majd Skóciába. Itt Margitot feleségül vette III. Malcolm király. Margit sokat tett a skót állam kialakulásáért és a katolikus vallás elterjesztéséért. Mintaképe volt a tökéletes anyának (8 gyermeke született), a hűséges feleségnek, népének jótevője, a szegények segítője volt. Kultúrát vitt a királyi udvarba, korházakat, menedékhelyeket építtetett. 1251-ben szentté avatták.
Somlyó (Keleti-Mecsek,
Somos (Keleti-Mecsek, 510 m): A magyaregregyi Vár-völgytől északra található magaslat, rajta egymás mellett két darab mérnöki háromszögelési pont. A hegy keleti felén szétszórtan mészkődarabok hevernek, ez a hegy vulkáni tevékenysége során szóródott szanaszét. A hegycsúcs közvetlen közelében, illetve annak északi oldalán hatalmas töredezett sziklákat találunk.
Sós-hegy (Közép-Mecsek,
Stein-malom (Keleti-Mecsek): az Óbányai-völgy és a Halász-patak völgyének találkozásánál lévő volt vízimalom, felette a hegyormon vannak a Réka-vár romjai. Mellette található a Skóciai Szent Margit emlékkereszt. A K, P+, Z jelzés halad erre.
Stiglicfogdosó (Közép-Mecsek): a Lapistól északra, a Mecsek-háti műút kanyarjától észak-nyugatra eső terület. Az elnevezés onnan ered, hogy régebben sok bogyót termő bokor nőtt itt és elszaporodtak a stiglicek, azaz tengelicek. A madarászok elfogták és eladták a bányászoknak, akik kedvelték a kalickákba tartott madarakat. A Z jelzés vezet mellette a Darázs-kút felé.
Sugói-rét (Közép-Mecsek): Mánfától keletre, a Nagy-forrás-völgy és a Rákos-völgy találkozásánál elterülő tisztás, ahol kis vadászház és padok vannak.. A Z jelzés vezet ide.
Szabó Pál Zoltán (1901-1965): geográfus, a Magyar Földrajzi Társaság elnöke, egyetemi magántanár, a Mecsek Egyesület főtitkára volt. Fő kutatási területe a morfológia, hidrológia és a karsztkutatás. Számos munkája közül jelentős a Mecsek hegység formációinak ismerete című tudományos értekezés.
Szamár-hegy (Keleti-Mecsek, 564 m): A Szászvártől délre 5 km-re eső vulkanikus eredetű hegy két egymástól távolabbi magaslatból áll. A hegyet alkotó kőzet a fonolit (hangkő), melynek ismert előfordulása a Mecsekben a Köves-tető környéke. A hegy nyugati kúján magassági pont áll.
Szaniszló út (Közép-Mecsek): A 1904-ben készült, a Szaniszló pihenőtől a Tettyére vezető
Száraz-kúti pihenő (Nyugati-Mecsek): a pécs-abaligeti műút mellett, a Lóriba vezető erdészeti aszfaltút elágazásával szemben található tisztás neve, amely egy valaha használt kút emlékét őrzi. Egykor erdészeti cédulaház is állt itt. Az erdészet az autós és kerékpáros kirándulóknak pihenőhelyet alakított ki.
Szászvár (Keleti-Mecsek): a Hegyhát határán, a Völgység-patak melletti település, amelyen áthalad a hosszúhetény-bonyhádi országút. Első említése 1332-ből való, a pécsi püspök birtoka volt. A 15. században már mezőváros, több iparossal és vásárnappal. A török elfoglalása után nahije, igazgatási központ. A 19. század elejétől a feketeszén bányászat fellendítette a település életét. Vára a 15. században épült, valószínűleg a Korógyi család közreműködésével. Feltárása folyamatban van. Eddig is sok értékes, gótikus falmaradványt találtak. Nem látogatható. Temploma 1772-79 között épült barokk stílusban. Látnivalói: Bányászati Múzeum, Borház, Kiss György (1852-1916) itt született híres szobrászművész alkotásairól készült foto galéria. A település autóbuszmegállójából indul ki a P+ jelzés a Vörösefenyő kulcsosházhoz.
Szászvári-vadászház (Keleti-Mecsek): Szászvártól délre, a P+ jelzésen az út mellett találjuk a házat. Régen melegedő- és mérlegház volt, 1996-ban magántulajdonba került.
Szentegyház (Nyugati-Mecsek): Bánostól keletre található hely elnevezése. A török hódoltság előtt egy kis falu állt itt templommal. Sok csontot, követ forgat ki az eke és előkerült a templom szenteltvíztartója is.
Szentkút (Mecsekszentkút) (Közép-Mecsek): Már a török idők előtt is búcsújáró hely volt, állítólag a pécsi török basa szembaja is elmúlt a vízétől. 1718-tól Radanay pécsi püspök a pálosokra bízta a zarándokhely gondozását, akik feljegyzéseket készítettek a gyógyulásokról, és az ide érkező emberekről. Kápolna és kis rendház is épült, aminek ma már romjai sem láthatók. Az 1930-as évek végén a kút fölé harangtornyot emeltek és a falmélyedésbe festett szobrokat és gyertyatartókat tettek. A település a 19. század végén alakult ki. 1950 óta Pécshez tartozik. Sok hétvégi házzal és kerttel bővült. A P jelzés vezet erre.
Szigriszt-kereszt (Közép-Mecsek): A Bánffay Simon út felső végén, a Misina- csúcs déli oldalán, a S▲ jelzés mellett 1904-ben homokkőből faragott keresztet állított Szigriszt Lajos (1957-1946) tisztviselő a Mecsek Egyesület tagja. Mellette pihenőpadokat találunk.
Szószék (Keleti-Mecsek,
Szörnye-völgy (Nyugati-Mecsek): Magyarürögtől északnyugatra, a Farkas-forrástól a Jakab-hegy felé induló völgy. Az Apacsok-kútja található benne, jelzett turistaútja nincs.
Szuadó-nyereg (Patacsi-mező) (Nyugati-Mecsek): a Vörös-hegyet a Jakab-hegytől elválasztó, kelet-nyugati irányú nyereg. Kurta-rétnek is hívták. Itt áll a Blokk-ház, asztalok, padok. Közelében, tőle északra található a Tixi-forrás. A K, K+ jelzés keresztezi itt egymást.
Szuadó-völgy (Nyugati-Mecsek): A Szuadó-nyeregtől Orfű felé húzódó szép völgy, neve az aszó (völgy) + ódó (oldal) szóösszetételből alakulhatott ki. Sok foglalt forrás és több barlang található benne. A K+ jelzés vezet erre.
Szunyola (Nyugati-Mecsek): a Patacsi-mezőtől keletre fekvő terület elnevezése.
Szürke-rét (Keleti-Mecsek): a Hidasi-völgy szép tisztása Pusztabányától északra. Nevét egyesek szerint onnan kapta, hogy a ezt a területet korán ellepi a dér és a fagy. A másik változat szerint itt faszénégető boksák működtek és ezért a rét és az erdő talaja ma is szürke színű. A K jelzés vezet erre.
Takanyó-völgy (Keleti-Mecsek): Zobákpusztától északra, a Hármas-hegy északi lábánál fekvő völgy, itt találjuk a Takanyó-forrást. A völgyben vezet a S+ jelzés.
Templom-hegyi-kunyhó (Keleti-Mecsek): A Mecseknádasd határában, a Templom-hegy dél-nyugatin oldalában az erdészeti út mellett található. Jelzett út nem vezet erre. Jelenleg a házat nem használják.
Tekeres (Nyugati-Mecsek): az orfűi üdülőkörzet talán legszebb települése, Herman Ottó-tó közelében. Nevét a mellette folyó patakról nyerte, amely kanyargós, tekergős volt. A pécsi káptalan ősi birtoka volt, de elnéptelenedett és német ajkú lakók telepítették újra. Az egy utcás falucskában számos német paraszt-polgár házat láthatunk. A S+ jelzés vezet erre.
Természetbarátok Turista Egyesülete (TTE): 1910-ben Budapesten megalakult az országos munkás természetjáró egyesület. Pécsi csoportját 1911. március 19-én alakították meg. Évenként több túrát szerveztek, 1928-ban adományokból felépítették az Istenkúti turistaházat. A Belügyminisztérium 1944-ben a TTE-t feloszlatta, de egy évvel később újjá alakult. 1953-ban Fehér-kúton építettek egy menedékházat. Az 1950-es évek első feléig működött.
Tettye (Közép-Mecsek): Pécs ÉK-re lévő lépcsős hegyoldali terület. Központi része síkra egyengetett, egy régi kőbánya udvara, az innen kitermelt kőanyagból a római kortól kezdve építkeztek a város lakói. Kedvelt sétahely, gondozott park, játszótér. Szathmáry György pécsi püspök 1505-1521 között reneszánsz stílusban épült nyaralójának romjai láthatók. Az épület téglalap alaprajzú, zárt udvarú, emeletes volt. A török időkben derviskolostorként (tekke) használták, valószínűleg innen ered a hely elnevezése. A tér DNY-i sarkán, a védett Pintér-kertben található a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság épülete. A S, Z■ jelzés indul innen.
Tettye-forrás: a város életében nagy szerepet játszó, bővizű karsztforrás. A vízből kiváló mésztufa
Tettyei kőkereszt (Havi-hegyi kereszt) (Közép-Mecsek): a Tettye felett a Havi-hegyen ma álló kereszt Rétfalvi Sándor pécsi szobrászművész alkotása. A nép ajkán élő legenda szerint egy fiatal pap, akinek megtetszett egy leány, leugrott a meredek szikláról.
Tettyei Mésztufa-barlang (Közép-Mecsek): A Tettyei Mésztufa-barlang ritka, egyedülálló geológiai képződmény, amely részben a természet, részben az ember munkája nyomán nyerte el mai formáját. Egykor ezek a földalatti üregek lakóhelyként szolgáltak. Az 1900-as évek elején népszerű volt az akkor "pokol kapujaként" emlegetett Tettye-barlang, belsejében egy félelmetes sárkánnyal. Ez a misztikus, földalatti üregrendszer 2008-tól interaktív kiállítással várja a látogatókat a Duna-Dráva Nemzeti Park kezelésében.
Tölgyes út (Közép-Mecsek): a Rábay-fától a Tripammer-fáig nagyjából egy szintben vezető erdei út elnevezése. Az úton a Z+ jelzés vezet.
Török-mészégető (Keleti-Mecsek): Az Óbánya feletti gerincen a P jelzés mentén található egy mészkemence, korát a török korból eredeztetik.
Tripammer Károly: (1872-1926)
Tubes (Közép-Mecsek,
Vadász-emlékkő (Közép-Mecsek): a Rotary körsétány lapisi kanyarjában lévő, 2000-ben felállított emlékkő. Felirata: "Az ember fáj a Földnek" /Vörösmarty/.
Vadásztacskó sírja (Nyugati-Mecsek): A Gubacsos-kulcsosháztól nem messze nyugatra, közel a sárga sávjelzésű turistaúthoz, jobbra egy nagy töbör túlsó végénél látható, színes kerámialapokkal borítva. Előtte egy alumínium táblán a következő szöveg olvasható: "Itt alussza örök álmát az a vadász tacskó, aki gazdáinak sok örömet, vadászélményt szerzett. Hű kis kutyaszíve 1976. III. 8-án dobbant utoljára. Élt hat évet."
Vágotpuszta (Közép-Mecsek,
Vágyom-völgy (Keleti-Mecsek): Magyaregregytől nyugatra található vadregényes szurdokerdővel borított völgy. Érdekes a völgy kőzetrétegeinek váltakozása, így felszínen van a homokkő, márga, mészkő és különböző agyagpalák is. A völgy keleti végén áll a Leány-kő nevű szikla. Jelzett út nem vezet a völgyben.
Váralja (Keleti-Mecsek,
Váraljai-vár (Keleti-Mecsek,
Váraljai-vadászház (Keleti-Mecsek): A Farkas-árokban a parkerdőtől nem messze találjuk a házat a K+ jelzésen. Valamikor erdészeti istálló volt, az 1970-es évektől működik vadászházként. Az épületet 1997-től a Mecseki Erdészeti Zrt. kezeli.
Vár-völgy (Keleti-Mecsek): a pécs-szászvár-bonyhádi országúttól Magyaregregytől délre, a 16. kilométerkőnél leágazó, délkelet felé a Dögkút-tetőig vezető völgy. Az erdészeti aszfaltút mellett geológiai tanösvény tábláival ismerkedhetünk meg. A P jelzés több forráshoz vezet: Textiles-forrás, Gergely-Éva-forrás, Iharos-kút, Mária-kút és a völgyfőnél egy szép tisztáson a Pásztor-forrás.
Várvölgyi sorompóház (Keleti-Mecsek): A Máré-vári feljárónál épült sorompóház. A S+ jelzés a ház mögött halad el. Anyaga kőből és téglából készült. Egyhelyiséges, esőbeállóval egybeépítve. A Mecseki Erdészeti Zrt. tulajdonában van.
Városi Parkerdő (Közép-Mecsek): Pécs város fölött, a Remete-réttől a Tettyéig terjedő, a Tubes-Misina-Dömör-kapu-Tettye vonaltól délre eső terület. Pécs városa 1905-től parkerdőként kezeli. Helyi jelentőségű természetvédelmi terület. Turistautak sokasága vezet benne.
Vásáros-út (Nyugat-Mecsek) a Mecseken keresztülvágó, a korábbi évszázadokban jelentős forgalmat lebonyolító szekérút. A Nyugati-Mecsek északi oldalán fekvő falvak kézművesei, földművesei ezen hordták árúikat a pécsi piacra. Ennek egy szakaszát nevezik a turisták Vásáros-útnak, a Z+ turista utat, amely Orfűtől délre, a Körtvélyesi-völgy nyugati szélén fut a volt Petőcz aknáig
Vékény (Keleti-Mecsek) A Keleti-Mecsek legkisebb, szelíd lankák között megbújó települése. Névadója Velek, aki a honfoglalás után, a kalandozások egyik főalakja, seregvezér volt. A középkorban egy kisbirtokos család tulajdona. Látnivaló: Tóth malom, egy 200 éves vízimalom, ipari műemlék.
Virágos-völgy (Nyugati-Mecsek): Kővágószőlőstől északra, a Nyáras-völgy déli részének neve. A K▲ jelzésű út halad benne. A völgy foglalt forrásai a Csokonay-kút, Csepegő-forrás, Lenke-forrás és a Kiss Lajos-forrás.
Zengő (Keleti-Mecsek,
Zengő-kő: a Zengő északi lejtőjén, az erdészeti műút mellett található emlékkő, melyet a pécsi Apáczai Nevelési Központ 1. sz. Általános Iskola, Zengő természetjáró csoportja helyezett el 1997-ben. Közelében egy modern vonalú esőbeálló épült.
Zengővárkony (Keleti-Mecsek): ősi település a Zengő tövében a K+, P+ jelzésen. A várkony szó avar eredetű személynév. A pécsváradi apátság birtoka volt, lakói nemes jobbágyok voltak. Szelídgesztenyéséről és népművészetéről híres, (Lukács-napi leányvásár). Látnivalói: 1787-ben épült református templom, Fülep Lajos emlékszoba (a neves művészettörténész a falu református lelkipásztora volt 1927-1948 között), Tojás Múzeum, Szalma Kincstár, tájház. A falu határában találjuk azt a védett szelídgesztenyést, ahol Rockenbauer Pál is nyugszik. Sírját emlékkő jelzi.
Zobákpuszta (Keleti-Mecsek,
Zobákpusztai sorompóház (Keleti-Mecsek): Zobákpusztától néhány száz méterre az erdészeti műút mellett, jobb oldalon szépen faragott, kőből készített sorompóház áll. Jelzett út itt nem vezet. A Mecseki Erdészeti Zrt. tulajdonában van.
Zsidó-völgy (Közép-Mecsek): a Vágoti-gerinc keleti oldalában északi irányba, a Kőlyukig húzódó vízszegény, töbrös, karsztos völgy. Nehezen járható. A Z jelzés vezet benne végig.
Zsongor-kő (Nyugati-Mecsek,
Felhasznált irodalom:
Pécs Lexikon, 2010
A Mecsek természetjáró kalauza, 2002
Patton Gábor: Horgosok, források nyomán
Mecsek Egyesület évkönyvei
Falvak honlapjai
Összeállította: Lakatosné Novotny Sarolta, Biki Endre Gábor, Baumann József
2011.
A DÉL-ZSELIC KISLEXIKONA
Aligvár-turistaház: Terecsenypusztán található, az önkormányzat kezelésében.
Almamellék: Baranya megyében, a Szigetvári kistérségben található. Az éghajlatára jellemző, hogy mérsékelten meleg nyarú, enyhe telű dombsági terület. A csapadék egész évben kevés. Az éghajlati viszonyok a mezőgazdasági művelésnek kedvező feltételeket biztosítanak. Az első írásos emlék 1492-ből származik. Alma megnevezése 1275-ből az Almás-patakra utal, s e patak neve már 1009-ben, a pécsi püspökség alapító oklevelében szerepel. Az egyedüli település az Almás-patak völgyében, amely a török hódoltság után fennmaradt. Mai területén egykor 12 lakott és adózó falu volt. Idegenforgalmi látványosság az almamelléki erdei kisvasút, mely Sas-rétig közlekedik.
Almamelléki erdei kisvasút: Sajátos turisztikai élményt nyújt az erdei vasút, a „ZSELICI CSÜHÖGŐ”. Az ország legkeskenyebb nyomtávú vasútja Almamellék és Sasrét között közlekedik. Az üzemet Biedermann báró hozta létre 1901-ben. A pálya széles, szép panorámájú völgyön halad, 8km hosszban. A kiinduló állomáson erdészeti és kisvasúti kiállítás tekinthető meg. Innen indulva a vonat a nádasokkal szegélyezett halastavak és a szép környezetben lévő Vitál Szálló mellett halad el, majd fordul a sasréti erdők irányába. Utazás közben gyönyörködhetünk a jellegzetes, lankásan dombos zselici tájban. A pálya nyomvonala ezután kettéágazik a lukafai és a sas-réti ágra. A sas-réti ágon először a festőien szép halastó, az erdei iskola, az ősbükkös és végül a vadászkastély előtt elhaladva érkezünk meg a végállomásra. A vonatozás mintegy 20-25 percet vesz igénybe. A vonat visszaindulásáig üdítő sétát tehetünk Sasréten, ahol a Biedermann Rezső báró által építtetett patinás vadászkastély, a KIKERICS Erdészeti Természetismereti Központ, és az ősbükkösben vezető tanösvény tekinthető meg. A minden évben, április 2. szombatján megrendezésre kerülő kisvasúti nap nagyszerű alkalmat kínál e sajátos közlekedési eszköz felfedezésére.
Alsókövesd: Az egykoron önálló település ma Tormás része 5 lakossal. A Felsőkövesdre vezető út mentén található, héhány házból áll. Itt vezet a K túra útvonala és a Fekete István tanösvény.
Bakóca: A település megközelíthető - Dombóvár vagy Komló felől - a 66. útról Oroszlónál letérve. Lakóiank száma 360 fő. Egy 1332-ben keltezett írásos emlék Bokolcha néven emlíiti a települést. Egy ideig itt volt a Zichy-grófok birtoka, a török hódoltság után Nádasdy László gróf, illetve a Melczer család, majd a Majláth család tulajdona, amelynek legnevesebb tagja Majláth György, (1818-1883) a kiegyezés utáni Kúria elnöke volt. Majláth György felesége telepítette le a faluban a Szt. Vince irgalmas nővéreket. Fekete István (1900-1976) író, az itteni Majláth-birtok segédtisztje volt 1926-29 között, s innen származik felesége is. Híres állatregényeinek élményein kívül a Ballagó idő című önéletrajzi regényében örökítette meg itteni életét. Bakóca a végállomása a Nagymátéról induló Fekete István tanösvénynek. A falu határában az 1900-as években lignitmezőt tártak fel, de ez máig kiaknázatlan.
Baranyajenő: 510 fős község Sásd és Kaposvár között a 6-os út mentén. Csendes, erdőkkel övezett hegyháti kistelepülés. község legmagasabb pontján álló, Szűz Mária tiszteletére szentelt templom 1822-ben épült klasszicista stílusban, később részben romantikus jellegűvé alakították át. A templom berendezésének jelentős része: a főoltár, a szószék, a keresztelőkút a templommal egyidős, orgonája viszont 1893-ban készült a pécsi Angster-cégnél. A település autóbuszmegállójából indul a P▲ jelzésű turistaút a Hármashatári kopjafához.
Baranyaszentgyörgy: Sásdtól nyugatra lévő 200 fős kis település. közelében szép halastó van.
Boldogasszonyfa: A Zselic változatos, völgyes-dombos déli részén, szinte Somogy és Baranya határán fekszik. Ez a vidék a vaddisznók, őzek és szarvasok kedvelt élőhelye, ezért sok külföldi vadász is szívesen látogat ide. A "kis hegyek" 250 m magasságot érnek el, így biztosítva a gyönyörű kilátást. Boldogasszonyfát az 1300-as években említik először Bodugazunfalva néven. Közigazgatásilag hozzá tartozik még Antalszállás és Terecseny.
Bükkösd: A környék völgyrendszerét nagy földmozgások, tengeri lerakódások, vízmosások alakították ki. A mészkőrögökkel és agyaghátakkal övezett Bükkösd ennek köszönheti kőbányáját. Említést érdemel a goricai vörös mészkő és a XIX. század közepén már ismert zöld márvány. Mivel a Bükkösdi-víz a Zselic keleti határa, így az egykori Bükkösd a Zselichez tartozik, míg a hozzácsatolt Megyefa a Nyugat-Mecsek része. Lakóinak száma 1300 fő.
Cigány-forrás: Almamellék területén lévő kihalt ősi település, Németlukafa-puszta víznyerőhelye volt. Ma is jó állapotban lévő foglalt forrás.
Csertő: A 67-es útról közelíthető meg, Szigetvártól 7 kilométerre fekszik. Neve a magyar cser, és a tő (alsó) jelentésű szavak összetétele. A település területén bronzkori, kelta, római maradványokat találtak. Első említése 1360-ban történik. A hódoltság alatt folyamatosan lakott, a 18. század elején lakói magyarok. A 19. század végén alakult ki a falutól délre Belsőmajor, többségében magyar lakossággal, amely jelenleg a falu belterületéhez tartozik. 1836-ban lett a Festetics család tulajdona, ekkor épült kastélya is, amely később görög iskola, majd 1952-1996 között gyermekotthon volt. A település 1974-ig önálló volt, azután Mozsgóhoz csatlakozott, 1990 óta ismét önálló. A faluhoz tartozik egy Szőlőhegy nevű különálló rész, ahol a 19. században telepedtek meg emberek, de lakóinak száma folyamatosan csökken. A Pipagyújtó nevű hely állandóan lakott urasági malom, később csárda is volt.
Dinnyeberki: 150 fős zsáktelepülés. Pécstől való távolsága 25 km. Megközelítése dél felől Szentlőrincről, északkelet felől Oroszlóról lehetséges. A település közelében több patak folyik, a legismertebb az Okor. A pici falut erdő öleli körül, csendes, tiszta, jó levegőjű környék. Kiváló terepe az erdő és vadgazdálkodásnak. A község neve az írott forrásokban először 1305-ben bukkan fel Dinneberki változatban. Az 1542. évi adólajstromban Dinnyeberki. A magyar dinnye növénynek és a berek liget jelentésű képzős származéka. Azóta is egyutcás két házsoros falú. Temploma inkább harangláb jellegű, amit korábban iskolaként és templomként használtak.
Ezüsthárs tanösvény: A mozsgói Szent-kúttól induló 5 km-es túra, mely a László-forrásnál ér véget.
Farkaslaki-erdő: A Bőszénfától délkeletre terül el ez az erdőrész. A természetvédelmi területen tömegesen virágzik a kakasmandikó.
Felsőkövesd: Tormáshoz tartozó kis erdei település 40 lakossal. A faluba keskeny aszfaltos út vezet. Itt vezet a K jelzésű turistaút és a Fekete István tanösvény.
Gödre: A bronzkori, római leletekben gazdag község neve Gödri alakban 1472-ben olvasható először, a gödör főnév „i”-képzős származéka. A falut holicsi németek alapították 1745-ben, szőlőt, majd gabonát termesztve. Boraik Bécsbe és Itáliába is eljutottak. Gödre 1954-ben Gödrekeresztúr néven egyesült Kiskeresztúrral, majd 1969-ben Gödreszentmártont is hozzácsatolták, s az egykori három község együttes neve Gödre lett. Ide tartozik az egykori Siskovics-birtok, Vidákpuszta is, amely korábban Gödreszentmárton külterületi része volt. A németek már korán kápolnákat építettek, 1773-ban felszentelt katolikus templomát Winkler Mihály plébános emeltette.
Gorica: Pécstől 26 km-re, a Mecsek lankái között található kis üdülőfalu Gorica. Bükkösd és Hetvehely között kell lekanyarodni az odavezető útra. Gorica a Mecsek hegység és a Zselici-dombság találkozásánál, egy festői, észak-déli fekvésű völgyben található. Alapítása a XII. század elejére tehető. A török időkben a települést elkerülték a fosztogatások így háborítatlan maradt. A második világháború után a mint önálló község megszűnt, ekkor csatolták közigazgatásilag Hetvehelyhez. Néhány szomorú esztendő után a falu ismét életre kelt, kedves hangulatával fogadja a látogatókat. Az új gazdáknak köszönhetően, érintetlen természeti környezetben a századelő magyar népi építészetének értékes öröksége újult meg.
Gyümölcsény: Mindszentgodisához tartozó kisebb zsáktelepülés. Hozzá tartozik Gyümölcsénypuszta is. Menetrendszerinti buszjárat is betér a településre.
Gyűrűfű (ökofalu): A Dél-Zselic gyönyörű lankái között, természetvédelmi területen fekszik hazánk egyik első ökológiai faluja, Gyűrűfű. A hajdan virágzó kis település -melynek nevét már 1332-es írásos források is említik- az egykori rendszer körzetesítési politikája miatt az 1970-es években elnéptelenedett. A régi falu helyén a 90-es évek közepén telepedett le a mai rohanó, túlcivilizált, városi életformát elhagyó, emberléptékű társadalmi modellt kereső néhány család. Gyűrűfű a kihalt falu újjászületésének példájává vált Magyarországon. A jelenleg itt lakó 7 család igyekszik ötvözni a hagyományos és a modern életformát, s tőlük telhetően takarékosan, környezettudatosan élnek. A házak természetes anyagokból (vályog, kő, fa stb.) készülnek, nádágyas szennyvíztisztító tartozik hozzájuk. A fűtés fával, illetve napenergiával történik. A csapadékvizet ciszternákban gyűjtjük és vegyszert nem használunk. A településen a következő biotermékek vásárolhatók: kecske és tehén -tej, -sajt, -túró, -kefír és hús, valamint tojás.
Hármashatár: Baranyajenőtől északra a piros háromszög jelzésen érhető el a három megye határa. A Dombóvár felől érkező piros sáv is elhalad ezen a helyen. Ezen a helyen van Somogy, Tolna és Baranya megye határa. Az itt lévő kopjafát 1998 szeptemberében állította fel Kercseliget, Jágónak és Baranyajenő. Tűzrakót, erdei pihenőhelyet és egy villanyoszlopokból készült kilátót építettek fel.
Háromháza: Kishajmás községhez tartozó külterületi lakóhely. Régen Boródpuszta volt a neve. Jelenleg három ház áll az út mentén.
Hársfapuszta: Csertő és Zsibót között a Hársfa-dűlőben csak földúton megközelíthető kis puszta.
Hajnal-kút: Nagymátétól nyugatra az erdei feltáró út alatt 50 m-re található a völgyben. Vízhműházba foglalt forrás, melynek túlfolyó vize is van.
Helesfa: Pécstől 25 km-re, a szentlőrinci kistérségben, a Mecsek nyugati lábánál helyezkedik el az 570 fős település. Megközelíthető dél felől a 6-os számú főközlekedési útról – Pécs és Szigetvár között – Szentlőrincnél észak felé fordulva. Cserdi és Bükkösd települések között bekötőút vezet a faluba. Északkelet felől a 66. számú útról Oroszlóról közelíthető meg. A település neve az írott forrásokban az 1332-1335 közti időből való pápai tizedjegyzékben bukkant fel először Heleusfolua alakban. A török hódoltság ideje alatt folyamatosan lakott magyar falu volt, lakói azóta is többségében magyarok. A XIX. század közepén kezdett a németség betelepedni a környező németajkú településekről, a század végére arányuk 75 fővel elérte a 10 százalékot. A község barokk templomát 1722-ben Szent Péter és Pál apostolok tiszteletére szentelték fel. Többszöri restaurálás után mai formáját 1828-ban kapta. A XVIII. században épült a Nádosyak kastélya, amelyet egy 20 holdas park vesz körül. Itt sétálva számos ritkasággal találkozhat az idelátogató, a park természetvédelmi terület. A kastély ma a megyei közgyűlés által fenntartott szociális otthon. Helesfa 130-140 m-es magasságban, egy déli lejtésű domboldalon található, keleti határában folyik a Bükkösdi-víz. A Depo elnevezésű helyről, ahol régen a bort gyűjtötték össze, több pince is fúródik a domb mélyébe. A hagyomány szerint Vörösmarty Mihály az egyik pince ajtajára véste nevét. A Nádosy-telepet egy 20 hektáros park veszi körül. Az arborétum védett, de látogatható. A telepen található déli Nádosy-Mattyasovszky kastély 1890 körül épült, az északi kastélyt 1863-64-ben építették. A kastélyban ma pszichiátriai gondozottakat ápolnak. Helesfa közigazgatási területén 2 db nyilvántartott és 3 db azonosítatlan régészeti lelőhely található.
Hódosi-kereszt: A Karácodfa feletti Kántor-hegyen, a K sáv turistajelzés mentén álló kőkereszt.
Hollófészek: A Zselic legmagasabb pontja, 358 méter magasan van. Tulajdonképpen egy majdnem sík hegytető. A kilátás le a völgyekbe kitűnő.
Horváthertelend: Kis zselici zsákfalu 100 lakossal. Az első, 1332-ben készült oklevélben Horcholond alakban olvashatjuk – talán a hirtelen (?) melléknevünkből képződött –, később "horvát" jelzővel különböztették meg Magyarhertelendtől. A koraközépkorban a Meltzer család birtoka, a XI. században már plébániája van, a temető feletti dombon állhatott a katolikus temploma is. Szigetvár ostromának idején elpusztult, csak a XVIII. század közepétől népesült be horvátokkal, majd egyre nagyobb arányban németekkel. Az 1852-ból származó pecsétjének rajza vízszintes vonal alatt ferde csíkozást, ekevasat és csoroszlyát ábrázol búzakalásszal és karózatlan szőlővel. Az ötvenes évektől közigazgatásilag Csebényhez,1965 után Ibafához tartozott, 1991-ben csatlakozott az Almamelléki Körjegyzőséghez.
Ibafa:
Első okleveles említése 1425-ből való. Szigetvár eleste után elnéptelenedett. Az 1700-as évek közepén horvátok, majd németek települtek a faluba. A ma is álló katolikus templomot 1865-ben építették. A falu hirnevét e templom plébánosának köszönheti, aki fapipájával tette Ibafa nevét közismerté. A hagyomány szerint Hangai (Schreier) Nándor, aki 1864-től 1905-ig volt a falu plébánosa, nagyon szeretett pipázni. Ez adta az ötletet barátjának, Roboz István újságírónak a mondóka megírásához, mely már az 1900-as évek elején iskolás könyvekben szerepelt, mint nyelvtörő.
1931-ben megszületett az ismert szöveg zenei feldolgozása is, Komjáthy Károly - Emőd Tamás - Török Rezső: Ibafai lakodalom című operettjében, Ettől kezdve az ibafai pap és pipája az érdeklődés középpontjába került. Ekkor Sarlós (Schlachter) Ferenc az ibafai plébános, akinek viszont nem volt pipája, ezért hívei egy szép fapipával ajándékozták meg őt. A pipát Gerber Béla iparművész készítette 1934-ben, amely teljes egészében (kupakjával együtt) fából készült, nagyméretű, különleges és egyedi darab. Ettől kezdve az ibafai plébánosok sok szép pipát és más dohányzás történeti relikviát gyűjtöttek össze. Ezen egyházi gyűjtemény legbecsesebb darabja az eredeti ibafai papi pipa. |
Isten-kút: A Dél-Zselic legnevezetesebb kiépített forrása. Dinnyeberki közelében található. Régen Gyűrűfű vízellátását szolgálta. A kútnak érdekes felirata van: ”Vándor, hogyha szomjúság gyötör e rengeteg erdőben, állj meg itt az Istenkútnál, vedd az ivókád kezedbe, éltesd szegény Magyar hazát. A bor hevít, a víz éltet, de a bornak ára vagyon, a vizet a természet Istene ingyen adja. 1862.” (Régen a P sáv jelzésű turistaút a forrás mellett haladt el. Jelenleg a jelzett út nem érinti a forrást, mivel az a Kecske-háti erdő gerincén vezet.)
Jámborka-forrás: Almamelléktől északra domb oldalában, a kisvasút nyomvonala közelében található kiépített forrás.
Kán (üdülőfalu): A Mecsek hegység és a Zselici-dombság találkozásánál, egy festői, észak-déli fekvésű völgyben található. Alapítása a XII. század elejére tehető, egy 1126-ban kelt oklevélben már fellelhető a falunak a - Kán nemzetségtől eredeztethető - neve. A török időkben elnéptelenedett, a Würtenberbergből betelepített lakosságnak köszönhetően az 1760-as években újjá éledt. A második világháború után a hagyományos paraszti lét és kultúra felbomlásának folyamata odáig vezetett, hogy 1978-ban mint önálló község megszűnt. Néhány szomorú esztendő után a falu ismét életre kelt, kedves hangulatával fogadja a látogatókat. A rekonstrukcióknak köszönhetően, érintetlen természeti környezetben a századelő magyar népi építészetének értékes öröksége újult meg.
Kápolnásvisnye: Visnyétől északra található – ahhoz tartozó - kis település, néhány lakossal. Ritkán, de van autóbuszjárata.
Karácodfa: Szentkatalinhoz tartozó kistelepülés, néhány állandó lakossal. A település közepén áll a falu temploma. A kis település feletti gerincen vezet az országos K túra útvonala.
Képespuszta: Kis település, mely a közeli Szentkatalin nevű településhez tartozik. Képespuszta keleti aljában római régészeti maradványokat találtak. Közelében kis tavat találunk. Több faluelőd is jelzi, hogy hajdan népesebb volt a község. Az első okleveles említés 1542-ből való Zenth Catherina alakban, amely a középkori templom védőszentjének az emlékét őrzi. Feltehetően ez a hely a Pusztaszentegyház dűlőben keresendő, ahol Árpád-kori keresztet leltek, ahonnan egy nagy áradás alkalmával harang mosódott ki. Szabad szemmel sok tégla- és kőtörmelék látható. Délkeleti irányban tőle erődített magaslat látszik. Szántáskor és ásáskor cserépedény-törmelék kerül elő a Lósacs- (Lazac-) dűlőben. Eltűnt településről vall a Puszta-temető, a Képespuszta (Katalini puszta), a Hétmén-völgy (egyéb alakja: Hét mély völgy), valamint az Aligvár-puszta. Az utóbbi a bevándorló németek első községe. A Cserétesben két halomsír magasodik, helyi neve: Hump. Nincs kizárva, hogy az emelkedések őskori, tán bronzkori eredetűek. Képespuszta keleti aljában római régészeti maradványokat vet ki időnként az eke. A Hamuház és a Szénégető gödör jelölés arra utal, hogy a XVIII. században fahamu- és faszénkészítők műhelyei működtek ehelyütt. Ma is létezik a Karácodfa középkori falu, mint puszta. Először 1554-ben említik, jó egy évtizede Szentkatalinhoz csatolták. Az alapszó a Karac délszláv személynevet őrizte meg.
Kisbeszterce: Bakócától nyugatra található kis zsákfalu 100 lakossal. Határában szép erdők húzódnak.
Kisdennapuszta: Visnyeszéplak szomszédságában található puszta. Régi település volt, melyet makkoltató sertéstartással foglalkozó kanászok laktak. Az egykori település helyén ma már csak egy erdészház áll.
Kishajmás: A település a Zselic északkeleti, a Hegyhát északnyugati részének találkozásánál, Orfűtől néhány kilométerre fekszik. Két település egyesülésével, Kishajmásból és Szatinából alakult ki. A környék már a római korban is lakott volt. Kishajmás és Szatina neve 1542-ben bukkan fel először írott formában, Hagymas, illetve Zlatina (szláv szó, jelentése: forrás) alakban. Feltételezések szerint a falu régi helye a Pusztahajmás nevű határrészen volt. Ennek pusztulása után az emberek a mai Hajmásra költöztek, s mivel először csak kevesen laktak itt, Kishajmásnak nevezték el. A török uralom idején a falu elpusztult, de kiűzetésüket követően újjáépült. A XIX. század elején néhány német család települt itt le.
Kishárságy: Régen önálló falu volt, ma Somogyhárságyhoz tartozik. A kis településen látható Zichy-kastély – és körülötte a park – 1939-ben épült.
Kisibafa: Ibafától keletre a P jelzés mentén létezett egykori kis település. Néhány épületmaradvány még felismerhető. Közelében van a jóvizű Liki-forrás.
Korcsánypuszta: Szentlászlótól bevezető kövesúton érhető el. Boldogasszonyfa felől is megközelíthető. Csak pár házból áll. Közelében halad el a Z+ jelzésű túraútvonal.
Korpád: Elhagyott község Dinnyeberkitől északra. A P sáv jelzés halad az egykori falu utcáján át.
Liki-forrás: Ibafától dél-keletre a Liki-erdőben található a 2003-ban foglalt gyér vizű forrás.
Lukafapuszta: Sas-rét közelében, az erdei kisvasút mellékállomásánál található egykori birtokközpont neve. Házai ma már csak kevésbé látszanak. Valamikor kiterjedt szőlő és gyümölcsöse volt, ami még nyomokban felfedezhető. Régen a település vízellátását a Cigány-forrás biztosította, ma a túrázók igényeit szolgálja. A Lukafai pince és magtár 1902-ben épült, 80 méter hosszú emeletes pince, amelynek az emeleteire való bejárás praktikusan lejtőn való megközelítéssel történt. Nem csak pince, hanem magtár is. A földszinten pince, a két emeletén magtár található. A pécsi Littkei pezsgőgyár részére termelt szőlőt már a 1900-as évek elején itt darálták és préselték, gépi úton. A gépeket fagáz hajtotta.
Magyarlukafa: Magyarlukafa a 67-es útról letérve, Szulimánon és Somogyhárságyon át érhető el. A település első okleveles említése a XIII. századból származik. A település egy lehetséges példát nyújtott az 1970-es évektől elnéptelenedő zselici falvak újraélesztésére. Nagyvárosokból fiatal családok telepedtek ide, s az eredeti formájában helyreállított talpasházban "néprajzi műhelyt" rendeztek be. A telek végében lévő pajtában alkalmi előadásokat (néptánc, színház) tartanak. Közösséget formáló táborok, kézműves hétvégék alkalmával tanulhatók meg a népi kismesterségek (fazekas, fafaragó, bőrös, szövő, vesszőfonó. Az október 20-a utáni vasárnapon, tartják a pásztorok védőszentjének a búcsúját - a Vendel-napi búcsút - kézműves-bemutatóval és vásárral, kulturális programokkal és bállal.
Margittapuszta: A Margittai-erdőben a Kis-Hódos-patak mentén álló egykori kis uradalmi puszta. Ma már csak, mint helynév létezik.
Mária-kép: Somogyhárságytól északra, Magyarlukafa felé a Z+ jelzésű út mentén található. A turistatérkép is jelzi.
Mézes-kút: Kishajmás nyugati részén a Kálváriától nem messze található a gyér vizű forrás. Régi elnevezésű gyenge vízkifolyás, de szakszerűen 2008-ban foglalták.
Mozsgó: A Szigetvártól északra fekvő település megközelíthető a 67-es úton. Lakosainak száma 1000 körüli. Római kori leletek tanúskodnak a település első lakosairól, de az Árpád-kori település nyomai is megtalálhatók itt. Az első írásos emlék 1330-ban Dombró néven említi. Mai nevét a magyar "mosóhelyből" és a horvát mozga - öszvér - szóból is eredeztetik, a hódoltság idején tenyésztettek errefelé öszvéreket. Sziget várának közelsége miatt, a török dúlás idején a falu elpusztult. 1726 után horvátok és magyarok, majd németek a betelepedők. Ekkor a Batthyány család birtoka, majd később a Biedermann családé. A szerb megszállás idején határátkelő volt itt. Ez a vidék közigazgatási szempontból 1950-ig Somogy vármegyéhez tartozott, ekkor csatolták Baranyához. A kisrégióben ma is vezető szerepe van a településnek.
Nagymáté: Bakócától dél-nyugatra található régi kis erdei település György-majorral. Megközelíthető egy sorompóval lezárt erdei feltáró úton Tormás, Kötörőitanya vagy Hetvehely irányából. Története: A Mecsekben folyó uránbányászati és kutatófúrások következtében a Hetvehelyi Erdészet területén lévő Petőc-pusztán három erdészlakás kb. 10 erdészeti dolgozói lakással és egy munkásszállással életveszélyessé vált. Az itt lakó családokat kiköltöztették a környező falvakba. A munkásszállás helyett Nagymátén építettek egy munkásszállás néven futó vadászházat 1965-66-ban. Az idők során többször átépítették, így nyerte el jelenlegi formáját és kapta mai rendeltetését. A Mecseki Erdészeti Zrt. tulajdonában lévő ház teljes felújítása 2003-ban készült el. A vadászháznak és a felújított kiszolgáló épületeknek gyönyörű parkja van, benne Fekete István szobrával. Itt kezdődik az emlékösvény útvonala is.
Nagymátéi tanösvény: A Nagymáté – Ödön-forrás – Felsőkövesd – Alsókövesd között húzódó Fekete István emlékére készült tanösvény neve. A 14 állomás mentén 36 ismertető tábla lett elhelyezve.
Németlukafapuszta: Lukafapusztától északra volt található az erdei kis település. Ma már romjai sem láthatók, csak néhány csümölcsfa és kerítésmaradvány jelzi az egykori települést.
Okorvölgy: A település megközelíthető közúton: a 66. számú útról Oroszlónál, illetve a 6. számú főútról Pécsnél vagy Szentlőrincnél letérve. Abaligetről nyugatra, a Bükkösdi-víz (Okor) völgyében érünk a faluba. Írott forrásban 1542-ben bukkant fel először a község neve Okorwelgh alakban. A török hódoltság alatt elnéptelenedett s csupán a XVIII. század második felében népesítették be a németek. A néphagyomány szerint a lakosság itt elsősorban állattenyésztéssel, ökörtartással foglalkozott, ezért eredetileg Ökörvölgy lett a falu neve. Valójában a Bükkösdi-patak másik nevéről, az Okorról kapta a nevét. A vonzó természeti környezetnek köszönhetően a közeli Szentkatalin és Karácodfa településeken városi emberek vásárolták meg és újították fel a régi portákat.
Okorvölgyi-csorgó: Okorvölgy falu északi végében az út nyugati oldalán található forrás. Betonból készült kifolyócsöves forrás.
Pacsérvisnye: Visnyéhez, illetve Visnyeszéplakhoz tartozó kis rét falu volt. Néhány ház még ma is megtalálható.
Palé: A község a kistérség, a baranyai Hegyhát jelenleg 110 fős kistelepülése. A Pécs-Sásd-Kaposvár főutvonal mentén a Gödrei-viz völgyében fekvő zsáktelepülés, határa dombos.
Ratkóczapuszta: Egykori uradalmi birtok Bükkösdtől északra. Ma már nem lakják. Néhány épület még látható.
Sasrétpuszta: Valamikor kis település létezett itt. A hely neve eredetileg Sás-rét volt, ezt Baracs Alfréd főerdész változtatatta meg. A vadászkastélyt Biedermann báró építette. A régi iskolaépületben erdei iskola működik. Helyi jelentőségű természeti érték az ősbükkös, ahol két kiépített forrás várja a kirándulókat.
Sas-réti tanösvény: A Sas-réti vadászkastély közelében húzódó kis erdei út, melynek érdekessége a csodálatos ősbükkös. A 2 km hosszú túraútvonal végén két foglalt forrás várja a kirándulókat: Almás- és Kis Almás-forrás.
Sebespuszta: Zsibót és Nyugotszenterzsébet között a Bárány-völgyben volt található az egykori kis település. Egy ház és gémeskút még felismerhető.
Somogyhárságy: Szigetvártól északra található a hosszan elnyúló falu. A vidék legismertebb birtokosai a Festetichek és a Zichyek. A kishárságyi részen álló Zichy-kastély magántulajdonban van. A kastély parkját a híres szarvasi arborétum egykori kertésze alakította ki, mivel az ottani földbirtokos család egyik tagja, Bolza Marietta ide jött férjhez.
Szabás: A középkorban jelentős falu lehetett, ugyanis 1332-1335 között templomos helyként írták össze. Szabásnak 1542-ben plébániája már nem létezett, meglévő lakói elszegényedtek, majd a falu csakhamar el is néptelenedett. Néhány ház még ma is látható.
Szágy: Megközelíthető Kaposvár vagy Pécs felől a 66. számú útról a Tormáson át Szágyra vezető bekötőúton. A végtelen erdőkkel borított vidékre a XVIII. század végén települt német eredetű lakosság. A falu birtokosa egy ideig a Petrovszky család volt, majd Majláth György nyerte el adományként. A településen nagy sókoncentrációjú nátriun-kloridos és hidrogén-karbonátos hévizet tártak fel, mely szulfid-ion tartalma miatt a kénes, bromid-ion tartalma miatt a brómos gyógyvizek csoportjába sorolható.
Szágyi-tároló: Két kisebb vízfelületű tő a Kőtörői út mentén. Környezet szépen kiépített, a kirándulók kedvenc helye.
Szatina: Kishajmástól alig másfél kilométerre északra fekvő aprócska településnek jelenleg 25 állandó lakosa van. A lassan elhagyott házakat a pihenni vágyók veszik meg, így lassanként üdülőfaluvá alakul. Jelenleg Kishajmáshoz tartozik.
Szénáspuszta: A Gödre felől délnyugati irányban lecsatlakozó úton érhető el. Az elhagyatott kis település két részből áll, felső része a Huszár-dombon helyezkedik el.
Szentegyedpuszta: A Szentlászlótól Almamellék felé vezető út déli oldalán található kis puszta néhány házzal. Itt a menetrendszerinti autóbuszjáratoknak megállója is van.
Szent István-kút: Megtalálható a Sötét-völgy dűlőben, az Almási-völgyön keresztül. Helyi elnevezése „A Hét Vezér Fája”. A Sásdi Erdészet és a Szágyi Önkormányzat közösen újította fel 1998-ban. Az utóbbi időben kirándulóhely. Vallási szertartás is működik a forrás környékén, minden év augusztus 20-án misét tartanak itt.
Szentkatalin: Egy csendes kis zsákfalu a Mecsek és a Zselic határán. A természeti környezet ezen a részen igen szép. Erdős, ligetes táj fogadja az erre járót. Bőséggel található itt patakokkal szabdalt rét és legelő. Megközelítése Pécs felől három irányban lehetséges. Az egyik a Mecseken át Abaligeten és Okorvölgyön keresztül, az út minősége jó és gyönyörű környezetben halad. A másik szintén a Mecseken át a hatos számú főközlekedési úton, majd Kővágószöllősön és Hetvehelyen keresztül érintve Okorvölgy települést. A harmadik szintén a hatos útról Szentlőrincen, Bükkösdön, Hetvehelyen keresztül. Szentkatalin, Pécstől való távolsága 25 kilométer. A környéken sok az erdő, termőterületei közepes, illetve annál valamivel gyengébb termőképességűek . A domborzati adottságok a szántóföldi gazdálkodásnak nem kedveznek. Kiváló adottság van azonban legeltetéses állattartásra, kedvelt a juh és a kecske tartása. Az előállított kecsketejből jóízű sajtok készülnek egyedi gyártásban. A település utcái, házai belesimulnak a hegyvidéki környezetbe, az erdők lombjai hűsítik az udvarokat, tereket. A falu jövőjét meghatározhatja a jó szervezőkészség, önkormányzati oldalról az infrastrukturális fejlesztések, munkahelyek teremtése és az idegenforgalomba, ezen belül is a falusi turizmusba való bekapcsolódás.
Szentlászló: Baranya megyében, a Szigetvári kistérségben található. A település Baranya megye északnyugati részén fekszik. Földrajzi értelemben a Zselicben terül el. A legközelebbi város Szigetvár, amelytől 12 km-re fekszik, míg a megyeszékhely, Pécs 47 km távolságra van a településtől. A településen keresztülhaladt az egykori Kaposvár-Szigetvár vasútvonal, amelyet sajnos a hetvenes évek végén felszámoltak, így a falut napjainkban már csak közúton lehet megközelíteni, a 67-es számú főútvonalon Szigetvár, illetve Kaposvár felől. A település átmenő forgalma nagy, hiszen a 67-es számú főúton bonyolódik le a Pécs – Kaposvár közötti forgalom egy része, sokan ezen az úton közelítik meg a Balatont, és északi irányból jelentős a forgalom a magyar-horvát határátkelőhelyek, Barcs és Drávaszabolcs felé is. Szentlászló Szigetvár vonzáskörzetéhez tartozik és vele együtt 1950-ig Somogy megyéhez tartozott, majd Baranya megyéhez csatolták. A Szentlászló neve az írott forrásokban először 1237-1240 között bukkan fel. A község neve a falu templomának védőszentjére, Szent László magyar királyra utal. Ősi lakott hely. A mai plébánia területén levő, elnéptelenedett Margitpuszta az 1333. Évi pápai tizedjegyzékben önálló plébánia volt. A plébánia egész területe, mint Szent László király adománya, a pannonhalmi apátság birtokaként szerepelt, mint a zselici kanászok szálláshelye. A 16. században plébániája volt, a török hódoltság alatt azonban nem laktak itt folyamatosan. A 18. század elején magyar-horvát vegyes lakosság lakta a települést. 1774-ben, majd 1784-1792 között németeket telepítettek ide. Ekkor a helység jórészt németek által lakott település volt. Még 1930-ban is 751 német anyanyelvű és csak 105 magyar lakója volt. A II. világháború után, 1948-ban azonban a német anyanyelvű lakosságot – mintegy 160 főt – a későbbi Német Demokratikus Köztársaságba telepítették ki. Helyükre a volt jugoszláviai Nasice és a szlovákiai Naszvad községekből költöztettek. A településen 1738-ban már fatemplom állt, 1789-től kihelyezett káplánság működött, mely 1821-től önálló plébánia lett. A ma is álló templomot 1812-ben szentelték fel.
Szentlélekpuszta: Almáskeresztúr és Gyűrűfű határában a patak nyugati oldalán néhány házból álló elhagyott puszta.
Szentlukapuszta: Sas-réttől északra, a Diás-gerinc túlsó oldalán található néhány házból álló puszta neve. Mellette vezet el a Z túra útvonala.
Szentmiklósipuszta: Mozsgó határa előtt az út mentén látható néhány házból álló puszta. A menetrendszerinti autóbuszjáratoknak megállója is van itt.
Szigetvár: Az Almás-patak árterületének ez a része évezredek óta lakott, mindenkor fontos út haladt át a vizenyős területen, s vagy a patak szigetén, vagy a mocsaras övezet szélén telepedtek meg elődeink. A kutatók a keltákat leigázó rómaiak Limosa nevű települését sejtik a környéken. A honfoglalás korában Botond törzse élt errefelé. Egyes kutatók szerint a városias település kialakulása szerzetesrendi szervező tevékenységnek is köszönhető. A XV. századra már a középkori fogalmaknak megfelelő várossá alakult, melyet biztonságot nyújtó védőművekkel erősítettek meg, és vízzel öveztek. A település múltjának alakulása szorosan összefügg a vár történetével. A mai vár területét, a várostól északra fekvő szigetet egy kisnemesi család birtokolhatta, amelynek első ismert tagját, Szigeti Anthimiust vélik a vár alapítójának. Egyik utóda a XV. század első harmadában háromemeletes téglatornyot építtetett, amely a lovagvár magjául szolgált. E torony alapját régészeti kutatás tárta fel a mai vár északnyugati bástyájában. A tornyot körös-körül megerősítették, kelet felé L alakban bővítve a területet. Ezt a várrészt a középső várat, csak palánkfal választotta el a hajdani lovagvártól (belső vár). 1473-ban a Gara család, majd az enyigi Török család birtokában volt a környék. A mohácsi csata (1526) után mind a várat, mind a várost megerősítették. Elmés vízszabályozással a tóvá duzzasztott Almás-patakkal vették körül a szigeteket. Ekkoriban állta ki első ostromát Szigetvár. A kettős királyság idején Szapolyai János hadai török segítséggel támadtak rá, de Török Bálint vitézül védekezett. Később átpártolva János királyhoz 1541-ben esett török fogságba Buda ostromakor. Támasz nélkül álló özvegye átadta a várat Habsburg Ferdinándnak. Így lett Szigetvár királyi birtok. Az uralkodó felismerve a vár jelentőségét állandó őrséggel látta el. Nevezetes kapitányok védték az ismétlődő török ostrommal szemben; Kerecsényi László 1554-ben, Horváth Stancsics Márk 1556-ban verte vissza a támadó ellent. Az utóbbi mind a várat, mind a várost védő bástyákat korszerűekké építtette át olasz hadmérnökökkel, s az ő elgondolásai alapján épült a várostól délre fel az "újváros". Zrínyi Miklós, horvát bán és dunántúli főkapitány 1561-ben lett Szigetvár védelmének irányítója. A vár 1566-os elfoglalása után, a törökök építették fel a ma is látható formájában, eltakarítva a középkori, három részből álló erődítmény romjait. A város magyar lakosságát elhurcolták vagy elűzték, s török és bosnyák családok szolgálták ki a hamarosan 700 fő fölé emelkedő török várkatonaságot. A török terjeszkedésével Szigetvárnak egyre nagyobb katonai és közigazgatási szerep jutott. A mai Baranya megye területén itt tartott legtovább a török uralom, s 1689 februárjában is csak a várvédők kiéheztetésével és szabad elvonulásuk árán foglalták el Vecchi ezredes csapatai. Az elkövetkezendő években komoly erődítési munkálatok folytak, többek között az északi oldal kazamatáinak kiépítésével. A megváltozott haditechnika miatt a XVIII. század közepére Szigetvár elvesztette hadászati fontosságát. Mária Terézia eladta a várost, a lakosságot jobbágysorba juttatva. A vár is földesúri kézbe került, birtokosai között volt Szily Ádám, Tolnai Festetich Lajos, a Wenckheim és az Andrássy család.
A XIX. század végén a Pécs-Barcs vasútvonal megépítése után a város bekapcsolódhatott az ország vérkeringésébe. Megalakultak a nagyüzemei: 1881-ben a gőzmalom, 1884-ben a cipőgyár, 1937-ben a konzervgyár. Az évszázados fejlődésnek köszönhetően az egykori hősi helytállás 400. évfordulóján, 1966-ban Szigetvár megkapta a városi rangot.
Szilvási csárda: A Szigetvárról Zsibótra vezető út mentén a Zsibóti-szőlőhegyen lévő vendéglátóhely neve.
Szulimán: A település megközelíthető Szigetvár felől a 67-es főútról leágazó műúton keresztül. Első említése 1403-ból való. A 17. században magyar népessége kicserélődött, horvát és magyar nyelvű, vegyes nemzetiségű családok, majd 1800-tól német családok költöztek be. A II. vh. után a kitelepített németek helyére a Szőlőhegyen lakó zsellérek és a környező puszták urasági cselédei költöztek be, de érkeztek Somogyból, Szlavóniából és Szlovákiából is. Az Árpád-kor óta foglalkoznak szőlőtermesztéssel. Nevezetessége a barokk eredetű katolikus templom.
Ödönvölgypuszta: Mozsgótól északra kövesúton megközelíthető néhány épületből álló puszta.
Terecseny: 1183-ban már szerepel egy oklevélben, mint kisnemesi birtok Terecső néven. 1760 körül egy csárda épül itt Aligvár néven. Terecsenypuszta Bőszénfához tartozik. Ma néhány család lakja, a többi ház üdülőként funkcionál. Naponta néhány autóbuszjárat tér be a kis zsákfaluba. Két turistaháza van. A kis település végéből indul ki a K+ és P■ jelzésű turistaútvonal.
Tormás: A település megközelíthető Kaposvár vagy Pécs felől a 66. számú útról a Szágyra vezető bekötőúton. A falu nevét feltételezések szerint Árpád vezér unokájától, Tormástól származtatják, mások egyszerűen a torma növénynevünkkel hozzák kapcsolatba, amely vadtormával benőtt helyre utal. A XIX. század húszas éveiben német ajkú lakókkal népesült be.
Tóth-forrás: Megközelíthető Kisbeszterce felől földúton, illetve a Kék Túra útvonalán Karácodfa felől a Lipalac-dűlő után. A Mecseki Erdészeti Rt. 2001-ben építette Tóth László erdőmérnök, erdészeti igazgató emlékére. A forráshoz hangulatos piknikhely tartozik. A forrás homlokzatán az alábbi felirat olvasható: „Vándor, ki e hűs, üde forrás vizét iszod, az erdő szolgájára emeld kalapod. A forrás négy szakadék találkozásánál kibuggyanó rétegvíz. Környezet festői, vadregényes bükkös övezi.
Turbékpuszta: A Szigetvárról Zsibót felé vezető műút két oldalán fekvő kis település neve.
Viadukt-forrás: Kiépített bővizű forrás Husztót határában a vasút mellett a régi viaduktnál.
Visnyeszéplak: A települést leginkább gyalogosan lehet megközelíteni Visnyéről, vagy más szomszédos falvakból, induló ösvényeken, esetleg árkon-bokron, völgyön-dombon keresztül. Ahol a Zselic hatalmas erdőségei kezdődnek ott találkozhatunk a dombok között megbújó, élettel teli kis faluval. Ahogy végigsétálunk a szépen felújított házak mellett, a nagykiterjedésű telkek között és meghalljuk az iskolából kiszűrődő gyermekhangokat, nehéz elképzelni hogy Visnyeszéplak még a kilencvenes évek elején a kihalás szélén táncolt. Akkorra a falu lakói már csak 30-an maradtak. Szerencsére felfedezte ezt a gyönyörű helyet néhány fiatal család, így az idetelepüléseknek köszönhetően mára megháromszorozódott a lélekszám, és örvendetesen sok a gyermek. Visnyeszéplakot joggal nevezhetjük ökofalunak, zöld településnek. Az itt lakók az ökológiai takarékosság elve alapján élnek, gazdálkodnak. Egy önfenntartó, keresztény hagyományokra épülő egészséges közösséget szeretnének létrehozni. A helyiek szerint az öko jelző ma már eladható árucikké vált ezért ők inkább azt vallják, hogy szeretnének megmaradni tisztán és egyszerűen falunak, hagyományos magyar falunak. Közelében van a híres Palitemető.
Zrínyi-kulcsosház: A Dél - Zselicben, Terecsenypusztán található csodás környe-zetben. A Baranya Megyei Természetbarát Szövetség kezelésében áll. 17 férőhelyes.
Biki Endre Gábor összeállítása
A VILLÁNYI-HEGYSÉG KISLEXIKONA
Árvalányhaj: A Tenkes kopár részein tavasszal díszlik. Régebben gyűjtötték, s a gyűdi búcsúkor festett csokorban árusították a kegyhely környékén. A legények kalapdíszként is hordták. Ma már védett.
Beremendi-kristálybarlang: A Villányi-hegységhez tartozó beremendi Szőlő-hegyen nyílik bejárata. A Beremendi Cement Művek mészkőbányájában bányaművelés során 1984-ben tárult fel. A szövevényes üregrendszert hévizek alakították ki, alsó járatai ma is közvetlen kapcsolatban vannak a langyos karsztvizekkel. A kréta mészkőben kialakult, több szintben húzódó járatot tágasabb termek, kisebb-nagyobb fülkék, aknák, kürtők tagolják. Legszebb formaeleme a gömbfülke, ásványkiválásai a hófehér borsókövek, tömegesen előforduló tűs aragonit, a tejfehér, lágy ásványritkaság, a huntit, valamint a borsókő díszítette cseppkövek . Üledékéből az alsópleisztocén-kori cickány- és pocok-lelet mellett a hegységből elsőként került elő jelentős denevérfauna, valamint kardfogú tigris és egy, hazánkban korábban ismeretlen vadjuh- és antilop-faj csontanyaga is. Fokozottan védett.
Bika-rét: A gombás-hegy nyugati lejtőjénél húzódó rét neve. A K jelzésű turistaút halad át rajta. Közelében kulcsosház áll.
Bisse: A telelpülés a Villányi-hegység északnyugati lábánál fekszik. Műemlék jellegű református temploma a 19. században épült. A település közelében elterülő két horgásztó kellemes kikapcsolóüdást nyújt e sport kedvelőinek. A falu fölé magasodó Tenkes-hegy (409 m) neve a "Tenkes kapitánya" c. tv-sorozatból ismert. A hegyre a Z és a S jelzések kapaszkodnak fel.
Bödöstapolcai-forrás: Régi turistatérképek jelezték Siklóstól nyugatra a Tapolcai réten. Mocsaras, vizenyős helyen előbukkanő langyos vizű forrás.
Csarnóta: Első írásos említése 1309-ből maradt fenn Chernethe alakban, később a Crnota, majd 1542-ben már a Charnotha elnevezés szerepel a dokumentumokban. A falu első ismert birtokosai a Dorozsma nembéli Garaiak voltak, akik 1378-ban kényszerűségből a báthmonostori káptalan kezére adták a település jelentős részét. Mátyás király a 15. század második felében a Kisvárdai családnak adományozta a falut. Csarnóta a török hódoltság után – néhány birtokosváltást követően – a 18. században a Batthyány család kezére szállt. A falu hajdan másutt helyezkedett el, mint most. Jelenlegi területét csak 1856-ban népesítették be, miután a mai „ófalusi” kertekből, egy délre eső völgyből 100–200 méterrel feljebb, sík terepre költöztek a családok.
Csicsó-hegy: Kistótfalutól délre a K, Z jelzések mentén lévő terület elnevezése. Részben erdő, részben szőlő van rajta.
Csillag-völgy: Villánytól nyugatra a Szársomlyó északi felén található. A K sáv jelzésű turistaút vezet át rajta. Közelében áll egy elhagyott vadászház.
Csodabogyó tanösvény: Máriagyűdtől a Tenkes irányába tartó S jelzésű turistaúton kialakított tanösvény neve. (A jelenlegi turistatérkép tévesen Csipkebogyó tanösvénynek írja.) Az útmenti kilátóból szép körpanoráma tárul a kiránduló szeme elé.
Csukma: Siklóstól északra elterülő szőlővidék elnevezése. A középkorban ezen a néven itt falu létezett, innen a hely elnevezése.
Csukma-hegy: Siklóstól északra található hegyvonulat, a P és S jelzések futnak rajta. Közelében szőlők és egy kereszt áll, ahonnan szép kilátás nyílik Siklósra.
Egykori bauxitbánya: A Szársomlyó déli felén az 1920-as években fedezték fel, 1936 és 1945 között egy német részvénytársaság termelete ki. Az érc feltárható alumínium-oxid tartalma 77% volt, a legnagyobb a hazai bauxitok között. Összesen kb. 40.000 tonna bauxitot termeltek ki innen, de a készletek gyorsan kimerültek. A bányászat meddőhányói ma is láthatók, a hegy gyomrában pedig 11 km a vágatok, folyosók összes hossza. A kitermelt ércet drótkötélpályán szállították a vasúthoz.
Erzsébet léniája: Beremenden az erdőtömb közepén széles nyiladék húzódik, északkeleti részén 1888-ban állított emlékkővel.
Fekete-hegy: Nagyharsánytól északra húzódó hegyhát, mely 341 m magas.Déli oldalában fut a K jelzésű turistaút, ahol a Teleky-présház is található. Szép kilátás nyílik innen a Szársomlyóra, a kőbányára, Kisharsányra, s a távolban feltűnő siklósi várra. Növényritkaságai miatt 1997 óta védett.
Fájdalmas piéta: A Tenkes-hegy déli oldalán, festői környezetben 1860-ban épült. Megközelítése a máriagyűdi kegytemplom mindkét oldaláról lehetséges, szépen kiépített szerpentinen. A piétát északon árkádos ciklopfal, délen pedig ezüsthársak övezik.
Gombás-hegy: Vokánytól délre található a 235 m magasan. Keleti oldalán található egy kulcsosház, mely megközelíthető a K jelzésről leágazó K■ jelzésen.
Göntér: Siklóstól keletre lévő szőlőterület neve. Egy kör alakú enyhén emelekdő dombon ez. Valamikor itt település létezett ezen a néven (Göntérpuszta).
Harkány: A Villányi-hegység déli lábánál kialakult város területe már a rómaiak és a népvándorlás korában is lakott hely volt, hun és avar sírokat találtak a régészek. A középkori Harkány (Nagh Harkan)település neve egy 1323-ból származó írásban bukkan fel először , ám a település már csaknem 1000 évvel azelőtt lakott volt ezt bizonyítják a mai Harkány területén és környékén talált, hunoktól és avaroktól származó emlékek. A gyógyvizet 1823-ban Pogány János gyűdi csatornaásó munkás fedezte fel, érezve, hogy az árokból felbuzgó meleg víz gyógyítóan hat fájó lábára. Miután a kémiai elemzések is bizonyították a víz gyógyító erejét, megkezdődött a település fejlesztése (még a Batthyányak idejében) és ez, az azóta eltelt több mint 150 esztendő alatt a mai, egymillió fős vendégforgalomhoz vezetett.
Harkányi-őrkunyhó: Fából épült, tornáccal ellátott kis ház a harkányi erdőtömbben.
Hármashatár-hegy: Palkonyától délnyugatra húzódó magaslat neve. 253 m magas, turistaút nem érinti.
Ivánbattyán: A Villányi-hegység északkeleti szomszédságában elterülő zsákfalu, átmenő forgalma nincs. A település első írásos említése az Anjou-korból származik, bár az akkoriban feljegyzett falunév Ivándárdára is vonatkozhat. A török hódoltság időszakában teljesen elnéptelenedett, majd a 17. század utolsó esztendőiben a délszlávok, rácok újból benépesítették. Jóllehet a 18. században fokozatosan odébbálltak, helyükre német családok költöztek a faluba. A múlt században már néhány magyar és horvát is letelepedett itt. Századunk harmincas éveiben jelentős arányban németek, kisebb mértékben magyarok lakták. Népessége a második világháború befejezése után a felére csökkent. Érdemes megtekinteni a település 1838-ban épült római katolikus templomát. A műemlék jellegű épület és berendezése egyaránt klasszicista. A falu határában mesterséges tavat létesítettek, amely jó horgászási lehetőséget biztosít a kikapcsolódásra vágyóknak. A település a Villány-Siklós borút tagja.
Kegytemplom: A közismert búcsújáró helyen, Máriagyűd északi végén található. A mai templomot 1739-42 között építették át, azóta őrzi barokk formáját. A kegytemplom előtt a P, P■, S, S+ jelzések találkozópontja van.
Kerékpárút: Bólyi kistérséget a Villányi kistérséggel összekötő kerékpárút 2007-ben készült el. Útvonala: Bóly, Békáspuszta - Kisbudmér - Kisjakabfalva - Villány. A kerékpárút nem egységes kialakítású, helyenként alacsony forgalmú országúton vezet. A tervek szerint a közeljövőben a kerékpárút a Horvát határon át is folytatódna.
A török hódoltság ideje alatt a településről teljesen eltűnt a magyar lakosság, 1697-re a községnek mintegy 100 – zömében rác – lakosa van, a szám 1715-re 250-re nő. Az 1720-as pestisjárványt követően a település lakosságszáma ugrásszerűen emelkedik, az új honfoglalók elsősorban Délnyugat-Németországból érkeznek.
A 150 éves török uralom és az 1687-ben ellenük vívott utolsó küzdelem után a szőlőültetvények elpusztultak. A rácok a Kadarka meghonosításával a vörösbortermelés megalapítóivá váltak. 1770-től alapvetően megváltozott a korábbi népesség összetétele. A német szőlőmunkások magukkal hozták kedvenc szőlőfajtájukat, a kékoportót. 1895-ben már 590 hold szőlőterülete volt a községnek, ám a XIX. századi Európán végigsöprő filoxéravész elpusztította a szőlőket. A villányi Teleki Zsigmond szőlőnemesítő nevéhez fűződik azoknak az ellenálló alanyfajtáknak a kinemesítése, amelyek segítségével a filoxéravész elmúltával megkezdődhetett Európa-szerte a szőlőültetvények újratelepítése. A korszerű, új fajták bevezetésével és nemesítésével ismét erőre kapott a villányi borvidék. 1930 körül a lakosság túlnyomó többsége már sváb volt. A háború után jelentős részüket kényszerrel kitelepítették, és helyükre, a házaikba felvidéki magyarokat költöztettek, akiknek meg kellett tanulniuk a vidék hagyományos mezőgazdasági kultúrájának, a szőlőművelésnek az alapjait. Az utóbbi évtized mélyreható változásokat hozott a térség szőlő- és bortermelésében, borkultúrájában. A villányi gazdák erőteljes fejlesztésekbe fogtak, az országban az elsők között alakítottak ki európai színvonalú, a legkorszerűbb technológiát alkalmazó borászatokat. Az apáról fiúra hagyományozott több évszázados tudás, a modern technológiával ötvözve eredményezte az elmúlt évek kiemelkedő villányi sikereit. Villány az őslénytan iránt érdeklődők számára is sokat jelent. Vasútállomásáról indul a Villányi-hegységet hosszában átszelő K jelzésű turistaút.
AZ ORMÁNSÁG KISLEXIKONA
Adorjás: Az Ormánság északkeleti vidékén, Siklóstól nyugatra, Harkány és Vajszló között található. A község egyetlen műemléke az 1837-es évből származó toronysisakos, késő barokk stílusú templom, mely a festett fakazettás református templomok egyik szép emléke. A templom mellett egy műemlék jellegű paplak látható. A templom másik oldalán szépen gondozott park húzódik, I. és II. világháborús emlékművel.
Adorjási fás legelő: Jellegzetes síkvidéki fás legelő. Területe kb.
Attaki-tölgyes: Kisszentmárton határának délkeleti-részén, a „Megyei töltés” nyugati oldalán található. 110 éves kocsányos tölgyes. A dráva-sík egyik legszebb öreg tölgy, kőris, szil ártéri ligeterdeje. megközelíthető a régi „Megyei töltésről”. Helyenként szárad. Száradásának oka az általános talajvízszint süllyedés.
Baksa: Baranya megye középső részén terül el, a Mecsek, a Villányi-hegység és az Ormánság között. Régi falurésze völgyben, az új falu pedig egy fennsíkon terül el. A község északnyugati határában szőlőművelés folyik.
Baranyahídvég: Harkánytól nyugatra, Vajszló és Kémes között, a Feketevíz mellett fekvő település. Horgásztavát a régi Dráva-holtágból alakították ki.
Boros-Dráva: Dráva holtág, amely átnyúlik az országhatáron Eperjespuszta közelében, Old határában a hullámtérbe. horvátországban csatorna köti össze a Drávával, így onnan közvetlenül kaphat elöntést. Védett növényei: kálmos, apró békalencse, fehér tündérrózsa.
Baumann ház: Csányoszrótól északra a Feketevíz északi oldalán, a Szilas-erdőben épült kis ház, piknikhellyel. Nevét Baumann Ádám elhunyt erdészről kapta.
Bükk-hát erdőrezervátum: A Dráva menti síkságon, Baranyahídvég, Sámod, Páprád, Vajszló település határaiban terül el. Kijelölésére egy kb. 800 ha-os erdőtömbben került sor. Az erdőtömb nagy része őshonos fafajokból áll, elegyetlen tölgyesek, alföldi gyertyános-tölgyesek, tölgy, kőris, szil ligeterdők alkotják. Az erdőrezervátum vízgazdálkodási viszonyait alapvetően meghatározza, hogy a Fekete-víz és a Pécsi-víz közelében, ármentett területen fekszik. Az erdőrezervátumban a megfigyelés az elsődleges. 2007-ben került védelem alá.
Bükk-háti emlékbükk: 200 éves bükk hagyásfa Páprádtól keletre. Régebben a síkvidéki bükk őshonos volt. A fa kerítéssel védett.
Cúni fás legelő: Sík területű puhafás legelő, kőrissel, kocsányos tölggyel. egy gémeskútja van.
Cún-szaporcai morotva: Nemzetközi védelem alatt álló vizes élőhely Cún és Szaporca határában. A Kisinci partján madarászok és természetvédők fából épült tanyája áll. A patkó alakú holtágrendszer területén négy kisebb szabad vízfelület van: Sárga-víz, Szilhát, kishobogy, Kisinci. A Kisincit árok köti össze a Drávával, magas vízállás esetén ezen keresztül feltölthető, a többi holtág útján pótlódik. Az egész holtágrendszer erősen feliszapolódott, vízi növényzettel benőtt. A Kisincin engedélyezett a horgászat.
Csányoszró: A Sellyei kistérségben található. Kiscsány és Oszró egyesüléséből alakult ki. Látnivalója a református templom.
Csányoszrói fás legelő: Baranya megye egyik legnagyobb kiterjedésű fás legelője. Becsült területe
Cseri őrkunyhó: Vajszlótól 2 km-re, erdészeti műút mellett 1903-ban épült erdei őrkunyhó, piknikhellyel. Felújítása után udvarán erdei iskola számára fedett oktatási hely épült. Az eredeti házat Tiersch főerdész építette.
Csomoros nyár: A Dráva hullámterében Gordisa határában, Dázsonyban található. A Dráva-töltésről a Gordisai-csatorna mellett futó erdei nyiladékról közelíthető meg. Becsült kora: 150 év.
Diósviszló: A Villányi-hegység déli oldalán, Harkánytól északnyugatra, Szava és Márfa között fekvő település. Látnivalói a református templom és az Ormánság-kapu.
Diósviszlói fás legelő: A síkvidéken kialakult legelő két részből áll. Jó minőségű gyeppel rendelkezik. a legelőn lévő faállomány 200-300 éves tölgymatuzsálemekkel és vadkörtével tarkított. Helyi jelentőségű védelmet élvez.
DDNP kutatóháza: A cún-szaporcai morotva partján épült faház megfigyelők, természetvédők számára. Mellette stégek találhatók.
Dráva: A Dráva folyó a 237-es fkm-nél éri el hazánk területét (Dráva-Mura torkolata), és a 70,2. fkm-nél lépi át országhatárunkat Horvátország felé. E két pont között közel 170 fkm a távolság, azonban a magyar-horvát közös Dráva szakasz ennél lényegesen rövidebb, tekintve, hogy a folyó 227,6-198,6 fkm-ek között kizárólag horvát területen folyik. A Dráva folyó - Somogy és Baranya megyében - gyakran keresztezi a magyar-horvát államhatárt, s nemritkán a bal parton horvát, illetve a jobbparton magyar területek találhatók. Eredetileg a Dráva sokkal északabbra folyt mint ma; a Villányi-hegység nyugati és déli oldalát mosta. Egy 1820-ból származó írásban Kákics falu lakossága a Dráva kártékony kirohanásaitól szenved. A Drávához közelebb eső vidékek völgykanyarulataiban ma is jól kivehető az egykori folyómeder, melyekből fokozatosan lett Holt-Dráva. Dráva árterülete a Baranya megyei szakaszon erősen kiszélesedik. A síkság területén a Dráva változatos holocénkori üledékei a talajképző kőzetek. A Dráva baranyai szakaszára a homok és az iszapos homok hordalékanyaga a jellemző. A gyakori mederváltozások miatt a talajtípusok mozaikos elhelyezkedésűek. A Dráva-menti területek erdősültsége a honfoglalás idején még 60-80 %-os lehetett, később ez fokozatosan csökkent. A kiirtott erdők nyomán mocsárrétek alakultak, melyeket kaszálással és/vagy legeltetéssel hasznosítottak. A hagyományos ártéri gazdálkodás visszaszorulása a folyószabályozásokkal és vízrendezésekkel kezdődött. A 18. században indult meg a Dráva szabályozása, mely különösen a Barcs alatti szakaszt érintette. A múlt századi vízi szállítás, illetve az 1860-as években gőzhajóval meginduló személyszállítás a második világháborút követően lassan megszűnt. A folyón jelentős a vízitúrázás, mely elsősorban kenutúrából, sétahajózásból vagy motorcsónakos vízi járművekből áll.
Drávacsehi: 260 lakosú kistelepülés Drávapalkonya határában. A zöld sáv jelzésű turistaútvonal kiindulópontja a falu.
Drávacsehi fás legelő: Síkvidéki, vegyes fafajokkal bíró
Éger láperdő: Megtalálható a védett kocsányos tölgyes északi oldalán. Megközelíthető a régi „Megyei töltésről”.
Erdész fája: Csányoszró északi részén, a Szilas-erdőben áll a kocsányos tölgy hagyásfa. Becsült kora: 250 év.
Erzsébet léniája: Beremenden, az erdőtömb közepén széles nyiladék áll, északkeleti részén pedig az 1888-ban állított emlékkő.
Fekete-tó: Lefűződött holtág Zaláta határában, a töltéstől 500 m-re északra. széleiről egyre beljebb hatol a nád, szabad vízfelülete erősen zsugorodik. néha kiszárad. Nedves években vízi madarak paradicsoma.
Gilvánfai erdészház: A Csányoszró – Gilvánfa műút mellett, téglából épült iker erdészház.
Gilvánfai fás legelő: Síkvidéki egyenletes felszínű fás legelő. Területe
Gilvánfai fahíd: Magyarország legnagyobb és legerősebb monumentális fahídja. Elődje 50 évig működött, mint kisvasúti híd. 2001. augusztus 27.-én adták át. Tervezte Turós László erdőmérnök, kivitelezte Martin Jenő és fia Martin Imre ácsmesterek. A Szilasi és Felsőerdei erdészkerületet köti össze. A rajta átfutó kisvasúti vonalat 1976-ban lebontották. Jelenleg gépkocsiforgalomnak van átadva.
Harkányi kocsányos tölgyek és cser: A Pécs felé vezető 58-as főút mellett, a sorompótól néhány száz méterre 3 öreg fa látható. A két vastagabb kocsányos tölgy, a vékonyabb cser. Körülöttük mezőgazdasági terület van.
Hegyszentmárton: Siklóstól északnyugatra, Kórós északi szomszédjában fekvő település. A község a török időkben is lakott volt, lakossága azóta is magyar. 1930-ban Hegyszentmártonhoz csatoltak két további települést: Alsóegerszeget és Monyorósdot, melyek jelenleg Egerszeg és Monyorósd utcaként tartoznak a községhez. A falu szőlőhegye része a Villány-Siklósi borvidéknek. Jelenleg üdülőfalu van kialakulóban. A Diósviszlóról induló K+ jelzés a faluban ér véget.
Hétöles: Szaporca térségében a Fekete-víz déli oldalánál elnyúló holtág darab. A Cún-szaporcai holtág rendszer északi maradványa. Partján nádas és néhány idős fa található. A száraz időjárás miatt vízfelülete egyre kisebb, árok nem köti össze a Fekete-vízzel. Tájképi értéke a vidéken meghatározó.
Hétvezér bükk: Gordisától délre, a gát északi oldalánál található. 1996-ban lettek elültetve. Közelében erdészház áll.
Hiricsi-tó: Hirics nyugati oldalán, a falu mellett található. Az utóbbi száraz években kiszáradt. Ma főként sás borítja. Vize mindig sekély volt, így idilli környezetet adott a falu kacsáinak, libáinak.
Hóttedra: Lefűződött holtág a Mattyi-tó alatt déli irányban. Itt találhatók a legszebb tündérrózsák. Gordisa határában található, a Mattyi-tótól köves úton közelíthető meg. Hossza
Ilona-kunyhó: Csodálatosan szép 110 éves tölgyerdő közepén épült hagyományos erdő őrkunyhó a kisági erdészkerületben, Vajszlótól északra, piknikhellyel. Felújítás után az akkori kerületvezető erdész, Reichardt László, minden oszlopának oldalát vadászati és erdei motívumokkal kifaragta.
Kémes: A település Baranya déli részén, a Dráva völgyében, az Ormánság területén helyezkedik el, a Sellye-Harkány úton. Református temploma 1800-ban épült, a festett kazettás mennyezet 1826-ból való.
Kisdéri kocsányos tölgy: Kisdér temetőjében, a ravatalozó mellett álló görbe, de egészséges fa. Védelem alatt áll.
Kisdéri cser emlékfák: A temető északnyugati sarkában 6 db cserfa áll,a melyek Erzsébet királyné emlékfák. 1895-ben ültették őket.
Kisszentmárton: Az Ormánságban, Hirics keleti szomszédjában fekvő település. A település az itt előkerült régészeti leletek szerint már az ókorban is lakott volt. Nevezetessége a református templom.
Kisszentmártoni fás legelő: egyenletes felszínű, síkvidéki fás legelő. Becsült területe
Kisszentmártoni fekete nyár: Kisszentmárton keleti oldalán, az árok partján, a mezőgazdasági földek szélén található hagyásfa. Megközelíthető Majláthpuszta felől. Becsült kora 300 év.
Kisszentmártoni-tó: Kisszentmárton dél-keleti részén, az Attaki-tölgyes mellett fekszik. A tó vége égerláp. A vízen tömeges a védett rucaöröm. Az égerláp védett növényei: nyúlánk sás, keserű kakukktorma. szálkás pajzsika, békaliliom, mocsári pajzsika, nádi boglárka.
Kodolányi János Múzeum: Vajszló központjában, a régi erdőgondnoki épület, hajdan Kodolányi János apjának, Kodolányi Gyulának az irodája volt. Jelenleg helytörténeti és erdészeti múzeumként működik.
Kórós: Harkánytól nyugatra, Rádfalva és Adorjás között fekvő település. Kórós és környéke már az őskortól folyamatosan lakott hely volt, a környéken talált leletek tanúsága szerint. Az Oránság szélén fekvő pici falu különlegessége az 1793-ban épült fakazettás mennyezetű késő-barokk stílusú református temploma.
Kovácshida: Baranya megyében, Harkánytól délnyugatra, Drávaszerdahely mellett fekvő település. A református parókia épületében található a Baranyai Református Egyházmegye Egyházművészeti Kiállítása, melynek alapja Szigethy András lelkész gyűjteménye.
Lankai őrkunyhó: A Hóttedra déli szögletében épült hagyományos erdő őrkunyhó, egy szobával, fából épült tornáccal, piknikhellyel. udvarán áll a „Hét vezér bükk”.
Lovas Béla kopjafa: Lovas Béla halálakor emlékére a Bükk-háti erdészkerületben, egy védett öreg bükkfa mellett felállított kopjafa. Hamvait a fa körül szórták el 1998 szeptember 13.-án.
Madár-panteon: A Matty – Gyűrűspuszta országút mellett található impozáns faemlékmű és kopjafák. A madáremlékmű kopjafái a kihalt madaraknak állítanak emléket.
Magyarmecskei fás legelő: Meliorált területen visszamaradt 6 ha-os fás legelő. a faállomány magyar kőrisből, mezei juharból és gyertyánból áll. Elszórtan egy-két tölgy is jelen van. Kút nincs a területen.
Mailátpuszta (Majláthpuszta): Kiszsentmárton délkeleti külterületén fekszik. A határt alkotó Dráva mentén, Siklóstól mintegy 25 km-re, Pécstől 50 km-re fekszik. Közúton a Vajszlót és Harkányt összekötő leágazó útról közelíthető meg. Környezete vizekben gazdag, a Dráva, Fekete-víz, Mailáthpusztai-horgásztó és a Kisszentmártoni-tavak találhatók itt. A Dráva TSE kulcsosházat üzemeltet itt. Több turistaútvonal is érinti a települést.
Mailáthpusztai-kulcsosház: A Dráva TSE üzemeltetésében álló családi házból kialakított szálláshely. Sámodról a kék négyzet jelzés vezet a házhoz.
Mailáthi-tó: Majláthpuszta térségében, a keleti oldalon található. Régen holtág volt. Hossza
Magyar kőris: A kisszentmártoni védett öreg tölgyesben díszlik. Gyönyörű hengeres törzsű, hibátlan egyed. Becsült kora 150 év.
Malomréti-tó: Kistapolca észak-nyugati határában, 2000-ben kialakított tó. Korábban gondozatlan, mocsaras vadvíz volt. A Beremendi Cement Művek példásan kialakította az objektumot. Vizét a Kistapolcai-hőforrás táplálja.
Matty: Kis település Siklóstól délre, a Dráva közvetlen szomszédságában. Református temploma 1784-ben épült. Közelében szép horgásztó és madár emlékpark van. Egy 72 személyes vendégház működik iskolai csoportok részére.
Mattyi-tó: A Dráva-töltés mentett oldalán, az erdészet területén található legnagyobb horgásztó, Matty és Gordisa között. Hossza
Mérnökházi-tó: Majláthpuszta és Hirics között, közvetlen a Dráva mellett található. Régi holták, a vízfelülete folyamatosan csökken.
Nagyhídi-tó: Hirics és Vejti határában, a gát közelében található. Az 1980-as években a terület meliorációjával együtt szépen szabályozták. Közepére barátságos félsziget nyúlik be.
Ormánság: Hazánk történelmi kistája. Magyarország dél-nyugati részén, Baranya megyében található. Délről a Dráva folyó, nyugatról részben Somogy megye határolja. Északi és keleti természetes határa nincs, a táj körülhatárolása a sajátos főkötő és szoknyaviselet alapján történt. Területe jellemzően sík, nagy része a Dráva folyó árterületéhez tartozik. Ezekből a vizes területekből kiemelkedő dombokra, az ún. "ormákra" épültek a falvak, innen származik a térség neve. A kistérséget határmentisége elzárta a gazdasági fejlődés gyors folyamataitól, ugyanakkor ennek révén megőrizte táji, természeti, néprajzi, építészeti értékeit. A tájegység növény- és állatvilága igen gazdag. Egyes helyeken ritka és gazdag populációk élnek. A Dráva folyó mentén húzódó növényzet, a fűz-és nyárligetek, a tölgy, kőris, szilfaligetek igen érdekesek mind látvány, mind pedig természetvédelmi szempontból. Az Ormánság két tipikus fajtája a szlavóniai tölgy és a magyar kőris. Egyéb nevezetes fái a szilfa, a nyár, a kék bükk. A rekettyés a vízililiom és a vízigesztenye élőhelye, a védelem alatt álló mezőkön a liliomok és az íriszek különböző fajtái találhatók. A madár - és vadállomány szintén igen gazdag. A terület jellegzetes madarai a fekete gólya, a kopaszfejű réti sas, a fekete kánya, a sólyom az egerészölyv, a hangyászölyv, a partifecske, a jégmadár. Ezek nagy része védelem alatt áll. Az égerbozótos vízfolyásokban szarvasok, őzek, vaddisznók gyönyörű példányai élnek. A Dráva folyó és a halastavak a sporthorgászatra jó lehetőséget kínálnak. A természeti kincseket tovább gazdagítják az olyan mesterséges építmények, mint a sellyei Draskovich-kastély és az azt övező park, ami Dél-Dunántúl legjelentősebb arborétuma, sok ritka növénnyel. Az építészeti emlékek főleg a népi építészetből kerülnek ki. A természeti körülményekhez, a gyakori árvizekhez alkalmazkodva alakulhatott ki a tipikus házépítési mód, és váltak jellemzővé az ún. talpas házak. A terület leghíresebb kincsei a templomok.
Az Ormánságban évszázadokon át református magyarok éltek. Festett kazettás templomaik valódi értéket képviselnek. A fenyőfára temperával festett díszítőelemek szimbólumrendszerei az ősi eredeti magyar szimbólumokból erednek.
Ormánság turistaútjai: E síkvidéki tájon a turistautakat 2000-től alakította ki a Dráva TSE. Leghosszabb útja a Villányi-hegységből induló kék sáv jelzés. Létezik még a sárga sáv és zöld sáv jelzés, valamint a településeket a Drávával összekötő, néhány rövidebb út.
Öreg fűz: Zaláta határában, a kocsma északi oldalán lévő réten áll ez a fehérfűz. Odvas közepébe már tüzet is raktak felelőtlen emberek. Becsült kora 300 év.
Páprádi magyartölgy: A páprádi erdőtömbben, az Ilona-kunyhó melletti tölgyesben található védett fa. 40 db 100 éves példánya van. Nem őshonos fa.
Piskói-tó: lefűződött holtág Piskó déli részén, közvetlenül a gát északi szélénél. Hossza
Recska: Lefűződött morotva Gyűrűspuszta és Alsószentmárton határában, a régi határőrség épületétől északra található. Hossza
Rezső-kunyhó: Vajszló és Besence között, 110 éves tölgyes közepén álló, felújított, faragott oszlopú őrkunyhó. az eredeti épület ugyanitt állt. 1883-ban épült. Tiersch főerdész építette.
Roncshíd: Téglából épült híd, amelynek csak két roncsa áll. Az 1944-ben megsemmisült vasút egyik hídja volt.
Roza-tó: Lefűződött holtág Tésenfa határában a hullámtérben, a Fekete-víz torkolatánál nyugatra. A Dráva magas vízállása esetén közvetlenül kap elöntést. Partján nádas, idős fűzek, fekete nyárak állnak. Védett növényfaja a rucaöröm.
Sámod: Harkánytól keletre, Baranyahídvég és Adorjás között fekvő település. Nevezetessége a református temploma. A kék négyzet jelzés vezet erre.
Sastyai-erdészház: Régi, többször felújított erdészház, Lúzsoktól nyugatra, piknikhellyel, a Sastyai Erdészkerületben.
Sellye: A településről 1292-ből származik az első írásos feljegyzés. Mátyás király idejében birtok és papi centrum volt, majd a törökök idejében -Nahie-, azaz bírósági kerület. 1781-ben II. Józseftől Mezővárosi rangot kapott, melyet 1872-ig megtartott. Az I. Világháború alatt Szerb megszállás alatt 3 évig Járásszékhely, majd 1950-64 között újra Járásszékhely, ide tarozott 49 település. 1970-ben Nagyközség, 1997. július 1. óta város. Sellye az Ormánságnak nevezett természeti értékekben és néphagyományaiban egyedülállóan gazdag tájegységnek a legnagyobb lélekszámú települése. A városból indul a kék sáv jelzésű turistaútvonal, mely az Ormánságban és Villányi-hegységben végighaladva Villányban ér véget.
Szaporca: A Dráva mellett fekszik, közel Cúnhoz és Tésenfához. A települést Kémesről közelíthetjük meg. Az Árpád-kori település első említése 1117-ből származik Supurkan néven. Természeti adottságainak köszönhetően a település élete összefonódott a Drávával; az éltette és nádasaiban rejtegette a falu népét háború idején. Református temploma 1883-ban épült. A zöld sáv jelzésű turistaút érinti a települést.
Szaporcai fás legelő: Síkvidéki 25 ha-os fás legelő, enyhén hullámos felszínnel. Legeltetése főként birkákkal történik. Egy-két kocsányos tölgy emlékeztet a múltra. A területen található sok idős fűz, nyár, néhány eper és akácfa. Egy jó állapotú gémeskútja van.
Száz méteres híd: Az 1895-ben átadott Sellye – Nasice vasút egyik hídja, ami egy mocsaras területet ível át Zaláta délnyugati részén. A vasutat felszámolták, de a híd stabilan áll. A Dráván átívelő vasúti hidat 1944-ben felrobbantották.
Tótpali-tó: Lefűződött holtág Zaláta határában. Szabad vízfelülete csekély, erősen benőtte a nád. A nyugati oldalon területe beerdősült. Nevét a korábbi tulajdonosáról kapta. Északi oldalán egy régi tanya épület még áll.
Tésenfa: A határ és a Dráva mellett, a Fekete-víz közvetlen közelében elhelyezkedő településre parasztházainak egyszerűsége a legjellemzőbb. Építészetileg a múlt század utolsó harmadában épült református templom érdemel említést, valamint az előtte levő világháborús emlékmű. A zöld sáv jelzésű turistaútvonal áthalad a településen.
Vajszló: Vajszló nagyközség Magyarország és Baranya megye déli peremvidékén, az Ormánság szívében található, alig 10 km-re a Horvátország felé határfolyóként funkcionáló Drávától. Pécstől 33 km-re fekszik. A település patakja a Fekete-víz. Látnivalója a Kodolányi János emlékmúzeum, a római katolikus templom, valamint a református templom.
Vajszlói fás legelő: Síkvidéki 40 ha-os fás legelő. Kiváló állapotú gondozott gyep van rajta. Található a legelőn néhány mélyebb, gondozott folt,a mely sokszor vizes, mocsaras, de nyárra többnyire kiszárad. A faállomány kocsányos tölgy, nyár, fűz, magyar kőris. Két gémeskútja van.
Vajszlói kocsányos tölgy: A Vajszlói Vasútállomással szemben, a régi erdészvezetői lakás kertjének dél-nyugati részén, a híd mellett, az árok partján áll egy öreg tölgyfa. A hagyásfa becsült kora 200 év.
Vajszlói-vadászház: A Páprádi-erdőben 1974-ben épült reprezentatív, de mégis egyszerű vadászháza. Funkciója főként a vadászati ágazat kiszolgálása.
Vejti: Sellyétől délkeletre, Vajszló déli szomszédjában fekvő település. Vejti nevét az oklevelek 1341-ben már említették Veyteh néven, Hetenye határjárásában, mint Vejtire vezető utat. A település a törökök uralom alatt sem néptelenedett el. Lakói nagyrészt mindig magyarok voltak. Érdekes látnivalója a tájház.
Vejti őstölgyes: Enyhén hullámos felszínű 12 ha-os fás legelő. Leromlott, elhanyagolt állapotban van. Egy része lassan beerdősül. Faállománya kocsányos tölgyből, mezei juharból áll. A fák pusztulófélben lévő példányok. Egy igen rossz állapotú gémeskútja van. 1988-tól helyi jelentőségű védelmet kapott.
Zalátai fás legelő: Síkvidéki, egyenletes felszínű 20 ha-os legelő. egy része gondozott, de a másik fele cserjével, szederrel benőtt. Faállománya kocsányos tölgyből, mezei juharból és kőrisből áll. elegyben előfordul a fűz és a nyár is. Gémeskút a területen nincs.
Zalátai fás rét: Enyhén hullámos felszínű 11 ha-os fás rét. Gondosan használt rét, kiváló állapotban. Faállománya főként kocsányos tölgy, de akad néhány magyar kőris és fűz is. A délkeleti oldalon szép középkorú szürkenyár foltok vannak. Kút nincs a területen.
Zalátai hársak: Zalátán a református templom déli oldalán lévő szabad területen található a két fa. Becsült koruk 150 év.
Zalátai kocsányos tölgyek: Zalátán a református templomtól délre 40-
A BARANYAI-DOMBSÁG KISLEXIKONA
A kislexikonban található helynevek főként a MOHÁCS – BÓLY Fehérborút (1:35.000-es méretarányú) turistatérkép által lehatárolt terület helyneveit és objektumait tartalmazza.
A kislexikonban említett nevek határa északon a 6-os főút, keleten Feked – Véménd – Dunaszekcső és Mohácsig terjedő terület, illetve a megyehatár. Délen a Mohács – Bóly vasútvonal, továbbá Bóly – Borjád – Nagybudmér – Belvárdgyula. A tájegység keleti határa az Olasz – Bogád közötti műút.
II. Lajos-emlékmű: Mohácstól északra, az 56-os út és a Csele-patak kereszteződésénél álló emlékmű, mely a hagyomány szerint a mohácsi csatából menekülő II. Lajos halálának helyét jelzi. A szabadságharc számos csatájában részt vevő Turcsányi Somát, a fegyverletételt követően a császári hadbíróság halálra ítélte, ő azonban megszökött az aradi várból és a Moháccsal szomszédos Bárban telepedett le. Munkaadója igazolta, hogy a szabadságharc idején is nála dolgozott, így elkerülte a hatóságok zaklatását. Állami útmesterként az utakat járva megfordult a mohácsi csata helyszínén is, így vetődött fel benne a gondolat, hogy emlékművet állíttat a csatában elesettek emlékére.
Az 1864-ben felállított emlékmű egy kőoszlop volt, melynek csúcsát piramis alakúra képezték ki és a tetején alvó kőoroszlán pihent. Az oroszlán azokat a vitézeket jelképezte, akik szembeszálltak a hódítókkal. A tölgyfából készült kerítéssel körbevett emlékművet Turcsányi Soma harminc éven keresztül, 1894-ben bekövetkezett haláláig saját költségén gondozta.
Az emlékmű a milleniumi ünnepségek idején már omladozóban volt ezért lelkes mohácsi polgárok 1896. március 15-én országos felhívást tettek közzé helyreállítására. A Saratko Albin, bécsi szobrászművész vezetésével átalakított emlékművet 1899. augusztus 29-én, a mohácsi csata háromszázhetvenharmadik évfordulóján adták át. Ekkor került a kőoszlop országút felőli oldalára a Kiss György szobrászművész alkotta bronzrelief, amely a lováról a Csele-patakba zuhanó II. Lajost ábrázolja. A relief alatti táblára Kisfaludy Károly Mohács című versének hat sorát vésték:
Ott vergőde Lajos, rettentő sorsu királyunk,
Sülyedező lova érczhimzetü terhe alatt.
Hasztalanul terjeszti kezét; nincs, nincs ki segitse!
Bajnoki elhulltak, nincs ki feloldja szegényt!
…
És te virulj, gyásztér! a béke malasztos ölében,
Nemzeti nagylétünk hajdani sirja Mohács!
Az emlékművet és környékét legutóbb 1997-ben a Mohácsi Farostlemezgyár újíttatta fel. "A Baranyai Kerékpáros Körtúra" elnevezésű túramozgalom érintendő pontja.
1948-as kereszt: Kátolytól nyugatra szántóföldek mentén áll. A márványtáblával ellátott keresztet a Kátolyiak állították 1948-ban. A tábla felirata horvát nyelvű. Összesen nyolc név van felírva.
Agrártörténeti Múzeum: A Bólyhoz tartozó Békáspusztán található. Bóly és környékének magas színvonalú mezőgazdasági termelésének történetét és munkaeszközeit mutatja be a kiállítás.
Babarc: Baranya megye keleti felén fekszik a település, a Borza patak völgyében, tíz kilométerre a Dunától. Legmagasabb pontja a Salamon-hegy (
Babarci löszmélyút: Babarcot Szajkkal összekötő aszfaltozott mély szurdokút. Két szélét függőleges löszfal borítja. Kerékpárral való bejárása élvezetes lehet.
Babarci-tavak: Babarctól délre található két halastó. A délebbi már elmocsarasodó félben van.
Babarcpuszta: A falu északi dimbes-dombos gyenge talajú részén, az állami földterületeken gazdálkodtak a Babarci Állami Gazdaság dolgozói, Babarcpuszta székhellyel. Főleg állattenyésztéssel és az ehhez szükséges takarmánytermeléssel foglalkoztak. A pusztán, amelyet kövesút kötött össze a faluval, 12 szolgálati lakás és az idénymunkások számára 60 fős munkásszállás épült.
Bácsfapuszta: A Lánycsók határában álló kis pincesor helyén egykor település állt. A környéken sok csontdarab és pénzérme került napvilágra. Dél-Baranya nagy részét tekintélyes (több tíz méter) vastagságú lösztakaró borítja. Egyes helyeken, főként hajdan volt téglaégetőkben ez a jellegzetesen pleisztocén üledék sok helyütt tanulmányozható. Ha Mohácstól az 57-es úton nyugati irányban haladunk, a Lánycsók utáni kaptató mentén lévő bevágásban egy különösen (legalábbis a negyedidőszaki üledékekkel foglalkozó egyén számára) szép és szembetűnő, fosszilis talajhorizontokkal tagolt löszfalat vehetünk szemügyre. A bácsfapusztai feltárás pleisztocén rétegsora a Nyárád-harkányi-löszvidék keleti peremén található löszplató észak-keleti részének „fiatal lösz” sorozatba tartozó képződményeit tárja elénk.
Bajor-malom-rét: A Borjádtól északra a Karasica-vízfolyás mentén található rét neve. Valamikor állatokat legeltettek itt.
Balokány-dűlő: Szellőtől keletre található dombhát elnevezése. Ma szántóföldek találhatók rajta. Közelében vezet a sárga túra útvonala.
Bár: Bár a Duna jobb partján, a Mohácsi Kistérséghez tartozó 600 fős település. Az 56-os számú főút áthalad a falun. Mohácstól 5 km-re fekszik. Üdülőtelepe a Szőlő-hegytől egészen a mohácsi határig húzódik. Bár területén fellelt vörösbetétű edénytöredék nyomán a régészek arra következtettek, hogy a falu területén már az újabb kőkorban is élt egy közösség. Római kori falmaradványokat, egy egykori országút maradványait, néhány avar kori sírt ugyancsak találtak a településen. A fennmaradt első írásos emlék 1296-ból származik, amely Boor, illetőleg Bor néven említi a települést. Neve a Bár-Kalán nemzetség valamelyik Bor nevű tagjának nevét őrzi. 1323-ban a Bor (Bár-Kalán) nemzetségből származó Bor fia János birtoka volt, aki a szomszédos településen Cselén birtokos margitszigeti apácákkal szemben volt megidézve egy perben, de a birtok fele még 1329-ben is az övé volt. A birtok másik felét 1298-ban, Kórogyi Cletus unokáinak osztozkodásakor Philipus fiai, Lőrinc, Fülöp és László kapták. 1328-ban Bári Benedek Besenyő birtoka volt. Hajdan fontos stratégiai útvonal mentén feküdt a község. II. Lajos serege ezen vonult fel a mohácsi ütközetre. A lakosság a török hódoltság korában sem vált meg otthonától, jóllehet már kétfelé volt kénytelen adózni. Fekvése következményeként rendszeresen portyázók garázdálkodásának esett áldozatául a település, mígnem 1599-ben a szabad hajdúk mindent elpusztítottak. Szlávok, (köztük szerbek) és magyarok költöztek be, majd német telepesek érkeztek. A napóleoni háborúk idején a gabona-konjunktúrának köszönhette fellendülését a település, l800 körül két kastélyt is építettek a faluban. Ekkor jelentős szőlőültetvényeket is honosítottak itt. Az első világháború 38 áldozatot követelt Bártól, amit szerb csapatok szálltak meg. A két világháború között ismét fejlődésnek indult. 1946-ban Bárba telepítettek egy állami baromfitenyésztési mintabirtokot. Állami gazdasága az ötvenes években olvadt be a volt Bólyi Állami Gazdaságba, ez történt a kastélyokkal és a parkkal is.
Battyhány-Montenuovo-kastély: A Batthyány-birtok mai kastélyának helyén a 18. században vadászkastély állt, amelyet 1805 és 1807 között klasszicista stílusban átépítettek. Az építmény külsejében egyszerű, de belső berendezése annál nagyobb értéket képviselt a korábbi évszázadokban. A II. világháború végéig a leírások szerint gazdag, fényűző bútorokkal, fegyver- és trófeagyűjteménnyel volt berendezve a kastély. A bútorok I. Napóleon palotájából származtak, felesége, Mária-Lujza révén, aki Napóleon halála után férjhez ment Neipperg-Montenuovo Ádám Adalbert grófhoz. Házasságukból született 1821-ben Montenuovo Vilmos Albert, aki feleségül vette Batthyány Júliát. Így kerültek a bólyi kastélyba a Montenuovo családból Mária-Lujza Napóleontól kapott empire bútorai, amelyekből néhány darabot ma a szekszárdi múzeumban őriznek. A kastély berendezését a II. világháború végén az átvonuló katonaság részben elpusztította, a könyveket és a bútorokat elszállította.
A kastélyban jelenleg szociális gyermekotthon működik. A belső udvar kivételével a hozzá tartozó 1800-as években létesült angolpark látogatható. A 11 hektáros kastélypark természetvédelmi terület. A kastély előtt részen sétány húzódik, ahol a kerítés falában fülkés márványülőkék vannak.
Battyhány-Montenuovo-mauzóleum: A mauzóleum építését Montenuovo Vilmos felesége, Batthyány Julianna grófnő rendelte el 1879-ben. A neoromán - neogót stílusú épület művészi kiképzésével a maga nemében országos viszonylatban is párját ritkítja.
A bejárati ajtó két oldalán négy-négy oszlop áll vörös és fehér márványból. Az oszlopok egy-egy reliefcsoportot tartanak. Az épület belsejében, a bejárattal szemben látható a vörös márványból készült oltár. Az előtérben egyetlen oszlop tartja a kórust, a karzatot, és a kupolát Az épület falaiban kialakított sírhelyekben nyugszanak a Montenuovo családhoz tartozók földi maradványai.
Békáspuszta: Bólyhoz tartozó gazdasági telep. Békási major és Agla puszta néven is ismert volt korábban. A környező mélyen fekvő területeken sok volt a béka, innen a név. Ménestelep van itt. Papd vagy Békáspapd, mint középkori magyar falu a török hódoltság elején néptelenedett el. A puszta területén a 18. században létesült Békáspuszta uradalmi majorság volt. A 19. század végétől volt állandó lakója. 1930-ban még 187 lakója volt. 1970-ben lakóinak száma már csak 72 volt. Ma szépen felújított vadászház és kápolna található itt. Sajnos a házhoz tartozó nagyobb területen a melléképületek még felújításra várnak. A vadászház jelenleg igényes panzióként (Békás panzió) működik.
Belső-réti-patak: A Dunaszekcsőtől északra folyó patak neve. Két halastó van rajta.
Belvárdgyula: Pécs felől az 57-es útról csatlakozik a műút a kis zsáktelepülésre. A két település, Belvárd és Kisgyula egyesüléséből keletkezett település már az ókorban lakott terület volt. 1056-ban a pécsi püspökség volt birtokosa 1285-ben említették először okiratban Jula néven. A XIII. század végén a Győr nemzetségbeli Konrád pálos kolostort építtetett itt, melyet Szent László tiszteletére szenteltek. A falu 1356-ban vásártartási jogot kapott. 1484-től káptalani iskola is működött benne. 1750 körül Tolna megyei református magyarok költöztek ide. A falu a jelenlegi nevét onnan kapta, hogy egy Belvárd Gyula nevű ember birtoka volt.
Berkesd: A Baranyai-dombság egy meseszép részén, a Mecsek keleti peremterületén fekszik. Egy-egy magasabban fekvő dombról körültekintve lenyűgöző panoráma tárul elénk. A dombok hajlatain végignyúló szántóföldek, az azokat körülölelő erdők látványa magával ragadja a vándort. A magyar, a német, a horvát és a szlovák nemzetiségeket befogadó falu lakosainak száma 920 fő körüli. A település szerkezetét két jól elkülönülő részre bonthatjuk. A régi település tulajdonképpen zsáktelepülés jellegű és többnyire hagyományos, fésűs beépítésű parasztházak jellemzik, az újtelep első sátortetős házai az 1960-1970-es években épültek. A település XVI. században épített, de az idők során lerombolt római katolikus templomát 1896-ban építették újjá. A falu nyugodt légköre, tiszta levegője kiváló lehetőséget nyújt a kikapcsolódásra.
Berkesdi-erdő: Berkesdtől délre található erdőtömb vegyes állományú fafajokkal. Az erdő egy mélyebben fekvő része mocsaras. Több foglalatlan forrás is ered itt.
Berkesdi-patak: Berkesdtől keletre ered a Dió-völgyben. A Két-ági-erdőnél egyesül a Szilágyi-patakkal.
Berkesd-tető: Berkesdtől délre található széles, lapos 216 m-es magaslat neve.
Bogád: A Pécstől délkeleti irányban 3 kilométerre fekvő Bogád területén már a római korban gazdálkodást folytattak, a Mursa (Eszék) - Sopianae (Pécs) - Savaria (Szombathely) útvonal pedig érintette a települést, innen fordult nyugat felé és haladt keresztül Sopianae-n. Római kori leleteket találtak a Romonya felé vezető út mentén feltárt temetőben, 1959-1960-ban pedig 21 sírhellyel rendelkező IV. századi temetőre bukkantak a település nyugati felén. Hamvasztásos temetkezési helyről származó sírleletek bizonyítják, hogy már a II. században éltek a település területén. Szórványleletként Constantinus (312-337) bronzérme és 8 ezüstcsat került elő a kutatásoknak köszönhetően. A legkésőbbi érem Julianus Apostata (361-363) korából származik. Egy V. századi ezüstcsat a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményében található.
Bóly: Az egykori dél-baranyai sváb falvak egyik gyöngyszeme. A település 1997-ben kapta meg a városi rangot. Története, ahogy ezt a földből előkerült régészeti emlékek bizonyítják, a késői kőkorba nyúlik vissza. Ez azt jelenti, hogy Kr. e. több mint 3000 évvel e területen már pattintotta és csiszolta szerszámait az ember.
Bólyról 1093-ból, Szent László idejéből származik az első írásos emlék, mely Bolok néven, egyházi birtokként emlegeti a települést, bár a temetőben található Római Castrum korábbi idők emlékét idézi. A török hódoltság alatt szinte teljesen elnéptelenedett. 1703-ban Bóly - a törökök kiverésében jelentős érdemeket szerzett - Batthyány Ádám gróf tulajdonába került. A kialakuló uradalmi központot Mária Terézia uralkodása alatt német jobbágyok népesítették be, akiknek utódai ma is lakják e települést. A XIX. század végén a falu és az uradalom - házasságkötés révén - a Mountenuovo hercegi család birtokába került és maradt 1945-ig. A Batthyányak-Mountenuovok idején alakult ki a település mai arculata, ligetes, széles utcáival, közterületeivel. Ekkor lett térségi központtá, vált híressé kézműipara.
A II. világháború után a Németországba kitelepítettek helyére felvidéki és bihari magyarok érkeztek. A falu birtokosai fokozatosan fejlesztették ki az elhagyott, elhanyagolt földeken a gazdaságukat. 1792-től pusztáikon nagyüzemi gazdálkodást vezettek be, s fejlesztették, korszerűsítették a szőlőművelést is. 1770-ben svájci tehenészetet létesítettek, a gazdaságban foglalkoztatott szakemberek irányításával.
A termékeny földeken jelenleg is gazdagon virágzó növénytermelés folyik. A mezőgazdasági nagyüzemeinek gabona- és vetőmag termelése európai-hírű. A települést övező lankákon dúsan terem a zamatos borszőlő, melyből a híres pincesorban készül a hegy leve.
Csele-hegy: A Mohácsi Szőlőhegy legmagasabb pontja.
Csele-patak: A Szűr és Görcsönydoboka közelében futó patak a II. Lajos emlékmű közelében torkollik a Dunába.
Csele-víztároló: Görcsönydoboka közelében a Csele-patakon létesített halastó.
Csencse-vár: Mohácshoz tartozó szőlőhegy. Régen ez egy Csencse nevű gazda birtoka volt.
Cser-hát: A Bár és Dunaszekcső között széles, de lapos magaslat neve.
Csiger-völgy: Szederkénytől délre, a Karasica menti rétek egyik elnevezése.
Csű-völgy: Berkesdtől dél-nyugatra található völgy. Régen itt kendert áztattak. Az áztatást követő csöpülést végezték itt, innen a név.
Disznó-völgy: Kisgeresd és Fazekasboda irányában húzódó, erdővel borított völgy neve.
Dobosvölgy: Pécsváradtól délre, a szederkényi út mellett található állattartó telep és majorság neve. Itt áll az ún. változóház is.
Domonkos-kút: Szellő falu határától délkeletre, a Felső-hegytől keletre elhúzódó völgytalp közelében egy fás bokros területrészen található a forrás, melyet szántóföldek határolnak. 2005-ben foglalta Ripszám István erdészeti igazgató. A gránitból készült építményben a kifolyócső felett gránitlapba írva látható az elnevezése. Az agyagos, homokos képződmények rétegvize jelentkezik bő hozamokkal. A forrás mellett asztalok, padok és tűzrakóhely van.
Dunaszekcső: Baranya megyében, a megyeszékhelytől nagyjából 50 km-re keletre, a Duna jobb partján terül el. A legközelebbi város tőle délre Mohács, illetve északra Bátaszék. A település közvetlenül a megyehatáron fekszik. Ma is, és a történelem során mindig a megye egyik határtelepülése volt. Területének jelentős része dombos. A település széles patakvölgyben terül el, amely észak-dél irányú. A felszín a pleisztocén kori löszlerakodással egyenletes volt egész Dunaszekcső területén, amelyet a dombok körülbelül egyenlő magasságú teteje is mutat. A patakok bevágódásával és a szél munkájának eredményeként az egykor egyenletes térszín feldarabolódott. A jelenlegi négy észak-nyugati irányú patakvölgy a domborzatot úgy szabdalta fel, hogy a falu területére mintegy ujjszerűen nyúlnak be észak-nyugati irányból. A dombtetők szélesek, általában 1-
Egres-patak: Szűrtől északra az Enges-völgyben egyesül a Csele-patakkal.
Ellend: A kistelepülés Pécs központjától 16 km-re délkeleti irányban található.
Pécs felől érkezve, a romonyai domb lábánál, – a „Nagynyárfánál” – érjük el a település határát. 1940-ben, itt került elő az ellendi fibula néven ismert országos jelentőségű régészeti lelet. Keletre a „Németrétek”, – nyugatra az egykori pusztához tartozó „Borsós” dűlő található. Az egykori major helyén ma jelentős lótenyésztés folyik. A települést kettészelő „Gyöngyös-patak” egykor négy vízimalmot hajtott. Ezek közül a falu előtti „Noch–malom” épülete ma is áll, mint családi ház. Ma a volt tanterem házasságkötő terem, a régi „mester-lakás”, ha nincs lakodalom, kulcsosházként a Pécsi Berekkör használatában van. A templomot 1893-ban építette Resch Ferenc zengővárkonyi építőmester, a templomfestést Gebauer Ernő festő-művész, orgonáját Angszter József készítette, faszobrai „Tiroliak. Tornya 1971-ben le lett bontva.
Ellendi-patak: Az Ellenden átfolyó patak Hásságynál folyik be a nagy halastóba.
Ellendpuszta: Ellendtől északra, az út mentén néhány házból álló tanya elnevezése.
Erdőföld: Somberektől délre található puszta. Ide tartozik még a Tónimajor is.
Erdősmároki-halastavak: Erdősmárok és Liptód között található a három darab tó. A tavak nagyobb része már nádassal benőtt. Csak az egyik tónak van nagyobb nyílt vízfelülete. A délebbi tó közelében áll a Szent János-kápolna. Erre vezet a S jelzésű turistaút.
Ereszény: A Berkesdi-erdő északi felének elnevezése.
Erzsébet: Az egykori Püspökszenterzsébet területe a római korban birtokközpont volt, később hol a pécsi püspökség, hol a pécsváradi apátság tulajdonát képezte. A 347 fős falu templomának védőszentjéről, Szent Erzsébetről kapta nevét. A katolikus templomot 1774-ben építették. Színes freskói Árpád-házi Szent Erzsébet és magyar szentek alakjait ábrázolják. A szószék copfstílusú. A dombtetőre emelt épületet monumentális támfal erősíti. A templom mellett áll a XIX. századi, népi stílusú fából készült harangtorony. Az Erzsébetre látogatók nyugodt környezetben, a természet szépségeit élvezve tölthetik el szabadidejüket.
Fábri-malom: Fekedtől délre az egykori vasút és halastó melletti malom neve.
Fazekasboda: Baranya megyében, Pécsváradtól délkeletre a Geresdi-dombság alatt, Nagypall és Kékesd közt fekvő település. Nevének Fazekas előtagja a falu fazekas hagyományaira, boda nevű utótagja a régi buda=kemence szó boda nevű változatából ered. Egy másik változat szerint boda nevű utótagját szláv szónak tartják. A település és környéke már a rézkorban lakott volt. A település határában rézkori, római- és avarkori leletek kerültek napfényre: Itt feltételezik a Gurumba nevű római őrhelyet is. A mai falutól északkeletre a Gemeindegipfel-nek nevezett helyen állhatott a mai falu őse, ahol a régészeti feltárásokkor avar korból való építőkemencéket tártak fel, amiből következtethetünk az egykor itt élt népek fazekas tevékenységére. A településen át húzódott egykor a Pécsről Bátaszék felé tartó főközlekedési út is. Fazekasbodát az oklevelekben 1220-ban említették először egy apátsági alapítólevélben, mely szerint a falu Szent István király idején a pécsváradi bencések tulajdona volt. Később az 1232 előtti időkben királyi birtok volt. 1232-ben II. András király a pécsváradi apátságnak adományozta. Nevét ekkor Nagh Boda néven említették. A XV. század-ban a pécsi kispréposté volt. A török hódoltság alatt nem néptelenedett el teljesen, a faluban még élt néhány család. A török felszabadító háborúk alatt azonban a falu a hadi felvonulások útjába esett, és teljesen elnéptelenedett. 1720 táján azonban - a fennmaradt hagyományok szerint - Fuldából érkezett német telepesekkel népesítették újra. 1778-ban Mária Terézia uralkodásának végén - a pécsváradi uradalommal együtt - a település az egyetemi alapé lett.
Fehér Gólya Múzeum: A Mohácstól délre fekvő Kölked lakossága évszázadok óta együtt él a gólyákkal. Itt található az országban egyedülálló Fehér Gólya Múzeum, ahol élményt adó vezetés keretében ismerhetjük meg a gólyaféléket, vándorlási útvonalaikat, életkörülményeiket. Míg a kiállító teremben hatalmas, fénypontos demonstrációs táblán követhetjük nyomon a gólyák költözési irányait, kint az udvaron és a környező villanyoszlopokon élőben is megtekinthető a gyönyörű madár. Költési időben egy beépített kamera segítségével az interneten is nyomon követhetjük egy gólyacsaládnál a tojásrakást, költést, fiókanevelést.
Fehér-kastély: Lásd Sárga-kastély.
Felső-hegy: Szellő keleti dombjának neve. Fenyőerdővel van beültetve.
Flórián-szobor: A máriakéméndi szobrot 1903-ban azért állították fel, mert egy asszony megmenekült itt a tűzhaláltól. Régen május 4-én körmenet vonult ide. Ide tartozik egy vicc: Hogyan fohászkodik a német paraszt a tűz patrónusához? Szent Flórián oltsd el a házunkat és gyújtsd meg a szomszédét!
Földház-tető: A Szilágytól északra található
Fritschi-kereszt: Görcsönydobokától északra a szebényi-vízfolyás közelében álló kőkereszt.
Fűzfa-forrás: Nagypall déli felén, a réten felbugyogó, vízinövényekkel szépen benőtt természetes állapotában található forrás.
Gál-hegy: Dunaszekcső dél-nyugati felén található
Geresdlak: A Geresdi-dombság délkeleti részén, Pécsváradtól délkeletre, Himesháza és Fazekasboda közt fekvő település. A Z jelzés halad keresztül a falun. Két község, Geresd és Püspöklak egyesítéséből jött létre 1968 június 30-án. Geresd már az Árpád-korban is lakott hely volt. Nevét 1292-ben említették először az oklevelek Gueresty néven. A falu ekkor több birtokos kezében volt; így például öröklött része volt itt Geresdi Tamásnak, aki 1302-ben a böszörmény Mizse nádor testvérének Ayza ispánnak híve volt, és részt vett a megyei közéletben is. 1312 előtt Geresdi Tamás megvette Hazugdi Péter és felesége Neste itteni földjét és vejének, Hásságyi Pál-nak adta át. Az átadott birtokban volt egy Sebastyanyulese nevű faluhelyet, a Gyöngyös-ön (Gyungys) túli trágyázott föld fele, az egész kaszáló, a mezei szántóföldek fele és a földhöz tartozó erdő. Az 1293-ból fennmaradt feljegyzések a geresdi nemeseket olasz eredetűnek mondták. Ekkor élt Gellért orvos leánya Katha, aki a nagyanyja Ech és anyja Enchebech hitbérként reá szállt részét átadta leányának Zepte-nek, Alapi Miklósnénak. 1295 előtt egy további birtokrész felett a baranyai várjobbágyok perlekedtek Győr nemzetségbeli Óvári Konráddal, de később lemondtak róla Konrád javára, aki azt öröklött birtokának mondta. 1295-ben Óvári Konrád a nádorfehérvári püspökkel szemben is megvédte e birtokát. 1330-ban Konrád unokái osztották ketté egymás közt a birtokot.
Gránit-bánya: Erdősmecskétől délre, a volt vasút közelében található. A korábban bezárt bányát 2005-ben újranyitották. Az M6-M60-as autópálya építéséhez innen vitték a követ. Szép környezetét a bányató teszi különlegessé. Mellette vezet el a zöld sáv jelzésű turistaút.
Gründli: Szederkénytől délre, a Karasicától nyugatra fekvő hely elnevezése. Valamikor itt egy gémeskút működött, melynek neve Somosi-kút volt. Nevét onnan kapta, hogy Somosi György TSZ elnök építette.
Görcsönydoboka: A ma Görcsönydoboka néven ismert község eredetileg két különálló falut alkotott. A hosszú falun megy végig a S jelzésű turistaút. A lakosság etnikai összetétele homogén képet mutatott, hiszen ezeket a falvakat kizárólag magyarok lakták. Görcsöny – latin nevén Gerchum – és Doboka – /Danaba, Dobouka/. Első írásos emléke 1333-ból maradt fenn, ekkor saját pappal rendelkeztek, és tekintélyes – bár nem számszerűsíthető – népességgel bírtak. Feltételezések szerint a kép település már a tatárjárás idején is létezett, bár Doboka nem a jelenlegi helyén, a völgyben, hanem a dombtetőn terült el.
Ettől kezdve Görcsöny új neve Ráczgörcsöny lett, Dobokát viszont nem érintette a szerb betelepedés. A kuruc harcok után Ráczgörcsöny a Szekcsőn lakó Bésán család birtokába került, de 1720-ban Dobokával együtt – „pusztaként” – Somberekhez csatolták, mivel népességük annyira megfogyatkozott, hogy önálló településekként már nem volt létjogosultságuk. Mária Terézia trónra kerüléséhez köthető a legfontosabb, máig kiható változás Ráczgörcsöny és Doboka életében. Az uralkodó rendelete alapján német telepesek költözhettek be többek között a Délkelet-Dunántúlra.
1938 őszén megalakult „Volksbund” /Magyarországi Németek Szövetsége/, az erőteljes tagtoborzó akció végére Görcsönyben és Dobokán a lakosság 90 %-a tartozott a Volksbund kötelékébe. A Volksbund által szervezett rendezvények, összejövetelek szolgálták a tagok összekovácsolását, megalapították az 1943-ban egyesített Görcsönydobokán az első óvodát.1947 tavaszán felvidéki magyar telepesek érkeztek, Görcsönydobokára mintegy 40 család.
Mivel a településnek nem volt országútja, később többen elhagyták a falut. A vagyonukból kifosztott volt Volksbundtagok állami gazdaságokban és módosabb gazdáknál vállaltak munkát.
A második világháborúban részt vettek a Görcsönydoboka lakosok is, egyrészt mint honvédek, másrészt min SS /Schutstafel/Védcsapat/ katonák. Az áldozatok száma Görcsönydobokán összesen 38 fő volt.
A németek kitelepítésére 1948 júniusában került sor Görcsönydobokán, ám csak 6-7 családot érintett, mivel a falu fekvése és a hatalmas esőzések miatt megközelíthetősége igen kedvezőtlen volt.
Görcsönydobokán 1950-től két nemzetiség alkotja a falu lakosságát, a német /80-85 %/ és a szlovákiai magyarság.
Gyulapuszta: A Belvárdgyulához tartozó kis településen gazdasági majorság működik. Néhány család lakik itt. Kastélya az 1990-es évektől gondozatlan és üres. Az utóbbi években állagmegóvási munkálatokat végeztek rajta, és hasznosítása még kérdéses.
Hásságy: Baranya megyében, Pécstől kb. 17 km-re délkeletre fekvő település. Az Árpád-kori település, Hásságy neve az oklevelekben 1058-ban tűnt fel először Hashag néven. A falu a 13. század végén Győr nemzetség-hez tartozó Óvári Konrád birtoka volt. 1291-ben Kórogyi Fülpöst említik, aki a faluból 5 ökröt hajtott el, majd pár évvel később, 1296-ban Lőrinc nádor fia Keménnyel együtt kirabolta és lerombolta a falut. 1311-ben Óvári Konrád fia Jakab e településről nevezi magát. 1312-ben a korabeli iratok egy idevaló szerviensét említik, majd később Héder nemzetségbeli Henrik fia János foglalta el a falut, de Károly Róbert király visszaadta Jakab árváinak. 1330-ban Jakab fiai osztoztak meg rajta, és az osztozkodáskor a határában levőnek mondják a Szent László monostort, melyet még 1295-ben Óvári Konrád alapított Hásságy és Hidor között a Szentága forrás mellett. 1333-ban papja 15 báni pápai tizedet fizetett.
Hásságyi-halastavak: A víztározók kialakításával 48 hektáros vízfelületű halastó létesült az 1960-as években Hásságy mellett. Gyönyörű ligetes környezete vonzza a kirándulni, horgászni vágyókat.
Hidáki-völgy: Maráza és Geresdlak közötti, hosszú keskeny erdős völgy elnevezése. A Z jelzés egy rövid szakaszon keresztezi a völgyet. Valamikor ezen a környéken volt a Hidák elnevezésű település, melynek nevét a völgy máig megőrizte. 1953-ban itt a régészek régi település nyomaira bukkantak. A fél kilométeres szakaszon található edénytörmelékek és korom ősi település helyéről árulkodnak. A marázai bekötőút létesítésekor barlanglakásokra bukkantak. A völgyfőn ered a Hidágai-kút nevű forrás, mely kis patakot táplál.
Hideg-völgyi-árok: A Hidáki-völgyben folyó patak elnevezése.
Hidor-hegy: Olasztól nyugatra található
Hímesháza: A falu már I. István korában létezett, s egyike volt azoknak a magyar falvaknak, amelyek plébániát alkottak, és templomot építettek.
Himesháza a török időkben elnéptelenedett, majd 1721-től kezdődött a pécsi püspök birtokát képező falu újratelepítése. Az új lakosok Németországból, a fuldai apátság falvaiból kerültek ide, s a falut a mai helyén építették fel. Az általuk épített templom tűzvész áldozata lett, a mai templomot 1753-54 körül építették. 1796-ban feljegyzések szerint német nemzetiségű, római katolikus vallású, gazdag, népes hely volt.
Az ipartelepítésre a múltban sem volt lehetőség, a községben a földművelés volt a fő tevékenységi forma. A két világháború között a település már viszonylag szegény volt. A II. világháború után majd 200 család települt be Bukovinából, a megye más területéről, Jugoszláviából, és Csehszlovákiából. A különböző helyről jött családok ma békességben élnek egymás mellett. Himesháza neve a festett, azaz "hímes" ház kifejezésből származik, mely a képekkel kifestett templomára utal. Szent István korabeli temploma számos települést ellátott. 1332-ben "Hymisház" a Pécsi Püspökség birtoka, a török időkben szinte teljesen elnéptelenedik. A XVIII. század első felében betelepülő fuldai németek alakították ki a község mai szerkezetét az ősi falutól délre, majd az 1945-ös kitelepítésekkel székelyek és felvidéki magyar családok költöztek ide. Ma a katolikus Himesháza a német hagyományú, gazdag település rendezett képét mutatja, könnyebben vészelte át a rendszerváltást. Számos életképes vállalkozás született, és szolgáltatásokban is átlagon felül ellátott. Ma is a szűkebb térség fontos központja.
Hímesházi-árok: A Geresdlak felől folyó patak Görcsönydobokánál egyesül a Csele-patakkal.
Hímesházi-tavak: A Hímesházi-árok két tava. Érdekesség, hogy a két tó között épült meg az M6-os autópálya.
Homokbánya (1): Fekedtől délre a volt vasút alatt találhatóak a bányák.
Homokbánya (2): A 6-os számú főút mentén, a szilágyi elágazásánál található. Sárga homokot bányásznak itt.
Homokdomb: Pécsváradtól délre a Dobosvölgy közelében található 206 m-es magaslat. szántóföldek vannak rajta.
Horpács: A Szebény felől folyó patak a Csele-víztározóban köt ki. A Somberek és görcsönydoboka közötti részen horgásztó és turistaszállás található. Erre vezet a Baranyai Sárgatúta útvonala.
Hosszú-dűlő: A szederkénytől dél-keletre eső terület a volt bólyi elágazásig. A Bólyra vezető műút ezen szakasza autópálya építés miatt 2008-ban megszűnt. Az új út keletebbre tevődött át.
Hosszú-hegy: Máriakéméndtől északra, a Török-várik húzódó domb elnevezése. Ebben az erdőrészben van a kiépített Lankás-forrás.
Hosszú-völgy: A Marázától húzódó valóban hosszú, erdős völgy neve.
Jenyei-hegy: A 196 m-es domb a Mohácsi Szőlőhegytől északra található.
Józsefmajor: A Birjáni elágazásnál az ENGER mellett találjuk a néhány házból álló kis telepet.
Káposztás: Szederkénytől északra, a Nagy-erdőben található hely elnevezése. A nevét onnan kapta, hogy a mostani erdő helyén itt az 1960-as évekig a Szederkényieknek voltak kertjeik. A Nagy-erdei-patak vizét felduzzasztották és ezzel locsolták a veteményest.
Karasica-vízfolyás: A Duna jobboldali kis mellékfolyója. Feked közelében a Kökény-árokban ered. A leghosszabb szakszán délnek veszi útját, a Dunát Herceg-Mároknál ér el. Hossza mintegy
Kegytemplom: a Máriakéménd északi határában álló kegytemplom megközelíthető a kék irányított körjelzésű turistaúton és a Szent Márton úton is. A 15. században épült kegytemplomot Mária-templomként is ismerik. A későbbi időkben átépítették. A Miklós-plébániatemplom és a körülötte elterülő középkori Kéménd a kuruc időkben teljesen elpusztult. A bevándorlók megérkezésekor a templom romjait már ellepte a bozót, csak a szentély állott ép mennyezettel, de tető nélkül. 1740 tavaszán öt lány, köztük Margaretha Rogner és Anna Weiß füvet gyűjtött a templomrom körüli régi temetőben. Az egyik mélyedésből előbukkant Szűz Máriának fényességet árasztó képe, karján kisdedével. A kiáltásukra odasiető Elisabetha Blumenthaler fel akarta venni a képet, de az eltűnt. Néhány nappal később egy ifjú látta, amint Szűz Mária karján kisdedével, dicsfénytől övezve belépett a templomba. A történtekről a falu elöljárósága, valamint az egyházi hatóságok több ízben kihallgatták a fiatalokat. A jelentések hallatára megindult a búcsújárás, ezért Franz Blumenthaler bíró szalmával befedette a régi szentély tetejét, hogy misézésre alkalmas legyen. 1744-46 között hercegprímási engedéllyel a régi szentélyt (ma is a templom szentélye) átalakították Mária-kápolnává. Mivel már akkor szándékukban állt nagyobb templommá bővíteni, nagy sekrestyét, föléje pedig oratóriumot építettek. A pécsi Mária Pichler asszony Mária képet festetett az oltár részére, amiért lánya hosszas szembetegségből meggyógyult.
A búcsújárók ösztönzésére és adományaikból újabb prímási engedély kérése nélkül 1747-ben hozzáláttak, hogy a kápolnához egy jóval szélesebb templomot építsenek. Ezt az első plébános, Lipusy György 1753-ban szentelte föl. 1754-ben prímási engedéllyel plébániatemplommá nyilvánították. 1756-ban a templom körüli hatalmas területet kőfallal vették körül, fákat ültettek, hogy a nyári hőségben a zarándoklók enyhülést találjanak. 1758-ban új Mária oltárkép készült, rajta a filiálék védőszentje is: József (Maráza), Miklós (Liptód), Márton (Kéménd), Lőrinc (Szederkény). 1800-ban kazettás mennyezetet kapott a templom. 1804-ben tölgyfatornyot ácsoltak a falakra, 4 haranggal. A súlyos tehertől a falak megrepedtek, ezért a fatornyot 1817-ben lebontották, és a templom mellé kőtornyot építettek. Keresztjébe elrejtették az „őstörténetet” és egy beszámolót a napóleoni idők megpróbáltatásairól. Nagyobb arányú renoválás 1893-ban, 1937-38-ban, 1976-77-ben történt. 1966-ban – az addigi templomhajóban lévő – fából faragott, tiroli eredetű kegyszobrot, a földgömbön álló Madonnát, karján a kis Jézussal az oltárkép helyére állították. A kép a kórus falára került. A templom 230 éves jubileumára, 1981-ben a volt kéméndiek (egy második) harangot adományoztak, és ünnepélyes falutalálkozó keretében elhelyezték a toronyban. A papok a templom belsejében, illetve a templom előtti park kriptáiban vannak eltemetve. A templom előtt található Weidinger család és Petri György esperes kriptája is. Az 1930-as években még sok régi sírkő állt a templom nyugati térségében, a kőkerítés sarkaiban pedig kápolnaszerű fülkék voltak. Egy 1774-ből származó metszet hármat ábrázol. Ezeket a renováláskor eltávolították. A templom körüli kálváriát a stációkkal 1844-ben létesítették. Scitovszky pécsi püspök 112 Ft-ot adományozott adományozott a stációképek beszerzéséhez. A kőművesmunkát a véméndi Mantz György és Hauk Mihály, a festést a kéméndi Hoffmann András, a lakatosmunkát Herr Ferenc végezte. A kegytemplom északi oldaláról akkor helyezték ide a három kőkeresztet. Feliratuk már teljesen lekopott. Mögéjük kálvária kápolnát emeletek, amit a 20. század elején lebontottak, mivel funkciója megszűnt. A szintén 1844-ben épített Sarlós Boldogasszony-kápolna későbbi sorsát nem ismerjük. Lehet, hogy a kőkerítés dél-nyugati sarkában állt, és az 1930-as években lebontották. Régebben itt is temető volt, időnként csontok kerülnek elő.
Kátoly: A Karasica jobb partján, egy völgy ölében, egy időszakos vízfolyású patak medrében, gyönyörű környezetben fekszik. A település közeléből indul, a Kátolyi elágazástól (Ruzsek-amlom) indul a Baranyai Sárgatúra útvonala. Kátoly Árpád-kori település, amit az ebből a korból származó temploma is bizonyít. A falu és templomának védőszentje Szent Katalin, egyes kutatók szerint innen származik a település neve is. A római katolikus, gótikus stílusú, műemlék templom a XIII. század végén épült. Egy középkori eredetű falképen kívül egy XIV. századi keresztelőmedence is látható. Az ősi templom a pécsi pálosok Jakab-hegyi kolostorához tartozott, mellette a remeteházzal. A település közel 60 százalékát kitevő horvát népesség hű hagyományihoz, a jeles ünnepeken a falu még mindig magára ölti a színes sokác népviseletet.
Kékfestő műhely: Nagynyárádon található az országban egyedülálló és működő Kékfestő Műhely. A fesztivál idején, minden év július utolsó hétvégéjén kékfestő kiállítás, gazdag kulturális program, kézműves kirakodóvásár és nyitott pincék várják az idelátogatókat.
Kékesd: A 210 fős kistelepülés Pécsváradtól délre található. A községet említő első írásos emlék 1290-ből származik, amelyben Keykug néven szerepel. 1387-ben, de még 1542-ben is Tótkékesként említették. A középkorban a pécsváradi apátság birtoka volt. 1656-ban nyolc éven át húzódó perben szerezte vissza a falut a pécsváradi Bertók apát a pécsi püspökségtől. 1686-tól a település földesura a délszláv Kararity Mihály, majd 1696-tól ismét a pécsváradi apátságé lett. A török hódoltság alatt is lakott falu volt. A XVII. században rácok települtek ide, akik a felszabadító háborúk után elköltöztek. A falu neve 1687-ben Rácz Kékes volt. A XVIII. században lakossága ismét magyar lett. A faluban korábban nem volt templom, így 2000 körül az itt élők új templom építésébe fogtak. A templomot 2009-ben szenteleték fel.
Kéméndi-kereszt: Állítatója és a közeli háznévről lett elnevezve. Kéméndi (Kerner) János és családja emeltette 1947-ben, amiért szerencsésen átvészelték a háborút. A keresztet a közelmúltban szépen felújították, felirata fekete gránit táblán olvasható.
Kéméndi-tető: Máriakéméndtől észak-keletre található a 259 m-es magaslat. Helyenként erdő, másutt szántóföld borítja. A tetőn háromszögelési pont van elhelyezve. Megközelíthető a Liptódpusztai-völgyből, a Péter-saroktól induló sárga háromszög jelzésen.
Két-ági-erdő: A Szilágy és Berkesd felől futó vizek között van. Az erdő régen leért a két vízág egyesüléséig. Valamikor erdészkunyhó és a hozzá tartozó melléképület, valamint gémeskút állt itt.
Kisgeresd: Geresdlakhoz tartozó szépen gondozott kis településrész, mely a Z jelzésen érhető el. Az utóbbi években üdülőfaluvá alakul. Szépen rendbetartott haranglábja és keresztje mellett gyakran megpihennek a kirándulók.
Kisgeresdi-erdő: Geresdlak közelében található nagyobb erdőtömb.
Kisgyula: Belvárdgyulához tartozó kis településrész.
Kisnyárád: Lánycsóktól kb. 8 km-re észak-nyugatra található. A falu megy át a S túra. Nevét 1285 körül említik egy oklevélben. A település ekkor a királyi tárnokok jobbágyainak a földje volt, és IV. László odaadta (Németi) Leunard fiainak. 1292-1297 körül egy oklevélben idevaló lakosa tanúskodásáról van szó. 1335-ben papja 8 báni pápai tizedet fizetett. A török időkben a falu lakossága megfogyatkozott. A 18. században német telepesek érkeztek a faluba. Ma többségében németek lakják.
Kispuszta: Szilágytól keletre a Cser-tető derekán létesült kis erdei puszta. A puszta napjainkra elnéptelenedett.
Kleisz-malom: Pécsváradtól délre, a homokbánya közelében található. Egy forrás és egy kereszt áll itt ma.
Kőfejtő (1): A Szederkénytől északra a máriakéméndi út közelében található mészkőbánya termelése az 1950-es években szűnt meg. A bányaudvarban szép rétegződött mészköveket láthatunk, helyenként tengeri állatok megkövesedett vázaival.
Kőfejtő (2): Lánycsóktól északra található mészkőbánya.
Kőfejtő (3): Lánycsóktól északra a Vaskapui úton a mohácsi szőlőhegy közelében található kőbánya.
Kőfejtő (4): A Csele-hegy és a Csele-víztározó között elhelyezkedő mészkőbánya.
Kolgram: Máriakéméndtől nyugatra elhelyezkedő akácos terület neve.
Kölked: Kölked Mohácstól délre, a horvát határ mellett fekszik. A település (római kori nevén Altinum) már az Árpádok korában lakott hely volt. A jellegzetes halászfalu máig megőrzött faluképe 250 házával huszonkét utca romantikus hangulatát adja. Érthető, hogy harminc lakóépületnek biztosítanak védettséget a műemlék jellegű, református templomuk mellett. 2002-ben nyitotta meg kapuit az Európában egyedülálló Fehér Gólya Múzeum. Bemutatási tárgyai között szerepel a környék - a Duna-Dráva Nemzeti Park - jellegzetes faunája és flórája, a világ gólyái, vonulási útvonalaik elektronikus diorámán, és emellett élő gólyák is láthatóak egész évben. A múzeumi tevékenységgel párhuzamosan az oktatás is helyet kap az épületben: a helyi és a környékbeli általános- és középiskolások élvezhetnek egy-egy, a témához kapcsolódó előadást, amelyet a Múzeum vezetője, a helyi iskola pedagógusai, valamint a Nemzeti Park munkatársai tartanak. Kölked a Duna-Dráva Nemzeti Park egyik centruma is. Bejelentkezés alapján, megtekinthetők a környéken ritka madarak, állatok, rovarok, növények. Igazi "ínyencségeket" kínálva a természetkedvelők számára. A sík terep ideális kirándulóhely is, közel 30 km-nyi elsőrendű kerékpárút vezet csodálatos természeti környezeten keresztül. A falu mellett található az a horgászparadicsom, mely a Duna holtágaiból jött létre. Az öt részre tagolt horgászvíz összesen 20 km2-nyi területű, csendes, hamisítatlan vízi világ. Kapitális harcsák, csukák és egyéb halak kerülnek itt horogra.
Középkori-templom (Szilágy): A 14. században épült, a kis dombon álló barokkosított katolikus templom. Hajójának déli falában résablakokat tártak fel. E falrészlet vakolata szépen elkülöníti a későbbiektől.
Közmosó-forrás: Nagypall belterületén a templomtól nem messze, a játszótérrel szemben találjuk a már évszázadok óta közismert forrást. Kialakítását úgy oldották meg, hogy az természetes állapotában maradhatott, és mosási célokat is szolgálhatott. Ennek megfelelően történt az ötszög alakú támfalas építmény kivitelezése. A víz feltörése a medencében több helyen is történik. A fal mellett padlólapokon keresztül biztosították a járást, illetve a ruha mosását. Nagyon bővizű forrás.
Kremsberger-malom: A Kékesdtől délre található malom 1911-től a Kremsberger családé. Urasági malom volt, egykor a pécsváradi uradalomé volt.
Laki-árok: Geresdlaktól északra futó völgy neve.
Lajosmajor: Külterületi lakott hely Bóly és Nagynyárád között. Néhány ház áll itt.
Lankás dűlő: Máriakéménd keleti oldalán található a volt sípálya környéki terület neve. Nagyrészt kopár mező néhány bokorral benőve. A területen időnként birkanyájak legelnek. Régebben nagy részét szőlős és gyümölcsöskertek borították. A dűlő északi rézében található a Lankás-forrás.
Lánycsók: A település több mint 4000 éves múltra tekint vissza, fennmaradását kedvező földrajzi fekvésének köszönhette. Itt találkozik a Duna völgye sík vidéke a dunántúli dombos vidékkel. Mohács városától nem messze fekvő Lánycsók település történelme során, kilenc évszázadon keresztül a pécsi püspök uradalmához kapcsolódott. Első okleveles említése 1093-ban történt: a falut I. (Szent) László király Moháccsal együtt adományozta a pécsi püspökséghez. Nevének eredetére vonatkozó megbízható értesüléseink nincsenek. Szájhagyomány szerint Lánycsóknak nevezték hajdanában a falut, mert volt három leánytestvér, kik e vidéket örökségképpen kapták, s rajta megosztoztak. Egyikük vörös hajú volt, és a most is létező Vörösmarton lakott, Márthának hívták. A másik igen víg kedélyű volt. Lakását Villányban tartotta és Vígleánynak nevezték. A harmadik itt lakott. A három testvér - talán mivel Vígleány kigúnyolta a vörös hajú Márthát, vagy mert az örökség miatt összeperlekedtek - sokáig a nagy haragban voltak, végre itt összecsókolózva kibékültek.
A másik történet szerint egy török katona szép leányt látva e vidéken, utána futott és e helyen megcsókolta, s ezért kapta a település a Lánycsók nevet.
A valóság azonban, hogy a település neve Lanchuk néven már a török megszállás előtt is szerepelt. Az tény, hogy a település mai neve csak 1905. január 1-től használatos.
Lánycsóki-Nagy-hegy: Lánycsóktól északra található 168 m-es magaslat. Jelenleg szántóföld.
Lapisi-erdő: A Szilágy és Berkesd között vezető műút hajtűkanyarjánál elterülő erdőtömb elnevezése.
Liptód: Babarctól északra található kicsiny zsáktelepülés. A S és Z jelzés vezet keresztül a falun. Liptód egyike azon 41 településnek, amelyet még I. István király 1015-ben a pécsváradi Szt. Benedek rendi apátságnak adományozott. A községet a török hódoltságig kizárólag magyarok lakták. Az 1690-es években a lakosság összetételében változás következett be, mivel itt telepedett le a juhtenyésztéssel, pásztorkodással foglalkozó szerb és rác nemzetiségű népek egy része. A jelenlegi németajkú lakosság az 1751-es évtől kezdődően egyenként telepedett le. Ettől az időszaktól kezdve a lakosság döntő részét a német nemzetiségűek adták és adják napjainkban is. 1945-ben magyar családokat telepítettek be Szomolyáról, akik egy-két éven belül elhagyták a falut. 1947 és 1948-ban a kitelepítési hullám - az utak járhatatlansága miatt - kevésbé érintette az itt élőket. 1930-ban, miután a dészláv lakosság elhagyta a települést, a német anyanyelvű lakosság aránya: 96% volt. 1980-ban a német anyanyelvű lakosság aránya: 91 %, s ez országos viszonylatban a harmadik legmagasabb arány. Napjainkban a falu lélekszáma 240 fő. A falu vonzereje a csend és a nyugalom. A település négy domb közé beékelődve, azok völgyében helyezkedik el, igen szép, festői környezetben. A falut egy déli irányból észak felé folyó patak szeli át. A falunak csodálatos szépségű műemlék jellegű római katolikus temploma van.
Liptódi-szegély: A Kéméndi-tetőtől északra húzódó fennsíkszerű magaslat, szép kilátással. Korábban egy részét szántók és szőlők borították, ma már újra erdő borítja. Régen még pincék is voltak erre. Déli felénél egy ledöntött kereszt fekszik. Északi részén, a vadföldeknél van a Schloszberg 217 m-es pontja.
Liptódi-tető: Liptódtól keletre, Erdősmárok déli oldalán található 200 m-es magaslat. Nagyobb része erdővel borított.
Livadszka: A Szederkény és Olasz közötti dombhát elnevezése.
Ló-kút: Liptódtól északra, az azonos nevű réten található. A zöld sáv jelzésű turistaút vezet el mellette, arról pedig a ZO ágazik le a pihenőhöz. Az erdővel körülvett tisztáson táborozóhely van, asztalok, padok, tűzrakóhely és vezetékes vízzel működő kút található itt.
Lóré: Békáspuszta és a bólyi vasútállomás között lóvasútként funkcionált egykor.
Magyarsarlós: Pécstől délkeletre 10 kilométernyi távolságra található. Megközelítése az 57–es számú főközlekedési útvonal Pécset Moháccsal összekötő szakaszáról lehetséges. A település festői környezetben, öblös völgy védett ölelésében fekszik.
Maráza: Pécsváradtól délkeletre, Geresdlak és Kékesd között fekvő zsáktelepülés. A Z jelzés átvezet a falun. Még az 1887 évi kataszteri térképen is fel volt tüntetve a
Mária-forrás: Lásd Mária-kápolna (Maráza).
Mária-kápolna: A bári Sárga-kastélyokhoz tartozó Mária-kápolna (Sauska-kápolna) 1832-ben épült barokk stílusban. Sauska Lajosné Hegedűs Anna földbirtokosnő építtette. Ide is temették. A kápolna eredeti tornya villámcsapástól leégett, ezt 1866-ban építették újjá. Külső homlokzatát a XIX. század második felében romantikus elemekkel átalakították. A szép kerítéssel körbevett gondozott parkban, idős fák árnyékában álló kis kápolnát érdemes felkeresni.
Mária-kápolna (Maráza): Marázától délre, 1,5 km-re az erdő szélén, a nyiladék végében található a kis kápolna. A Z jelzésről a ZO jelzés vezet hozzá. A földút egy völgyben, egyik oldalán dús erdőtől kísérve kiszalad a faluból, majd egy szántáson át egy hívogatóan zöldellő nyiladék felé vezet. Az enyhén emelkedő nyiladék végén áll a Mária-kápolna. A bámulatos kis épületet a közelmúltban újították fel társadalmi munkában a marázai lakosok. Az erdőből kellett kibontani, a már romos épületet. Jégli Péter, marázai díszpolgáré a felújítás ötlete és a megvalósítást szolgáló önzetlen adománya. A kápolna tetejét Zsolnay-kerámiák díszítik, mint ahogy a kútét is. Annak kapcsán lett híres, s ezért épült mellé a kápolna is, mert csoda történt itt. Egy, a közeli szőlejében kapáló horvát asszony vak lánya a forrás vízében megmosakodva visszanyerte látását. A csoda ma is tart. Egy kis ékszer ez a Mária-kápolna az erdőben, ahova a hívők még ma is elhozzák máshol, búcsúkban, zarándokutakon vásárolt ereklyéiket. És a szeptember 8-án szokásos falunapnak is programja az itt tartott mise. A Szent-kút és a 2010-ben kiépített Mária-forrás tiszta, hideg és finom vizéért még ma is gyakran kisétálnak az emberek a pácolt fából készült feszület által őrzött kápolnához.
Mária-kápolna (Szentkúti-kápolna): Lásd Szent-kút.
Máriakéménd: A Szederkénnyel szomszédos falu két irányból is megközelíthető: Pécsváradról illetve Szederkény felől. Máriakéménd a Baranyai-dombság turistaközpontja. Innen indul a zöld sáv jelzésű turistaút, a kék négyzet jelzés, a kék irányított körjelzés, valamint az arról leágazó kék rom jelzés is. Máriakéménd már a csiszolt kőkorban is lakott hely volt, később trák-illír népcsoport, kelták, majd rómaiak is letelepedtek a környéken, az egykor itt áthaladó híres római borostyán út mellett. Nevét 1015-ben már említette a pécsváradi apátság alapítólevele is, mint apátsághoz tartozó birtokot. 1237-ben a Győr nemzetséghez tartozó Óvári Konrád birtokaként említik az oklevelek Minori Kemud néven, Óvári Konrád baranyai uradalmának a központja volt. Ő építette a várat is, még a tatárjárás után. 1273-ban a hatalmaskodó Albert fia Mihály és Óvári Konrád közti vitában - mely a közeli cikádori konvent előtt folyt - említik újból a település nevét, majd újabb hatalmaskodásokat jegyeztek fel az oklevelek: 1285-ben és 1296-ban, mikor Lőrinc fia Kemény, majd Kórogyi Fülöp is lerombolta és kirabolta a települést. Kéménd várát említette Lodomér esztergomi érsek is 1279-1290 körül, mikor egyik levelében kérte Óvári Konrádot, hogy ide fogadja be és védje az új pécsváradi apátot. 1280-ban a kiskéméndi jobbágyokat is említették, akik Nadicán voltak szőlőbirtokosok, s 1295-ben Kéméndi Sebestyén nevét, aki Konrád mester megbízottja volt. A XIV. század elején a kéméndi várhoz és uradalmához tartozó Hásságy, Tabód, Héder, Olasz, Gyula, Belvárd, Nyomja, Petre, Geréc és Töl településeket a szomszédos szentlászlói monostorral együtt [Héder nemzetségbeli] Henrik fia János foglalta el, Károly Róbert király azonban visszaadta Konrád fia Jakab árváinak, akik később Kéméndi, Gyulai és Baranyai vezetéknévvel voltak a település birtokosai. 1330-ban a Konrád fia Jakab unokái osztoztak meg birtokaikon. Kéménd ekkor már 3-részből állt; a várból, s az alatta kifejlődött Váraljából, Kiskéménd és Nagykéménd falukból. Híres hely lehetett, már ekkor vámhely volt, s vásártartási joggal is rendelkezett. A Török hódoltság utáni felszabadító harcok alatt a település elnéptelenedett, sokáig néptelenül állt, majd horvátok telepedtek le itt, az ekkor a pécsváradi apátsághoz tartozó birtokra. 1725-ben Fuldából származó német telepesek érkeztek a lerombolt faluba, ahol ekkor csak a középkori templom romjai látszottak. A telepesek keze nyomán épült ujjá a falu, s virágzó szőlőkultúrát alakítottak ki, s megkezdődött a pincesorok kiépítése is.
Máriakéméndi-halastó: Máriakéméndtől északra, a Patkányos-patakon létesített tó. Nádas veszi körül. A zöld sáv jelzésű turistaút a tó keleti oldalán halad.
Mária-képszobor: A bári Mária-kápolnától a falu felé eső erdő szélén, az út mellett álló kőből épített kis fülke. A képszobor története az, hogy 1910 körül Ebner Ignác bíró lebontatta. Hamarosan megbetegedett, ezért két év múlva ismét felállíttatta.
Martonfa: A település Baranya keleti felén található, a megyeszékhelytő 10 km-re. Zsáktelepülés, ezért csak egy irányból közelíthető meg, a 6-os útról lehajtva. A település nevével a XIII. század végéről származó oklevelekben találkozhatunk először, és a lakosság túlnyomó rész mindig is magyarnak vallotta magát. Martonfa Pécsvárad körjegyzőségéhez tartozik, valamint az oktatási és egészségügyi intézmények is itt találhatóak. Bár kéthetente egyszer a településen kialakított orvosi rendelőben is van háziorvos és gyermekorvos. A falunak egy pontból elágazó, a falu fő büszkeségéhez, a Szent István templomhoz érkező három utcája van. A legfőbb ünnepük a Szent István - napi búcsú, augusztus 20-án. Sajátos hagyomány volt sokáig a nőnap megünneplése: Március 8-án a férfiak közösen indultak hóvirágot szedni, majd mindenki részt vett az esti nőnapi bálon.
Mohács: A Dél-Dunántúl délkeleti szegletében lévő település, Magyarország egyik legdélibb városa. Kedvező infrastrukturális ellátottsággal bíró, rendkívül jó minőségű mezőgazdasági területekkel övezett város. A kutatások szerint Mohács környékén az ember már az őskortól letelepedett. A kutatók kő-, réz-, bronz- és vaskori cölöpökre épített házak maradványaira bukkantak. Ez Magyarország legdélebbi Duna-parti települése. A város egyik legfőbb nevezetessége az évente megrendezett busójárás, melynek idejére több ezren látogatnak el Mohácsra. A várostól délre történt 1526. augusztus 29-én a történelmi jelentőségű csata, melynek során a magyar sereg megsemmisítő vereséget szenvedett a hatalmas túlerőben lévő török sereg ellen.
Mohács, Szőlőhegy: Mohácstól északra elterülő igen nagy kiterjedésű, Lánycsóktól Bárig terjedő szőlőhegy.
Mohács, Történelmi Emlékhely: A Sátorhely településhez közeli emlékhely hét hektár kiterjedésű és természetvédelmi terület. A mohácsi csatamező temetkezési helyén a csata 450. évfordulóján, 1976-ban nyílt meg a történelmi emlékhely. Az ország sorsát megpecsételő vesztes csatában mintegy 28 ezer magyar vitéz halt meg, az emléküket idézik a park szobrai. Hogy pontosan hol, a mohácsi sík melyik részén lehetett a csata, azt csak a XX. század közepén sikerült behatárolni, a jelenleg az emlékhely területén lévő öt tömegsírt az 1960-70-es években találták meg. Az emlékhely építészeti tervezője az Ybl- és Kossuth-díjas Vadász György volt. Az emlékhelyet jelenleg a DDNP működteti, így az utóbbi években jelentősen megújult és megszépült a park. Az emlékhelyhez egy védett fasor is tartozik.
Monyoród: A település mintegy félúton található Pécs és Mohács között. Az 57-es főúttól kb. 2,5 kilométerre húzódik. Csak közúton közelíthető meg. A zsáktelepülésről az első fellelt írásos emlék egy Anjou-korabeli, 1389-ből származó oklevél. Ez Monorod néven említi. Később előfordul Monyaród és Manyorod változatban is. Története során földesura volt Török Bálint. Erről egy 1552. évi adólajstrom tanúskodik. A török hódoltság korában szerencsés fekvésének köszönhetően nem pusztult el. A 18. század elejétől a pécsváradi apátság birtoka, majd annak megszüntetése után a Budapesti Tudományegyetem tulajdonába kerül. Magyar település volt, csak néhány horvát család települt Monyoródra. A 18. század végén erősen megcsappan a magyar lakosság létszáma, telkeiket a környező falvakban élő németek vásárolják meg. A németek közül 1940-ben többen tagjai lettek a Volksbundnak, s a szovjet csapatok elől menekülve 23 család Németországba távozott, ahonnan nem is tért vissza. Vagyonukat a megye különböző településeiről érkezett szegényparasztok kapták meg, s 1947-ben a Felvidékről is betelepítettek 18 magyar családot. A közigazgatási átszervezések szinte évtizedenként hoztak változást. Kezdetben a szederkényi körjegyzőséghez tartozott, majd 1950-től önálló tanács alakult. 1965-től ismét a szederkényi közös tanács tagja. 1990-ben önálló önkormányzatot hoztak létre. Az 1907-es helységnévtár adatai szerint a lakóházak száma 115, lakónépessége 578, német és horvát nemzetiségűek, római katolikusok. Ma a falu három utcájában fekvő 96 lakóházat 190-en lakják. A népességszám folyamatosan csökkenőben van. Különös látvány a kőbánya-rekultiváció területén látható kőfal, ahol jól kirajzolódnak a különböző geológiai rétegek, és amit most dróthálóval is védenek.
Nagybudmér: Villánytól északra, Borjád és Kisbudmér között fekvő település. Nagybudmér, Budmér (Bodmér) neve az oklevelekben 1285-ben tűnik fel először Budmér néven. A település a Budmér nemzetségbeli Budméri család birtoka volt. A család tagjai a megyei közéletben játszottak szerepet. 1298-ban Bezedek mellett is birtokosok voltak, és a fennmaradt adatok szerint a család egyik tagja [Óvári] Konrád fia Jakab szolgálatában állt 1308-ban. 1324-ben az örökös nélkül elhalt Leus birtokát Károly Róbert király Becsei Imrének adta, de Leus unokaöccsei: András fia Mihály és Gergely rokoni és szomszédi jogon ellentmondtak. 1335-ben papja 8 báni pápai tizedet fizetett. 1399-től a két Budmér települést Alsó- és Felső- előnévvel különböztették meg. Ma két település Mohácstól nyugatra, Kis- és Nagybudmér néven.
Nagy-erdő: Szederkénytől északra található tölgyes és akácos erdő. Az 1960-as évekig parkerdő volt, az iskolás gyerekek ide jártak kirándulni a Nagy-erdei-patakhoz és az Őrszem-forráshoz. Az erdő keleti felén 1945 előtt vályogot termeltek ki és kendert áztattak, ma méhésztelep van itt. Itt voltak valamikor a falu káposztáskertjei. Az erdő közepén a kis réten pedig régen állatokat legeltettek, egy vályú maradványa még látható.
Nagy-hát: Perekedtől keltre található 277 m-es magaslat szántóval és szőlőterületekkel.
Nagy-hegy-dűlő: Berkesd és a Csű-völgy közötti
Nagynyárád: A Mohácsi kistérségben, Mohácstól 12 km-re, Bólytól
Nagypall: A Mecsek legmagasabb pontjától, a Zengőtől délre, Pécsváradtól alig pár kilométerre található a település, a Geresdi-dombság északnyugati peremén. A lakosság túlnyomó többsége több száz éve magyarokból és németekből tevődik össze. 1945 után a németeket nagy részben kitelepítették, helyükre felvidéki magyarok érkeztek. Szépen gondosan felújított és karbantartott a település mindkét temploma. A lakosság mintegy kétharmada katolikus, míg a református hitet magáénak vallók műemléki védettségű temploma 200 éve várja imádságra híveit. A templomok és a falu közterületeit szépen karban tarják, a falun keresztül folyó patakra fahidakat készítettek és több virágtartót is elhelyeztek. Az érdekes látnivalók és a megkapó természeti szépség miatt érdemes Nagypallt meglátogatni, és itt tölteni egy kis időt a kedves vendégházakban.
Nagypalli-halastavak: Nagypalltól délre a Nagypalli-patakon létesített tórendszer 5 különálló tóból áll.
Nagypalli-patak: Zengővárkonytól délre, a Vadalma-völgyben ered. Nagypallon folyik keresztül és a Pécsváradi-patakba ömlik.
Nagykozár: Pécstől 1 km-re (a város központjától 7 km-re) kelet-délkeletre fekszik a Mecsek lábánál. Az újkőkor késői szakaszában, i. e. 2800-2500 között, a
Nagykozári-patak: A névadó település patakja.
Nyomjai-oldal: A Szederkény és Olasz közötti szántóterület neve. A nyomja név egy önálló település volt, mely Szederkénnyel egybeolvadt.
Olasz: Pécstől délkeletre (kb. 20 km-re), az 57-es főút közelében fekvő település. Olasz nevét az oklevelek 1181-ben említették először Uloz néven, 1295-ben Olozy 1316-ban Olaz néven írták. Az itt letelepedett francia-vallon földművesek alapították a XII. században, akiket akkor tévesen olaszoknak hívtak. 1295-ben a Győr nemzetségbeli Óvári Konrád birtoka volt. Később Héder nemzetségbeli Henrik fia János foglalta el. 1316-ban Károly Róbert király visszaadta Konrád unokáinak, az övék volt még 1330-ban is. Itt Olaszi, Hásságy és Héder melletti Szentága forrásnál állt egykor a pécsi pálosok Szent László kolostora is 1295 körül. A kolostor a mai település és a birjáni patak között helyezkedett el. Az egykori telepesek magas szintű szőlőművelést honosítottak meg a kedvező adottságú területen, amelyet a szerzetesrend a török időkig folytatott. A török hódoltság alatt sem néptelenedett el a magyarok lakta falu, kolostora azonban elpusztult. Az 1700-as években katolikus délszlávok és németek telepedtek le itt, s később magyarok is. Olaszi a Batthyány család birtoka volt. Olasz a 20. század elején Baranya vármegye Pécsváradi járásához tartozott. 1950-ben a településhez csatolták a vele szomszédos Hidor falut is. A vele egybeépült Hidor nevét az oklevelelek 1295-ben említették először Hedrich, Heydreh- néven. 1295-ben Győr nemzetségbeli Óvári Konrád birtoka, s mellette említették Szentága földet, melyet ő alapított. Később Héder nemzetséghez tartozó Henrik fia János elfoglalta, de Károly Róbert király visszaadta Konrád fia Jakab árváinak, akik 1330-ig birtokolták és ekkor osztoztak meg rajta. A telpülés lakóinak száma kb. 600 fő.
Olaszi-tó: Olasztól keletre létesített gyönyörű környezetben fekvő tó. Kirándulóközpont az utóbbi években.
Öreg-hegy: Máriakéménd keleti felén a pincesor környékét nevezik így.
Őrszem-források: Szederkény Nyomjai részétől észak-nyugatra, a Nagy-erdőben található. Egy kis patak folyik az erdei út mellett. Az út szinte együtt halad a patakkal. Ha ezen végigmegyünk, az erdő vége felé balra letérve néhány méterre egy nagy gödörben találunk egy forráscsoportot. Az egyik egy régi téglával kiépített merítős forrás, a másik foglalatlan. Régen a forrást az itt lakó németek „Posten Wasser”-nek nevezték. Vízhozama stabil, egész éven át közel állandó.
Palotabozsok: Baranya megye keleti-délkeleti részén, légvonalban közel a baranyai-tolnai határhoz terül el. A falu főutcáján megy végig a S jelzés. A település története a bronzkorig – Kr. e. 3. évezred –nyúlik vissza, amelyet több szórványos lelet és hamvasztásos sír bizonyít. A falut a középkorban először az 1015. évi pécsváradi bencés apátság alapítólevele említi. A Zsigmond kori Okmánytár Bosok néven tartja számon. 1499-ben már Palutha-Bosok a neve. Ez bizonyíték lehet arra, hogy a településen palota áll ekkortájt. A török hódoltság ideje alatt a falu elnéptelenedik. 1687-ben szabadítja fel a települést a török alól Lotharingiai Károly herceg. 1694-től érkeznek rác telepesek a községbe, hogy benépesítsék azt. A német telepesek Jáni Ferenc pécsváradi apát kérésére jönnek először Bozsokra, akik 1724-ben a Dunán tutajon érkeznek a dombokkal övezett, patakok szelte völgybe. A falu fejlődését III. Károly és Mária Terézia uralkodásának köszönheti. A betelepített németajkú lakosság szorgalma, szakértelme és kitartása gyors fejlődést, gyarapodást eredményez az itt lakóknak. A mezőgazdasággal, állattartással, szőlőműveléssel foglalkozó lakosság csodálatos települést, termő határt varázsol magának. Az akkori közigazgatás mintafalunak szánja településünket. A szép fekvésű völgy közepébe helyezi a középületeket, e köré karéjban elnyújtva egy sorba épülnek a házak. A mezőgazdasági területet is egyedi módon kapják a betelepülő családok. Minden család
1732-től működik önálló iskola Bozsokon, 1916-ban nyitja meg kapuit a községi óvoda. Az 1839-ben pusztító pestisjárványt követően építik Szent Rókus tiszteletére a máig jó állapotban őrzött Rókus kápolnát. A község a nevét 1903-ban változtatja meg Palotabozsokra, megkülönböztetésül az ország többi Bozsok nevű településétől. 1904 és 1911 között épül meg a Pécs-Bátaszék vasútvonal, amelynek egyik önálló állomása Palotabozsok. Sajnos, 100. „születésnapját” nem éri meg, mert 2000-től részlegesen, 2002-től végleg megszűnik a vasúti közlekedés lehetősége Pécsvárad-Bátaszék között.
Az I. világháború a község lakói közül 81 áldozatot követel. Számukra állít emléket a ligetben levő hősi szobor. Az 1938-as összeírások szerint Palotabozsokon 1845 fő lakik. Jelenleg a település lakosainak száma alig több 1000-nél.
Patkányos-patak: Máriakéméndtől északra folyó patak elnevezése. Közelében vezet a zöld sáv jelzésű turistaút.
Pécsváradi-patak: Pécsvárad Ruzsama nevű területrészéről indul, és a Nagypalli-patakba ömlik.
Pereked: A Pécsváradi Apátság 1015-ös alapítólevelében az apátság birtokához tartozó jobbágyközségként említik Perekedet. A falu a török hódoltság alatt is folyamatosan lakott magyar falu volt. Népességének többsége azóta is magyar, noha a XVIII. század második felében megjelentek itt a német anyanyelvű családok is. A falu római katolikus temploma a Kálváriával a településtől egy távolabbi dombon áll. Egy kis harangláb a központban is látható. Pereked falunapját minden évben augusztus 20-án rendezik meg.
Pipacsos: A Szederkény déli határában álló rét neve. A 2009-ben megépülő autópálya gyönyörű rétet kettévágja.
Régi sípálya: Máriakéménd keleti felén található egy nagyon meredek domboldalon a volt sípálya. Az 1990-es években még működött, felvonója is volt. A kék irányított körjelzés vezet erre.
Remete-lyuk: Máriakéméndtől északra található a Vár-hegyen. Megközelíthető a KL (kék rom) jelzésen. A német szájhagyomány szerint valamikor egy-egy remete lakott a Török-vár alagútjában, ezért Remete-lyuk az elnevezése. Az I. világháború éveiben is volt lakója a barlangnak. A faluba járt kéregetni. A régmúltban rablóbanda is tanyázott itt. Az üregeket a helybeliek rókalyukaknak tartották, de azt is említették, hogy a vár belsejébe vezetnek. Mindmáig titokzatosság lengi körül a nyílásokat.
Romonya: Pécstől keletre, Bogád és Pereked között fekvő település. A település legrégebbi emlékei egy római telepre utalnak, melynek legfényesebb eleme egy templom az un Nagyliknál. Erre avar-kori leletek előkerültek, mely azt bizonyítja, hogy a terület folyamatosan lakott volt a VI-IX. században. Romonyán két temetőt is találtak ebből az időből, egymástól mindössze 200-300 m-re. Az avar kori temetőket Dobay János vezetésével tárták fel 1939-1940-ben, illetve1943-ban. A települést írásos formában, 1542-ben említik először. Nevének eredete vitatott, feltehetően az itt élő szerb-horvát népességnek köszönhető (Rumenja vrata = Rumen kapuja). Romonya a török hódoltság alatt is valószínűleg lakott volt. Lakossága azóta is magyar. A Magyarok mellé németek is érkeztek a XIX. század folyamán. 1890-re a németek aránya elérte a 23%-ot, mely 122 főt jelentett. 1900 körül a német anyanyelvűek száma rohamosan fogyni kezdett. 1930-ban a feljegyzett 451 főnyi lakosság teljes egészében Magyar anyanyelvűnek mondja magát. 1970-ben 335 magyar és 118 német élt itt. A Templom téren, a Béke téren valamikor négy hársfa állt, amit a meggyilkolt magyar királyné, Erzsébet emlékére állítottak. Külterületéhez tartozik a Büdösberek nevű rész is amelynél egy patak ered. Romonya külterületi határában kitűnő minőségű gyógyvízre illetve melegvízforrásra bukkantak 1970-ben, hasznosítása azonban még nem kezdődött el. A falu határában állt Bekefalva elpusztult település is, mely Becefa néven ma helynév. Bekefalvának a hódoltság végéig tiszta magyar lakossága volt, ekkor azonban a magyarok helyébe délszlávok érkeztek, majd az 1700 körül újra magyarok is telepedtek közéjük. 1720 és 1730 körül azonban a település elnéptelenedett, és később sem települt újra.
Ruzsek-malom: A Kátolyi elágazásnál található malomépület eredeti formájában maradt meg. A változás csupán annyi, hogy évtizedekkel ezelőtt a patakot néhány száz méterrel elterelték, így a malomépület szárazon maradt. Ma lakóházként funkcionál. Régen Petz-malomnak is hívták. Innen indul a Baranyai sárga túra, mely a Baranyai- és Geresdi-dombságon át Szekszárdig vezet.
Salamon-hegy: Szajktól északra található,
Sárga-kastély: Bár község építészeti látnivalókkal is büszkélkedik: a Mattyasovszki család Sárga- és Fehér-kastélya műemléki védettséget élvez. A kastélyparkot helyi védett természeti területté nyilvánították.
Sátorhely: Sátorhely Baranya megyében a mohács-vidéki síkföld középső részén fekszik. Területe sík, a Duna második terasza. A településről először 1333-1334. évi pápai "annata" jegyzékben tesznek említést. A falu a török idő kezdetéig csendes életét. A török időkben azonban osztozott a hódoltság területén maradt falvak szomorú sorsával. A végzetes mohácsi csata 1526. augusztus 29-én e területen zajlott le. A török megszállás után (1686-Buda visszafoglalása) betelepítésekkel pótolják a hiányzó földművelő lakosságot. Savoyai Jenő herceg, az ország felszabadításában szerzett érdemeiért kapta 1699. január 30-án kelt adománylevéllel, az akkor még baranyavárinak nevezett bellyei uradalmat, amelyhez Sátorhely is tartozott. A herceg örökös nélkül halt meg, így a birtok ismét a koronára szállt vissza, és az kezeltette. 1784-ben Mária Krisztina főhercegnő, Albrecht főherceg felesége vette meg a kincstártól az uradalmat. 1785-ben Sátorhely, Borza, Lajmér, Vizslak, és Nyárád határrészei voltak a bellyei uradalom kezelésében. Csak később lettek ezek fiókmajorságok, de Sátorhely központi jelleget kapott közöttük. Még ma is megtalálható a Várudvar az épületekkel – tiszti lakások, cselédlakások, magtár – melyeket Mária Krisztina főhercegnő kívánságára 1786-ban építettek. Az uradalmat 1822-ben Károly Lajos főherceg kapta. 1828-ban "Földvár, vagy Sátoristye, mely Nagynyárádhoz 1/2 órányira van, 128 katolikus, 30 óhitű, 12 reformátos lakosú. Az uraságnak itt jól működő gazdasága van. A szántóföldek négy részre osztottak, és minden rész fasorokkal van bekerítve. A rétek a Borza patakjából öntöztetnek lombardiai módra. A nagy finomságra vitt merinó-juhnyáj 8000 darabot felülhalad (F.U. Károly főherceg). Nevezetes e puszta még arról, hogy a mohácsi ütközet előtt, a török tábornak nagy része itt tanyázott, és a Sátoristye nevét is a sok sátortól vette." 1847-ben Albrecht főherceg veszi át az 1826-ban hitbizománnyá alakított bellyei uradalmat. 1895-ben, a főherceg halála után, Frigyes főherceg örökli. 1926-ban kis kápolna helyett rendes templomot építtetett. 1948-tól már Nagynyárádtól különálló plébániaként tartják nyilván 1901-ben ő építteti az iskolát, ahol 1902-ben megkezdődik a tanítás. Frigyes főherceg után Albrecht főherceg lett a bellyei uradalom birtokosa. A birtokot a háború után felosztották, de mivel önállóan nem boldogultak, 1949-ben Állami Gazdaság lett. Ekkor erőteljes fejlődésnek indult a település. 1953-ban lebontják a barakkokat, üzemi konyha, munkásszálló, és szolgálati lakások épülnek. 1961-ben a Bólyi Állami Gazdasággal egyesül. 1964-ben Takarmánykeverő üzem, 1970-ben komlószárító létesül. 1976-ban 7,5 hektáron megépül az Emlékpark, melyet augusztus 29-én megnyitnak. Az iskolából a 1959-ben a felső tagozatot Mohácsra körzetesítik. 1974-ben Nagynyárádra kerülnek. 1977-ban megszűnik az alsó tagozat is. 1984-ben Sátorhelyt községgé nyilvánítják, 1986-ban visszakerül az alsó tagozat. A rendszerváltás után, teljes önállósodása révén, új lendületet kap a falu fejlődése. Visszakerül az Iskola, teljes közművesítés kezdődik. Ma Sátorhely Baranya azon kevés településének egyike, amelynek népessége nő, korösszetétele kedvező. Lakóinak száma ma már 730 fő.
Schmeizl-malom: Szűrtől keletre, a Szebényi-vízfolyáson található az egykori malom. Nevét a tulajdonosától kapta.
Schlossberg (1): Máriakéméndtől északra található 217 m-es magaslat. A Török-vár romjai ettől a helytől délebbre vannak.
Schlossberg (2): A Somberektől északra Palotabozsok irányába vezető út menti terület neve. A feltételezések szerint egykor vár állhatott itt. Ennek ma már nincsen nyoma.
Somberek: Baranya megye keleti részén terül el. A megyeszékhelytől, Pécstől keletre fekszik, tőle való távolsága 45-
A XIV. Század elejéig Bar-Kalan nemzetség birtokaihoz tartozott a község. A falu első írásos említése egy oklevélben, 1382-ben történik, történelmét ettől az időponttól tudjuk nyomon követni. Somberek nevét, a történelem folyamán többféleképpen írták, s a falunév valószínűleg a som növényre, valamint a sombokrokkal benőtt cserj és helyre utal. Az 1526-ban bekövetkezett a törökök elleni mohácsi csatavesztés után a lakók elmenekültek, de később a szétszóródott nép lassan visszatért a faluba. Lakói magyarok, fizettek adót a töröknek, a magyar földesúr is kivetette a neki járó adót, és a szigetvári várnak is adóztak. A török megszállás alatt szerb lakosok is települtek be a községbe. Ennek két oka volt: - a török hazájukban elnyomta a szerbeket, a Magyarországra települőket támogatta, arra gondolván, hogy a katolikus magyarok és a görögkeleti szerbek majd nem férnek össze egymással, és ezáltal, mint hódítóknak kevesebb gondjuk lesz az őslakosokkal.- A hadjárat során elnéptelenedett magyarországi falvakba új adózókat akartak telepíteni. A törökök a Bécs elleni sikertelen ostrom után 1683-ban megkezdődik Magyarországról való kiűzésük is. Somberek és környéke újra a felvonuló hadak útvonalába esett, s így az itt lakók ismét elbujdostak, vagy nagyon sokat szenvedtek. A törökök kiűzése után a földesuraknak eredeti okirattal kellett igazolni tulajdonjogát s meg kellett fizetnie a hadjárat költségének reá eső részét. Miután ez Somberek esetében nem történt meg, így a község kincstárra szállt. 1732-ben a falu a Sauska család birtokába került, - Savoyai Jenő seregében egyébként szolgált egy Sauska nevű ezredes. Később, az 1740-es pécsi, vármegyei jegyzőkönyvekben az olvasható, hogy Somberek földesurát, Sauska Antalt „de Somberek” előnévvel tüntették ki. A török hódoltság után az új fölbirtokosok a lakatlan, illetve a gyéren lakott településeket, vidékeket igyekeztek benépesíteni. Így - bár már éltek itt szerb lakosok - javarészük az ipeki görögkeleti püspök vezetésével csak ekkor került betelepítésre, s így Somberek község is. Legnagyobb szerepe azonban a németség betelepítése volt. Egyes források, illetve a dunaszekcsői egyházi anyakönyvek szerint is a németség Somberekre költözése 1745-ben kezdődött, Fulda-Pfalz és a Schwarzwald környékéről. Az itt lakó népek békésen éltek egymás mellett, de külön iskolájuk, papjuk volt, s külön tartották meg rendezvényeiket saját szokásaik szerint.
Mezőgazdasággal és állattenyésztéssel foglalkoztak, a község vezetője a bíró, munkáját esküdtek segítik. Az emberek kötelesek a falu vezetését tisztelni, és utasításaikat betartani. Mindenki élte az egyszerű falusi emberek akkori, megszokott életét. Változatosságot csak az 1848/49-es szabadságharc hozott. Nehéz időket hozott a falura az első világháború kitörése is. A férfiakat elvitték katonának, az asszonyok otthon maradtak a gyerekekkel, a földeket nem tudták megművelni. A háború végére Somberek hősi halottainak a száma 88 férfi volt. Nevük az első világháborús emlékművön olvasható. Az első világháború végén a szerb királyi csapatok megszállták a mi községünket is. Amikor a békeszerződés értelmében a katonák kivonultak, a sombereki szerb nemzetiségiek közül többen optáltak Jugoszlávia javára. Ezeknek az embereknek el kellett hagyniuk a magyar törvények értelmében nemcsak a községet, hanem az országot is. Így aztán a falu csaknem teljesen német község lett. Ez a tény az 1930-as évek második felétől nagyban befolyásolta a községünk lakóinak sorsát és a falu történetét. A Németországban létrejött „német népközösség” eszméjének felszításával, számos Magyarországi németet sikerült a Volksbundba beszerveznie. Ez a sombereki németséget is megosztotta. Pintz Bálint, a falu papja a hazához való hűség gondolatát szorgalmazta.
A szovjet csapatok közeledtére sok házban csomagoltak össze, hogy kivándoroljanak Németországba, de végül 35 - 38 család hagyta el a községet. Sokakat a „kollektív bűnösség elve” alapján később telepítettek ki az egykori NDK-ba és Nyugat Németországba. A kitelepített családok helyébe 1945-ben székelyeket, és l947-48-ban felvidéki magyarokat telepítettek be.
Sombereki-víztároló: Somberektől keletre, a Véméndi-patakon létesített két egymás melletti tó neve.
Szabari-erdő: Székelyszabar és Hímesháza közötti viszonylag nagyobb összefüggő erdőterület neve. Híres a vöröstölgy állományáról és a védett növényeiért. A sárga sáv jelzés vezet erre.
Szabari-hegy: Székelyszabartól délre található a 211 m-es magaslat.
Szebény: Baranya megye keleti részén helyezkedik el. A Keleti-Mecsek délkeleti előterében völgyekkel tagolt alacsony dombság nyúlik kelet felé a Duna völgyéig. Ez a Mórágyi-rög, vagy Geresdi-hátság. 200-
Szederkény: Baranya megyében az 57. számú főút mentén a Mohácsi kistérségben, Pécs és Mohács között félúton elhelyezkedő település. A község több mint 730 éves múltra tekint vissza, a falu először 1272-ből származó Árpád-kori oklevélben szerepelt, amelyben Szolnok (Zoulnuk) nembeli Péter V. István királytól engedélyt kapott, hogy Szederkényt a Szent keresztről elnevezett templomával együtt a nyulak szigeti (ma Margit-sziget) apácákra hagyja. Az okmány említi, Nyomja Szederkény felé eső hídját, amely a Krassó vagy Karasó (ma Karasica) patakon vezetett át. Valószínűsíthető, hogy a település a 13. század közepén jöhetett létre a tatárjárás után. Szederkény 1320-ban Óvári Konrád unokái kezén volt, majd 1424-ben a cikádori apátság birtokolta egészen a mohácsi vészig. Nyomja a 16. század elejéig az Óvári család birtoka maradt. 1542-ben Szederkény Török Bálinthoz került, majd 1543-ban a két falu török kézre jutott. A 17. század közepén mindkét község Zrínyi Ádám birtoka lett. A várva várt felszabadulás 1686-ban következett be. A visszavonuló török haderő – ahol csak tehette – a falvak kifosztása után azokat felgyújtotta. Így pusztult el Szederkény és Nyomja, valamint több környékbeli település. A 18. század elején a birtokviszonyok rendezése után Szederkény a pécsváradi apátsághoz, Nyomja a bólyi Batthány családhoz került. A lakatlan községek benépesítése 1720-ban kezdődött meg Németország, Hessen tartományához tartozó Fulda környéki katolikus németekkel. Ezek a családok az otthoninál nagyobb telekhez jutottak és kedvezőbb földesúri terhek mellett gazdálkodhattak. Az 1750-es években a háromnyomásos gazdálkodás általánossá válása a termőterület rohamos növekedését eredményezte. Mint szerződéses jobbágyok robotot nem adtak, hanem csak árendát fizettek készpénzben. Az uradalmi bevételek növekedése érdekében a 19. század első felében lehetővé vált, hogy a jobbágyok szőlőterülete növekedjék. Szederkényben 30 év alatt 40%-kal gyarapodott a szőlőterület, mert a szőlőművelés már a középkortól kezdve a lakosság legfőbb bevételi forrásának bizonyult. A szederkényi templomot a jobbágyok 1812-ben, a nyomjait már korábban 1788-ban felszentelték. A monarchia összeomlásával Baranya megyében is hozzáláttak a polgári demokratikus forradalom követelményeinek megfelelő államhatalmi szervezet kiépítéséhez, de ezt megállította a szerb megszállás. Ez 1918 novemberében kezdődött és 1921. augusztus végéig tartott. A 3. Ukrán Front 57. Hadseregének katonái 1944. november 26-án 18-19 óra között foglalták el a községeket. Az első össze- és áttelepítés a községben 1947. május elején történt. A felszabadult házakba a Felvidékről magyar családok kerültek. 1948 júliusában Szederkényből 24, Nyomjáról pedig 18 család került ki a Német Demokratikus Köztársaságba Zwickau és Plauen környékére. Novemberben végrehajtották a német anyanyelvűek vagyonkorlátozását, és újabb családok érkeztek a Felvidékről. Közülük a legtöbben középparasztok voltak. 1948. augusztus 1-jén a Belügyminiszter rendeletére Szederkény és Nyomja egyesült Szederkény néven. 1956-ban a forradalmi tanács falugyűlésen követelte a többpártrendszer visszaállítását, a kollektivizálás és osztályharc leállítását. A felkelés leverése után a Kádár-kormány újból szorgalmazta a Termelőszövetkezetek újjászervezését. A szocialista nagyüzemi mezőgazdaság azonban nem volt életképes. A kormány csak úgy tudta fenntartani, hogy külföldi hiteleket vett fel és milliókat pumpált a gazdasági üzemekbe, hogy talpon maradjanak. Ezért nem volt munkanélküliség, de elfogadható bér sem. A nagyarányú eladósodás a 80-as évek végén gazdasági csődhöz vezetett. 1990-nel új korszak kezdődött. Előtérbe került a magántulajdon és a piacgazdaság. Az azóta eltelt időszakban kialakultak a magánvállalkozások, megerősödött a falu, fejlődött az infrastruktúra. Érdekesség a faluba látogató számára a falumúzeum és a tájház.
Szederkényi-halastó: Szederkénytől délre a Monyoródi-patakon létesített tó. Nagyobb részt Monyoródhoz tartozó területen van. A közeli erdőt az 1950-es években létesítették a szántóföldek helyén.
Székelyszabar: Mohács közelében, attól északnyugatra található. A sárga négyzet jelzés halad erre. Az először 1389-ben Zabar néven említett település a törökök kiűzését követően Károly főherceg birtoka lett, ezért akkor Hercegszabar volt a neve. A Székely előtag a falu német lakossága egy részének kitelepítését követően a helyükbe érkezett székelyekre utal. A település a török hódoltság alatt, illetve a 17. század végére elnéptelenedett. 1930-ban 32 magyar, 1048 német és 1 egyéb anyanyelvű lakosa volt. A második világháború után megváltozott a lakosság összetétele, s az 1970-ben a felvidékiekkel és székelyekkel együtt már 502 magyar és 479 német élt itt. A falu egykor a bellyei uradalomhoz is tartozott, 1925 és 1950 között pedig a kölkedi körjegyzőséghez, így az anyakönyvet is ott vezették. A Szabar helynév alapjául a Sobor személynév szolgált. A település egyedi, különleges címerét egy 1746-ból származó pecsétnyomó mintázata alapján készíttették, s így az ábrája nem a megszokott, a lakosság foglalkozására utaló jel, hanem Szűz Máriát tünteti fel, fején koronával, glóriával, kezében jogarral, ölében a kis Jézussal. Miután a régi, baranyai pecsétek közül egyedül a szabarin a körirat rövid német szavakkal „Mária segítsége Szabar kínjaira” gondolatot is tartalmazta, a mai címert a heraldikai hagyományoknak megfelelően egy latin felirat fogja körül, amely a fordítás szerint azt fogalmazza meg: „Mindig szükség van fáklyára”. A község templomát 1806-ban Sarlós Boldogasszony tiszteletére szentelték fel. Főoltárát Olaszországból hozták 1927-ben. A régi főoltárt a templom oldalfalán helyezték el. 1977-ben festve lett, 1980-ban szembemiséző oltárt kapott carrarai márványból. A templom mellett két kápolna van. Az egyik 1877-ben épült Szent Rókus tiszteletére, a másikat, amely ma műemlék jellegű, a Kálvárián alakították ki 1882-ben és a Fájdalmas Szűz tiszteletére szentelték fel. A hagyomány szerint Székelyszabar Nagy tölgyfa nevű helye egy védett faóriásra utal. Kétszáz évesre becsülték. Többször villám csapott bele és elszáradt. Az 1970-es évek közepén kivágták. E helyhez kötődik a csóvagyújtás népszokása. A farsangvasárnapot követő vasárnap a legények hosszú rudakra sáscsóvát, nádcsóvát vagy szalmacsóvát kötöttek. Alkonyatkor kivonultak a dombokon álló két nagy fához. Ott meggyújtották a csóvát és körbeforgatták. A lakosság az udvarokból figyelte őket. Egyesek szerint ez azt jelentette, hogy legyen termékeny a határ, ne legyen jégeső, amerre a tűz világít és amerre a füst száll. A szokás kultikus célja már elhomályosult. A település Vaskapu nevű külterületi részéhez a magyar történelem egy eseménye kötődik. Pesty Frigyes, a 19. század neves tudósa szerint "itt állott 1526-ban 300 pétsi diák őrt a török ellen". Ete János volt mohácsi helytörténész véleménye alapján "a hagyomány szerint Vaskapu neve onnan származik, hogy 1526-ban a pécsi egyetem hallgatói itt, mint egy vaskapu álltak ellen a töröknek". E részt nevezik Süssloch-nak is. Valamikor a katonaság lőtere volt. Az itteni csárda közelében még a 18. század végén vagy a XIX. század elején jött létre a német kistelkesek települése.
Szellő: A település a Zengőtől délre helyezkedik el az egyik legszebb természeti környezetben. A dombra épült települést, mint egy koszorú, patakok veszik körül, melyek találkozásánál látható a műemlékmalom, ahol művésztábor lelkes alkotóival találkozunk a nyár folyamán. A táj vizuális élményét kellemessé teszi a környezet tiszta levegője, emellett a kirándulók számára kellemes pihenőhelyet nyújt a falutól 1 km-re levő természetes környezetben található tisztavizű forrás. A főúton északi irányból érkezőket, rendezett parkok fogadják. Árpádkori temetkezések helyén, műemlék együttesként látható a harangláb, mellette a kőkereszt, ahol a márványtáblába vésett nevek a tragikus történelem áldozatait idézik. Kissé hangsúlyozottan aszimmetrikus tér északi oldalán a Gulágra internált nők emlékére, a kortárs művészet alkotását láthatjuk. A főtér jelentős részét örökzöldek és egynyári virágok veszik körül. Ugyancsak a falu hangulatához tartozik a gólyafészek lakóinak kelepelése.
Szentháromság-kápolna: A Hásságyi szőlőhegyen a terjedő filoxéra megállításáért fohászkodva 1890-ben építették fel a kis kápolnát.
Szent Jakab-kápolna (Mohács-Szőlőhegy): A mohácsi Szőlő-hegy kápolnája 1833-ban készült el. Belseje paraszti festő alkotása. Az 1950-es évekig búcsús körmenet indult ide a városból.
Szent János-kápolna: Kisnyárádtól nyugatra, a Lánycsók–Marázai-vízfolyásnál a halastavak közelében található kis kápolna. Az 1830-as években épült. Oltárképén Keresztelő Szent János áll. Korábban is állt itt egy kápolna. Régebben június 24-én a búcsú napján zenés körmenettel zarándokolta ide. a kápolna közelében volt egy kiépített forrás, melynek neve Csoda-forrás volt. A forrás az 1970-es években elapadt, építménye még látható. A története az, hogy egy vak ember megmosta benne a szemét, és visszanyerte látását. Egy kisgyermek szeme is meggyógyult a forrás vizétől. A közeli rétet Kápolnás-rétnek nevezik. Megközelíthető a sárga sáv jelzésen.
Szent József-kápolna: A Bólyhoz tartozó Békáspusztán található. Békási-kápolnának is nevezik. Szent József volt Békáspuszta védőszentje. József napkor tartottak itt misét.
Szent-kút: Somberek és Palotabozsok dél-keleti határában, a Véméndi-patak völgyében a halastótól 150 m-re található. Megközelíthető a sárga sáv jelzésen. A forrás vize a Mária-kápolna falából egy alumíniumcsőből folyik ki, mely túlfolyóval is ellátott. A Mária-kápolnát vagy Szentkúti-kápolnát 1892-ben emelték Sarlós Boldogasszony tiszteletére. A kápolna tulajdonképpen az itteni Szent-kút fölé épült. A kút előzménye egy kő alól feltörő forrás volt. A helyiek szerint a csodatévő forráshoz emberemlékezet óta jártak a környékbeliek betegségükben enyhülést keresni. A helyi hagyomány szerint a török előtti időkben itt állott a régi Bozsok falu temploma. Lerombolása után itt a forrás közelében kőoszlopot állítottak Mária-képpel. Ekkoriban a határrész egyik tulajdonosa ugyanis mérgében amiatt, hogy bevetett földjét az odajáró zarándoklók letaposták, a kőoszlopot szekérre rakta és hazavitte. Az ökrök útközben elpusztultak. Más változat szerint a gazda a korábban ott állt templom köveit vitte haza lovaival, majd családtagjai hirtelen meghaltak. Miután lovaival szerencsétlenül járt, a visszavitt kövekből kápolnát emeltetett.
Szent-kút (Mohács, Szőlő-hegy): A szerbek szent forrása egykoron. Állítólag a forrásban való mosdás után sokan meggyógyultak, ezért a görögkeleti egyház megvásárolta a területet, s 1902-ben kis épületet emelt a kút fölé. Minden újhold vasárnap ide jártak imádkozni, Pünkösd másnapján pedig a halottakért vezekeltek. Vizét bőr- és szembetegségek ellen használták. A kutat és a kápolnát a szerbek Vodicának nevezték el. Az építmény belsejében egy nagyméretű ásott kút van fedőlappal lezárva. Vize vödörrel kimerhető.
Szent Márton zarándokút: Zengővárkonyt és a Mecseket elhagyva a Salamon-völgyben lép be a Baranyai-dombság területére és Pusztakisfalu - Lovászehtény - Nagypall - Erzsébet - Szellő - Kátoly - Kegytemplom érintésével érkezik meg Máriakéméndre. Az út 2010-ben készült és fatáblák mutatják a haladási irányt.
Szent Miklós-vízimalom: A Sombereki útelágazástól északra 1,2 km-re közvetlenül az út mellett a Csele-patak völgyében lelhető fel a malom épülete. Régebben Heréb-malomnak és Fölső-malomnak is nevezték. Az 1950-es évekig működött. Felújítása folyamatban van a Mohácsi városszépítő- és Városvédő Egyesület gondozásában. A malom előzetes egyeztetés alapján 2009 nyarától látogatható.
Szent Rókus-kápolna (1): Mohácson a Kossuth Lajos utca katolikus temető felőli végénél balra egykor a város egyik legrégebbi építménye, a Szent Rókus-kápolna állt. A korábbi temető helyén épült 1710-ben. Az egykori temető helyére utal az épületet körülvevő néhány sírkőtöredék. Helyére időtállóbb anyagból emelték a mai kápolna épületét. Az első világháborút követően a kápolna körül temették el az elesett mohácsi katonák egy részét. 1931-ben a Hősök ligetévé alakították a valamikori temetőkertet. A kápolna névadója, Rókus (1195-1227) gazdag francia család gyermeke volt, aki rövid életében a pestisben szenvedőket gyógyította. A legenda szerint római zarándokútjáról hazatérve ő maga is megbetegedett. Kunyhójában egy angyal ápolta, egy kutya hordta számára a kenyeret és nyalogatta sebeit. Ettől az ápolástól meg is gyógyult, majd ezért áldozta életét a gyógyításnak és vált a pestisben szenvedők védőszentjévé. Hazánkban Rókus tiszteletét a 18. században pusztító pestisjárványok hozták. 1999. augusztus 20-ra a Mohácsi Farostlemezgyár Rt. anyagi támogatásával és kivitelezésével, a Mohácsi Városvédő Egyesület kezdeményezésére György József szentegyházi (Erdély, Hargita megye) fafaragó keze nyomán készült el az eredeti székely kapu mai mása. Ezzel újból emléket állítottak az itt eltemetett magyar, bosnyák, német, orosz és más nemzetek hőseinek.
Szent Rókus-kápolna (2): Hásságy észak-nyugati végén, a fennsík szélén szép táji háttérrel áll az 1769-ben felépített kápolna.
Sziebertpuszta: Bólyhoz tartozó kis puszta. Régen Öregpuszta volt a neve. A birtok Sziebert Károlyé volt 1945 előtt. 1920-30 között bővítette a pusztát. Mezőgazdasági termelés folyik itt, a pusztát ma is lakják. Napi egy-két autóbuszjárat érinti a kis telepet.
Szilágy: Baranya megye középső részén Pécstől 20 km-re fekszik az egy főutcából és négy kisebb mellékutcából álló Szilágy. A falu utcái aszfaltozottak és kellően tisztítottak is. Mivel a település mindig is mezőgazdasági jellegű volt, a mai napig is a növénytermesztésből élnek a falubeliek A falu középkori temploma már a XII. században megépült, a legfontosabb helyi ünnep a Szentkereszt napját követő vasárnapi búcsú.
Szilágypuszta: Szilágytól északra található kis puszta. Bekötőút vezet hozzá. Viszonylag ma is népes puszta, több család is lakik itt. Az állattartás és a mezőgazdasági termelés jellemzi a pusztát. Napi néhány autóbuszjárat is betér és megfordul a pusztán.
Szilágypusztai-halastavak: Szilágypusztától keletre a völgyben öt nagy tavat találunk. A víztározók horgásztóként funkcionálnak.
Szilágyi-forrás: Szilágy északi végén, a falu utolsó házával szemközti patakmeder keleti oldalán fakadó kis forrás. Kőből körkörösen kirakott merítős medencével rendelkezik, melyből a víz szabadon kifolyhat.
Szilágyi-patak: A Poklos-kúti-völgyben ered, Szilágyon keresztülfolyik, majd a Berkesdi-patakkal egyesül.
Szilvási gerincút: A Versendet Marázával összekötő széles kijárt földesút kerékpárral is jól járható.
Szűr: Pécstől keletre, a Csele-patak mellett, Szebény és Himesháza között fekvő település. Szűr település nevét csak 1542-ben említette először oklevél. A török időkben ez a falu is elnéptelenedett. Szűr a 18. században német telepesekkel népesült újra. A II. világháború után az itteni német lakosságot is kitelepítették a községből. Helyükre később a Felvidékről és Pest megyéből érkezett magyarokkal települt újra. A település a 20. század elején Baranya vármegye Pécsváradi járásához tartozott. Az 1910-es népszámláláskor Szűrnek 657 lakosa volt, melyből 17 magyar, 640 német volt. A 2001-es népszámláláskor 327 lakosa volt, 2008-ban 290 lakosa volt.
Szűri-halastó: Szűr település déli oldalán található tó. A helyiek kedvenc helye.
Szűri-mellékág: A Szűr településtől észak felől folyó kis patak.
Új-hegy: Máriakéménd és az egykori kőbánya között elhelyezkedő magaslat neve. Részben szántóföld, részben cserjés erdő. A kék négyzet jelzés vezet erre.
Tábor-hegy: A mohácsi Szőlő-hegy keleti végénél található. Neve onnan ered, hogy itt táboroztak a csata előtt három napig a magyarok. Itt sok helyen találtak csontamaradványokat, sőt régi település nyomait is.
Tekenős-dűlő: Berkesdtől keletre, a volt Babos-malomig terjedő határrész neve. Ma szántóföldek borítják területét.
Templomrom: Görcsönydobokától keletre szántóföldek közepén található az egykor itt fekvő falu templomának romja. A 15. századi gótikus téglatemplomból csak néhány falrészlet maradt meg. megközelíthető a S jelzésen.
Török-lyuk: Dunaszekcső határában, a Vár-hegyen található. Ennek a földbe vájt üregnek a rendeltetését még pontosan nem sikerült meghatározni. A néphagyomány azt tartja, hogy a törökök idejében börtönül szolgált. A népmonda szerint pedig ide rejtették a menekülő törökök az összegyűjtött kincseiket és a felette lévő partot rácsúsztatták a nyílásra. A part a Duna többszöri áradása után elmosódott és 1860-ban a bejárata szabad lett. A szomszédos szőlőbirtokosok az üreg merőleges részét rőzsékkel tömték be, hogy megvédjék az itt játszó gyerekeket. Nincs kizárva, hogy a Töröklyuk ősember lakását képezte.
Török-vár: A máriakéméndi Vár-hegyen 1273 körül az itt birtokos Győr nembeli Óvári Konrád épített várat, melyet először Lodomér esztergomi érsek említ levelében. A várat és uradalmát fia, I. Jakab, majd halála után kiskorú fiai örökölték. Azonban 1316-ban a Héder nemzetségből származó Henrik fia János - Szekcsõi Herczegh János - erőszakkal elfoglalta. Miután Károly Róbert király e cselekményről értesült, Zsibó mellett kiadott oklevelében még ebben az évben azt visszaadta jogos tulajdonosainak. Konrád unokái Miklós Konrád 1330-ban a birtokot egymás között felosztották és a Herczegh János által lerombolt várat Konrád kapta meg. A várat ezután újra felépítették. Az ismeretlen körülmények között elpusztult várnak ma már csak csekély alapfalmaradványa található a felszínen. Dombay János régész az 1930-as években ásatott itt, állítólag eredménytelenül. A vár alatt települt helység 1285-ben a pécsi káptalan bizonyságlevelében ,,villa Kemed" majd ,,Kemed, Kemud" alakban fordul elő okleveleinkben, mint a Kéméndiek birtoka. E család 1464-ben a falut, más helységekkel együtt Aranyani Tamásnak adták zálogba, kinek felesége Kéméndi leány volt. 1500-ban azonban a Gyulaiak tartanak rá és más birtokokra igényt azon a címen, hogy ezek közös birtokuk volt a Kéméndiekkel. A várat többször lerombolták, de véglegesen a török időkben pusztult el. A vár három részre tagolódik, mindegyiket mesterségesen vájt sáncárok veszi körül. A legjelentősebb rom alatt barlangi nyílások fedezhetők fel, melyek szabadon látogathatók. A vár romjai megközelíthetők a Máriakéméndi kék irányított körtúra útvonaláról kiágazó KL (kék rom) jelzésen.
Törökvári-pihenő: Máriakéméndtől észak-keltre, a Várhegy tövében padokat, asztalokat, hintát, tűzrakót egy Norton kutat és egy régi időszakos vizű merítős forrást találunk. A Z és KL jelzések vezetnek a pihenőhelyhez.
Trischlerpuszta: A Bólyhoz tartozó pusztán 1945-ig a Trischler-nővérek laktak, a terület az ő birtokuk volt. Később téesz, sertéstelep és szőlők voltak itt. Ma pincék találhatók itt és a környék közkedvelt diszkója, a CLUB T-BOY.
Vasas-Belvárdi-vízfolyás: A megye egyik legjelentősebb patakja.
Várhegy: Lásd Török-vár.
Vár-hegy: Dunaszekcsőn, a Dunához egészen közel található meredek löszborítású domb
Váralja: Máriakéméndtől észak-keletre a zöld sáv jelzés mentén, a Török-vártól kb. 1,5 km-re északra található. A helynév egy elpusztult település emlékét őrizte meg.
Védett hársfák: Szilágy keleti felén találhatók az öreg hársfák.
Versend: Mohácstól nyugatra, az 57-es főút közelében, Szajk és Bóly felé fekvő település. Nevét az oklevelek 1268-ban említik először Wirsindh néven, 1276-ban Wersund, 1288-ban Wersend, 1292-ben Versundyként írták. 1268-ban hercegi ember nevében tűnt fel. 1276-ban Tanch fia János ispán, - hűtlensége esetére leköti versendi szőlőjét urának, Óvári Konrádnak. 1276 és 1297 között nemesek lakták, 1288-ban baranyai várjobbágyok faluja volt. A török hódoltság alatt az itt átvonuló csatározások miatt elnéptelenedett. Később német telepesek és cigányok érkeztek a faluba.
Vodica-kápolna: A Mohácsi Szőlőhegyen, a Csencse-vár elnevezésű helyen álló kápolna. 1902-ben épült. A szerbek a kápolnát a gyógyvizű kút fölé építették.
Vöő-malom: Szellő északi oldalán található. A régi malom ma lakófunkciót tölt be. Nevét az egykori tulajdonosáról kapta.
Volt Babos-malom: Az egykori vízi-malom régebbi neve Miskes-malom volt. Romjai még láthatók.
Volt Berkesdpuszta: Berkesdtől dél-keltre, a Berkesdi-erdőben volt az egykori puszta. A néhány házból álló pusztán majorság üzemelt. 1960-ban még külterületi lakott hely volt 10 lakóval. 1973-ra elnéptelenedett. Az utolsó házat az 1990-es években bontották le.
Volt Kéméndi-vadászház: A Török-vártól keletre húzódó kis mellékvölgyben, az út mellett még láthatók a régi vadászház romjai, amit a szederkényi vadásztársaság épített, mivel az 1950-es évek erdősítése nyomán gazdag őz és szarvas vadállomány található a környéken. Két vadászház állt itt egykoron, az eredeti téglából épült, a másik könnyűszerkezetes faelemekből. Utóbbit 1972-ben építette fel Vogl Béla vadőr és segítői. A kék rom jelzésű turistaúton közelíthető meg. A ház romjai mellett ered a kiépített Vályús-forrás.
Volt Liptódpuszta: Máriakéménd és Liptód között a Liptódpusztai-völgy közepe táján, ahol a sárga jelzésű turistaút Liptód felé fordul állt az egykor kis település. A település rövid életű volt, csak néhány évtizedik működött, és leginkább csak az állattartás miatt lakott itt néhány család. A kis puszta az 1970-es években elnéptelenedett. Két ház csekély romja még felismerhető. Két forrás van ezen a terüeleten, a faházikóval ellátott forrást emberi fogyasztásra használták, a másikat, ahol vályúkat helyeztek el, állatok itatását szolgálta.
Volt Miet-mailom: Somberektől északra, a Mária-kápolna utáni halastó mellett állt. A malom épületét lebontották.
Volt ortodox templom: Nagybudmér belterületén álló, évtizedekig elhagyatott ortodox templomát 2001-ben bontották le. Helyén kegyeleti park létesült és két pópasír található itt.
Volt Szórát-malom: Erzsébettől északra volt található.
Biki Endre Gábor összeállítása