Amikor 2012-ben Lovrencsics Gergő a lengyel élvonalba igazolt, az egész ország egyszerre sóhajtott fel: Végre! Magával ragadó volt a fiatal középpályás lelkesedése, és az a hangulat, amely hamar körülvette őt Poznańban. Kirobbanó formája meccseket döntött el, a szurkolók is hamar a szívükbe zárták. Aztán jött a magyar átok; ha jól megy a játék, jön egy (súlyos) sérülés – majd újabbak – és mindennek vége.

De Lovrencsics Gergő nem arról híres, hogy könnyen feladja az álmait. Tündérmesébe illő karrierjéhez foggal-körömmel ragaszkodik, és úgy látszik, neki van igaza. Az élet őt igazolja. Sérüléseiből visszatérve Maciej Skorza mester bizalma nem változott irányába, a magyar játékos egyre több időt kapott a mérkőzéseken. Játékán ugyan még látszott a kihagyás okozta idő, azonban a tavaly őszi szezonban talán ő volt az egyetlen a Lech Poznań csapatában, aki meg akart halni a pályán. Tavaly ősszel, a bajnoki címet követően belső problémák miatt megbomlott a poznańiak egysége és bajnokcsapatból hamar utolsók lettek a kék-fehérek. Döcögött a játék, elmaradtak a gólok, de mintha Lovrencsics Gergő számára ez jelenthette volna a felfelé vezető utat. Ami úgy látszik, végre elérte a célját.

A Lech Poznań legutóbbi bajnokiján olyat láthattunk, amilyet már nagyon régen nem, azaz Lovrencsics Gergő felszántotta a pályát. Mindenhol feltűnt, amerre csak a labda pattogott és teljesítményével nagyban hozzájárult csapata sikeréhez. Beérni látszik a munka, és szemmel látható a magyar játékos alázata és szeretete a vasutasok felé.

Az ekstraklasa.hu szerkesztőit annyira feldobta, amit vasárnap este láttak, hogy utána kellett járni a titoknak.

Milyen volt ismét az igazi Lovrencsics Gergőnek lenni?
– Nagyon jó érzés volt, régóta vártam már erre a pillanatra. Edzéseken már éreztem, hogy a tavalyi nagyon sérülékeny időszak után, kezd visszatérni a formám. Végig magamat adtam, ezért dolgoztam és bízom benne, hogy megmarad ez a forma. Azonban a gólszerzésre még jobban várok, de mindig szem előtt tartom, hogy a csapat sikeres legyen.

Mennyire készültetek a legutóbbi mérkőzésre, a Cracovia elleni derbire?
– Ahogyan kezdtük a szezont, a legfontosabb, hogy az első nyolcban legyünk. Jan Urban hangoztatja is, hogy ne tekintsünk nagyon előre, csak az alapszakasz számít. Mivel az első négy csapat ennyire elhúzott, nagyon fontos volt, hogy ezek közül minél többet megfogjunk, hogy zárkózzunk hozzájuk. Döntetlennel nem mentünk volna sokra, hiszen mögöttünk nagyon szoros a középmezőny, így nem tudtunk volna elszakadni tőlük. A Cracovia elleni meccs így kiemelt fontosságú volt és nagyon örülök, hogy aktív részese tudtam lenni – egy mindent eldöntő gólpasszal – a vasárnapi sikernek. A Zabrze ellen a gólpasszt megelőző passz volt az enyém, remélem, azért a gól is érkezik hamarosan.

Teljesen helyrejött a sérülésed, mi volt a baj?
– Sajnos nem egy, hanem több sérülésről kell beszélni. Nagyon nehéz időszak volt számomra a 2015-ös év, de örülök, hogy túl vagyok rajta. Mint tudjuk, tavaly márciusban “kozmetikázáson” estem át, térdproblémákkal műtöttek meg. Pont a rájátszásnál hagytam ki három hónapot, utána már ugyan a csapattal voltam, egyéni munkát végeztem és ezért hol játszottam, hol nem. Nem voltam a topon, fizikálisan is voltak problémák, ráadásul a Lubin elleni idegenbeli meccsen szerencsétlenül estem a vállamra. A Vidi elleni EL-meccseken injekciózva játszottam. Aztán egy hajlítóizom beszakadás miatt voltam kénytelen kihagyni az utolsó öt őszi meccset. Szerencsétlen időszak volt ez, mert a nagyobb műtét után, mikor már belelendültem volna, jött egy kisebb sérülés, majd amikor ismét kezdtem volna formába lendülni, újabb sérülés következett. Azért is örülök nagyon, hogy a téli felkészülés probléma nélkül ment le, végig tudtam csinálni.

Belülről nézve mik a különbségek a tavalyi bajnokcsapat és a mostani gárda között?
– Kulcsjátékost veszítettünk a télen. Nyáron még velünk volt Kasper Hamalainen. Szerkezetileg nem változott a csapat, mondhatom azt, hogy erősödött is, bár ez az ősszel nem látszott a játékunkon. Első évünk volt, hogy szerda-szombat ritmusban játszottunk, az EL-ben is értünk el szép sikereket, azonban keveset rotáltunk, amit ezen a szinten hosszú távon nem lehet bírni. Az edzőváltással érkezett egy rotáció, ami néha nyolc játékos cseréjét is jelenthette meccsről meccsre, és ekkor érezte mindenki, hogy van esélye a játékra. Előtte szinte mindig ugyanaz volt a kezdő, akármit teszel, nem kerülsz be, és ezt nagyon nehéz feldolgozni egy játékosnak. Jan Urbannál viszont mindenki átérezte, hogy ha nem játszott az egyik meccsen, játszhat a másikon. Meghozta a rotáció az eredményét. A télen heten távoztak, köztük “Holi” (Holman Dávid) és Kasper (Kasper Hamalainen), aki pont Varsóba ment el. Az ő kiválása nagy érvágás volt a csapatnak. Ugyan igazoltunk új játékosokat, de nekik még meg kell szokniuk a lengyel légkört. Így azt kell mondanom, az őszi kerethez képest szűkültek a lehetőségeink, ami komoly fejfájást okoz az edzőnek, de csak a szezon végén derül ki, hogy ez mire elég. Azonban nagyon együtt van a csapat, mindenki csúszik mászik a másikért, és ha mindig lesz egy olyan játékos, aki többet ad ki magából, mint száz százalék, akkor nem lehet nagy baj.

Régóta focizol Lengyelországban. Jobb focistának tartod-e magad, mint voltál? Miben fejlődtél a legtöbbet?
– Fizikálisan rengeteget, erőszakosságban fejlődtem még nagyon sokat. A gyorsaságom megvolt, talán a beadások hatékonysága, ami még említésre méltó. És a higgadtság. Amikor még Pápán vagy Pécsett fociztam, sokszor kapkodtam bizonyos szituációkban. Visszagondolva arra az időszakra, sokkal eredményesebb lehettem volna. Ezt is megtanultam Poznańban. Bizonyos helyzetekben higgadtnak kell maradni. Illetve, hogy miként kell kezelni a közönséget, hiszen itt sokkal többen vannak kint a meccseken.

Sikerült hamar és jól beilleszkedni, a szurkolók is szeretnek, megtanultál lengyelül. Ezek után csalódott lennél, ha nem kapnál újabb szerződést a Lechtől? Ha nem kapsz, maradnál Lengyelországban, mennél más csapathoz?
– Jelen pillanatban június 30-ig szól a szerződésem. Mivel eddig nem kaptam konkrét ajánlatot a klubtól, azt mondhatom, hogy július 1-től nem vagyok a Lech Poznań labdarúgója. Ezzel nem hazudok, nem sérthetek meg senkit, mert tények. Nem titok, hogy én nagyon sokat kaptam a Lech Poznańtól, itt váltam válogatott labdarúgóvá. Soha sem fogom elfelejteni, amikor le akartak igazolni, de még egyszer meg akartak nézni előtte. Nagyon rosszul játszottam azon a mérkőzésen, utána már nem volt akkora az érdeklődés irántam, de be akartam bizonyítani, hogy helyem van a Lech Poznańban. Megadták a lehetőséget és én bizonyítottam. Annyi mindent kaptam Poznańban, hogy jelen pillanatban azt mondom, számomra egyetlen csapat van Lengyelországban, az pedig a Lech Poznań.

Mit szólsz ahhoz, hogy már 7 magyar van Lengyelországban? Ajánlanád a többieknek is a lengyel bajnokságot?
– Természetesen nem véletlenül jöttünk Lengyelországba. Ha nem lenne jó a bajnokság, ha nem lenne játék- és kiugrási lehetőség, akkor nem jönnének ide a magyar játékosok. Örülök neki, hiszen a válogatottunk is profitálhat ebből. Ha Mervó Bencét is ide vesszük, akkor a hétből öt játékos kerettag. És Goszi (Gosztonyi András), valamint Ádi (Gyurcsó Ádám) is tűzközelben van. Nálunk minden mérkőzésen legalább 4-5 top bajnokságos megfigyelő van a lelátókon. Sokan vannak kint a meccseken, nagyon jó a hangulat is, úgyhogy én csak ajánlani tudom a magyar labdarúgóknak, jöjjenek, ha a lehetőség úgy hozza. Maga az ország is nagyon szép, nagyon barátságosak a magyarokkal.

EB! Hogy látod a saját esélyeid a csapatba kerülésre? Milyen esélyeket jósolsz a válogatottnak?
– Ha ezt a formát tudom hozni, mint a legutóbbi két meccsen, akkor lehet helyem. Még így sem biztos, de elképzelhető. Tartani kell Kádinak (Kádár Tamás) és nekem is ezt a magas színvonalat, és akkor ott lehetünk. De bizonyítani kell a válogatott edzőmeccsein és a táborokban is. Az ellenfeleinket nézve, a csapatok elemzése után okosabb leszek, de nem szabad elfelejteni, hogy Ausztria kilenc győztes meccsel jutott be, Izland egy hihetetlen csapatmunkával van ott és Portugáliát nem kell bemutatni senkinek. Azt mondom, hogy a portugálok és az osztrákok kiemelkednek és talán Izlanddal verekedhetünk a csoportban a harmadik helyért. Nem azt mondom, hogy feltett kézzel kell kimenni. Egy nagyon jó felkészüléssel bárki ellen lehet esélyünk. Egy mérkőzésről van szó, az Európa-bajnokságról van szó és az adott forma fog dönteni.

Lovrencsics Gergő a számok tükrében:
A transfermarkt.de adatai szerint a Lech Poznań színeiben eddig összesen 139 mérkőzésen lépett pályára, amelyen 20 gólt lőtt és 33 passzt jegyzett. Válogatottságai száma megegyezik a klubbeli mezszámával, azaz 11-szer ölthette magára a címeres mezt,és ezeken a mérkőzéseken egy gólt szerzett.

Fotók: Lech Poznań Official

2016.03.07.
Puskás Zoltán
puskas.zoltan@ekstraklasa.hu