Az ízek útján a Kistücsökben
Lassan két évtizede, amikor huszonévesen átvettem az éttermet, voltak elképzeléseim, terveim és álmaim. A kezdetekben talán még nem is tudtam volna pontosan meghatározni azokat a célokat és a hozzájuk vezető utat, amelyeket azóta tudatosan és következetesen építettem fel, a gasztronómiai kultúra és közeg is egészen más volt még. Aztán elkezdődött valami. Egy világlátott vendégemnek köszönhetően, akivel azóta is szoros barátságot ápolok, egyre intenzívebben kezdett el érdekelni, hogy mi történik a külföld éttermeiben. Rengeteget beszélgettünk, később elkezdtünk kulináris “tanulmányutakra” járni. Kitárult a világ, az élményeknek, tapasztalatoknak és nemzetközi példáknak köszönhetően pedig lassan pontosan kialakult bennem, hogy milyen vendéglőt vizionálok. Ennek megvalósításában vitathatatlanul nagy szerepe van Jahni László konyhafőnöknek és az étterem egész csapatának, nélkülük nem tartanánk ott, ahol ma vagyunk.
Úgy érzem, a megtisztelő cím, hogy a Kistücsök az ország legjobb éttermei között szerepel, illetve, hogy a 2010. év étterem tulajdonosává választottak, megerősít abban, hogy jó úton haladunk. Az ételeinken és a borainkon keresztül szeretnénk a régiónkról, a mi Balatonunkról szólni. Elengedhetetlen számunkra a helyi hagyományok és alapanyagok tiszteletben tartása, hiszen ezekből a gyökerekből táplálkozunk, de a megújításukat és az innovációt is szem előtt tartjuk. Fontosnak találjuk, hogy ezeket megértsük, beszéljünk róluk, ezért a hazai gasztronómiai közéletben is igyekszünk szerepet vállalni. Ösztönözzük a térségünk alapanyagainak használatát, szoros és bizalmi kapcsolatokat ápolunk a környék termelőivel, halászokkal, borászokkal. Feladatunknak tekintjük, hogy mindezeket összekössük, és ezáltal segítsük, hogy a bor- és ételkultúra errefelé is a helyére kerüljön.
Az utazás ma is fontos szerepet játszik az életemben. Télen, amikor csendesebb az étterem, vagy csak úgy, amikor szükségem van egy kis feltöltődésre, felkerekedünk a feleségemmel és Bence fiammal, hogy akár csak egy-egy napra is, magunkba szívjuk a mediterrán vendéglátás művészetét. Leggyakrabban Észak-Olaszországba, ami mindössze néhány órányira van csak tőlünk. Fellapozom Walter Filiputti: Az ízek útján –Gasztronómiai utazás az olasz Friuliban című albumát, és kinézzük a következő úti célt. Elutazunk az adott településre, kiülünk a főtérre, megkóstoljuk a boraikat, sonkákat, sajtokat, beszélgetek az ottani étteremtulajdonosokkal. Lenyűgöz az emberek életszeretete, közvetlensége, és nem utolsósorban a vendéglők természetes hangulata. Arról álmodom, hogy az ott tapasztalt életérzést és gasztronómiai kultúrát tudom az éttermünkbe varázsolni. Szeretném, hogy a hozzánk is egy kicsit hazajárjanak a vendégek.
A következő évekre rengeteg tervet dédelgetek. Bízom benne, hogy –a csapatommal együtt- szép lassan, lépésről lépésre mindegyiket valóra tudom váltani. Addig is várom Önöket sok szeretettel, itt nálunk, a Kistücsökben!
Csapody Balázs
étteremtulajdonos
Lánivalók
A szemesi főtér közvetlen közelében egy magasra emelt csodálatos postakocsi vonja magára a figyelmet. Jelzi, hogy a közelben a régi postai szolgálattal kapcsolatos érdekességet találhatunk. A Hunyady család birtokán 1790-1861 között posta-lóváltó állomás működött. “Nagy esemény volt a delizsánsz megérkezése. Az egész falu apraja-nagyja ott sereglett ilyenkor a boltíves ispánlakás és a beszálló vendégfogadó körül. Az oldalajtós hágcsós csukott batárban négy utas üldögélt, ötödik a bakon, az egyenruhás postakocsis mellett, aki vidám ostorpattogással a postakürt elnyújtott, dallamos szavával messziről tudtára adta mindenkinek, hogy megérkezett a postakocsi.
A kocsmáros az érkezők elé sietett, az istállós fiúk elővezették a pihent, felszerszámozott lovakat, s pillanatok alatt kifogták a sebes hajtástól gőzölgő régieket. Néhány percig tartott a váltás, közben a kocsi elgémberedett utasai, harangszoknyás hölgyek, frakkos, cilinderes urak topoghattak egyet a széles majorsági udvaron, mielőtt a kocsi továbbgördült, a fokosokkal, gulácsokkal, betyárokkal fenyegető belső-somogyi tájak felé” (Móricz Béla: Panoráma) Az épület 1962 óta ad helyet a kiállításnak. 2004-ben felújítás miatt zárva tartott a múzeum, s a csaknem egy év alatt teljesen megújult. 2005 június14-én nyílt meg a kocsiszínnel kibővített udvar. Itt a tető alatt helyeztek el egy vasúti postakocsit, targoncát, Ifa, Robur, Izs, Barkas szállítóautókat, valamint néhány lovaskocsit. Az egykori istálló előtt a szolgálatteljesítés közben meghalt postások emlékműve áll. A múzeum tárlata a XV. századtól mutatja be a postai szállítás történetét. A Mátyás szekértől a százéves postaautóig szinte minden megtalálható. A jelen kort a középen elhelyezkedő számítógépes pult mutatja be. Kint és bent is az eredeti állapotukra restaurált járművek foglalnak helyet. Ezeket más múzeumoktól illetve magángyűjteményből szerezte be a Hírközlési Múzeum Alapítványa.
