Sikerült történelmi távlatokban összehasonlítanom a legnagyobb magyar vagyonokat, a leggazdagabb mágnásokat. A mérést kétféleképpen is elvégeztem: egyrészt áralapon, azaz a korabeli árakat hasonlítva a maiakhoz, illetve béralapon, a régi napszámot hasonlítva a mai eseti munkák napidíjához.

A felmérés szerint a valaha élt leggazdagabb magyar Weiss Manfréd volt, a csepeli gyáróriás létrehozója. Vagyonát elsősorban az első világháború hadimegrendelései emelték csillagászati magasságokba.

Báró Weiss Manfréd, 1857-1922

Noha a gyárat 1919-ban a magyar kommunisták, majd a megszálló románok is kifosztották, az örökösök újult erővel megacéget hoztak létre. A családi kapcsolatokon keresztül összefonódó Weiss, Chorin, Kornfeld és Mauthner családok – becslések szerint – a 20-as, 30-as években a magyar GDP 10%-át állították elő. A négy család együttes vagyona megközelítette vagy talán el is érte az egymilliárd pengőt, ami a korabeli és mai bérek összehasonlításán alapulva 2500 milliárd mai forintot érne.

A csepeli Weiss Manfréd Művek 1937 körül

Az arisztokrata családok között az Esterházyak voltak évszázadokon keresztül a leggazdagabbak. A kiegyezés előestéjén, 1866-ban meghalt herceg III. Esterházy Pál családjának összes birtokát 700 ezer kataszteri holdra becsülték, a vagyon bruttó értékét pedig 110 millió osztrák értékű forintra, ami mai áron 1200 milliárd forintnak felel meg a napszámok szerint arányosítva.

Herceg galántai III. Esterházy Pál (1786-1866)

A legnagyobb magyar vagyonok kivonatos listája itt olvasható.

A leggazdagabb magyarokról szóló teljes cikk az IPM magazin 2019. júniusi számában olvasható.

A rövid, egy évet alig meghaladó magyar önállóság üres kincstárat örökölt. A pénzhez jutáshoz Kossuth kreatív ötleteket valósított meg, és többféle papírpénzzel látta el az országot. Sokak szerint az augusztus 14-i bankjegykibocsátás volt az udvarral szakítás közvetlen oka, ami már az áprilisi törvényekbe kódolva lett.

Ki ne látott volna régi, gyönyörűen rajzolt hirdetéseket a 19-20. század fordulójáról. Abban az időszakban nem csak újságokban jelentek meg kiragadott termékek, hanem egyre több kereskedő és gyártó jelentetette meg árjegyzékét, ami a korabeli marketing talál legfontosabb eleme volt.

Meglepő, de az első világháborúnak volt egy olyan szakasza, pontosan 100 éve, amikor három év folyamatos értékvesztés után hirtelen megerősödött a (papír)korona árfolyama a semleges valutákhoz, így például a svájci frankhoz képest. Úgy is mondhatjuk, hogy a „remény negyedéve” köszöntött be, amikor legközelebb került Európa a békéhez.