Kauser József emlékezete

100 éve, 1919. július 25-én halt meg Kauser József építész. Kevés építész kapott díszes síremléket az utókortól. Elég csak megnézni Lechner Ödön egyszerű obeliszkjét vagy Ybl Miklós emlékművét, holott mind a ketten a magyar építészet meghatározó mesterei voltak. Ybl obeliszkjén legalább az építész domborműves portréját láthatjuk, amelyet Stróbl Alajos faragott ki. Kauser József síremléke egyszerű mészkőhasáb, amelyből elöl egy latinkereszt emelkedik ki, a két keresztszár metszetében krisztogram látható. Az építész neve már megkopott, alig olvasható. Talán nem is baj ez a visszafogottság, mert a tisztelők egy szerény síremlék előtt is leróhatják kegyeletüket. Egy építész alkotótehetségének igazi emlékművei az általa tervezett épületek, és ha ezeket ismerjük, nevükhöz társítjuk, és eredeti funkciójuknak megfelelően használjuk, az olyan elismerése művészetének, amelyre minden építész vágyhat.

Kauser József Lipót élete és alkotói stílusa

Pest, Budapest építészeti arculatának formáláshoz sokan hozzájárultak. Nagy részük alig ismert és ritkán emlegetett építész. És vannak a népszerű és meghatározó mesterek, mint Ybl Miklós, Hauszmann Alajos, Alpár Ignác és még néhányan. A kettő között helyezkednek el azok, akik nevet vívtak ki maguknak, de az utókor úgy ítélte meg, hogy kevesebb egyéni ötlettel és fantáziával voltak megáldva, ezért ugyan nevük nem cseng ismeretlenül, de nem soroljuk őket az első vonalba. Ezek a mesterek nincsenek kevesen, és ha kicsit jobban megismerjük az alkotásaikat, akkor láthatjuk a magyar építészetben betöltött szerepüket és jelentőségüket is.

Pest már a török hódoltság megszűnte után vonzotta az építészeket. Itt alkotott a Hild család, Pollack Mihály is itt telepedett le, és fia, Pollack Ágoston is, aki pesti építőmesterként tevékenykedett. A Giergl-Györgyi család az építészetben és más műfajokban is jelentős művészeket adott a nemzetnek. A Kasselik család is több generáción át gyarapította a város épületeinek sorát, ahogyan a Kauser család is.

Kauser János pesti kőfaragó mester volt. Fia, József, Pesten született 1848. május 10-én. Kauser József annak a generációnak a tagja, amelybe Lechner Ödön, Pártos Gyula, Hauszmann Alajos, Munkácsy Mihály és Szinyei Merse Pál tartozott. Ők azok, akik a romantika világától eltávolodva az építészetben az eklektika követőivé váltak, a képzőművészetben pedig a realizmus világában találták meg a hiteles képi világot. Kauser a Főreáltanodában, majd a Királyi József Műegyetemen tanult. 1868-tól Zürichben, és később Párizsban folytatta tanulmányait, de a porosz-francia háború miatt Bécsbe utazott, ahol Theophil Hansen, a bécsi Parlament építőjének irodájában dolgozott. 1873-ban visszatért a francia fővárosba, de a következő évben már Budapesten élt és dolgozott. Párizsban megismerte Charles Garnier építészetét, aki a párizsi Operaházat tervezte, amely az eklektika egyik leglátványosabb alkotása. A francia építészek egy része ekkor középkori kastélyokat és templomokat restaurált és épített újjá. Ebben 1875–1879 között a Clement Parret irodájában dolgozó Lechner Ödön is részt vett. A 19. század közepétől az európai építészetben egy erőteljes középkorkultusz bontakozott ki, amely az irodalomban, képzőművészetben és zenében a már korábban kialakult romantika folytatása volt. A középkor felfedezése és eszmetörténeti átértékelése azért is válhatott fontossá, mert az európai civilizáció egyre idegenebbnek érezte a maga teremtette világot. A menekülés egyik útja volt az elképzelt középkori harmónia felé fordulás, amelyet a képzőművészetben a német nazarénus festők, majd az 1848-ban alakult angol Preraffaelita Testvériség is hirdetett. „Akkoriban a művészet még teljesen egybeolvadt az élettel. Hivatása az, hogy szépséggel töltse meg az élet kereteit, amelyek erősek és határozottak [...] a művészet feladata, hogy e kereteket bájjal és színekkel díszítse; nem önmagáért volt szükség rá, hanem hogy azzal a fénnyel övezze az életet, ami csak belőle áradhat” – írta a középkorról szóló tanulmányában Huizinga. Ez a szépségkeresés és a közösség szolgálata fontos szerepet kapott a középkori művészet felelevenítésében. A magyar építészetben ez az időszak a nemzeti stílus lehetőségeiről és megteremtéséről is szólt, és ebben Kauser József is megnyilatkozott, aki úgy gondolta, hogy a középkori templomok, mint a jáki, lébényi és a zsámbéki példáján elindulva, a történeti múltból merítve megtalálhatjuk az óhajtott magyar stílus alapjait.

A templomépítő

Kauser József nevét mindenki ismeri, aki a budapesti Szent István Bazilika történetét tanulmányozta. Egy-egy ilyen nagyszabású építkezés többgenerációs munka, ahogyan az esztergomi bazilika és a budai várpalota is az volt. Tudjuk, hogy Hild József kezdte el, majd halála után Ybl Miklós folytatta, aki jelentősen módosította az eredeti Hild-féle terveket. Ybl 1891-ben bekövetkezett halála után az építkezés folytatását Kauser Józsefre bízták. Bár a falak és a kupola már készen volt, de a hajók boltozata még hiányzott, ezt Kauser irányításával fejezték be. Ő is változtatott a régi terveken. Neki köszönhetjük a falak egyszerű festése helyett a márvány- és műkőborítást. Kauser kedvelte a színeket, a szürke alapot zölddel és sötétvörössel élénkítette. A baldachinos főoltár terve is az ő munkája. Így rétegződött az építészeti tudás és művészi teljesítmény egy többgenerációs épületen.

Önálló szakrális épülete a józsefvárosi Jézus Szíve-templom. Az alapkőletétel 1888-ban volt, és rá két évre már a harangtornyok is álltak „Kauser József Lipótnak, a párizsi egyetemen a szépművészetek egykori növendékének tervei szerint” megépítve, ahogyan az alapító okiratban olvasható. A befejezésre és felszentelésre 1909-ben került sor. A templom jól mutatja mesterének jártasságát a középkori stílusokban, de azt is látjuk, hogy nem másol, hanem egyéni ízlése szerint használja az építészeti megoldásokat. A homlokzat félköríves oszlopos-pilléres kapuja a romanika jellemzője, míg a felette levő vimperga a gótika világából került ide, a rózsaablak pedig mindkettőre jellemző volt. Az a megoldás azonban, ahogyan a kapuzatot és a felette levő pilaszterrel határolt falsávot az előbbre léptetéssel középrizalit jellegűvé tette, már kilép az eddigi stílusok kereteiből. A nyolcszög alapú torony és annak a felső tagolása a toronysisakkal a kölni Szent Apostolok templomára megoldására hasonlít. Ez a stíluskettősség az oldalhajónál is jól látszik, a bazilikális elrendezés a középkori templomok jellemzője, míg a támív csak a gótika sajátossága. A templom háromhajós, kereszthajó nélküli. A magas főhajót bordás keresztboltozat fedi, és oszlopos árkádsor választja el az oldalhajóktól, amelyeket bordás boltozattal fedtek le. A sokszögzáródású szentély a közép-európai gótikára volt jellemző. Az oldalhajók és a felsőgádor félköríves záródású ablakain elég fény árad a belső térbe, ezt a világosságot a fehérre meszelt falak felerősítik. A jezsuita templomhoz rendház is épült.

Bérpaloták, iskolák és kórházak építésze

Budapesten nagy szükség volt jól képzett építészekre és Kausernek is elég feladat jutott. Közel ötven alkotása a fővárosban épült meg. Ezek között fontos szerepet töltöttek be a bérpaloták. A kiegyezés után Budapest egyik legjelentősebb építészeti vállalkozása a Sugár út kialakítása volt. Az ezen levő Körönd kialakítására 1879-ben írtak ki pályázatot, amelyet Petschacher Gusztáv nyert meg. Az elképzelése az volt, hogy négy, íves homlokzatú bérház keretezze, amelyek közepén egy nagy udvart alakítanak ki. Így az épülettömböket változatossá lehet tenni, és ez a megoldás a zártságot is oldja. Petschacher terve alapján 1881-ben az Andrássy út 88–90. számú ház épült meg.

A 83-85. számú bérpalotát, amely a MÁV nyugdíjintézete bérházának épült, Kauser József tervezte. (Ennek az épületnek a tetőszerkezete kapott lángra és égett le 2014-ben.) Kauser számára mintát jelentett Petschacher neoreneszánsz épülete. Arányában és tagolásában is követte azt. Azonban láthatjuk az egyéni ötleteit is. Ilyenek a szélen levő zárt erkélyek, amelyek sokszög formáját követi a tető vonala is. Az udvar mellett emelkedő sarokrizalitok a mellettük levő manzárd tetővel magasabbá teszik az épületet, a lefedésük a francia reneszánsz stílusában készült. Kauser épülete ötletesebb és játékosabb, de ezzel nem bontja meg a tér stílusegységét.

Az építész önmagának a Nagykörúton tervezett lakóépületet, az Erzsébet körúton a 19. számú házat. Ezt is, mint terveinek jelentős részét testvére, Gyula építette meg 1894–96 között. Ebben a bérpalotában minden jellemzőt megtalálunk, amelyek Kauser épületeinek egyéniségét adják. A homlokzatot jól láthatóan áthatja a reneszánsz fegyelme. Ezt a vízszintes párkányok és a szintenként egyforma magas ablakok mutatják. Ablakzárásai félkörívesek, de kedveli a háromkaréjos lezárást is. Szívesen alkalmazza a pilasztereket, amelyek a függőleges tagolást hangsúlyozzák. A párkányokkal és pilaszterekkel egy olyan hálót hozott létre, amely önálló kisebb egységet alkot, és ezt megsokszorozva szerkeszti meg az épületet, ami a reneszánsz építészet alapgondolata. A vimpergás csúcsíves oromzatok is megjelennek, ahogyan a nyolcszög toronyforma is. Kauser kedveli a színes téglaburkolatot, amit szívesen kombinál fehér kőbetétekkel.

A bérházak mellett fontos építészeti feladat volt az iskolák építése. Ebben Kauser József is részt vett. A Lónyai utcai Református Főgimnázium, amely 1887–1888-ban épült, jellegzetes neoreneszánsz épület. Háromszintes, középrizalitos, szimmetrikus homlokzatú. Arányai és a színes klinkertégla borítása feltűnően hasonlóvá teszi Steindl Imre Múzeum körúti egyetemi épületéhez, amely 1882-ben készült. Azonban azt is láthatjuk, hogy Steindl szívesen alkalmazott festői hatású díszítményeket és figurális plasztikákat is, ami viszont Kausertől idegen. Az ő világa puritánabb. A Református Főgimnázium mellett épült fel az egykori Székesfővárosi Iparrajziskola, ma Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola, amely a Török Pál utcában áll. Ezt 1895-ben fejezték be. Ebben az épületben sajátosan keveredik a reneszánsz a gótika világával, jól mutatva az építész középkor iránti vonzalmát. A hármas vízszintes tagolás, a homlokzat arányai, a második emeleti ablaksor, a colosseum motívum felidézése reneszánsz, míg a rózsaablakos, vimpergás kapukialakítás, a csúcsíves első emeleti szemöldökpárkány a gótika világát idézi meg. Az iskola sarokkialakítása a rajta levő timpanonnal, háromkaréjos vakárkádokkal és keresztvirágos fiatornyokkal is a gótikából ismert.

Kórházak is szép számmal épültek a századforduló körül, ekkor került sor az Üllői úti klinikai épületek kialakítására, ami természetesen több építésznek adott feladatot. Kauser tervezte az Üllői úti Stefánia Gyermekkórházat, és a Szent Lászlóról elnevezett közkórházat, amely 1894-ben épült. Ezekben is az általa kedvelt és a lakóházain szívesen alkalmazott neoreneszánsz stílust alkalmazta. Sajátos stílusmegosztás volt ez. A lakóházak és paloták esetében a reneszánsz, a szakrális épületeknél pedig a romanika és gótika építészete volt a kedvelt és a megrendelők által is előtérbe helyezett irányzat.

Kauser József építészetének egyik érdekes tárgyi emléke a Csokonai utcában álló víztorony. Ez a Blaha Lujza téren álló Népszínház saját víztornya volt, amelynek a szerepe az volt, hogy a színpadtechnikai eszközök hidraulikus működtetéséhez biztosítsa a víznyomást. A víztorony alatti épületben voltak a díszlet- és jelmezkészítő műtermek és raktárak. A víztorony ma is áll, de a színház 1965-ös felrobbantása után elveszítette a funkcióját. Az 1980-as évek végén átalakították, irodákat, tárgyalótermeket alakítottak ki benne. Formája a középkori itáliai városházák tornyaira hasonlít.

A másik különleges építménye a Zugligeti úti lóvasút állomása. Ez 1885-ben épült. A vörös tégla kedvelt anyaga volt, és a szegmensívvel zárt ablaknyílásokat gyakran alkalmazta. Az állomás különlegessége a tetőoromzatok faszerkezetei.

A nagy korszak véget ért

Kauser József alkotói korszaka a 19. század utolsó két évtizedében teljesedett ki. Számára a stílus morális elkötelezettséget is jelentett, és ezért nem érintette meg őt a szecesszió és a neobarokk divatos, új világa. Az idős mester megélte a háborút, és azt is, hogy a kommün idején eltörölték udvari tanácsosi címét, elvesztette tisztségeit, valamint munkával szerzett vagyonától és magántulajdonától is megfosztották. Ez volt a sorsa több más építésznek is, ahogyan láthatjuk Thék Endre estében, akit 77 évesen saját gyárából dobtak ki, és Hauszmann Alajossal is megtörtént, hogy a lakóházát köztulajdonba vették. Kauser József nem élte meg a Tanácsköztársaság bukását, 1919. július 25-én meghalt. A Kerepesi úti temetőben helyezték végső nyugalomra. Haláláról pályatársa, Fábián Gáspár emlékezett meg. „Nagy művész volt [...] Ami keze alól kikerült, az tökéletes, kész, mesteri munka [...] Gyönyörű ívben indult pályája kortársai meg nem értésén megtört, és a nagy és Isten áldotta művésznek az élete delétől kezdve a keserűség, a félreértés, sőt sokszor alpári elbánás jutott osztályrészül. Az ő finom lelke nem tűrte a tülekedést, az erőszakos érvényesülést [...] megtört lelkével 71 éves korában úgy halt meg, mint egy ismeretlen.”¹ – írta róla építészkollégája. A Magyar Mérnök- és Építészegylet 1921. április 11-én ünnepi ülést tartott, amelynek egyetlen témája volt a megemlékezés Kauser Józsefről és testvéréről, Kauser Gyuláról. A méltató beszédet Kismarty-Lechner Jenő mondta el, aki kegyeletteljes szavakkal emlékezett meg a nagy magyar építőművészről, „aki Budapest naggyá, széppé tételén annyit fáradozott, a nemes ízlésű, előkelő modorú, páratlan tudású, szerény és fennkölt férfiúról.”² Kauser József építészetét nem az invenció eredetisége, hanem az eklektikus formák választékos ízlésű alkalmazása jellemezte, mert a lelkében élő ideálokat szolgálta tudással és szeretettel.


 

Jegyzetek: